Hátra mentünk a suli udvarára. Viszonylag kevesen lézengtek az udvaron. Megtaláltuk a fák alatt a kedvenc lócánkat, de ahhoz már hideg volt, hogy leüljünk, nem akartam felfázni, így csak megálltunk mellette. Castiel rágyújtott, megkínált engem is, de csak a fejemet ráztam.
Egyik kezében a cigit tartotta a másikkal megfogta az enyémet, a szájához emelte és megcsókolta a kézfejem, aztán el sem engedte. Így álltunk ott kézen fogva, és nekem jól esett meleg keze érintése.
Álmodozva néztem rá, de aztán erőt vettem magamon, hogy előhozakodjak a kínos témával.
- Tegnap délután volt egy kis zűr. - kezdtem bizonytalan hangon.
- Lecsapom a Ren gyereket, ha még mindig szekál téged! - szólt ingerülten a bőrdzsekis és sötétkék farmeres kedvesem. A kabátja szét volt cipzározva, barna, fehér feliratos pulcsit viselt alatta.
- Nem Renről van szó... ő elég normális volt. - válaszoltam zavartan, és hirtelen nem is tudtam, hol kezdjem. - Tegnap Kimmel és Sissy-vel elmentünk a Don Pepébe kajálni. Igazából Amber miatt mentünk, mert azt gyanítjuk, ki akar kezdeni Nathaniellel és kíváncsiak voltunk. De nem is ez a lényeg, hanem hogy befutottak Nath haverjai, odajöttek hozzánk, belénk kötöttek, volt egy kisebb vitánk és Ren mentett meg minket. Leszerelte rólunk a srácokat és tett egy olyan megjegyzést Nath haverjának, hogy a barátnője vagyok, csakhogy lekopjanak. Nathaniel egyből röhögött, hogy tudatni fogja veled, hogy Ren igényt tart rám, pedig semmi ilyesmi nincs... Szóval azt akartam, hogy tőlem halld, mi történt, mert a szőke sátán biztos nem így adja majd elő.
Mikor a mondandóm végére értem megkönnyebbültem, hogy túl vagyok rajta, de ugyanakkor attól tartottam, Cast mérges lesz, de legalább tiszta volt a lelkiismeretem.
De a fiú rezzenéstelen arccal hallgatott, aztán csak mosolygott.
A megjegyzés meglepett. Dührohamot vártam a szerelmemtől. Azt hittem haragra gerjed, ehhez a beletörődő, közömbös hozzáállásához nem voltam hozzászokva.
- Akkor nem vered meg a srácot, amiért azt mondta, a csaja vagyok? - kérdeztem elkerekedett szemmel.
Castiel felnevetett, odahajolt hozzám, homlokon csókolt, majd a szemembe nézett.
- Nem hát! Nem vagyok szörnyeteg! A srác most kapott tőlem egy piros pontot. Akinek érlelődik a pofán verés, az inkább Nathaniel.
- Ó, Castiel, annyira imádlak! - elragadtatva ugrottam a karjába, átöleltem a nyakát és erősen megszorongattam. - Szeretlek, mindennél jobban szeretlek!
- És is! Hát nem tudod? - kérdezte Cast azzal a félmosollyal, amit úgy imádtam, aztán megragadta a copfom, magához húzta a fejem és hevesem megcsókolt.
A csók olyan forróra és szenvedélyesre sikeredett, hogy beleremegett a térdem és felgyorsult a pulzusom. Mindenről megfeledkeztem, arról, hogy hol vagyunk, vagy miről beszéltünk. Csak Ő számított.
- Ha éhesek vagytok kora reggel, javasolnám nektek a büfét! - hallottam meg a hátunk mögött Lysander nevetős hangját.
Zavartan húzódtam el kissé Castieltől, de azért még az oldalához simultam.
- A szerelem sokkal boldogabbá tesz, mint az evés. - nevettem vidáman.
A Lys kezét szorongató Kim velem nevetett.
- Azt elhiszem, és még el sem fogsz hízni!
- Hát itt vagytok! - libbent Lys és Kim mellé Eva, aki fekete térdig érő szövetkabátot viselt, fekete csőnadrággal és szürke hosszított felsővel. - Alexy mondta, hogy kijöttetek. Mi a téma?
- Hát a szerelem! - mosolygott Lysander és cinkos pillantást vetett a fekete hajú lányra. - Ennek a két szédült vörösnek kéne egy intim szoba a suliban!
- Jaj, pervezkednek? - forgatta a szemét mókásan Eva.- Barátom, ez nem is rossz ötlet! - poénkodott Castiel. - Melody az új DÖK elnök, elé fogom terjeszteni a javaslatot!
- Ó, képzeljétek, milyen képet vágna az igazgatónő! - nevetett Kim.
- De félek, hogy sosem jutnánk be a helységbe, folyton foglalt lenne. - vágtam viccesen aggódó arcot.
- Megoldanánk. A bandát énekeltetném, hogy lefoglalja a népet, mi meg zavartalanul ellehetnénk. - folytatta a gondolatmenetet Cast.
- Hé! Elszámítottad magad, vörös rocker! - kiáltott rá Eva. - Nélküled bukás lenne a zenekarunk. Te vagy a sztár, a csajok miattad vannak oda, szóval neked kéne énekelni! A lábad elé vetik magukat, nem sok szabadidőd lenne romantikázni!
Bár Eva tréfának szánta a megjegyzést, rajtam végigfutott a kétségbeesés. Igaza volt, és rettegtem, hogy egyszer Castiel lecserél egy tucat imádójára. Meddig leszek elég neki? Vajon tényleg eljön majd az az idő, amikor minden este más csajjal fog szórakozni én meg el leszek felejtve? Ha ez bekövetkezik, belehalok!
- Á, azért Lysért is döglenek a lányok, szerintem van olyan jó cimbora, hogy feláldozza magát néha-néha, hogy Vivivel legyek! - folytatta a marhulást Castiel.
- Számíthatsz rám! - tisztelgett Lysander, mint egy katona.
Sajnos be kellett fejezni az ökörködést, mert megszólalt a figyelmeztető csengő.
Kaja szünetben Kimmel az állóasztalok előtt melegszendvicset ettünk. Mellettünk idegenek tolongtak. A zenekar az udvaron megbeszélést tartott, nem akartunk belefolyni, ezért kettesben ebédeltünk. Unottan rágcsáltuk szendvicseinket, amikor odajött hozzánk Amber és Charlotte.
A szőkeség is piros nadrágot viselt, mint én, csak rajta zöld ing volt, én meg reggel kék bő fazonú felsőbe bújtam, ami a csípőmön szűk volt és ezüst vastag öv díszített. Amber fekete körömcipőben felém tornyosult, mert csak egy piros balerinacipőt viseltem. Haragosan mért végig, zöld szeme szinte izzott.
- Vivien Marsall, tudja a barátod, hogy a Don Pepébe jársz flörtölni Nathanielhez és a haverjaihoz?
Gondolhattam volna, hogy ez piszkálja a csőrét. A szöszinek biztos zokon esett, hogy a fiúk tegnap le sem bagózták, mert minket "szórakoztattak".
- Én minden hátsó szándék nélkül mentem a Pepébe, hogy ott kajáljak, de az a gyanúm, hogy te azért voltál ott, mert szemet vetettél Nathanielre. - mondtam ki kerek perec, amit gondoltam.
- Miket képzelsz? - kérdezte felháborodva Amber, de a heves tiltakozása sokat mondott. Biztos voltam benne, hogy igazam van, csak letagadja. - Senkinek sem tilos oda menni. Mi is véletlenül kötöttünk ki ott, ugye Charlotte?
A kék felsős és lila csillagos nadrágos, barna hajú lány bólogatott.
- Igen. Unatkoztunk, így beültünk enni.
- Persze! Mindjárt beszopjuk ezt a dumát! - jegyezte meg fitymálva Kim és meghúzta a kólás poharát.
- Komolyan, Amber, azt hitted nem látjuk, hogy rá vagy kattanva Nathanielre? Csak a vak nem veszi észre! - maradtam a témánál és vádlón néztem a szöszi szemébe.
- Igen, tudja hol voltam és kivel, de nem az van, amit gondolsz. Nem tudsz nekünk bekavarni, de vajon, ha beszélek Leigh-el, ő nekem vagy neked fog hinni?
- Azt merd meg, és kitépem az összes hajad! - fenyegetőzött Amber, és olyan képet vágott, mint egy dühöngő fúria. - Ha ellenem fordítod a barátom, szörnyű bosszút fogok állni!
- Egyelőre nem áll szándékomban. - feleltem nyugodtan és unottan az asztalra könyököltem. - Csak figyelmeztetlek, hogy rajtad tartom a szemem. Egy húzásod van, és ha Iris és Nathaniel közé mászol, beköplek a pasidnak!
- De kemény lettél! - húzta fel az orrát a szöszi. - Biztos a nagymenő barátodtól vetted át a stílust. Ne képzelj rólam baromságokat! Nem kéne mások életébe belemásznod! Inkább azzal foglalkozz, milyen meghitt és baráti lett a hangulat a drága szerelmed és a gitáros EMO csajszi között. Inkább ezzel foglalkozz! Úgy énekelnek együtt, mintha összetartoznának!
Amber önelégült vigyort küldött felém, aztán elsétált a büfé felé.
Zaklatott lelki állapotban markoltam meg az asztal sarkát. Bár Amber előtt magabiztosnak mutatkoztam, korántsem éreztem magam annak.
- Nyugi, Vivi! - fogta meg a kezem Kim és lefejtette elfehéredett ujjaimat az asztalról. - Ez a némber csak vaktában vagdalkozik! Fel akart bosszantani!
- Hát sikerült neki. - húztam el a szám.
- Ne add meg neki ezt az örömöt. Tudta, hogy Castiel a gyenge pontod, ezért hozta fel.
- De mi van, ha igaza van? - kérdeztem szomorúan. Féltem beismerni a kételyeimet, de legalább Kimben megbízhattam. - Már egy jó ideje attól rettegek, hogy Castiel elcsábul és ráveti magát valamelyik kitartó rajongójára.
- Én ezt nem hiszem. - ingatta a fejét Kim, aki most nem viselte megszokott sapkáját. - A reggeli jelenet is bizonyítja, hogy csak téged lát... Eva meg... nos, nem hiszem, hogy bejönne neki Castiel, és téged sem árulna el azzal, hogy rácuppanjon a pasidra.
- Eva miatt nem is igazán aggódok. Biztos nem szúrna hátba.
- Akkor meg mit parázol? Felejtsd el azt a mérges kígyót! Meg is érdemelné, hogy bemártsuk Leigh-nél. - tért vissza az eredeti témára a barátnőm.
- Nem, még nem. Majd, ha lesz bizonyítékunk ellene! - közöltem és összeesküvő pillantást vetettem Kimre.
- Lesz, biztos, hogy lesz. - vigyorgott gonoszul a fekete hajú lány.
A nap lassan telt és unalmasan. Amint tudtam Castielen csüngtem, hogy eltereljem a figyelmem saját borús gondolataimról.
Egész nap feszülten vártam, hogy mikor fog Nath vagy Amber befeketíteni Castiel előtt.
A tesi óránk elmaradt, mert Boris nem ért rá, így csapatostól ücsörögtünk a lelátón. Nem is bántam, hogy nem kell utolsó órában ugrabugrálni. Castiellel, Kimmel, Lyssel és Evával ültem szép libasorban, mögöttünk Ren, Alexy Armin és Kentin nyüzsgött. Nathaniel lent állt a korlátnak dőlve, Dajannal, Jade-el, Amberrel és Torival pusmogott. Feltűnt, hogy a szőke liba és a gonosz tekintetű Nath egyre sűrűbben tekintget felénk. Biztos voltam benne, hogy Amber éppen ellenem hangolja a srácot. Nem is tévedtem, nemsokára Nathaniel felsétált mellénk és farmernadrágja bújtatójába akasztva a két hüvelykujját, lazán megállt előttünk a lépcsőn.
- Castiel, vigyázz a csajoddal, mert lehet, akar valamit az új fiútól. - szólalt meg a szőke fiú provokálóan. Nath büszkén feszített, a fehér póló, amit viselt, a mellkasára tapadt, és azon gondolkodtam, mióta gyúrhat, mert hogy tavaly még nem volt ilyen sportos testalkata, az biztos. Vagy csak az egy-két számmal nagyobb pólók és ingek takarták eddig? - Vagy a méregzsák kattant rá a nődre, már nem is tudom pontosan!
- Feleslegesen jöttél, öcsi! - szólt vissza Castiel. Az arcán halálos nyugalom tükröződött és nagyon örültem, hogy ez a bunkó nem tudja felbosszantani. Közben Cast birtoklóan átölelte a vállam. - Nem aggódom. Száz százalékosan megbízom Viviben. Ezerszer bebizonyította már, hogy csak engem szeret! Te meg ne kavarjál nekünk, mert még véletlenül eljár a kezem!
- Ó, nagyon megijedtem! - nevetett Nath. - Rég rájöttem már, hogy neked csak a szád jár! Semmi olyat nem tennél, ami a kicsi cicádat felzaklatná, igazam van?A szívem ki akart ugrani a helyéről, féltem, hogy Castiel elveszti a türelmét és nekiesik Nathanielnek. Jó, a provokáló majom megérdemelte volna, de nem akartam, hogy Cast bajba keveredjen.
- Vivinek volt igaza, hogy csak ideig-óráig volt veled. Nem csodálom, hogy mellettem kötött ki, bunkókám! Meg sem érdemelted! - válaszolta Cast gyilkos pillantás kíséretében. Tudtam, hogy azért emlegeti a múltat, hogy bántsa a másik srácot.
- Életem tévedése volt. - válaszoltam csendesen és Castiel vállára hajtottam a fejem.
- Azt hiszitek nekem jól esett, hogy csak pótlék és vigasz voltam? - kérdezte Nathaniel dühtől vörös arccal.
Ahogy ránéztem, egy pillanatra rám tört a lelkifurdalás. A szőke vagány szemében ott volt minden fájdalma és a csalódottság, de mire felfoghattam volna, duzzogva legyintett és leszaladt a lépcsőn, visszament Dajanékhoz.
- Ez a kis patkány nagyon ellenetek van. - jegyezte meg Kim az orrát húzgálva.
- Csak a szája jár. - legyintett Castiel közömbösen.
- Ne is foglalkozzunk vele! - szóltam gyorsan, de igazság szerint azért, mert megsajnáltam Nathanielt és nem akartam, hogy ócsárolják. Még emlékeztem rá, milyen volt, amikor velem járt. Kedves volt, figyelmes, bármit megtett volna értem, csak nem értékeltem. Megint féltem, hogy miattam lett ilyen. Nem szabad ilyesmikre gondolnom, mert csak magamat bántom.
Castiel mellkasára borulva lassan eltelt az óra és elfeledtem nyomasztó gondolataimat.
Csak, amikor kiértünk a kapuhoz, akkor tudtam meg, hogy Castiel nem ér rá velem tölteni a délutánt. Igaz, hogy nem próbáltak, de a nővére hívta, hogy nem tudja hová tenni a gyereket, megkérte Castielt, hogy vigyázzon a keresztfiára. A párom persze nem mondhatott nemet és én sem duzzoghattam, elfogadtam, hogy a családjára is szakítania kell időt. Így elbúcsúztunk, és magányosan indultam haza.
Még el sem értem a Diákparkig, amikor azt vettem észre, hogy valaki kiabál mögöttem.
- Vivi... Vivi, várj meg!
Meglepetten torpantam meg és bevártam a felém rohanó Rent.
- Hát te? - kérdeztem csodálkozva.
A fiú piros, vastag kapucnis pulcsiban és fekete farmerben jött felém, fél vállán a táskájával.
Mikor utolért, szuszogva kifújta magát, aztán együtt indultunk el komótosan.
- Veled megyek, úgyis egyfelé lakunk.
És erre csak most jöttél rá? - gondoltam gunyorosan, de nem mondtam ki, nehogy megint visszabújjon a csigaházába.
- Jó. - bólintottam rá kurtán.
Volt egy olyan érzésem, hogy beszélni akar velem, ezért szaladt utánam.
Jó darabig némán ballagtunk egymás mellett. Szándékosan hallgattam, hátha elmondja mit akar, mert valahogy ráéreztem, hogy akar valamit, csak nehezen szánja rá magát.
Már a zebrán is átértünk, mire Ren nagy sóhaj után megszólalt.
- Vivien... tesin akaratlanul is hallottam, mit mondott nektek Nathaniel... és nem úgy van.
Hirtelen nem tudtam, mire gondol. Értetlenül ráncoltam a homlokom.
- Miről beszélsz?
- Nem igaz, hogy akarok tőled valamit. - a fiú arcszíne majdnem megegyezett a pulóvere színével.
Majdnem elnevettem magam, olyan kínosan feszengett. Komikus volt a helyzet, de nem akartam rontani a lelki állapotán, így visszafogtam magam.
Muszáj volt az utolsó mondatot jól kihangsúlyoznom, nehogy mégis reménykedjen velem kapcsolatban. De szerencsére Ren megértően bólogatott.
- Megkedveltelek, de csak, mint barátot. Ezt tisztázni akartam. - felelte a fiú komoly képpel. Semmilyen érzelem nem volt leolvasható az arcáról. A jég még mindig beárnyékolta, de még így is ezerszer barátságosabb volt, mint ezek előtt.
- Nem is értem Nath, hogy élte túl az első évet. Ha mindig így viselkedett, hogyhogy nem nyírta még ki a barátod? - érdeklődött Ren.
- Tudod, Nathaniel nem volt mindig ilyen. Rá se ismernél. Tavaly stréber volt, csendes, kedves, éltanuló, a diákelnökség feje. Akkor még nagyon szeretetreméltó volt, amikor jártam vele. Igaz, nem tudtam értékelni, mert már akkor is bele voltam őrülve Castielbe.
- Fura, hogy így megváltozott. Szerinted, mi lelte? - kérdezte Ren.
Nem mertem kimondani a belső félelmeimet, hogy saját magamat okolom Nath megváltozásáért, ezért az eredeti fedősztorit adtam elő.
- A nyáron összehaverkodott Jinxékkel és ők vitték rosszba. Olyan, mintha agymosáson ment volna keresztül. Ez a fiú már nem az, akit mindenki kedvelt és szeretett. Mintha most azon munkálkodna, hogy megutáltassa magát.
- Az emberek változnak. A jók könnyen térnek rossz útra, de a rosszak nehezen javulnak meg.
- Ezzel vitatkoznék! Nézd meg Castielt! Egy önimádó, bunkó, csajozó gép volt, és nézd meg mi lett belőle! Egy kezesbárány, aki verekedni sem hajlandó, csakhogy ne aggódjak miatta. - érveltem vidáman és büszkén. Félszegen még hozzátettem: - Meg aztán te is jó irányba kezdesz változni.
- Ha van kiért, úgy könnyebb.
- Hát lehet.
A beszélgetés kútba fulladt. Hazáig már nem beszéltünk. Ren hamar elköszönt, én meg megtettem még azt a néhány métert az otthonomig.
A délután nehezen telt, a házikkal és a tanulással kínlasztottam magam, de nehezen ment, mert össze-vissza kavarogtak a fejemben a gondolatok. A mai nap nagyon megterhelt. A félelem, hogy Castiel egyszer elcsábul, vagy elhagy a sikeres karrier miatt, Nathaniel értelmetlen vagdalkozása, ami miatt hibásnak érzem magam és a Rennel folytatott beszélgetés is sok volt mára. Egyre gyengébbnek éreztem magam és egyre fáradtabb lettem.
Mire lezuhanyoztam, minden végtagom nehéznek éreztem és furcsán lüktetett a testem. Keservesen sóhajtozva bújtam az ágyamba és a nyakamig húztam a takarót, mert már a hideg is rázott.
Alig vártam, hogy alhassak, mert legyűrt a kimerültség.
A kínzó fejfájásra, reméltem, hogy az alvás az orvosság.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése