Fekete szűk nadrágban és piros magas nyakú pulcsiban dőltem a falnak, lábamnál hevert a hátizsákom, meg a Castielé. Megint én vigyáztam a cuccára, míg kint bagózott.
- Jó volt tegnap az a kis kikapcsolódás a Bázison. - jegyezte meg Kim, aki ezúttal nem viselt sapkát. Fekete haja fel volt hátul tupírozva, gyöngyös farmert viselt és sárga, kötött pulcsit, ami kiemelte bőre barnaságát.
- Ja. A játék jó volt, de a hülye kérdések... - húztam el a szám nyafogva. - Te és Lys rohadt gonoszok voltatok. Nagyon megérdemlitek egymást.Kim erre csak felvihogott.
- Na hallod! Jó érzékünk van beletaposni mások életébe. Most nagyon jól elvagyunk, de valamiért rossz előérzetem van. - vallotta be Kim szem forgatva. - Valamiért úgy érzem, a boldogság mulandó, és nemsokára történik valami borzasztó. Félek kicsit.
- Ne izélj már, te csaj! - csaptam barátnőm vállára indulatosan. - Ne fesd az ördögöt a falra! Igenis jár nekünk a boldogság!
- Az biztos, mégis tartok tőle, hogy a rajongók hada megszédíti a páromat.
- Ha tudni akarod, én is ettől parázok. Castiel túl jó pasi. Nem tudom, hogy fogom bírni, ha sikeres lesz a zenei pályája és lógnak majd rajta a csajok. - ismertem be a kételyeimet. A cipőm orrát bámultam és a kólámat lötyögtetem a pohár alján. Még Kimnek is nehéz volt bevallani a félelmeimet.
- Lysander mindig nyakra-főre csajozott, félek, hogy kísértésbe fog esni. Az ösztöneim már riadóztatnak.
- Csak remélni tudjuk, hogy szeretnek annyira, hogy ne kacsingassanak más felé. - huncut mosolyt küldtem Kimnek. - Ráadásul Eva és Alexy szemmel tartja nekünk a fiúkat.
- Na igen... - sóhajtott Kim. - Kérdés, hogy elárulnák-e nekünk, ha gáz van.
- Alexy tuti. - vágtam rá. - Kellemesen csalódtam benne. És szerintem Evangeline is, bár őt még nem kértem meg, hogy tartsa szemmel Castielt.
- Én nem bízok a csajban. Van benne valami fura. - mondta ki a véleményét a rövid hajú lány. - A helyedben nem bíznám rá Castielt, mert néha túlzásba pajtáskodik vele. Nehogy itt lecsapja a kezedről!
- Ugyan már, Kim! Te paranoiás vagy! Szerintem Cast nem Eva esete, Castiel meg nem adna engem egy zárkózott apácáért.
- Úgy legyen! Mert az tuti, hogy nálad pörgősebb és szenvedélyesebb csajt nem talál.
- És ezt ő is tudja. - nevettem, de a szívem mélyén azért voltak kételyeim.
Becsengettek és elvonultunk a földrajz teremhez. Utáltam ezt az órát, de mivel Castiel mellett ültem és dugi puszikat kaptam, amikor a tanár a térképnél magyarázott, rögtön jobban kibírtam.
Reggeliző szünetben egy darabig nyalakodtunk Castiellel, de miután Dakota elrángatta tőlem, egyedül maradtam a kőkemény párizsis zsemlémmel. A büféasztalnál csupa idegen állt mellettem, mert Kim kiment a fiúkkal. A többieket nem láttam merre bujkálnak.
Unottan rágcsáltam, amikor Patty keveredett mellém egy kis üveg Coca-Colával a kezében.
- Csá! Mizu? - kérdeztem mosolyogva a copfos, farmer csőnadrágos és zöld felsős lánytól.
- Nem sok. Kentint elhagytam valahol.
- Örülök, hogy jól megvagytok. - vágtam rá őszintén.
- Nos igen... annak én is. Csak néha Kenre rájön az öt perc, és olyankor nem bírom elviselni. Elég sűrűn összezördülünk mostanában.
- Igen, Kennek van egy furi természete. - ismertem el. - De aranyból van a szíve, a bohóc szerep csak álca.- Tudom, de néha akkor is sok. - Patty meghúzta a kólásüveget, aztán szemöldök ráncolva nézett rám. - Mondhatok neked valamit bizalmasan?
- Persze. Remélem, nem a szakításon gondolkodsz! Olyan cukik vagytok együtt!
- Szakítani? Nem, nem hiszem... - nézett rám elkeseredve Patty. - Jól érzem magam Kentinnel. Olyan, mint én, csak fiúban, de pont emiatt érzem úgy, hogy néha nem jó így. Néha uncsi, vagy túl viharos a kapcsolatunk, középút nincs. Van, hogy inkább testvéremnek tekintem, mint szerelmemnek. De lehet, ehhez az is hozzájárul, hogy tegnap biliárd után levittem a húgom a játszótérre és ott volt Armin. Megismert a kosárklubból. Sötétedésig ökörködtünk. Annyira jó fej, helyes és az ellentéte Kentinnek. Kétértelmű megjegyzésekkel húzott, és kicsit úgy tűnt flörtölt velem. Nem érdekelte, hogy Kennel járok. Természetesen nem történt köztünk semmi, de eljátszottam a gondolattal, hogy mi lenne, ha vele járnék.
Mikor Patty befejezte a monológját sokáig csak álltam ott, és gondterhelten próbáltam feldolgozni a hallottakat. Értettem, hogy a lány unja az ellaposodott kapcsolatát, de a helyében én biztos nem kacsingatnék más felé, ha így járnék Castiellel. Megsajnáltam Kentint, mert nagy érvágás lenne neki, ha Patty, akit imád elhagyná, mert talált jobbat. Az meg, hogy Patty-nek Armin tetszik, csak még nagyobb galiba lenne. Reméltem, erre nem kerül sor.
- Én ebbe nem akarok beleszólni, és nem is vagyok pártatlan, hisz tudod, hogy Kentin a szívem csücske. - kezdtem a mondókámat idegesen. Nem akartam belefolyni, de muszáj volt. - Olyan nekem, mint egy féltestvér. Ha szereted, tolerálni kell egymás hóbortjait és közösen kell találni megoldásokat a problémákra. Neked kell tudni, szereted-e igazán, csak arra kérlek, ne bántsd meg. Légy vele őszinte és beszéljétek meg, ha baj van.
- Igazad van, Vivike. Alszom rá egyet, és megtárgyalom vele a gondokat. Túlságosan ragaszkodok hozzá ahhoz, hogy könnyedén elváljunk.
- Na, ennek örülök. - sóhajtottam megkönnyebbülve. - Nem akarom, hogy más szenvedjen, amikor mi Castiellel remekül megvagyunk.
- Az biztos, hogy irigylésre méltó a kapcsolatotok! - értett egyet Patty vidáman. - Süt rólatok a boldogság és az összetartozás. Csak így tovább!
Örültem, hogy elterelődött a téma és annak is, hogy mindenki szép párnak lát minket Castiellel. Dagadt a mellkasom a büszkeségtől.
Történelem órán Rosával ültem, mert Kim átcuccolt Violához, Lysander meg Castiellel bandázott.
Az óra szörnyen unalmas volt, nem kötött le a francia forradalom.
- Mizu, Rosaly? - löktem meg a könyökömmel a fekete, hosszú, szűk felsős és fehér nadrágos szépséget.
- Á, semmi jó! - sóhajtott Rosa mogorván. - Sikeresen elültetted a bogarat a fülembe. Már nem vagyok száz százalékosan boldog Gabriellel. Ráadásul emészt a gondolat, hogy Amber padlóra fogja küldeni Leigh-t, és ez máris fáj. Nem tudok mit tenni, mert rájöttem, hogy még mindig kötődök az exemhez.- Az élet bonyolult. - jegyeztem meg bölcsen.
- Ez aztán nagy segítség! - háborgott Rosa és megrázta platinaszőke sörényét. - Ezt magamtól is tudom! Az a kérdés, meddig mehet ez így tovább, és mikor omlik össze megint az életem?
- Az elkerülhetetlen mindig akkor következik be, amikor nem számítunk rá! - mondtam megint, mint valami kínai szerzetes.
- Vivi! Elalvás előtt valami pszichológia blablát olvastál és pozitív gondolatokkal ébredtél? - kérdezte gúnyolódva, de tréfásan Rosa. - Az ilyen beszólásoktól nem vagyok előrébb! Te mit csinálnál a helyemben?
- Én mondtam, hogy szólnék Leigh-nek, mit művel a kedvese, és Gabe-nek is megmondanám, hogy valami megváltozott, de ezt még nem tetted meg, szóval nem tudok mást mondani.
- Képtelen vagyok árulkodni Leigh-nek. Másrészt nincs is bizonyítékunk Amber ellen. Az egy dolog, hogy hallottad, mit mondott Toriéknak, de nem láttuk, így lehet csak hencegett. Az pedig, hogy Nathaniel körül legyeskedik, még nem elég.
- Akkor mit vársz, mit mondjak? Várd meg, míg magától beüt a mennykő. Mert be fog, arra mérget vennék. - feleltem elszántan, mert biztos volta benne, hogy Rosa kapcsolatának napjai Gabriellel meg vannak számlálva, ahogy Leigh is rá fog jönni, milyen is Amber valójában.
A nap végén még Iris is nekem kezdett panaszkodni. Együtt álltunk a suli kapuban, mert Castielt vártam, tovább tartott a zeneszakköre, mint a kosárlabda edzésem.
Iris fekete, rövid szövetkabátban és lila nadrágban ácsorgott mellettem.
- Minden rendben? - kérdeztem a fonott hajú lányt, mert a szeme alatt karikák virítottak és elgyötört volt az arca. Dideregve húztam össze magamon a szegecses dzsekit, mert ismét ránk köszöntött az őszi szeles, borongós idő.
- Nem igazán. - húzta el a száját Iris. - A múlt héten még Nathaniel jó fej volt, de mostanában megint túl bunkó és hideg. Kétszer is hiába vártam egymás után, mert inkább Jinxékkel lógott. Ilyenkor elgondolkodok, hogy baj van, ha fontosabbak neki a haverok, mint én. És akkor ott van még, hogy csak a jó ég tudja, mit csinálnak, amikor bandáznak.
Csajoznak, menőznek és füveznek. - gondoltam fanyalogva, de nem mertem kimondani, hisz nem volt rá bizonyítékom.
- De vannak jó napjaink is! - érvelt Iris.
- És megéri a borzalmakat az a néhány jó pillanat? Mert szerintem nem. Ha Castiel ilyen lenne, nem maradnék mellette, akármennyire szeretném. Fel kell ismerni, ha valami nem működik és nem szabad erőltetni.
Reméltem, hogy Iris nem sértődik meg, amiért nyíltan kimondtam a véleményemet. Sokkal boldogabb lennék, ha a lány szakítana Mr. Bunkóval, mielőtt teljesen tönkre teszi. Mert biztos voltam benne, hogy nemsokára Amberre, vagy valaki másra cseréli ezt a megbízható és számára már unalmas lányt.
- De én...
- Ne mondd, hogy szereted! Te nem a mostani énét szereted, hanem azt, aki régen volt! Fogd fel, hogy már sosem lesz olyan! - Iris szavába vágtam és dühösen kimondtam mindent, amit gondoltam. - Ha továbbra is vele maradsz, csak magadat kínzod! Ne tedd tönkre az életedet egy barom miatt!
- Könnyű azt mondani! Tényleg szeretem, túlságosan is szeretem. - közölte könnybe lábadt szemekkel Iris. - Hiába papolsz nekem, tudom, hogy ha a helyembe lennél, te is harcolnál Castielért és reménykednél, hogy miattad megváltozik!
Ezzel kifogta a szelet a vitorlámból, mert igaza volt. Dumálok, osztom az észt, de tuti, hogy én is kitartanék Castiel mellett, ameddig csak lehet. A szerelem őrültségekre készteti az embert és reményt ad akkor is, ha már veszett az ügy.
- Igazad van, csajszi! - sóhajtottam reménytelenül. - Nem akartam a nagyokost játszani, de hidd el, még nem ismered igazán Nathaniel rossz oldalát. Meg fog csalni téged, erre mérget is vennék. Készülj fel, hogy nagy csalódást fog okozni neked! - figyelmeztettem a lányt óvatosan.
- Erre nem is akarok gondolni! - hárította Iris.
- Jó, akkor beszéljünk másról. - váltottam témát. - Te is rajzra jársz Dimitry-hez. Hogy halad Viola a meghódításával?
- Ó, annyira szánalmas. - legyintett Iris, de azért mosolygott. - Viola nagyszerű rajzoló, de a pasas előtt játssza a butuska kezdőt. Folyton tanácsokat kér tőle, mindig a közelébe férkőzik és mereszti rá a baba szemeit. Ma még az ecsetkészletét is leborította, mikor a tanár mellé ért. Aztán együtt szedték fel, de látnod kellett volna! Direkt úgy helyezkedett, hogy Dimitry betekinthessen a dekoltázsába. Viola annyira teper és vicces őket figyelni.
- És mit gondolsz, sikerrel fog járni?
- Meg van rá az esély. - bólogatott Iris. - Szerintem, a szépséges tanár úr gerjed Violára. Legalábbis másképp néz rá, mint ránk többiekre és többet is foglalkozik vele.
- Nahát, mik ki nem derülnek. - mosolyogtam. - Drukkolok, hogy összejöjjenek, már ha Viola komolyan gondolja. De a módszerei nem tetszenek. Még nem is szakított Matthew-val és másik pasira hajt. Ez nem tisztességes.
- A szerelem nem mentség az őrültségekre.
- Lehet, de sok mindent megmagyaráz. - felelte Iris fájdalmas arccal és tudtam, hogy már nem Violára céloz, hanem saját magára.
- Azért remélem, mind olyan boldogok lesztek egyszer, mint én. - biztattam kedvesen.
- Neked nagy szerencséd volt. Castiel és te tökéletes pár vagytok. Őrültek, vidámak, szenvedélyesek és kiszámíthatatlanok vagytok, mégis tökéletesen kiegészítitek egymást.
- Azért ne hidd, hogy nekünk nincsenek rossz napjaink meg veszekedéseink, de megtanultuk kezelni az ilyen helyzeteket. A boldogság kulcsa a megértés és a problémák tisztázása.
- Meg a jó szex. - vigyorgott Iris.
Elpirultam, de azért hevesen bólogattam.
- Na igen, az sem mellékes! - már láttam közben, hogy Castiel felénk sétál fél vállán a fekete hátizsákjával. - Végre jön Castiel.
- Akkor én megyek is! - búcsúzott Iris. - Elgondolkodok majd a tanácsodon, de azt azért nem hiszem, hogy képes lenne Nath megcsalni! Szia, és szép délutánt nektek!
Iris gyors léptekkel elindult jobbra.
Amikor Castiel mellém ért, mosolyogva átölelt.
- Szia, drágám! Örülök, hogy megvártál!
- A legfőbb rajongód megfagyni és képes, csakhogy lásson! - nevettem vidáman. Egymás derekát ölelve elindultunk hazafelé. - Viszont ki kell majd engesztelned! Lilára fagyott a kezem és a lábam!
- Szívesen felmelegítelek, amit a szobádba értünk! - ígérte a vörös ördög kihívó mosoly kíséretében.
- Ó, már alig várom!
- És hogy telt a napod? Láttam, a csajok nem hagytak unatkozni. Minden szünetben rád tapadt valaki. - váltott témát Castiel, miközben átvezetett a zebrán. Jó érzés volt a hidegben magam körül érezni meleget és biztonságot sugárzó karját.
- Te szemmel tartasz engem?
- Bizony ám! A fél szemem mindig rajtad tartom, arra az esetre, ha valami öngyilkos Casanova rád akarna cuppanni! Ha egy is a közeledbe menne, a balesetin kötne ki! - ezt Castiel olyan lazán közölte, mintha csak az időjárásról beszélt volna.
- Védelmezel, mintha a tulajdonod lennék! - fújtam, de nem sértődtem meg, inkább örültem, hogy ennyire ragaszkodik hozzám.
- Az is vagy, angyalom! Az is vagy. - mosolygott a fiú és hozzám hajolt, hogy homlokon csókoljon.
- Nem vitázom, mert igaz. - mosolyogtam szeretettel. - Úgy örülök, hogy ennyire flottul működik a kapcsolatunk. Képzeld, ma én voltam a csajok lelki szemetesládája. Kim, Patty, Rosa és még Iris is nekem panaszkodott a gondjairól.
- Biztos azért, mert bíznak benned és látják, milyen boldog vagy. Azért kérnek tanácsot tőled, mert tudják, hogy neked nincsenek problémáid. Tökéletes a szerelmi életed - velem!
Az utolsó mondat hallatán hangosan felnevettem.
- Kicsit sem vagy elszállva magadtól! Ez annyira beképzelten hangzott.
- Lehet, de akkor is ez az igazság. - vigyorgott Cast, és még a szürke szeme is felragyogott.
- Nos... igen. Nem tehetek róla, hogy te vagy a boldogságom! - mondtam ki érzelmesen és nem szégyelltem, hogy így érzek. Ha ő velem volt semmi más nem számított, és semmi gond nem ért el.
- Zene füleimnek! - nevetett megint a fiú. - Csak érjünk haza és megmutatom, te mit jelentesz nekem!
- Folyton a szexen jár az eszed! - zsörtölődtem tréfásan, és az oldalába böktem az ujjam.
- Á, dehogy! Csak rajtad, és ha már így van, miért ne dobnánk fel az unalmas napokat egy kis élvezettel?
- Minek is tiltakoznék, amikor én is ezt akarom? - vigyorogtam csábítóan.
Castiel rosszallva nézett rám.
- Jó lenne, ha az ilyen vallomásokat nem az utcán tennéd meg, mert még elvesztem a fejem és rád vetem magam egy kapualjban!
- Júj! Nagyon siessünk haza! - jelentettem ki ártatlan képpel. Vidáman elkaptam a kezét, húztam magam után. Futva tettük meg azt a jó pár métert hazáig.
Közben azon járt az eszem, hogy nem értem, mit nyűglődnek a többiek. Annyira egyszerű boldognak lenni....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése