Reggel Castiel karjaiban ébredtem, a fiú ugyanis nálunk aludt. A szokottnál is nehezebben készültem el a reggeli teendőimmel, mert ölelésekkel és csókokkal hátrált, de hát ugye nem bántam...Mivel kint egyre mordabb volt az idő, ködös, nyálkás volt a levegő, vastag kék, angol kockás kötött pulcsit vettem fel, kedvenc koptatott farmeremhez. A hajam a fejem tetejére fogtam fel és sminkeltem, míg Castiel a fürdőben szöszölt. Antony és Lucas már javában reggeliztek, mire a konyhába értünk. Csak haraptunk pár falat bundás kenyeret, mert bőséges evésre nem volt idő. A tesóm közölte, hogy anyu azt üzente, háromkor vár a férfi, aki alkalmazni fog a lánya mellé. Rábólintottam, felkaptam a dzsekim, és már rohantunk is a motorhoz, nehogy megint elkéssünk első óráról. Mire beértünk a gimibe, már tömegnyomor volt az aulában, mert nem sokan vágytak ki a nedves levegőre. Castiel úgy döntött, mégis kimegy Lysanderrel, én meg nem akartam, hogy a ködtől összeálljon a hajam, így inkább csatlakoztam az előcsarnokban gyülekező bandámhoz. Kim, Eva, Kentin, Patty és Viola körben állva beszélgettek. Közéjük fúrtam magam, és a jókedvű üdvözlés után a ránk váró szakkörökről kezdtünk beszélgetni. A szokásosan sötét ruhás Evangeline azt mesélte, hogy tizenkét éves kora óta gitározgat, viszont fél, hogy a csoportban szerepelnie kell majd, mert azt nem szerette. Patty nyugtatgatta, hogy ha van tehetsége, ideje megmutatnia. Épp Kentin poénkodott, hogy nekünk milyen nagy tehetségünk van a kosárlabdához, mikor a kék farmeres, barna pulcsis és szürke bőrdzsekis Nathaniel hozzánk csapódott.
- Remélem, nem az én csapatomban fogtok bénázni! - szólalt meg a szőke srác és megállt köztem és Eva között.
- Ne gondold már, hogy csak te lehetsz a sztár! - vágott vissza Kentin.
- Köztetek biztos! - kuncogott gonoszul Nath, aztán Evát kezdte méregetni. - Evangeline, te is a kosárklubbot választottad?
- Eva! - kiáltott rá ingerülten a fekete hajú lány. - Milliószor elmondtam már, hogy utálom a teljes nevem! Amúgy meg a zenekört választottam!
- Ejnye, kislány! Ilyen harapós modorral nem lehettél túl sikeres a másik sulidban! Biztos még szűz vagy, ha így viselkedtél a fiúkkal! - szólt be neki sértő hangnemben Nathaniel.
A lány paradicsom piros lett, de csak nagyokat pislogott, nem tudta, mit válaszoljon ennek a nagyszájú baromnak.
Felhúztam magam, amiért ok nélkül szekálja Evát, ezért dühösen löktem egyet a fiún.
- Hagyd már békén Evát, te beképzelt hólyag! Semmi közöd hozzá, hogy beszél és ne bántsd! Olyan amilyen, mi így kedveljük!
- Megszólalt a bénák védelmezője! - villant rám Nath haragos tekintete. - Vivike, te sosem változol! Mindig is kedvelted a szerencsétleneket!- Ahogy téged is, amikor még unalmas stréber voltál! - nyelveltem fölényesen, és szándékosan emlegettem, milyen volt tavaly.
- Hát igen... de szerencsére megváltoztam! - mosolygott Nath önelégülten. - A mai eszemmel egész másképp viselkednék veled! Rájöttem, hogy a durva, vadállatokat szereted!
Ezzel a megjegyzésével elvetette a sulykot. Legszívesebben kikapartam volna a szemét. Tudtam, arra céloz, hogy Castiel tisztességtelen eszközökkel harcolt értem, és hogy ez biztos imponált nekem. Nagyon szerettem volna képen törölni, de nem akartam botrányt.
- Húzz el, Nathaniel, és hagyj minket békén! - kértem a fogamat csikorgatva.
- Engem nem is te érdekelsz, Ariel! Csak azért jöttem ide, hogy Evával beszéljek, mert a gyászos ruhái ellenére, szép csajnak tartom, és nem bánnám, ha randizna velem... de persze csak akkor, ha nem kotyogja ki Irisnek! - Nath szuggeráló pillantást vetett Evára. - Mit szólsz, fekete angyal?
- Azt, hogy menj a pokolba! - vágta rá hevesen Eva.
- Ezt nagyon meg fogod bánni, kicsikém! És te is, kotnyeles kisasszony! - kacsintott rám Nathaniel és a büfé felé ment, ahol Dajan kólázott.
- Ez a fiú nagyon gáz! - szólalt meg Patty, amikor magunkra maradtunk.- Ahogy mondod, de nem volt mindig ilyen! - magyarázta Kim.
- Vivien, köszönöm, hogy a védelmemre keltél! - mosolygott Eva bizonytalanul. - Nagyon rendes vagy, de nem kellett volna! Most rád is haragszik ez a szőke sátán!
- Nincs mit megköszönni! Mi azért vagyunk egy csapat, hogy kiálljunk egymásért! - jelentettem ki, és biztatóan megszorongattam Eva karját. - Rám amúgy is pikkel, tőled függetlenül! Lepereg rólam a dumája! Tudom kezelni!
- Akkor is hálás vagyon neked, Vivi! - hadarta Eva. - Nem vagyok hozzászokva, hogy kiálljanak értem!
Örültem, hogy Eva jól reagált a védelmezésemre, legalább ő nem veszi zokon, mint Mr. Bunkó Ren. Attól a magába fordult baromtól kirázott a hideg.
- Hagyjuk már ezt, és menjünk matekra! - intett le minket Kentin. Csókkal búcsúzott Patty-től, aztán csapatostól felmentünk az emeletre.
Órán megint Kimmel ültem, ahogy mindig, és míg a tanárra vártunk, kibeszéltük a történtetek.
- Ez a Nathaniel jól kifogott magának! - súgta a piros felsős, és fehér farmeres barátnőm. - Meg is halna, ha nem szekálna téged!
- Biztos savanyú neki a szőlő! - húztam el a szám szomorkásan. - Szerintem, még mindig nem tette túl magát azon, hogy dobtam Castiel miatt! Remélem, az új stílusa nem ennek a következménye, mert ha igen, akkor én tehetek róla, hogy bántja Irist, és mindenki mást!
- Nem emlékszel, hogy Iris azt mesélte, az új barátai miatt lett ilyen? Ne láss rémeket!
- Hát nem tudom! Mindenesetre különös, hogy ennyire köcsög lett.
- Ne foglalkozz vele, csak feleslegesen ostorozod magad! Lehet, mindig ilyen volt, csak eddig jól álcázta. - mosolygott Kim reménykedve. - Felejtsük el a vadbarmot!
- Jobb is! És veled, mi újság? - sutyorogtam érdeklődve. - Jól megvagytok Lyssel?
- Igen és nem. - jött a nem túl értelmes válasz Kimtől, de aztán megmagyarázta: - Szeretem, biztos ő is engem, de nyáron minden olyan más volt! Csak mi ketten voltunk egymásnak, és olyan csodálatos volt, de most itt a suliban... rengeteg csaj veszi körül, és ez nagyon zavar. Úgy másznak rá a kis csajok, mint a macik a mézre!
- Szerintem Lys nem lenne képes megcsalni téged! Ő mindig is népszerű volt a lányoknál. Emlékszem, elsőben hetente cserélgette a barátnőit, de mióta veled van, nem foglalkozik mással! Próbál megváltozni! Nézd meg Castielt, ő is feladta az önállóságát miattam és imád!
Kim szeme elsötétült.
- Adja az Isten, hogy Lys ne hasonlítson rá, mert akkor a mi kapcsolatunkba is jön majd egy Tiria!
- Jaj, tényleg. - kaptam a számhoz gyorsan. - De ne is emlegessük a szörnyű múltat! Csak arra akartam rámutatni, hogy ha nagyon szeretnek, képesek változni és nem kacsingatnak más felé.
- Remélem! De olyan borzalmas, hogy úton-útfélen csüngenek rajta a hülye kis libák!
- Eleinte engem is zavart ez Castiellel kapcsolatban, de már megszoktam. - vallottam be őszintén.
- Szóval azt állítod, később könnyebb lesz?
- Igen, erre határozottan igen a válaszom! A srácok szeretnek minket, és ezek a hülye kis csajok hiába csorgatják a nyálukat, a szívük a miénk!
- Nagyon remélem!
Legközelebb nagyszünetben történt egy kis malőr. Épp a büféhez indultunk, amikor a terem ajtajában Kentin visszafordult, mondván, hogy ma félévesek Pattyvel és a táskájában hagyta a neki szánt ajándékot. Mi a büféasztalnál kajáltunk, Castiellel és Kimékkel, amikor jött a kék farmer nadrágos, farmer mellényes és zöld garbós Patty.
- Hát a párom? - kérdezte a lány csodálkozva.
- Valami ajándékról hadovált, mert félévesek lettetek! - közöltem mosolyogva, miközben sajtos rudat rágcsáltam.
- Ó, hát nem felejtette el! - csillant fel a lány szép, zöld szeme.
Két perc múlva megérkezett Kentin, és egy rózsaszín, közepes nagyságú ajándéktáskát lóbált barátnője orra elé.
- Boldog féléves fordulót, drágám!
Patty zavartan elpirult és boldogságtól csillogó szemmel nézett szerelmére.
- Ó, Ken, olyan aranyos vagy! - a lány izgatottan nézett a táskába, de amikor kivette, ami benne volt, elsötétült a szeme.
A táskában nem más volt, mint egy nagyobb doboz csokis keksz. Gondolom, Patty egészen mást várt, és meg is értettem. Legszívesebben felnevettem volna, de tudtam, hogy az rosszul esne a lánynak is, meg Kennek is.
- Hát ez... meglepő! - pislogott a barna hajú lány nagyokat. - Köszönöm!
De Kentin leolvasta Patty arcáról a csalódottságát.
- Mi az? Nem örülsz?
- Hát de ... csak mást vártam. - ismerte be a barna, hosszú hajú lány.
- Ha nem tetszik, dobd ki! - sértődött meg Kentin és otthagyott minket. Az aula ajtajában ácsorgó Arminhoz és Alexyhez ment.
Patty csak ott állt, megkövülten, kezében a doboz keksszel.
- Ez olyan Kentines volt! - nevetett fel Kim.
- Elképesztő! - kiáltott fel Patty. - Ti kaptatok már ilyet hónap-fordulóra?
- Én ékszerekkel szoktam meglepni Vivit! - büszkélkedett Castiel, és csókot nyomott az arcomra.
Ez csak tetőzte Patty-ben a rossz érzést, ezért vigasztalóan szólaltam meg:- De nem felejtette el, ez a lényeg! Plusz Kentinnél a keksz a szeretet jele! Csak annak ad, akit igazán szeret! - próbáltam menteni, ami menthető. Nem akartam, hogy ez a cuki pár haragban legyen.
- Igen, aranyos dolog ez! - bizonygatta Eva is. Úgy láttam ő is megkedvelte Patty-t.
- Bizony! A héten nem lesz nasiban hiányod! Édes fiú ez a Kentin! - csatlakozott a dicsőítő csapathoz Kim is.
- Igazatok van! Lehet, én reagáltam rosszul, mert valami különlegesebbre vágytam. - látta be Patty, de a szeme még mindig szomorú volt.
- Ha egy évesek lesztek, majd mi adunk Kennek ajándék tippeket! - ígértem gyorsan, hogy a lány ne keseregjen.
- Na jó... Megyek, és illően megköszönöm Kennek az ajándékot! - mosolygott a lány felvidulva, a táskába dugta a kekszet és Kentinék felé szöcskézett.
Mikor a lány már hallótávolságon kívül volt, a csapatommal összenéztünk, aztán hahotázni kezdtünk. Mind nevettünk, mert ez elég komikus helyzet volt.
- Istenem, ez a Kentin olyan lökött! - jelentette ki Kim, az oldalát fogva a nevetéstől.
- Az! De azért aranyos volt. - ismerte el Eva.
- Vivi, ha egy évesek leszünk én is veszek neked egy tonna mogyorós csokit, mert te meg azt szereted! - húzta az agyam Castiel.
- Azt merd meg! - nyomtam a könyököm a barátom oldalába.
- Hű, az is szép lenne! - nevetett megint Kim. - Mennék Viviéknél és az udvar úszna a csokiban!
- Besegítenénk az elfogyasztásába, ne aggódj! - cukkolt Evangeline is.
Hirtelen Kim arcára fagyott a mosoly, mert Lys és Dakota két csinos, szőke lánnyal jött be az udvarról. Láttam, hogy ez a barátnőmnek fájó pont, de próbálta legyőzni a benne viaskodó zöldszemű szörnyeteget. Féltem, hogy köztük is hamarosan esedékes lesz egy vita.
Nagy nehezen eltelt a nap. Utolsó óra után Cast és a barátaim kitalálták, hogy menjünk biliárdozni a Bázisra. Nem lett volna rossz, de háromkor mennem kellett megismerkedni a férfival, aki alkalmazni fog, és a lányával, így a fejemet csóváltam.
- Én nem tudok menni, gyerekek! - mondtam, amikor már a kapu előtt jártunk. - Ma megyek megismerkedni a családdal, ahol bébiszitterkedni fogok! De ti csak menjetek! - néztem Castiel szemébe biztatóan. - Érezd jól magad, kedvesem! Ha már úgysem érek rá, nyugodtan lazulhatsz a haverokkal!
- Majd én vigyázok rájuk! - nevetett Kim és átölelte Castiel és Lysander vállát.
- Ó, akkor nyugodt vagyok! Jó kezekben lesznek a srácok! - nevettem.
- Hát jó! - Cast úgy ölelt magához, mint aki sosem akar elengedni. - Te meg vigyázz magadra! Nehogy megerőszakoljon a kislány apukája egy ilyen csábító szépséget!- Nyugi! Meg tudom védeni magam, ha kell! - nevettem vidáman.
- Ebben senki nem kételkedik! - vigyorgott rám Lys.
Még bolondoztunk egy kicsit, aztán elbúcsúztam a csapattól. Gyors léptekkel trappoltam hazafelé a hűvös őszi időben. Már közel jártam a házunkhoz, de lelassítottam. Alaposan szemügyre akartam venni a házat, ahová nemsokára mennem kell majd. Eddig mindig elmentem a ház mellett, szinte fel sem figyeltem rá. Egy kisebb fehér, szürke lapos tetős, egyszintes ház állt a befüvesített udvaron. Ránézőleg sem volt túl nagy a lakás, maximum két-három szobás lehetett. Fehér fakerítés mögött bujkált az épület, messze bent az udvaron. Nem volt feltűnő, egyszerű fehér műanyag ajtaja volt és két nagy, fehér ablaka. A ház előtt állt néhány apró tujafa, de se egy lépcső, se egy terasz nem dobta fel a komor kinézetű kis házat. Jól bele tudtam képzelni egy szegény családot.
Vegyes érzelmekkel értem haza. Senki nem volt otthon. Gyorsan melegítettem magamnak egy kis tegnapról maradt zöldséglevest, aztán felmentem a szobámba, hogy lepakoljam a táskám. Átöltözni nem akartam, hisz nem randira készültem, csak a sminkem frissítettem fel egy kicsit, és megigazítottam a hajam. Úgy elszöszöltem az időt, hogy öt percem volt csak háromig. Hamar felkaptam a dzsekim és már szedhettem is a lábam, hogy odaérjek a megbeszélt időpontra. Most volt csak nagy mákom, hogy nem kellett messzire mennem. A kisajtó nem volt bezárva, így könnyedén bejutottam a munkaadómnál. Mikor elértem a nagy fehér ajtóig, idegesen bekopogtam.
Féltem, milyen emberek közé kerülök és attól is, hogy nem leszek nekik szimpatikus.
Nemsokára egy negyven körüli férfi kitárta az ajtót.
- Jó napot! - köszöntem illedelmesen.
- Á, szia! Biztos, te vagy Angela lánya.
- Igen! Vivien vagyok! - mosolyogtam bátortalanul.
- Gyere be, Vivien! - tárta ki az ajtót Zackery.
Besétáltam, egyenesen egy nappaliba. Az ajtó mögött volt egy fogas, azon mindenféle színű pulóverek és kabátok csüngtek. A kopott parkettás nappali közepén viseltes, nagy, barna szőnyeg terpeszkedett, azon meg két sárga kanapé és két fotel. Minden bútordarabról sütött, hogy már egy sem új, a plazmatévé jelentette az egyetlen luxust a helyiségben. Réginek tűnő festmények lógtak a krém színű falakon, de minden látszott, hogy csak értéktelen akvarellek, és csak azért vannak itt, hogy kicsit feldobják a nappali egyhangúságát. Érdeklődve néztem körbe, de a férfi elkapta a pillantásom.
- Üljünk le itt, vagy menjünk a konyhába és főzzek egy kávét? - kérdezte, de láttam rajta, hogy ő is ideges.
- Köszönöm, délután már nem nagyon kávézok. Maradjunk itt!
Zackery a kanapék felé intett, hogy foglaljak helyet, szó nélkül leültem.
- Mielőtt megismertetlek a lányommal, szeretnék veled megbeszélni néhány dolgot. - közölte a férfi kellemes, mély hangján.
 |
| Zack |
- Ez természetes! Mondja csak, hallgatom! - mondtam, miközben zavartan feszengtem a kanapén, ami mélyen besüppedt alattam és ettől kényelmetlen testhelyzetbe kerültem.
- Jaj, ne már! Nehogy magázzál! Az igaz, hogy az apád lehetnék, de szerintem könnyebb lenne, ha tegeződnénk. - ajánlotta a férfi. - Szólíts nyugodtan Zacknek, neked is egyszerűbb lesz!
- Rendben.... Zack. - mosolyogtam. Be kell ismernem, egyből megkedveltem a hapsit. Közvetlen volt, nyílt és barátságos. - Akkor beszéljünk arról, hogy hetente hányszor kell jönnöm és mettől-meddig?
- Igazából most is dolgoznom kéne, csak elkérezkedtem, hogy tudjak veled találkozni. Heti két-három alkalomról lenne szó, háromtól hétig, de persze ha hamarabb hazaérek, elmehetsz, de ettől még megkapod a napi pénzed. Néha viszont adódhatnak vészhelyzetek, mert nem tudom előre kiszámolni, mikor kell túlóráznom. Cserélhetnénk telefonszámot, és akkor mindig fel tudnálak hívni, hogy épp mikor kel jönnöd Cassy-hez, vagy épp mikor érek rá mégis a gyerekkel foglalkozni. Tudom, hogy ez elsőre rémisztően hat, de anyukád azt mondta könnyen alkalmazkodó vagy, ezért merem rögtön a legrosszabb dolgokat is elmondani neked.
Bírtam Zack őszinteségét. Rendes tőle, hogy nem kertel, és rögtön az igazsággal jön elő. Magamban megfontoltam a dolgot. Végül is igaza van anyámnak, tényleg rugalmas vagyok. Nem fogok fent akadni, ha hirtelen vigyáznom kell a kislányra, mert ha épp egyik délután nem tudok Castiellel találkozni, ott lesz a másik, meg az éjszakák is, amit egymásnál tölthetünk. Így gond egy szál se! Megesett a szívem ezen az emberen, hisz látszik rajta, hogy azért gürizik minden nap, hogy eltartsa a lányát. Nem akartam megnehezíteni az életét.
- Részemről rendben. Általában suli után ráérek. - közöltem a döntésem.
- Jaj, de jó! Egy angyal vagy, Vivien! Nem is tudod, mekkora terhet veszel le egy lányát egyedül nevelő ember válláról! Akkor, nincs már hátra, minthogy megegyezzünk a pénzben, aztán bemutatom neked Cassidy-t.
Az anyagiakat hamar letisztáztuk. Zack olyan pénzösszeget ajánlott naponta, ami nekem is megfelelt és még neki sem jelentett sok gondot. Már csak az volt hátra, hogy bemutassa a lányát. Idegesen tördeltem az ujjaimat. Rettegtem, hogy a kislány nem fog kedvelni.
Zack felállt és balról a legközelebbi ajtón bekopogott.
- Drágaságom, gyere ki! Valaki szeretne megismerni! - szólt be a szobába, de nem nyitott be. Míg a gyerekre vártunk még odafordult hozzám. - Azt még tudnod kell, hogy a lányom nem könnyű eset. Anya nélkül nőtt fel, hisz hároméves kora óta egyedül nevelem, és érezhető, hogy ez nagy törést okozott az életében. Sok türelem kell Cassidy-hez, de remélem, meg fogsz birkózni a feladattal.
- Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni! - ígértem ünnepélyesen.
Ekkor kinyílt a szoba ajtaja, és lehajtott fejjel kilépett egy sötétbarna, hosszú hajú kislány bátortalanul. A haja eltakarta az arcát. Sötétkék, térdig érő ruhácska volt rajta és fehér vastag harisnya. Egyik sötét szemével kilesett két hajtincse között és bizonytalanul pillantott rám. Zackery leguggolt a lánya mellé és magyarázkodni kezdett neki.
- Kicsikém, ismerkedj meg Viviennel, ő lesz veled, amíg én dolgozok!
- Szia, Cassidy! - lépkedtem melléjük torkomban dobogó szívvel. A jó bemutatkozáson múlik minden! Ha most nem kedvel meg, később már reménytelen lesz. - gondoltam magamban.
- Sissy vagyok, és nem akarok veled lenni, mert az azt jelenti, hogy a papa sokat fog dolgozni! Én csak vele akarok lenni! - közölte a csöppség dacosan, és az apja karjába vetette magát.
Csodálatos! Máris utál!
 |
| Sissy |
- Sissy, tudod, hogy a papának rengeteget kell dolgozni, mert arra a Monster babára gyűjtünk a szülinapodra! Estenként még együtt leszünk, Vivi csak addig lesz itt, míg haza nem érek! - magyarázta türelmesen a kislánynak a férfi. - Örülhetnél neki, hogy Vivi lesz a barátnőd! Minden nap játszani fog veled, odafigyel, hogy rendesen egyél, és rajzolni fog veled!
- De ne vedd feleségül! - szólt az apjára a kislány szigorúan, aztán gyanakodva méregetett. - Nem ilyen anyukát akarok!
Zavartan mosolyogtam az orrom alatt.
- Jaj, most jól bemutatkoztunk! - ráncolta a homlokát Zack. - Ne haragudj, Vivien! Nem tudom, honnan veszi Sissy ezeket a bolondságokat, még sosem hoztam haza a barátnőimet...
Zackery olyan kínlódva próbált magyarázkodni, hogy már nevethetnékem támadt.
- Igazán nem kell magyarázkodnod! - mosolyogtam megértően, aztán komolyan a lánykára néztem. - Sissy, én csak azért leszek veled, hogy jól érezzük magunkat együtt, és mindig azt csináljuk, amihez kedved van!
- Komolyan? Babázol velem, és rajzolsz nekem pónit? - kérdezte a kislány vékonyka hangján.
- Pónit?! Á ... hát persze... - ígértem, de közben az járt a fejemben, hogy biztos szebb pónit tud rajzolni ő, mint én. - Amit, csak akarsz.
- Oké! Akkor talán szeretni foglak! - közölte a kislány lazán.
- Na jó, én kihasználom, hogy itt vagy, Vivi, és elugrom a sarki közértbe, letudom a heti nagy bevásárlást, legalább addig megismerkedhettek Cassy-vel!
- Rendben. - bólintottam beleegyezően.
Mielőtt a főnököm elment, megkérte a lányát, hogy mutassa meg nekem a rajzait, majd biztatóan rám mosolygott. Kettesben maradtam Sissy-vel. A kislány leült az ütött-kopott dohányzóasztal elé, mellé telepedtem és érdeklődve nézegettem a mappájából kiszedegetett rajzokat. A kislány félénken rakosgatta elém, de amikor felismertem egy-egy figurát, házat vagy állatot, felcsillant a szeme és még mosolygott is. És akkor belopta magát a szívembe. Nem csak sajnáltam ezt a kis félárvát, hanem meg is szerettem. Tudtam, hogy nem fogom cserben hagyni, és mindent el fogok követni, hogy feloldjam a gátlásait. Minden igyekezetemmel azon leszek, hogy egy kis boldogságot és jókedvet vigyek az életébe....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése