Rosa, Gabe, Lys, Viola és Matt a homokba terített pokrócokon henyéltek, körülöttük egy csomó piknikkosár, táskák, kendők és mindenféle strandos limlom. Amber, Charlotte, Dake, Armin, Nath, Iris, Leigh és Capucine röplabdáztak, míg Kim, Ken, Patty és Alexy már a vízben ugrándoztak. Mi először a parton ücsörgőkhöz csatlakoztunk és lecuccoltunk. A napszemüvegem a tatyóm tetejére dobtam.
- Itt a szerelmespár! - mosolygott ránk vidáman Rosa, aki lila egyrészes, rafinált szabású bikinit viselt.
- Bizony, megjöttünk! - viszonoztam a mosolyát és szerelmesen Castielhez bújtam és a vállára hajtottam a fejem.
Cast átölelt és mély levegőt véve erősen megszorított. Már régóta együtt vagyunk és ezerszer megölelt már, de még mindig gyorsabban kezdett verni a szívem és borzongás futott végig rajtam. Mennyei érzés volt a karjába simulni és tudni, hogy hozzám tartozik.
- Remélem, nem ezt fogjátok csinálni egész nap! - hurrogott le minket Lysander, aki sárga bermuda nadrágot viselt. Felpattant és elkapta a karom, majd felrángatott. - Vetkőzz, szívi! Irány a víz!
- Castiel! Hallod ezt? A haverod a csajodat vetkőzteti! - nevetett Gabriel.
- Amíg csak fürdőzni viszi, nem bánom! - legyintett Castiel.
Megjátszott felháborodással néztem kedvesemre, és csípőre tettem a kezem.- Ez fájt, Cast! Ezért most bemegyek a vízbe, megfojtom Lysandert, aztán te jössz!
Szavaim hallatán Lys eliszkolt, én meg kapkodva ledobáltam a ruhám és piros bikiniben rohantam utána, hogy meggyenteljem. A bokáig érő vízben a hátára ugrottam, úgy rohantunk a vízbe, de mikor már derékig ért a víz, ledobott a hátáról és ott birkózunk visítva és nevetve.
Míg mi a vízben ökörködtünk, megérkezett Tiria. A lány fekete bikinit és zöld mintás hosszú szoknyát viselt, vállán egy nagyobb táska fityegett.
*
- Sziasztok! - üdvözölte a parton ülőket a szőke szépség, és leült közéjük, elég közel Castielhez.
- Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte csöppet sem barátságosan a vörös srác.
- A barátnőd hívott meg, még délután. - válaszolta a lány, és feltűnően letolta magáról a szoknyát, hogy terítékre kerüljenek hosszú lábai, s bár Cast ellenséges volt, azért meglátta a szépet.
- Üdv köztünk! - köszöntötte Tiriát Viola, aki sárga kétrészes bikiniben a hátát süttette a nappal.
- Zavarlak benneteket? Mert, ha ti is ilyen ellenségesek vagytok, mint Castiel, akkor inkább elmegyek! - sértődött meg a szőke lány, és reménykedve nézett a maroknyi csapat tagjaira.
- Dehogy! Minket nem zavarsz! - hárította egyből Rosaly.
- Szeretjük a tömeget. - mosolygott Gabriel, aki épp Rosa hátát és vállát kenegette naptejjel.
- Nem vagyok ellenséges, csak meglepődtem, hogy itt vagy, ennyi az egész! - magyarázkodott Castiel. - És hogy lásd, tényleg nem vagyok ellenséges, ünnepélyesen úszni hívlak! - ezzel a fiú felállt a kezét nyújtotta Tiriának, és együtt indultak el a vízben lubickoló haverok felé.
*
- Szia, csajszi! Látom jó a hangulat! - nevetett Tiria.
- Az biztos! Épp megpróbáltam vízbe fojtani Lysandert, de nem nagyon hagyja. - mókásan olyan képet vágtam, mint akit ez nagyon bosszant.
- A legjobbkor jöttetek, már alig bírtam a kis boszival! - nevetett kifulladva a fehér hajú srác.
- Az csak nekem megy. - kacsintott Cast, és egy erős rántással a karjaiba húzott. - És szeretném is már visszakapni.
Csókkal jutalmaztam és fenomenális érzés volt a víztől hűvös ajkaimon érezni az ő meleg száját.
Már el is felejtettem, hol vagyunk, és nem egyedül...
Lys és Tiria persze nevettek rajtunk.
- Ugye Deb nem követett? - néztem aggódva a barátnőmre.
- Szerintem nem. Nagyon utálod azt a csajt. - jegyezte meg Tiri totál feleslegesen.
- Már hogyne utálnám! Megkeseríti az életem, totál kiborít, hogy a tesómmal van! - panaszkodtam.
- Felejtsük már el a démont és szórakozzunk! - terelte el a témát Lys.
- Fiatalok! Gyertek vízilabdázni! - szaladt oda hozzánk Kim. - Gyér a létszám, szálljatok be!
Nem mondtunk nemet, csatlakoztunk Kentinékhez. Jó darabig dobálóztunk és harcoltunk a labdáért, igaz nem nagyon jutottam szerephez, mert Cast nem hagyta, folyton tapogatott, puszilgatott, vagy poénból a víz alá rántott. Jól éreztem magam, úgy gondoltam, jól kezdődik a nyár.
Olyan csókokat kaptam, amiktől a talpamig bizseregtem. Szerelmes voltam, és csak ez számított.
Kicsivel később Tiria megunta a játékot, kiment a partra napozni Violához, helyette meg beszállt hozzánk Dakota. Kifulladásig játszottunk. Mikor már nem bírtam szusszal Kimmel megbeszéltük, hogy elugrunk a büféhez fagyizni. Castnak nem volt kedve jönni, így ő is csatlakozott a parton henyélőkhöz.
*
A fiú nadrágja zsebéből unottan elővette a telefonját. Netezni akart, de meglepődve vette észre, hogy van egy bejövő üzenete.
"Jól áll neked a feszes, vizes úszónaci 😍 "
Csak ennyi volt, se egy név, se egy utalás a küldőre, csak egy ismeretlen szám. Castiel tanakodva nézett körbe. Két perce kapta az üzit, de senki kezében nem látott mobilt.
Furcsa rejtély... Kis gondolkodás után választ írt.
Hiába kapkodta a fejét, nem látott senkit se gyanúsnak.
Unottan eldőlt félig a homokba, félig a kendőn és a You tube-on kezdett szörfözni, míg a válaszra várt. Közben fél szemmel mindig fellesett, nem telózik más is, de hiába várt.
Már majdnem elaludt, mikor megint csipogott a telefonja.
"Látod jobbra a nagy sziklát? Talizzunk a tövében tíz perc múlva! Egyedül gyere!"
Jó öt perc múlva felpattant.
- Kinyújtóztatom a lábam! Sétálok egyet. - jelentette ki és lassan megindult a megadott hely felé.
- Rendben. - szólt utána Rosa.
Mikor Cast elérte az elhagyott partot, leült egy nagyobb szikladarabra. Érdeklődve várta, ki fog érkezni. A tengerpart ezen szakaszára nem láttak már ide lubickoló barátai, így magányosan várakozott. Elgondolkodva a hullámzó, napsütötte tengert bámulta. Hirtelen két finom kéz befogta a szemét és csilingelő kacagást halott a háta mögött.
- Tiria.. - mondta ki, mert valahol a szíve mélyén sejtette, hogy a szőke bombázó lehet az, és megismerte jellegzetes parfümjének illatát is.
- Meglepetés! - pördült a srác elé Tiria, de közben megbotlott és meg kellett kapaszkodnia, méghozzá Castiel mellkasában. - Ó, de ügyetlen vagyok, bocs. - szabadkozott a lány, de esze ágában sem volt levenni a fiúról a kezét. Sőt, élvezettel simogatni kezdte. - Jaj, de fel vagy forrósodva!
- Én mindig. - válaszolta Castiel, de nem tett semmit, csak tűrte az igen kellemes testi kontaktust. Nem tudta levenni a szemét a szőke szépség hatalmas és csábító melleiről, amit alig takart a két kis parányi fekete háromszög. Tehetetlen volt, mert a lány akaratlanul is felébresztette benne a férfit.
- De jó Viviennek... - húzta el a száját Tiria és elvette a kezét. - Tudja értékelni a benned szunnyadó tüzeket?
- Hát persze! Még mindig nagyon jól megvagyunk. - állította Castiel, de miközben beszélt nem a cserfes és szeleburdi lány járt a fejében, hanem az előtte álló, kívánatos nő.
- Nagy kár... Ha megunod, tudod hol találsz... Én még azóta is kívánlak... nem tudlak kiverni a fejemből! Az a csók végzetes volt... - súgta rekedt hangon Tiria és közelebb lépett a fiúhoz. A testét a mellkasához nyomta. Mikor nem tapasztalt ellenállást, átölelte a vállát és megcsókolta Castielt.
A vörös srác egy darabig tűrte a kellemes csókot, de aztán megadta magát és olyan hévvel csókolt vissza, hogy mindketten beleszédültek. Megszűnt a külvilág, élvezettel tapogatta a formás testet.
- Ó, Casteil... annyira kívánlak és akarlak! - nyögte Tiri szenvedélyesen.
A fiú pedig eszét vesztve csókolgatta a lány nyakát, vállát és melleit. Engedett a kísértésnek....
Kísértés... erről a szóról eszébe jutott Vivien, és mint akit megrázott az áram, eltolta magától a szőke lányt. Feldúltan hatra túrta még félig nedves haját, és nagyokat sóhajtott.
- Istenem... Tiria... Egy hajszálon múlott, hogy majdnem elvesztettem a fejem! Kérlek, ne gyere a közelembe! Ezt nem tehetjük Vivivel!
- Nagy kár, hogy meggondoltad magad! Feledhetetlen perceket tudok ajánlani neked. - nézett a fiúra kihívóan a szőkeség és tett felé egy lépést, de megtorpant, mert Cast leintette.
- Nem kellenek laza kalandok, ha az az ára, hogy elveszítem Vivient! - kezdett bedurcizni Castiel.
- Nem értem, mit eszel azon a kis nyafka libán! Nem is illik hozzád! Amúgy meg hetek óta egyebet se hallok tőle, csak hogy szidja Deboraht és hisztizik miatta. Nem unod még?
- Hát... igen... szegénykém nagyon kiborult, hogy az exem rámászott a tesójára. Ha nem koptatjuk le valahogy a ribancot, megőrjíti Vivit, Vivi meg engem. - panaszkodott Castiel. - Gőzöm nincs, hogy de! Ki kell iktatnunk a bigét!
Tiria szeme felcsillant. Pont erre a mondatra várt.
Castiel fejében megszólalt a vészharang, de volt olyan tökös, hogy feltegye a kérdést:
- Mi lenne az, és mit kérsz cserébe?
- Nos... hajlandó lennék elcsábítani Tonyt, hogy elválasszuk Deborahtól, cserébe persze téged akarlak!
Castiel megütközve nézett Tiriára. Ilyen ajánlatot nem is várt a lánytól.
- Ezt komolyan gondolod???
- A lehető legkomolyabban. Kikezdek Antonyval, elmarom a libától, cserébe neked le kell feküdnöd velem... mondjuk az akcióba lépésem előtt garanciának, hogy kapjak valamit, és ha teljesítettem a küldetésem utána még egyszer.
Cast ledöbbent. Nem akarta elhinni, hogy ilyesmiről alkudoznak. De megér neki annyit, Deb eltávolítása, hogy lefeküdjön Vivi barátnőjével? Bele lehet menni egy ilyen őrült ajánlata? Ráadásul benne van a pakliban, hogy ha lebuknak, Vivient örökre elvesztené... de az, hogy Tiria színre lépése után Deb kikerülne a képből, az nagyon csábító volt. Mindenkinek jobb lenne, ha megszabadulnának a fúriától, de ér ennyit a barátja? Arról nem is beszélve, hogy Tony érzéseivel is játszanának, nem csak Vivi szívével. Pokoli nagy dilemma ez, és van jó, meg rossz oldala is, csakhogy túl kockázatos!
- Nagyon elhallgattál, szépfiú! - mosolygott elégedetten Tiria. - Ugye, milyen jól kitaláltam?
- Jól kifundáltad, ezt nem vitatom.
- És mi a válaszod?
- Még gondolkodom rajta, jó? Csak a legvégső esetben fogadom el az ajánlatodat! Ha már nem lesz más kiút, csak akkor.
- Türelmesen várok, édes, mert eljön majd az a pont. - kacsintott önelégülten Tiria.
- Vissza kell mennem, mert ha Vivi keresni kezd és itt talál minket, akkor kitör a harmadik világháború! Visszasétálok, te meg maradj itt, hogy ne vegyék észre, együtt tűntünk el!
- Ó, dehogy! Körbe úszom a sziklát. Ha a víz felől közelitek, nem leszünk gyanúsok.
- Nekem nyolc, csak ne tudjanak meg semmit!
-Az én kis morcis kandúrom! - nevetett a szőkeség, aztán elszaladt, és amikor már elég mély volt a víz, úszni kezdett.
*
Már messziről kiszúrtam, hogy Castiel felénk tart, mert virítóan lobogott vörös haja a könnyű szellőtől. Egyedül sétált a homokot rugdosva a semmibe bámulva. Felpattantam és elé szaladtam.
- Merre jártál, drágám? Már mentőcsapatot akartam küldeni utánad! - tréfáltam és a karjába röppentem. Szerelmesen átöleltem a nyakát. Csak fél órára tűnt el, de akkor is hiányzott, és nem szégyelltem kimutatni.
- Csak szétnéztem a parton, de semmi érdekeset nem találtam. Még egy nyamvadt kagylót sem, hogy elhozzam neked. - mondta Cast és homlokon csókolt.
- Én meg már azt hittem elcsábított egy sellő! - tréfáltam.
* Majdnem. - gondolta Castiel keserűen, és lelki szemei előtt megjelent a tökéletes testű szőkeség. *
- Eggyel se találkoztam. És te? Fagyiztál oszt Kimmel?
- Igen! Isteni csoki-vanília fagyit ettem karamellöntettel.
- Hm... jól hangzik! Megkóstolhatom? - mosolygott konokul, és szájon csókolt.
Erősen magához szorított és éreztem testének melegét. Levegő után kapkodtam és megcsapta az orrom a fiú bőrének és parfümjének illata. Erősen vágytam rá, a torkom kiszáradt. A szívem ezerrel kalapált és biztos voltam benne, hogy Castiel is hallja. Mikor elvált az ajkunk, de arcunk még közel maradt egymáshoz, áhítattal néztem a szemébe.
- Attól tartok, hogy felébredek és kiderül, hogy mindez csak álom.
- Te vagy álomszép! - ölelgetett Cast. - Vagy már mondtam?
- Gyertek házasok, Rosáék pezsgőt bontottak, búcsúbeszéd következik! - szaladt oda hozzánk Kentin, és intett, hogy kövessük.
Így kézen fogva a homokot taposva odamentünk a többiekhez.
A csapat már műanyag, átlátszó poharakba öntötte a pezsgőt. Nekünk is nyomtak egyet-egyet a kezünkbe. Vigyázzba álltunk, mint szilveszterkor a himnusznál, és derűsen méregettük egymást.
Rosaly kezdett beszélni.
- Na, gyerekek, igyunk a sikeresen zárt évre! Ezúton szeretném nektek elmondani, hogy nem bántam meg, hogy a Sweet Amorisba kezdtem el járni! Jó barátokra tettem szert, kibékültem egy ellenséggel... - itt halvány mosolyt küldött Amber felé. - és nagyszerű embereket ismertem meg! Kívánom, hogy jövőre is mind, így együtt legyünk!
- Éljen! - rikkantott Nathaniel. - Egy cipőben járunk, kislány, mert én is lezártam egy csatát, és olyan embereket ismertem és szerettem meg, akik úgy érzem, örökre életem részei lesznek! Kiváló osztályunk van, remélem a jövőben is így lesz!
- Igyunk mindenkire! - emelte a magasba a poharát Armin.
Sorra koccintottunk mindenkivel. Castiellel elkeveredtünk egymás mellől, de mikor újra elém került, mosolyogva néztem a szemébe.
- Egészségünkre! - koccintottam szívem csücskével. - Tudtad, hogy ha koccintás közbe nem nézel a másik szemébe, az a babona szerint hét év rossz szexet hoz? - közöltem pajkosan.
- Ó, akkor ez ránk nem vonatkozik! - kacsintott a srác, oldalról elkapott, magához húzott és arcon csókolt.
- Nem, szerencsére nem! - kuncogtam.
- Már megint enyelegtek! Borzasztóak vagytok! - lépett közénk Tiria. - Gyertek, drágáim, enni, nehogy a fejetekbe szálljon az alkohol!
- Nyugi, nem fog! - intette le Castiel, és még azért is feltűnően ölelgetni kezdett. Sőt, az ölébe kapott, úgy vitt a pokrócunkhoz, ahol Viola és Patty a szendvicseket osztogatták.
Evés után még nagyon sokáig ültünk így körben, viccelődtünk és megint felidéztük a hátunk mögött hagyott szép tanévet. Mikor elbúcsúztunk a többiektől, szinte mindenki megígérte, hogy ha a városban, vagy felém járnak, benéznek hozzám. Én persze nagyon örültem. Nem akartam a nyáron barátok nélkül maradni, mert attól még, hogy sülve-főlve Casttal leszek, azért időt fogok szakítani a haverokra is.
???????????
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése