- Szia!... Mondjad, drágám! - vette fel szinte az első kicsengésre a telefont a srác.
- Jaj, Castiel! Nem bírom már elviselni idegekkel ezt a nőszemélyt! Az őrületbe kerget Debbyke....
- Mit csinált már megint? - kérdezte ingerülten Cast.
- Szekált, mint mindig, de most nagyon kegyetlen volt.
- Ne húzd fel magad, kicsikém, nyugodj meg! Majd megoldom a helyzetet. Kábé mikor megy el tőletek Deb?
- Általában hat után. Miért kérded?
- Mert beszélni akarok a bátyáddal!
- Felesleges... - sóhajtottam lemondóan. - Ha rám nem hallgat, rád se fog! Beleesett ebbe a bosziba... hogy vinné el az ördög!
- Majd meglátjuk, mit tehetek. Dumálni akarok vele, mint férfi a férfival, és elmondom, milyen is Deborah valójában. Hátha meg tudom győzni.
- Már nem is reménykedem.
- Ne add fel! Én bizakodó vagyok! Most le kell tennem, mert odaég a kajám! Kitartás, szívem! Hat után megyek. Addig is, sok puszi!
- Neked is! Szeretlek!
- Hát még én téged! Szia!
Mikor letettem a telefont, lementem enni a konyhába, s mivel senkivel nem találkoztam a családból, kiszöktem a hátsó udvarra cigizni. Tiria épp a kerítés mellett gereblyézett.
- Szia, Vivien! Nem is tudtam, hogy dohányzol! - sétált elém a szőkeség, aki zöld forró nadrágot viselt, lila toppal.
- Csak mostanában szoktam rá a stresszek miatt. Mi van veled? Napok óta nem is láttalak!
- Nem csoda. Gondolom, Cast exe megkeseríti az életed. Azért nem találkoztunk, mert egy hétig keresztapáméknál voltam New Jerseyben.
- Én meg már azt hittem, megszöktetett Carlos. - nevettem rá.
- Á, nem! Már szakítottunk. Egy hónapig jártunk... voltak szenvedélyes éjszakáink, de rájöttem, hogy sosem fogom igazán szeretni.
- Ilyen az élet. De megért egy próbálkozást, nem igaz?
- Kicsit igen... szeretőnek nem volt rossz, csak hát ott kezdődött a baj, hogy mást szeretek.
- Nocsak! - kaptam fel a fejem meglepetten, miközben füstölögtem. - Mesélj! Ki a nagy szerelmed? Hogy néz ki, satöbbi?
- Nem... Ne harizz, de nem akarok róla beszélni. Tartom magam ahhoz, hogy ha beszélek az álmaimról, akkor nem teljesülnek. De azt megígérem, hogy idejében megtudod, ha összejöttem a pasival.
* Tiria hangjából sütött a káröröm, de ezt Vivi nem érzékelte. *
- Remélem, minden úgy lesz, ahogy akarod. - mondtam és eltapostam a cigim.
- Ó, én is remélem. - nevetett Tiria. - És mi újság a családoddal?
- Katasztrófa! - kezdtem és elmeséltem, hogy furakodott az álnok Deborah az életünkbe.
Mikor befejeztem a történetet, Tiria sajnálkozva ingatta a fejét.
- Ez tényleg borzasztó! Piszok egy csaj! Én a helyedben megtépném!
- Szívesen megtenném, hidd el, de csak rontanák a helyzeten, mert Tony teljesen ellenem fordulna! Antony szereti, és ha bántanám a nőjét, akkor én lennék a gonosz a szemében. Nem szabad meggondolatlannak lennem, mert akkor elveszítem őt. Sosem bocsátana meg, ha látványosan megfúrnám a kapcsolatukat.
- Szőrnyű... Remélem, hamarosan megszabadultok a banyától!
Jól esett, hogy a barátnőm támogat. Ráadásul, amíg beszélgettünk, addig sem kellett bent senyvednem és azt néznem, hogy a tesóm Debbyvel enyeleg, vagy ami még rosszabb, hallgatni a fúria gonosz megjegyzéseit.
- És mi van Castiellel? Őt is rég láttam. - váltott témát a szőkeség.
- Jól megvagyunk. Szinte el sem hiszem, hogy ennyire imád!
- Pedig elhiheted! - hallottam meg Cast hangját a hátam mögött. A srác hirtelen szaladhatott hozzánk, mert kifulladva fújtatott. - Mindennél jobban szeretlek! - ölelte meg a derekam, a fekete rövid nadrágos és szürke pólós, vörös srác.
- Drágám! - kiáltottam meglepetten, de örömmel. - Azt mondtad hat után jössz! - elégedetten dőltem szerelmem biztonságot nyújtó mellkasának.
- Tudom, de nem bírtam tovább nélküled! ... És mivel leégettem a húst, gondoltam majd csinálsz nekem valami finom vacsorát!
- Neked még azt is! - nevettem boldogan. - Mit szólnál, ha összeütnénk egy kis gombás tojást?
- Remekül hangzik!
- Mivel jöttél? Nem hallottam a motorod!
- Bicajjal vagyok! - Cast jókedvű volt és mosolyogva pillantott Tiriára. - Mi újság, szép hölgy?
- Semmi különös. Kicsit uncsi most az életem, mert megint szingli lettem. De most megyek! Kezdődik a kedvenc filmem a tévében!
- Nincs kedved inkább csatlakozni hozzánk? Átjöhetnél főzőcskézni. - javasoltam hirtelen.
- Á, köszi, nem. Nem akarok zavarni. Használjátok ki az együtt töltött időt.
* Castiel haragosan nézett a szőkére, és megpróbálta szerelmét eltávolítani ettől a kétszínű lánytól. *
Cast megfogta a kezem.
- Gyere, kicsim, mert éhen halok! Szia, Tiria!
- Sziasztok! Jó szórakozást!
Bementünk a konyhába és nagyon vidáman kezdtünk hozzá a vacsora készítéshez. Igaz, lassan haladtunk, mert folyton folyvást összegabalyodtunk. Kaja után felmentünk a szobámba, és ott beszélgettünk és csókolóztunk. Mikor már biztosak voltunk benne, hogy Deb elment, Castiel bement Tonyhoz, hogy beszéljen a fejével. Jó húsz pert múlva tért vissza hozzám, és már az arcáról leolvastam, hogy nem járt sikerrel.
- Reménytelen! - rogyott az ágyam szélére a srác. - Akármit mondtam az egyik fülén be, a másikon ki! Hiába soroltam neki, miért szerettem és miért gyűlöltem Deboraht, egyszerűen nem érdekli! Rám se hederít! Azt hiszi Deb egy angyal, mi meg a gonoszok! Szó szerint azt mondta, egy követ fújok veled, nem akarjuk, hogy boldog legyen! Legszívesebben kinyírnám azt a némbert, amiért így megszédítette Tonyt!
- Megmondtam előre, hogy ez lesz! Nincs mit tenni, tűrünk, ameddig tudunk. - sóhajtva közelebb húzódtam Castielhez és a karjába simultam.
- Ne gondoljunk erre! Nagyon... nagyon szeretlek! Imádlak! Hogy tudnám elfeledtetni veled ezt a szörnyű helyzetet? Mondd meg mit kívánsz, és nyomban teljesítem!
- Egyedül csak téged kívánlak!... - vallottam be egyenesen a szemébe nézve. - Egyetlen kívánságom van: veled szeretkezni most rögtön! Ugye ez nem teljesíthetetlen? - kacér, csillogó szemekkel mosolyogtam rá.
Castiel nevetve elkapta a lábaimat és a derekára rántott. Ledőlt az ágyra úgy, hogy a lábaim a dereka köré fontam.
- De nem ám! - nevetett a fiú és hevesen a hajamba túrt. - Egy ilyen kérésnek szívesen teszek eleget!
A hétvégénk is ilyen romantikusan és szenvedélyesen telt. Hogy megszabaduljunk Deborahtól leutaztunk Castiel nagyszüleinél vidékre. Örültem, hogy megismerhettem az öregeket. Megértettem, miért szereti őket annyira. A nagyija kedves volt és életvidám, igazi modern szuper nagyi. A mama isteni édességekkel halmozott el minket, és poénos történeteket mesélt a vidéki kisváros mindennapi életéről.
Hétfő reggel beindultak az események a suliban. Egymás után jöttek az év végi felmérések és a feleletek a jobb jegyekért. A matek dolitól rettegtem, de egész ügyesen összehoztam, legalábbis úgy éreztem. Kedden írtunk kémiából az egész éves anyagból, németből nagy feleletünk volt. Szerdán kikaptuk a matek dolgozatot, és nem akartam hinni a szememnek: hármast kaptam! Úgy látszik, meg volt az eredménye annak, hogy hetente kétszer a matek könyv felett görnyedtünk Castiellel. Egyrészt, jó tanárnak bizonyult, és nem esett nehezemre ráfigyelni, másrészt, addig is vele voltam. A biosz és filozófia dogákat már könnyen átvészeltük.
Egyik nap a változatosság kedvéért Castieléknél mentünk "haza". Felugrottam néhány cuccomért nálunk, aztán mentünk is tovább a fiúéknál. Lassagne-t ettünk, aztán vagy két órát a medencében lubickoltunk. Rózsaszín, kétrészes fürdőruciban feszítettem, Cast piros, térdig érő rövidnadrágot viselt.
Nevetve fröcsköltük egymást és romantikáztunk. Olyan meleg volt a levegő, hogy a víz is kellemesen langyos volt. Öt óra körül kimásztam a vízből, mert kissé fáztam. Dideregve a hátamra kaptam egy törölközőt. Ahogy kiszálltam, megcsapott egy hűvös fuvallat és ez rosszul esett a vizes testemnek.
Castiel utánam jött.
- Felmelegítselek? - mosolygott, mikor mellém ugrott.
- Mire gondolsz? - kérdeztem sejtelmesen vigyorogva és kiráztam a vizet a hajamból.
- Hát... - Cast megragadott és magához húzott. - Úgy örülök, hogy itt vagy!
- Én még jobban!
Gyengéden megcsókoltuk egymást.
- Hmmm... Édes vagy! - vigyorgott a srác. Apró léptekkel haladva maga előtt tolt, miközben ölelt.
- Te dilis! Mindjárt a medence szélén vagyunk! - pillantottam hátra kétségbe esve, de még mindig a nyakát öleltem.
- Tudom! - mondta Cast huncut vigyor kíséretében, és berántott magával a medencébe.
Visítva zuhantam a vízbe, Castiellel együtt. Levegő után kapkodva bukkantam fel, és bosszúból agyon fröcsköltem. Miután már elég vizet nyeltünk, bementünk megszárítkozni. Egy könnyű anyagú, halványkék ruhát vettem fel, aminek a színe tökéletesen illett a szememhez. Pánt nélküli, miniruha volt, ami a derekamnál enyhén bővült. Mire lejöttem az emeletről, Cast már a bőrkanapén henyélt, zöld pólóban és farmer térdnadrágban egy csomag sajtos chips társaságában.
Elismerően legeltette a szemét rajtam, amikor meglátott.
- Hű... micsoda bombázó! Nem láttad valahol Vivien Marsallt?
- Nincs itt! Nem használjuk ki? - nevettem, és minden szégyenérzet nélkül a srác csípőjére másztam. Csábosan, félig vizes hajamba túrtam és úgy ügyeskedtem, hogy a melleim a szemével egy magasságba kerüljenek. - Nem akarsz velem elcsábulni?
- Nem is tudom... - mosolygott Cast, és a kezeit két oldalt a csípőmre tette, aztán felfelé csúsztatta végig a derekamon, majd a melleimre, amit csak a vékony ruha fedett. - DVD-zést terveztem a csendes és édes kis barátnőmmel.
- Ó! És ehelyett letámadott egy túlfűtött perszóna! - jegyeztem meg tréfásan. - Szegény te! Melyiket akarod, ma estére? - izgató lassúsággal elkezdtem simogatni a mellkasát. Annyira élveztem ezt a játékot és evődést.
- Vivieni.... Eni... Enim... - lehelte Castiel lecsukott szemmel, majd magához rántott és forrón megcsókolt. Mohón viszonoztam az édes csókot.
- A fenébe a filmnézéssel! - nyögte Cast rekedten, és elnyúlt a kanapén, ölében velem. - A tiéd vagyok! Tégy velem, amit akarsz... Csábíts el!
- Azon vagyok. - mosolyogtam rafináltan. Egy mozdulattal lerántottam róla a pólót, és a kezem útnak indult a meztelen, forró felsőtestén. - Úgy kívánlak!... Annyira kívánlak!
Természetesen szenvedélyes szeretkezés lett a játék vége, így a mozizás csúszott két órát.
Hét óra felé kezdtük el nézni a a Csajkeverőket, igazi vidám, kikapcsolódós filmnek bizonyult.
A mozizás után melegszendvicset vacsoráztunk, aztán egymást váltva lezuhanyoztunk. Fél tíz is elmúlt, mikor bebújtunk Castiel ágyába. Kényelmesen bevackoltam magam szerelmem karjaiba.
- Mikor jön haza anyukád? - kérdeztem.
- Nem fog hazajönni. A nővéreméknél alszik. Most, hogy szabadságon van, igyekszik minden idejét az unokájával tölteni.
- Értem... Én meg minden időmet veled akarom tölteni!
- Erre a legjobb alkalom lesz a nyári szünet. Nem kell iskolába menni, rengeteget lehetünk együtt. - mondta Cast, és elmesélte, mit tervez nyáréra.
Tervezett egy sátorozást az uncsitesójával, biciklitúrát a bátyámmal, és esetleg Kimékkel, tóparti hétvégét egy faházban és végül egy külföldi nyaralást csak kettőnknek.
- De... Castiel... nem akarok külföldi nyaralást. - jegyeztem meg félszegen, mikor befejezte.
- Mert beszélni akarok a bátyáddal!
- Felesleges... - sóhajtottam lemondóan. - Ha rám nem hallgat, rád se fog! Beleesett ebbe a bosziba... hogy vinné el az ördög!
- Majd meglátjuk, mit tehetek. Dumálni akarok vele, mint férfi a férfival, és elmondom, milyen is Deborah valójában. Hátha meg tudom győzni.
- Már nem is reménykedem.
- Ne add fel! Én bizakodó vagyok! Most le kell tennem, mert odaég a kajám! Kitartás, szívem! Hat után megyek. Addig is, sok puszi!
- Neked is! Szeretlek!
- Hát még én téged! Szia!
Mikor letettem a telefont, lementem enni a konyhába, s mivel senkivel nem találkoztam a családból, kiszöktem a hátsó udvarra cigizni. Tiria épp a kerítés mellett gereblyézett.
- Szia, Vivien! Nem is tudtam, hogy dohányzol! - sétált elém a szőkeség, aki zöld forró nadrágot viselt, lila toppal.
- Csak mostanában szoktam rá a stresszek miatt. Mi van veled? Napok óta nem is láttalak!
- Nem csoda. Gondolom, Cast exe megkeseríti az életed. Azért nem találkoztunk, mert egy hétig keresztapáméknál voltam New Jerseyben.
- Én meg már azt hittem, megszöktetett Carlos. - nevettem rá.
- Á, nem! Már szakítottunk. Egy hónapig jártunk... voltak szenvedélyes éjszakáink, de rájöttem, hogy sosem fogom igazán szeretni.
- Ilyen az élet. De megért egy próbálkozást, nem igaz?
- Kicsit igen... szeretőnek nem volt rossz, csak hát ott kezdődött a baj, hogy mást szeretek.
- Nocsak! - kaptam fel a fejem meglepetten, miközben füstölögtem. - Mesélj! Ki a nagy szerelmed? Hogy néz ki, satöbbi?
- Nem... Ne harizz, de nem akarok róla beszélni. Tartom magam ahhoz, hogy ha beszélek az álmaimról, akkor nem teljesülnek. De azt megígérem, hogy idejében megtudod, ha összejöttem a pasival.
* Tiria hangjából sütött a káröröm, de ezt Vivi nem érzékelte. *
- Remélem, minden úgy lesz, ahogy akarod. - mondtam és eltapostam a cigim.
- Ó, én is remélem. - nevetett Tiria. - És mi újság a családoddal?
- Katasztrófa! - kezdtem és elmeséltem, hogy furakodott az álnok Deborah az életünkbe.
Mikor befejeztem a történetet, Tiria sajnálkozva ingatta a fejét.
- Ez tényleg borzasztó! Piszok egy csaj! Én a helyedben megtépném!
- Szívesen megtenném, hidd el, de csak rontanák a helyzeten, mert Tony teljesen ellenem fordulna! Antony szereti, és ha bántanám a nőjét, akkor én lennék a gonosz a szemében. Nem szabad meggondolatlannak lennem, mert akkor elveszítem őt. Sosem bocsátana meg, ha látványosan megfúrnám a kapcsolatukat.
- Szőrnyű... Remélem, hamarosan megszabadultok a banyától!
Jól esett, hogy a barátnőm támogat. Ráadásul, amíg beszélgettünk, addig sem kellett bent senyvednem és azt néznem, hogy a tesóm Debbyvel enyeleg, vagy ami még rosszabb, hallgatni a fúria gonosz megjegyzéseit.
- És mi van Castiellel? Őt is rég láttam. - váltott témát a szőkeség.
- Jól megvagyunk. Szinte el sem hiszem, hogy ennyire imád!
- Pedig elhiheted! - hallottam meg Cast hangját a hátam mögött. A srác hirtelen szaladhatott hozzánk, mert kifulladva fújtatott. - Mindennél jobban szeretlek! - ölelte meg a derekam, a fekete rövid nadrágos és szürke pólós, vörös srác.
- Drágám! - kiáltottam meglepetten, de örömmel. - Azt mondtad hat után jössz! - elégedetten dőltem szerelmem biztonságot nyújtó mellkasának.
- Tudom, de nem bírtam tovább nélküled! ... És mivel leégettem a húst, gondoltam majd csinálsz nekem valami finom vacsorát!
- Neked még azt is! - nevettem boldogan. - Mit szólnál, ha összeütnénk egy kis gombás tojást?
- Remekül hangzik!
- Mivel jöttél? Nem hallottam a motorod!
- Bicajjal vagyok! - Cast jókedvű volt és mosolyogva pillantott Tiriára. - Mi újság, szép hölgy?
- Semmi különös. Kicsit uncsi most az életem, mert megint szingli lettem. De most megyek! Kezdődik a kedvenc filmem a tévében!
- Nincs kedved inkább csatlakozni hozzánk? Átjöhetnél főzőcskézni. - javasoltam hirtelen.
- Á, köszi, nem. Nem akarok zavarni. Használjátok ki az együtt töltött időt.
* Castiel haragosan nézett a szőkére, és megpróbálta szerelmét eltávolítani ettől a kétszínű lánytól. *
Cast megfogta a kezem.
- Gyere, kicsim, mert éhen halok! Szia, Tiria!
- Sziasztok! Jó szórakozást!
Bementünk a konyhába és nagyon vidáman kezdtünk hozzá a vacsora készítéshez. Igaz, lassan haladtunk, mert folyton folyvást összegabalyodtunk. Kaja után felmentünk a szobámba, és ott beszélgettünk és csókolóztunk. Mikor már biztosak voltunk benne, hogy Deb elment, Castiel bement Tonyhoz, hogy beszéljen a fejével. Jó húsz pert múlva tért vissza hozzám, és már az arcáról leolvastam, hogy nem járt sikerrel.
- Reménytelen! - rogyott az ágyam szélére a srác. - Akármit mondtam az egyik fülén be, a másikon ki! Hiába soroltam neki, miért szerettem és miért gyűlöltem Deboraht, egyszerűen nem érdekli! Rám se hederít! Azt hiszi Deb egy angyal, mi meg a gonoszok! Szó szerint azt mondta, egy követ fújok veled, nem akarjuk, hogy boldog legyen! Legszívesebben kinyírnám azt a némbert, amiért így megszédítette Tonyt!
- Megmondtam előre, hogy ez lesz! Nincs mit tenni, tűrünk, ameddig tudunk. - sóhajtva közelebb húzódtam Castielhez és a karjába simultam.
- Ne gondoljunk erre! Nagyon... nagyon szeretlek! Imádlak! Hogy tudnám elfeledtetni veled ezt a szörnyű helyzetet? Mondd meg mit kívánsz, és nyomban teljesítem!
- Egyedül csak téged kívánlak!... - vallottam be egyenesen a szemébe nézve. - Egyetlen kívánságom van: veled szeretkezni most rögtön! Ugye ez nem teljesíthetetlen? - kacér, csillogó szemekkel mosolyogtam rá.
Castiel nevetve elkapta a lábaimat és a derekára rántott. Ledőlt az ágyra úgy, hogy a lábaim a dereka köré fontam.
- De nem ám! - nevetett a fiú és hevesen a hajamba túrt. - Egy ilyen kérésnek szívesen teszek eleget!
A hétvégénk is ilyen romantikusan és szenvedélyesen telt. Hogy megszabaduljunk Deborahtól leutaztunk Castiel nagyszüleinél vidékre. Örültem, hogy megismerhettem az öregeket. Megértettem, miért szereti őket annyira. A nagyija kedves volt és életvidám, igazi modern szuper nagyi. A mama isteni édességekkel halmozott el minket, és poénos történeteket mesélt a vidéki kisváros mindennapi életéről.
Hétfő reggel beindultak az események a suliban. Egymás után jöttek az év végi felmérések és a feleletek a jobb jegyekért. A matek dolitól rettegtem, de egész ügyesen összehoztam, legalábbis úgy éreztem. Kedden írtunk kémiából az egész éves anyagból, németből nagy feleletünk volt. Szerdán kikaptuk a matek dolgozatot, és nem akartam hinni a szememnek: hármast kaptam! Úgy látszik, meg volt az eredménye annak, hogy hetente kétszer a matek könyv felett görnyedtünk Castiellel. Egyrészt, jó tanárnak bizonyult, és nem esett nehezemre ráfigyelni, másrészt, addig is vele voltam. A biosz és filozófia dogákat már könnyen átvészeltük.
Egyik nap a változatosság kedvéért Castieléknél mentünk "haza". Felugrottam néhány cuccomért nálunk, aztán mentünk is tovább a fiúéknál. Lassagne-t ettünk, aztán vagy két órát a medencében lubickoltunk. Rózsaszín, kétrészes fürdőruciban feszítettem, Cast piros, térdig érő rövidnadrágot viselt.
Nevetve fröcsköltük egymást és romantikáztunk. Olyan meleg volt a levegő, hogy a víz is kellemesen langyos volt. Öt óra körül kimásztam a vízből, mert kissé fáztam. Dideregve a hátamra kaptam egy törölközőt. Ahogy kiszálltam, megcsapott egy hűvös fuvallat és ez rosszul esett a vizes testemnek.
Castiel utánam jött.
- Felmelegítselek? - mosolygott, mikor mellém ugrott.
- Mire gondolsz? - kérdeztem sejtelmesen vigyorogva és kiráztam a vizet a hajamból.
- Hát... - Cast megragadott és magához húzott. - Úgy örülök, hogy itt vagy!
- Én még jobban!
Gyengéden megcsókoltuk egymást.
- Hmmm... Édes vagy! - vigyorgott a srác. Apró léptekkel haladva maga előtt tolt, miközben ölelt.
- Te dilis! Mindjárt a medence szélén vagyunk! - pillantottam hátra kétségbe esve, de még mindig a nyakát öleltem.
- Tudom! - mondta Cast huncut vigyor kíséretében, és berántott magával a medencébe.
Visítva zuhantam a vízbe, Castiellel együtt. Levegő után kapkodva bukkantam fel, és bosszúból agyon fröcsköltem. Miután már elég vizet nyeltünk, bementünk megszárítkozni. Egy könnyű anyagú, halványkék ruhát vettem fel, aminek a színe tökéletesen illett a szememhez. Pánt nélküli, miniruha volt, ami a derekamnál enyhén bővült. Mire lejöttem az emeletről, Cast már a bőrkanapén henyélt, zöld pólóban és farmer térdnadrágban egy csomag sajtos chips társaságában.
Elismerően legeltette a szemét rajtam, amikor meglátott.
- Hű... micsoda bombázó! Nem láttad valahol Vivien Marsallt?
- Nincs itt! Nem használjuk ki? - nevettem, és minden szégyenérzet nélkül a srác csípőjére másztam. Csábosan, félig vizes hajamba túrtam és úgy ügyeskedtem, hogy a melleim a szemével egy magasságba kerüljenek. - Nem akarsz velem elcsábulni?
- Nem is tudom... - mosolygott Cast, és a kezeit két oldalt a csípőmre tette, aztán felfelé csúsztatta végig a derekamon, majd a melleimre, amit csak a vékony ruha fedett. - DVD-zést terveztem a csendes és édes kis barátnőmmel.
- Ó! És ehelyett letámadott egy túlfűtött perszóna! - jegyeztem meg tréfásan. - Szegény te! Melyiket akarod, ma estére? - izgató lassúsággal elkezdtem simogatni a mellkasát. Annyira élveztem ezt a játékot és evődést.
- Vivieni.... Eni... Enim... - lehelte Castiel lecsukott szemmel, majd magához rántott és forrón megcsókolt. Mohón viszonoztam az édes csókot.
- A fenébe a filmnézéssel! - nyögte Cast rekedten, és elnyúlt a kanapén, ölében velem. - A tiéd vagyok! Tégy velem, amit akarsz... Csábíts el!
- Azon vagyok. - mosolyogtam rafináltan. Egy mozdulattal lerántottam róla a pólót, és a kezem útnak indult a meztelen, forró felsőtestén. - Úgy kívánlak!... Annyira kívánlak!
Természetesen szenvedélyes szeretkezés lett a játék vége, így a mozizás csúszott két órát.
Hét óra felé kezdtük el nézni a a Csajkeverőket, igazi vidám, kikapcsolódós filmnek bizonyult.
A mozizás után melegszendvicset vacsoráztunk, aztán egymást váltva lezuhanyoztunk. Fél tíz is elmúlt, mikor bebújtunk Castiel ágyába. Kényelmesen bevackoltam magam szerelmem karjaiba.
- Mikor jön haza anyukád? - kérdeztem.
- Nem fog hazajönni. A nővéreméknél alszik. Most, hogy szabadságon van, igyekszik minden idejét az unokájával tölteni.
- Értem... Én meg minden időmet veled akarom tölteni!
- Erre a legjobb alkalom lesz a nyári szünet. Nem kell iskolába menni, rengeteget lehetünk együtt. - mondta Cast, és elmesélte, mit tervez nyáréra.
Tervezett egy sátorozást az uncsitesójával, biciklitúrát a bátyámmal, és esetleg Kimékkel, tóparti hétvégét egy faházban és végül egy külföldi nyaralást csak kettőnknek.
- De... Castiel... nem akarok külföldi nyaralást. - jegyeztem meg félszegen, mikor befejezte.
- Miért? Víziszonyod lett a délutáni lecsi-pocsi után? - tréfált a kedvesem. De nem hatott meg, zavarja jöttem, mert féltem, olyat fogok mondani, amin meg fog sértődni.
- Nem... de nem érezném jól magam.
- Nem szeretnél Krétán, Cipruson vagy Hawaiiin lubickolni?
- Dehogynem... Csak nem úgy, hogy fizeted nekem az egész utat! Te simán megtehetsz ilyesmit, de nekem erre nincs pénzem.
- Ne törődj ezzel, szívesen állom a részed!
- Látod, ez az, amit nem akarok! - kaptam fel a fejem és mélyen a szemébe néztem. - Nekem rossz lenne, ha a te zsebedből élnék. Nem érezném jól magam, ezért verd ki a fejedből az ilyen drága nyaralást! Utálom, ha minden a pénzen múlik, és nem fogadom el még a tiédet sem! Te gazdagnak születtél, ezért nem érted meg, milyen kellemetlen lenne ez nekem. Ne gavalléroskodj a pénzeddel, oké?
- De pénz nélkül nem lehet élni. - vonta meg a vállát lazán Cast.
- Nem számít a pénz! - dünnyögtem makacsul.
- Ejtsük a témát, kicsikém, mielőtt hajba kapunk! Ha tovább folytatjuk, veszekedés lesz belőle... De tudom, hogy lehet veled egyezkedni... - csillant fel a fiú szeme.
- Igazán? Hogyan?
- Egész egyszerűen... - mosolygott Cast, és már ölelt és csókolt.
Lassan felengedtem. Képtelen voltam ellenállni kedvesem érzéki vonzerejének. Karjában olyan magasra csapott fel a szenvedély, hogy beleremegtem. Mindent elfelejtettem, csak a fiú közelségét éreztem és hatalmát a testem felett. Amikor elértük a beteljesedést, az mindkettőnk diadal volt. A gyönyör mindkettőnket kárpótolt mindenért, aztán kimerülten aludtunk el, egymást szorosan ölelve.
Amikor hajnal négy körül felébredtem, elégedetten sóhajtottam, és végigsimítottam a fiú meztelen mellkasán.
- Ébresztő, álomszuszék! Haza kéne mennem...
Castiel megmozdult mellettem. Lustán mosolygott, lefejtette az ujjaimat az ágytakaróról és ismét magához ölelt. Csókolgatni kezdte a vállam.
- Ne... nekem tényleg...
A srác nem hallgatott rám. Nem beszéltem tovább, de gondolkodni próbáltam, ami ugyancsak nehezemre esett, mivel Cast továbbra is ingerlően cirógatott.
- Tudod, mit csinálnék legszívesebben? - sóhajtott a szerelmem.
- Hm? - képtelen voltam megszólalni, a vágy ismét eluralkodott a testemen, és a hangom sem engedelmeskedett.
- Egész nap ágyban maradnék veled!
- Szép kis álom! - nevettem.
A fiú a mutatóujját gyengéden végig húzta az ajkamon.
- Nem, édesem... Ez nem álom! Maradjunk itthon! Ne menjünk suliba!
- Lógni akarsz? Te megőrültél?
- Jaj, de ünneprontó vagy! De akkor van még két óránk...
- Az most a halálom lenne. - suttogtam. Mosolyogva megsimogattam a fiú vállát és a mellkasát.
Cast közelebb vont magához.
- Akkor csak maradjunk így, és pihenjünk még egy kicsit.
Boldogan szunyókáltam el a karjában. Amikor másodjára felébredtem, jóleső biztonságérzet töltött el.
- Köszönöm. - súgtam magam elé és megsimogattam enyhén borostás arcát.
- Mit?
- Mindent! Azt, hogy vagy nekem!
- Drága Vivienim. - szorongatott Cast olyan erősen, hogy alig kaptam levegőt.
Sóhajtozva simultam hozzá.
- Tényleg nem akarsz suliba menni?
- Nem hát! És te sem fogsz menni!
- Eszem ágában sincs lógni! És te sem fogsz! - néztem rá fenyegetve. - Ilyesmire nem tudsz rávenni!
- Biztos? - hajolt fölém Castiel, és szenvedélyesen megcsókolt.
Alig kaptam levegőt. Mikor ajkával a nyakam kezdte cirógatni, halkan sóhajtozni kezdtem, ő meg kérlelni kezdett. - Naaa... kicsim! Ne menjünk sehová! Maradj itt velem... Gondolj bele... nem megyünk suliba... ágyba hozom neked a reggelit, aztán meg kitalálunk valami kellemes elfoglaltságot.
Már egyre csábítóbb volt a gondolat, de nem a szavai miatt, hanem az, hogy saját vonzerejét bevetve próbált hatni rám. Minden porcikám bizsergett az apró érintésektől, amit éreztem a takaró alatt.
De azért még előjött az aggodalmas énem.
- És hogy fogjuk igazolni a kis kimaradásunkat?
- Kérek igazolást a fogorvostól, vagy a háziorvosunktól. Doktor Vincent nagyon jó fej, mindig számíthatok rá, ha iskola undorom van. Van még kérdésed?
- Igen! Mit reggelizünk?
Cast arca felderült.
- Ez azt jelenti, hogy kimaradunk?
- Azt... de ígérd meg, hogy nem fogom megbánni ezt a napot!
- Na, ezt kérned sem kell, drágám!
- És mi a terved mára?
- Egyszerű: egész nap ágyban akarok maradni veled!
Felháborodva felültem.
- Na ne! Nem azért lógok, hogy ki se mozduljak a szobából! Bármelyik hétvégén maradhatunk ágyban! Ezt a napot kalandokkal tarkítva a szabadban akarom tölteni. - jegyeztem meg szigorú pillantás kíséretében.
- Rendben, angyalom! Nekem jó, csak veled legyek! Van is egy ötletem. - Castiel felült és magához húzott.
- És mi lenne az? - kérdeztem kíváncsian egyből.
- Bringára pattanunk és nyakunkba vesszük a várost. Elmegyünk a legszebb helyekre. Magunkkal vihetnénk anyu új Nikon fényképezőjét, úgysincs még képünk magunkról.
Lelkesen ütögettem a srác mellkasát: - Ó, az nagyszerű lesz!
- Akkor most már hozom a kaját!
Bő tíz perc múlva Cast egy bőségesen megpakolt tálcával tért vissza. Volt azon minden: müzli, tej, narancslé, kenyér, vaj, lekvár méz, és Nutella.
- Te jó ég! Ez egy hadseregnek is elég lenne! - jegyeztem meg, mikor a srác leült mellém a tárcával egyensúlyozva.
- Éhes vagyok. - vigyorgott Castiel. - Meg nem tudtam eldönteni, mit hozzak, ezért felpakoltam az egészet.
Enni kezdtünk és közben vidáman csevegtünk.
Cast büszkén mutogatta apucitól kapott új hitelkártyáját, a zenéket a telefonján és egy MP3-as lejátszót. A végén egy csomó kacat hevert körülöttünk a felgyűrt paplanon. A bőséges reggeli után Cast mosolyogva nézett rám.
- Minden, ami fontos nekem, itt van velem az ágyamban!
- Hát igen... - előre dőltem és leltározni kezdtem a holmik között. - A hitelkártyád, a mobilod, laptop, MP3 és...
- És... - a fiú elkapta a csuklóm és maga felé fordította. - És természetesen te!
Csókkal jutalmaztam a bókért.
Egy fantasztikus napot töltöttünk együtt.
Cast fekete melegítőalsóban és barna izompólóban pattant bicajra, míg én fehér halásznadrágot és kék, mintás felsőt választottam. Ő a szürke bringájával tekert, én meg az anyukája piros női vázas biciklijét kaptam kölcsön. Nem mertünk hazamenni az enyémért, nehogy lebukjunk, hisz már rég suliba kellett volna lennünk. Cast hozott magával egy hátizsákot, néhány szendviccsel és innivalóval.
A fél várost bejártuk. A vidámparkban kezdtük a túrát. Szuper képeket csináltunk magunkról az óriáskeréken, a hullámvasúton, a körhintán, egy dodzsemben, a szellemkastélyban és a horgásztón is csónakázva. Innen egy múzeumba mentünk, ahol poénkodva szobrokkal és festmények előtt pózoltunk. A McDonald’s-ban ebédeltünk, aztán tovább mentünk a plazába, ahol a kocsi osztályon beültünk és fotózkodtunk minden szuper kocsi előtt. Csináltam egy szenzációs képet, amin Castiel egy fehérneműs próbababát taperol, rólam meg olyan kép készült, amin egy valódinak tűnő játékbabát ringattam. Később megkóstoltuk a görög salátát, majd fagyit ettünk rá. A napot a moziban fejeztük be. Egy horrorparódiát néztünk meg, és nagyon jól mulattunk rajta. Végül ismét Castieléknél kötöttünk ki. Összeszedtem a cuccom, mert készülődtem haza, de akkor befutott Castiel anyukája és nem volt vele világ, ott marasztalt vacsorára. Kate néni nagyon kedves volt, és bár mindig féltem ettől a találkozástól, kellemesen csalódtam. Titkon mindig attól tartottam, hogy Cast mamája azt hiszi, Deb volt a tökéletes barátnője a fiacskájának. De szerencsére feleslegesen paráztam, mert az asszony barátságos volt és hamar elfogadott.
Kilenc óra is elmúlt, mire a langyos, sötét éjszakában Casttal kézen fogva elértük a Marsall házat.
A kapuban hosszasan ölelkeztünk.
- Jaj, ne! Elfelejtettünk igazolást kérni! - jutott hirtelen az eszembe.
- Ne törődj vele! - csókolta meg az arcom Castiel. - Felhívom a kedvenc dokim, és rendelek tőle kettőt! Reggel pedig suli előtt mocival hamar elugrom értük. Nem lesz gond!
- Bízom benned!
- Én meg imádlak!
- De biztos csak azért, mert könnyen befolyásolható vagyok, és rá tudsz venni mindenféle őrültségekre! - evődtem vele pajkosan.
- Ez nem igaz! A lényedet szeretem, te kis bolond! - a fiú megint erőteljesen szorongatott, mint aznap szinte százszor. A szívem jólesően felmelegedett. Még ha igazolatlant kapok holnap, akkor is megérte ez a mai nap. Elfelejtettem a gondokat és mindent, mert egyszerűen imádtam Castiellel lenni.
Alig vártam, hogy nyomtatásban lássam a képeket, amit magunkról csináltunk. Megígérte a kedvesem, hogy mindegyikből két példányt csinál, hogy mindkettőnknek szép emlék legyen. És ez a nap az lesz... örökre!
- Nem... de nem érezném jól magam.
- Nem szeretnél Krétán, Cipruson vagy Hawaiiin lubickolni?
- Dehogynem... Csak nem úgy, hogy fizeted nekem az egész utat! Te simán megtehetsz ilyesmit, de nekem erre nincs pénzem.
- Ne törődj ezzel, szívesen állom a részed!
- Látod, ez az, amit nem akarok! - kaptam fel a fejem és mélyen a szemébe néztem. - Nekem rossz lenne, ha a te zsebedből élnék. Nem érezném jól magam, ezért verd ki a fejedből az ilyen drága nyaralást! Utálom, ha minden a pénzen múlik, és nem fogadom el még a tiédet sem! Te gazdagnak születtél, ezért nem érted meg, milyen kellemetlen lenne ez nekem. Ne gavalléroskodj a pénzeddel, oké?
- De pénz nélkül nem lehet élni. - vonta meg a vállát lazán Cast.
- Nem számít a pénz! - dünnyögtem makacsul.
- Ejtsük a témát, kicsikém, mielőtt hajba kapunk! Ha tovább folytatjuk, veszekedés lesz belőle... De tudom, hogy lehet veled egyezkedni... - csillant fel a fiú szeme.
- Igazán? Hogyan?
- Egész egyszerűen... - mosolygott Cast, és már ölelt és csókolt.
Lassan felengedtem. Képtelen voltam ellenállni kedvesem érzéki vonzerejének. Karjában olyan magasra csapott fel a szenvedély, hogy beleremegtem. Mindent elfelejtettem, csak a fiú közelségét éreztem és hatalmát a testem felett. Amikor elértük a beteljesedést, az mindkettőnk diadal volt. A gyönyör mindkettőnket kárpótolt mindenért, aztán kimerülten aludtunk el, egymást szorosan ölelve.
Amikor hajnal négy körül felébredtem, elégedetten sóhajtottam, és végigsimítottam a fiú meztelen mellkasán.
- Ébresztő, álomszuszék! Haza kéne mennem...
Castiel megmozdult mellettem. Lustán mosolygott, lefejtette az ujjaimat az ágytakaróról és ismét magához ölelt. Csókolgatni kezdte a vállam.
- Ne... nekem tényleg...
A srác nem hallgatott rám. Nem beszéltem tovább, de gondolkodni próbáltam, ami ugyancsak nehezemre esett, mivel Cast továbbra is ingerlően cirógatott.
- Tudod, mit csinálnék legszívesebben? - sóhajtott a szerelmem.
- Hm? - képtelen voltam megszólalni, a vágy ismét eluralkodott a testemen, és a hangom sem engedelmeskedett.
- Egész nap ágyban maradnék veled!
- Szép kis álom! - nevettem.
A fiú a mutatóujját gyengéden végig húzta az ajkamon.
- Nem, édesem... Ez nem álom! Maradjunk itthon! Ne menjünk suliba!
- Lógni akarsz? Te megőrültél?
- Jaj, de ünneprontó vagy! De akkor van még két óránk...
- Az most a halálom lenne. - suttogtam. Mosolyogva megsimogattam a fiú vállát és a mellkasát.
Cast közelebb vont magához.
- Akkor csak maradjunk így, és pihenjünk még egy kicsit.
Boldogan szunyókáltam el a karjában. Amikor másodjára felébredtem, jóleső biztonságérzet töltött el.
- Köszönöm. - súgtam magam elé és megsimogattam enyhén borostás arcát.
- Mit?
- Mindent! Azt, hogy vagy nekem!
- Drága Vivienim. - szorongatott Cast olyan erősen, hogy alig kaptam levegőt.
Sóhajtozva simultam hozzá.
- Tényleg nem akarsz suliba menni?
- Nem hát! És te sem fogsz menni!
- Eszem ágában sincs lógni! És te sem fogsz! - néztem rá fenyegetve. - Ilyesmire nem tudsz rávenni!
- Biztos? - hajolt fölém Castiel, és szenvedélyesen megcsókolt.
Alig kaptam levegőt. Mikor ajkával a nyakam kezdte cirógatni, halkan sóhajtozni kezdtem, ő meg kérlelni kezdett. - Naaa... kicsim! Ne menjünk sehová! Maradj itt velem... Gondolj bele... nem megyünk suliba... ágyba hozom neked a reggelit, aztán meg kitalálunk valami kellemes elfoglaltságot.
Már egyre csábítóbb volt a gondolat, de nem a szavai miatt, hanem az, hogy saját vonzerejét bevetve próbált hatni rám. Minden porcikám bizsergett az apró érintésektől, amit éreztem a takaró alatt.
De azért még előjött az aggodalmas énem.
- És hogy fogjuk igazolni a kis kimaradásunkat?
- Kérek igazolást a fogorvostól, vagy a háziorvosunktól. Doktor Vincent nagyon jó fej, mindig számíthatok rá, ha iskola undorom van. Van még kérdésed?
- Igen! Mit reggelizünk?
Cast arca felderült.
- Ez azt jelenti, hogy kimaradunk?
- Azt... de ígérd meg, hogy nem fogom megbánni ezt a napot!
- Na, ezt kérned sem kell, drágám!
- És mi a terved mára?
- Egyszerű: egész nap ágyban akarok maradni veled!
Felháborodva felültem.
- Na ne! Nem azért lógok, hogy ki se mozduljak a szobából! Bármelyik hétvégén maradhatunk ágyban! Ezt a napot kalandokkal tarkítva a szabadban akarom tölteni. - jegyeztem meg szigorú pillantás kíséretében.
- Rendben, angyalom! Nekem jó, csak veled legyek! Van is egy ötletem. - Castiel felült és magához húzott.
- És mi lenne az? - kérdeztem kíváncsian egyből.
- Bringára pattanunk és nyakunkba vesszük a várost. Elmegyünk a legszebb helyekre. Magunkkal vihetnénk anyu új Nikon fényképezőjét, úgysincs még képünk magunkról.
Lelkesen ütögettem a srác mellkasát: - Ó, az nagyszerű lesz!
- Akkor most már hozom a kaját!
Bő tíz perc múlva Cast egy bőségesen megpakolt tálcával tért vissza. Volt azon minden: müzli, tej, narancslé, kenyér, vaj, lekvár méz, és Nutella.
- Te jó ég! Ez egy hadseregnek is elég lenne! - jegyeztem meg, mikor a srác leült mellém a tárcával egyensúlyozva.
- Éhes vagyok. - vigyorgott Castiel. - Meg nem tudtam eldönteni, mit hozzak, ezért felpakoltam az egészet.
Enni kezdtünk és közben vidáman csevegtünk.
Cast büszkén mutogatta apucitól kapott új hitelkártyáját, a zenéket a telefonján és egy MP3-as lejátszót. A végén egy csomó kacat hevert körülöttünk a felgyűrt paplanon. A bőséges reggeli után Cast mosolyogva nézett rám.
- Minden, ami fontos nekem, itt van velem az ágyamban!
- Hát igen... - előre dőltem és leltározni kezdtem a holmik között. - A hitelkártyád, a mobilod, laptop, MP3 és...
- És... - a fiú elkapta a csuklóm és maga felé fordította. - És természetesen te!
Csókkal jutalmaztam a bókért.
Egy fantasztikus napot töltöttünk együtt.
Cast fekete melegítőalsóban és barna izompólóban pattant bicajra, míg én fehér halásznadrágot és kék, mintás felsőt választottam. Ő a szürke bringájával tekert, én meg az anyukája piros női vázas biciklijét kaptam kölcsön. Nem mertünk hazamenni az enyémért, nehogy lebukjunk, hisz már rég suliba kellett volna lennünk. Cast hozott magával egy hátizsákot, néhány szendviccsel és innivalóval.
A fél várost bejártuk. A vidámparkban kezdtük a túrát. Szuper képeket csináltunk magunkról az óriáskeréken, a hullámvasúton, a körhintán, egy dodzsemben, a szellemkastélyban és a horgásztón is csónakázva. Innen egy múzeumba mentünk, ahol poénkodva szobrokkal és festmények előtt pózoltunk. A McDonald’s-ban ebédeltünk, aztán tovább mentünk a plazába, ahol a kocsi osztályon beültünk és fotózkodtunk minden szuper kocsi előtt. Csináltam egy szenzációs képet, amin Castiel egy fehérneműs próbababát taperol, rólam meg olyan kép készült, amin egy valódinak tűnő játékbabát ringattam. Később megkóstoltuk a görög salátát, majd fagyit ettünk rá. A napot a moziban fejeztük be. Egy horrorparódiát néztünk meg, és nagyon jól mulattunk rajta. Végül ismét Castieléknél kötöttünk ki. Összeszedtem a cuccom, mert készülődtem haza, de akkor befutott Castiel anyukája és nem volt vele világ, ott marasztalt vacsorára. Kate néni nagyon kedves volt, és bár mindig féltem ettől a találkozástól, kellemesen csalódtam. Titkon mindig attól tartottam, hogy Cast mamája azt hiszi, Deb volt a tökéletes barátnője a fiacskájának. De szerencsére feleslegesen paráztam, mert az asszony barátságos volt és hamar elfogadott.
Kilenc óra is elmúlt, mire a langyos, sötét éjszakában Casttal kézen fogva elértük a Marsall házat.
A kapuban hosszasan ölelkeztünk.
- Jaj, ne! Elfelejtettünk igazolást kérni! - jutott hirtelen az eszembe.
- Ne törődj vele! - csókolta meg az arcom Castiel. - Felhívom a kedvenc dokim, és rendelek tőle kettőt! Reggel pedig suli előtt mocival hamar elugrom értük. Nem lesz gond!
- Bízom benned!
- Én meg imádlak!
- De biztos csak azért, mert könnyen befolyásolható vagyok, és rá tudsz venni mindenféle őrültségekre! - evődtem vele pajkosan.
- Ez nem igaz! A lényedet szeretem, te kis bolond! - a fiú megint erőteljesen szorongatott, mint aznap szinte százszor. A szívem jólesően felmelegedett. Még ha igazolatlant kapok holnap, akkor is megérte ez a mai nap. Elfelejtettem a gondokat és mindent, mert egyszerűen imádtam Castiellel lenni.
Alig vártam, hogy nyomtatásban lássam a képeket, amit magunkról csináltunk. Megígérte a kedvesem, hogy mindegyikből két példányt csinál, hogy mindkettőnknek szép emlék legyen. És ez a nap az lesz... örökre!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése