"Jó reggelt, szépségem! Még most is érzem a tegnap esti csókod az ajkamon! Minden percben rád gondolok! Téged ismerni annyit tesz, mint téged szeretni! 💞 "
Repülni tudtam volna örömömben, annyira örültem ennek az ébresztésnek. Nem hittem volna, hogy Castielnek van romantikus oldala is, de nagyon jól esett.
- Annyira szeretem... és ő is szeret! - suttogtam a párnámba elégedetten, aztán választ pötyögtem.
"Szép jó reggelt, drágám! Olyan jó volt veled ébredni! Szeretlek! Bárhová nézek, téged látlak, szeretném, ha velem lennél - mindig csak velem! 😘"
Zöld csőnadrágot vettem fel, fekete lezser, fél vállú és alján ferdén szabott felsővel, aztán egy kis smink és rohantam is a suliba. A suli kapujában vártam Castielre. Alig öt perc múlva fel is bukkant.
Mivel az udvaron sok volt az ismerős, így csak egy egyszerű, gyengéd arcra puszival üdvözölt.
- Helló, édesem! - suttogta közben a fülembe.
- Szia, Castiel! - mosolyogtam, és játékosan a vállába bokszoltam.
- Incselkedünk-incselkedünk? - nevetett a vörös srác. - Te kis boszi, csak legyek kettesben veled!
- Wow! Ezt vegyem ígéretnek?
- Aha... egy szenvedélyes ígéretnek!
- Már alig várom! - mosolyogtam rá huncutul.
- Helló, gyerekek! Itt a kapuban randiztok? - lépett mellénk Lysander.
Vidáman üdvözöltük, tőlem még egy puszit is kapott az arcára.
- Mizu? - kérdeztem a felemás szemű sráctól vidáman.
- Minden oké.
- Csajok? - kérdezte Cast felvont szemöldökkel.
- Azok mindig vannak. Most egy másodikos Ashley nevű szőkével kavarok.
- Te aztán gyorsan váltasz... Sophia után Ashley, nem bírlak követni. Ejha! - kuncogtam a fejemet csóválva.
- És ti? Még mindig titokban?
- Aha. - válaszolta helyettem Cast, aki fekete pulóvert viselt, fekete nadrággal. - De már nem bírom sokáig ezt a titkolózást. Az még rendben van, hogy a suli legszebb csaja az enyém... de hogy ezt nem kürtölhetem szét, ez őrület!
Nevetve oldalba vágtam a könyökömmel.
- Most még jobb ez így... De bemegyünk, vagy itt kint megvárjuk, hogy vége legyen az első órának?
- Nyomás befelé! - kiáltott Lys.
Két oldalról megöleltek a fiúk, így vonultunk be a suliba. Nevetgélve mentünk a matek terem elé. Az ott gyülekezők mind odaköszöntek nekünk, amikor leparkoltunk a sor végén.
Kimék ácsorogtak előttünk.
- Sziasztok! - köszönt ránk a fekete hosszú ruhás legjobb barátnőm mosolyogva. - Mi az, Vivi, egy pasi már nem is elég?
- Nem hát! - válaszoltam tréfálkozva. - Tudod, hogy szörnyen nagy az étvágyam!
- Kell egy harmadik is? - fúrta mellém magát Kentin, és kedvesen arcon csókolt.
Közvetlenül a puszi után nyomást éreztem a hátamban. Ijedten fordultam hátra. Láttam, hogy Castiel volt az, és felháborodva, haragosan pillantott rám. Nem is gondoltam, hogy féltékeny. Ez annyira aranyos!
A többiek semmit sem vettek észre a jelenetből. Vidáman ment a szövegelés, egészen addig, míg meg nem jött a matek tanár. Bementünk a terembe, épp le akartam ülni a szokásos helyemre, amikor Cast elkapta a könyököm.
- Gyere hátra hozzám! Lys átköltözött Gabe mellé.
A szívem ezerrel zakatolni kezdett. Castiel mellett ülni egy teljes órán úgy, hogy hozzá sem érhetek, kínszenvedés lesz. De vállaltam, és bizonytalan léptekkel elindultam vele. Lehuppantam Lys helyére és mosolyogva köszöntem a szomszédos padban ülő Dake-nek.
- Csaó, szépség! Hogy kerülsz te ide hátra? - kérdezte a szőke, hosszú hajú srác minden tudó vigyorral az arcán.
- Száműztek a helyemről. - mondtam, amikor előre pillantva láttam, hogy épp Viola ül az eredeti helyemre.
- Aha. - nevetett Dakota. - Cast meg ugye jó barátod.
- Igen. - válaszoltam, de közben éreztem, hogy elpirulok.
Amúgy is tudtam, hogy feleslegesen füllentek Dakotának. Ő mindig tudta, mi zajlik köztünk. Láttam, hogy egy szavamat sem hiszi, de nem tett újabb megjegyzést, csak mosolygott az orra alatt.
- Nyissátok ki a könyvet a hatvanötödik oldalon, és olvassátok át a szöveges egyenleteket. A mai naptól ezekkel fogunk foglalkozni! - szólalt meg a tanárunk, hogy rendre utasítson minket.
Elkezdtem olvasni, de fogalmam sem volt róla, hogy mit. Egy másodpercre sem tudtam elfelejteni, hogy Castiel itt van mellettem. Már csak azért sem, mert a széke olyan közel volt az enyémhez, hogy a combunk összeért. Ettől bizsergett az egész lábam, és alig kaptam levegőt. Mikor a keze felfedezőútra indult a gerincemen, le egészen a nadrágom korcáig, az izgalomtól majdnem felsikítottam. Ujjai alatt felforrósodott a bőröm, és levegő után kapkodtam. Nagyon jó érzés volt, de ilyen környezetben kicsit kényelmetlen. Attól féltem, kiugrok a padból, vagy Castielre vetem magam, és az katasztrófa lett volna, az egész osztály előtt. Mégis... túl csábító volt ez a titkos csín, ahhoz, hogy rászóljak.
- Ha... hagyd abba, Castiel! - sóhajtottam, úgy egy negyedóra múlva.
- Különben? - vigyorgott a srác szenvtelenül.
- Különben... megbánod! - suttogtam, de hiába, keze tovább simogatott.
A sustorgásunkra a szomszédos padsorokból kíváncsian pillantgattak felénk. Felnéztem, és Nathaniel szomorú szemével találtam szembe magam.
Istenem... mit tettem? Nath előtt enyelgek! Teljesen elment az eszem? Eddig tartott a ne okozzunk neki fájdalmat fogadalmam?
*Nathaniel búskomoran görnyedt a könyve fölé. Sejtette, hogy ezek ketten együtt vannak, de most megbizonyosodott róla. Viszont sokkal rosszabb volt, hogy titokban szórakoznak a háta mögött. Ha már úgyis rögtön egymás karjába kötöttek ki, kár megjátszanunk a "csak barátok" mesét. Sürgősen találnia kell egy másik lányt, hogy elfelejtse Vivien Marsallt! *
Hamarosan kicsengettek és véget ért a "kínszenvedésem".
Kifelé a teremből egymás mellett mentünk Castiellel.
- Ezt még megbánod, te kéjenc! Van egy ragyogó bosszúm. - néztem a srácra szemrehányóan, de szenvedélyes pillantással.
- És élvezni fogom? - hergelt Cast.
- Csak annyira, mint én ezt a matek órát!
- Igazán? És mikor robban a bomba?
- Hamarosan! Amikor nem számítasz rá. - kacsintottam vidáman, majd otthagytam. Felszaladtam a lépcsőn a német teremhez, hogy ott ledobjam a táskám.
Pár perc múlva már a büfénél kóláztam Lys, Cast, Viola, Kim, Kentin, Dakota, Capucine, Rosa, Gabriel és Leigh társaságában. Kis csoportokra osztódva más-más témákról dumcsiztunk.
Violával és Kimmel a pasijaikról beszélgettünk, Cast, Dake, Lys és Ken motorokról, Capucine és Rosa a divatról, míg Gabrielék a tegnapi focimeccset tárgyalták ki.
***
Tőlük nem messze az oszlopnál állt Dajan és Nathaniel rostos levet iszogattak.
Dajan az aszalnál viháncolókat figyelte.
- Tudtad, hogy az osztályban van egy titkos pár? - kérdezte szőke haverjától.
- Ha Rosáékra gondolsz, az már nem újdonság... de azóta van még egy párocska, akiktől felfordul a gyomrom!
- Kik azok? - kérdezte a szürke pulcsis és fekete farmeros, raszta hajú fiú.
- Rosáékról mindenki tud már Leighen és Amberön kívül, de ez a másik kettő... - húzgálta a száját keserűen Nath.
- Most mit dumálsz félre? Vagy kimondod, vagy bele se kellett volna kezdened!
- Castiel és Vien! - bökte ki grimaszolva Nathaniel. Még a két név sem tetszett neki együtt.
- Mi? Eldobom az agyam! Együtt vannak? Mégis mióta?
- Azt hiszem azóta, hogy engem dobott a kicsike... vagy már az előtt is... ki tudja! - közölte savanyúan Nath.
- Milyen piszok az élet! - háborgott Dajan. - Itt jó pofiznak, miközben mindenkit átvernek! Te, Nathi, mit szólnák, ha egy kicsit beleköpnénk ebbe az idillbe?
- Mit akarsz tenni, haver?
- Gyere velem, majd meglátod! - kérte Dajan, és elindult a büféasztal felé a kis társasághoz.
Nathanielnek nem volt más választása, követte.
***
- Hali! De jó kedve van mindenkinek! - rikkantott Dajan, mikor odalépett hozzánk Nath társaságában.
- Mi már csak ilyen vidámak vagyunk. - nevetett Rosaly.
- És kétszínűek! - gúnyolódott a barna bőrű srác. - Mondd csak, Nath, mit tapasztaltunk!
Mind várakozva néztünk a szőke fiúra.
Nathaniel egyenesen felém fordult, gyilkos pillantásokkal.
- Kár titkolóznotok előttem, édes! - gyűlölködve ejtette ki az édes szót. - Tudom, hogy emiatt a gennyláda miatt dobtál! - megvetően biccentett Cast felé. - Ne szenvedjetek olyan látványosan egymás nélkül! Felőlem összeborulhattok! Szabad az út! Szarok rátok!
- Vége a titoknak! - kárörvendett Dajan.
- Savanyú a szőlő, Nathaniel? - provokálta Castiel a riválisát és harciasan lépett Nath elé. - A múlt ismétli önmagát! Egy újabb csajod kötött ki mellettem! Ez már nem lehet véletlen!
- Ne, Cast... kérlek, ne bántsd! - kaptam el kedvesem karját, mert éreztem, ha nem állok közéjük, akkor bunyózni fognak. - A kedvemért... hagyd békén! - könyörögve néztem a szemébe.
Castiel nagyot fújt, de végül hallgatott rám. Utálkozó pillantást vetett Nathanielre, de visszavonult. Megkönnyebbülve karoltam bele.
- És ha már titkokról van szó, Rosa baba sem titkolózik túl jól! - kavarta az újabb viszályt Dajan. - Szinte mindenki tudja, hogy Gabriellel jársz!
Leigh teljesen elsápadt.
- Gabriel!!! Te elárultál? Én dobom ezt a kis szajhát, te meg felszeded?
- Együtt vagytok? - fordult Rosa felé döbbenten Capucine.
- Te meg Castiellel, Vivien? - hápogott Viola kiakadva.
- Nézd... Leigh... - kezdte a magyarázkodást Gabe. - minden olyan hirtelen történt... Rosa le volt törve a szakításotok után, én meg addig vigasztaltam, míg beleszerettem. Sajnálom, haver, de a szívnek nem lehet parancsolni.
- Hogy lehettek ilyenek? - dühöngött Leigh. - Ezt nem vártam volna tőled, Gabriel! Ezt nagyon meg fogjátok bánni! És te... Rosa, szenvedni fogsz, ha megtudod, én kivel fogok vigasztalódni!
- Ne csinálj ostobaságot, Leigh! Ne rúgd fel a barátságunkat! Nincs okod haragudni rám! Nem szerettem el tőled Rosaly-t, hisz már nem voltatok együtt.
- Ez igaz, de akkor is elárultál!
- Ez nem így van! - csóválta a fejét Gabe.
- De igen! A fiú felszedte a dobott nődet! - próbált vitát gerjeszteni Dajan.
- Elég! Ne veszekedjetek! - kiabált rájuk Kim.
- Te ne szólj bele! - förmedt a barátnőmre Leigh. - Bosszút állok! - közölte elszántan a fekete hajú srác és otthagyott minket. A fal mellett beszélgetett Charlotte, Lisa, Amber és Iris, csatlakozott hozzájuk.
- És mit szóltok a vörös párocskához? - kérdezte Nath grimaszolva a csoportunktól.
- Szép pár! - nevetett Kim. Tudta, hogy ez a válasz nem fog tetszeni a két bajkeverőnek. Közben figyelmeztetően rálépett Viola lábára, hogy ő is mondjon valamit.
- Hja! Már ideje volt, hogy egymásra találjanak. - bökte ki végül a lila hajú lány.
- Hát... én nem így gondolom. - közölte Ken a véleményét. - De ha ők ezt akarják...
- Egymást akarjuk! - nevetett Cast, és magához húzott. Sóhajtva simultam a biztonságot nyújtó karokba.
- Nem is illetek össze! - mondta nekünk Dajan.
- Én nem értek veled egyet! - csúfoltam ki a magas srácot.
- Én sem! Cast és Vivi tökéletes pár! - védett minket egyből Kim. - Vörösek és viharosak.
- Szerintem is. Bár tudhattuk volna, hogy ez lesz, hisz már régóta szikráztok, igaz? - mosolygott pajkosan a zöld pulcsis és fehér szoknyás Viola. - Emlékszem, Vivi szülinapi bulijára... Lucas szobájában rátok nyitottam. - emlékezett vissza a barátnőm. - Arról nem is beszélve, hogy nekem köszönhetitek, hogy Tony nem ment rátok, amikor a konyhában... khm... akcióztatok.
- Hű... akkor más jó régóta kavartok! - lepődött meg Kentin.
- Már egy fél éve. - vallottam be most már büszkén.
- Elképesztőek vagytok! - csapta össze a tenyerét Rosa.
- De minden jó, ha jó a vége. - mosolygott bölcsen Lys. - És ugye azt sem felejtettétek el, én hányszor falaztam nektek?
- Hálásak is vagyunk érte. - mondta Castiel.
- És ti, Rosa? Mióta vagytok együtt? És hogy jöttetek össze? - váltottam témát, mert már kínos volt, hogy mi vagyunk a központban.
- Nem túl régóta. - kezdte a mesélést a fehér hajú szépség. - Alig két hete. Amióta volt az a Lys-Leigh ügyem, folyton magam alatt voltam. Csak bánkódtam és ostoroztam magam. Gabriel tartotta bennem a lelket és délutánonként elvitt ide-oda, hogy elterelje a gondolataimat. Megnevettetett... és talán nálam ez volt a szerelem kezdete.
- Nálam nem. - vallotta be szemlesütve Gabriel. - Nekem már régóta tetszett Rosa, de mivel a legjobb barátommal járt, sosem mertem kimutatni. Titokban rajongtam érte, és nem is reménykedtem... aztán jött ez a szerencsétlen ügy és végre szabad volt az út hozzá. Most én vagyok a világ legboldogabb embere, hogy végre együtt lehetünk.
- Ismerem az érzést. - mosolygott Cast, és kedvesen még szorosabban ölelt.
Sajnos ekkor becsengettek rajz órára. Gyümölcsöstálat kellett festenünk, de a rajztudásom egyenlő a nullával, így alig vártam, hogy vége legyen a szenvedésemnek.
Óra után Kimmel, és Violával enni készültem a büfébe, de Castiel lecsapott rám, és nem hagyta, hogy a lányok után menjek. Elkapta a derekamat és arrébb vonszolt egy pár métert.
- Cas... tiel? ... Mit művelsz?
- Semmi különöset. - mosolygott a fiú, és szeretettel nézett rám. - Csak meg akarom csókolni azt a lányt, akit szeretek! Mutassuk meg végre mindenkinek, hogy mi ketten együtt vagyunk! Kérlek... kislány... - olyan könyörgően nézett rám, hogy a szívem összefacsarodott.
Mégis próbáltam az eszemre hallgatni.
- De ez őrültség!
- Gyere hát... - Cast megragadta mindkét kezem. - Én akarom, hogy őrült légy! Ha szeretsz, tarts velem és mutassuk meg a világnak, hogy egyek vagyunk!
A kérése meglepett, de nagyon jól esett. Igaza volt! Hadd tudja meg az egész világ, hogy összetartozunk. Boldogan vetettem magam a karjaiba és szájon csókoltam.
- Szerinted, tudok neked nemet mondani? - suttogtam meghatottan.
Castiel boldogan és szenvedélyesen ölelgetett.
- Ó, kicsim... Olyan jó, hogy nincs több titok! Már nagyon nyomasztott ez az egész! El sem tudod képzelni, milyen szörnyű, hogy nem dicsekedhetek az édes kis barátnőmmel!
Gondatlanul nevettem.
- Tudom ám! Mit gondolsz, nekem milyen érzés volt titokban tartani, hogy a suli szépfiúja csak az enyém?
- Igen? - tréfált a srác. - És ki a szerencsés?
- Hát... - úgy néztem körbe, mintha keresnék valakit, aztán kuncogva hozzátettem. - csakis te!
- Ezt megbeszéltük! - nevetett Castiel, aztán olyan csókot kaptam tőle, amitől elállt a lélegzetem.
A hosszú és szenvedélyes csók után még sokáig simultam a karjaiba.
- Cast... lenne még valami... - kezdtem, mert még tisztázni akartam valamit.
- Mondjad csak! - megemelte a fejem, és a szemembe nézett. - Nem akarom, hogy bármilyen bizonytalanság beárnyékolja a kapcsolatunkat.
- Na jó... kimondom... - alig találtam a szavakat, féltem, hogy rosszul fogadja, amit mondani akarok. - Van egy olyan érzésem, hogy te... izé... nem kedvelem a barátaimat!
Éreztem, hogy Castiel megkönnyebbülve felsóhajt. Talán valami súlyosabb dologra számított.
- Jaj, te kis butuska! Nem tudom, miből gondoltad ezt, de tévedésben vagy, drágaságom! Kim egy nagyszájú tünemény, Viola néha okoskodó, de aranyos, Kentint elviselem, mert látom, hogy fontos neked, Rosáék meg elég normálisak. Semmi kifogásom ellenük! Sőt, Alexet és Mattet is megkedveltem a múltkori kerti partitokon. Amint beköszönt a nyári idő, betartom az ígéretem, és megtartjuk a medencés bulit! Ott lesz a helye a barátaidnak!
- Ó, Cast! - ismét boldogan ölelgettem a nyakát. - Nagyon félreértettelek! Úgy imádlak!
- Én is téged! De gyere, erre inni kell! - ragadta meg a kezem, és a büfé felé vonszolt.
Castiel vett nekünk kétszer két deci kólát, aztán befúrtuk magunkat az álló asztalnál tömörülő bandánkhoz.
- Elbújtatok valamelyik sarokban? - kérdezte tőlem nevetve Kim, amikor az asztalra könyököltem.
- Egy kicsit igen... és megbeszéltünk ezt-azt. - ismertem be elpirulva.
- Most már nem fogunk bujkálni. - közölte Cast, és közel lépett a hátamhoz, átölelte a derekam.
* Capucine-nak rögtön feltűnt ez a bizalmas mozdulat. Igazából nem volt kifogása Castiel és Vivien kapcsolata ellen. Deborah viszont kényszeríti, hogy kémkedjen utánuk és ártson nekik. Nem akart közreműködni a tönkretételükben, de muszáj lesz, ha nem akarja, hogy az a kígyó elválassza Mike-tól. Capucine akkor kapta fel a fejét, amikor Castiel előrukkolt nagyszerű ötletével. *
- Hé, gyerekek, mit szólnátok, ha este a Goldban ünnepelnénk?
- Mégis, mit akarsz ünnepelni? - kérdezte Gabriel.
- Azt, hogy párosan szép az élet! - közölte Cast vidáman. - Gyertek el, Rosa! Kim, Viola, ti is hozzátok a pasikat is!
- Páros buli? - húzta el a száját Ken. - Akkor kihagyom. Én lennék a kakukktojás.
- Én benne vagyok! - ujjongott Rosa. - Kitombolom magam! Már csak azért is, amiért Leigh ilyen bunkó volt!
Végül mindenkinek tetszett az ötlet. Mire megbeszéltük a részleteket, becsengettek nyelvtan órára.
***
Capucine ezen az órán SMS-t írt Deborahnak.
"Szia, Deb! Új hírek: a galambok turbékolnak! Este a Goldban buliznak a bandával! Remélem, nem forgatsz hülyeséget a fejedben! Az lenne a legjobb, ha elfelejtenéd a bosszút."
Öt perc múlva érkezett meg a kicsit sem meglepő válasz:
"Felejtsem el?? Te hülyéskedsz? Tuti, hogy ott leszek a bulin és csinálok egy kis kalamajkát! Te csak kémkedj és ne gondolkozz! Bízd rám a tönkretételüket! 😡💔👿"
Capucine-t egyre jobban kínozta a bűntudat. Nem akart Deborah cinkosa lenni, mégsem merte elmondani Castielnek, hogy mire készül őrült exe....
- Annyira szeretem... és ő is szeret! - suttogtam a párnámba elégedetten, aztán választ pötyögtem.
"Szép jó reggelt, drágám! Olyan jó volt veled ébredni! Szeretlek! Bárhová nézek, téged látlak, szeretném, ha velem lennél - mindig csak velem! 😘"
Zöld csőnadrágot vettem fel, fekete lezser, fél vállú és alján ferdén szabott felsővel, aztán egy kis smink és rohantam is a suliba. A suli kapujában vártam Castielre. Alig öt perc múlva fel is bukkant.
Mivel az udvaron sok volt az ismerős, így csak egy egyszerű, gyengéd arcra puszival üdvözölt.
- Helló, édesem! - suttogta közben a fülembe.
- Szia, Castiel! - mosolyogtam, és játékosan a vállába bokszoltam.
- Incselkedünk-incselkedünk? - nevetett a vörös srác. - Te kis boszi, csak legyek kettesben veled!
- Wow! Ezt vegyem ígéretnek?
- Aha... egy szenvedélyes ígéretnek!
- Már alig várom! - mosolyogtam rá huncutul.
- Helló, gyerekek! Itt a kapuban randiztok? - lépett mellénk Lysander.
Vidáman üdvözöltük, tőlem még egy puszit is kapott az arcára.
- Mizu? - kérdeztem a felemás szemű sráctól vidáman.
- Minden oké.
- Csajok? - kérdezte Cast felvont szemöldökkel.
- Azok mindig vannak. Most egy másodikos Ashley nevű szőkével kavarok.
- Te aztán gyorsan váltasz... Sophia után Ashley, nem bírlak követni. Ejha! - kuncogtam a fejemet csóválva.
- És ti? Még mindig titokban?
- Aha. - válaszolta helyettem Cast, aki fekete pulóvert viselt, fekete nadrággal. - De már nem bírom sokáig ezt a titkolózást. Az még rendben van, hogy a suli legszebb csaja az enyém... de hogy ezt nem kürtölhetem szét, ez őrület!
Nevetve oldalba vágtam a könyökömmel.
- Most még jobb ez így... De bemegyünk, vagy itt kint megvárjuk, hogy vége legyen az első órának?
- Nyomás befelé! - kiáltott Lys.
Két oldalról megöleltek a fiúk, így vonultunk be a suliba. Nevetgélve mentünk a matek terem elé. Az ott gyülekezők mind odaköszöntek nekünk, amikor leparkoltunk a sor végén.
Kimék ácsorogtak előttünk.
- Sziasztok! - köszönt ránk a fekete hosszú ruhás legjobb barátnőm mosolyogva. - Mi az, Vivi, egy pasi már nem is elég?
- Nem hát! - válaszoltam tréfálkozva. - Tudod, hogy szörnyen nagy az étvágyam!
- Kell egy harmadik is? - fúrta mellém magát Kentin, és kedvesen arcon csókolt.
Közvetlenül a puszi után nyomást éreztem a hátamban. Ijedten fordultam hátra. Láttam, hogy Castiel volt az, és felháborodva, haragosan pillantott rám. Nem is gondoltam, hogy féltékeny. Ez annyira aranyos!
A többiek semmit sem vettek észre a jelenetből. Vidáman ment a szövegelés, egészen addig, míg meg nem jött a matek tanár. Bementünk a terembe, épp le akartam ülni a szokásos helyemre, amikor Cast elkapta a könyököm.
- Gyere hátra hozzám! Lys átköltözött Gabe mellé.
A szívem ezerrel zakatolni kezdett. Castiel mellett ülni egy teljes órán úgy, hogy hozzá sem érhetek, kínszenvedés lesz. De vállaltam, és bizonytalan léptekkel elindultam vele. Lehuppantam Lys helyére és mosolyogva köszöntem a szomszédos padban ülő Dake-nek.
- Csaó, szépség! Hogy kerülsz te ide hátra? - kérdezte a szőke, hosszú hajú srác minden tudó vigyorral az arcán.
- Száműztek a helyemről. - mondtam, amikor előre pillantva láttam, hogy épp Viola ül az eredeti helyemre.
- Aha. - nevetett Dakota. - Cast meg ugye jó barátod.
- Igen. - válaszoltam, de közben éreztem, hogy elpirulok.
Amúgy is tudtam, hogy feleslegesen füllentek Dakotának. Ő mindig tudta, mi zajlik köztünk. Láttam, hogy egy szavamat sem hiszi, de nem tett újabb megjegyzést, csak mosolygott az orra alatt.
- Nyissátok ki a könyvet a hatvanötödik oldalon, és olvassátok át a szöveges egyenleteket. A mai naptól ezekkel fogunk foglalkozni! - szólalt meg a tanárunk, hogy rendre utasítson minket.
Elkezdtem olvasni, de fogalmam sem volt róla, hogy mit. Egy másodpercre sem tudtam elfelejteni, hogy Castiel itt van mellettem. Már csak azért sem, mert a széke olyan közel volt az enyémhez, hogy a combunk összeért. Ettől bizsergett az egész lábam, és alig kaptam levegőt. Mikor a keze felfedezőútra indult a gerincemen, le egészen a nadrágom korcáig, az izgalomtól majdnem felsikítottam. Ujjai alatt felforrósodott a bőröm, és levegő után kapkodtam. Nagyon jó érzés volt, de ilyen környezetben kicsit kényelmetlen. Attól féltem, kiugrok a padból, vagy Castielre vetem magam, és az katasztrófa lett volna, az egész osztály előtt. Mégis... túl csábító volt ez a titkos csín, ahhoz, hogy rászóljak.
- Ha... hagyd abba, Castiel! - sóhajtottam, úgy egy negyedóra múlva.
- Különben? - vigyorgott a srác szenvtelenül.
- Különben... megbánod! - suttogtam, de hiába, keze tovább simogatott.
A sustorgásunkra a szomszédos padsorokból kíváncsian pillantgattak felénk. Felnéztem, és Nathaniel szomorú szemével találtam szembe magam.
Istenem... mit tettem? Nath előtt enyelgek! Teljesen elment az eszem? Eddig tartott a ne okozzunk neki fájdalmat fogadalmam?
*Nathaniel búskomoran görnyedt a könyve fölé. Sejtette, hogy ezek ketten együtt vannak, de most megbizonyosodott róla. Viszont sokkal rosszabb volt, hogy titokban szórakoznak a háta mögött. Ha már úgyis rögtön egymás karjába kötöttek ki, kár megjátszanunk a "csak barátok" mesét. Sürgősen találnia kell egy másik lányt, hogy elfelejtse Vivien Marsallt! *
Hamarosan kicsengettek és véget ért a "kínszenvedésem".
Kifelé a teremből egymás mellett mentünk Castiellel.
- Ezt még megbánod, te kéjenc! Van egy ragyogó bosszúm. - néztem a srácra szemrehányóan, de szenvedélyes pillantással.
- És élvezni fogom? - hergelt Cast.
- Csak annyira, mint én ezt a matek órát!
- Igazán? És mikor robban a bomba?
- Hamarosan! Amikor nem számítasz rá. - kacsintottam vidáman, majd otthagytam. Felszaladtam a lépcsőn a német teremhez, hogy ott ledobjam a táskám.
Pár perc múlva már a büfénél kóláztam Lys, Cast, Viola, Kim, Kentin, Dakota, Capucine, Rosa, Gabriel és Leigh társaságában. Kis csoportokra osztódva más-más témákról dumcsiztunk.
Violával és Kimmel a pasijaikról beszélgettünk, Cast, Dake, Lys és Ken motorokról, Capucine és Rosa a divatról, míg Gabrielék a tegnapi focimeccset tárgyalták ki.
***
Tőlük nem messze az oszlopnál állt Dajan és Nathaniel rostos levet iszogattak.
Dajan az aszalnál viháncolókat figyelte.
- Tudtad, hogy az osztályban van egy titkos pár? - kérdezte szőke haverjától.
- Ha Rosáékra gondolsz, az már nem újdonság... de azóta van még egy párocska, akiktől felfordul a gyomrom!
- Kik azok? - kérdezte a szürke pulcsis és fekete farmeros, raszta hajú fiú.
- Most mit dumálsz félre? Vagy kimondod, vagy bele se kellett volna kezdened!
- Castiel és Vien! - bökte ki grimaszolva Nathaniel. Még a két név sem tetszett neki együtt.
- Mi? Eldobom az agyam! Együtt vannak? Mégis mióta?
- Azt hiszem azóta, hogy engem dobott a kicsike... vagy már az előtt is... ki tudja! - közölte savanyúan Nath.
- Milyen piszok az élet! - háborgott Dajan. - Itt jó pofiznak, miközben mindenkit átvernek! Te, Nathi, mit szólnák, ha egy kicsit beleköpnénk ebbe az idillbe?
- Mit akarsz tenni, haver?
- Gyere velem, majd meglátod! - kérte Dajan, és elindult a büféasztal felé a kis társasághoz.
Nathanielnek nem volt más választása, követte.
***
- Hali! De jó kedve van mindenkinek! - rikkantott Dajan, mikor odalépett hozzánk Nath társaságában.
- Mi már csak ilyen vidámak vagyunk. - nevetett Rosaly.
- És kétszínűek! - gúnyolódott a barna bőrű srác. - Mondd csak, Nath, mit tapasztaltunk!
Mind várakozva néztünk a szőke fiúra.
Nathaniel egyenesen felém fordult, gyilkos pillantásokkal.
- Kár titkolóznotok előttem, édes! - gyűlölködve ejtette ki az édes szót. - Tudom, hogy emiatt a gennyláda miatt dobtál! - megvetően biccentett Cast felé. - Ne szenvedjetek olyan látványosan egymás nélkül! Felőlem összeborulhattok! Szabad az út! Szarok rátok!
- Vége a titoknak! - kárörvendett Dajan.
- Savanyú a szőlő, Nathaniel? - provokálta Castiel a riválisát és harciasan lépett Nath elé. - A múlt ismétli önmagát! Egy újabb csajod kötött ki mellettem! Ez már nem lehet véletlen!
- Ne, Cast... kérlek, ne bántsd! - kaptam el kedvesem karját, mert éreztem, ha nem állok közéjük, akkor bunyózni fognak. - A kedvemért... hagyd békén! - könyörögve néztem a szemébe.
Castiel nagyot fújt, de végül hallgatott rám. Utálkozó pillantást vetett Nathanielre, de visszavonult. Megkönnyebbülve karoltam bele.
- És ha már titkokról van szó, Rosa baba sem titkolózik túl jól! - kavarta az újabb viszályt Dajan. - Szinte mindenki tudja, hogy Gabriellel jársz!
Leigh teljesen elsápadt.
- Gabriel!!! Te elárultál? Én dobom ezt a kis szajhát, te meg felszeded?
- Együtt vagytok? - fordult Rosa felé döbbenten Capucine.
- Te meg Castiellel, Vivien? - hápogott Viola kiakadva.
- Nézd... Leigh... - kezdte a magyarázkodást Gabe. - minden olyan hirtelen történt... Rosa le volt törve a szakításotok után, én meg addig vigasztaltam, míg beleszerettem. Sajnálom, haver, de a szívnek nem lehet parancsolni.
- Hogy lehettek ilyenek? - dühöngött Leigh. - Ezt nem vártam volna tőled, Gabriel! Ezt nagyon meg fogjátok bánni! És te... Rosa, szenvedni fogsz, ha megtudod, én kivel fogok vigasztalódni!
- Ne csinálj ostobaságot, Leigh! Ne rúgd fel a barátságunkat! Nincs okod haragudni rám! Nem szerettem el tőled Rosaly-t, hisz már nem voltatok együtt.
- Ez igaz, de akkor is elárultál!
- Ez nem így van! - csóválta a fejét Gabe.
- De igen! A fiú felszedte a dobott nődet! - próbált vitát gerjeszteni Dajan.
- Elég! Ne veszekedjetek! - kiabált rájuk Kim.
- Te ne szólj bele! - förmedt a barátnőmre Leigh. - Bosszút állok! - közölte elszántan a fekete hajú srác és otthagyott minket. A fal mellett beszélgetett Charlotte, Lisa, Amber és Iris, csatlakozott hozzájuk.
- És mit szóltok a vörös párocskához? - kérdezte Nath grimaszolva a csoportunktól.
- Szép pár! - nevetett Kim. Tudta, hogy ez a válasz nem fog tetszeni a két bajkeverőnek. Közben figyelmeztetően rálépett Viola lábára, hogy ő is mondjon valamit.
- Hja! Már ideje volt, hogy egymásra találjanak. - bökte ki végül a lila hajú lány.
- Hát... én nem így gondolom. - közölte Ken a véleményét. - De ha ők ezt akarják...
- Egymást akarjuk! - nevetett Cast, és magához húzott. Sóhajtva simultam a biztonságot nyújtó karokba.
- Nem is illetek össze! - mondta nekünk Dajan.
- Én nem értek veled egyet! - csúfoltam ki a magas srácot.
- Én sem! Cast és Vivi tökéletes pár! - védett minket egyből Kim. - Vörösek és viharosak.
- Szerintem is. Bár tudhattuk volna, hogy ez lesz, hisz már régóta szikráztok, igaz? - mosolygott pajkosan a zöld pulcsis és fehér szoknyás Viola. - Emlékszem, Vivi szülinapi bulijára... Lucas szobájában rátok nyitottam. - emlékezett vissza a barátnőm. - Arról nem is beszélve, hogy nekem köszönhetitek, hogy Tony nem ment rátok, amikor a konyhában... khm... akcióztatok.
- Hű... akkor más jó régóta kavartok! - lepődött meg Kentin.
- Már egy fél éve. - vallottam be most már büszkén.
- Elképesztőek vagytok! - csapta össze a tenyerét Rosa.
- De minden jó, ha jó a vége. - mosolygott bölcsen Lys. - És ugye azt sem felejtettétek el, én hányszor falaztam nektek?
- Hálásak is vagyunk érte. - mondta Castiel.
- És ti, Rosa? Mióta vagytok együtt? És hogy jöttetek össze? - váltottam témát, mert már kínos volt, hogy mi vagyunk a központban.
- Nem túl régóta. - kezdte a mesélést a fehér hajú szépség. - Alig két hete. Amióta volt az a Lys-Leigh ügyem, folyton magam alatt voltam. Csak bánkódtam és ostoroztam magam. Gabriel tartotta bennem a lelket és délutánonként elvitt ide-oda, hogy elterelje a gondolataimat. Megnevettetett... és talán nálam ez volt a szerelem kezdete.
- Nálam nem. - vallotta be szemlesütve Gabriel. - Nekem már régóta tetszett Rosa, de mivel a legjobb barátommal járt, sosem mertem kimutatni. Titokban rajongtam érte, és nem is reménykedtem... aztán jött ez a szerencsétlen ügy és végre szabad volt az út hozzá. Most én vagyok a világ legboldogabb embere, hogy végre együtt lehetünk.
- Ismerem az érzést. - mosolygott Cast, és kedvesen még szorosabban ölelt.
Sajnos ekkor becsengettek rajz órára. Gyümölcsöstálat kellett festenünk, de a rajztudásom egyenlő a nullával, így alig vártam, hogy vége legyen a szenvedésemnek.
Óra után Kimmel, és Violával enni készültem a büfébe, de Castiel lecsapott rám, és nem hagyta, hogy a lányok után menjek. Elkapta a derekamat és arrébb vonszolt egy pár métert.
- Cas... tiel? ... Mit művelsz?
- Semmi különöset. - mosolygott a fiú, és szeretettel nézett rám. - Csak meg akarom csókolni azt a lányt, akit szeretek! Mutassuk meg végre mindenkinek, hogy mi ketten együtt vagyunk! Kérlek... kislány... - olyan könyörgően nézett rám, hogy a szívem összefacsarodott.
Mégis próbáltam az eszemre hallgatni.
- De ez őrültség!
- Gyere hát... - Cast megragadta mindkét kezem. - Én akarom, hogy őrült légy! Ha szeretsz, tarts velem és mutassuk meg a világnak, hogy egyek vagyunk!
A kérése meglepett, de nagyon jól esett. Igaza volt! Hadd tudja meg az egész világ, hogy összetartozunk. Boldogan vetettem magam a karjaiba és szájon csókoltam.
- Szerinted, tudok neked nemet mondani? - suttogtam meghatottan.
Castiel boldogan és szenvedélyesen ölelgetett.
- Ó, kicsim... Olyan jó, hogy nincs több titok! Már nagyon nyomasztott ez az egész! El sem tudod képzelni, milyen szörnyű, hogy nem dicsekedhetek az édes kis barátnőmmel!
Gondatlanul nevettem.
- Tudom ám! Mit gondolsz, nekem milyen érzés volt titokban tartani, hogy a suli szépfiúja csak az enyém?
- Igen? - tréfált a srác. - És ki a szerencsés?
- Hát... - úgy néztem körbe, mintha keresnék valakit, aztán kuncogva hozzátettem. - csakis te!
- Ezt megbeszéltük! - nevetett Castiel, aztán olyan csókot kaptam tőle, amitől elállt a lélegzetem.
A hosszú és szenvedélyes csók után még sokáig simultam a karjaiba.
- Cast... lenne még valami... - kezdtem, mert még tisztázni akartam valamit.
- Mondjad csak! - megemelte a fejem, és a szemembe nézett. - Nem akarom, hogy bármilyen bizonytalanság beárnyékolja a kapcsolatunkat.
- Na jó... kimondom... - alig találtam a szavakat, féltem, hogy rosszul fogadja, amit mondani akarok. - Van egy olyan érzésem, hogy te... izé... nem kedvelem a barátaimat!
Éreztem, hogy Castiel megkönnyebbülve felsóhajt. Talán valami súlyosabb dologra számított.
- Jaj, te kis butuska! Nem tudom, miből gondoltad ezt, de tévedésben vagy, drágaságom! Kim egy nagyszájú tünemény, Viola néha okoskodó, de aranyos, Kentint elviselem, mert látom, hogy fontos neked, Rosáék meg elég normálisak. Semmi kifogásom ellenük! Sőt, Alexet és Mattet is megkedveltem a múltkori kerti partitokon. Amint beköszönt a nyári idő, betartom az ígéretem, és megtartjuk a medencés bulit! Ott lesz a helye a barátaidnak!
- Ó, Cast! - ismét boldogan ölelgettem a nyakát. - Nagyon félreértettelek! Úgy imádlak!
- Én is téged! De gyere, erre inni kell! - ragadta meg a kezem, és a büfé felé vonszolt.
Castiel vett nekünk kétszer két deci kólát, aztán befúrtuk magunkat az álló asztalnál tömörülő bandánkhoz.
- Elbújtatok valamelyik sarokban? - kérdezte tőlem nevetve Kim, amikor az asztalra könyököltem.
- Egy kicsit igen... és megbeszéltünk ezt-azt. - ismertem be elpirulva.
- Most már nem fogunk bujkálni. - közölte Cast, és közel lépett a hátamhoz, átölelte a derekam.
* Capucine-nak rögtön feltűnt ez a bizalmas mozdulat. Igazából nem volt kifogása Castiel és Vivien kapcsolata ellen. Deborah viszont kényszeríti, hogy kémkedjen utánuk és ártson nekik. Nem akart közreműködni a tönkretételükben, de muszáj lesz, ha nem akarja, hogy az a kígyó elválassza Mike-tól. Capucine akkor kapta fel a fejét, amikor Castiel előrukkolt nagyszerű ötletével. *
- Hé, gyerekek, mit szólnátok, ha este a Goldban ünnepelnénk?
- Mégis, mit akarsz ünnepelni? - kérdezte Gabriel.
- Azt, hogy párosan szép az élet! - közölte Cast vidáman. - Gyertek el, Rosa! Kim, Viola, ti is hozzátok a pasikat is!
- Páros buli? - húzta el a száját Ken. - Akkor kihagyom. Én lennék a kakukktojás.
- Én benne vagyok! - ujjongott Rosa. - Kitombolom magam! Már csak azért is, amiért Leigh ilyen bunkó volt!
Végül mindenkinek tetszett az ötlet. Mire megbeszéltük a részleteket, becsengettek nyelvtan órára.
***
Capucine ezen az órán SMS-t írt Deborahnak.
"Szia, Deb! Új hírek: a galambok turbékolnak! Este a Goldban buliznak a bandával! Remélem, nem forgatsz hülyeséget a fejedben! Az lenne a legjobb, ha elfelejtenéd a bosszút."
Öt perc múlva érkezett meg a kicsit sem meglepő válasz:
"Felejtsem el?? Te hülyéskedsz? Tuti, hogy ott leszek a bulin és csinálok egy kis kalamajkát! Te csak kémkedj és ne gondolkozz! Bízd rám a tönkretételüket! 😡💔👿"
Capucine-t egyre jobban kínozta a bűntudat. Nem akart Deborah cinkosa lenni, mégsem merte elmondani Castielnek, hogy mire készül őrült exe....
 |
| Rosa és Gabriel |
 |
| Castiel és Vivien |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése