- Atyaságos úristen... - nyögtem, és csukott szemmel tapogatóztam a párna alatt csirimpoló telóm után.
- Mi van? - szóltam a telefonba mogorván.
- Hó, de morcos a kiscica kora reggel! Nem jutott dinnyeföld? - hallottam Viktor nevetését. Nem tudtam eldönteni, hogy most tényleg ő hívott, vagy csak álmodok.
- Viktor? Mit akarsz?
- Hallani a hangod, de úgy érzem, rosszkor időzítettem.
- Hát igen, ma nincs suli és délig aludni akartam!
- Kis mázlista! - nevetett megint Viktor és kezdtem magamhoz térni.
- Az lettem volna, ha nem zajgatsz fel ilyen korán! Mi van? A csajod szabadnapos? - förmedtem rá ingerülten. - És nagyon meg fogod bánni, hogy nem hagytál aludni!
- Állok elébe! Ha hazamentem, lebirkózunk egy meccset! - mondta megint vidáman a srác. - Amúgy nem talált, pont azért hívlak, mert Jenny most ment el melózni!
- Fú... és rögtön eszedbe jutottam! De kedves! - felültem, és a hátam a falnak támasztottam. - Mit is akarsz?
- Csak a szokásos udvarlás! Tudod... hiányzol, gondolok rád, meg ilyenek!
Hát ez aztán nem kertel, haragudnom kéne, de nem tudtam.
- Hogy oda ne rohanjak, meg vissza! - válaszoltam mérgesen, mert szeretem húzni az agyát.
- Szörnyű vagy kora reggel, édesem! Ha ott lennék veled, lenyugtatnám az idegeidet egy kis reggeli tornával.
Fülig pirultam, mert sejtettem, hogy nem aerobikra gondol. Már a gondolat is nyugtalanított, ha magam mellé képzeltem a nagydarab, férfias pasit az ágyamban. Felkavart az elképelés.
- Még szerencse, hogy ez nem fog bekövetkezni! - feleseltem automatikusan.
- Ó, dehogynem, csak menjek vissza! Megfogadtam, hogy kerül, amibe kerül, meghódítalak!
Ettől a mondattól majdnem kiesett a kezemből a telefon, és teljesen lezsibbadtam.
- Próbálkozz csak, szépfiú, de nálam nem lehetsz nyerő! Az én szívem a Castielé! Te csak élvezkedj a kis Jennydel!
- Majd ezt mondd, amikor előtted állok, akkor is! Amúgy a csaj csak addig jó, míg tőled távol vagyok, unaloműzőnek!
- Szegény lányt máris sajnálom! És közlöm veled: ha visszajössz, akkor is csak barátok lehetünk! Na szia, sürgősen aludnom kell még! Pá-pá!
Letettem a telefont és visszabújtam az ágyba, de aludni már nem tudtam.
Mikor már kezdtem elszunyókálni Castiel rontott rám és csókkal ébresztett. Ez persze annyira nem volt ellenemre.
- Ébredj, Csipkerózsikám! - hasalt mellém az ágyban, és mosolyogva nézett rám.
- Ó, már fent vagyok, csak lustálkodom! - közöltem és odébb fészkelődtem, hogy át tudjam ölelni a nyakát.
Jó darabig ölelkeztünk és csókolóztunk, ettől jobban nem is indulhatott volna a nap.
Később lementünk a konyhába és kettesben reggeliztünk. Evés közben közölte, hogy holnapra hivatalosak vagyunk az apja szülinapi partijára. Dühös lettem, hogy megint az utolsó percben szólt, de megnyugtatott, hogy lesz egy napom elkészülni. Evés után átöltöztem, egy lila felsőt vettem fel, fekete rakott miniszoknyával. Megbeszéltük, hogy elmegyünk a plazába ruhát venni nekem. Magamhoz vettem az összes spórolt pénzem, nem akartam, hogy megint ő vegyen nekem koktélruhát.
A bevásárlóközpontban egyből az estélyi ruhákat céloztuk meg. Olyan nagy volt a választék, hogy csak ámultam és bámultam. Castiel minden ruhát megtapogatott, és a nekem megfelelőt kereste. Biztos megnézett vagy húszat, de mindre azt mondta, nem tud elképzelni benne. Hagytam, hadd válogasson, hisz nekem keresi a tökéletes darabot. Fél óra múlva megtaláltuk, ami mindkettőnknek tetszett.
Egy bordó mini ruhacsodát választottunk, el voltam ájulva tőle, olyan szép volt. Borsos árat fizettem érte, de azt hiszem megérte. Méltó párja leszek a nagy eseményen Castielnek. Vettünk még egy piros bokacsizmát is, közös pénzből pedig drága tollkészletet a szülinaposnak, aztán hazamentünk. Megbeszéltük, hogy holnap fél hatkor jön értem, mert hat körül várnak az apjáék. Már előre féltem a puccparádétól, de ez van, ha az ember lányának a szerelme előkelő családból származik. Másnap estére majdnem egy óráig áztattam magam a kádban, aztán beszárítottam a hajam, és halványan kisminkeltem az arcom. Mire magamra húztam a ruhakölteményt, befutott a fehér inges és sötétkék szövetnadrágos szerelmem is. Dögös volt ünneplőben, de nem tettem rá megjegyzést, nehogy kigúnyoljon. Ő persze nem fukarkodott a bókokkal, és mire elértünk a taxihoz, amivel jött, már nyoma sem volt a számon a szájfénynek, mert lecsókolta rólam, de nem bántam, a retikülömben lapul a kis rúzs, majd újra kenem a szám.
Egész úton feszengve mocorogtam Cast mellett. Féltem, hogy mi vár rám.
Számomra ismeretlen környéken autókáztunk, nem jártam még erre, olyan volt, mint egy úri negyed. Mindenfele hatalmas és puccos házak, gyönyörű udvarokkal. Mikor megálltunk egy három emeletes villa előtt, leesett az állam. Castiel apukájának a háza olyan volt, mint egy mesebeli kastély. Az udvaron színes, formás virágágyások, szökőkutak, sziklakertek és tavacska is volt. Cast kisegített a kocsiból, belém karolt, így vezetett be a fehér macskaköves járdán, ami mellett napelemes lámpácskák világították meg az utat nekünk. Az idegességtől gombóc keletkezett a torkomban. Megint kívülállónak éreztem magam, mint a múltkor az eljegyzésen. A márvány padlós előtérből egy hatalmas és modern berendezésű nappaliba értünk, ahol a fekete és a bordó színek domináltak. Bordó bőrkanapék, fekete bútorok és bordó szőnyegek mindenhol. A sok váza, gyertyatartó és márvány állványok és a bárpult is összeillett mindennel. Lucy szaladt elénk széles mosollyal az arcán. A lány fekete hosszú ruhát viselt, aminek az ujja és a garbós nyakrésze átlátszó fekete csipkéből készült. A ruha követte a testvonalát, csak térdtől lefelé bővült rajta egy kicsit. Fekete haja csillogva simult a vállára, kék szeme mosolygott. Első látásra olyan volt nekem, mint Drakula menyasszonya, de amikor kedvesen magához ölelt, elmúlt belőlem a kezdeti félsz.
- Vivien! Üdv nálunk! Annyira örülök, hogy újra látlak!
- És én? - nevetett rá Castiel. Elkapta a tőlünk alig idősebb mostohaanyját, és szeretettel megszorongatta. Mikor lezajlott az örömködés, Lucy a bárpulthoz invitált minket és megkínált egy kis konyakkal, Cast persze whiskyt ivott.
- Meséljetek! Mi újság veletek? Amúgy mindjárt csatlakozik hozzánk George is, csak még ellenőrzi a személyzetet a konyhában.
- Mi megvagyunk. - válaszoltam az italomat kortyolgatva. - Vannak rosszakaróink, de erősen ellenállunk, és nem hagyjuk, hogy közénk álljanak.
- Nagyon helyes! A szerelem a legfontosabb, és így rátok nézve abból nincs hiány! - mosolygott Lucy.
- Nincs bizony. - pirultam el.
Megérkezett a fekete szmokingos George. Hamar kezet fogott a fiával, engem arcon csókolt, aztán közölte, még van egy kis dolga a pincérekkel, mielőtt megérkeznek a vendégek, így ott is hagyott minket.
- Elnézésetek kérem, de egy óra múlva jönnek George munkatársai és barátai, így a drága párom maximális kiszolgálást vár az alkalmazottaktól. De míg ő nem ér rá, azt javaslom üljünk le, én majd szórakoztatlak titeket! Amúgy is azért hívtunk benneteket hamarabb, mint a többieket, hogy kicsit megismerkedjünk. - mosolygott rám biztatóan Lucy.
Leültünk a hatalmas és puha bőrkanapékra. Közvetlen Castiel mellé ültem, Lucy meg velünk szembe. A lány azt kérte, meséljek magamról. Elmeséltem, hogy apu külföldön dolgozik, van két tesóm, róluk bővebben beszéltem, és anya óvodai munkájáról is beszámoltam. Nem esett nehezemre a kedves lánnyal beszélgetni, szívesen avattam be az életem mindennapjaiba. Mikor végeztem a történetemmel azt kértem, mesélje el, hogy ismerkedett meg George-al.
- Castiel nem mesélte el? - kérdezte meglepődve a lány, és bandzsítva nézett a vörös srácra.
- Nem, meghagytam neked ezt az örömet, te úgy is jobban tudod mesélni! - Cast koccintásra emelte a poharát Lucy felé. Nekem nem tűntek családtagoknak. Mármint nem így képzeltem a mostoha és fogadott gyereke kapcsolatokat. Inkább olyanok voltak, mint a régi jó haverok.
- Akkor elmondom. - mosolygott Lucy. - Az egész akkor kezdődött, amikor még egyetemre jártam. Nem fogod elhinni Vivi, de valójában Castiel keltette fel a figyelmem, őt követtem. Suli után épp a koliba tartottam, amikor az utcán felfigyeltem egy vörös, ellenállhatatlan suhancra. A fiú bőrdzsekiben maga elé bambulva sétált el mellettem. Ez volt ugye Castiel. Valami megfogott benne, kíváncsi voltam hová megy, így észrevétlenül követtem. Egészen addig mentem utána, míg be nem ment egy hatalmas irodaépületbe. Gondoltam megvárom, és megismerkedem vele, ezért leültem a legközelebbi lócára. Órákig ültem ott és várakoztam, már kezdtem unni magam és lassan rám sötétedet, így felpattantam, hogy hazamenjek. Nem néztem szét és beleszaladtam egy lenyűgöző, öltönyös férfiba, aki a kis vörös társaságában volt. Kínos volt, mert a földre estem és kiborult a válltáskám tartalma. Cast apja udvariasan segített összeszedni a könyveim és felsegített. A könyveimről rögtön leesett neki, hogy jogi tanulmányokat folytatok. Bemutatkozott, és közölte velem, épp gyakornokot keres maga mellé, mert a cégének kell majd egy ügyvéd, úgyhogy felajánlotta, hogy felvesz. Úgy gondoltam, kihagyhatatlan ajánlat, így el is fogadtam. Bemutatta a fiát is, akit már hamarabb is szimpatikusnak találtam, de így személyesen megismerkedve kiderült, hogy a lázadó külső érző szívet takar.
- Jaj, nem kell az érzelgős rizsa, mert a végén még Vivi elhiszi! - szólt bele a történetbe nevetve Castiel.
Lucy pajkosan kicsúfolta Castielt, és folytatta a mesélést.
- Ne szólj bele! Én mesélek! Szóval ott tartottam, hogy George maga mellé vett, beavatott a cége ügyes-bajos dolgaiba, és sokat tanultam mellette. Mikor végeztem a sulival, felvett a céghez, így én lettem a jogi képviselője. Jól éreztem ott magam, szeretem a munkám. Közben persze Cast gyakran meglátogatta az apját, hamar összebarátkoztunk, mert a fiú kicsit olyan volt, mint én... mármint belsőre. Rokonléleknek éreztem, és hamar olyan lett, mint a kisöcsém. Még bulizni is mentünk együtt párszor, de miután összejött a rusnya Deborahval, hanyagolni kezdtem, mert rühelltem a csajt. Közben egyre közelebb kerültem George-hoz és rájöttem, hogy amit iránta érzek, az szerelem. Onnantól kezdve felgyorsultak az események, hamar sor került az eljegyzésre, mert nem akart elveszíteni. Azóta csak akkor segítek be a céges ügyekbe, ha vészhelyzet van, mert a párom nem engedi, hogy a leendő felesége dolgozzon. És itt a happy end!
- Kedves történet. - mosolyogtam. Kicsit fura volt, hogy Lucy először Castielhez vonzódott, de meg tudtam érteni. Ki tud elmenni szó nélkül egy ilyen szívtipró mellett?
- Hát lehet. Nekem unalmas, bár nem mindenkinek szoktam ennyire részletezni a történetet. - ismerte be Lucy. - És remélem, nem leszel féltékeny, hogy ezt elmondtam.
- Ó, nem, dehogy! Épp arra gondoltam az előbb, hogy nincs az a nő, aki közömbös tud maradni Castiel iránt. - nevettem.
- Ó, még a végén elolvadok! - vigyorgott Castiel és a vállamat - ahol a ruhámból egy részen kint volt a bőröm - megcsókolta.
- Milyen igaz ez! Cast már csak ilyen, vagy szeretik, vagy utálják, köztes lehetőség nincs. Ivett erre a legjobb példa. Tudom, hogy bele van zúgva. - szólt közbe Lucy, és restelkedve nézett rám. - Ma itt lesz a kislány, mivel az apja jó barátja George-nak. Remélem, nem fog nagyon feszélyezni téged, Vivien.
- Addig nem, míg távol tartja magát Castieltől! - jelentettem ki elszántan.
Hétköznapi dolgokról kezdtünk beszélgetni, de hamarosan elkezdtek tódulni a vendégek, így Lucy otthagyott minket, elment üdvözölni az érkezőket.
- Jó ég! Sokan leszünk? - néztem kétségbe esve az érkező nyolc főre, akik nekem idegenek voltak.
- Velünk együtt húszan, azt hiszem. Most nem lesz tömeg.
Elvegyültünk az emberek között, Cast mindenkinek bemutatott. Félóra bájcsevegés után, megérkezett Ivett és családja. Legnagyobb örömömre ismerős arcként velük volt Kevin. A szőke fiú fehér öltönyt viselt. Hozzám furakodott, megölelt és megforgatott a lebegőben. Feltűnő viselkedésünket néhányan rossz szemmel nézték, biztos azt gondolták ezek a suhancok nem illenek az úri társaságba, de nem érdekelt. Boldog voltam, hogy Castielen kívül mást is ismerek.
Amikor Kevin letett, észrevettem, hogy Ivett mellénk tipegett. A lány rózsaszín, ujjatlan miniruhát viselt és barátságosan mosolygott rám, és ez nagyon meglepett, hisz legutóbb levegőnek nézett, nem akarta elfogadni a tényt, hogy Castiel barátnője vagyok.
- Szia, Vivi, Castiel!
- Helló! - üdvözöltem unottan.
- Örülök, hogy újra találkozunk! Kevin, hoznátok nekünk valamit inni? Négy szem közt akarok beszélni Vivivel!
A lány úgy parancsolta ezt, mint egy kapitány, de közben bájosan rebegtette a szempilláit. Cast aggódó pillantást vetett rám, láttam rajta, hogy fél kettesben hagyni a hódolójával, de némán intettem neki a fejemmel, hogy menjen nyugodtan.
Mikor ketten maradtunk a lánnyal, ellenséges pillantást vetettem rá.
- Mit akarsz?
- Elásni a csatabárdot. - mondta ki kertelés nélkül a barna hajú lány, akinek kontyba volt tűzve a haja. - Tudom, hogy haragszol, amiért a múltkor megcsókoltam Castielt, de bele voltam esve és nem gondolkodtam. Ünnepélyesen bocsánatot kérek, és megígérem, ilyesmi nem fog még egyszer előfordulni. Amint látod, még mindig Kevinnel vagyok és nagyon szeretem. Rájöttem, hogy ő a tökéletes pasi a számomra, és már nem is érdekel Castiel. Amit a pasid iránt éreztem, az múló fellángolás volt ahhoz képest, amit most érzek Kevin iránt. Szóval felőlem nyugodt lehetsz, nem fogok soha többet ráakaszkodni Castra, mert megtaláltam az igazit!
Halálosan megkönnyebbültem. Egyrészt örültem, hogy már nem vagyunk riválisok, másrészt annak is örültem, hogy nem csak szórakozik Kevinnel, hanem tényleg szereti. Erre a váratlan fordulatra nem voltam felkészülve, de kellemes volt a meglepetés.
Kedvesen mosolyogtam Ivettre.
- Igazán örülök. Valójában aranyos csajnak tartottalak, csak rosszul esett, hogy el akarod venni tőlem Castielt... de most, hogy ez a veszély már nem fenyeget, még barátnők is lehetünk.
Ivett egyből helyeslően bólogatott.
- Remek lenne! Kevin amúgy is tervez a nyárra valami kirándulásfélét a bátyáddal, és ciki lenne, ha ott ellenségeskednénk, úgyhogy részemről jöhet a barátság! - A lány boldogan megölelt.
Épp ekkor érkezett vissza a két fiú mellénk, kezükben a kért italokkal.
- Nahát... dúl a szeretet. - nézett rám megrökönyödve Castiel.
- Igen! - újságoltam vidáman. - Ivettel barátnők leszünk.
- Örülök!
- De jó. - lélegzett fel Kevin is.
Lucy ekkor asztalhoz hívott minket. Úgy helyezkedtünk, hogy mi négyen egymás mellé kerüljünk.
Az ebédlőben hasonló pompa uralkodott, mint a nappaliban, de már kezdtem hozzászokni. Előételnek zöldséges ragulevest ettünk, aztán a második fogásnál nagyobb volt a választék. Mivel nem szeretem a halat és a tengeri herkentyűket, a kacsa sült mellett döntöttem, azt ettem krumplipürével.
Vacsora után átvonultunk a társalgóba, a férfiak boroztak és szivaroztak, mi Ivettel, néhány idősebb nővel, és Lucyval kávéztunk a könyvtárrészben. Kellemes volt a hangulat, nem éreztem magam kirekesztettnek. Kicsivel később Kevin jött oda hozzánk és egy másik helyiségbe vezetett minket, ami ki volt ürítve, csak svédasztalok voltak ott és egy zenekar a bal sarokban egy emelvényen. Olyan volt ez a szoba, mint egy modern bálterem. Kevin és Ivett táncolni kezdtek, én még nem akartam, a második kókuszkoktélom fogyasztottam. Cast nem mozdult mellőlem, a hozzánk lépő vendégekkel cseverészett.
Negyedóra múlva George táncba vitt, ha akartam, ha nem. Neki nem lehetett nemet mondani. Egyre jobb kedvem lett, sorra táncoltam, hol Casttal, hol az apjával, hol Kevinnel. Éjfél körül Lucy köszöntő beszédet mondott a párja tiszteletére, aztán a személyzet betolt egy hatalmas csokitortát, ami tele volt tűzdelve tűzijátékkal. Mindenki felköszöntötte az ünnepeltet, átadtuk az ajándékokat, aztán ettünk a tortából. Most már olyan tolongás volt a tánctéren, hogy alig maradt hely mozogni. Mindenki táncolt, aki élt és mozgott. Egy kimerítő rockyzás után Casttal a svédasztal elé húzódtunk pihenni. Újabb koktélt ittam, miközben nagyokat sóhajtoztam, hogy magamhoz térjek és erőt gyűjtsek.
- Na, hogy érzed magad? - tudakolta mosolyogva Castiel.
- Még kérded? Remekül! - nevettem.
- Akkor jó.... ha te jól vagy, akkor én is.
- Mi ez a lazulás, fiatalok? - lépett elénk Kevin, és maga előtt tolta kedvesét, aztán hátulról átölelte Ivett derekát. - Nem szökni, irány a parkett!
- Jaj, ne.... Már nincs erő a lábamban! - panaszkodtam vidáman. - Nem tudok lépést tartani veletek, bocsi!
- Gyakorlat teszi a mestert. - kacsintott Ivett.
- Az lehet. De már nekem is elment a kedvem a táncikálástól! - közölte velük Castiel. - Egyre jobban csábít a lefekvés gondolata.
- És gondolom nem egyedül, te pernahajder! - viccelődött Kev. - Képes lennél máris megfosztani minket Vivi társaságától?
- Szemrebbenés nélkül! - vágott vissza hasonló laza stílusban a párom. - Vivi csak az enyém, és természetesen együtt megyünk haza!
- Én nem bánom, ha megyünk, teljesen kifáradtam! - értettem egyet.
- Na, akkor ott már nem lesz szexelés. - vihogott a szőke kócos fiú.
- Azért annyira nem vagyok fáradt! - nevettem, és kicsúfoltam a lökött havert.
- Amúgy Tonyval, mi van? Mostanában csak a melóban találkozunk. Már nem lóg velem. - váltott témát Kevin.
- Belehabarodott Deborahba. Minden szabadidejét a ribivel tölti. - közölte Castiel. - Hogy vinné el az ördög azt a szukát!
- Szar helyzet lehet. - húzta el a száját Ivett.
- Eléggé az, és fogalmunk sincs, hogy válasszuk szét őket. - újságoltam csüggedten.
- A szerelem vak. - tette hozzá megvetően Cast.
- Reméljük a legjobbakat. Bízzunk benne, hogy hamarosan magához tért Tony haver és rájön, hogy a csaj nem is szereti. - próbált vigasztalni minket Kevin.
A hangulatom elromlott, így nem is bántam, hogy lassan elköszöntünk a barátainktól. Kicsivel később elbúcsúztunk George-tól és Lucytól, aztán taxit rendeltünk és hazazötyögtünk.
Mindent egybevetve jó este volt. Kellemes meglepi volt a barátságkötésem Ivettel, az elragadó Lucy története pedig aranyos volt. Fürdés után boldogan bújtam az ágyamban várakozó Castiel karjába, és bebizonyítottam neki, magamnak és gondolatban Kevinnek, hogy nem is vagyok annyira fáradt....
- Ne szólj bele! Én mesélek! Szóval ott tartottam, hogy George maga mellé vett, beavatott a cége ügyes-bajos dolgaiba, és sokat tanultam mellette. Mikor végeztem a sulival, felvett a céghez, így én lettem a jogi képviselője. Jól éreztem ott magam, szeretem a munkám. Közben persze Cast gyakran meglátogatta az apját, hamar összebarátkoztunk, mert a fiú kicsit olyan volt, mint én... mármint belsőre. Rokonléleknek éreztem, és hamar olyan lett, mint a kisöcsém. Még bulizni is mentünk együtt párszor, de miután összejött a rusnya Deborahval, hanyagolni kezdtem, mert rühelltem a csajt. Közben egyre közelebb kerültem George-hoz és rájöttem, hogy amit iránta érzek, az szerelem. Onnantól kezdve felgyorsultak az események, hamar sor került az eljegyzésre, mert nem akart elveszíteni. Azóta csak akkor segítek be a céges ügyekbe, ha vészhelyzet van, mert a párom nem engedi, hogy a leendő felesége dolgozzon. És itt a happy end!
- Kedves történet. - mosolyogtam. Kicsit fura volt, hogy Lucy először Castielhez vonzódott, de meg tudtam érteni. Ki tud elmenni szó nélkül egy ilyen szívtipró mellett?
- Hát lehet. Nekem unalmas, bár nem mindenkinek szoktam ennyire részletezni a történetet. - ismerte be Lucy. - És remélem, nem leszel féltékeny, hogy ezt elmondtam.
- Ó, nem, dehogy! Épp arra gondoltam az előbb, hogy nincs az a nő, aki közömbös tud maradni Castiel iránt. - nevettem.
- Ó, még a végén elolvadok! - vigyorgott Castiel és a vállamat - ahol a ruhámból egy részen kint volt a bőröm - megcsókolta.
- Milyen igaz ez! Cast már csak ilyen, vagy szeretik, vagy utálják, köztes lehetőség nincs. Ivett erre a legjobb példa. Tudom, hogy bele van zúgva. - szólt közbe Lucy, és restelkedve nézett rám. - Ma itt lesz a kislány, mivel az apja jó barátja George-nak. Remélem, nem fog nagyon feszélyezni téged, Vivien.
- Addig nem, míg távol tartja magát Castieltől! - jelentettem ki elszántan.
Hétköznapi dolgokról kezdtünk beszélgetni, de hamarosan elkezdtek tódulni a vendégek, így Lucy otthagyott minket, elment üdvözölni az érkezőket.
- Jó ég! Sokan leszünk? - néztem kétségbe esve az érkező nyolc főre, akik nekem idegenek voltak.
- Velünk együtt húszan, azt hiszem. Most nem lesz tömeg.
Elvegyültünk az emberek között, Cast mindenkinek bemutatott. Félóra bájcsevegés után, megérkezett Ivett és családja. Legnagyobb örömömre ismerős arcként velük volt Kevin. A szőke fiú fehér öltönyt viselt. Hozzám furakodott, megölelt és megforgatott a lebegőben. Feltűnő viselkedésünket néhányan rossz szemmel nézték, biztos azt gondolták ezek a suhancok nem illenek az úri társaságba, de nem érdekelt. Boldog voltam, hogy Castielen kívül mást is ismerek.
Amikor Kevin letett, észrevettem, hogy Ivett mellénk tipegett. A lány rózsaszín, ujjatlan miniruhát viselt és barátságosan mosolygott rám, és ez nagyon meglepett, hisz legutóbb levegőnek nézett, nem akarta elfogadni a tényt, hogy Castiel barátnője vagyok.
- Szia, Vivi, Castiel!
- Helló! - üdvözöltem unottan.
- Örülök, hogy újra találkozunk! Kevin, hoznátok nekünk valamit inni? Négy szem közt akarok beszélni Vivivel!
A lány úgy parancsolta ezt, mint egy kapitány, de közben bájosan rebegtette a szempilláit. Cast aggódó pillantást vetett rám, láttam rajta, hogy fél kettesben hagyni a hódolójával, de némán intettem neki a fejemmel, hogy menjen nyugodtan.
Mikor ketten maradtunk a lánnyal, ellenséges pillantást vetettem rá.
- Mit akarsz?
- Elásni a csatabárdot. - mondta ki kertelés nélkül a barna hajú lány, akinek kontyba volt tűzve a haja. - Tudom, hogy haragszol, amiért a múltkor megcsókoltam Castielt, de bele voltam esve és nem gondolkodtam. Ünnepélyesen bocsánatot kérek, és megígérem, ilyesmi nem fog még egyszer előfordulni. Amint látod, még mindig Kevinnel vagyok és nagyon szeretem. Rájöttem, hogy ő a tökéletes pasi a számomra, és már nem is érdekel Castiel. Amit a pasid iránt éreztem, az múló fellángolás volt ahhoz képest, amit most érzek Kevin iránt. Szóval felőlem nyugodt lehetsz, nem fogok soha többet ráakaszkodni Castra, mert megtaláltam az igazit!
Halálosan megkönnyebbültem. Egyrészt örültem, hogy már nem vagyunk riválisok, másrészt annak is örültem, hogy nem csak szórakozik Kevinnel, hanem tényleg szereti. Erre a váratlan fordulatra nem voltam felkészülve, de kellemes volt a meglepetés.
Kedvesen mosolyogtam Ivettre.
- Igazán örülök. Valójában aranyos csajnak tartottalak, csak rosszul esett, hogy el akarod venni tőlem Castielt... de most, hogy ez a veszély már nem fenyeget, még barátnők is lehetünk.
Ivett egyből helyeslően bólogatott.
- Remek lenne! Kevin amúgy is tervez a nyárra valami kirándulásfélét a bátyáddal, és ciki lenne, ha ott ellenségeskednénk, úgyhogy részemről jöhet a barátság! - A lány boldogan megölelt.
Épp ekkor érkezett vissza a két fiú mellénk, kezükben a kért italokkal.
- Nahát... dúl a szeretet. - nézett rám megrökönyödve Castiel.
- Igen! - újságoltam vidáman. - Ivettel barátnők leszünk.
- Örülök!
- De jó. - lélegzett fel Kevin is.
Lucy ekkor asztalhoz hívott minket. Úgy helyezkedtünk, hogy mi négyen egymás mellé kerüljünk.
Az ebédlőben hasonló pompa uralkodott, mint a nappaliban, de már kezdtem hozzászokni. Előételnek zöldséges ragulevest ettünk, aztán a második fogásnál nagyobb volt a választék. Mivel nem szeretem a halat és a tengeri herkentyűket, a kacsa sült mellett döntöttem, azt ettem krumplipürével.
Vacsora után átvonultunk a társalgóba, a férfiak boroztak és szivaroztak, mi Ivettel, néhány idősebb nővel, és Lucyval kávéztunk a könyvtárrészben. Kellemes volt a hangulat, nem éreztem magam kirekesztettnek. Kicsivel később Kevin jött oda hozzánk és egy másik helyiségbe vezetett minket, ami ki volt ürítve, csak svédasztalok voltak ott és egy zenekar a bal sarokban egy emelvényen. Olyan volt ez a szoba, mint egy modern bálterem. Kevin és Ivett táncolni kezdtek, én még nem akartam, a második kókuszkoktélom fogyasztottam. Cast nem mozdult mellőlem, a hozzánk lépő vendégekkel cseverészett.
Negyedóra múlva George táncba vitt, ha akartam, ha nem. Neki nem lehetett nemet mondani. Egyre jobb kedvem lett, sorra táncoltam, hol Casttal, hol az apjával, hol Kevinnel. Éjfél körül Lucy köszöntő beszédet mondott a párja tiszteletére, aztán a személyzet betolt egy hatalmas csokitortát, ami tele volt tűzdelve tűzijátékkal. Mindenki felköszöntötte az ünnepeltet, átadtuk az ajándékokat, aztán ettünk a tortából. Most már olyan tolongás volt a tánctéren, hogy alig maradt hely mozogni. Mindenki táncolt, aki élt és mozgott. Egy kimerítő rockyzás után Casttal a svédasztal elé húzódtunk pihenni. Újabb koktélt ittam, miközben nagyokat sóhajtoztam, hogy magamhoz térjek és erőt gyűjtsek.
- Na, hogy érzed magad? - tudakolta mosolyogva Castiel.
- Még kérded? Remekül! - nevettem.
- Akkor jó.... ha te jól vagy, akkor én is.
- Mi ez a lazulás, fiatalok? - lépett elénk Kevin, és maga előtt tolta kedvesét, aztán hátulról átölelte Ivett derekát. - Nem szökni, irány a parkett!
- Jaj, ne.... Már nincs erő a lábamban! - panaszkodtam vidáman. - Nem tudok lépést tartani veletek, bocsi!
- Gyakorlat teszi a mestert. - kacsintott Ivett.
- Az lehet. De már nekem is elment a kedvem a táncikálástól! - közölte velük Castiel. - Egyre jobban csábít a lefekvés gondolata.
- És gondolom nem egyedül, te pernahajder! - viccelődött Kev. - Képes lennél máris megfosztani minket Vivi társaságától?
- Szemrebbenés nélkül! - vágott vissza hasonló laza stílusban a párom. - Vivi csak az enyém, és természetesen együtt megyünk haza!
- Én nem bánom, ha megyünk, teljesen kifáradtam! - értettem egyet.
- Na, akkor ott már nem lesz szexelés. - vihogott a szőke kócos fiú.
- Azért annyira nem vagyok fáradt! - nevettem, és kicsúfoltam a lökött havert.
- Amúgy Tonyval, mi van? Mostanában csak a melóban találkozunk. Már nem lóg velem. - váltott témát Kevin.
- Belehabarodott Deborahba. Minden szabadidejét a ribivel tölti. - közölte Castiel. - Hogy vinné el az ördög azt a szukát!
- Szar helyzet lehet. - húzta el a száját Ivett.
- Eléggé az, és fogalmunk sincs, hogy válasszuk szét őket. - újságoltam csüggedten.
- A szerelem vak. - tette hozzá megvetően Cast.
- Reméljük a legjobbakat. Bízzunk benne, hogy hamarosan magához tért Tony haver és rájön, hogy a csaj nem is szereti. - próbált vigasztalni minket Kevin.
A hangulatom elromlott, így nem is bántam, hogy lassan elköszöntünk a barátainktól. Kicsivel később elbúcsúztunk George-tól és Lucytól, aztán taxit rendeltünk és hazazötyögtünk.
Mindent egybevetve jó este volt. Kellemes meglepi volt a barátságkötésem Ivettel, az elragadó Lucy története pedig aranyos volt. Fürdés után boldogan bújtam az ágyamban várakozó Castiel karjába, és bebizonyítottam neki, magamnak és gondolatban Kevinnek, hogy nem is vagyok annyira fáradt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése