Anya és a két fiú természetesnek vették Castiel ottlétét. Mióta szedtem a fogamzásgátlót, úgy látszik anyukám elfogadta, hogy már szexuális életem is van. Meg aztán biztos nyugodtan van, mert nem lesz időnap előtt nagymama...
A közös reggeli után, jó hangulatban indultunk suliba. Kint már szinte langyos, nyári idő volt. Már izgatottan vártuk a tavaszi szünetet, amihez már csak pár nap volt hátra.
Mire beértünk a suliba Kimék már az udvaron, a kézilabda pálya szélénél élvezték a napsütést és ökörködtek. Kim hosszú, barna szoknyát viselt, fekete pulcsival, ő ugrott elénk legelőször.
- Helló, szerelmesek!
- Csá, gyerekek! - biccentett Cast és kezet rázott Kentinnel.
Kim feltűnően elkapta a csuklóm és mosolyogva Castiel felé fordult.
- Hé, te fiú! Ugye nem baj, ha ellopom a barátnőd egy kis időre? Gondjaim vannak Alexszel és meg akarom beszélni vele. - nézett Castielre könyörgően Kim.
- Oké... menjetek, de el ne felejtsd visszaszolgáltatni a jogos tulajdonosnak! - kacsintott tréfásan Cast, aki talpig fekete cuccban feszített.
- Nyugodt lehetsz, visszakapod! - nevetett a zöld szemű lány.
Kimmel bevágtáztunk az aulába, aztán a mosdó mellett megálltunk, de nem mentünk be, mert mikor Kim benyitott, láttuk, hogy telt ház van odabent. Így megálltunk kívül, mert a környéken nem volt senki a folyosó ezen szakaszán.
- Mi a gond? Ennyire nem tudod kordában tartani Alexet? - viccelődtem. Világoskék nadrág volt rajtam, fehér kötött, cipzáras pulcsival, alatta lila toppal.
- Szó sincs Alexről! Ez csak kamu volt! Tegnap érdekes dolog történt!
- Na hé! Mondjad!
- Akkor oké... - kezdte a mesélést a barátnőm ahogy mindig. - tegnap unalmamban beugrottam Alexhez, amikor autót szerelt...
- Ugye, hogy Alex a téma. - mosolyogtam.
- De nem! Várd ki a végét! - szólt felháborodva Kim. - Na, azt akartam mondani, hogy egy gyönyörű fekete BMW-n dolgozott. Ájuldoztam, olyan pöpec volt a járgány. Dicsérgettem, olvadoztam, amikor leereszkedett a sötétített üveg és találd ki, ki volt a tulajdonos!
Na, ezt Kim jól elmondta. És nem értettem, miért van úgy oda egy kocsiért.
- Nem tudom! Gőzöm sincs... Nem vagyok gondolatolvasó és nincs kedvem barkóbázni! - vágtam rá morcosan.
- Ó!... Olyan ünneprontó vagy! De akkor kimondom: Viktor Willson!
- Ne! - estem pánikba. Már megint Viktor! - Most hagyd abba! Nem akarok erről az alakról hallani! Már így is van elég bajom! Mondd meg neki, hogy hagyjon békén és ne is zaklasson!
- De még nem is zaklatott, vagy csak én nem tudok róla? - meresztette nagy szemét Kim értetlenül.
- Ja... úgy nem! - válaszoltam, és szinte már toporzékoltam egyhelyben. - Csak... csak beférkőzött az agyamba! Már álmomban is kísért! Képzeld... olyan kínos volt a tegnap este! Castiel nálunk aludt, olyan csodálatos volt minden: a gyengédsége, a szerelme, a figyelmessége, hogy azt nem tudom szavakba önteni... de most nem ez a lényeg! Békésen elaszom a karjaiban, aztán arra ébredek, hogy álmomban Viktorral smárolok! Megijedtem, felkeltem és elsírtam magam! Szegény Castiel nem értette, mi történhetett velem és nem is tudtam megmagyarázni.
- Hú, ez már gáz! - borzadt el Kim és tanácstalanul a hajába túrt. - Olyan ez, mint valami figyelmeztetés, vagy előrejelzés az égiektől!
- Mi? - most én néztem rá bambán. Nem akartam hinni neki, pedig titkon hasonlóképpen értelmeztem az álmom. Istenem, miért pont most került elő Viktor, amikor megtaláltam életem szerelmét?
- Mert nem lehet véletlen, hogy akkor álmodtál a pasiról, amikor találkoztam vele... Még mindig nem akarod tudni, mi volt tegnap délután?
A kérdés elbizonytalanított. Mégis csak jobb, ha megtudom, mit akart Vik Alextől és Kimtől.
- Legyen... Mondd el! Ettől jobban már nem készülhetek ki!
- Na, tehát... - kezdett megint a történetbe Kim. - tettem egy megjegyzést, hogy milyen dögös az autó, erre ő kiszállt, a kocsi másik oldalán a tetejére könyökölt és azt mondta: "Köszi, valóban az, de mi újság a te dögös vörös barátnőddel?" Teljesen lezsibbadtam, hogy még mindig utánad kérdezősködik! Képzeld el a szitut: a nagy Viktor Willson lazán a járgányára támaszkodik, én ott topogok a bal első lámpánál, Alex meg a kocsi alatt bütyköl, csak a lábát látom.
- Mondd már tovább! - szóltam rá türelmetlenül, mert Kim túlzásba vitte a részletek ecsetelését.
- Mondtam, hogy élsz és virulsz. - folytatta Kim. - Erre megkérdezte, hogy honnan ismerlek. Röviden azt válaszoltam, hogy egy suliba járunk. Alex meg kikiabált a kocsi alól, hogy a nagy hírű Sweet Amorisba. Bokán rúgtam, hogy ne kotyogjon, de szerencsére ezt Viktor nem látta. Rögtön ezután a neved után érdeklődött. Már majdnem kimondtam, hogy Vivi, amikor eszembe jutott, mi van, ha nem akarod, hogy megtudja a neved, így az utolsó pillanatban meggondoltam és Vivi helyett Vicky-t mondtam.
- Na, ez egyre jobb! - nevettem.
- És nem ez volt az első hazugságom aznap! - ismerte be grimaszolva Kim. - Tudni akarta a vezetékneved, de tudtam, hogy abból rájöhet, ki is vagy valójában, így rögtönöztem. Mint a filmekben kimondtam, amit először megláttam! Pont akkor dobott ki elém Alex egy fehér olajos rongyot, így azt mondtam: Vicky White!
- Úristen! - kuncogtam. - Ez téboly!
- Az bizony! Amikor kimondtam a nevet, Alex kidugta a fejét és szörnyülködve nézett, én meg persze megint bokán rúgtam, figyelmeztetésképpen, hogy el ne szólja magát. Viktor erre azt mondta, hogy nagyon szeretne megismerkedni veled, úgyhogy ne lepődjünk meg, ha a suli körül látom a járgányát!
- Ó, még csak az kéne! - borzadtam el.
- Aztán megint a telefonszámodért kuncsorgott, de tudod, hogy hajthatatlan vagyok! A beleegyezésed nélkül nem adom ki! A címed sem árultam el, mert azt füllentettem, nem emlékszem az utcád nevére. De azért pimaszul hozzátettem, hogy cirkáljon az egész városban, hátha egyszer összefut veled!
- De rafinált csaj vagy, te Kim! - nevettem önkéntelenül. - Jól kivágtad magad!
- Még szép. - büszkélkedett Kim vidáman. - Ismerhetnél már! Fél órámba tellett, míg sikerült leráznom, de semmit sem árultam el rólad! Este pedig magyarázkodhattam Alexnek, hogy miért volt ez a "füllentős délután". És a tervezett biliárdozás helyett kénytelen voltam a barátom bokáját borogatni, mert dagadtra rugdostam szegényt!
- Júj, szegényke!
Örültem, hogy Kim nem árult el rólam semmit. Valahogy előre féltem, hogy abból baj lehet, ha ez a Casanova megtalál. Rossz előérzetem volt vele kapcsolatban...
- Na, csajok, mindent meg tudtatok beszélni? - jött oda hozzánk a büfé felől Castiel és Lys.
- Szinte mindent. - válaszoltam és mosolyt erőltettem az arcomra. Belesimultam Cast karjaiba, de volt némi lelkiismeret-furdalásom, amiért egy másik pasiról fecsegtünk.
- És miért a budi előtt tömörülünk? - kérdezte Lys meglepődve.
- Csak úgy. - nevettem. - Menjünk fel a fizika teremhez. Úgyis mindjárt becsengetnek! - javasoltam.
Felmentünk az emeletre. Már a terem előtt állt Capucine, Gabriel, Rosa, Jade és Dakota. Csatlakoztunk hozzájuk. Alighogy dumcsizni kezdtünk, Capucine otthagyott minket, mert SMS-e érkezett.
***
Az üzenet küldője Deborah volt.
"Szia, Carla! Új tervem van! Derítsd ki, hol lóg délutánonként Nathaniel és Dajan! Jobb, ha nem tudod, mire készülök, hogy ne kombinálj! Délután várom a válaszod! Pussz..."
Capucine döbbenten álldogált és többször is újra olvasta. Mit akarhat most ezzel Debby? És hogy a francba tudakolja ki, hová járnak délutánonként a fiúk???
***
Megérkezett a fizika tanárnő s nem túl lelkesen bevonultunk órára.
Utána tesi óra következett, röplabdáztunk két csapatra osztva. Castiel és Nathaniel volt a két csapatkapitány. Én Nath csapatába kerültem Leigh-el, Amberrel, Violával és Kentinnel együtt. Cast csapatában volt Kim, Jade, Lys, Charlotte-ék és persze, hogy ők nyertek. Cast és Nath agresszívan játszott egymás ellen. Bíztam benne, hogy ez csak a régi csatározásuk miatt van, és nem miattam. Elég sűrűn került hozzám a labda, de nagyon szerencsétlen ütéseim voltak. Amber viszont nálam is rosszabb volt. Botladozott és sosem tudta visszaütni a labdát. Leigh pedig nem tudott koncentrálni, mert mindig rohant, hogy felsegítse a bénázó lányt. Amber feltűnően élvezte ezt. A fárasztó torna után két angol óránk volt. Felelnem kellett és eléggé nyögve ment, mert tegnap délután Castiel miatt nem készültem fel rendesen. Szerencsére, szemből sokat súgott Cast és Lysander, így összemakogtam egy hármast. A német óra eseménytelenül telt. Történelem órán nem Castiellel, hanem Kimmel ültem. Untuk az órát, ezért Kim hozzám fordult.
- Mit fogunk csinálni, ha Viktor tényleg felbukkan a környéken?
- Mit csinálnánk? Semmit! Jöjjön csak, állok elébe. - válaszoltam lazán, pedig kicsit tartottam ettől. - Folyton Castiellel lógok, úgyhogy nem hiszem, hogy leszólítana.
- Ez mondjuk igaz. - hagyta rám Kim. - De lesben fog állni!
- Néznie szabad. - vágtam rá rafinált mosollyal az arcomon. - Kicsit még élvezem is, hogy ennyire rám kattant, de azért nem cserélném le az én drága Castielem!
- Vivi, ne játssz a tűzzel! - nézett rám megrökönyödve a barátnőm.
- Nem játszom, csak felszítom. - kacsintottam feldobódva. Azért igenis jól esett, hogy az a srác, akiért annyira rajongtam egykor, most felfigyelt rám. A gondolat feldobott és előbújt belőlem a kisördög.
- Esküszöm, Vivien, te megvesztél! - csóválta a fejét rosszallóan Kim.
- Á, dehogy! - legyintettem. - Ne izgulj, nem fogok hülyeséget csinálni!
Kicsengettek és végre hazamehettünk. Castiellel a kapuban elbúcsúztunk Kiméktől.
Megfogtam a kedvesem kezét, mert indultam volna, de megállított.
- Várj, Vivieni! Még nem hazamegyek, van egy kis dolgom.
- Ó... - nyögtem meglepetten. - Ez azt jelenti, hogy ma mégse készüljek nálad?
- Jaj, dehogynem! A terv nem változott. Indulj el haza, egy óra múlva érted megyek. Be kell ugranom a szervizbe a motoromért. Most, hogy téli álmot aludt, nem szuperál. A kerti partitok óta nem hoztam elő, mert van egy kis baja. Nemrég hívott a szerelő, hogy kész, mehetek érte. Innentől nem kell majd gyalogolnunk!
- De jó! - örvendeztem és már alig vártam a kétkerekes száguldozást.
- Gyere már, Cast, ne totojázz! - szólt oda nekünk a két méterre ácsorgó Lysander.
- Te sem sietnél ennyire, ha ilyen szép barátnőd lenne, mint az én kis Vivikém! - mosolygott Castiel és még csak azért is megcsókolt. Elég hosszúra sikeredett a csók, mert Lys türelmetlenül köhécselt.
- Az már bizton! - nevetett Lys.
Nemsokára útnak indultunk, de egymásnak ellentétes irányba.
Magányosan és lehajtott fejjel sétáltam hazafelé. Mikor elértem a pékséghez, és ki akartam lépni a zebrára, azt vettem észre, hogy valaki nagyon kiabál a hátam mögött.
- Vicky!... Vicky, állj meg egy percre!
Ijedten torpantam meg. Csak nem nekem szól a felszólítás?
Komótosan megfordultam és bár ne tettem volna. A vér is meghűlt bennem, mert Viktor szaladt ki a pékségből egy zacskó sütivel a kezében és felém jött. Vajszínű, bordázott pulóvert viselt fekete márvány mintás farmerrel. Igéző barna szeme csak úgy ragyogott.
A gyomrom le-föl liftezett. Most mi lesz, és mit csináljak?
- Helló! - köszönt a srác mikor szemben állt velem. - Mákom van, hogy megtaláltalak! Két órát dekkoltam a sulid előtt a kocsimban, de nemrég feladtam és ide jöttem kaját venni. Meg se gondoltam, hogy itt fogunk összefutni!
- Ki vagy te? - játszottam a tudatlan kislányt.
- Na, ne mondd, hogy nem tudod! - mosolygott lehengerlően Vik. - A kis fekete barátnőd, már biztos elmondta, hogy égre-földre kereslek! De bemutatkozom: Viktor Willson a nevem. A múltkor a diszkóban láttalak meg, és azóta égek a vágytól, hogy megismerjelek! - a szívtipró kezet nyújtott.
- Helló. - Gombóccal a torkomban könnyedén megérintettem a kezét. - Vi...Vicky White vagyok. Valóban említett a barátnőm, de nem voltam benne biztos, hogy rólad beszélt. - füllentettem. Hihetetlen volt, hogy az évek során, szinte semmit sem változott. - És azt sem tudom, mit akarsz tőlem.
- Nem? - mosolygott megint Viktor. - Szeretnélek közelebbről megismerni!
- Kösz, de van elég barátom. - vágtam rá hűvösen.
- Én nem is barátságról beszéltem. - vigyorgott egyértelműen a srác.
- Kim nem említette, hogy boldog vagyok a barátommal?
- Ó, csak ezt hallottam tőle állandóan! Sajnos, semmi mást nem volt hajlandó elárulni rólad!
- Helyes. - mosolyogtam. - Nem szeretem, ha mindenkinek kibeszélnek!
- Szóval ilyen titokzatos vagy? - kérdezte Vik enyhén flörtölős stílusban.
- Én ugyanezt gondolom rólad! - nevettem megint önkéntelenül.
- Hű... Gyönyörű vagy, amikor nevetsz.
Erre nem tudtam, mit mondani és nem is akartam válaszolni, csak fejcsóválva mosolyogtam.
- És a mosolyod is elbűvölő. - folytatta a bókolást Viktor.
- Szövegből ötös! - szóltam le. - Mindig ilyen jól adod elő magad?
- Hm, még okos is. - nevetett elismerően a fiú. - Akkor szép és okos kiscica, jössz velem egy körre? - mutatott a tőlünk balra álló csodakocsira.
- Ezt nem gondolhatod komolyan! Azt hiszed, beülök idegenek autójába?
Viktor huncutul az órájára pillantott.
- Már nem vagyunk idegenek! Már öt perce ismersz!
- Őrületes fazon vagy... és őrültek kocsijába nem szállok be! - makacskodtam.
- Ne izélj már! - kapta el a csuklóm a srác. - Pedig még a friss sütim is megosztanám veled... nagyon finom és édes.
- Most ugyebár magadra céloztál? - néztem rá megjátszott haraggal.
- Te aztán jól átlátsz rajtam! ... Lassan tíz perce ismersz, és máris nyitott könyv vagyok előtted! Ilyen csajjal még nem találkoztam!
Ha tudnád, hogy nyolc éve ismerlek. - nevettem magamban.
- Én már csak ilyen vagyok. - vágtam rá kétértelműen és magam is meglepődtem a hangomból áradó kétértelműségtől.
- Ha nem akarsz kocsikázni, akkor hadd vigyelek haza! - jött az újabb javaslattal Vik.
Már hajlottam volna az igen felé, de akkor észbe kaptam. Mi van, ha Castiel pont akkor ér oda, amikor Viktor kitesz a ház előtt? Arról nem is beszélve, hogy ha megtudja, hol lakom, bármikor felbukkanhat és összefuthat a bátyámmal... és akkor Vicky White-nak vége.
- Nem hiszem, hogy jó ötlet lenne! - tiltakoztam. - Azt mondom inkább, hagyj engem békén! Komoly kapcsolatom van és nem akarom, hogy bekavarj! Felejts el, és többet ne keress!
- Nem vonz egy kis kaland? - kérdezte merészen Viktor.
- Nem! - vágtam rá határozottan. - Most nem hiányzol az életembe! Csak most kaptam meg a boldogságot egy olyan fiútól, akit régóta imádok!
- Akkor ne is kérjem a telefonszámod?
- Ne! Nem lenne értelme!
- Nagy kár. - sóhajtott sajnálkozva Viktor.
Ekkor elkezdett csörögni a mobilom. Gyorsan előkaptam a farzsebemből. Láttam, hogy Cast a hívó.
- Mondd! - szóltam a telefonba.
- Szia, drágám! Otthon vagy már?
- Még nem... a papírboltban voltam. - füllentettem és szemrehányóan néztem Vikre, amiért miatta kényszerültem hazugságra.
- Akkor szedd a lábad, mert nemsokára megyek érted és mocival hamar oda érek! - nevetett Castiel a telefonba. - Pakolj össze, mire megyek, mert elrabollak!
- Nem kell rabolni, önként és dalolva éjszakázom nálad! Már alig várom, hogy ott legyek! - mosolyogtam és jót tett az önbizalmamnak ez a hívás. Megint száz százalékig a szerelmemre tudtam koncentrálni.
- Hát még én! - kuncogott Cast. - Na, leteszem! Csók, szerelmem!
- Neked is csók! - búcsúztam és zsebre dugtam a telefont. Viktorra pillantottam. - Amint hallottad, most már tényleg mennem kell! Örvendek a találkozásnak! Viszlát!
- Azért ne siess annyira, kiscica! Még mondanék valamit! - kihívóan nézett rám. - Még nem tettem le rólad! Ne lepődj meg, ha még összefutunk! Mi még nem végeztünk egymással! Csók, drága! - udvariasan kezet csókolt, aztán bevágódott a BMW-be.
Mint akit üldöznek, úgy szedtem a lábam a hazaúton. Kétpercenként hátranéztem, nem követ-e ragadós hódolóm. Féltem, hogy a fekete sportkocsi jön utánam, de szerencsére eszében sem volt.
Közben azon gondolkodtam, miért viselkedtem néha olyan kihívóan a fiúval? Szeretem Castielt, de mégis flörtöltem ezzel a nagymenővel! Ennyire lökött nem lehetek! Első szóra el kellett volna küldenem melegebb éghajlatra! Ehelyett kacérkodtam vele, mint egy útszéli kurva!
De aztán megnyugtattam magam. Nem kell nagy jelentőséget tulajdonítani a történteknek! Attól még nem vagyok K. mert szóba álltam egy jóképű pasival! És ez még nem jelent megcsalást! Castiel a mindenem és nem adnám senkiért. Még egy ilyen vezérbika sem tud elcsábítani! Még szép, hogy nem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése