A hosszadalmas hallgatás után, végül Castiel törte meg a csendet.
- Élveztem a társaságod - nagyon is!
- Akárcsak én! Nem hittem volna, hogy valaki ilyen hatással lehet rám, mint te! Csodálatos volt ez a két nap veled... és ez az éjszaka! - vallottam be szemlesütve.
Castiel csak mosolygott.
- Ha tehetném, bezárnálak a házunkba, és nem engednélek ki onnan, hogy csak az enyém légy és senki másé! - megfogta a jobb kezem, a kézfejem simogatta, nem nézett rám, csak a tőle kapott gyűrűimet figyelte. - Nagyon erős ez a vonzerő, ami összeköt minket!
Vonzerő? Részemről nem csak ennyi, hanem ennél sokkal, de sokkal több: az igazi szerelem.
- Igen, de talán jobb lenne, ha mindketten küzdenénk ellene. - próbáltam ésszerű maradni.
- Ez ellen nem tehetünk semmit! - ölelt magához szorosan Cast. - Ez legyőzhetetlen... Nem tehetünk ellene semmit, csak el kell fogadni! Bele kell törődni a sorsunkba, mi egymásnak vagyunk rendelve! Tudsz te ellenállni ennek? - gyengéden felemelte a fejem és forró csókot nyomott a számra. Éreztem, hogy a forróság végigfut az ereimben és átjárja az egész testemet.
A következő pillanatban már el is engedett és hátrált egy lépést. Én meg nagyot sóhajtottam.
Castiel csak elégedetten nevetgélt.
- Ugye, hogy nem? Miért tagadnánk meg magunktól azt, ami ennyire jó?
- Castiel! Te maga vagy a csábítás ördöge! - szóltam rá megjátszott felháborodással.
- Még hogy ördög? Akkor, biztos azt gondolod, hogy meg akarok szállni egy olyan gyönyörű angyalt, mint te! - viccelődött Cast. - És ugye az ellentétek vonzzák egymást?! Vivi, voltál már a fiú WC-ben? Ott megmutatnám, mit tud kezdeni egy ördög egy angyallal. Izgi lenne nyilvános helyen. - csillant fel a srác szeme.
- Jól vagy te ilyenkor, Castiel? A nadrágodba csúszott az agyad? - kérdeztem tettetett felháborodással, de valójában tetszett ez az evődés. - Erre aztán végképp nem tudsz rávenni! Ha ilyesmire készülsz, keress mást!... Nem én leszek az, akivel felfedezed a suli WC érzéki rejtelmeit! Nem igaz, hogy egyfolytában csak azon jár az eszed!
- A közeledben igen! - vágta rá. - Mert elveszed az eszem! Ha látlak, csak arra tudok gondolni, hogy...
- Elég! - vágtam a szavába és leintettem, mint egy karmester. - Nem akarom hallani!
- Miért nem?
- Mert felizgat a gondolat, azért! - nevettem mikor kétségbeesett arcot vágott.
- Wow! - vigyorgott Castiel.
- Szeva, gyerekek! - jött felénk Lysander szokásos szerelésében, hátizsákkal a fél vállán. - Hogy ityeg a fityeg?
Felé fordultam, majd, amikor mellém ért arcon csókoltam a fehér hajú fiút.
- Nem fityeg, de azért helló!
Lys átölelte a derekam, és lassan visszaterelt Cast mellé. - Látom sínen vagytok.
- Attól függ ezt, hogy érted. - mosolyogtam.
- Hát úgy, hogy gondolom hosszú volt az éjszakátok! - nevetett Lysander perverzül.
Fülig pirultam zavaromban. - Ó, igen... meglehetősen.
Mindhárman ráültünk az ablak alatt lévő radiátorra. A két fiú közzé kerültem.
- Azt hiszem, ez nem tartozik rád, öregem! - figyelmeztette barátját Castiel kicsit fenyegetve. - A hálószoba titok azért titok, hogy az is maradjon!
- Ebben igazad van. - bólogatott Lys. - Erről jut eszembe! Képzeld, tegnap találkoztam véletlenül Deborahval.
- Már tudok róla! Tegnap hívott! - a vörös srác úgy beszélt erről, mintha csak az időjárásról fecsegne, közömbösen és hűvösen. - Csak hát nem a megfelelő pillanatban hívott. Majdnem szétcseszte az esténket.
Idegesen feszengtem a két fiú között. Miért kell ezeknek Debről dumálni???
- Azt se tudtam, mit mondjak neki, amikor rólad kérdezgetett. - mesélte Lysander nyugisan. Tényleg mintha ott se lettem volna.
- Vettem észre! Ledöntötted az alibimet! Eddig mindig azzal takarództam, hogy veled lógok, de most jól elszóltad magad!
- Sajnálom! Nem én szóltam el magam, hanem Rosa! Honnan tudhattam volna, hogy a két csaj kebelbarátnő? Eldicsekedték egymásnak, hogy milyen jó nekik velünk, aztán Rosaly elújságolta, hogy egy hete minden szabad percem vele töltöm. Deborah persze ettől besokallt, hazugnak nevezett téged, aztán elszelelt.
- Sziasztok! - köszönt oda nekünk a terem ajtajában megálló Kim, Viola és Ken.
- Á, helló! - ugrottam fel, és kaptam az alkalmon, hogy megszabaduljak a kínos beszélgetéstől.
Szó nélkül otthagytam Castieléket, odasétáltam a kedvenc barátaimhoz. Sorra pusziltam őket.
- Pasizol? - kérdezte a terep simléderes sapis Kim nevetve, mikor ő került sorra.
- Dehhhogy! - vágtam rá hevesen, elhúzva a szót. - Csak váltottunk néhány szót a fiúkkal! Baj, hogy jóban vagyok velük?
- Á, dehhhogy! - utánozta előbbi új szavamat Viola.
- Vivi, gyere velem a mosdóba, meg kell fésülködnöm, közbe meg dumálhatunk! - Kim már el is rángatott onnan, és maga után húzott a női WC-be.
Kim előhalászott a táskája oldalzsebéből egy kis fésűt, levette a sapiját, majd tupírozni kezdte a haját.
- Tegnap délután hívtalak, de nem vetted fel!
- Mert le volt némítva.
Kim nem törődött a közbeszólásommal, folytatta:
- Ezért az otthoni számotokon is próbálkoztam. Tonyval beszéltem, és valami biosz házi-doliról hadovált, hogy nem vagy otthon, mert Irissel tanulsz. Majdnem rávágtam, hogy ilyesmiről nem tudok... szerencséd, hogy kapcsoltam és rájöttem, hogy turpisság van a dologban! Hol voltál, és mit csináltál?
- Szóval nem szóltad el magad a bátyám előtt? - kérdeztem idegesen.
- Nem hát! Rájöttem, hogy rosszban sántikálsz! De ki vele! Hol kódorogtál?
Önkéntelenül is elmosolyodtam, ha a tegnapi napra gondoltam.
- Castiellel töltöttem a délutánt. Először az uszodában voltunk, aztán kitalálta, hogy aludjak nála.
- És te persze beleegyeztél? - kérdezte felháborodva Kim.
- Naná! Fantasztikus este volt! Vacsorát csináltunk, filmet néztünk... az éjszaka meg... hú, az forró volt. - számoltam be az estémről olvadozva. - Cast hol gyengéd, hol szenvedélyes, hol tapintatos szerető. Elmondhatatlanul boldog voltam a karjaiban... Reggel együtt keltünk és zuhanyoztunk.
Kim döbbenten hallgatta az élménybeszámolómat.
- Megáll az eszem! Nem hittem volna, hogy így meg tudsz változni egy fiú miatt! A régi Vivi nem csinált volna ilyet, olyan pasival, aki foglalt! Szex a konyhába meg a zuhanyzóban...
- Állj! - szóltam rá. - A zuhanyzóban nem szeretkeztünk, csak becézgettük egymást és felejthetetlen élmény volt! Castielen kívül még senki nem volt ilyen hatással a testemre. A mennyekben érzem magam mellette. Ez igazi szerelem, csak kár, hogy ő nem érzi. - sóhajtottam nagyot a végén.
- Tisztában vagy azzal, hogy mit teszel? - kérdezte Kim megrökönyödve. - Az már nem számít, hogy van egy barátnője? Régebben azt mondtam, hogy vedd el a csajtól a srácot, de inkább nem kellett volna ebbe belekeveredned! Nem veszed észre, hogy ez a vörös pojáca, csak kihasznál? Belegondoltál már, mit fog érezni Deborah, ha ezt megtudja? Nem zavar, hogy botrány lesz és mindhárman szenvedni fogtok?
- Ez az én dolgom! - feleltem sértődötten. Rosszul esett, hogy a legjobb barátnőm nem érti meg, mennyire szerelmes vagyok. - Én fogok padlóra kerülni, de ez most nem számít! És míg ez nem következik be, addig élvezem a pillanatnyi boldogságot! És ne dumálj nekem a következményekről, amikor te is, nap mint nap cicázol Arminnal, holott neked is ott van Alex!
- Az más, én nem csaltam meg Alexet! - vágta rá szemét forgatva Kim.
- Még nem! De talán majd eljön az idő, amikor nem tudsz ellenállni a vonzalomnak, és belemész egy kalandba Arminnal! Ismerlek, meg fogod tenni!
- Itt már én nem ismerlek téged! - vitatkozott a fekete hajú lány. - Titkolózol és veszekszel! Régen mindig megértettük egymást... de mióta megismerted Castielt, ki vagy cserélve!
- Lassan felnövünk, Kim! Az emberek változnak. A szerelem lett a legfontosabb az életemben... arról meg nem tehetek, hogy pont Castielt választotta a szívem.
- Nem akarok veled veszekedni, Vivi! - sóhajtott Kim, és próbálta visszanyerni az önuralmát. - Sajnálom, ha túl keményen vágtam a fejedhez a véleményem. Csak... szörnyű látni, hogy a legjobb barátnőm ész nélkül őrültségbe veti magát. Ez a szemét alak meg sem érdemel téged! Csak egy eszköz vagy a számára, Vivien! Ejteni fog, ha megun, érzem! Castiel ilyen, és szerintem sosem fog megváltozni! Csak jót akarok neked. - nézett rám könyörgő szemekkel Kim.
- Tudom, de csak hadd döntsem el én, hogy kivel bújok ágyba! Nem haragszom rád... csak kérlek, ne szólj az életembe! - feltéptem a mosdó ajtót, és kiviharzottam a helyiségből. Elegem volt ebből az értelmetlen beszélgetésből.
A folyosó végébe siettem, ahol már gyülekeztek az osztálytársaink.
Fizika óra után két német következett. Szünetben lent álltam az aula közepén a barátaimmal. Zenét hallgatunk, és kólázgattunk, meg csokiztunk.
- Nagyon cowboyosan öltöztél ma, Vivike! - nevetett rám a narancslét iszogató Rosa.
- Dögös! - kacsintott rám Kentin.
- Bár egy kicsit nagy rád az ing. - jegyezte meg az éles szemű Kim.
Dilis barátnőm szürke zsebes nadrágot viselt, fehér sportos kapucnis pulcsival.
- Csodálkozol rajta? - súgtam oda neki. - Nem az enyém, hanem a tudod kié...
- Hú! - mosolygott Kim komiszul. - Ti aztán nem vagytok semmik! Közös ágy, közös zuhany, közös ruha! Minden egyszerre? Tényleg nem ismerek rád, kis anyám! - kuncogott a lány, de ezúttal nem bántóan beszélt, hanem viccelődött. Úgy látszik, jót tett a reggeli beszélgetés.
- Pszt! Te dilis tyúk! Nehogy meghallja valaki! - szóltam rá rémülten. - Még csak az kéne, hogy kiderüljön a titkom!
Nathaniel és Dajan jött be az udvarról, és csatlakoztak hozzánk.
A szőke srác rögtön mellém somfordált.
- Na, Vivi, mi lesz a korrepetálással? Akkor ma esedékes?
- Aha, ha ráérsz, ma délután jó lenne! - mosolyogtam a zöld kabátos srácra.
- Én ráérek... hacsak neked nincs más programod.
- Nincs. Otthon leszek. Három körül várlak! - vágtam rá azonnal.
- Oké, ott leszek. És egyébként, érted az új anyagot?
- Nem... igazán. - válaszoltam, és nagyot sóhajtottam, amikor megláttam a bejáraton belépő Castielt.
Bár a fiú Lyssel és Dakotával sétált be, szinte csak őt láttam. Legszívesebben elé rohantam volna, hogy boldogan a karjába vessem magam. Alig tudtam erőt venni magamon, hogy visszafogjam magam.
Kim vigyorogva oldalba bökött az ujjával.
- Na! - förmedtem rá.
Szerencsére, Nathék már Kennel és Rosával beszélgettek, így nem figyeltek ránk.
Kim nevetve belém karolt, és a fülemhez hajolt.
- Kiesik a szemed! Vigyázz, mert a végén még más is észreveszi, mennyire oda vagy a vörös Casanováért!
- Ugyan már! - legyintettem. - Nem mutatom ki!
- Még hogy nem! - nevetett ki a fekete hajú csaj. - Majd felfalod a szemeddel! Odavagy érte, és ezt nem tudod tagadni.
- Na jó, igen. - sóhajtottam. - Folyton ő és a forró percek járnak a fejemben. Annyira vele akarok lenni megint és mindig!
- Miről folyik a csevej? - fordult felénk az eddig Nathaniellel trécselő Viola.
- Ó, csak pletykálgatunk. - füllentettem. Bár Viola is nagyon jó barátnőm, valahogy nem mertem beavatni titkos magánéletembe.
Becsöngettek, így a csapat besorakozott a lépcső elé.
A másodikra kellett felbaktatnunk biológia órára.
Előttem Rosa, Kim, Viola, Ken, Leigh és Nathaniel álltak be a sorba. Épp fel akartam lépni az első fokra, amikor kezek tapadtak a csípőmre, és valaki visszarántott.
- Lépjünk meg, Vivieni! - hallottam a fülemben Cast hangját, és zavartan összerezzentem, amikor szája a fülkagylómat súrolta.
- Megláthatnak, te őrült! - szóltam rá élesen. Felnéztem a lépcsőn felfelé tartó tömegre. A csapatom már eléggé fent járt, és fel se tűnt nekik, hogy lemaradtam.
Zavartan néztem a mellettünk ácsorgó Lysanderre. Biztos, hogy tud mindent!
- Kétlem! Ezek a bambák nem vesznek észre semmit! - monda lekezelően Cast.
Dühösen szembe fordultam vele.
- Ne légy már ilyen flegma! A barátaim nem bambák! Ha őket bántod, az nekem is fáj!
- Jól van, na! - Castiel bűnbánó, kiskutya tekintettel nézett, aztán Lysre pillantott. - Nyugodtan felmehetsz, haver! Nekem még van egy kis dolgom Vivikével.
Az sem tetszett, ahogy Lysandernek parancsolgat, meg a hangjából áradó kétértelműség megrémített, ennek ellenére vele maradtam.
Lys csak cöngetett, aztán otthagyott minket.
Mosolyogva néztem fel Castielre.
- Mi jár a fejedben?
- Mindjárt megtudod! - A srác megragadta a vállaimat, és elkezdett a sportcsarnok felé vezető folyosón végig tuszkolni. A kilences terem előtt egy másodikos osztály tolongott, de nem törődtünk velük, mert csupa idegenek voltak.
- Mit akarsz? - kerekedett el a szemem.
*Castiel szinte elmerült a kék szempárban. *
- Megmutatom! - suttogta a fiú.
Szinte megbabonázva bámultam a sötétszürke szempárba. Valami olyasmit láttam benne, amit hirtelen nem tudtam meghatározni.
Egészen addig, míg le nem hajolt hozzám. Cast a sárga falhoz szorított. Ekkor már rögtön felismertem, mit látok a szemében: a vágyat.
- Nem...
Castiel azonban nem törődött gyenge tiltakozásommal, magához vont és véget nem érően csókolni kezdett. Határozott, mégis puha ajka mohón és sóvárogva fedezte fel a szám.
Vágyakozva szívtam magamba bőrének mámorító illatát, miközben ő gyengéden simogatni kezdte a hátam.
Csak ne lenne ilyen észbontó, ilyen ellenállhatatlanul finom a csókja. - gondoltam, miközben szorosan hozzá simultam. Sóhajtozva ölelgettem. Kezemnek szabad utat engedve másodpercek alatt benyúltam a kabátja alá, hogy simogatni tudjam. A szívem gyorsabban kezdett dobogni, mikor a pólón keresztül is megéreztem milyen forró a bőre.
- Jaj, kicsim, az őrületbe kergetsz! - nyögte Castiel akadozó hangon. - Szökjünk haza!
- Nem! - toltam el magamtól a srácot. - Nem fogok lógni, még a kedvedért sem!
- Biztos? - kérdezte kacsintva, és megint átölelte a derekam.
- Száz százalék! Szó sem lehet róla! Kinyírnának otthon, ha igazgatóit kapnék!
- Na, jó... Nem akarom, hogy zűrbe keveredj miattam. Kivárom a délutánt, amikor teljesen az enyém leszel. Már alig várom, hogy megint összebújjunk. Meghívlak egy biliárd partira nálam!
- Ezt melyik délutánra tervezed? - kérdeztem meglepetten.
- Természetesen mára!
- Sajna, ma nem jó! Nathaniellel tanulok. Már le van beszélve!
- Na, és? Mondd le! Nem hiszem el, hogy inkább a nyomival gürcölsz a könyv felett, ahelyett, hogy velem töltenéd a délutánt!
- Értsd meg, nem mondhatom le az órát! Tanulnom kell, ha nem akarom, hogy meghúzzanak!
- De miért pont Mr. Tökéletessel?
- Mi bajod vele? Csak tanulni fogunk! Jó haverom, de nem több! Kedvelem őt, de ettől még nem kéne féltékenykedned!
- Jó, oké, megpróbálom elfogadni! - Cast konokul vigyorgott. - Úgyis tudom, hogy rajtam kívül más pasi nem érdekel!
Önkéntelenül is felnevettem, mert ez olyan beképzelten hangzott.
- Micsoda önbizalom! Te aztán meg vagy elégedve magaddal, és nagyon biztos vagy a dolgodban!
- Ti 10. C.-sek vagytok? - kérdezte tőlünk egy ősz hajú tanárnő.
- Nem! - vágtuk rá egyszerre.
- Akkor menjetek innen az órátokra! A folyosó nem alkalmas szerelmi légyottokra! - mondta a vékony, ötven körüli igazgatóhelyettes.
- Elnézést! Megyünk is! - vágta rá Castiel, és már kézen fogva el is húzott onnan. Az idegen osztály vihorászva nézett utánunk. Mi meg a lépcsőhöz rohantunk.
Az első fokokon lépdeltünk, amikor elengedtem a fiú kezét.
- Nem lenne okos, ha együtt mutatkoznánk, tuti bukta lenne.
- Igazad van, édes! Menj fel egyedül, néhány perc múlva követlek!
Megint csak nevettem.
- Olyan izgi így bujkálni!
- Csak le ne bukjunk...
- Az nem lenne szerencsés! Na, sietek! - felszaladtam a lépcsőn, Cast meg ott maradt és a telefonját kezdte bűvölni. Szerencsére, az osztály még kint állt a terem előtt, a tanár még nem volt sehol.
Öt perc múlva jött meg Miss Kathleen, mi bevonultunk órára. Épp leültünk, amikor befutott Castiel is és mormolt egy halk "elnézést". Mikor elhaladt mellettem, jelentőségteljes pillantást vetett rám, aztán hátra ment Lys mellé.
- Észrevettem ám, hogy együtt tüntetek el! - vigyorgott Kim mindent tudóan. - Kicsit sem vagytok feltűnőek! Mi jót csináltatok?
A tanárnő persze órát tartott, de nem figyeltünk rá.
Gondolhattam volna, hogy éles szimatú barátnőm előtt nincs titok. - Csak...
- Ó, értem. - kuncogott Kim. - Gyakoroltatok a biológia órára... vagy felkészültetek rá... Jó kis tanárod van!
- Kim, Kim, ne álmodozz! Szállj le a földre! Csak elbújtunk egy-két puszira. Izgalmas ez így, de valójában igazad volt... Nem tudom kiverni a fejemből Deboraht! Mindig eszembe jut, hogy Cast nekem tiltott gyümölcs... Ha vele vagyok nem gondolkodok, de később bánt a lelkiismeret. Feledteti velem, de csak ideig-óráig.
- Sajnos a szerelem már csak ilyen. Néha túl komplikált.
Kim észrevehette, hogy a témától kezdek búskomor lenni, mert hirtelen elkezdte mutogatni a barátjától kapott új Ericsson mobilját.
- Deb is a pasijától kapott telcsit. - jegyeztem meg a számat húzgálva.
- Ne gondolj már folyton rá! - kérte Kim együtt érzően. - Reggel még a pillanatnyi élvezetről papoltál! Mi változott azóta?
- Igazából semmi, csak rossz előérzetem van.
- Hú, az nem jó!
A tanárnő a sejtszerkezetekről beszélt egész órán, de nem tudtam ráfigyelni.
Ezután volt még egy uncsi matek és egy álmosító történelem óránk.
Az órák után egyből hazafelé vettem az irányt.
Már átmentem a pékség előtt a zebrán, mikor Castiel utolért.
- Majd felhívlak délután, oké?
- Rendben. - válaszoltam egykedvűen.
A fiúnak persze azonnal szemet szúrt a kedvetlenségem.
- Szomorúnak tűnsz. Mi a baj?
- Semmi... Nem lehet az embernek mindig jókedve. - mosolyt erőltettem az arcomra, de elég gyengén sikerült.
- De valami csak bánt. - firtatta Castiel.
- Mondom, hogy semmi, csak félek valamitől... Úgy érzem, valami történni fog! - lelassítottam kicsit, mert nem akartam túl hamar hazaérni.
- Ne már! Ez butaság! - vigasztalóan megfogta a kezem. - Rossz kedved van, és rémeket látsz! Ez nem az én Vivienim! Légy derűlátó! Én melletted vagyok!
- Kedves vagy, de valahogy most nem vagyok rózsás hangulatban.
- Akkor nem maradt más hátra: be kell vetnem a gondűző módszerem!
- Miféle módsz... - nem tudtam befejezni a mondatot, mert az ajka megbénított.
Lágy, kedves, de ugyanakkor égető kis csók volt ez. A rövidke csók után erőtlenül Cast vállára csaptam.
- Te meghülyültél? Lesmárolsz az utca közepén? És ha meglát valaki?
- Számít az?
- Nekem igen! Túl lazán veszed a dolgokat, Castiel!
A srác a fejét csóválta.
- Erre túl későn jöttél rá, kedvesem! Én mindig ilyen voltam, ilyen vagyok, és ilyen is maradok! Kicsit túl későn ismertél ki, Vivikém!
Dühített az önelégült válasza.
- Elviselhetetlen vagy, Castiel!
- De azért kedvelsz egy kicsit, ugye? - kérdezte behízelgő mosollyal az arcán, majd lebiggyesztette az alsó ajkát.
Akaratlanul is felnevettem. Sajnos nem tudtam rá haragudni, és most annyira aranyosan viselkedett.
- Egy kicsit? Ha csak egy picit kedvelnélek, akkor valószínűleg szóba sem állnék veled!...
- Ez az én szerencsém! Akkor felhívlak később. - mosolygott elbűvölően Cast.
- Rendben, de csak öt után!
- Rendicsek. - A srác arcon puszilt, aztán elment.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése