Első dolgom az volt, hogy kezembe vettem a telefonom, és bevonultam a fürdőszobába. Egy kád forró, habfürdős vízben lazítottam az izmaimat. Jólesően elnyúltam, a fejem a kád szélén pihentettem. Élveztem a lazítást. Mikor kicsit magamhoz tértem, a kezembe vettem a mobilt. Azért vittem magammal a telcsit, hogy üzenetet írjak a szerelmemnek.
" Jó reggelt, Luciferem! Várlak egy késői ebédre! Szeretlek, hiányzol, siess! Csók 😘 "
Az üzim rövid volt, de lényegre törő, hisz minden benne volt.
Már alig vártam, hogy újra lássam Castielt. Megint eszembe jutott, milyen figyelmes volt, és mennyit dicsért. Boldoggá tett, hogy ennyire fontos vagyok neki, és ezt nyíltan ki merte mutatni a családja előtt is. Az esténket csak Ivett árnyékolta be egy kicsit. Igazából nem gondoltam rá haraggal. Nem tehet róla, hogy beleesett az én vörös lovagomba. Még csak azért sem haragudtam, amiért megcsókolta. Hisz, ha belegondoltam, mikor Cast Debbyvel járt, akkor én voltam a kapcsolatuk Ivettje. Csak nekem olyan szerencsém volt, hogy Castiel belém szeretett, és így valóra váltak az álmaim. A csókjukat meg el akartam felejteni. Nem volt jelentősége. Ha hisztizni kezdtem volna, akkor saját magamnak ártottam volna. Nem akartam elriasztani magamtól Castielt a bizalmatlanságommal. Mert ha szeret az ember, akkor megértő és bízik a másikban. Éreztem, hogy nem hazudott nekem Ivett-tel kapcsolatban. Elhittem és el akartam hinni, hogy a mi kapcsolatunk erősebb másokénál, és nem tud elválasztani minket semmilyen gaz csábító.
Megint kellemesen elnyújtózkodtam a forró vízben. Becsuktam a szemem és próbáltam nem gondolni semmire.
Nem telt bele tíz perc a telefonom csörgésére riadtam fel. Ki sem nyitottam a szemem, csak kitapogattam és felvettem.
- Igen? - szóltam bele mosolyogva, amikor a fülemhez emeltem.
- Szia, kiscica! Mizujs veled?
A forró víz ellenére kirázott a hideg. Viktor hangjának hallatán, majdnem lemerültem a víz alá.
- Vi... Viktor... szia! Rád aztán nem számítottam! - mondtam ki az igazat.
- Tegnap ezerszer hívtalak, de ki voltál kapcsolva! - mesélte Vik csalódott hangon. - El akartalak hívni szórakozni valahová. Hol bujkáltál?
- Tegnap? Eljegyzésen voltam.
- A tiéden?
- Á, dehogy! - nevettem akaratlanul.
- Ó, hál istennek! Már azt hittem, lekéstem rólad! - mondta Viktor érzéki hangon.
- Már le! - vágtam rá könyörtelenül, de enyhén kacéran.
- Még mindig reménykedem benne, hogy nem!
- Viktor! Már megint kezded? - kérdeztem nevetve. Nem tehetek róla, de telefonon keresztül szívesen szórakoztam vele, hisz ebből nagy bajom nem lehet.
- Mit? - játszotta az ártatlant nevetve a srác.
- Tudod, te azt, nagyon jól!
- Nem én! - kuncogott Vik. - Mi jót csinálsz éppen?
- Én... most éppen a kádban fekszem. - vallottam be fülig pirulva, és magam előtt láttam tüzes tekintetét, ahogy elképzel a vízben. Nem tudom, mi ütött belém, de tetszett a flörtölés.
- Wow... - Viktor csak ennyit mondott, és szerintem tényleg beindult a fantáziája. - A kis hableány a vízben... érzéki látvány lehetsz!
Megint csak nevetve megborzongtam. Nem bírtam magammal, fel akartam húzni.
- Mi van, Viktor? Szeretnél most itt lenni velem? - kérdeztem provokálóan kacéran.
- Ó, de még mennyire! Bemásznék hozzád és agyon kényeztetnélek, bekennélek rózsaolajjal és fulladásig csókolnálak!
Szinte már paprikapirosra vörösödtem. Még szerencse, hogy nem látja. Izgalmas volt gondolatban szórakozni vele, de jobbnak láttam, ha már le is hűtöm. Tudom, piszkos játék ez így, de megint elő jött a csintalan oldalam.
- Na, de Viktor... - búgtam megjátszott felháborodással. - Nagyon helytelen dolgokat képzeltél el! Én csak a barátommal szeretek és akarok fürdeni!
- Kegyetlen bestia! Ez fájt! - tréfált Vik drámaian. - Szívem hercegnője oly konok... mégis imádom!
- Ne röhögtess már, Viktor! - szóltam rá kacagva. - Ez olyan Rómeó és Júliás mondat volt! De amúgy miért is hívtál?
- Mert ha már nem láthatlak, legalább a hangod hallani akartam. Borzasztóan epekedek utánad...
- Jaj, de szörnyű. - gúnyolódtam, de a hangjából csengő őszinteség visszatántorított. Itt szórakozom a gyerekkori bálványommal, aki ráadásul őszintének tűnik. Az egy dolog, hogy telefonon keresztül húzom az agyát, de megtorolhatja, ha legközelebb személyesen találkozunk és akkor nekem annyi! Aki a tűzzel játszik, megégetheti magát és csúnyán ráfázhatok még az esztelen cicázásra!
- Úgy érzem te csak játszol velem, Vicky! - mondta Viktor szemrehányóan és jól beletrafált az igazságba. - Nem akarsz velem találkozni?
- Eltaláltad! - vágtam rá hevesen. - Azt hiszem, elég sokszor és érthetően a tudomásodra hoztam, hogy miért nem lehet kettőnk között semmi!
- Engem nem zavar, hogy mással jársz! Nekem is van barátnőm... illetve csak volt. Két hete elhagyott Sabina, mert megtudta, hogy hűtlen voltam hozzá. Ha neki jobb egyedül, akkor az az ő baja!
- Nem vagy te egy kicsit beképzelt? - kérdeztem nevetve, pedig nem tetszett, ahogy arról a szegény lányról beszélt. Biztos voltam benne, hogy Viktor számára csak játékszerek a lányok. Ezért is volt erőm elutasítani őt.
- De igen. - ismerte el vidám hangon Vik. - De úgy vettem észre, hogy neked tetszik ez! Ahogy a Goldban láttam, a barátod is olyan típus, mint én!
- Te csak ne blamáld a pasimat! Nem ismered, ne ítéld el! Imádom, és boldog vagyok vele! Értsd már meg, egyszer és mindenkorra, hogy nem fogom megcsalni, elhagyni meg pláne nem! Soha többet ne keress! - gurultam be.
- Ebben ne reménykedj, cicuska!
Nem akartam válaszolni, csak mérgesen kinyomtam a telefont. Kitöröltem a hívásmemóriából a hívást és közben reméltem, hogy az életemből is ilyen könnyű lesz törölni. Viktor Wilson a legrosszabbat hozza ki belőlem és rettegtem ettől. Nem engedhetem a közelembe, mert még a végén levesz a lábamról. Nem hagyhatom, hogy a régi szerelem feléledjen iránta, mert akkor búcsút mondhatok Castielnek. És ezt ugye nem akartam... Határozottan NEM!
Mikor kiszálltam a kádból, felöltöztem és kimentem a nappaliba. Elmeséltem anyunak és a bátyámnak, milyen volt a tegnap esti nagy esemény. Fél egy felé már türelmetlenül vártam Castielt. Mikor megérkezett, viharosan a nyakába ugrottam és forró csókkal üdvözöltem. Anyu és Tony vidáman viccelődtek velünk a heves szerelmünk miatt, de nem sértődtem meg, mert lényegében igazuk volt. Megebédeltünk, aztán mivel kint nagyon jó idő volt, Tony, Cast és én kiültünk az udvar végében a fa alatti hintaágyba. Csendesen löktük magunkat ide-oda és természetesen én ültem a két fiú között.
- Hallom, jó volt a tegnapi családi buli. - fordult Castielhez a tesóm.
- Mondjuk úgy, tűrhető volt. - javította ki rögtön a szerelmem. - Nekem kicsit túl nagy volt a felhajtás és a flancolás.
- De azért jó volt. - tettem hozzá. - Cast apja nagyon nyílt és egyenes, a menyasszonya Lucy meg egy tünemény. Az unokatesóiról nem is beszélve! Még Ivettet is kedveltem volna, ha nem ragadt volna rád. - átkaroltam a fiú vállat. - Leszámítva a kezdeti idegességem, jól éreztem magam!
Ekkor észrevettem, hogy velünk szemben, a kerítés rései között, Masonék udvaráról átbújik egy fehér perzsa cica.
- Nézzétek, srácok, egy vendég! - ugrottam fel örömmel és a kismacskához szaladtam. Felkaptam és szeretettel öleltem magamhoz. Arcom a puha bundájához dörgöltem. - Szia, picur! Téged eddig még nem láttalak!
- Az enyém! - kiáltott a szomszédék teraszáról Tiria, aki épp kilépett a házból. A zöldségeskerten keresztül elém libbent a kerítés túloldalán. - Helló! Mindig elkóborol ez a kis rosszcsont! Hópihe nagyon rossz cica! - Tiria átnyúlt és elvette tőlem a cicát. Barna, szűk, mélyen dekoltált felső volt rajta és fekete bőrnadrág, ami rásimult tökéletes alakjára. Bevallom, kisebbségi komplexusom volt egy ilyen szép és csinos, idősebb lány mellett. A szőke lány odaintett a hintaágyban dumcsizó fiúknak is. - Sziasztok!
***
- Hú, de jó csaj! Ki ez? - kérdezte Castiel Tonytól halkan és csodálkozva. Elismerően méregette a formás lányt. - Eddig még nem láttam!
- Ő Tiria Mason! Huszonkét éves a dögös szomszéd lány. Most jött haza Floridából, mert ott dolgozik, mint bébicsősz. Kedves, jó fej és facér. - sorolta Antony elragadtatva. - Bizony, ha nekem nem lenne Barbie, akkor rávetném magam! Nagyon szép a csaj!
- Azt látom... - bólogatott Cast.
- A húgom kezd összebarátkozni vele.
- Az jó. Bővül a baráti körünk egy szőke cicababával! - mosolygott a vörös srác, aki még mindig Tirián legeltette a szemét.
- Hé, Cast, csak vigyázz! Te a húgommal jársz! - figyelmeztette haverját cseppet sem viccesen az "őrző-védő" bátyuska. - Mindjárt kinyomom a szemed!
- Nyugi, tigris, Vivi az életem!
- A szőkék meg a gyengéid! Tudom, mert ugye rengeteget buliztunk együtt a nyáron és mindig szőkékkel akartad megcsalni Deboraht! - vágta rá szemrehányóan a fehér pólós és zöld Adidas melegítős Tony.
- Nekem nem kellenek szőkék! Csak egy kis vörös, erre megesküszöm!
- Csodás! Ezt akartam hallani! És remélem, állod a szavad. - fenyegetőzött halkan Antony.
- Mondtam, már, hogy nyugi van!
***
Sok mindent elmeséltem Tiriának az eljegyzésről. Együtt tárgyaltuk ki a nagy esemény részleteit. Mikor végeztem a beszámolómmal, a szőke lány a cicáját simogatva érdeklődve figyelte a hintában beszélgető fiúkat.
- Marha jól néz ki a bátyád haverja! Olyan kis vagány fajtának nézem! Biztos tüzes a kis csávó. - csillant fel a szeme, ahogy Castielt figyelte.
- Nekem mondod? A világ legjobb pasija! Imádom! - nevettem.
- Mi?!? Ő a barátod? - kérdezte döbbenten Tiria. - Hány éves a fiú?
- Tizenhét, mint én!
- Hát ezt nem hiszem el... azt hittem van vagy húsz.
* Tiria nem akart hinni a fülének. Ez a fiú túl jól néz ki, korához képest. Első látásra megtetszett neki a gyerek. Égett a vágytól, hogy közelebbről is megismerje. *
- Szép pár vagytok! - dünnyögte Tiria.
- Köszi! Szerintem is. - mosolyogtam. - Nem jöttök át Hópihével egy kicsit? Összeismertetlek Castiellel.
- Miért is ne? - bólintott rá rögtön az újdonsült barátnőm. - De a cicát inkább nem viszem, mert megkergül idegenek között. Biztos, hogy nem zavarnék?
- Hívtalak volna, ha igen? - kérdeztem mosolyogva.
- Na, jó... két perc és ott vagyok!
Vidáman visszamentem a fiúkhoz.
- Áthívtam Tiriát beszélgetni. Fogadjátok szeretettel!
- Ez csak természetes. - vágta rá azonnal Castiel.
Pillanatok múlva belépett kisajtón a szőkeség. Addigra a bátyám már egy műanyag kerti székben ült, hogy legyen helye Tiriának a hintában. A lány először meleg öleléssel és arcra puszival üdvözölte Antony-t, aztán Cast elé állt.
* Castiel leplezetlenül bámulta a csábító szépséget. *
- Szia! Tiria Mason vagyok a szomszédból! Már sok jót hallottam rólad! - mosolygott a lány elbűvölően, miközben kezet rázott a kedvesemmel.
- Helló! Castiel vagyok, de én még semmit nem hallottam rólad! - mosolygott a srác vidáman. Felállt és ő is puszival üdvözölte Tiriát.
Aztán megint leültünk. Most Cast és Tiri között ültem. Magamban idegeskedtem, mert nem kerülte el a figyelmem, milyen csodáló pillantással méregette a barátom a szomszéd lányt. A féltékenység szikrája egyre nagyobb lett a szívemben, de próbáltam legyőzni. Persze, hogy elájul Cast a lány szépségétől. Még nekem, női szemmel is ezerszer szebb volt nálam és csinosabb.
Négyesben cseverésztünk. Tiria lelkesen mesélt floridai életéről. Minél többet beszélt, annál jobban lenyugodtam szép csendben. Hamarosan elfelejtettem az előbbi gyanúmat. Tudtam, hogy alaptalan az egész szorongásom. Élesen ment az eszmecsere, amikor csörögni kezdett a mobilom. Felpattantam és kivettem a farzsebemből a telefont. Döbbenten fedeztem fel, hogy a hívó megint Viktor. Megfordult a fejemben, hogy kinyomom, vagy nem veszem fel, de akkor Castiel kérdezősködne, és ezt nem akartam, mert ha itt szóba kerül Vik, akkor Antony rögtön fogja tudni, kiről van szó és akkor elszabadul a pokol!
Gombóccal a torkomban távolabb sétáltam a csoportunktól és felvettem.
- Igen? - nyögtem kiszáradt torokkal.
- Vivikém... megint én vagyok!
- Észrevettem. - mondtam, és zavartan sétáltam a bátyám széke és a hintaágy között egy két méternyi, láthatatlan vonalon oda-vissza. - Épp rosszkor hívsz.
- Nem vagy egyedül? Mit csinálsz?
Próbáltam úgy válaszolni, hogy ne tudják, kivel beszélek.
- Semmi különöset. A kertben dumcsizok a bátyámmal, a párommal és egy barátnőmmel.
Viktor vette a lapot.
- Szóval nem tudsz nyugodtan beszélni?
- Ez a helyzet. - sóhajtottam, miközben a nevetgélő Tiriát és Castielt figyeltem. - Mit akarsz?
- Könyörögni! - nevetett a telefonba Vik.
- Miért? - kérdeztem kihívóan, megengedtem magamnak ezt a stílust, mert a többiek nem is figyeltek rám.
- Hát, hogy ne utasíts el! Könyörögve kérlek, gyere el velem valahová!
- Szó sem lehet róla! - makacskodtam. - Tudod, hogy nem...
- Lécci, lécci, lécci! - szakított félbe bolondozva Viktor. - Nekem mindegy hol, csak találkozzunk, hogy lássalak! Szeretnélek megismerni. Jó volna összehaverkodni.
- Na, persze! - vágtam rá ellenségesen. - Képzelem te azt, hogy gondolod!
- Neem! Tényleg csak a barátságodra vágyom! Nyugi, felfogtam, hogy nem lépsz félre. Viszont érdekes lány vagy, inkább lennék a barátod, minthogy elfelejtselek.
- Nocsak! Mit hallok? Még a végén megjön az eszed! - kiáltottam nevetve, s a vidám hármas rám nézett. Ettől megint ideges lettem egy kicsit.
- Épp ideje volt, nem? - tréfált Viktor. - Na... találkozzunk valahol! Kérlek szépen! - rimánkodott a fiú.
Akaratlanul is Castielre pillantottam. Vajon, hogy esne neki, ha ezt tudná? De Cast rám se hederített. Poénkodva dicsérgette Tiriát, és le sem vette a szemét mély dekoltázsáról. Na szép! - gondoltam csalódottan. És pont ez a viselkedése vitt rá, hogy igent mondjak Viktornak. Szörnyen rosszul esett, hogy a barátom a szemem láttára enyeleg egy bombázóval. Ez kihozta belőlem a kis démont, és úgy gondoltam, ha ő úgy, akkor én is úgy!
- Rendben van. - válaszoltam Viktornak és reméltem, nem fogom megbánni ezt a döntésem. - Beleegyezek. Találkozzunk ott, ahol a múltkor összefutottunk.
- Jaj, de jó! - Vik hangjából sütött az öröm és a megkönnyebbülés. - Már azt hittem, elvitte a cica a nyelved!
- Nem tudtad, hogy a hallgatás, beleegyezést jelent? - kérdeztem kicsit kacéran.
- Micsoda öröm! Akkor a pékségnél... hánykor?
- Úgy kettő körül.
- Ott leszek, remélem te is!
- Hát persze. Én betartom az ígéreteimet.
- Nagyon dicséretes! Na, akkor pá! Máris alig várom a holnapot! Csók, Vicky cica! - ezzel Viktor letette.
Visszadugtam a zsebembe a telóm és odasétáltam a többiekhez.
- Kivel beszéltél, ilyen sokáig? - kérdezte egyből Tony.
- Ö... Csak Kimmel. - füllentettem gyorsan. Ki más jutott volna eszembe, mint legjobb falazó? Lazaságot színlelve visszaültem Castiel mellé. - Holnap bejön a városba. Vásárolgatunk kicsit.
- Nők! - nevetett Castiel, és átölelte a vállaimat, majd a hajammal játszadozott. Volt némi lelkiismeret-furdalásom, amiért hazudtam, de nem akartam ezen görcsölni. Nem tehetek róla, hogy a gyerekkori szerelmem ennyire érdekel. Meg akartam ismerni. Tudni akartam, hogy olyan-e, mint amilyennek én képzelem, vagy az idők során sokat változott és teljesen más lett. És titkon abban reménykedtem, hogy ha találkozom vele és nem olyan, mint amilyennek akkor láttam, kiábrándulok belőle. Mégis nehéz lesz Castiel szemébe nézni ezután a találka után, de nem tehettem róla, égtem a vágytól, hogy megismerjem a titokzatos és szívdöglesztő Viktort. Biztos voltam benne, hogy nem lesz ebből gond, ha résen leszek és tudom kezelni Viktort. Ráadásul Castiel mellett megtanultam, hogy kell bánni az ilyen rámenős alakokkal. Úgyhogy... gond egy szál se!
- Mi lenne, ha én is elkísérnélek erre a vásárlásra? - rukkolt elő "remek" ötletével Tiria. - Legalább megismerném a barátnőd és kimozdulnék kicsit.
- Hát... - kétségbe estem. Finoman le kell ráznom, úgy, hogy ne legyen gyanús. Utáltam hazudni, de muszáj volt rögtönöznöm valamit. - Most... nem lenne jó. Talán, majd legközelebb, mert Kimnek családi gondjai vannak. Igazából azért jön, hogy összekaparjam. Padlón van szegény.
- Hát kár. - húzta el a száját csüggedten Tiria. - Akkor unatkozhatok majd itthon egyedül... És te Castiel? Mit fogsz csinálni most, hogy tavaszi szünetetek van?
- Valószínűleg tizenegyig alszom, majd délután beugrom a haveromhoz Lysanderhez, aztán jövök majd Vivihez. - sorolta Cast a holnapi terveit, majd csókot nyomott a homlokomra.
- Várni foglak, drágám! De nincs kedved ma itt aludni nálunk? - pattant ki a fejemből a remek ötlet.
- Igen! Aludj nálunk! - bólogatott Antony is.
- Hé, bátyus! Velem fog aludni, nem veled! - szóltam le kacagva.
- Még szerencse! - vihogott Tony pofákat vágva.
- Megdumáltál, kislány! Neked nem tudok nemet mondani! - szorongatott Castiel vidáman.
- Csak nekem nem? - evődtem vele játékosan.
- Csak neked! - súgta Castiel és forró csókot nyomott a számra.
* Majd meglátjuk... - gondolta Tiria ellenségesen. - Castiel olyan pasi, akit érdemes lenne elcsábítani. Meg kell szerezzem, mert nagyon bejön nekem. Meg akarom kapni, és amit a fejembe veszek, azt véghez is viszem! Bármire képes vagyok a cél elérése érdekében! A kis Vivien Marsall meg sem érdemel egy ilyen jó pasit! *
Írói megjegyzés: Mi lesz még itt? Vajon sikerül Tiriának elvenni Castielt Vivitől? Elcsábul a fiú, vagy sokkal erősebb a Vivien iránt érzett szerelme? Vagy talán Antony megoldja a helyzetet és összejön Tiriával? És ugye ott van még Viktor... Ráhajt "Vicky-re"? És Vivi hagyja ezt? Ha mindezt tudni akarjátok, kövessétek továbbra is a történetem :) Izgalmakat ígérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése