- Mi ez az ingerültség, kis tigrisem? Már aludtál? - halottam meg Deborah nyávogó hangját.
- Nem... de már lefeküdni készültem. - kacsintott cinkosul Cast. - Azt hittem Tony hív, ma már csörgetett egy párszor... De mit akarsz ilyen későn? - pillantott az órára Castiel. - Kilenckor hívsz... Tán ellenőrizni akarsz?
- Nem, nem, csak hallani akartam a hangod! - válaszolt Deb. - Mostanában eszedbe sem jut felhívni!!!... Sőt, felém se jössz! Hol a túróban vagy lassan egy hete?
Kínosan éreztem magam, mert egyrészt, ez a beszélgetés nem rám tartozott, másrészt pedig miattam nem volt Debbyvel a pasija.
- Nagyon elfoglalt vagyok. - válaszolta közben Castiel. - Lys folyton rajtam lóg.
- Tényleg? - kérdezte kételkedve Deborah a telefonban. - Én azt nem hiszem! Képzel el, ma Jennyvel a Borostyán étterembe ebédeltem, és ott volt a béna herceg utánzat barátod is egy csajjal. Beszélgettünk egy kicsit és kiderült, hogy Lys négy napja sulin kívül alig látott téged! Szóval, vele nem voltál! Nő van a dologban, igaz?
- Nem! Nincs semmiféle nő! - tagadta Castiel könnyedén.
Gombócot éreztem a torkomban.
- Ezt majd holnap megbeszéljük, mókuskám! Most le kell tennem. Lent csengetnek... Biztos Johnny az, a kölcsönadott CD-kért jöhetett. Mindig ilyenkor jut eszébe az ilyesmi. Na szia!...
- De Castiel, de... - Deb már csak ennyit tudott mondani, mert Castiel kinyomta a telefont, aztán ki is kapcsolta. Majd mintha mi sem történt volna, végig nyúlt az ágyon és átölelt.
- Hol is tartottunk?
- Ne... Castiel... most már nem megy! Deborah miatt nem tehetjük!
- Dehogynem tehetjük! - mondta Cast. Fél könyökére támaszkodott, a másik kezével a hasam simogatta. - Most nincs itt! Nem tud rólunk, úgyhogy nem fáj neki.
- De le fogsz bukni! Nem hiszi el minden hazugságod! Szeret, de nem hülye... megérzi, hogy nincs minden rendben.
- De ez engem már nem érdekel! Felejtsd már el, Debby-t! Ne zavarjon minket. - Castiel az éjjeliszekrény felé nyújtózkodott, lefordította barátnője fényképét. - Így ni! Most már ne is beszéljünk róla! Csak mi ketten vagyunk egymásnak... használjuk ezt ki!
Castiel követelően csókolt szájon, a fejemből azonnal el is párologtak a kételyek. Odaadóan viszonoztam érzéki csókjait. Hamarosan már szédült a fejem.
- Ugye, hogy nem tudsz ellenállni? - súgta a fiú diadalmasan. - A tested elárul téged, angyalom.
- Nagyon-nagyon vonzónak talállak, ez azért van. - vallottam be, de a hangomban volt némi szemrehányás, mintha ő tehetne róla, hogy ÉN nem tudok neki ellenállni!
- Ezt örömmel hallom! - kacagott Cast boldogan.
- Ha a közelemben vagy elfelejtek mindent és mindenkit! Értesz a csábításhoz, Casanova! - viccelődtem, aztán nagyot ásítottam. - Mindjárt elalszok! Keresel nekem egy pólót pizsinek?... Azt ugyanis nem hoztam!
- Minek az? Aludni nem hagylak, pizsama meg nem kell!
- Tessék? - pislogtam rá ijedten. - Te megzakkantál?
- Nem, de nem kapsz pólót!
- De Castiel! Szeretnék lefürödni is, és nem járkálhatok pucéron a házban!
- Pedig jó lenne. - mosolygott, de aztán mégis a szekrényhez sétált és kutakodni kezdett.
Ahogy ott állt egy szál farmerben elismerő pillantásokkal, leleplezetlenül bámultam izmos felsőtestét. Castiel észrevehette a kéjes pillantásom, mert rám vigyorodott.
- Egyezzünk meg valamiben, drágám! Én ugyanígy foglak nézni zuhanyozás közben, oké?
- Nem! Nem oké! - vágtam rá tuti elpirulva. - Erről ne is álmodj!
A srác felém dobott egy piros pólót, s elkaptam.
- Kár... pedig jó lett volna! - sóhajtott.
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzést.
- Hol a fürdőszoba?
- Ahogy kilépsz rögtön a szemben lévő ajtó. Zárd magadra az ajtót, ha félsz, hogy kísértésbe esek! Én megágyalok, míg a fürdőben vagy.
- Oké. - hagytam el a szobát.
Még soha az életben nem láttam ilyen csodaszép fürdőszobát.
Hatalmas volt és mindent fekete csempe borított, a kádat, a kagylót, a zuhanyfülkét és a padlót is. A két boltíves tükör ezüst keretes volt. Nem volt kedvem hosszasan a kádba ücsörögni, ezért a zuhanyzót választottam. Ledobáltam a ruháim és gyorsan letusoltam.
Mikor visszatértem a szobába Castiel már a megvetett ágyon ült, és a távirányítóval ide-oda kapcsolgatta a tévét. Rögtön felkapta a fejét, és csodálattal mért végig.
- Neked sokkal jobban áll a pólóm.
- Kösz a bókot!
- Nézed a zenecsatornát, míg én is lefürdök?
- Persze! De ne legyél sokáig, mert még bealszom a végén. - mosolyogtam rá.
Rövid csókot kaptam, kijelentette, hogy úgy is felkelt, aztán ő is kiment. Bebújtam a kék-fekete-zöld cirkás paplan alá, úgy néztem a klipeket. Jó tíz perc múlva Cast vissza is jött és bebújt mellém az ágyba. Szorosan mellém húzódott.
- Végre az jön, amit olyan rég várok már... és ezúttal már semmi nem fog megzavarni.
- Castiel... - kezdtem bizonytalanul. - Attól félek... hogy nem bízhatok a saját ítélőképességemben. Mi van, ha megbánom? Mi van, ha...
Egy csókkal hallgattatott el. Kihívóan izgatta nyelvével az ajkam. Nyelve hegyével cirógatta a szám, beleborzongtam.
- Drágám, ez nem ítélőképesség kérdése, hanem az ösztönöké. Ne gondolkozz olyan sokat!
- De igenis, gondolkodnom kell! Olyan gyorsan történik minden... És tulajdonképpen nem is helyes, amit teszünk! Túl meggondolatlanok vagyunk! - közöltem a gondolataimat félszegen. - Nem lenne szabad...
- Ó, dehogynem! Te ugyanúgy vonzódsz hozzám, mint én hozzád! Mi ketten olyanok vagyunk, mint valami robbanékony vegyület. Használjuk ki az együtt tölthető perceket... Ne foglalkozz már Deborahval! Veled akarok lenni, és veled is vagyok - ez ilyen egyszerű. A tiéd vagyok!
Szomorúan ingattam a fejem.
- Nem vagy az enyém! Az övé vagy! Most csak kölcsönkaptam a boldogságot. Lesz, ami lesz, nem érdekel... ha velem vagy nem tudok tisztán gondolkodni.
- Nagyon helyes, édesem! Csak a jelen számít! A múlt és a jövő mellékes. Éljünk a mának! - győzködött Castiel és csókolgatni kezdte az orrom, arcom és a szám. - Most már semmi sem állíthat meg... annyira akarlak!
- Én is téged! - sóhajtottam, mert levett a lábamról. Szorosan átöleltem és szenvedélyesen megcsókoltam. - Ma este csak az enyém vagy...
Castiel gyengéden simogatni kezdte a testem.
- A bőröd olyan puha, mint a lágy selyem.
A simogatásai egyre hevesebbek lettek. Mindent akart, de azonnal.
Sóhajtozva olvadoztam a karjában, és lerángattam róla a kék, agyon mosott pólót.
- Feledhetetlen lesz ez az éjszaka. - simultam hozzá.
- Igen, ezért szeress... kérlek Vivieni... szeress, olyan szenvedéllyel, hogy örökké emlékezzek rá! Hogy soha többé ne tudjak más nőre gondolni, csak rád!
- Kívánságod számomra parancs! - mosolyogtam. Úgy fordultam, hogy én kerüljek felülre. A derekára ültem, és a felső testét kezdtem simogatni és csókolgatni. A srác csukott szemmel feküdt, élvezte a kényeztetést, majd egy hirtelen mozdulattal lerántotta rólam a pólót. A fellegekben jártam.
A hosszadalmas becézgetés után együtt értünk fel a gyönyör csúcsára, aztán sokáig mozdulatlanul feküdtünk egymás karjaiban, míg lassan le nem nyugodott hevesen lüktető pulzusunk.
Az éjszaka folyamán még kétszer szeretkeztünk, és meg kellett állapítanom, hogy Castiel fantasztikus szerető. Nem csak saját magára figyelt, az én vágyaimra is ügyelt, és mindent elkövetett, hogy ellazuljak és maximálisan élvezzem az együttlétet. Hulla fáradtan aludtam el valamikor az éjszaka közepén. A testem égett, sajgott, s szinte mozdulni sem tudtam, de a szívemben öröm és boldogság táncolt.
Castielnek még maradt annyi ereje, hogy magunkra húzza a takarót és lekattintsa az éjjeli lámpát.
Egymás karjaiban aludtunk el.
Reggel az óra csörgésére riadtam fel. Cast félig a hasára fordulva, egyik lábát átvetve az enyémen, a derekamat ölelve feküdt mellettem. Ahogy megmozdultam, valami tiltakozásfélét mormolt és akaratlanul is felnevettem.
- Hová mész? - kérdezte álmosan. Még nem nyitotta ki a szemét, haja borzos volt, de ettől csak még szexibbnek tűnt a szememben.
- Úgy veszem észre sehová! - mosolyogtam, amikor beláttam, hogy Cast lába az ágyhoz szegez és esze ágában sincs elengedni. - Eredetileg fel akartam kelni, hogy felöltözzek.
- Ne menj még! - dünnyögte a fiú, és mielőtt tiltakozhattam volna, csókkal zárta le a szám.
A hosszú csók után csak nehezen kaptam levegőt.
- Hé! El fogunk késni a suliból!
Castiel felemelte a fejét és a fali órára nézett.
- Na, az ki van zárva... Ez az átkozott vacak megint egy órával hamarabb ébresztett!
- Akkor még alhatok egy órácskát. - ásítottam és átöleltem a fiú derekát.
- Jól aludtál? - suttogta Cast.
- Igen, pompásan.
Castiel felkönyökölt fél karjára, és nevető szemekkel nézett.
Amikor így néz rám, mindig úgy érzem elolvadok. Nem tudok ellenállni ennek a csábító és meleg pillantásnak. Féltételek nélkül követném, akár a világ végére is, annyira szeretem.
A fiú a mellkasára húzta a fejem.
- Akkor pihenjünk még egy picit!
- Csak nem fáradt vagy? - kuncogtam vidáman.
- De igen! Mert kifárasztottál az éjszaka! Egy csepp erő sincs bennem, te kis bestia.
- Ó, ha jól tudom, te voltál az, aki harmadjára is akarta, te szexmániás!
Castiel hangosan kacagott a megjegyzésemen.
- Szexmániás én? De akkor te is! Minden azért van, mert nem bírok betelni veled! Ezt inkább "Vivieni mániának" nevezném! Megszállottan veled akarok lenni, minden egyes percben!
Szavai boldoggá tettek. Olyan szép volt ilyesmit hallani!
- Az ágyban? - kérdeztem incselkedve.
- Leginkább igen, de nem csak ott!
- Ezt örömmel hallom! De most már aludjunk! - húztam a fejem alá a párnát. - De azért ne felejts el időben felkelteni!
- Nem is lenne rossz, ha elaludnánk! Egész nap együtt... olyan szép lenne!
Mérgesen Cast arcába nyomtan a párnát.
- Ezt felejtsd el szépen!
Hamarosan elszunyókáltam, és olyan álmokat láttam, hogy nem szívesen ébredtem fel belőle.
Háromnegyed hét körül a srác fölém hajolt.
- Vivieni... - suttogta a fülembe.
- Hmmm?
Nehezemre esett kinyitni a szemem. Cast halkan nevetett.
- Rendben, kedvesem, csak egy percig figyelj rám, aztán alhatsz tovább, ha akarsz! Én megyek a suliba!
Zavartan a homlokom ráncoltam. Kezdtem visszatérni a valóságba.
- Muszáj - neked is! - Castiel megpuszilta az orrom hegyét. - Édes vagy, amikor alszol, de ébresztő, kicsikém!
Nem akartam felkelni és kiszállni az ágyból, mert az a csodák végét jelentené. Azt akartam, hogy visszabújjon mellém és megint szeressen. Csukott szemmel a nyaka köré fontam a karom.
- Vivieni! - tiltakozott nevetve. - Mennünk kell! El fogunk késni a suliból.
- Jó-jó, kelek már! - ültem fel kómásan. Magamra húztam a piros pólót, ami az ágy végében lapult.
- Le kéne zuhanyoznom! Van még rá idő?
- Nekem sem ártana, de két embernek már nincs rá ideje.
- De azt mondtad van két fürdőszoba a házban! - ráncoltam a homlokom értetlenül.
A fiú arcán konok mosoly jelent meg.
- De csak a felsőt használom! Ez a zuhany dolog csak úgy oldható meg, ha együtt tusolunk.
Tudtam, hogy nemet kellene mondanom, de túl csábító volt a gondolat. Kéz a kézben mentünk a fürdőhöz. Könnyedén megszabadultunk a ruháinktól.
Castiel beállította a csapot, aztán behúzott a fülkébe és gyengéden beszappanozta minden porcikámat. Végig remegtem az izgalomtól. Castiel hozzám simult, síkos bőrünk és szánk összetapadt. Szerencsére ő állt a vízrózsa alatt, így a hajam nem lett csurom vizes.
- Tiszta libabőr vagy. - súgta Cast a nyakamat csókolgatva. - Fázol?
- Nem! Ilyen hatással vagy rám!
Láttam rajta, hogy tetszik neki őszinte válaszom.
Önfeledten becézgettük egymás testét, az őrületig fokoztuk egymás vágyát, bár tudtuk, hogy a beteljesedésre már nincs idő. Mégis nagyszerű és feledhetetlen élmény volt spontán szeretgetni egymást.
Tíz perc múlva már szürke farmerben és melltartóban álltam a tükör előtt. Cast a szobájában készülődött, én meg a kagylóra rakott táskámban kutakodtam.
Furcsa, de nem találtam a táskámban a kis piros felsőmet, pedig meg mertem volna esküdni rá, hogy tegnap azt is belelöktem a tatyómba. De most már mindegy! Felhúztam magamra a kék pulcsimat, de tudtam, hogy fázni fogok benne.
Castiel robogott be hozzám. Fekete nadrágot viselt, kék vastag kapucnis pulcsival.
- Na, kész vagy?
- Már mindjárt. - mondtam, miközben féloldalra fordított fejjel fésülködtem.
- Ó! - nézett rám meghökkenve Cast.
- Mi van? - kérdeztem rémülten, mert megijesztett.
Castiel nem válaszolt, csak mellém lépett és a tükörképemen a nyakamra mutatott.
- Te vámpír! Kiszívtad a nyakam!
- Na, és? Nem fogják tudni, hogy én voltam! - nevetett a fiú.
- Most, hogy takarjam el?
- Hozzak egy kendőt? Az még illene is a farmeredhez. - pattan ki az ötlet Cast agyából és meg sem várva a válaszom, elsietett vissza a szobájába.
- Egy pulcsit is hozhatnál... ma fázni fogok, mert kevés ruhát hoztam magammal! - kiáltottam utána.
Két perc múlva visszajött egy fekete-fehér fröcskölt mintás kendővel és egy fekete farmer inggel. Rám adta az inget.
- Hm... gyönyörű az én farmerladym. - mosolygott Castiel elégedetten. Átölelt hátulról és megcsókolta a nyakam ott, ahol a piros folt díszelgett. - Istenien áll neked az ingem! Bár egy kicsit nagy rád... de azért szexi. - keze a csípőmet és a hasamat járta be, miközben a mellkasához szorította a hátam.
Azt kívántam, sose érjen véget ez a reggel!
- Hé, Castiel, ne olyan hevesen! - kértem izgalomtól remegő hangon, amit a barangoló keze okozott bennem. - Tényleg elkésünk az isiből!
- Számít az?
- Nekem számít! - vágtam rá és kihámoztam magam a karjaiból, majd körbefordultam a tükör előtt. - Tényleg bejön nekem ez a stílus! Ráadásul, érzik rajta az illatod, ami olyan érzés, mintha egész nap ölelnél!
- Szívesen azt tenném! - Szájon csókolt, aztán kivette a kezemből a kendőt és négy centis csíkba fogta össze, majd a nyakamba kötötte.
- Kösz szépen! - mosolyogtam és arcon pusziltam.
- Szívesen, de csak azért dugdosom a kecses nyakacskádat, mert én csúfítottam el. Bűnös vagyok.
- Te aljas bűnöző! - nevetve, játékosan megragadtam a nyakát és fojtogatni kezdtem. A dulakodás persze csókcsatába fulladt. A csók forró volt és heves.
Ez a srác sosem fogy ki a szenvedélyből. - sóhajtottam elalélva.
- Menjünk, mert tényleg kifutunk az időből! - suttogta Cast, és ölelve kivezetett a fürdőből. Felvettük a táskáinkat és a kabátokat, aztán kézen fogva elindultunk a gimi felé. Mikor a főutcába jártunk, már csak egymás mellett sétáltunk, mint két jó barát, nem mertünk mást megkockáztatni.
Már nem messze jártunk a sulitól, amikor eszembe jutott a táskám fiókjában árválkodó lenémított telefonom. Gyorsan előhalásztam, hogy megnézzem, nem keresett-e a bátyám, vagy az SMS hercegem.
- Kerestek? - kérdezte Cast.
- Négy nem fogadott hívásom van Kimtől, de sajnos az SMS bajnokom nem is írt.
- Kicsoda?
- Egy srác, aki mindig csapja nekem a szelet. Nem tudom ki az, de belopta magát a szívembe.
- Miért nem jelented fel? Ez zaklatásnak minősül.
- Dehogy! Nem bunkó, csak udvarol. - védtem rögtön az ismeretlen barátom. - Én bírom!
Castiel furcsán nézett rám. Istenem, csak nem féltékeny?
- Nem tetszik nekem, hogy vad idegen barmokkal telcsizel!
- És azért nem tetszik, mert féltékeny vagy?
- Nem!
- De!
- Nem! - makacskodott Castiel.
- De, szerintem az vagy! - nevettem elégedetten. - Amúgy nincs rá okod! Nem izgat ez a pasi, csak néha elszórakoztat. - vontam meg a vállam közönyösen. - Tényleg! Ha már a mobilomról van szó, megadhatnád a számod, jobb volna, ha ezen hívnál, és nem a házin!
- Oké, majd megadom.
- És Debby-nek van telója? - kérdeztem, csak hogy témát váltsak. Látszott rajta, hogy nem akarja most megadni a számát.
- Van, nemrég kapott tőlem egy újat.
- Drága ajándék... Biztos megérdemelte. - mondtam csüggedten és már megbántam, hogy ezt hoztam szóba.
Castiel a száját húzgálta.
- Akkor még úgy gondoltam, hogy igen.
Furcsálltam, hogy ilyen hangnemben beszél a barátnőjéről. Talán már nem szereti annyira?
- És neked is olyan újabb okos telefonod van már? - kérdeztem, hogy hanyagoljuk a Debby témát.
- Igen, az van, de még régebbi típus. Le akarom cserélni újabbra.
- Unod a régit? - kérdeztem mosolyogva.
- Valahogy úgy!
- Ezt úgy mondtad, mintha nem csak a telefonodra értetted volna! - jegyeztem meg, mert valami azt súgta, igazam van.
- Azt hiszem, jól sejted. - mosolygott Cast. - Kezdesz kiismerni, édesem! Szeretem a változatosságot!
- Na, azt tudom! - nevettem gondatlanul.
Azt hiszem elég ügyesen kivergődtem a kínos témából.
Elértük az iskolakaput. Castiel komoran a cipője orrát bámulta, amikor befelé mentünk az udvarra.
- Mostantól nem csókolhatlak meg, és egész nap úgy kell viselkednünk, mintha idegenek lennénk.
- Mi akartuk, hogy így legyen! Mi tehetünk mindenről... De főleg te, azzal az átkozott nagy vonzerőddel! - korholtam meg viccesen.
- Még hogy én? - kérdezte Cast felháborodva, amikor kitárta nekem az épület kapuját. - Te bolondítottál magadba a hűvös, kotnyeles, édes, szellemes és elragadó egyéniségeddel!
Repesett a szívem a boldogságtól. Mostanában egyre többet bókolt. Reméltem, ez azt jelenti, hogy tényleg fontos vagyok neki. Nevetve együtt sétáltunk a fizika terem elé.
(Folyt. köv.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése