Kilenc óra is elmúlt, mire elszakadtunk Castiellel egymástól, és miután elbúcsúztunk, gyorsan lezuhanyoztam és elfogyasztottam a késői vacsorám. Csak egy kis levest lapátoltam magamba. Fél tíz után a macis pólómban kopogtam be a tesómhoz.
- Bújj be! - kiabált ki Antony.
Először csak a fejem dugtam be az ajtórésen. Tesóm az ágy közepén feküdt félmeztelenül, derékig betakarózva és motoros újságot lapozgatott. A háttérben a Black Viel Brides szólt a minihifiből halkan.
- Szia! Bejöhetek? Nem zavarok? - kérdeztem bizonytalanul.
- Gyere, gyere! - intett Tony, és megveregette maga mellett az ágyat. - Bújj be mellém! Emlékszel? Régen, ha valami gondod volt, mindig velem aludtál.
- De Tony! Azóta már felnőttünk! - vágtam rá felháborodva.
Antony csak nevetett, és felhajtotta a takarót.
- Gyere már, te kis bolond! És igaz... aki a barátommal alszik, az már nem nevezhető kislánynak!
Fülig pirultam, de azért bemásztam az ágyba és a nyakamig húzva a zöld takarót, Antony mellé kucorodtam. A bátyám kérdőn nézett rám.
- Mi a baj?
- Honnan veszed, hogy baj van?
- Jaj, Vivica! Ismerlek már, mint a tenyeremet! Te sosem jössz hozzám ok nélkül! - vigyorgott a tesóm.
- Hát jó... - ha már így ráhibázott, úgy döntöttem nem köntörfalazom. - Mi van köztetek Deborahval?
- Ó, szóval erről fúj a szél! - nevetett Antony. - Miért érdekel?
- Most én kérdezek! - förmedtem rá idegesen. Rettegtem, hogy olyat fog válaszolni, ami nem fog tetszeni.
- Oké... őszinte leszek! Nagyon megbabonázott a csaj... Baj?
Utálkozva húztam el a szám.
- Igen baj! Nagyon nagy baj!
- De miért?
- Hát nem érted? - kérdeztem kiakadva, és már a szentbeszédemmel készültem. - Deb csak azért mászott rád, hogy engem bosszantson! El akarja venni a bátyám bosszúból, amiért most Castiellel vagyok!
Tony kételkedve csóválta a fejét és a hajam simogatta.
- Te paranoiás vagy, kicsikém! Ez nem igaz!
- De igen, de! - ellenkeztem kiakadva. - Tudod, egyáltalán, hogy jutottatok el az ágyig?
Tony sokáig töprengett, mielőtt válaszolt.
- Nem... tényleg nem, mert nagyon kilőttem magam, de nem ez a lényeg!
- Akkor mi? - néztem rá harciasan.
- Az, hogy végre találtam egy édes kis démont, aki melegen tartja az ágyam és a szívem... Nem várunk örök szerelmet egymástól, csak élvezzük az életünket!
- Jól fogalmaztál! Debby egy igazi démon! Ne legyen igazam, de a nyakamat tenném rá, hogy ha beleszeretsz, eldob magától, mint egy rongyot! Csak játszik veled, ez tuti!
Próbáltam meggyőző lenni és hatni a tesómra, de éreztem legbelül, hogy feleslegesen koptatom a szám.
- Mit tudsz te a mi érzelmeinkről? - kérdezte Tony duzzogó képet vágva.
Istenem... ez érzelmekről beszél! Hát elbuktam! Most már bármit teszek, vagy mondok, hiába. Deborah behálózta a bátyám és akármit mondok, süket fülekre talál. Lassan el kell kezdenem azon agyalni, mit csináljak, hogy szétválasszam őket.
- Magába bolondít, aztán eldob! Hidd el nekem! - tettem még egy próbát. - Megszédített a picsa, de ha elmúlik a varázs, te is látni fogod, hogy valójában egy gonosz boszorkányt választottál!
- Vivike! Most rögtön fejezd be ezt a csúnya beszédet a barátnőmről, vagy kidoblak az ágyamból! - mikor szóra nyitottam a szám, leintett és tovább beszélt. - Most én mondok valamit! Sosem szóltam bele a Castielhez fűződő kapcsolatodba, de ha már itt tartunk, nekem se tetszik a dolog igazából! Légy oly kedves, és te se szólj a magánéletembe! Nincs ínyemre, hogy ennyire összemelegedtetek Casttal, de nem dumálok bele! A ti életetek, úgy rontjátok el, ahogy akarjátok! Nem érdekel!
- Oké. - nyeltem a szám szélét harapdálni. Ez a beszélgetés nem úgy sült el, ahogy terveztem. - Csak az a baj, hogy nem is ismered Deboraht igazán! Te csak olyannak látod, amilyennek mutatja magát előtted! El sem tudod képzelni mikre képes. - soroltam és elmeséltem mindent, amit tudok Deborahról. Jobban mondva csak azt, ahogy velem viselkedik mióta Castiellel vagyok. Felemlegettem azt is, hogy öngyilkos akart lenni, csak hogy megtartsa Castielt. Mindent elkövettem, hogy jobb belátásra térítsem a tesóm, de hiába. Akármit mondtam, mindig lehurrogott és állította, Debby vele más, és nem érdekli a múltja. Mikor már kifogytam a szavakból, be kellett látnom, hogy jobb, ha beletörődök a kapcsolatukba. Mást nem tehetek. A beszélgetés végén még arra is volt erőm, hogy sok boldogságit kívánjak Tonynak, aztán csüggedten elhagytam a szobát.
Ideges voltam és feldúlt. Le kellett vezetnem a feszültséget, és ekkor eszembe jutott, hogy a fiókban rejtegetem a cigit, amit akkor vettem, amikor Viktor ostromolt. Előkerestem a gyújtóval együtt. Szerencsére volt dísz hamuzóm, és az ágy szélére ereszkedve rágyújtottam. Jóleső érzés volt az egyenletes légzés és a nikotin beszívása. Féltem, hogy ha így haladok, a Debby okozta stressz függővé tesz, de most ez sem érdekelt. Pityeregve aludtam el. Sírtam, mert a bátyám nem tudom kiszabadítani a kígyó karmaiból.
Reggel amikor csörgött az óra megint a cigizés volt az első gondolatom. Öltözés és sminkelés után volt még annyi időm, hogy rágyújtsak. Épp nagyokat slukkoltam, mikor megszólalt a mobilom. Castiel hívott.
- Szi... szia. - köszönés közben köhögni kezdtem, mert félre nyeltem a füstöt.
- Úristen! Beteg vagy, édesem? - aggodalmaskodott rögtön Castiel.
- Á, nem, dehogy... Csak félrenyeltem a.… reggelim. - füllentettem, miközben bűntudatosan forgattam a félig elszívott cigarettát a szabad kezemben, az ujjaim között. - Amúgy jó reggelt!
- Neked is, életem! Csak azt akarom kérdezni, hogy jössz velem motorral suliba ma?
- Persze, hogy megyek! - nevettem vidáman. - Ez nem is kérdés!
- Rendicsek, akkor készülj! Öt-tíz perc és ott vagyok érted!
- Oké. Puszika!
- Csók! - búcsúzott Cast és letettük a telefont.
Gyorsan elszívtam a maradék cigim, aztán befújtam magam parfümmel és bekaptam egy rágót, hogy elfedjem legújabb szenvedélyem illatát. Vetettem még egy pillantást a tükörbe. Elégedett voltam a külsőmmel. Tinta kék rövidnadrág volt rajtam és kék fehér csillagos, ferdén szabott aljú felső. Alig ittam meg a kávém, már halottam is, hogy Cast leparkol a ház előtt.
Gyorsan a mosogatókagylóba tettem a poharam és már rohantam is kifelé. Szinte repültem végig a járdán, és ujjongva vetettem magam a motoron ülő fiú karjaiba. Forró csókkal üdvözöltem.
- Hmm... kis heves angyalom! - nevetett Castiel, mikor levegőhöz jutott. - Ez a múlt éjszakát juttatja eszembe! - erősen szorította a derekam, és ez nagyon jól esett.
- Csodálatos volt... mint veled mindig!
- Drága vagy. - kacsintott Cast. - De most kapd fel a sisakot, mert elkésünk a suliból!
- Igen is, főnök! - pattantam mosolyogva a háta mögé és átöleltem a derekát.
Majdnem öt perc alatt a sulihoz értünk, olyan gyorsan repesztettünk.
Egymás derekát ölelve sétáltunk be a suliudvarra.
- Na, beszéltél a bátyáddal? - kérdezte a szürke, halálfejes pólós és kék, bő farmeres szerelmem.
- Igen, de reménytelen. - válaszoltam száj húzogatva. - Pedig hidd el, hogy mindent bevetettem. Kígyót-békát felsoroltam, de hasztalan. Megbabonázta Debbyke! - miközben beszéltem, észrevettem, hogy Cast vigyorog az orra alatt. - Most mi van? Te most, mit vigyorogsz olyan sunyin?
Castiel megállt és a kezem a saját derekára tette. A kézilabdapálya szélén ölelkeztünk.
- Csak elképzeltem, ahogy mindent latba vetsz... Mit mondjak... nálam nagyobb sikered lett volna. - vigyorgott szívet szaggatóan Castiel.
- Tuti! - mosolyogtam. - Veled könnyű dolgom lett volna. - játékosan a hajával játszottam a tarkóján, miközben öleltem. - De Tony süket, mint az ágyú, vagy elvesztette az eszét... pontosabban a gatyájába csúszott és hagyja, hogy ez a kétszínű liba irányítsa!
- És most mi lesz?
- Mi lenne? Semmi! - vágtam rá durcás arccal. - Bele kell törődnünk a helyzetbe.
- Menni fog az? - nézett rám kételkedve Cast.
- Nekem nehezen. Nap mint nap végig kell majd nézzem, hogy az a szuka játszadozik a bátyámmal... Grr! Gyűlölöm azt a csajt, és vágjak hozzá jó képet? Ez... iszonyú lesz!
- Ne parázz, drágám! Deboraht csak egyféleképpen lehet kiiktatni: ha semlegesen viselkedsz vele. Ismerem elég jól, és rühelli, ha a dolgok nem úgy mennek, ahogy ő akarja. Ha kimutatod, hogy idegesít, akkor érzi nyeregben magát. Ha letojod, akkor fog falra mászni!
- Te! Ez nem is rossz ötlet! - csillant fel a szemem. - Szupi! Még közös randit is szervezhetnénk.
- Jaj, Vivieni, ez már morbid gondolat! - intett le nevetve a vörös srác.
- Na jó... mondjuk tényleg gáz lenne velük négyes randira menni. Szerintem, senki nem érezné jól magát.
Megszólalt a figyelmeztető csengő, és gyorsan besiettünk az épületbe. Az irodalom terem elé mentünk. Kim és csapata megint vidáman fogadott minket.
- Helló, szerelmesek! - üdvözölt minket mosolyogva Viola.
- Halihó! Fogadok, megint motorral jöttetek! - pillantott rám pajkosan Kim. - De jó annak, aki motoros palit fogott ki! Nem kell buszon nyomorogni és gyalogolni sem! Bejött az élet, Vivien Marsall!
- Ó, igen! És ha tudnád, milyen csodákra képesek még a motoros fiúk! - adtam a lovat Kim alá. Jó volt kora reggel bolondozni.
- Júj... piszkos részletekre nem vagyok kíváncsi! - fogta be a fülét Kim nevetve.
- Jobb is, mert még zavarba hoztok. - csatlakozott az evődésbe Cast.
- Téged??? Ó, de megnéznélek elpirulva. - folytatta az ökörködést dilis, fekete barátnőm.
- Csövi, skacok! - jött közénk Lysander is.
- Hali! - üdvözöltük.
Lassan összegyűlt az egész osztály. Mikor megjött az ofő, bevonultunk a terembe.
A nap hamar eltelt, pedig történelemből és angolból dogát írtunk.
Utolsó óránk földrajz volt és Castiel előtt ültem Irisszel. Az óra közepén, amikor a tanár elmélyülten magyarázott a térképnél Franciaországról, a piros felsős és fehér farmeres Iris megbökte a vállam.
- Mizu veled, Vivi, rég beszéltünk!
Igaza volt. És éreztem egy kis lelkiismeret-furdalást, amiért elhanyagoltam ezt a kedves lányt mostanában.
- Valóban. És szégyellem is. - vallottam be őszintén. - De.… tudod, mióta Castiellel együtt vagyunk, körülötte forog az életem.
- Megértem. Nem is szemrehányásképpen mondtam, csak beszélgetni akartam veled.
- Akkor jó. Mint látod, a fellegekben járok. Még sosem voltam olyan boldog, mint most Castiellel. Igaz, hogy Debby megpróbálja beárnyékolni az életünket, de nem fogjuk hagyni. És veled, minden oké?
- Mondjuk. Kémiából nagyon leromlottak a jegyem, keresnem kellesz valakit, aki segít.
- És a pasiddal, Logannel mi újság?
- Ne is kérdezd! - legyintett a vörös, fonott copfos hajú lány. - Valahogy már semmi sem olyan, mint régen. Ezért nem vittem magammal Cast bulijára sem. Kezd elmúlni a varázs.
- Az szörnyű lehet. Szakítani fogtok?
- Ha nem változik a helyzet, akkor igen. Felesleges együtt lennünk, ha már elmúlt a szerelem.
- Sajnálom. - pillantottam a padtársamra részvéttel.
- Ó, nem kell. Őszintén, jobban aggaszt a kémia egyesem, mint ez a helyzet. A tanulásra kell összpontosítanom, Logan most mellékes, mert ha nem javítok a jegyeimen, a szüleim nem fognak elengedni az osztálykirándulásra.
- Ó, akkor hajrá! Drukkolok, le ne maradj a nyaralásról!
- Jaj, nagyon aranyos vagy. - mosolygott Iris.
Mikor kicsengettek, Castiellel motorra pattantunk. Nem volt kedvünk hazamenni még, ezért a Diákpark mellett megálltunk egy büfénél. Én sült krumplit, Cast hamburgert kért. A motor közelében egy lócán elfogyasztottuk késői ebédünket. Desszertnek megettünk egy-egy nagy fagyit. Jó érzés volt gondatlanul sétálgatni, kirakatokat nézni és együtt lenni, csak úgy. Mikor a fagyink elfogyott, visszaballagtunk a motorhoz és hazamentünk. A kapuban édes csókkal búcsúztunk egymástól. Várt a tanulnivaló, ő meg Lysanderrel készült kosárlabdázni.
Már majdnem beértem a házba, amikor hangokat hallottam a hátsó udvarról. Gondoltam, megnézem ki, vagy kik azok, ezért megfordultam és hátra mentem. Nem akartam hinni a szememnek. Tony a hintaágyban henyélt, Deborah meg az öcsémmel tollaslabdázott.
- Szia, Vivi! - integetett a fekete pólós és piros térdnadrágos Lucas, amikor észrevett. - Gyere te is tollasozni, Debby már ronggyá vert! Szerintem, még nálad is jobban játszik!
Elhúztam a szám, és közben arra gondoltam, hogy tényleg jól játszik, ha így beetetett mindenkit!
- Kösz, nem! Sok a tanulnivalóm! - hárítottam el a meghívást.
- Gyere, szusszanj egyet! - kérte Tony, s nem akartam bunkó lenni és duzzogva elvonulni, úgyhogy a közeli műanyag fotelbe vetettem magam, a táskám letettem a lábam elé.
- Mi újság? - kérdeztem a tesómat.
- Nem sok. Ma szabadnapos voltam, suli után meg jött Debby, azóta itt kint hülyülünk. Lucas elevenkedik és rávett minket az ugrándozásra. És veled mizu?
- Nem sok. Uncsi nap volt.
- Tony Drágám! Most te jössz a játékban! - vágódott a tesóm mellé a hintába Deborah, aki fehér szűk pólót viselt, fekete csőnacival. - Addig dumcsizok Vivivel! - kacsintott a barna lány, és szájon csókolta Antonyt.
Undorodtam a látványtól, de próbáltam nem kimutatni.
- Hogy lehet ilyen kérésre nemet mondani? - Tony kivette a lány kezéből az ütőt, és elszaladt a fűre a kis tesónkhoz játszani. Kettesben maradtam Deborahval. Egy darabig szótlanul méregettük egymást.
- Hogy van Castiel? - nézett szúrósan Deb.
- Nagyon jól és boldog. - az utolsó szót erőteljesen kihangsúlyoztam.
- Hm. - a barna, feltűzött hajú lány csak ennyit mondott.
- És remélem, a bátyuskám is az! Ha kihasználod, vagy tönkreteszed, kikaparom a szemed! - mondtam indulatosan. Hát eddig tartott a hidegvérem és az a gondolat, hogy legyek közömbös vele.
- Ó, de kis harcias! - cukkolt Deb ravasz mosollyal az arcán. - Tán nem tetszik, hogy a bátyád oda van értem?
- Tán nem! - válaszoltam őszintén. - De mivel nem tudok ellene tenni, próbálok jó képet vágni. Nem fogok miattad összeveszni a tesómmal, és Castielt se hagyom el, ha ez a célod!
- Miket képzelsz? Én bírom Tonyt, és jól érzem magam vele. Nincsenek hátsó szándékaim.
- Valóban? - néztem vele farkasszemet kételkedve.
Ekkor Tony futott oda hozzánk. Megállt Deb háta mögött és átölelte a nyakát.
- Vivike, ha kajás vagy, a sütőben találsz rakott karfiolt. Anya otthagyta neked, ő meg elment egy munkatársánál.
- A kedvemért főzte ezt, mert tudja, hogy a kedvencem. Tündéri anyukád van. - nézett rám a kígyó győzedelmesen.
- Nekem mondod? - kérdeztem ingerülten. - De nem vagyok éhes. Castiellel a városban már kajáltunk.
- A kis szerelmesek. - mosolygott a kétszínű dög. A hangja nem tartalmazott gúnyt, de az arca igen, amit Antony nem láthatott, mert mögötte állt.
Én meg majd szétpukkantam az idegtől. Ez a hárpia megjátssza a kis angyalt, ez elviselhetetlen!
Nem tudtam, mit válaszolni, de szerencsére megláttam épp a szomszédban, hogy Tiria kilépett a teraszra.
- Hé, barátném, gyere át egy kicsit! Tollasparti van!
- Ki jön játszani? - lépett ekkor hozzánk egy üveg ásványvízzel a kezében a kisebbik tesóm.
- Én! Csajos pletykálás lesz, úgyhogy menekülök! - pattant fel Tony.
Két perc múlva leült közénk a piros felsős és barna nadrágos Tiria. Nem sokat beszéltünk. Mikor a tesómnak csörgött a mobilja, Deb készségesen beállt tollasozni Lucashoz.
Ketten maradtunk Tiriával, s kérdőn nézett rám.
- Ezzel a csajjal járt Castiel?
- Igen. - nyögtem eltorzult arccal.
- El sem tudom hinni... Ez a nő nagyon gáz!
- Az. És az idegeimen táncol. Kiborít, hogy a bátyámmal kavar.
- Nem értem, miért nem zavarja Antonyt, hogy Castiel levetett rongyát nyúzza! - jegyezte meg zsörtölődve Tiria is és jól esett, hogy egy véleményen vagyunk.
- Pont ez az! - fújtam mérgesen. - Folyton agyalunk Castiellel, hogy válasszuk el őket egymástól. Ha nem találunk ki sürgősen valamit, a diliházba juttat ez a nőszemély! Cast sem bírja már sokáig idegekkel. Azt mondta kerül, amibe kerül, szétszedi őket.
- Drukkolok...
* Tiria fejében fény gyúlt. Vivi akaratlanul a kezébe adta a gyeplőt. Most már pontosan tudta, mit kell tennie, hogy megszerezze Castielt. Milyen szép a szerelem. - gondolta gúnyosan. - A kicsi fiú mindent megtenne a barátnőjéért, és milyen jól jön ez nekem! *
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése