Most mi lesz?

A történtek után kiborulva rogytam a földre. Nem akartam elhinni, hogy ez történt. A hátam a falnak döntve arcom a két kezembe temetve, felhúzott térdekkel összekuporodtam. Szeretkeztem Viktorral állva, és pokolian élveztem. Elszabadultak az állatias vágyak, és olyat tettem, amit ki sem néztem magamból! Viktor megigazította a ruháját és leült mellém, ő is a falnak dőlt, csak ő kinyújtott lábbal.
  - Vivi... - kezdte volna, de leintettem.
  - Ne... ne mondj semmit!
  - Ne csináld ezt, Vivien, meg kell beszéljük! - elkapta a kezem, de rémülten elhúztam.
  - Nem... én nem akarok, és nem is tudok róla beszélni! - ráztam a fejem. Kiakadtam, hogy képes voltam ilyesmire, és kedvessége csak tetőzte a rossz érzést bennem. Lotyónak éreztem magam, mert hagytam, hogy eluralkodjon rajtam a vágy.

  - Kérlek... ne rontsd el ezt a remek estét! - Viktor hirtelen megérintette az arcom. A fejem maga felé fordította és kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Ami történt, megtörtént, és nem bántam meg! Akartuk egymást és tudtuk, hogy előbb-utóbb ez lesz a vége! Nincs ezen semmi szégyenimaló, te kis csacsi!
Hüvelykujjával gyengéden simogatta az arcom és elmorzsolt egy könnycseppet a szemem sarkából. Kedvesen nézett rám és magához húzott. Vigasztalóan átölelt, s tehetetlenül borultam a vállára.
  - Jaj, Viktor... én nem így akartam... nem ezt akartam! Ez nem én vagyok!
Viktor halkan felnevetett, de nem gúnyosan, inkább csak vidáman. Tetszett neki a tapasztalatlanságom és fel akar vidítani?
  - Drága, kicsi kislány! Nem kell ebből ügyet csinálni! Szexszeltünk? Na és? Élveztük? Igen! Felejthetetlen élmény volt mindkettőnknek! És akkor, mi van? Se neked, se nekem sincs senkim. Nem kell bűnösnek érezned magad!
Beláttam, hogy igaza van, de akkor is nehezen dolgoztam fel, hogy ennyire szabadjára engedtem a vágyaimat.
  - Én... én nem szoktam ilyen vad lenni, elhiszed?
Viktor csak mosolyogva simogatta a hajam.
  - Akkor engem ért a megtiszteltetés, hogy kihoztam belőled a vad démont! Megtörtént, jó volt és kész! Nem bántam meg és jobb, ha tudod, nem csak egy éjszakára akarlak!
Felemeltem a fejem és bizonytalanul néztem a szemébe. Vajon komolyan gondolja? Nem csak egy kaland vagyok neki? De ki sem kellett mondanom, kitalálta a gondolataimat.
  - Látom, hogy nem hiszel nekem, pedig eltökéltem, hogy megszerezlek! Ezek után meg pláne nem tudlak elengedni! Vivi, én veled akarok lenni! Ne mondj nemet! Már annyi évet elpocsékoltunk eddig!
A fiú szeméből sütött az őszinteség. Tudtam, hogy igazat mond és valamilyen szinten igaza van, hisz, ha akkor, évekkel ezelőtt az a kis bolond fruska és ez a remek srác összejön, már ki tudja mi minden történt volna. De a múlton már nem lehet változtatni, a jövő pedig nagyon bizonytalan volt.
  - Viktor... most még nem tudok dönteni! Tisztáznom kell magamban az érzéseimet! Nem akarok fejetlenül beleugrani semmibe sem!
  - Oké, ezt megértem! Aludj rá egyet! - a fiú kedvesen nézett rám, és kimondhatatlanul jól esett, hogy nem akar erőltetni semmit, rám bízza a döntést.
Mikor szája megérintette az enyémet, jóleső borzongás futott végig rajtam. Ugyanúgy felkavart, mint amikor az előbb egymásnak estünk.
A csók hosszadalmasra sikeredett, de még sem elég hosszúnak.
Nemsokára felhúzott a földről és felálltunk.
  - Lógj ki innen előbb te, én majd később, ha nem akarod, hogy megtudják, itt bujkáltunk, édes kettesben. - javasolta Vik.
  - Előbb menj te... én még összeszedem magam. - mosolyogtam rá biztatóan, és közben a kezemmel a hajamban turkáltam.
  - Oké. - a fiú apró csókot nyomott a számra. - De ne borulj ki megint! Imádlak! - újabb apró puszit kaptam, aztán a fiú otthagyott.
Tanácstalanul járkáltam le s föl, megkerestem eldobott ruhadarabom, felvettem és megint a hajam igazgattam. Féltem kimenni, mert ha a tesóm nem is, Kim és Lys biztos tudni fogják, miért tűntem el és kivel, ilyen hirtelen.
Mikor mégis kimerészkedtem, megörültem, hogy a bátyám nincs sehol. Ivett, Kevin, Kim és Lys a hintánál beszélgettek halk zene mellett. Viktor is ott ült már mellettük egy műanyag fehér székben.
Csatlakoztam hozzájuk és leültem Vik jobbjára, egy másik székbe.
  - Hát Tony meg Audrey hová lett? - kérdeztem csodálkozva.
  - A konyhába mentek. Bevitték a megmaradt húst. Lassan pakolunk, indulunk haza! - közölte Ivett.
  - Ilyen hamar?
  - Kevin fáradt, ma túlórázott, és ki van merülve.
Visszajöttek a tesómék. Csodálkoztam, hogy Tony nem tett megjegyzést az eltűnésemre, de a barátnője elvonta a figyelmét mindenről és mindenkiről. Micsoda szerencse nekem, hogy ennyire szerelmes...
Kikísértük a barátainkat, aztán megbeszéltük, hogy ha holnap felkelünk, rendbe rakjuk az udvart. Most aludni akartunk, minél előbb.
Holt fáradtan mentem fel a szobámba, levettem megviselt gönceimet és belebújtam a hálóingembe. Épphogy kényelembe helyeztem magam, kinyílt a szobám ajtaja. Az előszobából beszűrődő fényben egyből felismertem Viktort. A fiú fehér melegítőalsóban lépett be hozzám.
  - Vik! Mit keresel itt? - kérdeztem gombóccal a torkomban, felültem és közben az államig húztam a takarót.
  - Nyugi, drága, nincsenek hátsó szándékaim, csak nem akarlak magadra hagyni ma éjjel! Alhatok veled?
Az éjjeli lámpa fényében olyan ártatlannak tűnt az arca, és olyan reményekkel telinek, hogy nem volt szívem nemet mondani neki.
  - Gyere! - bólintottam mosolyogva, és beljebb húzódtam az ágyon, hogy mellém tudjon feküdni.
Mikor Viktor elhelyezkedett mellettem, odabújtam hozzá, és sóhajtva simultam a karjába. Megnyugtatott a jelenléte. Az, hogy mellettem van, de nem azért jött, hogy szeretkezzünk, nagyszerű érzés volt.
Békésen simultam Viktor ölelő karjában, hamar elaludtam és édes álmok kísértek álomországba.
Másnap délelőtt kipihenten ébredtem, de valamiféle hiányérzettel. Kinyitottam a szemem, és rájöttem, miért éreztem így: Viktor már nem feküdt mellettem. Enyhe csalódás futott végig bennem. Jó lett volna vele ébredni. Megsimítottam magam mellett a párnát és örömmel vettem észre, hogy szinte ki sem hűlt még a helye. Biztos csak nemrég hagyott itt. Ő legalább gondolt arra, milyen kínos lenne, ha Tony felfedezné, hogy az ő szobája üres, vagy hogy nem aludtam egyedül. Valahogy most nem tudtam ilyen apróságokkal foglalkozni. Túlságosan elevenen élt bennem az elmúlt éjjel emléke. Még most is beleborzongtam, ha arra gondoltam, milyen vad szenvedéllyel egyesültünk Viktorral. Bármi is lesz ezután, ezt az estét sosem fogom elfelejteni. Az, meg hogy mi lesz, csak rajtam múlik, hisz megmondta Viktor, ő mit akar. A kérdés csak az, hogy fel vagyok-e készülve arra, hogy testestül lelkestől vele legyek. Nos, a "testestül" rész nem aggasztott, de vajon lelkileg kész vagyok már rá? Annyira bizonytalan voltam még magamban. Ezt a döntést nem lehet ilyen könnyen meghozni.
Nem akartam agyalni, úgyhogy összeszedtem magam és letusoltam.
Mikor végeztem, felvettem egy zöld kantáros rövidnadrágot és egy szivárvány mintás pólót. A konyhában csak a mosatlan halom mutatta a fiúk jelenlétét. Nem volt étvágyam, amúgy is hánykolódott a gyomrom a tegnap összeivott alkoholtól, úgyhogy csak egy kis tejet öntöttem egy nagy csészébe és csokis gabonapelyhet szórtam bele.
Tíz perc múlva kimentem az udvarra. A tesóm füvet nyírt, Viktor pedig épp a mosatlant hordta egy kupacba az asztal közepére.
  - Jó reggelt! - köszöntem félszegen.
  - Neked is! Jól aludtál?
Kérdésétől arcomba szökött a vér. Megint kínosan éreztem magam.
  - Igen... nagyon jól.
  - Nyugi van, Vivien, nem harapok! - nevetett a fiú, aki zöld pólót viselt, sötétkék farmerrel.
  - Biztos? - kérdeztem és pajkosan pillantottam rá.
  - Nem... semmivel se garantálom az ellenkezőjét! - kacsintott Vik, de aztán elkomolyodott az arca. - És döntöttél már? Adsz nekem egy esélyt?
A jó hangulatom egyből odalett, kár volt ezt a témát felhoznia, hisz még mindig nem tudtam, mit akarok.
  - Viktor én... nem tudom, mi legyen. Túl hirtelen jött ez az egész!
  - Szerintem meg nem! Az első pertől kezdve, amikor megláttalak abban a lebujban, akartalak! Szükségünk van egymásra! Ha attól félsz, hogy becsaplak, hát közlöm veled, hogy mielőtt visszajöttem szakítottam Jenny-vel. Kerek-perec megmondtam neki, hogy a szívem hazahúz egy lányhoz. Úgy hagytam ott New Yorkot, hogy lezártam az ottani életem és eltökéltem, hogy megkereslek és magamba bolondítalak! Aztán képzelheted, micsoda sokkot kaptam, mikor Tony bevezetett abba a házba, ahol már jártam és téged bemutatott, mint a húgát! De legalább nem kellett keresselek, ez a sors akarata volt, nem gondolod?

  - Én kedvellek... - bizonyításképpen félénken megfogtam a kezét. - Vonzódom hozzád és... és bízom benned. Értsd meg, hogy nem benned, hanem magamban kételkedem! Félek, hogy még nem tudok új kapcsolatot kezdeni! Még nagyon friss a seb a szívemen és attól tartok, hogy képtelen leszek megint igazán szeretni valakit!
  - Ch! - fújtatott Viktor. - Az a kis rohadt vörös pöcs! Meg tudnám ölni, amiért ezt tette veled! Porrá rombolta az önbizalmad és bizonytalanná tett a szerelemben!
Csak fájdalmasan néztem rá. Erre nem tudtam mit mondani, mert igaza volt.
  - Másrészt viszont az ő balgasága az én szerencsém! - folytatta Vik saját gondolatai fejtegetését. - Hisz, ha ő nem ekkora tetű, tegnap nem kötöttél volna ki a karomban! Mert gondolom, ha nem szakítotok, nem kezdtél volna velem.
  - Hát valószínűleg nem. - ismertem be csüggedten.
  - Hé-hé, kislány! - Vik mosolyogva megemelte a fejem, és a szemembe nézett. - Ne szomorkodj, itt vagyok neked és jobb kedvre foglak deríteni!
Mire felocsúdtam, már viharosan szájon csókolt, de mire beleéltem volna magam, el is engedett.
A hátam mögé nézett, követtem a pillantását. Láttam, hogy Tony épp kitolja az utcára a fűnyírót.
Gondoltam, nem figyel minket, ezért engedtem a kísértésnek és se szó, se beszéd Viktor karjába vetettem magam. Az erős, reményeket hozó, meleg karokba.
  - Három napot kapsz, szépségem! - súgta a fülembe Viktor nagy sóhajok közepette. - Ha addig nem döntesz, vagy inkább úgy mondom, nem mellettem döntesz, elmegyek és soha többet nem látsz!
Ez a gondolat megrémített és kétségbeesetten még erőseben szorítottam és simultam hozzá, de képtelen voltam kimondani az érzéseimet.
  - Mi folyik itt? - jött hirtelen hozzánk a tesóm. Értetlenül nézett ránk, mi meg zavartan szétrebbentünk.
  - Se... semmi... - nyögtem. Sosem voltam jó hazudozó!
  - Barátkozunk, és vigasztalom a húgodat! - fordult Tony felé Vik.
  - Aha-aha... - A bátyám úgy nézett ránk, mint aki sejt valamit, de nem tett további megjegyzést.
Megragadtam egy adag mosatlan tányért, hogy bevigyem elmosni.
  - Megyek nekiesek ezeknek!
  - Segítek! - kapott fel pár poharat a fekete hajú srác.

  - Akkor rám marad a grillrács. - húzta el a száját Tony.
Bementünk hát Viktorral mosogatni. Megengedtem a kagylót vízzel és beleraktam a szennyes tányérokat ázni. Még várni akartam velük, hadd hasson a zsíroldó, amit a vízbe nyomtam. Szembe fordultam Viktorral.
  - Rendben, három napon belül közlöm a döntésem. - folytattam a beszélgetést ott, ahol az előbb abbahagytuk.
  - Viszont ne várd tőlem, hogy tétlenül várakozzak! - mosolygott sejtelmesen a fiú, és magához húzott. Átölelte a derekam. - Minden eszközt be fogok vetni, hogy felém billenjen a mérleg!
Ezzel lehajtotta a fejét és megcsókolt. A testem egyből reagált. Automatikusan visszacsókoltam és hevesen dobogó szívvel öletem át a nyakát. Nem akartam ellenkezni, hisz a módszere nagyon is tetszett. Élmény volt vele csókolózni. Alig tudtam neki megálljt parancsolni. Lelki szemeim előtt már láttam, hogy ha negyedóra múlva ránk nyit Tony, azt látja, hogy a konyhapulton szeretkezünk.
  - Reggel olyan szívesen ébresztettelek volna így. - súgta Vik, miközben a fülem és a nyakam csókolgatta ingerlően. - De a bolond bátyád már csörtetett, és nem akartam kockáztatni a lebukást. Ki kellett osonnom.
  - Ha hiszed, ha nem, nekem is ez volt reggel az első gondolatom, mikor felkeltem. - vallottam be mosolyogva és közben bal kezemmel a nyakát és a haját simogattam. - Teljesen függő lettem! A csókjaid rabja!
  - És milyen jó ez nekem! - nevetett a srác, miközben egyre hevesebben simogatott és ajkával ingerelte a nyakam ívét.
  - Te tényleg nem játszol tisztességesen... - pihegtem elalélva.
Mit mondjak, elég sokára lettek eltüntetve a mosatlan tányérok, de azért dolgoztunk is. Az egész nap így telt, mikor Tony nem volt a közelünkben lopott csókokat váltottunk, és nagyon tetszett, izgatott ez a titkos viszony.
Csak este vettem észre, hogy volt vagy tíz nem fogadott hívásom Kimtől. Egész nap eszembe sem jutott, hogy a párnák alatt hagytam a telefonom. Zuhanyozás és lefekvés után viszont rászántam magam, hogy felhívjam a barátnőmet.
  - Szia! Most látom, hogy többször hívtál! Baj van? - kérdeztem, amikor a vonal túloldalán beköszönt Kim.
  - Ezt én akartam kérdezni tőled! Hol voltál egész nap, hogy nem vetted fel? Már kifúrta az oldalam a kíváncsiság! - hadarta Kim. -  Mesélj már, mi volt Viktorral, mert belehalok! Ott elvesztettem a fonalat, amikor együtt eltüntetek! Mit csináltatok?
  - Na, vajon... - nevettem, és közben elpirultam a gondolattól, de azért kimondtam. - Egymásnak estünk a garázsban és csodás volt!
  - Ej-ha! Nem vagy semmi! Ezért kár volt drámázni! Mind tudtuk, hogy ez lesz a vége! - nevetett a barátnőm vidáman.
  - Lehet... de még mindig bizonytalan vagyok! - ismertem be őszintén. - Nem tudom, merjek-e belevágni valami komolyabba, mert Viktor közölte, hogy hosszú távra tervez velem!
  - De hát ez jó, és örülnöd kéne neki! Ne hagyd ki a pasit! Légy vele boldog, és probléma megoldva! Szerintem, neked pont ilyen tüzes fickó kell most, aki megmutatja az élet lazábbik oldalát!
  - Nem tudom... nem korai máris más karjába futni?
  - Figyelj, ha az a kar ilyen szuper csomagolásba jött, mi a francért parázol? Hónapok óta fut utánad, visszajött New Yorkból csak miattad, mi a fenének kell mindent túl bonyolítanod? Legyél vele... de csak ha szereted...
És az utolsó két szó volt a lényeg. Szeretem-e?! Pont ezt nem tudtam! Mert az egy dolog, hogy vágyok utána és kedvelem, de vajon ez elég egy új kapcsolathoz? Jó alapja ez annak, hogy belevágjak valamibe? Hát Kim nem sokat segített. Leszek vajon olyan boldog, mint egykor voltam?
"Csak ha szereted "....
Olyan félelmetes ez a három szó!