Sárga, nyári miniruhában indultam suliba, de nem kellett gyalogolnom, mert a motoros lovagom már a kapuban várt. Mögé pattantam és már száguldottunk is a gimi felé.
Élveztem az utazást, a ruhám lobogott a sebességtől. A Sweet Amoris előtt leparkoltunk és amikor
leszálltunk és levettük a sisakokat, pótoltuk az induláskor elmarad csókot. Enélkül már nem is lett volna teljes az életem.
A hét hamar eltelt, alig tanultunk, és általában egykor már otthon voltam. A osztállyal egész héten melankolikus hangulatban voltunk, felemlegettük mi minden történ velünk ebben az évben, és minden szünetben csapatokra verődve ökörködtünk.
Péntek reggel az osztályfőnökkel kezdtük az első órát. Vidáman mosolyogva köszöntött minket. Egy rakás kartonpapírral ült le a helyére.
- Sziasztok, kis csapatom! Gondolom, már alig várjátok a szünetet.
- Igen!
- Persze!
- Naná!
Jöttek a válaszok mindenfelől.
- Gondoltam. De utolsó nap hoztam nektek egy pár oklevelet, de legyetek nyugodtak, nem fog szó esni ma tanulásról. Ezek az oklevelet... - felénk mutatta a hitelesített pecsétes kemény papírokat. - ti fogjátok kiosztani egymásnak.
- Mi? - nézett "értelmesen" Dakota.
- Ezeken vicces kijelentések vannak, és nektek kell eldönteni, ki kapja és persze indokoljátok meg, hogy miért!
- Jól hangzik! - mosolygott Rosa.
Bóbiskolva ültem Castiel mellett. Nem is fogtam fel, mi fog következni.
Kék hosszított felsőben és térdig érő lyukacsos cicanaciban ücsörögtem és kékre festett körmömmel unottan doboltam a padon. Már a délutánt vártam, ugyanis a csapatommal megbeszéltük, hogy tartunk egy évzáró bulit, nagy összeröffenést a tengerparton.
A tanárnő kérdése térített vissza a jelenbe.
- Akkor az első oklevél az osztály Legviccesebb tanulójának jár. Szerintetek ki az? Mert csak a kategória van eldöntve, a nevet a ti szavazatotok alapján írom rá.
Egyre jobban érdekelt, mi zajlik körülöttem.
- Nálunk nincsenek bohócok... - legyintett a piros inges Alexy.
- Dehogynem! Te vagy az, a feltűnő ruháidban! - szólta le Dajan.
Mindenki nevetett, de végül is megszavaztuk, hogy Alexy kapja a kitüntetést.
- A következő oklevél a Legszebb lánynak jár...
Amber rögtön kihúzta magát, de persze senki nem mondta a nevét.
A fiúk egymást túlkiabálva dobálóztak a nevekkel: Kim, Rosa, Vivien. Csak hármónk neve volt hallható.
El se hittem, hogy Castielen kívül mások is látnak bennem valamit.
- Miért Kim? - kérdezte a tanárnő.
- Mert szép és van stílusa. - érvelt Armin.
- És mert kedves, laza és bájos. - tette hozzá Viola.
- És miért Rosa?
- Csak rá kell nézni. - legyintett Gabriel. - Egyszerűen csodálatos!
- És Vivi?
- Jó fej, aranyos és vidám. - mosolygott rám a szomszéd padból Lysander.
- Dögös és szenvedélyes. - csókolt arcon Castiel.
- Igen. És jó csaj, úgy ahogy van! - értett egyet Dakota.
- Egyet értek! - emelte fel a kezét Nathaniel.
- Egy tündérbaba! - kontrázott még Kentin is.
- Ez nem ér! Minden expasija a teremben van! - húzta fel az orrát Amber.
Mivel Kim, Viola és Alexy is rám szavazott, büszkén vonultam ki átvenni az elismerésem. Jól esett, hogy a többiek szeretnek.
- Kinek jár az év Macsója oklevél? - kérdezte rögtön, amint leültem a szürke kosztümös ofőnk.
- Egyértelműen Lysander! Már végig ment a fél sulin! Ha így folytatja, harmadikban és negyedikben unatkozni fog! - nevetett Casteil.
- Á, dehogy, akkor már jönnek az új elsősök! - legyintett poénkodva Jade.
Mindenki egyet értett, hogy ez a cím Lysandert illeti.
- És ki kapja az év Végzet asszonya címet?
Itt is nagy vita alakult ki a fiúk körében megint, Rosa, Amber, Charlotte és az én nevem került szóba.
Érveltek azzal, hogy jártam Dakkel és és Natahaniellel, de végül Cast mellett kötöttem ki, felhozódott, hogy Amber felszedte Rosa pasiját, de végül is mind Rosára szavaztunk, hisz ő megcsalta Leight Lyssel és végül Leigh barátja lett a szerelme. Mivel az ügy túl bonyolult volt, végül Rosaly kapta a nem túl jó címet.
- Mit gondoltok ki az év Hősszerelmese?
- Casteil! - zengett az osztály.
- Egyértelműen Castiel! - bólogatott Kim.
- Miért is?
- Mert lesöpörte a fiúkat, csalta a barátnőjét, és nagy küzdelmeken ment át, míg megszerezte Vivi szívét. - sorolta a jó barát, Lys.
- Igen, ez tuti Castnak jár! - nevetett Rosa is.
Életem szerelme büszkén vette át az oklevelét, és amikor leült mellém érzelmesen megcsókolt, a többiek legnagyobb örömére, akik tapsviharral és kiáltozásokkal díjazták a jelenetünket.
Mikor csend lett Mrs. Williams már mondta is a következő kategóriát:
- Kinek jár az év Legnagyobb döntéshozója cím?
Tanácstalanul néztünk össze. Ilyesmin nem gondolkodtunk, még csak ötlete sem volt senkinek.
Kis gondolkodás után viszont eszembe jutott valaki. A többiek halkan duruzsolva megbeszélték, kire és miért illene a jelző, én meg kimondtam, ami eszembe jutott.
- Nathaniel!
Minden oldalról furán néztek rám.
- Miért? Mert lemondott rólad és hagyta, hogy Castiellel legyél? - kérdezte gúnyosan Lisa.
- Nem! Nem erre gondoltam, bár ez se volt semmi. - vallottam be elpirulva. Kicsit zokon esett, hogy felelevenítettük ezt a fájdalmas szakaszát az életemnek. - Én arra gondoltam, hogy nagy és nehéz döntés lehetett lemondani a DÖK elnökségről, azért, hogy a kedvenc sportjával tudjon foglalkozni.
Láttam a megvilágosodást a társaim szemében, és egyetértően bólogatni kezdtek.
- Igen, igaza van Vivinek, hadd kapja Nath a címet! - értett egyet Kim.
Mivel nem volt ellenvetés, a szőke herceg megkapta az oklevelét. Mikor elhaladt mellettem, küldött nekem egy hálás és barátságos mosolyt. Jó érzés volt, hogy már nem haragszik rám.
A Legnagyobb bulibolond címet Jade kapta, ő a csapatunk zizegőse. Az osztály lelke címet pedig Kim. Fekete barátnőm nagyon örült a megtisztelő címnek.
- És ki kapja a Legméltóbb ellenfél posztját? - kérdezte az ofő.
Az osztályon megint kiütött a tanácstalanság.
- Olyan is kaphatja, aki már kapott oklevelet? - kérdezte Castiel elgondolkodva.
- Igen, az, hogy már valaki kapott, az nem kizáró ok. Ez csak egy csapatépítő játék!
- Magadnak adod, te pöcs? - hurrogta le Dajan.
- Nem! Ha a döntés az én kezembe lenne, akkor ezt Nathanielnek adnám. Méltó ellenfelem volt a Viviért folytatott küzdelemben. A tanárnő nem tudja, de mi már régóta rivalizálunk, és belátom, ő akkor is tisztességes és korrekt volt, amikor én piszkos módszerekhez folyamodtam. Ez a részemről amolyan békepipa lenne, és ezúton kérek mindenki előtt bocsánatot, hogy megkeserítettem az életét. Ami viszont nem vonatkozik a harcra, amit Vivi szívéért folytattunk, mert azt nem bántam meg. Ha visszamennék az időbe, ugyanúgy megküzdenék a szeretett lányért.
- Jól van, fátylat rá! - legyintett Nath közömbösséget színlelve, de láttam rajta, hogy igenis meghatódott Cast monológjától, és örül a fegyverletételnek. - Ilyen az élet! Lépjünk tovább!
- Ez korrekt volt, hadd legyen meg Castiel akarata! - szólt közbe Armin. - A béke érdekében!
Végül megszavaztuk az oklevelet Nathanielnek.
Amber csak nem maradt oklevél nélkül, megszavaztuk neki az év Legjobban öltözött tanuló oklevelét.
Lassan kifogytunk a díjjakból, így vidáman társalogtunk, és nosztalgiáztunk tovább. Szerencsére senki nem emlegette Deboraht, így nem vették el a kedvem.
A kövi órán activity-t játszottunk. Sokat röhögtünk egymáson. A mókás mutogatásokkal és találgatásokkal elment a délelőtt. Tizenegy órától ballagási főpróbánk volt, sorfalat álltunk a ballagóknak és a szavalók és versmondók előadták a műsorukat. Unalmas volt, és elég volt két órát állni a tűző napon. A nap végén a bandával a kapuban megbeszéltük, hogy három után a part melyik szakaszán talizunk. Izgatottan egyeztettünk, és azt is megbeszéltük, mit vigyünk enni és inni.
A megbeszélés után Castiellel hazarobogtunk. Már megszokottá vált, hogy vele jövök-megyek.
A kapuban hosszasan búcsúzkodtunk, majd lefixáltuk, hogy fél három körül jön értem, és együtt gurulunk le a tengerpartra. Mikor bementem a házba, a konyhában találtam Tonyt és Deboraht.
- Megjöttél, kisdiák? - fogadott "szívélyesen" Deb és lemászott a bátyám öléből és illedelmesen leült egy szabad székre. Piros toppban és forrónadrágban feszített.
- Te megint így vagy, Szörnyella? - vágtam vissza. Közben bekukkantottam a hűtőbe. Kivettem egy üveg ásványvize és meghúztam.
- Mivel érdemeltem ki ezt az újabb kedves becenevet? - kérdezte Deb ártatlanul. Biztos a tesóm előtt játssza az álszentet, mert előttem feleslegesen veri magát.
- Pusztán a létezéseddel. - nyelveltem.
- Elég, lányok! - kiáltott ránk Antony, pedig még alig kezdtem el a gáncsoskodást. - Vivi, hová lett a jó modorod? Amúgy anya rakott krumplit csinált, most meg alszik, mert nagyon fáj a feje.
Most vajon miért engem szól le, mikor nem én kezdtem? De nem akartam veszekedni. Visszatettem a vizet a hűtőbe, szedtem magamnak egy tányér ennivalót, aztán gondoltam egyet és kimentem a kerti asztalhoz. Eszemben sem volt az étvágyamat elrontani azzal, hogy ezt az okádék párt figyelem. Kint a friss levegőn jobban is esett a kaja. Csak a mobilom és a tányérom hoztam magammal. Épp végeztem az evéssel, mikor megpillantottam, hogy Tiria a házuk végében tereget.
- Heló, szomszéd! - intettem neki mosolyogva.
- Szia! Jövök néhány szóra! - Tiri elmutogatta, hogy körbe megy és átjön. Letette a kiürült szennyes kosarat, és átbaktatott nálunk. Zöld miniruhában vágódott le mellém.
- Mizu, csajszi? Van még suli?
- Nincs! Ma volt az utolsó tanítási nap! Holnap még évzáró, aztán pápá suli... Nemsokára indulok a partra. Tartunk egy utolsó nagy találkozást szünet előtt. Tényleg... neked nincs kedved jönni? Ne punnyadj itthon! - jött a hirtelen ötlet.
- Hát nem is tudom, betolakodónak érzem magam a barátaid között.
- Jaj, ne csinál már! Ott lesz Castiel, a barátnőim pasijai is, szóval nyugodtan jöhetsz te is. Lesznek idegenek is!
- Hát, nem is tudom.
- Vivi!!! Apa keres a vezetékes telefonon! - üvöltött a hátsó ajtóból a tesóm.
Gyorsan felugrottam.
- Beszaladok beszélni apával, addig dönts el, jössz-e! Én örülnék neked!
Mentem is, hogy elmeséljem apunak, mi történt velem mostanában. Mindig hívott minket, ha nem tudott hazajönni.
* Amig Vivi távol volt Tiria zavartalanul belelesett a lány telefonjába. Viktortól nem talált üzenetet, de a híváslistán felfedezte a macsó nevét. Nem is gondolta, hogy még mindig tartják a kapcsolatot. Aztán a szőkeség gondolt egyet és saját mobiljába is beírta Viktor és Castiel számát. Talán még jól jön neki valamikor... *
Miután elújságoltam apunak, hogy mától szünetem van, és tőmondatokban beszámoltam Castiel apjának a partijáról, meghatódva búcsúztam el tőle. Azért hiányzik...
De mivel Tiri kint várt az udvaron, nem volt időm keseregni, szaladtam is hozzá.
- Na, hogy döntöttél? - kérdeztem, mikor visszaültem előbbi székembe.
- Megyek strandolni! Úgyis csak itthon unatkoznék.
- Remek! - elmondtam hová jöjjön utánunk, mert ugye én mocival megyek. - Jó buli lesz, majd meglátod!
- Hol buliztok? - jött ki közénk Deborah.
- Neked ahhoz semmi közöd! Kizárt, hogy megmondjuk! - pillantottam ellenségesen Debbyre. - Nélküled szép az élet.
- Milyen ellenséges a hangulat köztetek még mindig. - jegyezte meg Tiria a fejét csóválva.
- Ne csodálkozz! Sosem fogjuk szeretni egymást! - közöltem, de közben farkasszemet néztem Deborahval. - Kígyókkal nem barátkozok!
- Én meg pasi tolvaj, beképzelt, kétszínű libákkal nem! - kontrázott a riválisom.
- Magadról beszélsz? - kérdeztem cinikusan. - Tiri, feljössz a szobámba? Lassan készülnöm kell! - kérdeztem a barátnőmtől, mert meg akartam szabadulni az utálatos banyától.
- Ó, nem. Letusolok én is, és akkor utánatok megyek a megbeszélt helyre! - állt fel búcsúzóul Tiria. - Majd találkozunk! Sziasztok!
A szőkeség távozott, így menekülőre fogtam, de Deb elkapta a karom, amikor el akartam menni mellette.
- Szóval nem mondod meg, hová készültök?
- Nem hát! Nem ettem bolondgombát! Még csak az kéne, hogy elrontsd a bulis délutánunkat! Te csak szórakozz a saját barátaiddal, már ha vannak egyáltalán.
- Utálatos liba vagy! - kiáltott utánam sértődötten Deborah.
- Ni csak ki beszél....
Felmásztam a szobámba, hogy átöltözzek. A fürdőruhámra rávettem egy fekete nyakba akasztós felsőt és egy piros miniszoknyát. A hajamba tűztem a napszemüvegem, aztán előkerestem a strandtáskám. Beledugtam egy kendőt, pokrócot, és a felfújható labdám. A konyhában felkaptam még két üveg üdítőt és egy nagy üveges ásványvizet, aztán a ház előtt várakoztam a motoros taximra.
Folyt. köv. 😊
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése