Dúl a love?

Másnap reggel az ébresztő ütemes csipogására ébredtem. Félkómásan készülődtem a suliba. Magamra ráncigáltam egy fekete csőszárú, szűk farmert és egy lila garbót, amin elől piros írás díszelgett. A hajam a fejem tetejére fogtam, sminkeltem, aztán belebújtam a cipőmbe és a szegecses bőrdzsekimbe. Ködös idő volt odakint, nem akartam fagyoskodni. Legnagyobb meglepetésemre a ház előtt ott parkolt a királykék Yamaha, rajta Castiellel, ölében a bukósisakkal. Furcsálltam, hogy nem hallottam a motor érkezését. De pirosodó orráról arra következtettem, hogy már régóta vár. Passzoltunk egymáshoz, mert ő is fekete nadrágot viselt az elmaradhatatlan bőrdzsekivel.
  - Szia! Régóta vársz? - kérdeztem meglepetten.
  - Eléggé. - felelte Cast és felém nyújtotta a kezét.
Habozás nélkül megfogtam a kezét. Fagyos ujjai is azt bizonygatták, hogy már jó ideje szobrozott a hidegben. Akaratlanul a saját kezemmel próbáltam felmelegíteni az övét.
  - Miért nem jöttél be és vártál meg a nappaliban, vagy a konyhában?
  - Mert szadista vagyok. Ezzel büntettem magam a tegnap esti csúnya viselkedésem miatt. - Castiel szigorúan maga elé meredt. Sütött róla a bűnbánat, és naná, hogy ellágyult a szívem.
  - Na de, Castiel! Ezt már tegnap este tisztáztuk! - még mindig görcsösen szorongattam a kezét. - Mindketten feszültek voltunk és egymáson csattant a rosszkedvünk. Ne ostorozd magad, már el is felejtettem a dolgot.

  - Tényleg képes vagy megbocsátani, minden baromságom? - nézett kétkedve. Füstszürke szeme sötéten megvillant.
Tettem egy lépést felé és a két kezét a derekamra fontam. Haragosan néztem rá, de a két vállára raktam a kezem.
  - Igen, mert tudom, hogy szeretsz. - bizonygattam és mélyen a szemébe néztem. - Ha nem így lenne, nem lennél itt. Már megszoktam, hogy más vagy, mint a többi srác. Néha agresszív, hirtelen haragú, forrófejű és öntelt, de emellett tudom, hogy jó szíved van, erős vagy és kitartó. Vannak tetteid és beszólásaid, amit nem mindig díjazok, de értékelem, hogy miattam próbálsz megváltozni. Csak a jót akarom látni benned, de elfogadom a rossz oldaladat is, mert az is te vagy és én olyannak szeretlek, amilyen vagy.
  - Jaj, Vivienim! - Castiel megkönnyebbülve ölelt magához, és nem érdekelt, hogy a lábam fájdalmasan a motortesthez ütközik. - Nem is tudom, mivel érdemeltem ki, én a seggfej, egy ilyen csodás barátnőt, mint te! Szeretlek, és rettegek, hogy egyszer olyasmit mondok, vagy teszek, amivel elűzlek magamtól!
Szeretettel megsimogattam az arcát, aztán a nyakába borultam. A fejem a nyakához fúrtam. Nem akartam az aggályait hallani, mert azok nekem is voltak. Ha folyton görcsölünk valamin, nem lehetünk boldogok.
  - Hallgass, Castiel! Kora reggel nem bírok elviselni ennyi érzelmet! - próbáltam tréfával enyhíteni a pillanatot. - Csak téged szerettelek mindig, és ezután is így lesz!
Castiel csókkal köszönte meg a szavaimat. Mikor hideg ajka az enyémhez ért felsóhajtottam, mert forró borzongás futott végig a testemen. A már megszokott szenvedély fellobbant és ez legalább megnyugtatott. Amíg így tudunk csókolózni, nem lehet semmi baj.
A hosszúra sikeredett csók után Castiel megütögette maga mögött a motort.
  - Na pattanj fel, szívi, mert elkésünk a suliból!
  - Boldogan. - nevettem. Gyorsan mögé helyezkedtem és boldog sóhajjal öleltem át a derekát. Imádtam ezeket a reggeli rövid utakat, mert motorozás közben összeolvadtunk és egyek lettünk. A dzsekim alá besüvítő hideg levegő sem vette el a kedvem, élveztem a pillanatot, azt, hogy szorosan ölelhetem, hogy hozzá tartozok és minden szép és jó.
Hamar, túl hamar elértük a suli parkolóját. Dideregve és egymás derekát ölelve szaladtunk be a gimi aulájába. Castiel szokás szerint a büféhez ment, hogy leadja a sisakokat, ott csatlakozott Lysanderhez és Dakotához.
Nem volt kedvem a fiúkkal marhulni, ezért végig pásztáztam a szememmel a helyiséget, a csajokat kerestem. Meg is pillantottam Kimet, Evát és Irist a dicsőségfal előtt ücsörögve egy lócán. Keresztül fúrtam magam egy viháncoló lánycsoporton és odatolakodtam a barátnőimhez.
  - Sziasztok! - álltam meg a lányok előtt felpörgött hangulatban.
  - Hali! Látom, jó kedved van. - mosolygott fekete sapija alól a kék nadrágos, és sárga felsős Kim.
  - Aha, mert dúl a love. - nevettem vidáman.
  - Az nem újdonság. - legyintett megjátszott közönnyel Eva. - Ti Castiellel mindig ragyogtok!
Hirtelen szúrást éreztem a szívemben, mert eszembe jutott, hogy ha tegnap este látott volna minket, nem mondta volna ezt. De aztán elhessegettem a gondolatot, mert túl voltunk a krízisen.
  - És veletek mizu? - próbáltam terelni a szót.
  - Most nálunk sincs gond Lysanderrel. Nála aludtam. - közölte Kim és szeméből láttam a ki nem mondott piszkos gondolatokat. Viszont örültem, hogy ők is jól megvannak.
  - Most Nathaniellel sincs gond. - felet a kérdésemre a zöld garbós és farmeres Iris. - Tegnap egész aranyos volt. Vacsorázni vitt és moziba is voltunk.
  - Nathaniel és az aranyosság? - kapta fel a fejét Eva és kétkedve nézett Irisre. - Te az osztálytársunkról beszélsz? Mert akit én ismerek az kő bunkó és kiállhatatlan.
  - Nos... vannak mostanában fura tulajdonságai, de nem olyan rossz ő. - védte szerelmét elpirulva Iris. Megsajnáltam, mert tudtam, milyen az esztelen szerelem. Anno én is imádtam és csüngtem a bunkó Castielen is, és nem érdekelt, mit gondolnak mások. Az én szememben tökéletes volt, és nem számított semmi más. Kitartó érzéseimnek meg lett az eredménye, mert most már elválaszthatatlanok vagyunk.
  - Nath nem volt mindig ilyen. - mondtam Evának, de csak azért, hogy Irisnek segítsek. - El se hinnéd, milyen édes pofa volt. Hiszem, hogy ott van még benne az a kedves srác, aki tavaly volt.
  - Jó mélyen rejtegeti. - húzta el a száját Kim.
  - Ne fikázzátok Nathanielt, mert ezzel csak fájdalmat okoztok Irisnek! - szólt ránk Viola.
Oldalra kaptam a fejem. Eddig fel sem figyeltem rá, hogy Viola ott ácsorog mellettem. Hihetetlen, de nem ismertem meg. Azt hittem valami idegen magamutogató tyúk áll mellettünk, mert nincs jobb dolga. Viola vállig érő lila haja fel volt tupírozva, szeme erősen ki volt húzva feketével, száján málna színű szájfény csillogott. Fekete, mélyen dekoltált, passzos felső volt rajta, farmer miniszoknyával és neccharisnyával. Fekete körömcipőben félelmetesen hosszú volt a lába. Határozottan dögös volt... de valahogy, mintha nem is ő lett volna.
  - Viola! - kiáltottam rá döbbenten. - Eddig nem ismertelek meg! Mi a frászt csináltál magaddal?
  - Nem vagyok csinos? - görbült le a lány szája.

  - De.… de. Elképesztően csini vagy... csak... csak... - sehogy sem találtam a megfelelő szavakat. - Mintha nem is te lennél. Még sosem láttalak ilyen szexinek.
Viola idétlenül felvihogott.
  - Ó, köszi! Ezt bóknak veszem.
  - És minek köszönhető a megújulásod?
  - Tudod... komolyan gondoltam, hogy minden eszközt be fogok vetni, hogy meghódítsam Dimitry-t. Gondoltam, ha megmutatom a bájaimat, felfigyel rám.
Elképedve forgattam a szemem.
  - Nem tudom, Viola... de ez nem te vagy. Ha az az édes kislány, aki vagy, nem bűvöli el, akkor szerintem bolond a pasi. Nem kéne szajhának öltözni, csak azért, hogy felfigyeljen rád.
Mikor kimondtam a szavakat és megláttam Viola sértődött arcát, már megbántam. Talán erősen fogalmaztam és nem kéne belemásznom mások életébe?
  - Kösz, Vivi! - fújt sértődötten Viola. - Ezt nem vártam volna tőled! Sosem fogod megérteni, mit érez egy olyan csendes, szürke kisegér, mint én. Te mindig szép voltál és bomlottak utánad a pasik, de az én ügyefogyott személyiségemre senki sem volt kíváncsi. Neked ott volt Kentin, Nathaniel, Dake, Castiel, Viktor és még ki tudja hányan! Elég csettintened és ugranak egyből. Én még csak most értem oda, hogy nő akarok lenni. Nagyon tetszik Dimitry és meg fogom szerezni! - kiáltott haragosan Viola, aztán sértődötten eltipegett a biosz teremhez.
  - Upsz! Rosszat mondtam. - kaptam a számhoz.
  - Hagyd már, csak szerelmes. - intett le Kim.
  - De akkor is égő, hogy így öltözik egy pasi miatt. - morfondíroztam hangosan.
  - Hagyd rá! - kérte közömbösen Eva. - A szerelem tényleg elvette az eszét. Majd feladja, ha nem jár sikerrel, ha meg mégis, akkor boldog lesz. Nem a mi dolgunk. - Eva szeme pajkosan rám villant. - Engem jobban izgat, micsoda pasi gyűjteményre tettél szert az elmúlt évben. Nahát, Vivi... nagyon ledöbbentem.
Pironkodva bámultam a cipőm orrát.
  - Az már a múlt. Szégyellenem is magam miatta, de akárhány pasi jött is az éltembe, a szívem végig a Castielé volt. Ja, és sosem öltöztem lotyónak, csak azért, hogy felfigyeljenek rám.
  -  Igazán? - nevetett Kim. - És tavaly szilveszter után?
  - Ó, az egy elkeseredett húzás volt. - ismertem be még vörösebb arccal. Nem akartam pont most a múltat idézgetni.
  - Na de Dakota, Nathaniel és még Kentin is?! Ez már majdnem a fél osztály! - vigyorgott kajánul Eva. - Tisztára végzet asszonya vagy, Vivi!
  - Lehet, de szerencsére egy vörös rocker a végzetem. - mosolyogtam elégedetten.
Sajnos becsengettek, így a biosz teremhez mentünk.
Mivel tízórai szünetben megkajáltam, nem volt akadálya, hogy kimenjek Castielékkel az udvarra. A köd feloszlott és hívogatóan sütött a napocska.
Csapatosan vonultunk kedvenc lócánk mellé. Kivételesen én is rágyújtottam. Az idő csalóka volt, a nap inkább csak világított, de Castiel a hátam mögém helyezkedett és próbált a testével felmelegíteni.
Mindjárt jobb volt a kedven és kevésbé fáztam. Kim és Lys is vidáman ölelkezett. Csatlakozott hozzánk Kentin és Patty is. Párokba verődve ökörködtünk, csak Eva álldogált mellettünk magányosan és szótlanul. A lóca végében Ren világoskék kapucnis pulcsiban guggolt a deszkán és fülessel zárta ki maga körül a külvilágot. Nem tetszett, hogy még mindig a magányos lovagot játssza.
Pillantásom a komor, gyászszíneket viselő Evára emeltem, aztán vissza Renre. Lelki szemeim előtt máris láttam, milyen csodás pár lenne ez a két hallgatag, magába zárkózott emberke. Felcsillant a szemem és meglöktem kicsit Evát, hogy rám figyeljen.
  - Te csaj, arra gondoltam, ideje lenne neked is bepasizni! Egyre jobban azt gondolom, hogy Ren és te tökéletes pár lehetnétek. Nem rossz csávó, összejöhetnétek.
Eva paprikapiros arccal és haragos szemmel nézett rám.

  - Júj, Vivi! Már a gondolat is borzasztó! Nem az esetem a gyerek! - tiltakozott a fekete hajú lány.
  - Nagy kár, pedig mindkettőtöknek fekete haja és kék szeme van. Cuki gyerekeitek lennének! - toldottam meg a dolgot egy újabb poénnal.
  - Vivi beindult! A párok összehozásához tőlem örökölte az érzékét! - mosolygott Kim.
  - De most komolyan, Eva! - próbáltam a fekete szépséget meggyőzni. - Ren tökéletes lenne neked. Csendes, szerény, jól nevelt, de ha megismered, van vicces oldala is. Egy főnyeremény!
  - Hagyjál már! - meresztette nagy kék szemét Evangeline. - Mondtam, hogy nem jön be! Én... másmilyen típusú fiúkra bukom!
  - Ó, igazán? Na, mesélj! Milyen pasik jönnek be?
Eva zavartan irult-pirult. Látszott, hogy kínosan érzi magát.
  - Én... nem akarom elmondani.
  - De...
  - Hagyjad már, Vivi! - szólt rám Castiel és erősen megszorította a derekam. - Nem látod, hogy szenved szegény a kíváncsiságod miatt? Az ő magánügye, ki tetszik neki, ne faggasd! Amúgy meg csak azért, mert te szerelmes vagy, nem kell mindenkinek annak lenni.
Csak nevetni tudtam a szavain. Eldobtam a csikkem és Castiel nyaka köré fontam a karom.
  - Hát... nem is lehet mindenkinek olyan szuper pasija, mint nekem!
  - De igen, nekem! - nevetett Patty és arcon csókolta Kentint.
  - Ma mindenki boldog! - jegyezte meg nevetve Kim. - Legyen ez ma hivatalosan a mi szerelemes napunk! Ha jól tudom, ma nem próbáltok, így azt gondoltam beugorhatnánk a Bázisra így együtt, kicsit lazulni. Rég szórakoztunk már együtt.
  - Hm... páros buli? Remekül hangzik. - bólintott rá Castiel, aki a fülemet rágcsálta.
  - Menjünk! Jó buli lesz! - örvendezett a fekete pulcsis Kentin.
  - Én nem megyek! Nincs párom! - vágta rá haragosan Eva.
  - Ha akarod elhívom neked Rent! - vigyorogtam cinkosul.
  - Még csak az kéne! - kiáltott fel durcásan Eva és elindult befelé.
  - Jól magadra haragítottad. - jegyezte meg a fehér nadrágos és farmerdzsekis Patty.
  - Ma nem ő az első. Reggel Viola is megorrolt rám. Minden nem lehet tökéletes. - húztam el a szám keseregve.
  - De az legalább biztos, hogy én tökéletesen szeretlek! - súgta a fülembe Cast és a nyakamhoz szorította az arcát. Jóleső borzongás futott végig rajtam.
  - Ez az én szerencsém!
  - Gyerekek, ha ezt fogjátok csinálni délután is, esküszöm hányni fogok! - röhögött rajtunk Lys.
  - Hagyd már őket, csak szerelemesek! - szólta le Patty vidáman. - Máris szokjatok hozzá a gondolathoz, hogy Ken és én laposra verünk benneteket biliárdban.

  - Azt hiszed, kislány? - kérdezte csúfondárosan, de tréfásan Cast. - Meglátásom szerint jobban értesz Kentin aknavetőjéhez, mint a dákó bűvöléshez. A te vézna kis kezed...
Az incselkedés hallatán Kimmel nevetésbe törtünk ki.
  - Ne becsülj le, Castiel! - vágta csípőre a két kezét Patty. - Könyörtelen ellenfél vagyok, ha akarok!
  - Majd meglátjuk! - csatlakozott a beszélgetésbe Lysander is. - Kimnél ügyesebb biliárdbajnok nem kell! Prímán játszik a golyókkal!
  - Jaj, Istenem! - kiáltottam felháborodva. - Mennyi perverz vesz már körül! Ti nem is a biliárdozásról beszéltek!
  - Na, te csak ne tüntessél, Fő perverz Kisasszony! - csúfolt ki Lysander. - Castiellel olyanok vagytok, mint a dinamit! Képtelenség veletek hosszú távon egy helységben lenni, mert süt belőletek az erotika.
  - Ez nem is igaz! - tagadtam, de magamban bevallottam, hogy az biztos, hogy ha Castiel közelébe kerülök, nehezen tudom fékezni a hevességem. - Nincsenek Sado Maso hajlamaink. Normális kapcsolatban élünk, mint mindenki más!
 - Ó, igen? - heccelt tovább Lysander. - És az a fekete csipke izé, amit Castiel vett neked? Halottam ám, hogy nagy sikere volt, bár nem sok szerepet kapott!
Hitetlenkedve néztem Lysanderre, aztán Castielre. El sem akartam hinni, hogy a pasim beszámolt a barátjának a különleges éjszakánkról. Haragosan Cast oldalába vágtam a könyököm.
  - Te elmondtad neki?
Nem akartam hinni a szememnek, amikor azt láttam, hogy Castiel elpirult. Zavartan a hajába túrt.
  - Ö.… épp csak megemlítettem, milyen jól nézték ki abban az izében, és hogy mennyire elkapott minket a szenvedély.
  - A többit meg már el tudtam képzelni! - kotyogott közbe Lys.
  - Akkor is borzasztó, hogy a barátnőm pasija tudja, mi zajlik az ágyunkban! - háborogtam kiakadva.
  - Ne szívd mellre, bébi! Természetes, hogy rólad áradozok egyfolytában, mert imádlak! - Castiel békítően elkapott és magához szorított. A haragom el is párolgott. Ilyen bolondság miatt nem akartam veszekedni. Lábujjhegyre álltam és megcsókoltam az állát. Kezem óvatosan a hajába csúsztattam.
  - Kentin, Patty! Készüljetek fel, hogy ezt fogjátok látni egész délután! - halottam a hatunk mögött Kim hangját, de nem érdekelt, azért is átadtam magam Castiel gyengéd csókjának.
  - Nem, ha mi is ezt fogjuk csinálni! - kacagott Patty és boldogan bújt Kentin karjába.
Alig vártuk a délutánt. Úgy beszéltük meg, háromkor találkozunk a Bázis előtt.
Jó hangulatban és hangosan viháncolva mentünk be a bárba hatosban. Szerencsénk volt, hogy Castiel törzsvendég itt és jóban van a csapossal, így nem dorgált le minket kiskorúakat, amikor Cast arra kérte csempésszen egy kis bort a kólánkba. Mind a négy biliárdasztal foglalt volt, így egy sarokasztalnál vártuk, hogy felszabaduljon valamelyik. Emelkedett hangulatban iszogattunk, ökörködtünk. Minél többet vártunk, annál több alkoholos italt fogyasztottunk és annál jobb lett a hangulat.
  - Gyerekek, izgibb lesz a biliárdmérkőzés, ha van valami tétje! - rikkantott Patty, és szívószállal kortyolta az enyhén piros árnyalatú kóláját. - Kapjon valami jutalmat a győztes pár!
  - Mire gondolsz? - kérdezte Kim felcsillanó szemmel.
  - Mi lenne, ha a győztes feltehetne egy-egy kérdést a négy vesztesnek? Titkoktól, vagy piszkos dolgokról? - javasolta vigyorogva Patty.
  - Klassz ötlet, tetszik! - bólintott a derekamat ölelgető Castiel.
  - Kössétek fel a gatyát meg a bugyit, mert nem akarok veszíteni! - kontráztam én is.
Mindenkinek tetszett az ötlet, és már láttam társaim szemén, hogy a kínos kérdéseken agyalnak.
Telt múlt az idő, és egy fél óra múlva végre felszabadult egy asztal.
Izgatottan rohamoztuk meg a zöld bársonnyal bevont küzdőterünket.
Castiel négy zsetont vett, így a játszmánk is négy fordulós lett. Viszont a nagy versengés és győzni akarás kicsit elrontotta a hangulatot, mert a játék öröme helyett mindenki a nyerésre koncentrált. Véresen komolyan játszottunk, nem bolondoztunk és nagy volt a fújozás és feszültség, ha valaki elhibázott egy ütést. Az innivaló hatása kiütközött, voltak pocsék lövések. Az első kört Kim és Lysander nyerte, boldogan ölelkeztek örömükben. Később kiderült, hogy a győzelem a fejükbe szállt, Castiellel könnyedén levertük őket. Az utolsó zseton elhasználásakor viszont visszatért Kimék szerencséje, megverték Kentinéket, így két győzelemmel a hátuk mögött ők lettek a boldog győztesek és a kérdezők. Mikor visszamentünk eredeti asztalunkhoz, Kim már kárörvendve dörzsölte a tenyerét és láttam, hogy jaj lesz nekünk. Ha még többet iszik, olyan faggatózásba kezd, ami kínos lesz és megalázó.
Castiel újabb kör piát hozott, aztán leült közvetlenül mellém és átölelte a derekam.
  - Szép volt, skacok! Gratulálok! - emelte a poharát Lysanderék felé Ken.
  - Majd akkor is ezt mondd, ha felteszem az elvetemült kérdéseimet! - vigyorgott Kim önelégülten.
  - Csak rajta! Nem félünk semmitől! - csúfolta ki Patty.
  - Essünk már túl a kurva kérdéseken! - kértem kicsit feszülten. Valamiért bajt szimatoltam. Kim és Lysander csillogó szeme és öntelt képe kezdett felbosszantani.
  - Na jó! - egyezett bele Kim. A poharát forgatta a kezében, de aztán szúrós szemekkel Kentinre pillantott. - Ken, szerelemes voltál Vivibe?
És láttam, ahogy a kőkemény srác szinte elsápad és elsötétedik zöld szeme. Az állán megrándult egy izom.
  - Csak az igazat, csakis az igazat! - fenyegette meg Lys a válaszon morfondírozó Kentint.
  - Jó... A francba... igen. - bökte ki Ken. A fiú nem nézett egyikünkre sem. Mereven a barna asztallapot bámulta. - De ezen nem kell csodálkozni. Vivi nagyszerű lány, első látásra beleestem, amikor megláttam Violáéknál. Szerettem, de elcsesztem. Mikor elkezdtük a kilencediket, még egy darabig kínlódtam miatta, aztán nemsokára rájöttem, hogy feleslegesen sóvárgok utána, túl kellett tennem rajta magam.
Kentin vallomása után nagy lett a csend az asztalunknál. Bántott, hogy ilyen érzéseket keltettem a fiúban és semmibe vettem, Castiel meg Patty pedig épp azt emésztették, hogy a párjaiknak régen érzéseik voltak egymás iránt.
  - Sajnálom. - néztem Kentinre bánatosan.
  - Semmi gáz. - a fiú oldalra nyúlt és a poharát az enyémhez koccintotta. - Ma már tisztában vagyok vele, hogy ennek így kellett lenni. Te megtaláltad Castielt, én meg a drága Patty-t. Így happy a történet!
Mind megkönnyebbülve fellélegeztünk, aztán koccintottunk és ittunk kicsit.
Lysander, mint valami focidrukker, vidáman az ég felé nyújtotta a kezét, úgy jelentette ki örömittasan, hogy ő kérdez.
  - Castiel, megbántad, hogy anno hagytad, hogy Tiria elcsábítson?
Megnyugodtam, hogy ez a kérdés hangzott el. Biztos voltam Castiel válaszában. Titkon hálás voltam Lysandernek, hogy nem valami hajmeresztőt kérdezett.
  - Még szép, hogy meg! - kiáltott Castiel, miközben a vállam és a karom simogatta. - Életem legnagyobb hibája volt. Nem érte meg a szenvedést. Mikor visszajöttem Floridából és Vivit azzal a köcsöggel láttam, azt hittem eljött a világvége. Mégis úgy érzem, kellett, hogy ez észhez térítsen. Megtanultam küzdeni, mert még életemben nem akartam úgy semmit, mint visszakapni életem szerelmét!
  - Ó, drágám! - meghatottan borultam Castiel nyakába, és amikor megcsókoltam, Kim a fejéhez kapott.
  - Jaj, neee! Ezt nem akarom látni, gyerekek! Inkább gyorsan kérdezek! - a lány feljebb tolta a sapkája simléderét és zöld szeme ravaszul Patty-re villant. - Kislány, ha nem járnál Kentinnel, ki jönne be neked, mint potenciális pasi?
Patty zavartan feszengett a kérdés hallatán és megsajnáltam. Nem lettem volna a helyében. Láttam, hogy nem szívesen válaszol és bűnbánóan nézett Kentinre.
  - Én... azt hiszem... Armin.
  - Hah! - horkantott fel Kentin. - Csodás! Odafigyelek majd rátok!
Patty ideges volt, de megragadta a srác arcát és könyörögve nézett a szemébe.
  - Ne légy féltékeny, papamaci! Ez csak feltételezés volt. Vagy nekem és nem adnálak oda senkiért! - Patty szeretettel simogatta meg szerelme arcát, Ken meg elgyengülve homlokon csókolta.
  - Menjetek ti is szobára! - dobta meg Lys a párocskát egy összegyűrt szalvétával. - Én kérdezek! Vivi, kötsd fel a tangát!
Gyomorideg kínzott, Lysander pillantása semmi jót nem ígért.
  - Kérdezz, nem félek semmitől! - néztem Lysre kitartóan, csak hogy leplezzem a bennem dúló feszültséget.
  - Nos akkor... - láttam Lysander pajkos pillantásán, hogy élvezi az időhúzást. - Megbántad már, hogy az osztálykiránduláson engem választottál csókpartnernek?
Haragosan néztem a szürke hajú fiú felemás szemébe. Ebben a percben nagyon utáltam. Ráadásul Castiel keze, ami eddig a hátamat simogatta érezhetően megmerevedett.
  - Nem... nem. Most boldog vagy? - kérdeztem felháborodva. - Részeg voltam, a csók jó volt, és akkor úgy éreztem, nem lehet baj egy ártatlan pusziból. Rajtad kívül mindenki más, aki számításba jöhetett volna párkapcsolatban volt, így nem is volt nagyon más választásom. Viszont a következmények fájdalmasok voltak.

Félénken pillantottam Castiel szobormerev arcára. Már nem ölelt, bosszús tekintettel az asztalon könyökölt. Eszembe jutott a veszekedés, a tábortűz után és az, hogy végül is ennek köszönhetően futott Cast Tiria karjaiba.
  - Fasza! A csajom élvezte, hogy a barátommal smacizott! - nyögte Castiel eltorzult arccal.
  - Tudod, hogy nem ez a lényeg! - sóhajtottam és megmarkoltam a karját. - Ez már a múlt.
  - Ajjaj! Baj lesz! - ficánkolt Kim. - Inkább kérdezek! Patty, első szerelemed neve?
  - Trevor. - válaszolta a barna hajú lány. - Általános iskolás plátói szerelem volt.
   - Most én kérdezek! - szólt közbe Lys. - Kentin, mik a terveid a gimi után?
  - Rendőr vagy katona leszek. - felelte Ken.
Örültem, hogy megszabadultunk a feszültségtől.
Kim felhajtotta a poharából az egész italt és rám pillantott.
  - Én még nem kérdeztem tőled, bogárkám! Van valami, ami mindig fúrta az oldalamat. Nem tudok szabadulni a nyáron történtektől...
  - Ne, Kim, ne... - intettem le, mert nagyon rosszat sejtettem.
  - Muszáj! Sokat ittam, és a kíváncsiság kifúrja az oldalam! Szóval tudom, hogy te és Lysander eléggé összebarátkoztatok amikor Castiel lelépett a lotyóval. Szóval... ha nem jött volna vissza és nem gabalyodok össze Lysanderrel, szerinted összejöttetek volna?
Szerettem volna az asztal alá bújni. Miért pont a legjobb barátnőm kínoz? Hogy lehet ennyire kegyetlen? Már a csókos téma is felzaklatta Castielt, de ezután egyenesen ki fogja nyírni... Válaszolnom kell és nem volt kenyerem a hazudozás.
  - Tudod, hogy legszívesebben megtépnélek, Kim? - kérdeztem, csak hogy az időt húzzam.
  - Választ, választ! - kántálta Patty.
  - Meg akarjátok fúrni a kapcsolatom? Vagy elrontani a boldogságom?
  - Válaszolj, kicsim! A mellébeszélésed felkeltette az érdeklődésemet! - villant rám a szürke szempár.
Dühbe gurultam. Hát jó. Ha ennyire tudni akarja, ideje kitálalnom. Úgy válaszoltam, hogy nem néztem a többiekre, csak a szeretett arcot figyeltem.

  - Azt hittem vége az életemnek, amikor leléptél a szőkével. Tony, Kim és Lysander tartott életben. Életem nyomorúságosabb időszaka volt. Sokat köszönhetek Lysandernek. Mellettem volt, vigasztalt, megmentett Deborah támadásától. Bevallom, voltak olyan pillanatok, amikor eljátszottam azzal a gondolattal, hogy össze kéne jönnöm vele, mert része lett az életemnek és számíthattam rá, de akkor eszembe jutott, hogy mi lesz, ha visszamegyünk a suliba és neked végig kell nézni, hogy vele vagyok... Ez a gondolat, hogy te szenvednél miattunk, visszatartott, mert akármennyire is gyűlöltelek, amiért megcsaltál és elhagytál, nem tartottam tisztességesnek, hogy a barátoddal vigasztalódjak. Azon a rosszul időzített csókon kívül az üveg pörgető bulin sosem volt köztünk semmi, de voltak érzéseim. Aztán a sors keze volt, hogy Kim és Lys összejött én meg Viktor mellett kötöttem ki, így megoldódott minden. Szóval nem jártam volna Lysanderrel, mert ekkora szemétséget nem akartam elkövetni ellened.
Megint csend volt és tapintható lett a feszültség. Láttam, hogy Lys és Kim a szavaimon töprengenek. Bizony, ott lógott a levegőben a tudat, hogy ha rosszul döntöttem volna Lyssel lennék most. Nevetséges volt a gondolat. Nekem Castiel mellett a helyem. Nem pótolhatná a szívemben senki.
  - Higgy nekem, Castiel! - kértem a fiút és az asztalon doboló keze után kaptam. Összefontam az újainkat. - Ha nem te kellenél, nem lennék veled! Dobtam Nathanielt, hagytam, hogy Deborah mellett a szeretődként tarts, elhagytam Viktort és megbocsátottam neked Tiriát! Szerinted megteszem mindezt, ha nem téged szeretlek?
Láttam, hogy Castielben felenged a szorongás és egyenletesen kifújja a levegőt. Megszorította a kezem. Kétségbeesetten pillantott rám.
  - Vivieni...
  - Sss! - békítően a szájára tettem az ujjam. - Ez a múltunk legfájdalmasabb része. El kell engedni. A jövő számít, és azt el sem tudom képzelni nélküled! - érzelmesen a mellkasára borultam, ő meg erősen magához szorított, az állát a fejem tetejéhez nyomta. Megnyugodtam. Szeret, csak nehezen viseli a múlt drámáit.

  - Szeretlek, édesem! Felejtsük el egymás kínzását és menjünk haza!
  - Remek ötlet. - emeltem fel a fejem és boldogan néztem a szemébe.
  - Ó, megöltétek a bulit! - húzta el a száját Kim.
  - Már úgyis késő van! - pattant fel Patty és felhúzta Kentin is a lócáról.
Mikor kifelé mentünk a bárból, Castiel az oldalához ölelt és odaszólt a másik két párnak.
  - Soha többet nem játszunk ilyet, megértettétek?
  - Az tuti! - emelte esküre a kezét Lys. - Sikerült a szórakoztató délutánból rémálmot csinálni!
  - Ez a pia meg a kíváncsiság hatása! - nevetett gondatlanul Kim.
 Elképesztett barátnőm lazasága. Hogy tud ilyen nem törődő lenni, mikor mindenki más zaklatott állapotban volt?
Elbúcsúztunk egymástól. Kimék a buszmegálló felé mentek, mi meg Castiellel felpattantunk a Yamahára.
Örültem, hogy Castiel úgy döntött, nálunk alszik. Féltem, hogy ez a keserves délután beárnyékolja a kapcsolatunkat, de láttam rajta, hogy görcsösen próbálja elfelejteni a történteket. Bár még menstruáltam és nem tehettük azt, amit nagyon szerettünk volna, mégis szép volt az esténk. Sokáig ölelkeztünk szótlanul az ágyamban és csak élveztük a pillanatot, hogy együtt lehetünk és szerethetjük egymást. Boldogan aludtam el Cast karjában.