Május végén már számoltuk a sulis napokat a vakációig.
A hónap utolsó napján fehér térdnadrágban és fekete, flitteres felsőben mentem suliba. Már nyárias volt az idő. Első óránk matek volt, aztán tesi következett. A kimerítő ugrándozás után Kim, Amber, Charlotte és Lisa kifelé mentek az udvarra bagózni, és csatlakoztam hozzájuk.
- Csajok, várjatok meg! Én is megyek!
- Levegőzi akarsz? - nézett csodálkozva a vajszínű miniszoknyás és pink felsős Lisa.
- Vagy csak Castielt akarod ellenőrizni? - kérdezte cinkos mosoly kíséretében Amber, aki fekete miniruhát viselt.
- Dehogy, bízom benne. - vágtam rá egyből. - Veletek megyek és kész!
Már a sportcsarnok kijáratánál jártunk, amikor Cast utánunk szaladt és elkapta a derekam.
- Hová mész, Enim?
- A csajokkal a hátsó udvarra. - válaszoltam.
- Elugrom a büfébe Lysanderrel, aztán megyek én is.
- Oké. - könnyed puszit nyomtam a srác szájára, aztán már el is váltunk.
A csajokkal a suli épületének legvégéhez sétáltunk és megálltunk egy kukához közel. Körülöttünk kisebb-nagyobb kupacokban dohányoztak, többnyire végzősök.
Mindenki elővette a cigijét, így én is.
- Hé, Vivien Marsall, már te is? - kérdezte a füstölgő Lisa.
- Igen, már én is.
- Jó ég, Vivi... mégis mióta? - nézett elképedve a terep színű rövidnadrágos és sárga atlétás Kim.
- Ó.… kábé egy hónapja. - vallottam be szemlesütve. - Mostanában sok a zűr körülöttem... és tudjátok, hogy van ez.
- Igen-igen. - bólogatott Amber.
- Otthon tudják, hogy cigizel? - faggatott Lisa.
- Megőrültél? - pislogtam nagyokat. - Még csak az kéne! Anyu azért is haragszik, ha a bátyám hébe-hóba pöfékel! Ha megtudná, hogy cigizek, agyonvágna! Elég hallgatnom, hogy Castiel zsörtölődik az új szenvedélyem miatt. Neki aztán nem kéne pattogni, mert ő is füstölög elég gyakran. Ha neki szabad, nekem is!
- Épp most jött ki a drágád Lyssel és Dakotával! - intett a bejárat felé a fejével Charlotte.
- Ú.… láttam Cast új mobilját! A legújabb okostelefonnal járkál! - jegyeztem meg ekkor Lisa. - Én is olyat akarok!
- Új telefonja van? - kérdeztem megrökönyödve, mert erről nem is tudtam. Nekem nem is dicsekedett vele!
- Jaj, nagyon király! Annyi mindent tud... - Lisa áradozni kezdett, de nem hallottam, mert elmerültem a gondolataimban.
Totál kiakadtam azon, hogy a szerelmem pont nekem nem mondta, hogy új mobilja van. Miközben idegesen cigiztem, azt figyeltem, hogy a három srác elég messze tőlünk, megállt egy nagy fa alatt és ők is füstölögni kezdtek. Csatlakozott a fiúkhoz egy barna, szőke melír csíkos hajú szépség és egy fekete hosszú hajú cicababa is. Nem láttam semmi kivetnivalót a beszélgetésükben, de azért rajtuk tartottam a fél szemem. Már messziről láttam, hogy Dake és Lys egymás ellen nyomul a fekete hajú, csinos lányra. Szemügyre vettem a másik csajt is. Derékig érő hajában szinte virítottak a szőke tincsek, irigylésre méltóan szép arcú és alakú lánynak láttam. A lány zöld, nyakba akasztós felsőrészes, lezser miniruhát viselt. Minél többet néztem, egyre jobban feltűnt, hogy a kicsike csak Castielnek szenteli a figyelmét. Mikor bizalmasan szorongatni kezdte Cast alkarját, felment az agyamban a pumpa.
A füléhez hajolt és nevetgélve suttogott az ÉN pasim fülébe! A szívem fájdalmasan összeszorult.
Nem leszek féltékeny, nem leszek féltékeny! - mondogattam magamban, de minél többször ismételtem, annál jobban eluralkodott rajtam ez az érzés.
- Viviiiii! A cigid utolja leégett anélkül, hogy észrevetted volna! - térített vissza a valóságba Charlotte hangja.
- Irány befelé, mindjárt csengetnek! - adta ki a parancsot Kim.
Elindultunk befelé, de útközben Lisa kiszúrta Castielék csoportját. Kárörvendő vigyorral oldalba bökte a könyökével a mellette sétáló Charlotte-ot, akinek fel volt tűzve a haja. Farmer szoknyát viselt, barna felsővel.
- Nézd csak Lotty, a Lysandered csajozik! - nevetett Lisa.
Charlotte olyan piros lett zavarában, mint egy érett paradicsom.
- Ne cukkolj már, Lisa! Lyssel csak futó kalandunk volt. Két hétig szórakoztunk és henteregtünk, de ennyi volt.
- Jé, nem is tudtam... mármint, hogy nem csak egy éjszakás kaland volt. - szólt oda nekik a mellettem ballagó Kim.
- Hát igen... Volt egy laza kapcsolatunk, de közös megegyezéssel elváltunk, mert nem akartunk egymásba bonyolódni.
- És mi van Kevinnel? Nekem ő tetszett Cast buliján, de valahogy elsodródtam mellőle. - váltott témát Lisa. - Lehet nagyon berúgtam?!
- Összejött egy Ivett nevű lánnyal. - közöltem lazán. Nem akartam tudomásul venni, hogy épp most értünk közvetlenül Castielék mellé. Úgy tettem, mintha nem látnám őket.
- Vivien? - hallottam a hátam mögül szerelmem jól ismert hangját, de sértődötten úgy tettem, mintha nem hallanám. Szó nélkül, másfelé pillantva mentem tovább. Bementem a csajokkal az aulába, onnan meg az ircsi terem elé mentünk.
- Hé, Vivi, szerintem az előbb Cast mondani akart valamit, csak nem hallottad! - figyelmeztetett Charlotte.
- Igen? - kérdeztem ártatlan képpel. - Nem hallottam. És nem lehetett túl fontos, ha nem jött utánam.
Kim csodálkozva nézett rám. Egyedül ő észlelte a hangomban rejlő gunyorosságot. Nem szólt semmit, csak rosszallva nézett.
A csajok elvegyültek a többiekkel. Mindenfelé nagy volt a duruzsolás. Viola és Kim is aktívan dumált mellettem, de nem vettem részt a társalgásban. Egyre csak az előző jelenet járt az eszemben. Legszívesebben azonnal haragosan kérdőre vontam volna Castielt, de mégsem tettem. Nem akartam fültanúkat, és hogy azt higgyék, egy hisztis liba vagyok. Úgy döntöttem, kivárom a megfelelő pillanatot, amikor kettesben leszünk.
Mikor megjött az ofő bementünk a terembe.
Épp beültem a padomba Kimmel, amikor megjött a három jó madár az udvarról.
Castiel "elnézést" dörmögve elindult a helyére, de megtorpant mellettem.
- Nem ülsz hátra hozzám? - pillantott rám kérdőn.
- N.…nem. Megígértem Kimnek, hogy vele ülök. - hazudtam szemrebbenés nélkül.
- Ó, jó... És nyelvtanon és oszin? - kérdezte reménykedve Cast.
- Csak oszin. - döntöttem rögtön.
- Castiel! Halaszd az udvarlást szünetre! - szólt a tanárnő a fiúmra. - Azonnal ülj le!
- Máris, tanárnő! Elnézést, tanárnő! - ezzel Cast a helyére somfordált.
A tanárnő verset olvasott fel nekünk, közben meg Kim sutyorogni kezdett.
- Vivike, te megvesztél? - kérdezte nyíltan a barátnőm.
- Miből gondolod?
- Mert tök hideg vagy Castiellel! Reggel még nem ilyen voltál. Mi történt azóta?
- Megharagudtam rá. - vontam vállat közönyösen, pedig nem volt egyszerű ilyennek mutatkozni.
- Miért? Ha szabad tudnom?
- Láttad kint azzal a csíkos hajú bigével?
- Féltékeny vagy? - nevetett az orra alatt Kim.
- Igen... és attól tartok nem ok nélkül!
- Te tiszta zizi vagy! Mióta Cast veled van, ki van cserélve... Igazán jó fiú lett belőle! Imád, ez süt róla, és nem csajozik!
- Kedves barátnőm, sose gondoltam volna, hogy egyszer még te fogod nekem felsorolni Castiel jó tulajdonságait. Te voltál az első, aki le akartál beszélni róla, most meg véded!
Kim kedvesen mosolygott.
- Így volt... de félreismertem. Erre mondják, hogy ne ítélj elsőre. Biztos vagyok benne, hogy felfújod ezt a szünetes dolgot, és nem csalna meg!
- Én már nem vagyok ebben olyan biztos. - vallottam be nehéz szívvel. - Talán csak eddig bírt a hormonjaival, és már nem is hűséges hozzám!
- Talán és csak talán! Ez mind csak feltételezés! Beszéld meg vele, ha nyomaszt ez a gondolat. Szerintem, nem hazudna a szemedbe. Szeret, ezt jól látom! - mosolygott biztatóan Kim.
- Én is őt... és nem bírnám elviselni, ha megcsalna. Csak tudod, bennem van a tudat, hogy Deboraht is átvágta... Miért lennék kivétel?
- Ne bolondozz! Téged ezerszer jobban szeret, mint azt a némbert! Jobb, ha megbeszélitek ezt!
Hinni akartam Kimnek, de valahogy nem tudtam.
- De félek. Nem akarom, hogy megtudja, hogy féltékeny vagyok, és hogy nem bízom benne.
- De buta vagy! Az csak jó, ha tudja, hogy félted, de ne vidd túlzásba! A pasik nem szeretik a hisztit, és a kérdőre vonást. De jobb megbeszélni, mert akkor sosem múlnak el a kételyek. Neked talán nem imponált, hogy féltékeny volt, amikor tudomást szerzett Viktorról?
- De igen. Egy kicsit igen.
- Na, látod! - mondta Kim, miközben a termet Nathaniel hangja töltötte be, mivel ő olvasott fel egy verset. - Tisztázzátok ezt az ügyet! És ha jól tudom - márpedig jól tudom, mert mesélted - akkor neki volt is oka a féltékenységre, mert hagytad Viknek, hogy megcsókoljon!
Kim ezzel a mondattal megadta a kegyelemdöfést. Rájöttem, hogy igaza van. Meg kell ezt beszélni, mert akkor sosem lépünk túl a problémán. Kedvtelenül elhúztam a szám.
- Jó, felfogtam, Kim, ne tépd tovább a szád! Suli után úgyis jön nálunk, és ott nyugodt körülmények között megbeszéljük.
- Ez a beszéd! Már csak azt kérem, hogy ne balhézz, mert akkor csak elvadítod magadtól. Olyan idétlenül leráztad az előbb... Te magad csinálod a bajt!
- Befejezted a prédikációt? - kérdeztem sértődötten.
- Csak akkor, ha megígéred, hogy a kövi órán átülsz mellé!
- Még szép, hogy átülök! Képtelen lennék ezt hallgatni tőled még egy órán keresztül!
Kim durcás képet vágott.
- Én csak jót akarok! Most haragszol?
Mosolyogva néztem rá. Nem tudtam haragudni. Rá nem, még akkor sem, ha néha kegyetlenül nyílt és őszinte.
- Nem, mert végül is igazad van. Úgy reagáltam, mint egy ötéves, akinek el akarják venni a babáját. Inkább én kérek tőled bocsánatot.
- Nem kell bocsánatot kérned, te vagy a legjobb barátnőm. - nevetett hangosan Kim, majd én is.
- Na, de lányok! - szólt ránk a tanárnő. - Vivien Marsall, ha már ilyen virgonc vagy, olvasd fel a könyv ötvenkilencedik oldalán található verset!
Nem volt mit tenni, olvasnom kellett. Szerencsére nemsokára kicsengettek. A kövi óránk is ebben a teremben lesz, ezért sokan bent maradtunk a szünet ideje alatt. Felültem a padom tetejére, úgy beszélgettem tovább Kimmel és Violával. Castiel durcásan el akart sétálni mellettem, de elkaptam a derekát és magamhoz húztam.
- Nagyon akarod, hogy melléd üljek a következő órán?
- Ha nem akarsz, akkor nem muszáj! - vágta rá sértődötten Cast és elfordította a fejét.
- Na... - gyengéden visszafordítottam a fejét és a szemébe néztem. - Nagyon... Nagyon... nagyon szeretnék melletted ülni. - minden egyes "nagyon" után apró csókot leheltem a szájára.
- Nem hiszem el! Győzz meg jobban! - csillant fel Castiel szeme pajkosan.
- Ezer örömmel! - nevettem, és minden szenvedélyem beleadva csókoltam szájon. A csók oly forróra sikeredett, hogy beleremegett a gyomrom.
- Cast...iel! - torpant meg a terem ajtajában Lys. - Akkor már nem is jössz a büfébe?
- Most nem! Fontosabb dolgom akadt! - nevetett a vörös srác, és erősen magához szorított. Mikor mindketten lenyugodtunk, és visszatért az összhang közénk, Lysander cuccát átpakoltuk Iris mellé, az enyémet meg Castiel mellé. Amikor végeztünk, a hátsó padban folytattuk a nyalakodást. Ha vele voltam más nem is számított már.
* Kim elégedetten nézte őket. Így más sokkal jobb! Olyan szépek! - mosolygott magában. *
- Egyszer össze fogtok ragadni! - halottam valahonnan a teremből Kentin hangját, de nem néztem rá, elmerültem Castiel csókjában. - Hé, ti ott hátul! Nektek beszélek!
De hiába beszélt, nem törődtünk vele.
Nem igazán tudtam a nyelvtan órára figyelni, mert Cast egész órán a hátam és a combom simogatta.
Osztályfőnöki órán a szerelem és a biztonságos szex volt a téma, jókat kacagtunk.
Castiellel együtt motoroztunk haza, mert megbeszéltük, hogy együtt fogunk matekozni. A nappaliban nagy meglepetés várt minket, mert Antony és Deborah a kanapén bújták egymást. Jöttünkre szétrebbentek.
- Ó, helló! Itt a tökéletes pár! - jegyezte meg a rózsaszín nadrágos és felsős Deb gúnyosan.
- Na, ilyenkor vagyok rosszul! - kezdtem a szájalást, és Castielnek beszéltem, akinek a kezét szorongattam. Rá se akartam nézni a fúriára. Tüntetően átöleltem a szerelmem nyakát. - Gyere fel a szobámba, ott tiszta a levegő.
- Menjünk, kicsikém! - csókolt homlokon Cast, miközben biztatóan szorongatta a két kezem.
Már majdnem felértünk a létrán, mikor Debby utánunk szólt.
- Tanulás helyett szex? Az jó dolog! Vivien, a barátod azt szereti, ha lovagolsz! - jegyezte meg ízléstelenül a banya. - Én már csak tudom!
- Nahát, cicám, hogy beszélsz? - kötekedett Deborah. - Vivien, teljesen megrontottad ezt a fiút! Mikor velem volt, még nem volt ilyen bunkó!
- Inkább ne beszéljünk arról, ki ront meg kicsodát! - kiáltottam, és persze arra céloztam, hogy ő rontja meg vagy el a drága tesómat!
- Drágaságom, muszáj mindig szekálnod a húgomat? - kérdezte Tony a barátnőjétől.
- Bocs... de egyszerűen nem tudom megbocsátani, hogy elvette tőlem Castielt!
- Ezzel most már ne törődj, mert itt vagyok neked én! - ölelte át a banyát Antony kedvesen és elvakultan.
- Na, igen... és ez nagy szerencse! - nevetett Deb, és megcsókolta Tonyt.
Csak dühösen fújtam egyet és felmentem a szobámba Castiel kíséretében.
Hangosan becsaptam az ajtót mögöttünk, majd mérgesen az asztalom mellé löktem a táskám. Castiel is lerakta a táskáját, majd kedvesen magához ölelt a szoba közepén.
- Ez a dög mindig így viselkedik?
- Szinte mindig. Ezért ne is csodálkozz, ha sokkos vagyok! Agyon gyötör... Nem bírom már elviselni. - panaszkodtam egy szuszra.
- Még nem tudom, hogy mit, de valamit ki fogok találni, hogy leválasszuk Tonyról! Megígérem neked, hogy nem sokáig kell már elviselned! - fogadkozott Castiel, és apró puszikat nyomott a homlokomra, arcomra és végül a számra.
- Annyira nem tragikus a csaj. Van szám, meg tudom védeni magam! Csak bosszant, hogy ilyen kétszínű. Anyám azt hiszi, hogy egy földre szállt angyal. Ó, ha látnád mit művel a kedves exed, ha anya itthon van. - elhúzódtam Castiel karjából, és egy Deborahtól ismert pózban a mozdulatait és a hangját kezdtem el utánozni. - "Hogy vagy, Vivien? Mi újság van, Vivien? Jól meg vagytok Castiellel, Vivien? Gondjaid vannak matekból? Szívesen segítek, mert jó vagyok számtanból!" Fúj! Mit képzel magáról ez a nő? - háborogtam.
- És Tonynak nem tűnik fel, hogy csak szívózik veled ez a liba?
- Olyan vak, hogy az nem igaz! Ha meg kinyitom a szám, és beszólok Debbynek, én kapok! Deborah totál behálózta a tesóm, anyám, de már az öcsémet is!
- Lucast is? Na ne! Hogy?
- Egyik nap focizik, másik nap tollasozik az öcskössel. Sőt, valamelyik nap arra jöttem haza, hogy együtt Grand Pix-eznek, engem meg Lucas a számítógép közelébe sem enged! Elbűvölte az egész családom ez a perszóna! Utálom!!!!
- Ez tényleg borzasztó! Nem csoda, ha ma is ki voltál bukva. - csóválta a fejét együtt érzően Cast.
- A suliban azért sikerül megfeledkeznem róla. Csak hát olyan ez a cseléd, mint egy pofátlan piaci légy! Hiába akarom elpusztítani, kis szédelgés után visszatér, és tovább szemétkedik!
- Jól van, drágám! - Castiel újra magához húzott, megölelt, és a hajam kezdte simogatni. - Felejtsük el! Ne rontsuk el a délutánt! Már csak az érdekel, akkor miért voltál olyan furcsa ma a suliban?
- Az... kicsit kínos téma. - vallottam be szemlesütve. Féltem, mert most ki kell mondanom az aggályaimat. De ha nem tisztázzuk, nem tudunk túllépni rajta.
- A-jaj! Ez nem jól kezdődik! Még a szemed sem áll jól. - jegyezte meg Cast és úgy gondoltam, azért tréfál, hogy feloldja bennem a feszültséget. Nem járt sikerrel.
- Kérlek, most ne hülyéskedj! Először is... rosszul esett, hogy Lisáéktól kellett megtudnom, hogy új telefonod van. - kezdtem a vallatást a könnyebbik résszel.
- Nem akartam dicsekedni vele. Lys, Dake és Lisa véletlenül látta meg nálam. - előhúzta a farzsebéből az ultra vékony telefoncsodát. - Megnézed?
- Még szép! - kaptam utána. Leültem az ágy szélére, Cast mellém. Nyomkodtam, tanulmányoztam a készüléket. - De szuper! Mikor vetted?
- Nem vettem. A fateromtól kaptam. Tegnap este ő és a kis menyasszonya beállított hozzám, és ezt kaptam utólag a névnapomra. Velem vacsoráztak, sokat csevegtünk. Nem mondtam?
- Nem... Mostanában semmit sem mondasz magadról!
- Ezt, hogy érted? - kérdezte a srác meglepetten.
Magamban összeszedtem a gondolataimat, amikor véletlenül a telefonján rámentem a névjegyzékre. Csodálkozva vettem észre, hogy a "Szívem" - ami gondolom, én vagyok - beírás után, új név van a telefonkönyvében: Sylvia.
- A régi kártyád tetted át a telóba? - gyanakodtam egyből.
- Persze. A számom ugyanaz maradt. Miért vágsz már megint ilyen dühös képet?
- Elárulod ki az a Sylvia? Ez új név...
- Ja.... az csak az unokatesóm Tommy, barátnője. Mikor húsvétkor vidéken voltam a srácokkal locsolkodni, akkor adta meg a számát, hogy tartani tudjuk a kapcsolatot.
Figyelmesen hallgattam, de közben erősen kételkedtem.
- Biztos ez? Elég furi, hogy eddig nem beszéltél róla!
- Na de, kedvesem! Kételkedsz a szavaimban? Kérdezd meg a tesóidat, ha nekem nem hiszel, hisz ők is ott voltak!
- Sajnálom, Castiel! - közelebb húzódtam a fiúhoz és az ölébe tettem a telefont. - Úgy szégyellem, hogy így viselkedem... pedig utálom a féltékenységet... de...
Castiel eltette a telefont, aztán magához ölelt.
- Nincs rá okod. - suttogta Cast a fülembe.
- Lenne még valami... - úgy gondoltam, ha már témánál vagyunk, akkor kitálalok mindent, ami nyomaszt. - Igazából nem a telefonod miatt húztam fel magam a suliban.
- Akkor miért?
- Láttalak azzal a csíkos hajú cicával szünetben. - öntöttem ki a szívem nehézkesen.
- Corneliára gondolsz?
- Ha azt a ragadós kis szöszkét így hívják, akkor igen! - pufogtam duzzogva.
- Akkor őszinte leszek. Cornelia ki akart kezdeni velem, ezerrel nyomult, de hidegen hagyott. Folyton azt hajtogattam, hogy hagyjon békén, mert van barátnőm, de nem akart hinni nekem. Meg is szólítottalak, mert be akartalak mutatni neki, hogy tudja, tényleg létezel, de nem halottad meg a kiáltásom.
Belenéztem a sötét, szürke szempárba és annyira őszintének tűnt, hogy nem is gondoltam már arra, hogy hazudik. Igazat mondott, csak én ítélkeztem elhamarkodottan.
- Sajnálom, hogy ok nélkül kaptam fel a vizet. - megkönnyebbül hajtottam a fejem a vállára. - Szörnyű, hogy egy hisztis picsa vagyok...!
- Engem nem zavar! A hibáiddal együtt is szeretlek! Sőt... örülök, hogy féltékeny vagy, mert így tudom, hogy nem akarsz elveszíteni. Imádlak, és sosem foglak megcsalni!
- Én is téged! Szeretlek... - suttogtam és hálásan, felforrósodott szívvel csókolgatni kezdtem.
- Te vagy álmaim hercegnője! Mióta ismerlek, más lány már nincs rám hatással! - bizonygatta szenvedélyesen Cast.
* De akkor a fiú agyába villant a gondolat, hogy voltaképpen nem is mondott igazat. Hisz a múltkor megcsókolta Tiriát, mert megkívánta a lányt. Nagyszerű érzés volt akkor a tapasztalt lánnyal csókolózni, és csak a szerencsén múlott, hogy nem veszítette el teljesen a fejét. A lány túl szép, túl formás és túl izgató ahhoz, hogy egy pasi közömbös maradjon iránta. Érezte, hogy nagy ívben el kell kerülnie, ha nem akar kísértésbe esni! *
Természetesen késő este lett, mire végeztünk a matek házival, mert előtte jócskán belefeledkeztünk egymásba...
A napok csak teltek és teltek. Deboran kívül más nem zavarta meg a boldogságunkat.
De nem csak mi voltunk ilyen szerelmesek, Viola, Kim, Rosa és Amber is vidám és bezsongott állapotban várták már a nyarat. Kentin is nagyon jól meg volt Pattyvel, öröm volt rájuk nézni. Armin és Alexy mindig csak bolondoztak és kötekedtek velünk, szerelmesekkel, Lys és Dakota egyszerre több csajnak is csapták a szelet, Nathaniel még mindig szingli volt, Lisa és Charlotte meg pasizott ezerrel. Egyedül Iris volt egy kicsit szomorkás, mert ő megtette a lépést, szakított Logannel. Bár nekem azt állította a múltkor, már nem szereti a fiút, azért láttam rajta, hogy belül igen is fáj neki a szakítás és csalódott volt. Lényegében azért minden jó alakult, már csak annyi hiányzott a boldogságomhoz, hogy elűzzük Debbyt a tesóm mellől. Bíztam benne, hogy ez előbb-utóbb sikerül, és akkor én leszek a világon a legboldogabb ember.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése