Kezdődik a nyár...

Szombat délelőtt lezajlott a suliban a ballagó és bizonyítványosztás.
Unalmas volt, viszont annak örültem, hogy matekból és infóból megkaptam a ketteseket, nem buktam meg. Ez persze annak volt köszönhető, hogy anno sokat tanultam Nathaniellel és Castiellel is.
Még egyszer elbúcsúztam egy időre a bandától, de már előre örültünk, hogy egy hét múlva megint együtt leszünk a kiránduláson.
Jól kezdődött a nyár, sokat voltunk együtt Castiellel, hol nála, hol nálam, mindegy volt, csak ne legyünk távol egymástól. Igaz, többet voltunk nála a nagy házba, mert ott nem kellett Deboraht kerülgetnünk. Szinte már félig ott laktam, egy csomó ruhám, kendő, piperecuccom került Cast szobájába és fürdőszobájába, hogy otthonosan érezzem magam. Kate néni is örült nekem, olyan voltam, mint a

fogadott lánya. Egy napot töltöttünk a medencéjük partján lustálkodva, másnap meg Cast elhozta a keresztfiát és a kis lurkót pesztráltuk. Megerőltető volt egész nap az eleven kiscsoportos fiúcska után szaladgálni, és nem is értettem anyu, hogy bír egy egész csoporttal, ha nekünk egy kis ördögfiókával is meggyűlik a bajunk. Másnap, hogy ne unjuk magunkat otthon, elmentünk egy rallyra. Sportkocsik versenyeztek és nagyon élveztem a dolgot, pedig sosem csíptem a tévében se a Forma-1-et, se egyéb autósportot, de így élőben remek élvény volt. Rekedtre kiabáltam magam a tömegben, és mivel az autómárkákat nem nagyon ismertem egy piros és egy sárga kocsinak szorítottam. Cast figyelmes volt, magyarázta, mi történik körülöttem és mindig gondoskodott róla, hogy a nagy melegben legyen a kezembe hideg ital, vagy épp nassolni való. A versenyek után a városban vacsoráztunk, aztán beültünk a moziba megnézni egy horrorfilmet. Egész későn mentünk haza, és holtfáradtan feküdtünk le. Szerda este Lysanderrel rock koncertre mentünk. Nagyon furi volt a felemás szemű srác rocker ruhában, de jól állt neki a fekete és maga a stílus is. Hiába környékezték egész este a csajok, mindet lekoptatta. Cast nevetett is rajta, azt mondta nőundora van, de Lys csak legyintett, és közölte, most már tartósabb kapcsolatra vágyna. Na, ezen még én is röhögtem, ő, meg a komoly nőügyek...
Mikor másnap hazakeveredtem, olyan meglepi várt, ami kiverte nálam a biztosítékot.
A nappaliban találtam a bátyám és Deboraht. A lány sárga ujjatlan atlétát viselt és fekete rövidnadrágot és nem is a ruháján, de még nem is azon akadtam ki, hogy látványosan Tonyn, csüngött, hanem azon, hogy a karjára frissen volt tetoválva jó pár apró csillag, a tesómnak meg a nyakára egy érdekes alakú... de szintén csillag.
  - Jól látok? Közös tetkót csináltattatok? - kérdeztem, és a hátizsákom az üveg asztal mellé hajítottam, majd leültem melléjük. Ezt nem tudtam szó nélkül hagyni.
  - Igen. - büszkélkedett Deb. - Egyesek gyűrűvel jelképezik a kapcsolatukat, mi örökké divatos tetoválással.
  - Antony! Neked elment az eszed! - háborogtam és nem is figyeltem a szukára. - És ha véletlen szakítotok levágatod a fejed, hogy az a vacak eltűnjön a nyakadról?
  - Eszemben sincs szakítani, de a tetkó meg mindig trendi lesz.

Vivi és Deb

  - Jó ég! Ez a nő tényleg elvette az eszed!
  - Na és? Te beszélsz, ész nélküli szerelemről, aki már szinte odaköltözött Castielhez? - vágott vissza a tesóm.
  - Ha már itt tartunk, akkor ez vonatkozik Debbyre is, mert ő meg folyton itt lóg! Arról nem is beszélve, hogy azért nem vagyok itthon, hogy ne is lássalak titeket!
  - Milyen őszinte. - fanyalgott Deborah.
  - Ami a szívemen, az a számon! Felháborító, hogy akárhova megyek a házban, ti mindenhol csak nyalakodtok!
  - Ti nem ezt csináljátok Castiellel? - tudakolta a tesóm.
  - Képzeld el: nem! Mi szórakozni is járunk. Voltunk autóversenyen, moziba, koncerten meg a keresztfiára is vigyáztunk egyik nap. Nem csak abból állnak a napjaink, hogy egymáson csüngünk.
  - Kit érdekel a véleményed? - szólt be Deborah. - Mi nem szólunk a ti életetekbe, ti se pofázzatok a miénkbe! Ez ilyen egyszerű!
  - Amíg nem kopsz le, addig semmi sem egyszerű! - vágtam vissza és duzzogva felmentem a szobámba.
Odafönt rögtön az ágyamra vetettem magam és felhívtam Castielt.
  - Szia, cica! Máris hiányzom? - nevetett a srác, mikor felvette.
  - Hát persze! De nem ezért hívlak! Valakinek el kell mondjam, mi van megint, mert szétpukkadok!
Castiel hallhatóan nagyot sóhajtott. - Mit csinált már megint a drága Deborah?
Naná, hogy rögtön kitalálta, ki vagy mi hozott ki a sodromból. Mostanában egyébről se tudtam panaszkodni... de hát ez van!
  - Képzeld, a ribanc közös tetkót varratott a bátyámmal! El tudod ezt hinni? Ha szakítanak is valaha, az a vacak a nyakán mindig erre a ribancra fog emlékeztetni!
  - Anyám! Tony tényleg megveszett, de tudod, hogy nem tudok, mit csinálni! Max annyit, hogy este megyek megvigasztallak! Most még programom van Richel és Lysanderrel, de később megyek és ott is alszok!

  - Ó, az remek lesz! - ujjongtam egyből. - Addig meg alszom egyet! Ki kell aludnom a sokkot!
  - Pihenj csak, életem! Majd megyek és csókkal ébresztelek!
  - Ah, az jó lesz! - sóhajtottam mosolyogva.
Még egy darabig búcsúzkodtunk, aztán magam mellé raktam a telefont és ledőltem. Bizony, a Castielnél töltött estéken nem sokat aludtam, és most kijött rajtam a fáradság.
*
Castiel alighogy lerakta a telefont SMS-t kapott.
"Hidd el, te vagy minden álmom, minden éjjel a testedre vágyom! Ne szólj semmit, fogd meg a kezem és add meg magad! Szeretkezz velem! Forró csókom küldöm ajkadra, érzed, hogy fekszem a karodba???Lágyan csókolom a tested egyre lejjebb és lejjebb, a többit szerintem már sejted..."
A fiú a fejét csóválta olvasta, mert a küldő "T" volt, vagyis Tiria.
Castiel nem válaszolt, csak magában morgott, de azért beindult kicsit a fantáziája, mert elképzelte a szőke bombázót, ahogy egy hatalmas, fehér fodros ágytakarón, piros szexi fehérneműben és combfixben rámászik. A gondolat felforrósította az ágyékát, ezért gyorsan megrázta a fejét, zsebre dugta a telefont és elhagyta a házat.
*
Kopogásra ébredtem. Első gondolatom az volt, hogy csak Cast lehet, de utána eszembe jutott, hogy nem ebben egyeztünk meg, csókos ébresztésről beszéltünk, így az érkező valószínűleg nem ő. Amíg ezen morfondíroztam kómásan, kinyílt az ajtó és vigyorogva Kim és Viola lépett be egy csomó szatyorral felpakolva.
  - Szióka! - lökte le a táskákat Kim és az ágyam végére ült.
Viola finomabban bánt a csomagokkal, de ő is leült mellém.

  - Szia! Shoppingoltunk, és gondoltuk benézünk hozzád!
  - Jól tettétek! - mosolyogtam és felültem.
  - De te meg minek szunyálsz délután ötkor? - kérdezte háborogva a piros felsős és farmer térdnadrágos Kim. - Csak akkor fogadom el a lustaságod, ha azt mondod éjszakánként Castiel nem hagyott aludni! - vihogott a lökött csaj pimaszul.
Elpirultam, így a csajok, ha nem válaszoltam volna, akkor is sejtették volna a választ.
  - Hát... az biztos, hogy nem unatkozok mellette... aludni meg... nem sokat szoktunk!
  - Há-há! Tudtam én! - nevetett a barátnőm.
  - Hagyjuk! Veletek mizu? - érdeklődtem törökülésbe helyezkedve.
  - Most vásároltunk be a kirándulásra. Én eddig csak strandolni és golfozni voltam Matthew-val. - újságolta Viola, aki lila rövid, fehér rózsamintás ruhát viselt. Jól illett a hajához a csini kis nyári ruha. - Mi is remekül megvagyunk.
  - Az jó! És te Kim? - néztem a másik lányra kíváncsian.
  - Hát, én nem dicsekedhetek ilyesmivel. Napok óta a szakításon gondolkodom. Minden elromlott. Alig vagyunk együtt Alexel, sokat melózik, sörözik a haverokkal, én meg el vagyok felejtve! Ha nem változik a helyzet hamarosan, akkor befuccsolt a közös életünk!
  - Hát ez sajnálatos! - csóváltam a fejem, és részvétet éreztem iránta. Bele se mertem gondolni, mit éreznék, ha mi állnánk így Castiellel.
  - Hát az, de ismersz, nem vagyok az a kesergős fajta! Ami nem öl meg, az megerősít!
  - Deb fronton mi újság? - váltott témát Viola.
  - Ne is kérdezd! - utálkozva megrázkódtam. - Odáig merészkedett, hogy rábeszélte a tesóm a közös tetkó varratásra! Csillagok pompáznak a testükön! Hányok tőlük!
  - Dili az a nő! Valahogy le kéne koptatni! - biztatott Kim és láttam, hogy ezerrel kattog az agya. - Mi lenne, ha belöknénk egy busz alá?
  - Ne durvulj, Kim! Az feltűnő lenne és brutális! Inkább lökj egy hajszárítót a kádba, ha itt alszik, és fürdik. Azt simán elhiszik, hogy baleset, és nem lesznek szemtanúk! - mosolygott Viola, mint egy bűbájos gyerek gyilkos. Ki nem néztem volna belőle az ilyen gyilkossági kísérletre való hajlamot.
  - Na de, csajok! - nevettem. - Azért nem akarom megölni!
  - Pedig azt érdemelné! - torkolt le Kim. - És úgy érzem, másképp nem tudsz megszabadulni tőle.
  - Majd gondolkodunk még a dolgon, és majd hívunk, ha eszünkbe jut valami békésebb megoldás! Bár én a helyedben megbarátkoznék a hajszárító dobálással. - vigyorgott megint Viola.
  - És valami nagyobb tragédiába gondolkodok! Gyűjtsünk pénzt bérgyilkosra! - húzta fel a szemöldökét Kim, mint aki megvilágosult. - Mással végeztetjük el a piszkos munkát, és kéz kezet mos!
  - Ti tényleg lököttek vagytok!
  - És ha csak simán lelököd innen az emeletről? Azt tudnád mondani, hogy nem tudott lemászni a szobalétrán! - jött az újabb ötlet Violától.

  - Vagy raboljuk el, lökjük egy aknába, vagy kútba! - rukkolt elő az újabb képtelenséggel Kim. - Simán végig nézném, ahogy éhen hal!
  - Elég! Távozzatok innen sátán lányai! - nevettem, és már az oldalam fogtam a sok nevetéstől. Ezek túl sok horrort vagy helyszínelőket néznek.
  - Hiába röhögsz! Kell valami megoldás! - figyelmeztetett Kim. - Örökké nem játszhatja veled ezt az utálatos játékot!
  - És nem is az a lényeg, hogy hogy szabaduljunk meg Debbytől, hanem az, hogy ábrándítsuk ki belőle Tonyt! Azt kell kitalálni, hogy téríthetjük észhez! - mondtam, és próbáltam az észszerűség felé terelni a csajokat.
  - Mágiával, vagy bűbájjal! - jött a "remek" ötlet Violától. - A neten sok ilyesmiről olvastam már!
  - Na, ne kezdjétek megint! - intettem le őket, mert Kimnek is felcsillant a szeme.
  - Miért? A fekete mágia hatásos, csak odalesz a lelked, ha sokáig gyakorolod.
  - Jó, értem, most áttértünk a misztikus filmekre! Ne varrjak esetleg Woo doo babát?
  - De, még jól jöhet. - válaszolta komoly képpel a lila hajú lány, de aztán elnevette magát.
  - Ti itt szórakoztok velem, mikor ez igenis komoly probléma! - háborogtam sértődötten.
  - Bocs, Vivike, nem akartunk megbántani, csak ma a vásárlás meg a boldogság Mattel, bepörgetett.
  - Én meg alapból ilyen vagyok. - ismerte be mosolyogva Kim.
  - Elnézem, de csak mert a legjobb barátaim vagytok.
Ekkor kinyílt az ajtó és megérkezett Castiel. A srác fekete pólót viselt és agyon mosott világoskék farmert.
  - Ó, ennyit az ébresztésről. - mosolygott, mikor felfedezte a csaj kupacot az ágyamon.
  - Jaj, még alszom! - nevetve leheveredtem alvó pózba és úgy tettem, mint aki békésen szundikál.
Castiel belement a játékba. Odajött, leült a derekamhoz, kisimította hajam az arcomból, aztán éreztem, hogy fölém hajol, s pillanatok múlva az ajka az enyémhez ért. Borzongás futott végig a gerincemen és sóhajtva a nyaka köré fontam a karom.
  - Ahhh.... - sóhajtottam elégedetten.
  - Júj! Fúj! El ne felejtsétek, hogy mi is itt vagyunk! - viccelődött Viola.

  - Jobb, ha mi felszívódunk, mert melegedik a levegő! - nevetett Kim, és szedelőzködni kezdett.
  - Miattam nem kell mennetek. - pillantott a csajokra Cast, de továbbra is engem ölelt.
  - Ó, eleget pletyiztünk! Amúgy is nemsokára megy a buszunk! - szedte össze a táskáit Viola is.
  - Meg aztán hétvégén találkozunk a hegyekben! Na, sziasztok! Nem kell kikísérni minket, csak nyugodtan turbékoljatok, kitalálunk! Jók legyetek!
A két lány elment, mi meg ketten maradtunk szívem csücskével. Azonnal akcióba lendültem, a dereka köré fontam a lábaim és átöleltem a nyakát. Boldogan simultam hozzá.
  - Jól elüldöztem a barátnőidet. - mondta restelkedve Castiel.
  - Nem baj, már úgy is elegem volt belőlük! Tippeket adtak, hogy szabadulhatnék meg Deborahtól.
  - És kitaláltatok valamit?
  - Semmi értelmeset. Csak brutális, vagy misztikus ötletük volt. - panaszkodtam a számat húzgálva. -  Pedig, ha nem kopik le hamarosan a tesómról, diliházba fogok kikötni, de komolyan!
  - Ne gondolj rá, és ne is beszéljünk róla! Csak élvezzük az életünket együtt! - Castiel forró csókokkal nyomatékosította a szavait és el is érte, amit akart. Hamarosan nem gondoltam semmire, csak ő számított.
Hol a hideg, hol a meleg futkosott a hátamon. Cast felébresztette bennem a tüzet és egyre többet akartam. Sóhajtozva simogattam a hátát és a vállát, de amikor le akartam venni a pólóját, elkapta a kezem. A szájához húzta és belecsókolt a tenyerembe, majd a csuklóm belső ívén csókolgatta a finom, érzékeny bőrt.
  - Ne olyan hevesen, angyalom! - mosolygott közben és fél szemmel rám sandított.
  - Miért ne? Van más dolgod is?
  - Így elveszed az eszem, és nem tudom elmondani, amit akarok.
Az arckifejezése megrémített. A szeme szomorú volt és egyből tudtam, hogy valami rossz hírt akar közölni. Nem mertem megszólalni, vártam, mi fog következni. Kérdőn néztem, hozzám oly közeli szemébe.
Ő meg lesütötte a szemét, inkább a pólóm virágos mintáját tanulmányozta.
  - Van egy kis baj, kicsikém! - kezdte drámaian komoly hangon, és a legszörnyűbb gondolatok futottak végig az agyamban: nem szeret, megcsalt, vagy halálos beteg... A szívem összeszorult és ő folytatta. - Az a helyzet, hogy hétvégén nem tudok veletek menni a kirándulásra. Apám Bostonba visz, muszáj mennem.
Kicsit megkönnyebbültem, mert ez nem akkora tragédia, hogy ne éljem túl, másrészt viszont csalódott lettem, hisz nélküle már nem is vágyok annyira a hegyekbe.
  - Hát... nagy kár... - nyögtem bánatosan. - Már úgy vártam a gondatlan napokat a haverokkal és veled!
  - Tényleg sajnálom, de nem mondhatok apának nemet, és nem lehet elhalasztani az utat, mert már megvette a repülőjegyeket. Pech, hogy pont azt az időpontot választotta, amikor a kirándulásunk van.
  - Hát igen... és már nélküled én se akarok menni!
  - Ne csináld ezt, életem! - kedvesen megsimogatta az arcom. - Te csak menj, és érezd jól magad! Megpróbálok majd minél hamarabb hazajönni.
  - És meddig leszel oda?
  - Vagy négy-öt napig, aztán megint együtt leszünk.
Próbáltam megemészteni a hírt, és hogy ne keserítsem el, megpróbáltam nem kimutatni a szomorúságom.
  - Hát jó... Ha a barátaimmal leszek, könnyebb lesz elviselni a hiányodat! Nélküled nem lesz az igazi, de jobban telik majd az idő, ha Kimékkel leszek.
  - Ez a beszéd! - mosolygott Cast és arcon csókolt. - Észre sem veszed és újra együtt leszünk.
  - Hááát... remélem.... De addig használjunk ki minden időt!
Gátlások nélkül ledöntöttem az ágyra és a derekára másztam. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Ha már így alakult, akkor ki akartam hozni a legjobbat a mai estéből.
Castiel tudta, mit akarok és sötét szemének kifejezésétől megborzongtam. Amikor szája forrón viszonozta a csókom, szinte azonnal felgyulladt bennem a szenvedély. Hozzásimultam, de az ágy széléről leestünk a földre. Nem érdekelt ez sem minket, akkor sem hagytuk abba a csókolózást. Érzéseink sodrásában minden megszűnt a számunkra.