Kedvenc fodrászomhoz mentem. Megkértem Cindy-t, hogy csináljon nekem hosszú hajat. Órákig ültem míg felvarrták az eredeti hajamhoz a póthajat, de megérte, egyre jobban tetszettem magamnak. Mikor nem maradt egy rövid szál sem, kiválasztottam egy szép vörös színt és be is festették immár hosszú sörényem, hogy fényes és egyszínű vörös legyen. Álmélkodva néztem magam a tükörben, amikor teljesen elkészült a frizurám. Nem is hittem el, hogy ez a vörös démon én vagyok. Egy vagyont fizettem, de megérte. Boldogan hagytam el a fodrászüzletet. Az utcán sétálva élveztem, hogy majdnem derékig érő hajzuhatagom lobog utánam. A következő lépés az volt, hogy beültem a Manhattanbe. Ittam egy pohár kólát, aztán SMS-t írtam Viktornak.
"Szia, szépfiú! Fél óra múlva legyél a Manhattan kávézóba, fontos mondandóm van! Puszi: Vi 😘 "
Mint amikor először csaltam ide, most is meghagytam a pultos lánynak, hogy hátul leszek, küldje be hozzám a fiút, ha megérkezett. Izgatottan várakoztam a biliárdteremben. Vártam, mit fog szólni hozzám és azt is, mit lép a döntésem meghozatala után. Mindenesetre, új külsőm önbizalmat adott és nyitott voltam a jövő felé.
Itt voltam, ahol minden elkezdődött.... előjött a romantikus oldalam, ezért nosztalgiáztam itt. Ez a legalkalmasabb hely arra, amire készülök.
Háttal álltam a bejáratnak és energiaitalt iszogattam, nem mintha nélküle nem lettem volna felpörögve.
Szerintem még le sem telt a fél óra, lépteket hallottam közeledni.
- Elnézést... nem látott egy... - hallottam meg Viktor bársonyos hangját.
- Nem! - fordultam meg nevetve. - Nem láttam vörös, rövid hajú lányt, be kell érned velem!
A fiú döbbenten meresztette rám a szemét. Elámulva nézett, szeme nem tudott elszakadni az arcomtól.
Úgy éreztem, felfal a szemével és mélyen az emlékezetébe vési a pillanatot.
- Vivi... lenyűgözően nézel ki! - jelentette ki a fekete atlétás és fehér zsebes nadrágos fiú. - Mint egy ... vörös angyal!
- Igen! A te angyalod! - teketóriázás nélkül hozzá léptem és átöleltem a nyakát. - Döntöttem, Viktor! Veled akarok lenni! A régi, bizonytalan és félős Vivien Marsall eltűnt, úgyhogy a tiéd az új, dögös kiadás!Viktor felsóhajtott és örömködve szorított magához.
A szívem felett éreztem az övé heves dobogását, ahogy erős mellkasához simultam, és ez leírhatatlanul nagyszerű érzés volt.
- Imádom az új Vivit... - suttogta a fülembe a srác és szeretettel túrt a hajamba. - Az én édes kis démonom!
- Akkor tetszik az új külsőm? - kérdeztem nevetve. Kicsit eltoltam magamtól és körbefordultam magamon.
Viktor meg sem várta a mozdulat végét, újra hevesen elkapott és magához ölelt. - Mi az, hogy! A lábad előtt heverek, szépségem!
- Akkor kapok végre egy csókot? Mert egyébre sem tudok gondolni... - incselkedtem vele vidáman.
A fiú nem késlekedett teljesíteni a kérésemet, vérlázító és heves csókot kaptam. Olvadoztam a karjában, mint fagyi a napon. Végtelen boldogság járt át. Minden egyszerűbb és színesebb lett, most, hogy mellette döntöttem.
- Ugye, nem véletlenül hívtál pont ide? - kérdezte Vik, miközben az arcom simogatta.
- Hát nem. - vallottam be mosolyogva. - Mivel itt kezdődött minden, ennél jobb helyet nem is találhattam volna az egymásra találásra.
- Egyet értek! - csókolt homlokon a fiú, aztán előhúzott a zsebéből négy zsetont. - És még játszatunk is, mint akkor.
- Remek! Töltsük itt a napot!
Elkezdtünk hát biliárdozni, de igencsak nehezemre esett a játékra koncentrálni, mert Viktor örökös érintései és csókjai elterelték a figyelmem. Csúfos vereséget szenvedtem, de cseppet se bántam, mert isteni vigasztaló puszikat kaptam.
Mikor meguntuk a játékot, a kávézó előtt hagytuk a BMW-t és sétálni indultunk. Olasz csavaros fagyit vettünk és ölelkezve sétálgattunk. Nemsokára leültünk egy padra, az árnyékba menekültünk a tűző nap elől. Viktor az ölébe vett és úgy ölelgetett, mint aki sosem akar elengedni.
- Jaj, Vivi... valóra vált az álmom! El se tudom hinni, hogy velem vagy!
- Hidd csak el, kedvesem, mert most már nem szabadulsz tőlem! - nevettem rá boldogan, és a nyakát szorongattam, le ne csússzak az öléből.
- Nem is akarok! New Yorkban csak erről álmodoztam... de nem, már sokkal előbb. Amikor két évvel ezelőtt rájöttem, hogy bűnös gondolataim vannak a haverom kishúgával kapcsolatban... Iszonyú nehéz volt akkor elhagyni a falut, tovább tanulni és otthagyni téged, de féltem, ha maradok, megrontok egy kislányt, ezért el kellett jönnöm!
- Bár megtetted volna, Viktor, bár megtetted volna! - suttogtam érzelmesen, és csókot nyomtam a szájára. - Akkor minden más lett volna.
Olyan felemelő érzés volt, hogy már akkor is vágyott rám. De a múlton már nem lehet változtatni. Az a lényeg, hogy a sors most összehozott minket.- De így is jó. - mondta Vik, kitalálva a gondolataimat. - Talán, most érett fejjel nagyobb az esélyünk együtt.
Megint forró csókban forrtunk össze és készséggel engedtem át magam a fantasztikus érzéseknek. Viktor szenvedélye kifogyhatatlan volt. Ha ez mindig így lesz, csodás életem lesz mellette.
- Viktor Willson! Hogy szakadna rád az ég! Csapod a szelet Vivinek, közben meg itt ölelkezel egy útszéli cafkával! - hallottam meg ekkor a hátunk mögött Kim erélyes hangját.
Barátnőm nem ismert fel. Magamban nevettem és szerintem Vik is, mert erősen rázkódott alattam.
- Nem jogos a sértés, Kim! - felelte Viktor, és egy mozdulattal megfordított az ölében, hogy szembe kerüljek Kimmel.
A barátnőm Lysanderrel kézen fogva állt előttünk egy-egy táskával a kezükben.
A két barát alaposan végig mért, aztán leesett az álluk. Nagyokat pislogva meredtek rám.
- Vivien? - kérdezte hitetlenkedve Lys. - Hogy nőtt meg a hajad egy nap alatt?
- Fodrásztudomány! Hosszú hajat varrattam! - büszkélkedtem, és eszem ágában sem volt kimászni Viktor öléből.
- Magadat meg Viktorra! - nevetett Kim pimaszul. - Örülök nektek, gyerekek! És ne felejtsétek, hogy mindezt nekem köszönhetitek! Mert ha ÉN nem adom meg anno Vivi számát neked - pillantott Viktorra a sárga ruhás lány. - akkor szerintem nem juttatok ideáig!
- Hálás is vagyok neked ezért. Köszi, csajszi!
- Ne add már alá a lovat! - legyintettem meg tréfásan Viktor nyakát. - Szeret a kerítő szerepében tetszelegni! Ő csak mellékszereplő volt a történetünkben! - hűtöttem le a barátnőm viccelődve.
- De nem kicsi volt a szerepem. - csúfolt ki Kim.
- Nem ez a lényeg! - intett le minket bölcsen Lysander. - Hanem az, hogy boldogság van és még egy fontos dolog: kurva jól nézel ki, Vivien! Gyönyörű vagy!
- Ó, kösz. - sütöttem le a szemem elpirulva. Ilyen dicséretre nem voltam felkészülve.
- Hé! - Kim nevetve hasba vágta a könyökével Lyst. - Még a végén féltékeny leszek!
- Felesleges, te buta! A szívem csak a tiéd! - Lys fél kézzel elkapta Kimet, és magához ölelte, majd csókot nyomott az arcára.
- De szép a szerelem! - nevettem feldobódva.
- Menjünk négyes randira! - javasolta hirtelen Vik. - Elbolondozunk délután. Mit szóltok?
- Jó lenne, de haza kéne vinni a cuccunkat! - lengette meg a szatyrát Kim.
- Itt áll a kocsim a kávézó előtt. Hazaviszünk titeket, aztán ebédeljünk meg a McDonald’sban!
Tetszett az ötlet. Kimékkel szívesen lógtam együtt.
- Látjátok? Ezért szeretem! Mert nem csak szexi, okos is! - kacagtam, és csókkal jutalmaztam a lovagom.
Nem húztuk tovább az időt, a Manhattan előtt hagyott kocsihoz sétáltunk, Lys hüledezve nézte az autót. Kiegészítette előző mondatomat azzal, hogy "gazdag is", de nem törődtem vele, hisz nekem nem számított, hogy Viktornak van-e pénze, vagy nincs.Beültünk a kocsiba. Én előre Viktor mellé, a másik szerelmes pár meg hátra. Lysander mondta az utat, hogy merre menjünk, ugyanis az ő anyukájának vásároltak be a fiatalok.
Útközben Lys előrehajolt és az autóról tett fel kérdéseket Viktornak. Egy kukkot sem értettem a beszélgetésből, ezért rosszallóan néztem a két srácra.
- Tipikus pasik... - jegyeztem meg a fejem csóválva. - Ha lóerőkről van szó, meg is feledkeztek arról, hogy mi nők is a világon vagyunk!
- Á, dehogy! - pillantott rám gyengéden Viktor és elkapta a kezem. - Rólad sosem lehet, kis démonom!
- Hű... miből gondolom, hogy ezt a becenevet a grillpartin szerezted? - húzta meg a hajam a mögöttem ülő Kim nevetve.
Akaratlanul is elpirultam, és ezzel elárultam magam. Csapatom jót nevetett ezen.
- Szép dolog tőletek, mondhatom! Kicsúfolni a kicsit...
- Te kicsi? Jó, hogy nem azt mondtad ártatlan! - viccelődött Lysander. - Mert azt meg pláne nem hisszük el!
Mivel nem tudtam, mit mondani erre, kicsúfoltam őket.
Negyedóra múlva leparkoltunk a McDonald’s előtt. Szerencsére nem voltak sokan. Elfoglaltunk egy ablak melletti asztalt, aztán Vik és én elmentünk megrendelni négyünknek a kaját. Mind sajtburgert rendeltünk és sült krumplit, kólával. Vidám hangulatban ettünk, sokat nevettünk, gondatlanul viháncoltunk és szívtuk egymás vérét. Később elfogyasztottunk még egy-egy adag jégkását, aztán Kimék sajnálkozva közölték, hogy tovább nem érnek rá, mert megígérte Lysander anyukájának, hogy segít neki megfőzni a vacsorát. Szedelőzködni kezdtünk. Hazavittük Kiméket, aztán Vikkel mi is úgy döntöttünk, hogy ideje visszamenni a Marsall házba.
Mikor kettesben maradtunk az autóban, Viktor megjegyezte:
- Csípem a barátaidat! Kim egy cserfes kis boszi, illik nagyon Lysanderhez.
- Igen, én is imádom őket! Tulajdonképpen, csak nemrég jöttek össze és elképesztő, hogy ilyen jól kijönnek!
- Mindkettő osztálytársad?
- Igen, Kim már általánosban is az volt, Lyst pedig itt ismertem meg a Sweet Amorisban... ő Castiel legjobb barátja, rajta keresztül barátkoztunk össze. - mondtam. Kicsit nehezemre esett kimondani ezt a fájdalmas nevet, és még rosszabb volt rá gondolni, de próbáltam leplezni.
- Értem. És ha szeptemberben visszamentek a suliba... hogy fogod fenntartani a barátságodat a sráccal, ha ő Castiel haverja. Nem lesz rossz?
- Hát... mindenképpen rossz lesz majd újra találkozni az exemmel, de itt vagy nekem te, aki erőt adsz! Meg aztán szerintem Kim miatt Lys többet lesz velünk, mint Casttal. De még az is lehet, hogy haza sem jön Floridából.
- Nekem az lenne a legjobb. - vallotta be őszintén Vik.
- Ha ezt arra érted, hogy ha visszajön, feltámadnak az érzéseim iránta, nem kell aggódnod! A megcsalást sosem fogom megbocsátani! Egy világ omlott össze bennem, amikor rajtakaptam őket, ezt nem tudom elfelejteni. Különben is... itt vagy nekem most már te!
- És remélem, ez elég ok a boldogságra! - kacsintott Viktor vidáman.- Hát persze! - biztosítottam.
Hazaértünk és a ház előtt a srác kisegített a kocsiból. Hálából csókkal jutalmaztam. A járdán bolondozva felkapott és ölben vitt fel a lépcsőig. Az előtérben rakott le, ott lerúgtuk a cipőnket, majd elég volt egymásra néznünk, csókban forrtunk össze. Ölelkezve és forrón csókolózva lassú léptekkel haladtunk befelé a nappaliba.
- Na, de Viktor! Megegyeztünk, hogy nem hozhatsz fel csajokat! - hallottam a konyha felől Antony hangját.
Nevetve bontakoztam ki az ölelésből és pajkosan néztem a tesómra.
- Szia, bátyus! Én se engedném meg, hogy felhozzon valakit!
- Viviii! Mi történt veled? - kérdezte a bátyám hüledezve. - Parókád van? És... és összejöttél Vikkel?
- Az első nem, a második igen! - nevettem jókedvűen. - Reggel póthajat rakattam fel... viszont a másik meglátásod jó! Felszedtem a barátod!
- Aj... annyira éreztem, hogy zajlik köztetek valami! Egyértelmű volt, hogy zizegtek egymás körül! De nem bánom! Sok szerencsét nektek!
- Ennyire nyilvánvaló volt? - kérdeztem kiakadva.
- Hát... amit a héten csináltatok, az már nekem volt kínos. Látványosan kerültétek egymást, vagy bizalmasan pusmogtatok. Egyből vágtam, hogy valami készülődik köztetek! Áldásom rátok! Viktornál jobbat nem is tudtam volna elképzelni melléd! És amúgy jól áll a hosszú haj, húgi! Nagyon felnőttes és szexi!- Köszi mindkettőt! - mosolyogtam a bátyámra hálásan.
Csodálkoztam, hogy most észrevette, ami az orra előtt zajlik. Legutóbb, amikor ezt játszottam Castiellel, Tony szinte vak volt. Az emlék hatására megint megsajdult a szívem, de gyorsan elhessegettem a gondolatot.
- De szerelemmel nem lehet jól lakni! Hálás lennék Vivi, ha összeütnél valamit vacsorára! - váltott témát a kék pólós és fekete rövidnadrágos fiú.
- Oké, de előbb átöltözök!
- Megyek én is! - lépett utánam Viktor.
- Aj-jaj! Akkor attól félek, éhen maradok! - szólt utánunk nevetve Antony.
És bizony elég késői időpontra csúszott a vacsora, mert Viktor segített levetkőzni. Most valahogy nem zavart, hogy a bátyám tudja, mi zajlik odafent. Természetes volt, hogy a csodás délutánt az ágyban koronázzuk meg. Viktor szenvedélyes szeretőnek bizonyult, úgy elterelte a figyelmem a vacsoráról és a tesómról, hogy semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak rá.
Tíz óra is elmúlt, mire kész lett a hamarjában összecsapott paprikás krumpli.
Aznap este a vendégszoba üresen maradt, Vik velem aludt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése