Love sztori újra töltve!

INDUL A MÁSODIK ÉVAD 😁

Szeptember harmadika van, és mint egy évvel ezelőtt, ma is izgatottan készülök a tanévnyitóra, mégis másképp, hisz már tizedikes leszek, mindenkit ismerek, és életem szerelme jön értem motorral, együtt akarunk menni az évnyitóra. Mondanom sem kell, hogy miután kibékültünk Castiellel, csodás nyarunk volt. Augusztusban sokat túráztunk, és nyaraltunk a bátyámékkal és a haverokkal közösen. Sőt, Cast rábeszélt egy egyhetes pihenőre, a Bahamákra. A szüleim fizették a jegyem kárpótlásul, amiért még nyár elején nem vittek magukkal Párizsba, Antony-tól pedig sok költőpénz kaptam, így felhőtlenül boldog voltam, mert nem a gazdag pasim fizette az utam. Az a hét maga volt a mennyország, mint egy igazi, meghitt, romantikus nászút. Boldog voltam és reméltem, ez az érzés sosem fog elmúlni. A Bahama szigetektől csodálatosabb helyre nem is mehettünk volna. A világoskék ég, a kicsit sötétebb tenger és a zöld pálmaligetek teljesen elbűvöltek. Egy hatalmas szállodában laktunk, ami tömve volt turistákkal, de kárpótolt minket emiatt az, hogy rögtön a homokos tengerparton feküdt az épület. Azon a héten nem sűrűn volt rajtam fürdőruhán kívül egyéb, esetleg csak vacsoránál, de akkor is a könnyű, nyári ruhákat részesítettem előnyben a kánikula miatt. Az a hét felejthetetlenül a szívembe égett, hisz Castiellel romantikázni maga volt a paradicsom.
Vetettem még egy kritikus pillantást a tükörbe. Meg voltam elégedve a kinézetemmel, fekete fodros miniszoknya volt rajtam, apró, piros rózsamintás, fekete harisnya és egy szürke felső, amit direkt mára tartogattam. Hosszú vörös sörényem csak kifésültem, ma nem akartam összefogni, a sminkem is jól sikerült. Épphogy belebújtam teli talpú fekete cipőmbe, meghallottam a jól ismeret motorberregést.
Mint az őrült, úgy rohantam lefelé. Az előtérben magamra húztam aprócska farmerdzsekim és felkaptam új, félvállas kis táskámat, keresztül vettem a nyakamban, hogy az oldalamon fityegjen.
Mire kiértem, Castiel már levette a sisakot és mosolyogva állt a járgánya mellett. Lefagyott az arcáról a mosoly, amikor meglátott.
  - Ugye nem ebben akarsz jönni? - kérdezte felháborodva, és úgy meredt a felsőmre, mint valami ellenségre. Ő bezzeg fekete farmert, fekete pólót és a bőrdzsekijét viselte.
  - Neked is jó reggelt, drágám! - mit sem törődve morcosságával, szájon csókoltam, amikor mellé értem. - De pontosan ebben fogok menni! Mára tartogattam!
  - De ez olyan dedós! - dühöngött, de azért kedvesen ölelgetett.
  - Nem, nem az! Ez azt mutatja, hogy hozzád tartozok!
Hogy miért is vitáztunk a pólóm miatt? Hát azért, mert a "Team Castiel" felirat díszelgett rajta és piros angyalszárnyak. A bátyám csináltatta nekem ezt a trikót nemrég. Akkor még Castielnek is tetszett, de nem gondolta szerintem, hogy emberek közé készülök benne.
  - Légy szíves, cseréld le! Ne gyere ebbe az évnyitóra! - kérte Castiel, és apró puszikkal próbált hatni rám. - Kicsit ciki ez a felirat!
  - Nekem nem az! Vita lezárva! Szeretlek, és azt akarom, hogy mindenki lássa! - nevettem és elléptem tőle, felültem a motorra. - Amúgy sincs már időm átöltözni! Indulás!
Castiel nagyot sóhajtott, biztos belátta, hogy nincs kivel vitáznia. Ha egyszer a fejembe veszek valamit, nem téríthet el!
Felvettük a bukósisakokat és végre elindultunk. Kicsit hűvös volt, hisz már naptár szerint ősz volt, de nem volt vészes. Langyos szellőtől lengedezett a házunkkal szemközti fasor.
Rengetegszer motoroztam mostanában szerelmemmel, de még mindig mámorító érzés volt a száguldás, a közelsége, és az őrült szívdobogás.
Sajnos a száguldásnak hamar vége lett, mert tíz percbe sem telt így az út az iskoláig.
Mikor leparkoltunk és levettük a sisakokat, Castielnek első dolga volt, hogy begombolta a kabátomon a két kis gombot. Rögtön kiszúrtam, hogy szünet alatt újra mázolták a vaskaput, rozsdabarna színt kapott. Az épület maga semmit sem változott, ugyanolyan hivatalos és komor hangulatot árasztó normális, három emeletes gimnáziumnak tűnt, csak most nem féltem oda belépni.
Csak nevettem Castiel merényletén.
  - Tudod ugye, hogy úgyis le fogom venni a kabátom?
  - Tudom. - csókolt homlokon a fiú. - De legalább reggel ne mutogasd ezt a förtelmet!
  - Ch... - sóhajtottam, de azért csókot nyomtam a szájára.
  - És még mindig dúl a love! - hallottam meg Kim hangját a hátam mögött.
  - Szép a szerelem! - nevetett ránk a Kim kezét szorongató Lysander.
Kedvenc barátaim remekül néztek ki. Kim szürke zsebes nadrágot viselt, fekete, sportos felsővel, Lys zöld kapucnis pulcsit, szaggatott farmerrel. Vidáman öleltük meg őket, aztán kibeszéltük, kivel mi történt, mióta nem találkoztunk. Castiellel egymás derekát öleltük a másik kezünkben lóbáltuk a sisakokat.
*****
Nem messze a bejáratnál egy csapatban ácsorgott Amber, Leigh, Iris, Capucine és Charlotte, Lisát várták. Meglepetten figyelték Castielt és csapatát.
  - El sem hiszem, hogy Lysander Kim kezét szorongatja! - jegyezte meg kiakadva Charlotte. - Hogy néznek ki már együtt! Annyira illenek össze, mint a pincsikutya a rottweilerrel! Eldobom az agyam!
  - Ne légy gonosz! A szerelem néha furcsa párokat hoz össze! - jegyezte meg mosolyogva a fekete öltönyös Leigh.
  - Na és Castiel? Vajon, hol szedte fel ezt a hosszú hajú bigét? - figyelte a vörös rockert Amber. - Kár, hogy csak hátulról látom, mert így nem derült ki, szebb-e, mint Vivi! Mindenesetre a kicsike elájul, ha meglátja, hogy a szívszerelme becsajozott! - kárörvendett a fehér miniruhás szőkeség.
  - De úgy látszik Castiel a vörös csajokra bukik! - nevetett Capucine.
  - Az Vivi! - közölte a lányokkal Iris. - Vivi és Cast még mindig együtt vannak. A nyáron hosszú hajat varratott magának a csajszi. Hiába a rosszmájúság, szerintem irtó jól mutatnak együtt! - védte barátnőjét Iris.
  - Ó, ez így uncsi! Már azt hittem, egy jó kis botránnyal indul az év! - húzta el a száját Amber.
  - Én még mindig ott tartok, hogy Kim és Lys... rosszul vagyok tőlük! - csóválta a fejét Charlotte.
*****
Nemsokára megérkezett Viola, Patty és Kentin. Velük is örömködtünk egy darabig, aztán bementünk az udvarra, ott kellett gyülekezni, hogy meghallgassuk az évnyitó ünnepséget. Mi a nyárfák tövébe húzódtunk, lassan körénk gyűlt az összes ismerősünk. Örültem, hogy újra láthatom az ismerős és szeretett arcokat. A beszéd kicsit sem kötött le, nem úgy, mint tavaly. Cast végig a kezem fogta. Kigomboltam a kabátom, a barátaimnak nagyon tetszett a pólóm. Dagadtam a büszkeségtől, Cast pedig próbált jó képet vágni hozzá és azzal poénkodott, hogy mennyire oda vagyok érte. Armin és Dakota sutyorogva jöttek oda hozzánk és elhalmoztak bókokkal, hogy milyen jól nézek ki az új frizurámmal. Ez valahogy nem tetszett Castielnek, akkor bezzeg ő mutogatta a pólóm, hogy rám van írva, kihez tartozok. Egy fél óra múlva véget ért a ceremónia, megkértek minket, hogy vonuljunk az épületbe. Csapatostul mentünk a régi termünkbe. Menet közben felfigyeltem rá, hogy Iris és Nathaniel előttünk pár méterrel egymás mellett sétál és veszekszik, de igazából nem a szóváltás miatt figyeltem fel rájuk, hanem azért, mert a fiú teljesen más volt, mint eddig
megszokhattuk. A fehér ing, nyakkendő és szövetnadrág helyett, fekete lyukacsos farmer, sárga-fekete csíkos pulóver és barna, szegecses bőrdzseki feszült rajta. Csodálkoztam, hogy egy nyár alatt így megváltozott az öltözködési stílusa. Beértünk a terembe, hátul helyezkedtem el Castiellel, a szomszédságunkba Kim és Lys, Nathaniel a terem másik sarkába ült le hátra, Dajan mellé. Iris duzzogva levágódott Viola mellé a második padba.
Rögtön kiszúrtam, hogy a termet is újrameszelték, megint hófehér volt a fal, eltűntek a foltok a bejárati ajtó mellől és a táblák is sötétebb zöldek voltak a tanári asztal mögött, mint emlékeztem rá. A cserepes virágok eltűntek, de az írók és költők képei vissza voltak akasztva a tiszta falra, a régi helyükre.
Előttünk Rosa és Gabe ült, kedélyesen csevegtünk, míg az osztályfőnökre vártunk. Nemsokára megérkezett Mrs. Williams, de nem egyedül. Két lány és egy fiú jött utána.
  - Szép napot, és szerencsés évet 10. Á! - üdvözölt minket vidáman a fekete nadrágkosztümös tanárnő. - Hadd mutassam be nektek három új osztálytársatokat! Mától ők is ide járnak, és olyan szerencsések, hogy a kezem alá kerültek! Ne hozzatok rám szégyent, és fogadjátok szeretettel őket! Most arra kérem az ujjakat, hogy mutatkozzanak be!
Úgy néztünk a három érkezőre, mint az Ufókra.
Egy szőke, rövid hajú, zöld szemű lány lépett előre. Úgy látszott, ő a legbátrabb. Szexi fehér felsőt viselt, fekete farmer miniszoknyával.

Tori

  - Sziasztok! Tori Davis vagyok! - szólalt meg a lány dallamos hangon. - Apukám itt kapott állást, így ideköltöztünk. Eddig Atlantában éltem a szüleimmel és a két testvéremmel. Hamar barátkozó típus vagyok, úgyhogy szerintem a beilleszkedéssel nem lesz gond! - mosolygott a lány vidáman.
A másik lány már nem tűnt ilyen harsánynak. Fekete hosszú haja volt, szürkéskék szeme és fekete ruhákat viselt. Első pillantásra megállapítottam, hogy nem csak szerény és visszahúzódó, hanem szomorú és unott is.
  - Evangeline Elroy vagyok! - szólalt meg a lány kelletlenül. Nem tudtam hirtelen eldönteni, hogy magát utálja, minket, vagy az egész világot. - Itt vagyok, mert... nem mindegy az, tanárnő? Nem szeretek magamról beszélni!
  - Hát jó... - hagyta rá a tanárnő kissé mérgesen. - Ti ketten üljetek le a fal felőli padsorba, addig, míg bemutatkozik Ren!
A két lány elfoglalta az üres padot.
A fiú lépett Mrs. Williams mellé. A srác magas volt, fekete hajú, kék szemű, és elég helyesnek gondoltam így elsőre, de valami negatív kisugárzás vette körül. Nem olyan volt, mint Evangeline búskomorsága, de valami meghatározhatatlan utálat áradt a szeméből. Valamiért úgy gondoltam, ezek ketten jól kirínak majd a csapatunkból, Tori nem, ő nyílt volt és vidám.
  - Sziasztok! Ren Willford vagyok! Édesapámmal és a testvéremmel költöztünk ide két hete, és mivel a Sweet Amoris van a legközelebb a házunkhoz, ide íratott apám. Mást egyelőre nem tudok mondani. - vetett a tanárnőre egy bizonytalan pillantást Ren.
  - Rendben, fiam. A középső padsorban van még egy hely.
A fiú megcélozta Rosáék szomszédságában az üres széket, Charlotte mellett.
Az óra további részében az ofő lediktálta az órarendünket, elmondta, hogy új tesi tanárunk lesz, és hogy mire számíthatunk ebben az évben.
Mikor kicsengettek, szétosztódtunk. Az aulában kaptam egy édes puszit Castieltől, aztán a kedvesem kiment a fiúkkal bagózni, én meg Kimmel, Violával és Irissel a büfé felé vettem az irányt. Eva mellettem jött, így megkértem, hogy csatlakozzon hozzánk.
  - Ö ... kösz nem. Nincs kedvem. Talán majd egyszer. - válaszolta a fekete szereléses lány, majd fülhallgatót nyomott a fülébe, elvonult egy üres lócához és levágódott.
Tori hamar odacsapódott Amberékhez, az új fiút viszont elvesztettem szem elől, nem figyeltem kivel, hová ment. Kim hozott kólát, leültünk csapatostul a büfétől nem messze egy lócára.
  - Kim, nem gondoltam, hogy te és Lysander valaha egy pár lesztek. - mosolygott a barna bőrű lányra Iris.
  - Még én sem! - nevetett Kim. - Ha tavaly ilyenkor ezt valaki megjósolta volna, tuti kiröhögöm!
  - És hogy jöttetek össze? Erről még én is lemaradtam! - kíváncsiskodott Viola.
  - Az miattam volt, miattam volt! - válaszoltam nevetve. - Ez a két ember folyton velem lógott, és egyszer csak azt vettem észre, hogy egymásba szerettek!
  - Igen. Valóban Viviéknél jöttünk össze egy grillparti után hazamenet, de igazából mikor Debby ribi leszúrta Lyst és kórházba került, akkor figyeltem fel rá, hogy elég jó pasi. - egészítette ki a történetet Kim.

  - És te Viola? Még mindig Matt-tel vagy? - kérdeztem a lila hajú, fehér felsős és kék térdig érő szoknyás lányt.
  - Hát igen... bár nálunk már nem olyan forró a lángolás, mint nálatok! - nevetett ki a barátnőm.
  - Képzeld, a mázlista a Bahamákon papás-mamás nászutast játszott Castiellel! - pletykált vihogva Kim.
  - Ejha, - kiáltott fel Viola. - meg sem kérdem akkor, milyen volt a tenger, mert gondolom a csodás környezet nem nagyon számított.
  - Hát nem. - pirultam el és ezzel elárultam magam.
  - Úgy irigyellek! - sóhajtott Iris. - Bár mi is ilyen boldogok lehetnénk Nathaniellel!
  - De mi történt veletek? - kérdeztem aggódva. - Láttam ám, hogy óra előtt összekaptatok. Ráadásul, Nath úgy öltözik, mint valami lázadó kiskamasz!
  - Augusztus óta ilyen. A munkahelyén megismerkedett valami hülye bandával. Új haverjai kocsit lopnak, drogoznak, füveznek és vagánykodnak ezerrel. Igazából Nath egyszer vitt közéjük, az elég is volt. Nagyon kezd olyan lenni, mint a haverjai. Néha velem is durva, ha nálunk jön, hogy ott aludjon az éjszaka közepén kiszökik füvezni, kötekedik a tesómmal, és minden ismerőssel. Néha elviselhetetlen. Már nyoma sincs annak a kedves, imádni való srácnak, akibe tavaly nyár elején beleszerettem. Ha ez sokáig így megy, kénytelen leszek szakítani vele. - mesélte Iris szomorkásan.

Nath

  - Ezt nem tudom elhinni! Nem lehet, hogy csak megjátssza a kemény legényt? - akadékoskodtam hitetlenkedve. - Kizárt, hogy ennyire megváltozott volna! Kocsit lop meg füvezik? Na, ne!
  - Majd meglátod, hogy mindenkivel bunkó és elviselhetetlenül nyegle lett! - pattant fel Iris dühösen. - Ha nem hiszel nekem, győződj meg róla magad! Beszélgess el vele, és meglátod!
  - Hiszek neked, nem úgy értettem! - vágtam rá rögtön, és lelkifurdalásom volt, mert kételkedtem Iris szavaiban, de hát annyira abszurd volt a gondolat, hogy a jófiúból bűnöző lett. - Inkább nem kísértem a sorsom, mert Castiel még félreérti!
  - Majd úgyis kimutatja a foga fehérjét!
A téma annyiban maradt, mert megérkezett közénk Cast és Lys.
Lysander leült Iris helyére és egyből Kimet ölelgette, Castiel viszont csak rám nézett, megfogta a kezem, felhúzott, hogy felálljak. Kérdőn néztem rá, mire nem mondott semmit, csak átölelt és megcsókolt. A gyomromban repkedni kezdtek a pillangók, a szívem ezerrel kalimpált. Bizony, még mindig nem szoktam hozzá a hirtelen jött szenvedélyéhez, és valószínűleg soha nem is fogok. De jó volt ez így. A mámor és a remegés mindig elkapott, ha a karjába zárt.
  - Na, de gyerekek! Nem szégyellitek magatokat? - nevetett rajtunk Viola.
  - Nem bizony! - nevetett Castiel és újra megcsókolt.
A lábam meg csak rogyadozott, még szerencse, hogy erősen tartott, mert tuti seggre ültem volna. Imádtam ezt a pasit, a csókjairól nem is beszélve!
Sajnos a csengő megzavarta a meghitt jelenetünket, órára kellett menni.
A teremben még nem volt bent a tanárnő, így mindenfelé duruzsoltak a klikkek.
Azt láttam, hogy Tori vidáman fecseg Arminékkal és Lisával, de Eva csak meghúzta magát köztük fülében a hallgatóval. Ren úgy ült Charlotte mellett, mint aki karót nyelt, csak komoran bámult maga elé.
  - Furák az új társaink. - súgtam oda Castielnek. - Hívtam Evát, hogy kólázzon velünk, de szépen lekoptatott!
  - Én ugyanígy jártam a sráccal. Kint bóklászott és nézelődött, szóltam neki, hogy csatlakozzon hozzánk, mire rám mordult, hogy nincs szüksége társaságra és otthagyott. Egész szünetben egy fának dőlve a telefonját bűvölte.

Evangeline

  - Ő is, és Eva is nagyon zárkózott. - mondtam ki a véleményem. - De majd én teszek róla, hogy megkedveljenek minket és megbarátkozzanak velünk! - fogadkoztam ünnepélyesen.
  - És Tori? - kérdezte Cast a másik lányra pillantva.
  - Ő feltalálta magát. És... aki Amberrel barátkozik, azzal én nem akarok! - húztam el a szám.
  - Erre mondják, hogy madarat tolláról, embert barátjáról. - nevetett Cast. - De nem is te lennél, ha nem akarnál egyből jóban lenni az újakkal!
  - Nekem is jólesett anno, hogy rögtön lettek barátaim. - emlékeztem vissza megint az első napra.
  - Sok szerencsét! Szerintem, a bús lovag meg a fájdalomszobor nem kérnek belőled! - viccelődött Cast.
Mérgemben dühösen a vállára csaptam.
Castiel elkapott, és jól megszorongatott. - Ne heveskedj, kiscicám! Bár most pont olyan a tekinteted, mint első nap, amikor suli után majdnem elgázoltalak és dühösen rám kiabáltál... Bizony, már akkor megbabonáztál, csak még nem fogtam fel.
  - Mit mondjak... elég későn kapcsoló típus vagy. - nevettem rajta, és egy apró puszit nyomtam a szájára. Olyan jó volt, hogy ezt bármikor megtehetem, mert ő csak az enyém.
  - Majd adok neked ezért, csak érjünk haza! - fenyegetett Castiel szikrázó szemmel, de nem a harag sütött a szürke szempárból, hanem a vágy és szenvedély.
  - Ah, már alig várom! - vigyorogtam rá. A nyaka köré fontam a karom és sokat ígérően megcsókoltam.
*****
Eközben Charlotte óvatosan megbökte jóképű padtársa karját.
  - Hé, új fiú, mit szólsz az új csapathoz, amibe bekerültél? Van már lány, aki tetszik? - csillant fel a piros ruhás, copfos lány szeme. Unta már, hogy úgy ülnek egymás mellett, mint két szobor.

Ren

Ren haragos pillantása a lányra villant.
  - Baromira nem érdekel az egész suli! - válaszolta a fiú mogorván. - Azért vagyok itt, mert muszáj, és nincs az a lány, aki beférkőzhetne a szívembe! Ha körbe nézek, csak idiótákat látok! Vannak magamutogató, kényes libák. - pillantott Amberék felé a srác, majd Kiméket és Castieléket figyelte. - Nagyképű vadbarmok, és nyálas szerelmespárok, akik azt hiszik, örökké boldogok lesznek, és nem akarják tudomásul venni, hogy semmi sem tart örökké.
Charlotte követte a tekintetét és száját húzgálva lesett Castielre és Vivire.
  - Hát igen... ez abszolút jellemző a két vörösre! Úgy csinálnak, mintha övék lenne a világ, és semmi sem érdekli őket egymáson kívül, ez szánalmas!
Ren kitartóan figyelte a vörös, ellenszenves rockert és feltűnő macáját.
  - Minden szerelem elmúlik egyszer.
  - Hát igen. - hagyta rá Charlotte. Igazából unta a témát, de legalább elkönyvelhette, hogy beszélget az új fiúval. Elsőre úgy gondolta, hogy ez a fiú megkeseredett és kicsit sem volt neki szimpatikus.
*****
A nap további része unalmasan telt. Még nem tanultunk, de minden órát megtartottak a tanárok. Azt hallgattuk, mit fogunk tanulni ebben az évben és nyaralási élménybeszámolókat tartottunk. Egész nap idegesített, hogy hol Ren, hol Tori, furcsa pillantásokat vetettek rám, nem értettem. Evangeline viszont senkire nem nézett, csak elmerült saját kis világában.
Suli után a parkolóban álltunk Cast motorja előtt, sokáig búcsúzkodtunk még és marháskodtunk Kimékkel és Kentinékkel.
*****
Amber, Tori és Lisa együtt mentek át a suli előtti zebrán, egy kávézóba akartak menni, hogy beszélgessenek még egy kicsit.
Ahogy elmentek a parkolóban ökörködő társaság mellett, Tori egyből róluk faggatta a lányokat.
Amber készségesen elpletykált mindent, amit csak tudott.
  - Szóval a vörös kandúr nem volt a nyáron hűséges a babájához. - jegyezte meg kárörvendően a rövid hajú, szőke lány. - Ezt jó tudni! Amúgy szerintem, nem is illik Castielhez ez a vörös liba! Tetszik nekem a srác! Olyan feltűnő és szívdöglesztő! Majd én kiderítem, elcsábítható-e! - nevetett Tori.
  - Hát sok sikert! - biztatta Amber. - Ideje volna, hogy az álompár élete rémálommá váljon! - jegyezte meg sátáni kacaj kíséretében Amber.
  - Üdv a bandában, Tori! - mosolygott az új lányra Lisa is. - Te sokkal jobb fej vagy, mint a másik csaj, meg az a félelmetes fiú!
  - Nekem bejön Ren, csak ne lenne olyan mogorva és kedvetlen! - súgta a lányoknak cinkos mosoly kíséretében a zöld felsős és hosszú szoknyás Amber.
  - Ezt hallja meg Leigh! - szólt barátnőjére megóvóan Lisa.
  - Ugyan már! Amiről nem tud, az nem fáj neki! - nevetett lazán Amber.
*****
Hazarobogtam Castiellel, együtt fogyasztottuk el a késői ebédünket, aztán összebújtunk a szobámban. Nem beszéltünk többet a suliról, hisz olyan mindegy volt kivel, mi történt, ki mennyire változott meg, vagy az, hogy az ujjak furák, mert minden mindegy volt, ha egyszer amellett a srác mellett vagyok, aki a világot jelenti nekem.