- Holnaptól kötelező lesz részt vennetek hetedik órában valamilyen szakkörön! Ma utolsó órátok velem lesz irodalom, addigra kell döntenek! Három lehetőségetek van: rajz, zene és kosárlabda! Jól fontoljátok meg, mert később nem változtathattok rajta!
Lassan elcsendesedtünk, így a tanárnő mesélni kezdte, hogy érkezik három új tanár, akik a szakköröket fogják tartani, és hogy heti kétszer részt kell vennünk a különórákon. Az igazgatónő azért találta ki ezeket a szakköröket, hogy a Sweet Amoris támogassa a tehetséges tanulókat akár a sportban, akár a művészetekben. Nem fűlött hozzá a fogam, de ez van, bele kell törődnünk.
Osztályfőnöki óra után a matek terem elé ballagtunk. Castiel kiment a srácokkal, így én Kentinnel és a csajokkal álldogáltam a terem előtt.
Piros hosszított felsőt, kék farmert és magas szárú tornacipőt viseltem, a hajam piros virágos csattokkal volt hátra fogva. Kim toporgott mellettem.
- Mit csinálunk, csajszi? Melyik szakkört választjuk? - kérdezte fekete melegítőegyüttest viselő barátnőm. Sárga vastag csík húzódott a nadrágja szárában és a kapucnis felsője ujjában.
Örültem, hogy velem együtt akart szenvedni, akármelyiket választjuk.
- Igazából, egyik sem tetszik! - vallottam be kelletlenül. - Énekelni meg rajzolni nem tudok, így kizárásos alapon a kosárlabda marad.... Ráadásul, szerintem Castiel is ezt fogja választani! - érveltem.
- Én is erre gondoltam! - mosolygott Kim.
- Én tuti a rajzszakkört választom! - tapsikolt vidáman Viola. - Imádok festeni! Ott a helyem!
- Legalább valakinek tetszik ez a hülyeség! - jegyezte meg a falnak dőlt Kentin. - Én se vagyok oda ezért, de inkább a sport, mint a kornyika! Csatlakozom hozzátok, csajok!
- És te, Eva? - kérdeztem kíváncsian a háttérben lapító fekete szépségtől.
- Én a zenét választom! Kicsit tudok gitározni, és azt mondják a hangom se rossz. - jelentette ki szemlesütve Eva és úgy látszott, meg is bánta, hogy ezt kimondta, mert zavarba jött.
- Na, mik ki nem derülnek. - mosolygott rá Kim.
- Viszont én egy kicsit félek a kosárklubtól! - mondtam, és már magam előtt láttam, ahogy Nathaniel játssza a sztárt és agyon gyötör minket, s főleg engem...
- Labdaiszonyod van? - nevetett a kék pulcsis és fehér nadrágos Ken.
- Nem! Tuti, hogy Nath és Dajan ott lesz és megkeserítik az életünket!
- Ne törődj velünk! Majd én megvédelek! - Ken elkapott, és puszit nyomott az arcomra.
Ekkor robogott be Patty. Még szerencse, hogy a lány nem féltékeny rám, mert más már biztos kiakadt volna, ha azon kap, hogy a pasija csókolgat. Szerencsére Kentin régen elmondta a barátnőjének, milyen jó barátságban vagyunk, és Patty nem haragudott rám, mert megértette ezt.
- Gyerekek! Nektek is kötelező a fránya szakkör? Most hallottam a C-sektől, hogy nekik az, így gondolom nektek is. - hadarta egy szuszra a fekete farmeres, és zöld felsős, hosszú barna hajú lány.
- Az! Épp most döntöttük el, hogy a kosárklubot válaszuk! - válaszoltam és elhúzódtam Kentől. - Legalábbis a többség.
 |
| Patty |
Már javában azt számoltunk leszünk-e egy csapattal, mikor előkerült Ren. A fiú megint távol állt tőlünk a barna márványfalnak dőlve, és a matekkönyvet lapozgatta. Kentin elkapta a pillantásom és ő kérdezte meg tőle, amit én nem mertem.
- Ren, te melyik klubra voksolsz? - kiáltott oda a srácnak nagyszájú haverom.
- Azt hiszem a kosarazást választom. - jött a rövid válasz a barna dzsekis és kopott farmeres fiútól, de fel sem nézett a könyvéből.
- Klassz! Mi is! - mosolyogtam.
Erre a fiú felkapta a fejét és sötét pillantást vetett rám. Szeméből egyértelműen kiolvastam, hogy nem akar velünk lenni. Mi a franc baja van velem, és velünk?
Ezt már nem hagyhattam szó nélkül, odasétáltam a fiúhoz, és ellenségesen néztem rá.
- Megmondanád, hogy mi a fenéért utálsz? - kérdeztem erélyesen, de halkan, hogy a többiek ne hallják, miről beszélünk.
- Tulajdonképpen nem is... - jött Rentől olyan válasz, amitől a falra tudtam volna mászni.
- Mégis az az érzésem, hogy valamiért, ki nem állhatsz engem. - próbáltam tisztázni a dolgokat. Fel voltam rá készülve, hogy ha azt mondja gyűlöl, akkor soha többet ne álljak szóba vele.
- Nem utállak, de ugyanolyan érdektelen vagy a számomra, mint mindenki más! Nem tehetek róla, hogy te mindenáron mindenkivel jóban akarsz lenni, én meg nem! Szállj le rólam, és foglalkozz a pasiddal meg a béna barátaiddal! Nem kívánok közétek tartozni!
Szavai nagyon megsértettek. Fájt, hogy így vélekedik rólam és rólunk. Hogy lehet valaki ennyire rideg és barátságtalan?
- Hagyjuk! Felejtsd el, hogy szóba álltam veled! - fordultam el duzzogva.
- Vivi... - szólt utánam Ren és bizakodva megfordultam, hátha megbánta meggondolatlan szavait, de egész mással jött: - A pasidat nem zavarja, hogy Kentinnel is flörtölsz? Mert elég félreérthetően viselkedsz a fiúkkal. Csoda, hogy még nem vágott agyon!
Felment bennem a pumpa. Mi jogon bírálja a viselkedésemet ez a tahó? Nem ismer, jobb lenne, ha nem ítélne el. Úgy döntöttem, nem mutatom ki, hogy felbosszantott. Azokkal a szavakkal válaszoltam, amit oly sűrűn hallottam tőle.
- Nem mindegy az neked? Semmi közöd az életemhez!
Vetettem még rá egy megvető pillantást, aztán duzzogva otthagytam és visszamentem Kimékhez. Ez a bunkó azt sem érdemli, hogy beszéljek vele. Várhatja, hogy barátkozni kezdjek vele! Elmehet a fenébe Ren Willford!
A barátaim között nyüzsögtem, míg jött a tanár.
Sajnos Castiellel nem volt alkalmam megbeszélni ezt a szakkörös dolgot, mert Lyssel későn jöttek be, mi már a helyünkön ültünk, amikor a két srác befutott. Reméltem, ha végig szenvedtük a matekot, lesz rá lehetőség, hogy beszéljünk.Mikor végre kicsengettek, Cast megállt a padom mellett, átölelte a nyakam, így vezetett a büféhez.
Ezúttal epres croissant vettünk, azt fogyasztottuk az álló asztalnál, amikor szóba került a kötelező plusz óra. Kim hozta fel, aki sajtos pogácsát evett mellettünk.
- Nos, drágám... Melyik szakkörhöz csatlakozol? - kérdezte a lány, szürke pulcsis és farmeres barátját.
- Castiellel hosszas tanakodás után úgy döntöttünk, hogy a zeneszakkört válasszuk. - válaszolta az ezüst hajú fiú.
Megütközve néztem rá, aztán mérgesen fordultam az oldalamat szorongató fiú felé.
- Mi? Ti meg a zene?
- Igen. - Cast lenyelte a falatot a szájából és bólogatva nézett rám. - Lys nagyszerű szövegeket ír, én szeretek énekelni, és régóta foglalkoztat a gondolat, hogy meg kéne tanulni gitározni! Most itt a lehetőség!
Pár pillanatig hallgattam, és próbáltam megemészteni, amit hallottam.
- Nem is mondtad, hogy érdekel az ilyesmi! - füstölögtem magamban, és már az ennivalómat se kívántam. A negyedét, ami megmaradt belegyűrtem a szalvétámba. Felhörpintettem a narancslevem és próbáltam nem duzzogni. Az még nem jelent elválást, ha más-más szakkörre megyünk. Próbáltam lenyugtatni magam, hisz sulin kívül rengeteget lehetünk még együtt.
- Lysandernek egész jó hangja van! Hogy nem jutott ez eddig az eszembe! - kapott a fejéhez Kim. - Mi azt hittük, hogy a kosarazást választjátok, legalábbis mi arra voksoltunk.
- Lustább vagyok, minthogy feleslegesen rohangáljak! - húzta el a száját Lys.
- Hát akkor sok sikert nektek! - mosolyogtam biztatóan, de igenis zokon esett az a gondolat, hogy nem együtt szenvedünk a szakkörökön.
- Patty mondta, hogy mindenkinek kötelező a suliban. Mi a tizedikes B és C osztállyal leszünk összevonva, így lesz meg a három osztályból a létszám. - magyarázta Kim.
- Izgalmas lesz. - mosolygott Castiel.
- Remélem, majd énekelsz nekem! - öleltem meg a szerelmem. Ha már külön leszünk, ennyi hasznom legyen!
- Csak is neked, kis szívem! - biztosított a fiú, és édes csókot nyomott a számra.
Ez kárpótolt mindenért. Az érzés, ami átjárta a szívem, mindent megért.
- Fiúk, legalább felkarolhatjátok Evát! Ő is a zenekört választotta! - kotyogott a hátam mögött Kim. Elengedtem Castiel nyakát és hálásan vettem el a csokit a kezéből, amit a zsebéből vett elő és nekem nyújtott. Köszönetképpen csak egy mosolyt küldtem neki, nem mertem megint csókot adni, mert tudtam, azt már Lys nem állná meg szó nélkül, és gúnyolódna rajtunk.
- Nem fogok senkit se pátyolgatni! - válaszolta Lysander lekezelően, és undorodva megrázkódott.
- Ne légy, bunkó, kicsim! - Kim átölelte a fiú derekát. - Eva túl csendes, és nehezen illeszkedik be, csak barátkozz vele, nem kell kinyalni a seggét!
- Majd odafigyelünk rá! Aranyos lány, a maga módján. - válaszolta Castiel.
- Na, ugye! Castielnek jobb szíve van, mint neked, Lys! - poénkodtam a másik sráccal gúnyolva.
- Erre ne vegyél mérget! Én vagyok a csendes jó fiú, ő meg a vörös ördög, ezt sose feledd! - vágott vissza Lys kacagva.
- Csakhogy a kedvemért megváltozott! - csúfoltam ki Lysandert.
Castiel helyeslően bólintott, és megint magához húzott, hogy össze-vissza csókolgasson.
Sajnos nem volt időm beleélni magam igazán a csókokba, mert Amber és Tori mellénk jött.
- Nálatok mindig zsongás van? - kérdezte Tori irigyen. Meglepett, hogy ennyire kimutatja, nem tetszik neki, hogy Castiellel vagyok. Csak az járt a fejemben, hogy ha így folytatja, megtépem!
- Hát igen! - nevetett Kim és csodálkoztam, hogy ő ennyire meg tudja őrizni a hidegvérét.
- És melyik szakkörhöz csatlakoztok? - kérdezte a fehér pulcsis és fekete csőnadrágos Amber. Szőke hajkoronáját egy rózsaszín vastag hajráf fogta hátra.
- Kosár. - válaszoltam én és Kim.
- Lys és én a zenét választottuk. - felelte Castiel.- És ti? - kérdeztem pusztán udvariasságból.
- Még nem döntöttük el. - válaszolt Tori vidáman. - Az tuti, hogy rajzolni nem tudok, de még messze a hatodik óra, míg el kell döntenem, hogy egy labdát akarok kergetni, vagy inkább énekeljek, és hangszerekkel ismerkedjek. Kár, hogy színjátszó szakkör nem indul, az jobban feküdne nekem!
Egy vonat alá kellene feküdnöd, de sürgősen! - gondoltam utálattal. Ez a szőke liba nagyon az agyamra ment, de komolyan. Ha nem marad távol tőlünk, ki kell találnom valamit, hogy lekoptassam a páromról! Igaz, hogy Castiel esküdözik, hogy nem kéne neki ez a liba, de jobb félni, mint megijedni! Teljesen már sosem fogok megbízni benne, és ezt annak köszönheti, amit Tiriával tett. De nem akartam a múlton rágódni. Már így is felbosszantottam magam ezzel a szakkörös hülyeséggel, nem kéne tovább tetőzni a bajokat.
Még sosem örültem annyira a becsengetésnek, mint most. Gyorsan megfogtam Castiel kezét és a földrajz terem elé húztam. Utána még két angolt szenvedtünk végig, aztán jött a nevezetes irodalom óra, amit azzal kezdtünk, hogy le kellett diktálnunk Mrs. Williamsnek, melyik szakkörre jelentkezünk. Ahogy megbeszéltük Kim, Ken, Ren és én a kosárklubba iratkoztunk, Eva, Lys és Castiel zenére. A többiek választásán meglepődtem: Violához csatlakozott a rajz szakkörre Iris, Leigh, Gabriel, Capucine és Melody. Hozzánk a kosárklubba ahogy sejtettük Nath és Dajan iratkozott fel, valamint Rosa és Charlotte. A zene szakkör volt a legmeglepőbb mert, Dakota, Amber és Tori is oda iratkozott. Valami azt súgta, hogy a két vipera választása nagyban azon múlt, hogy Cast és Lys oda megy. Már mindenki döntött, csak az ikrek nem nyilatkoztak. Az ofő kérdőn nézett rájuk.
- Armin és Alexy? Ti hová csatlakoznátok?
Armin felállt, ő akart válaszolni.
- Igazából még nem tudtunk dönteni, tanárnő! Az a baj, hogy különböző dolgokat szeretnénk, de mi nem szoktunk elválni egymástól. Kaphatnánk egy kis haladékot? A szüleinkkel is meg kéne beszélnünk, meg egymással is harcolnunk kell még! - válaszolta a fehér pulcsis és zöld farmeres fiú.
- Hát, nem bánom! De következő osztályfőnöki órán hallani akarom a döntéseteket! - adta meg magát az osztályfőnök.
Befejeztük a témát és rátértünk az irodalomra. Kimmel Cast és Lys előtt ültem, mert a kedvesem visszakerült a helyére, Eva mellé meg Iris cuccolt. Unottan hallgattuk a tanárnő beszédét.
- Szeretettel várlak a kosáredzéseken, tubicám! Már alig várom, hogy együtt izzadjunk! - mosolygott a kék-fehér motoros dzsekit és fekete farmert viselő szőke srác.- Elhiheted, hogy nem miattad választottam azt! - vágtam vissza fagyosan. A vállamra vettem a táskám és faképnél akartam hagyni, de Nathaniel beszorított a két pad közé.
- Az nem baj! A lényeg, hogy egy légtérben leszel velem, a hülye vöröskéd nélkül! - nevetett Nath sátánian. Hirtelen fél karral átölelte a nyakam, és mire felfogtam volna, mi történik, nyomott egy csókot az arcomra, aztán mintha mi sem történt volna, magában kacarászva lazán elsétált. Kiakadva pillantottam utána, aztán a kijárat felé lestem, nincs-e ott Castiel. Féltem, ha látta a jelenetet, neki megy a zaklatómnak, de szerencsére forró fejű kedvesem nem volt ott. Megkönnyebbülten lélegeztem fel. Nem akartam, hogy miattam hajba kapjanak, pedig, ha Nath továbbra is így viselkedik, elkerülhetetlen lesz.
Gyorsan kisétáltam a teremből, aztán a kapuhoz mentem. Castiel ott várt rám. Cigizett, azt mondta azért jött ennyire előre, mert nikotinhiánya volt.
Megint ketten indultunk haza, de félúton se jártunk, amikor a bátyám hívta a kedvesem, hogy kész a motorja, mehet érte. Természetesen Castiel azonnal visszafordult és a műhely felé ment, de megígérte, a mocival majd egyenesen nálunk jön.
Unottan és magányosan sétáltam hazafelé az őszi időben. A nap már nem sütött, és esőfelhők gyülekeztek felettem. Legalább egyedül volt időm arra gondolni, mivel fog járni ez a különóra. Cast nem lesz velem, kevesebb ideje lesz rám, és valahogy ez nem tetszett. Elkeseredtem a tudattól, hogy nem lehetünk eleget együtt és rossz előérzetem is volt. De akkor még nem is sejtettem, hogy nem ez lesz az egyetlen dolog, ami ellenünk van.
Mikor hazaértem, anyukám már a konyhában tett-vett. Éppen a vacsorát készítette. Letettem a táskám az egyik székre és leültem egy másikra. Miután megbeszéltük, kinek milyen napja volt, anya megkérdezte, hol a barátom, mert már egész megszokta, hogy mindig mellettem van. Elmondtam neki, hogy elment Tony-ékhoz, elhozni a motorját. Láttam anyán, hogy mondani akar még valamit, de nem igazán tudta, hogy kezdjen hozzá.
- Valami baj van, anya? - kérdeztem félszegen, mert nem tetszett, hogy pont úgy néz ki, mint aki el akar titkolni valamit.
- Á, nem... semmi, de kérnék tőled egy szívességet, Vivien! Csak attól félek, nem fogsz belemenni, mert amit kérni akarok, az a szabadidőd feláldozásába kerül.
Fogalmam sem volt, mire akar kilyukadni, de nem tetszett, hogy rébuszokban beszél.
- Mondd ki, anya, és majd eldöntöm! - kértem határozottan.
Anyám letette a konyhakendőt a kezéből, amivel az előbb a sült hús tepsijét fogta és megállt velem szemben.
- Nos... van az óvodában egy új kislány, nagyon tüneményes, csak kicsit zárkózott. Az apja egyedül neveli és bébiszittert keres a hatéves lány mellé. Most költöztek a városba, pontosabban előttünk laknak négy házzal. Arra gondoltam, beszélnék Zackery-vel, hogy te megfelelő dada lennél a lánya mellé. Csak egy héten kétszer-háromszor kéne vigyáznod a gyerekre, amikor a papája túlórázik.Mikor mérgesen ráncolni kezdtem a homlokom, anyám szépíteni kezdte a dolgot.
- Csak heti pár óráról lenne szó. Nem kéne messze menned és jó kis pénzt kapnál. Ráadásul, a kislánynak is jót tenne a barátságos természeted! - győzködött anyám.
- Nem is tudom. - válaszoltam bizonytalanul. Épp az előbb állapítottam meg, hogy a szakkörök elválasztanak Castieltől, és most még ez is... Ha elvállalom, még kevesebbet lehetek majd vele, de viszont a pénz jól jönne, hogy ajándékra tudjak gyűjteni. Már annyi mindent kaptam Castieltől, végre én is vehetnék neki valami értékesebbet. Nagy volt a dilemma. Viszont a jó szívem is arra biztatott, hogy segítsek egy szegény emberen és a csendes kislányán. Úgy látszik ez már eldőlt, mielőtt igazán átgondoltam volna.
- Rendben, anya! Elvállalom! Jól jön a pénz, úgyhogy mondd meg a férfinak, hogy vigyázok a lányára.
- Köszönöm, kislányom! Tudtam, hogy arany szíved van! - örvendezett anya, de közben már azon agyaltam, hogy fogom beadni Castielnek, hogy még kevesebb időnk lesz egymásra. Egy jó óra múlva jött is a fiú és elmondtam neki anyám ötletét. Ő sem volt elragadtatva a hírtől, hogy kevesebb időnk lesz egymásra, de nem ellenezte, tiszteletben tartotta a döntésem. Ezért is tudtam annyira szeretni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése