Kempingezés a haverokkal

Másnap délután négyesben DVD-t néztünk, Viktorral ölelkeztem a kanapén, a másikon meg a tesóm és Audrey. Jól telt a nap, szerelmi vígjátékokat néztünk, közben pedig pattogatott kukoricát és fagyit nassoltunk kehelyből. A szerelmesek gondatlan életét éltük.
Két film megnézése után a zenecsatornára váltottunk és beszélgettünk.
  - Holnaptól kiveszek pár nap szabit. - közölte Antony, és szeretettel mosolygott karjában pihenő szerelmére. - Csinálhatnánk valamit közösen, vagy menjünk valahová!
  - Menjünk kempingelni együtt! - pattant ki az agyamból a hirtelen ötlet.
  - Biciklitúra? - kérdezte Audrey, aki kék hosszú ruhában ölelgette a tesóm. - Kevin említette, hogy valamikor menni akartok bringázni. Miért ne lehetne most, míg jó az idő?
  - Nekem nincs bicóm. - húzta el a száját Viktor.

  - De jöhetsz a Lucaséval. - javasoltam rögtön.
  - Gyerekek, ez fantasztikus ötlet! Ha jönnek Kevinék haton leszünk, letekerünk a tengerpartra, meg össze-vissza. Viszünk sátrakat, kaját és jókat bulizunk! - örvendezett Tony.
  - Megkérdem még Kiméket, akarnak-e jönni. - fűztem hozzá elgondolkodva. Nagyon tetszett a gondolat. Bár először kicsit megsajdult a szívem, mert nemrég még Castiel tervezett ilyesmit. Hát mégis kempingelni fogok, csak más felállásban. Elhessegettem ezt az aggasztó gondolatot. - Rákérdek még Irisékre is. Minél többen leszünk, annál jobb!
  - Szuper! Holnap délelőtt beszerezzük az útravalót, és délután indulhatunk is! - bólogatott a szürke pólós és fekete nadrágos Tony.
Csókot nyomtam Vik szájára, aztán felálltam.
  - Megyek, felcsörgöm a haverokat, nehogy későn szóljunk, és ne jöjjenek!
Fel is rohantam a szobámba. Először Kimet hívtam, nekik tetszett az ötlet, szívesen jönnek. Szerencsére Lysnek van sátra, így gond nélkül tudnak jönni. Irisékkel már nem volt szerencsém. Ők nem tudnak jönni, mert a tengernél nyaralnak Nathanielék családjával. Sajnáltam a dolgot, de azért jó szórakozást kívántam nekik. Visszamentem a nappaliba, ahol a többiek röhögcséltek.
  - Na, Kevinék jönnek? - kérdeztem, és lazán Viktor ölébe vetettem magam.
  - Még szép! Van két sátruk, így az jó lesz nekik és nekünk, így Vivi, a tiétek az enyém. - sorolta a tényeket Tony.
  - Remek! Lysanderék jönnek, nekik is van sátor, meg azt mondták hoznak egy kisebb bográcsot, hogy abba főzzünk majd vacsit. Nath és Iris viszont nem jönnek. Santa Barbarán nyaralnak. - közöltem, amit megtudtam.
  - Nem is baj, hogy nem jön a volt szőke herceged! - grimaszolt a bátyám.
  - Mi??? - csípett az oldalamba Viktor. - Hát nem csak a vörös sörényessel jártál?
  - Nem hát! - válaszolta Tony, mire megszólaltam volna. - Volt neki két szőke és egy barna pasija is, akik mind az osztálytársai. Ha azt hitted, beérte eggyel, akkor nem ismered!
  - Fú, Tony, olyan szemét vagy! - hurrogtam le a tesóm. - Nem vagyok olyan pasifaló szörnyeteg, mint ahogy most leírtad! Voltak melléfogások az életemben, de hát kinek nem? Különben is, te csak hallgass, aki miután szakított veled Barbie, a Deborah hurrikán mellett kötöttél ki!
  - Ilyenekről mi nem is akarunk tudni, igaz Audrey? - forgatta a szemét viccesen Viktor.
  - Így van! Nem számít kikkel voltatok előttünk és meddig, az a fontos, hogy a jövőbe velünk legyetek boldogok! - nézett a tesómra szerelmesen a barna hajú lány, és a vállára hajtotta a fejét.
  - Úgy szeretlek! - ölelgette Audrey-t Antony.
  - Én is - én is Vivit! - nevetett Vik.
Nevetése a szívemet melengette, a lazán kijelentett szerelmi vallomása pedig még jobban. Hálásan bújtam hozzá, és szinte kiszorítottam belőle a szuszt, de másképp nem tudtam szavakba önteni, mit érzek most.
Sokáig ökörködtünk a tesómékkal és a holnapi biciklitúrát szerveztük.
Akkor este én aludtam a vendégszobába, mert Viktor szó szerint elrabolt, amikor zuhanyozás után összefutottunk az emeleti folyosón. Persze nem kellett nagy erőfeszítéseket tennie, hagytam magam elraboltatni. Tudtam, alvás megint nem nagyon lesz, de nem számít, ha a karjaiban lehetek, még akkor sem, ha holnap nyafogva megyek így útravalót venni a túrára. Ennyi belefér... hisz megéri!
A másnap délelőtt szaladgálással telt. Hol együtt, hol külön jöttünk-mentünk, mint aki be van sózva, hogy minden meglegyen indulásig. Négy óra körül a négy fiú még ellenőrizte a bicikliket, hogy bírják-e az utat, addig én a csajokkal a fürdőben pipiskedtem. Összefogtam hosszú hajam, lekentem magam naptejjel és fehér atlétában és farmer forró nadrágban billegtem a tükör előtt. Ivett és Audrey is lekente egymást, Kim meg a napszemüvegében pózolt. Fekete bőrű barátnőmnek nem kellett tartani a leégéstől. Ő térdig érő zöld nadrágot viselt világoszöld spagetti pántos hosszított felsővel. Mikor elkészültünk, felvettük a nappaliban a hátizsákunkat, amiben fürdőruha, váltós rucik és fehérnemű bujkált. A

Kevin és Ivett

hűtőtáskát Tony-ra bíztuk ő fogja cipelni, míg a mi párjaink a ruháikon kívül még a sátrakat is hozták.
Indulás előtt még a srácok megbeszélték, és megnézték térképen az útvonalunkat. Nemsokára libasorban felsorakozva megindultunk a nagy kaland felé. Tony ment elől, mögötte Kevin, Audrey és Ivett, utána Lys, Kim és legvégül én és Vik. Nem bántam, hogy mi megyünk hátul. Útközben Lys mindig hátrakiabált nekünk, mint egy neveletlen kölyök, hogy "utolsó a záptojás" vagy "krumpli fejű palacsinta" és egyéb poénokkal, ami eszébe jutott. Még el sem hagytuk a várost, már kifulladtunk a forróságban. Pihenésképpen beültünk fagyizni egy presszó teraszára és hideg italokat és jégkrémet vettünk. Mivel én vaníliását, Vik meg csokist kért, mindkettőnkét közösen fogyasztottuk el. Míg szusszantunk a nap is lejjebb ment, de még így is nagy volt a hőség. Kitartóan indultunk tovább, és a városból kiérve megkönnyebbülten kerekeztünk egy fasor árnyékában.
Jó fél óra múlva Ivett, aki piros rövid nadrágot viselt, kék bikini felsővel nyafogni kezdett.
  - Ó, halljátok, nekem máris görcsöl a lábam! Szerintem, térdtől lefelé kiakadt! - nyögdécselt a lány elkeseredetten.
  - Majd megmasszírozom, ha letáboroztunk! - kacsintott rá vidáman a szőke hercege.
  - Nekem meg a fenekem törte fel az ülés! - nevetett Kim, de nem is látszott rajta, hogy fájdalmai lennének. Ő mindig is sportos típus volt.
  - Na, azt meg én vállalom! - közölte pajkos mosoly kíséretében Lysander, aki halványsárga pólót viselt, térdig érő szürke-fehér kockás térdnadrággal.
  - De jó lesz! - húzta Kim.
  - És neked nem fáj semmid? - kérdezte tőlem vidáman az előttem tekerő Viktor.
  - Ó, dehogynem! Mindenem! - adtam alá a lovat, pedig semmim sem fájt. Élveztem a kerekezést.
  - He-he! Srácok, azt hiszem én járok a legjobban! - kötekedett a fiúkkal a fehér atlétás és kék melegítős Viktor.
  - Ha az egész napos tekerés után lesz kedvetek bármihez is, akkor én cigánykereket járok a tengerparton, ha odaértünk! - csóválta a fejét lekicsinylően Audrey.
  - Szerintem, látni fogjuk a mutatványt! - vigyorgott Kevin. - Kemény macsókkal indultatok el!
  - Jól beszélsz! - kiáltott lelkesen Antony.
Mikor már letértünk a forgalmas útról, egy csendes mellékutcába, ahol csak néha-néha bukkantak fel házak, megengedtük magunknak, hogy egymás mellett tekerjünk, kettesével mentünk tovább.
  - Jól vagy? - pillantott rám aggodalmasan Vik, amikor mellé értem.
  - Hát persze. Remekül! Veletek túrázni felejthetetlen kaland!
És igazat mondtam, nem voltam fáradt, nem sajgott egyetlen testrészem sem. Az igaz, hogy a hátamon csorgott a víz, mert leizzadtam a melegben, ráadásul a hátizsák is úgy éreztem rám sült, de ettől eltekintve szabadnak és boldognak éreztem magam. - Csak egy kicsit melegem van!
  - Ezen könnyen segíthetünk! - Vik lenyúlt és az öcsém bicójának a tartójából kivette a kulacsot, megnyomta és rám spriccelt egy jókora adag vizet. Meglepetten felvisítottam, mert a víz a nyakamat és a dekoltázsomat érte és csorgott rajtam lefelé.
  - Mi folyik ott hátul? - kukkantott felénk hátra Tony.
  - Vik és Vi vizes pólóst játszanak, ha jól látom! - röhögött Lysander.

  - Na, de Viktor! Ezt nagyon meg fogod bánni! - fogadkoztam duzzogva.
  - Csak segíteni akartam. - szabadkozott a fiú, de a szeme sem állt jól. - Meglásd, jobban fogod érezni magad! A víz majd lehűt kicsit!
  - Én foglak lehűteni egy kupán veréssel, csak érjünk oda a táborhelyre!
  - Ó, dögös kiscicám, már alig várom! - nevetett ki Vik. - Imádom, amikor ilyen vad vagy!
   - Nyughassatok ott hátul! - kiabált oda nekünk Tony. - Félóra múlva célba érünk!
  - Igen! Befejezni a házaséletet ott! - kontrázott Lys is.
  - Majd adok neked is! - fenyegettem meg nevetve.
  - Jól mondják, hogy hosszú haj, rövid ész! - cukkolt a fehér hajú srác.
  - Te átokfajzat! Ezért rajtad is bosszút állok! - közöltem, de nem bosszúsan, inkább játékosan.
A félórás útból majdnem egy órás lett, mert maroknyi csapatunk igencsak elfáradt és csak vánszorogva haladtunk. Mikor elértük a kitűzött partszakaszt, szinte biciklistől dőltünk le a homokba.
  - Végre megjöttünk! - sóhajtozott Ivett.
  - Azt tanácsolom előbb állítsuk fel a sátrakat, fiúk, ti meg csajok, lökjétek a bográcsba a zöldséget és a húst, amíg még világos van. - javasolta Tony, miután meghúzott egy ásványvizes üveget.
  - Ez kutyább, mint egy hajcsár! - csóválta a fejét nevetve Lysander, és Antony fejéhez vágta levetett pólóját.
  - De igaza van! - állt fel Viktor. - Megmosom a lábam a tengerben, mert belement a homok a papucsomba, aztán munkára fel!
Én is sietősen visszadugtam a hűtőtáskába a citromos kólát, amit eddig ittam és gyorsan Viktornak nyújtottam a kezem, hogy húzzon fel. A fiú megértette a néma kérést, felállított, majd, amikor a karjába kötöttem ki, édes csókkal jutalmazott.
Nem sok idő maradt a romantikázáshoz, mert dolog volt. Kim felállította a pálmafa liget mellett a bográcsot, Audrey és Ivett fát kerestek, hogy tüzet gyújtsunk, én meg előszedtem a hűtőtáskából a zöldségeket és a felaprított és befűszerezett marhahúst.
Mikor a lányok elég gallyfát találtak, és már ropogott a tűz, rájuk hagytam a főzést. A konyhába se nagyon ment nekem a dolog, kültéren jobb, ha nem is próbálkozok, ha enni akarunk. Így gondoltam egyet és a tenger felé sétáltam, ahol Viktor a sekély vízben a lábát áztatta. Épp lehajolt, hogy lehúzza a lábujjbedugós papucsát, mikor úgy gondoltam, itt az ideje, hogy bosszút álljak az útközben kapott locsolásáért. Mint az őrült, elkezdtem szaladni felé, úgy terveztem hanyatt lököm, hogy beleessen a vízbe, de nem számoltam a gravitációval, mert vele együtt én is elborultam, és visítva landoltam vele együtt a hűvös habokba, ami majdnem nyakig ért nekünk. Fuldokolva köpködtem ki a sós vizet, de közben nevettem, mert mindketten úgy néztünk ki, mint az ázott ürgék.
  - Ezt jól megcsináltad! - nevettem felháborodva. - Nem akartam ruhástól fürödni!

  - Én? Te tepertél le! - ellenkezett Viktor. De látszott, hogy nem bánja, hogy rajta kötöttem ki. Sőt, az ölébe húzott és vizesen simultunk össze. - Minek köszönhetem ezt a vadóc viselkedést? - kérdezte a fiú, miközben a nyakam csókolgatta.
Beleremegett az egész testem, nagy hatással volt rám. Felém fordítottam az arcát, és gyönyörködve néztem a meleget sugárzó, aranybarna szemekbe és csodás arcba, amin végig folytak a vízcseppek.
  - Az igazat megvallva, bosszút akartam állni, amiért lelocsoltál út közben, de azt nem számoltam bele, hogy én is vizes leszek.
  - Kis csacsim... Szereltek! - nevetett Vik, és forró csókkal jutalmazott.
Nagyot dobbant a szívem, mert szemtől szembe és szó szerint, most mondta ki először ezt a szót, de még nem tudtam szóban válaszolni, ezért próbáltam egy csókon keresztül felé sugározni az érzéseimet.
  - Az éjszakai fürdőzést tessék későbbre halasztani! - szólt a hátunk mögül vagy két méterről Kevin.
  - Úgy-úgy! - bólogatott a mellette álló Tony. - Hugicám, ha feltartod Viktort nem fogja felállítani a sátrat, és alhattok a szabad ég alatt!
Felháborodva néztem rájuk, de még mindig kedvesem nyakát ölelgettem a hullámzó vízben. - Júj, ti ünneprontók! Szívódjatok már fel!
  - De igazuk van, cicám! - állt fel Viktor, ölbe vett, úgy vitt a lányok felé lassan. - Iparkodnom kell a sátor állítással, ha nem akarunk tényleg a szabad ég alatt aludni!
  - Viviii! Mi történt veled? - kérdezte Kim, mikor Vik letett a csajok mellett.
  - Ne is kérdezd... Kedvünk támadt lehűteni magunkat. - kacsintottam vidáman.
  - Ejnye, rosszcsontok! - vihogott Lys és eszembe jutott, hogy még rajta is bosszút kell állnom, amiért egész úton szívta a vérem.
A banda elcsendesedett, mindenki tette a dolgát. A fiúk a sátorokkal ügyködtek, a csajok felváltva kavargatták a bográcsot, én meg egy bokorba vonultam átöltözni, hogy megszabaduljak vizes gönceimtől. Egy rózsaszín miniruhát húztam lila bikinimre. Amikor végeztem, és a hajam is megigazítottam, visszamentem a többiekhez. Lysander haladt a legjobban a sátor állítással, és ez nem tetszett. Direkt mellette haladtam el és "véletlenül" beleakadt a lábam a sátortartó kötélbe, és amikor tovább léptem összedőlt az egész.
  - Ó, bocs... beleakadtam. Nem figyeltem. - szabadkoztam ártatlanul.
De a fiú nem volt bolond, egyből átlátott rajtam.
  - Aha! Én meg most jöttem a falvédőről! Ezért most meglakolsz!
Lysander felállt, elkapott, a hátára dobott és a tengerhez szaladt velém. Térdig ért neki a víz, amikor megállt és hatalmas erőfeszítéssel belevágott a vízbe. Hiába kiáltoztam és ütlegeltem, nem volt hatással rá, de még a többiekre sem. Nem akadt megmentőm, így másodszor is megmártóztam. Prüszkölve bukkantam a felszínre és szikrázó szemekkel néztem Lysanderre.
Tony, Kim és Viktor nevetve jöttek utánuk.
  - Basszus! Ha ez így folytatódik, nem marad egy száraz ruhám sem! - pislogtam nagyokat és kicsavartam a copfomból a vizet.

  - Úgy kell neked! Túl sok ellenségre tettél szert, kicsim! - nevetett ki a bátyám. Haragosan elkaptam a karját és őt is berántottam, aztán össze-vissza fröcsköltem. Nevetve, csapatostól vízi csatát kezdtünk, de mikor megborzongtam, mert kirázott a hideg, Vik leintette a többieket.
  - Elég, ti elmebetegek! Még a végén beteg lesz a kis sellőnk!
Ezzel a vízi buli megdöglött, aggódó párom hozott egy kendőt és beletekert, majd, amikor átvettem a nedves ruhát, Vik pólója került rám, és egy térdnadrág. A tűz mellé ültetett és a karomat dörzsölgetve a hátam mögé ült, hogy felmelegedjek. Kimondhatatlanul jól esett a gondoskodás és a gyengéd érintések. Már kezdett sötétedni. A sátrak álltak, így a tűz körül ülve vidáman beszélgettünk és söröztünk.
Míg vártunk a vacsira, kiköveteltük Audrey-tól, hogy hajtsa végre a beígért cigánykerekezést. A lány két üvegsör után felengedett és felbuzdulva teljesítette a kérésünket. A mutatvány végén Tony elkapta és csókkal jutalmazta. Jó volt nézni őket. Őszinte szeretetet láttam mindkettőjük szemében. Megnyugtatott a tudat, hogy a bátyám jó kezekben van, összeillenek Audrey-val.
Amikor kész lett a bográcsos, vidáman megkajáltunk, ittunk rá megint, aztán a csapat a csillagos ég alatt fürdőzni készült, engem viszont Viktor nem engedett, hisz ma már kétszer megmártóztam. Aggódott értem, és nem akartam veszekedni, hisz azt javasolta, bújjunk be a meleg sátrunkba. Mindjárt jobb volt, mint a hideg vízben vacogni. A melegben, édes kettesben Vikkel... kell ennél jobb? Boldogan tartottam vele és hagytam, hogy egész este kényeztessen. Felejthetetlen estét töltöttem vele. Kellemes érzés volt hajnaltájt az erős karok között álomba szenderedni.
Reggel ragyogó érzés volt a morajló tenger zajára ébredni. Szájon csókoltam a hozzám bújt Viktort, hogy jól induljon a nap. Fürdőruhát húzott rám és együtt mentünk korai fürdőzésre a vízbe. Mikor kilubickoltunk magunkat és be akartunk bújni a sátrunkba, hogy felöltözzünk, összetalálkoztunk a bátyámmal, aki közölte, felsétálunk reggelizni a városba. Beleegyeztünk és gyorsan el is készültünk. A sátorban magamra húztam egy farmer miniszoknyát és egy kék toppot, Vik meg barna halásznadrágot kapott magára, halványzöld ujjatlan pólóval. A gond csak az volt, hogy mind nem mehettünk, hisz valakinek vigyázni kellett a cuccokra. Szerencsére Kevin és Ivett vállalta a hősies feladatot, ha cserébe hozunk nekik valami finomat. Mikor ezt lebeszéltük, hatosban sétáltunk fel a városba. Egy falatozóban hamburgert és hot-dogot ettünk. A parton maradóknak vettünk két hambit és beugrottunk még egy kisboltba ásványvizet, sört és nassolni valókat venni. Chipsek, sajtos pogácsa, kekszek és mindenféle csoki is került a szatyrunkba. Alig bírtuk magunkkal cipelni az ideglenes szállásunkra, mert az majdnem egy kilométer gyalogút volt, de nem panaszkodtunk, az volt a lényeg, hogy mindenünk meglegyen.

A délután eseménytelenül telt, azt leszámítva, hogy lubickoltam, ha akartam, ha nem, mert a fiúk mindig lecsaptak rám, ha elbambultam és bevonszoltak a vízbe. Vidáman és kalandosan telt a délután, a végén már mindenki tartott mindenkitől, mert nem lehetett tudni, mikor tervez bármelyikünk merényletet a másik ellen. Mostanában nem voltam ilyen boldog és felszabadult, mint itt, ezzel a bandával.
Este kitaláltuk, hogy ha már szórakozás, akkor menjünk szabadtéri diszkóba. Csakhogy most is ki kellett maradni valakinek, hogy őrködjön a cuccokra. Mivel nem tudtunk dönteni négy gyufaszállal sorsot húztunk. Aki a rövidebbet húzza, az marad ki a partizásból. A szerencse Kiméknek nem kedvezett, ők maradtak őrségben. Sajnáltam, hogy kedvenc barátnőm nem bulizik velem, de tudtam, hogy Audrey-val és Ivett-tel is jól fogom érezni magam.
Jól is indult az este. Fehér térdig érő kis ruhában és felfogott hajjal, kézen fogva indultam Vikkel és a többiekkel a partra, ahol fénycsóvák cikáztak. Tudtuk, ott zajlik a buli és minél közelebb értünk, annál hangosabb volt a rockzene is. Gond nélkül bejutottunk és elvegyültünk a tömegben. Ettünk, ittunk és táncoltunk, de alig két óra múlva elkezdett szakadni az eső. A tömeg szétoszlott, mi is rohanni kezdtünk a telephelyünkre. Mire elértük a sátrakat, bőrig áztunk, de azért röhögtünk, mert hideg, hála az égnek nem volt. Tony-ék rögtön eltűntek a sátrukban, de én nevetve forgolódtam magam körül az arcom az ég felé tartva. Nem akartam bebújni piros kuckónkba.
Viktor megállt velem szemben, behúzott nyakkal, de engem figyelt.
  - Úgy látom te élvezed az esőt. - nevetett a fiú.
  - Ó, nagyon! Nem hideg... csak hűsítő, és csodálatos! - mosolyogtam, és tovább forgolódtam magam körül, mint egy kiszabadult kisgyerek.
  - Akkor hadd tegyem még csodálatosabbá a pillanatot! - lépett elém Viktor, és magához húzott, majd finoman megcsókolt. Varázslatos érzés volt, örömmel öleltem át, szívem-lelkem bele adva viszonoztam a csókot. Hamarosan a gyengéd játékból szenvedély lett, és tudtam, hogy ezek után, fantasztikus éjszaka vár ránk.  De még nagyon sokáig álltunk ott a szakadó esőben, és csak csókoltuk és csókoltuk egymást.