Csajok délutánja

Másnap suli után megbeszéltük Kimmel, hogy feljön hozzám, ha már a fiúk próbálnak, együtt akartuk mulatni az időt, plusz elmeséltem a barátnőmnek, hogy kihallgattam Amberék beszélgetését, hogy a Don Pepébe készülnek délután. Kimmel az ágyamon lazultunk és elhatároztuk, később odamegyünk, hogy a végére járjunk, valóban Nathaniel miatt mennek-e oda. Már épp magamra vettem a bordó bőrdzsekim, és a zsebembe dugtam a telefonom, amikor az pittyegni kezdett, SMS-em érkezett.
  - Azt ne mondd, hogy Castiel írt, mert máris hiányzol neki! - nevetett Kim, aki már az ajtóm előtt ült kívül, és épp befűzte hosszú szárú bakancsát.
  - Nagyon valószínű! - nevettem boldogan. Belenézem a tükörbe, a hajam rendben volt, így én is belebújtam a telitalpú fekete cipőmbe, aztán kihúztam a zsebemből a mobilt.
  - Jó neked! Ha Lys zenél, eszébe sem jutok! - panaszkodott Kim. Felpattant a földről és becipzározta fekete pufis, rövid dzsekijét.
Közben már olvastam is az üzit.

  - Nem Castiel. - mondtam Kimnek. - Zack írt, hogy vigyázzak Sissy-re.
  - Ó, ez nem jókor jött! - húzta el a száját Kim, és az ágyam szélére huppant. - Akkor lőttek a nyomozósdinak?
A gondolat elkeserített. Jó lett volna megfigyelni Amberéket, de Sissy-t nem hagyhattam magára. Arra nem is számítottam, hogy Ren esetleg vigyázna a húgára, most, hogy már programom van, de ekkor fény gyúlt az agyamban.
  - De buták vagyunk, Kim! Össze tudjuk kötni a kellemest a hasznossal! Vigyük magunkkal Sissy-t a Don Pepébe.
  - Ez szuper ötlet! A kicsik odavannak a gyors kajáért! - lelkesedett Kim.
Így történt, hogy ketten mentünk a gyerekért. Sissy idegenkedve fogadta a barátnőmet, de miután előadtuk az ötletünket, hogy kimozdulunk otthonról és csavarogni megyünk, már ő is feloldódott és gyorsan magára vette fekete kis kabátját. Mivel megállapítottuk, hogy Ren nincs otthon, nem akartam, hogy a húga miatt aggódjon, ezért írtam egy üzenetet, és a hűtő oldalára tűztem egy katicás hűtőmágnessel. "A Don Pepébe mentem a húgoddal vacsizni. Vivi"
Hamarosan már hármasban sétáltunk a kopár utcán a borongós időben. Az égalja előttünk nagyon szürke volt, lógott az eső lába, de reméltem, nem fogunk megázni.
A kislány végig fogta a kezem és az óvodában történtekkel szórakoztatott.
Kim hamar megtalálta vele a közös hangot, vicces beszólásokkal és megjegyzésekkel hamar megszerettette magát a kislánnyal.
Hamarosan elértünk a Don Pepébe.
Elég sok asztal volt foglalt, mi megcéloztuk az ajtóhoz legközelebbit és leültünk. Érdeklődve nézem körbe. Sokan tolongtak a kiadó pult előtt, és az asztaloknál is fiatalok nyüzsögtek.
Észrevettem, hogy a pult melletti asztalnál ott kacarászik Amber és Charlotte a fehér nyitott köpenyt, zöld pólót és farmert viselő Nathaniellel. A szőkeség úgy nézett Nathanielre, mintha minimum egy görög Isten állna előtte. Kimmel jelentőségteljesen néztünk össze.
  - Sült krumplit kérek, nagy adagot meg sok Pepsi kólát. - rángatta meg a könyököm Sissy, hogy rá figyeljek.
  - Oké. És mi, Kim? Sajtburger?
  - Legyen. Megyek, hozom a kaját, te csak tartsd szemmel a gerlepárt. - bólintott rá Kim. Kicsusszant az asztal mellől és elment sorba állni a pulthoz. Pechünkre pont a harmadik kikérő hely előtt került sorba Kim, így Nathaniel azonnal kiszúrta a fekete lányt. Láttam, hogy beszélgetni kezdenek, aztán Nath még segített is Kimnek az asztalunkhoz hozni a kaját. Kim hozta egy kék tárcán a sajtburgereket, és két pohár kólát, a fiú meg Sissy adagját.

  - Helló, szép hölgyek! - tette a kislány elé Nath mosolyogva az ételt, aztán áthatóan rám nézett. - Nem is tudtam Vivi baba, hogy van egy eltitkold gyereked!
  - Sissy Ren húga. Én vigyázok rá mellékállásban. - feleltem foghegyről.
  - Nocsak! Mik vannak!
Kim leült vissza a helyére és morcosan nézett Nathanielre.
  - Neked nincs jobb dolgod? Muszáj rajtunk lógnod? Szeretnénk nyugodtan megkajálni!
  - Nincs, hál Istennek! Képzeld, az a feladatom, hogy a szép lányokat szórakoztassam! - vágott vissza Nath, és félelmetes mosolyt küldött felénk.
  - Gondoljuk ezért kacarásztál Amberrel is! - vágtam rá fitymálva.
  - Féltékeny vagy, drágám? - nevetett a szőke srác vidáman. - De tudod, mit? Amber le van tojva, ha itt vagy te is!
Nathaniel lazán leült mellém, mint akinek tényleg semmi egyéb dolga. Megütközve néztem rá, de jól láttam rajta, hogy komolyan gondolja, amit mondott, és ez felettébb bosszantott. Amberék felé lestem. A piros, mélyen dekoltált felsős és fehér szűk nadrágos szőkeség feje piros volt és látszott rajta, hogy mérges, amiért Nath otthagyta őket miattunk. Ez azért némi elégtétellel töltött el. Bármit is tervezett Amber Nathal, keresztül húztam a számításait.
  - Milyen kedves. - válaszoltam gúnyosan, de már Nathaniel nem is figyelt rám, mert belépett három idősebb fiú, és vigyort küldött feléjük.
  - Bocs, drága hölgyek, de megjöttek a barátaim. Később még rátok nézek! - kacsintott rám, aztán a fiúkhoz sietett és pacsizott velük. Nath egy sarokasztalhoz vezette az érkezőket és leült közéjük. Alaposan megnéztem a társaságot. Volt egy szőke, derékig érő hajú, zöld szemű fiú, egy barna, nagyon rövid hajú, nagydarab srác, tetovált nyakkal és egy fekete, felfelé zselézett hajú, szürkés, majdnem fekete szemű fiú. A kis társaságról látszott, hogy idősebbek és a kemény maghoz tartoznak. Mind egyéni stílusban öltöztek fel, és sütött róluk, hogy rossz fiúk. A fekete hajú volt a legjóképűbb közöttük és látszott, hogy ő a főnök. Nath felszabadultan röhögött a bandával, és rögtön feltűnt, hogy sajnos illik közéjük. Ez már tényleg nem az a fiú volt, akit egykor kedveltem, mégis vonzóbb volt, mint valaha. Míg Sissy és Kim csicseregve evett, tovább bámultam a fiúkat. Észrevettem, hogy Nathaniel nagyom magyaráz a bandavezérnek, aztán Amberék felé mutatott, majd felénk. Összedugta a fejét a fiúkkal és el tudtam képzelni milyen mocskos dolgokat mondhatnak rólunk, mert egyértelműen piszkos tekintettek lestek felénk. Láttam, hogy a vezérbika Amberékre les, hevesen megrázza a fejét, aztán egyenesen a szemembe nézett kéjes pillantással. Az arcomba szökött a vér. Tudtam, hogy ez azt jelenti, engem részesít előnyben, nem a szöszit.
Szinte a szívem a torkomba ugrott, mert a fekete hajú srác felpattant és egyenesen felénk indult.
Idegesen böktem Kim bordái közé a könyököm.
  - Aj-jaj! Nath haverja ide jön! - súgtam a fogam közt, és meghúztam a kólás poharam, hogy ne vegyék észre rajtam mennyire ideges lettem.
  - Csak lazán, lazán... - nyögte Kim, de mást már nem volt időnk megbeszélni, mert a fiú az asztalunk sarkára támaszkodott.
  - Helló, csajok! Ritkán téved be ide két ilyen szépség! Csatlakozhatok hozzátok? - küldött ellenállhatatlan mosolyt nekünk a fekete bőrmellényes, szürke hosszú ujjú pólós és térdén koptatott, világoskék farmeres srác.
  - Ne! - kezdte Kim, de az asztal alatt a lábára tapostam, hogy elhallgattassam.
  - Hát persze. Szívesen ismerkedünk. - válaszoltam gyorsan és beljebb csúsztam, hogy a fiú le tudjon ülni.
Láttam, hogy Kim úgy néz rám, mintha a diliházból szalasztottak volna, de nem volt időm megmagyarázni, hogy azért lettem barátságos a nagymenővel, hogy többet megtudjak Nathanielről.
  - Akkor jó. - mosolygott a srác és mellém csusszant. - Jinx vagyok. Nathaniel sok szépet mesélt rólad. - a fiú csak rám figyelt, és ez valami oknál fogva nem nagyon tetszett.
  - Igazááán? - kérdeztem zavartan és nyújtva ejtettem ki ezt az egy szót. El tudtam képzelni, miket mondott rólam az exem, amiért ez a Casanova engem környékezett meg Amber helyett. - Akkor tudod, hogy Vivi vagyok. A barátnőm, Kim. - mutattam a mellettem feszengő sapis lányra, majd Sissy-re. - És a kis védencem, Sissy. - próbáltam elbűvölőn mosolyogni, de féltem, hogy bénán sikerült.
  - Örvendek, lányok! - kacsintott a srác. - Eddig nem nagyon láttalak benneteket itt. Legalábbis emlékeznék rátok.
  - Megvannak az okai, hogy nem járunk ide. - feleltem kényszeredetten.
Jinx mindent tudóan méregetett.
  - Ó, sejtem, miért. - nevetett a srác.
  - És mesélsz magadról? Hová jársz suliba? Hogy ismerkedtél meg Nathaniellel? És mit szeretsz csinálni? - tettem fel a kérdéseket flörtölő stílusban. Próbáltam úgy előadni magam, mint egy rajongó csitri. Kim meg hüledezve ült mellettem, mint aki karót nyelt. Legalább Sissy jól érezte magát. Lábát lógatva ült Kim bal oldalán és vidáman dudolászva tömte magába a krumplit és néha beleszürcsölt a kólájába.
  - A Sweet Amorisban vagyok végzős. - válaszolt az első kérdésemre Jinx.

Jinx

  - Tényleg? - kapta fel a fejét Kim. - Nem emlékszem rád! Mi is oda járunk.
  - Talán azért, mert most fel vagyok függesztve. Még első héten rosszat csináltam és a diri eltanácsolt, de hamarosan lejár a büntetésem, és akkor visszatérek. - nézett sejtelmesen mosolyogva Jinx, mintha azt várta volna, hogy kijelentsem, hogy már alig várom, de persze nem ettem bolondgombát, nem akartam, hogy túlzottan félreértse az érdeklődésemet.
  - Nahát! - csak ennyit tudtam kinyögni. Az evést is abbahagytam.
  - Nathal pedig itt ismerkedtünk meg. Egyszer zárás után belekötöttünk, meg akartuk verni. - mesélte a jóképű fickó nevető szemekkel. - De tökösebb, mint gondoltam, szembe szállt velünk, aztán valahogy közénk került és azóta együtt bulizgatunk, rosszalkodunk.
Érdekesnek találtam a történetét és érdekelt, hogy mit takar a rosszalkodásuk, de nem akartam túlzásba vinni a kíváncsiskodást.
A fiú válla felett Amberék felé lestem. A lány majd megpukkadt, amiért Nath jóképű haverja velünk ücsörög. Úgy kell neki! De a káröröm alább hagyott, mert ekkor Nathaniel kijött a konyhaajtón és ő is leült közénk. Már csak Sissy mellett volt hely, így leült velem szembe.
  - Mizu? Jól érzitek magatokat? - kérdezte a szőke srác lazán mosolyogva. Nagyokat pislogtam, mert eddig fel sem tűnt, milyen ravasz csillogás lappang a szemében. Ez egyszerre volt hátborzongató és hívogató.
Kezdek megőrülni! - gondoltam elkeseredve. - Semmi vonzó, és semmi jó nincs ebbe a fiúba. Biztos a régi berögződésem jött elő, az az énem, aki megszállottan vonzódik a rossz fiúkhoz. Csak ez lehet az oka, hogy bejön nekem az új Nath és Jinx. De az eszem nem ment el, attól, hogy észrevettem néhány jóképű pasit, még nem csaltam volna meg Castielt. A szívem végérvényesen az én vörös kandúromé, és nem fogok elcsábulni, az tuti!
  - Igen. Szórakoztató a haverod. - válaszoltam lazán.
  - Úgy gondolod? - villantott rám megint egy újabb szikrázó mosolyt Jinx, és ettől kezdett melegem lenni. - Kösz a bókot, vörös angyal!
  - Angyal? Vivien máris levett a lábadról? - kérdezte tréfásan, de mégis megrovón Nath a haverjától. - Ne dőlj be, öregem! A kislány inkább démon, mint angyal! Amíg velem járt, végig megcsalt egy vadmotoros, festett pojácával!
  - Ejha! - nevetett Jinx, és elismerő pillantásokkal méregetett. Sütött róla, hogy csíp, most, hogy kiderült "rossz kislány vagyok." - Bírom a belevaló nőket! Vajon őt is lecserélnéd egy olyan tapasztalt rókára, mint én?
A feltételezés mélyen felháborított és szúrós pillantást vetettem a célozgató Casanovára.
  - Kizárt! Imádom a pasimat, és nem hagynám el senkiért. - kötöttem az ebet a karóhoz.
  - Kár! Nem tudod mit hagysz ki! Szép dolog a szerelem, de ha változatosságra vágysz az ágyban, engem megtalálsz. - kacsintott pimaszul Jinx.
A vér is meghűlt az ereimben és nagyon dühös lettem.

  - Ha itt valakivel Vivi félrelép az én leszek, tesó! - ütögette meg a mellkasát büszkén Nath és ellenségesen nézett haverjára. - Alig várom, hogy a kis Castielt megszédítse a siker és a rajongók imádata. Ha majd lányok százai dobják a lába elé magukat, nem fogsz az eszébe jutni, és akkor ott leszek, hogy megvigasztaljak. - Nathaniel kihívóan nézett a szemembe. - Úgysem nyugszom, amíg meg nem kaplak, de ezt már mondtam!
A hideg futkosott a hátamon már a gondolattól is. Hevesen megráztam a fejem.
  - Arra várhatsz! És örülnék, ha nem a kislány előtt beszélnél ilyesmikről! - válaszoltam dühtől szikrázó szemekkel. - Állítsd le magad! Nekem te nem kellesz! Régen se szerettelek, ezután se foglak! Nem érdekel a hülye dumád! Attól még, hogy kemény legénynek képzeled magad, nem fogok a karodba hullani!
De Nathanielt hidegen hagyta a dühöm, mosolyogva elkapta a kezem az asztal fölött, a szájához húzta a kezem, a tenyerembe csókolt. Annyira felháborított, és elvette az eszem a harag, hogy észre sem vettem, hogy egy sötét kapucnis alak lépett az asztalunkhoz. Csak akkor vettem észre Rent, amikor elhúzta a kezem Nathanieltől és maga mellé húzott. Csak álltam bambán és nem tudtam, mi történik.
Ren haragos szeme szinte kivillant a kapucni alól.
  - Volnál szíves nem molesztálni Vivit? - kérdezte a fiú.
Nathaniel nem húzta fel magát. Gúnyosan meredt hirtelen jött megmentőmre.
  - Nahát, Willford, hogy te mostanában mennyit aggódsz ezért a kislányért!
  - Hallottam mit beszéltél, nincs jogod sértegetni! - felelte Ren. Elengedett, aggódó pillantást vetett rám, aztán megint Nathra meredt. - Nem egy tárgyról van szó, akivel kedvedre szórakozhatsz! Amúgy se hiszem, hogy egy pillanatig is kellenél neki!
  - Álljon meg a menet! - intette le a fiúkat Jinx, majd ellenségesen nézett Renre. - Te ki a manó vagy? A csaj pasija?
  - Sissy az én húgom. - mutatott a most már rémült szemekkel fészkelődő kislányra a srác. - És ha Vivi pasija is egyben, akkor mi van?
Olyan elképedt arccal meredtem Renre, mintha azt jelentette volna ki, hogy piros hó esik.
Feszült hallgatás következett, Kim is elképedve kapkodta a fejét köztem, Ren és Nathaniel között.
Nathaniel éles és gonosz kacagása törte meg a csendet.
  - Hűha! Castiel tudja, hogy igényt tartasz a barátnőjére? Mert ha nem, szívesen felvilágosítom!
  - Ki hinne neked? - kérdeztem ingerülten.

  - Ó, nagyon meggyőző tudok ám lenni!
  - Elég ebből a cirkuszból! - csattant fel Kim hangja. - Menjünk haza! Kezd elegem lenni ebből a hülyeségből! Nath, te csak menj, szórakoztasd a cuki Ambert, ő való neked!
Kim az ölébe húzta Sissy-t, kitolta a lócáról Jinxt, hogy ki tudjon kászálódni a helyükről. - Megyek hozok zacskót a kajának, vigyük haza! Ti meg hűtsétek le magatokat addig!
  - Igen, menjünk haza! - bólogatott Ren. Az ajtóra mutatott.
  - Örvendtem a szerencsének, Vivien, biztos találkozunk még! - szólt utánam Jinx vidáman.
Vetettem rá egy utolsó pillantást, de csak Nathaniel hideg tekintetével találkoztam. Akaratlanul is megborzongtam. Éreztem, hogy a szemétláda alig várja, hogy megint balhét szítson köztem és Castiel között.
A bejárati ajtó előtt megvártuk Kimet és Sissy-t. Rennel némán ácsorogtunk egymás mellett. A fiú a cipője orrát tanulmányozta és az apró kavicsokat rúgta el a talpa alól. Még jó, hogy hamar jött Kim egyik kezében egy barna telepakolt zacskóval, a másikkal Sissy kezét szorongatva, aki valamilyen tölcséres tejszínhabos édességet nyalt, mert már harapni lehetett a levegőben a feszültséget.
Egy darabig csendben sétáltunk négyesben. Mikor elértünk a Diákparkhoz Kim azt javasolta, üljünk le enni egy padra, mert a vadbarmok miatt jól sem lakott.
Mind beleegyeztünk. Bár kicsit hűvös volt és a szürke fellegek rémisztően közel voltak, mégis betértünk a parkba és elfoglaltuk a legközelebbi lócát. Kim felült a pirosra mázolt pad háttámlájára, Sissy mellé a lócára, ahogy illik, én a kicsi mellé, Ren meg a másik oldalamra ült, de ő is fel a háttámlára.
Kim kiosztotta a zacsi tartalmát. Sissy-nek újabb adag sült krumplit adott háromszög alakú zacskóban, nekem két sajtburgert. Kim egyet hagyott magának, a másikat Rennek nyújtotta a hátam mögött.
  - Biztos megéhezett a mi hősünk. - mosolygott a fiúra biztatóan a barátnőm.
Először azt hittem, a fiú nem fogja elvenni, de aztán megláttam, hogy a kapucni alatt félmosolyra húzódik a szája. Csodálkozva lestem, mert azelőtt sosem láttam Ren mosolyát. Mit mondjak, sokkal fiatalabbnak és barátságosabbnak tűnt így.
  - Kösz, ma még alig ettem. - vette el a fiú és kicsomagolta az adagját.
Megsajnáltam, és én is odaadtam neki az enyémet.
  - Itt van ez is! Én nem vagyok olyan éhes, hogy megbirkózzak kettővel.
  - Köszi. - vette el a srác és az ölébe rakta, hogy később azt is elfogyassza.
Egy darabig némán ültünk és ettünk.
  - A kaja fincsi, de azok az emberek nem voltak jó fejek. - szólat meg hirtelen Sissy, aki már végzett a krumplijával, és a kis üveg rostoslét iszogatta, amit megint csak Kim varázsolt elő feneketlen zacskójából.
  - Hát nem. - hagyta rá Kim.
  - Egyáltalán minek mentetek oda, ahol az a tahó dolgozik? - kérdezte Ren felháborodva.
  - Az a gyanúnk, hogy Amber fel akarja szedni Nathanielt, őt követtük. Ha az a nőszemély megcsalja Leigh-t, tudnunk kell róla, hogy figyelmeztessük a srácot. - magyaráztam tömören.
Legnagyobb meglepetésemre Ren újabb mosolyfélét láttatott.
  - És persze te meg is halnál, ha nem avatkoznál bele mindenki életébe. - a fiú hangja ezúttal nem gunyoros volt, inkább reménytelen sóhajt hallatott, mint aki jól szórakozik.
  - Csak azokkal törődöm, akiket kedvelek.
  - Ja, ezt már észrevettem.

Kim kezdett feltűnően köhögni mellettem, aztán felállt és Ren elé röppent. Az ölébe tette a még mindig elég nagy zacskót.
  - Én most lépek, mert lemaradok a buszomról. Ti csak egyetek és dumcsizzatok! A kaja a tiéd, amiért megmentettél minket!
Kim nyomott egy puszit Sissy homlokára, engem is arcon csókolt és már el is húzta a csíkot.
  - Kim jó fej. Bírom. - nézett a távolodó lány után Sissy. - Olyan vagány, kemény és mégis kedves. Én is ilyen akarok lenni!
Csak mosolyogni tudtam a megjegyzésen.
  - Holnap megmondom neki, örülni fog. Ha akarod, máskor is lóghatunk vele.
  - Csak ne a Pepébe! Ha mégis, én is megyek veletek! - tiltakozott a fiú.
Sikerült Rennek megint meglepnie. Nem tudom, mi történt vele, de nagyot dobbant a szívem, mert nem volt kifogása az ellen, hogy a húga velem és Kimmel lógjon, sőt még ő is mellénk akart szegődni, mint testőr. A gondolat boldogsággal töltött el. Talán kezd a jég olvadozni?
  - Nem megyünk többet a Don Pepébe, ha ez megnyugtat. - feleltem óvatosan.
  - Vagyis nem akarod, hogy én is veletek menjek. - húzta el a száját Ren.
  - Nem, nem erről van szó! - magyaráztam gyorsan. - Inkább azt nem akarom, hogy balhézz Nathanielékkel. Természetesen, bármikor csinálhatunk közös programot, csak valami nyugisabb helyen.
  - Majd meglátjuk!
Az öröm felmelegítette a szívem. Táncolni tudtam volna, amiért a fiú kezd megnyílni felém és nem tiltakozik az ellen, hogy velem mulassa az időt.
  - Fázok! Menjünk haza! - kérte Sissy.
  - Oké, irány haza! - bólintott a bátyja és leugrott a lócáról.
Ren a kajás zacskót a pulóvere hatalmas zsebébe rejtette, aztán a kezét nyújtotta a kicsinek.
Sissy összeráncolt homlokkal pillantott fel a fiúra, mintha ő sem akarná elhinni, hogy a tesója ilyen barátságos, de aztán győzött a testvéri szeretet benne, felpattant és megragadta bátyja kezét.
Alig jutottunk ki a parkból, eleredt az eső.
  - Jaj, meg fogunk ázni! - panaszkodott a kislány és nagy léptekkel szöcskézett a tesója mellett, hogy lépést tartson vele.
  - Kis csiga tempódban biztosan. - hagyta rá a fiú, de aztán rám villant sötétkék szeme. - Vivien Marsall, bírsz futni?
  - Bármikor lehagylak! - vágtam rá büszkén és kötekedve. Egyszerűen lenyűgözött az új, barátságos Ren. Reméltem nem csak ideig-óráig lesz ilyen.
  - Én nem! Én nem! - pánikolt a kislány és ijedten megtorpant.
  - Nyugi, kicsi, téged a hátamra veszlek! - közölte vele Ren, és már le is guggolt, hogy a kis tesója a hátára másszon. Sissy már nem volt olyan bizalmatlan, mint az előbb, egyből felugrott a fiú hátára és átkarolta a nyakát. Ren felegyenesedett, a húga lábát átfogva elindult.
  - Akkor, Vivi, fussunk versenyt! - pillantott rám kihívóan a srác és szaladni kezdett a húgával a hátán. Nem volt más választásom, rohantam utánuk. Az eső már nagy cseppekben zúdult ránk, tényleg tanácsosabb volt sietni, ha nem akartunk bőrig ázni.
Kifulladásig rohantunk a járdán, ahogy a lábunk bírta. Sissy visítozott Ren hátán, nagyon élvezte az utazást. Én meg fej-fej mellett haladtam Ren mellett, a tüdőm alig jutott levegőhöz, és az sem segített, hogy akárhányszor összenéztünk Rennel, rám nevetett és akaratlanul is vele nevettem. Élveztem a felszabadult rohanást, a fiú kacagását meg még jobban. Mintha csoda történt volna. Ez a Ren Willford nem az volt, akit eddig ismertem, a nevetésével, a szeme csillogásával, az esőtől
fejére lapuló kapucnijával más ember volt. Meg tudtam volna zabálni. Önfeledten legeltettem rajta a szemem, miközben a lábam vitt, ahogy csak bírt. Amikor elértünk a házukhoz, Ren lelassított, és megálltunk, hogy elköszönjünk.
  - Jó éjt, Vivi! - biccentett a fiú.
  - Nektek is! Köszönöm, hogy ma megvédtél azoktól a bunkóktól. - úgy gondoltam illik megköszöni, de aztán belém bújt a kisördög és kimondtam, amit gondoltam, még akkor is, ha megsértődik. - Nem tudom, hogy megszállt-e egy angyal, de örülök, hogy ma ilyen barátságos voltál. Remélem, ilyen maradsz és barátok leszünk.
  - Majd igyekszem ilyen maradni! - biztatott a fiú.
  - Az jó lesz! - kiáltott Sissy lelkesen és szorongatni kezdte a bátyja nyakát.
  - Már ha életben maradok! - viccelődött Ren és letette a kislányt a földre. - A kis boszi meg akar ölni! Cassidy Willford, ezért nehogy én fojtsalak a kádba! - tréfált a fiú.
Sissy a szája elé kapta a kezét, nevetésbe fulladt a kitörő sikolya.
  - Ahhoz el kell kapnod! - kiáltott Sissy és apró lábait sebesen szedve eliszkolt, beszaladt az udvarra.
Ren derűs pillantást vetett rám.
  - Akkor jó éjt! - köszönt el és a húga után iramodott.
Lassú léptekkel tettem meg még azt a pár métert hazáig. Annyira örültem, hogy Ren végre szereti a húgát és foglalkozik vele. Kíváncsi lettem volna, mi okozta ezt a változást a viselkedésében, de úgy döntöttem nem faggatom, megelégszem egyelőre azzal, hogy a bunkóságát félretette. Féltem bizakodni, de a remény hal meg utoljára...