A pasi mágnes

Másnap megint gyalog kellett suliba mennünk, mert a motor még mindig a hátsó udvarunkon pihent, de szerencsére most időben keltem, és hamar elkészültem. Fekete hosszított, elől gyöngyökből kirakott bagoly figurás felsőt vettem fel, piros sztreccs nadrággal. Tanulva a tegnapi esetből, nem mertem körömcipőt húzni, így a fekete, telitalpú cipőm mellett döntöttem. A hajam kifésültem, nem akartam felfogni. Azt a válltáskát vittem magammal, amit anyám hozott Párizsból. Reggelizni nem akartam, így csak egy pohár kávét hörpintettem fel a konyhában, aztán elhagytam a házat. Kis farmerdzsekim nem gomboltam össze, mert nem volt még hideg, bár a fák lengedeztek a szélben. Ahogy kiléptem a kapun, láttam, hogy Castiel közeledik a járdán. Jobban ki sem számolhattuk volna. A srác is rögtön kiszúrt és megszaporázta a lépteit, hogy hamarabb odaérjen hozzám.
  - Jó reggelt, drágám! - ölelt magához egy pillanatra, aztán el is engedett és elégedetten legeltette rajtam a szemét. - Nagyon dögös valaki!
  - Ó, köszönöm. - nem akartam elhinni, de képes voltam elpirulni. Pedig már számtalanszor dicsért és milliószor mondta, hogy szeret, mégis jólesett a női hiúságomnak, hogy bókol. Tréfával próbáltam leplezni a zavarom. - Most elárultad magad! Csak azért kísérgetsz, mert félsz, hogy szemet vetnek rám, igaz?
  - Nos... igen, ami az enyém, az az enyém! Jobb félni, mint megijedni! Meg aztán csak akkor vagyok nyugodt, ha mellettem vagy! - nyomott egy apró puszit a homlokomra, aztán megfogta a kezem és elindultunk a suli felé.

Menet közben átlagos dolgokról beszéltünk, ki, hogy aludt, mit néztünk a tévében, meg hogy mikorra lettünk kész a leckéinkkel.
A suliudvaron nagy volt a nyüzsi, a jó idő kicsalogatta a diákokat. Mi is egyenesen a hátsó udvarra mentünk, mert Kim és Lysander ott cigiztek egy nyárfa alatt. Kivételesen én is rágyújtottam, bár féltem, hogy kiszédülök tőle, hisz hónapok óta nem füstölögtem. Kim és a pasija épp a tegnap délutáni pizzázásukról számoltak be, amikor odacsapódott hozzánk Amber és Tori.
Amber fekete miniszoknyát viselt, fehér hálós neccharisnyával, piros felsővel és piros hosszú szárú nyári csizmával, míg a rövid hajú szőkeség mélyen dekoltált fekete felsővel, - még egy feltűnő bokréta is a melleire hívta fel a figyelmét a blúza közepén - ehhez egy zöld csőnadrágot viselt, lapos talpú cipővel. Bűbájosan mosolygott, de nekem kicsit sem volt szimpi ez a lány, mintha túlságosan el lenne szállva magától.
  - Sziasztoook! - vigyorgott a rövid szőke hajú lány. - Hogy telt a tegnap délutánotok?
  - A miénk remekül! - mosolygott Castiel, ösztönösen átölelte a derekam és az oldalához húzott. - A kicsikém nálam volt.
  - Tanultatok? - kérdezte Amber, és láttam rajta, hogy nem esett le neki a tantusz, hogy azok, akik együtt járnak, nem azzal töltik az idejüket. De szőke! - gondoltam magamban.
  - Valamit biztosan, de nem matekot! - vihogott a kék, térdig érő farmer ruhás Kim. A csini ruha alatt almazöld hosszú ujjú felsőt viselt. - Amber, szerinted egy párocska, mivel tölthette az idejét?
A hosszú hajú lány feje elvörösödött, mikor rájött miért vihogunk, de nem reagált semmit. Ezzel szemben újdonsült barátnője feltűnően végig mérte Castielt.
  - Hm, én is szívesen tanulnék tőled ezt-azt! - nevetett a pasimra a zöld szemű, feltűnő ribi. Ki tudtam volna kaparni a szemét, amiért a jelenlétemben mustrálgassa Castielt.
  - Foglalt vagyok! - válaszolta fagyosan Cast, és még azért is szorosabban ölelt.
  - Nagy kár. - húzta el a száját Tori, aztán érdeklődve Lysander felé fordult. - És te, kis herceg?
  - Na ő meg az ÉN hercegem! - közölte Kim a miheztartás végett.
  - Jaj, bocs, nem tudtam. - sütötte le a szemét bűnbánóan az új lány. - Amber még nem mondta, ki kivel van, ha meg említette is, a nevekkel még nem vagyok teljesen tisztában... Nézzétek el nekem!
Olyan ártatlan képet vágott, de én valahogy nem tudtam hinni neki, valami oknál fogva ellenszenves volt ez a liba, és nem hittem egy szavát sem.
  - Akkor, most már tudod! - válaszoltam kissé ingerülten.
  - És hétvégén mentek valamerre bulizni? Tudtok valami jó helyet? Még nagyon új vagyok, nem ismerem ki magam. - váltott témát a rövid hajú szőkeség.
  - Mi a Gold Start szeretjük, az a legjobb hely, de eddig nem volt róla szó, hogy most hétvégén megyünk-e. - felelte Castiel.
  - Tetszik a hely neve. Bulizzunk ott mindannyian! - javasolta a lány lelkesen.
  - Lehet róla szó! - bólogatott Amber.
  - Majd meglátjuk! - vágtam rá kényszeredetten, de közben arra gondoltam, hogy egy fenét fogok veletek szórakozni menni, amikor úgy néztek a pasimra, mint a világ csodájára. Hát az is, de csak nekem!
  - Mi máshová készülünk! - szólalt meg Kim, mielőtt Lysander bármit is mondhatott volna, és láttam rajta, hogy hasonló gondolatai vannak, mint nekem.
  - Gondolom, Castiel és Vivi inkább otthon fog punnyadni. - jegyezte meg epésen Amber.
  - Na és? Százszor jobb kettesben, mint a sok hülye között vergődni! - vágott vissza Cast, eltaposta a csikkét, aztán kérdőn nézett rám. - Mehetünk?
Én is gyorsan elnyomtam a közeli kuka szélén a cigim, inkább eldobtam a felét, csak ne kelljen ezzel a két nőszeméllyel tovább bájcsevegni.
Bementünk az aulába, ami viszonylag kihalt volt. Egyenesen a biosz terem elé mentünk, már ott gyülekezett az osztályunk fele. Mi Kentinhez, Violához és Evához csapódtunk.
Míg Mr. Faraize-re vártunk kisebb-nagyobb sikerekkel Evával beszélgettünk. A fekete hajú lány ma is kizárólag fekete ruhákat viselt, még alig ismertem, de el sem tudtam képzelni élénk pirosban vagy rózsaszínben. Mikor erre rákérdeztem, pironkodva elárulta, hogy rocker és EMO lelke van. Castiel lelkesen közölte, hogy ő is rocker és máris találtak közös zenetémát. Én meg örültem, hogy csillogni látom a lány szemét, és hogy Castiel is barátkozni akar Evával. Százszor inkább ő, mint Tori, hisz Evangeline csendes, visszafogott és szimpatikus. Ráadásul nem néz úgy Castielre, mintha Isten lenne. Megjött a tanárunk, és betódultunk a terembe. Unalmas negyvenöt perc következett, a téma a trópusi esőerdő növényzete volt. Következő szünetben megint kétfelé mentünk Castiellel, ő az udvarra Dakotával és Lyssel, én a lányokkal és Kentinnel a büféhez. Csodálkoztam, hogy Patty nem csatlakozott hozzánk, ezért kérdőn fordultam a terep színű pólós, fehér inges és farmeros sráchoz.
  - Hol a barátnőd?
  - A csarnokba kellett mennie átöltözni, mert tesi órája lesz. - mondta a barna kólát iszogató fiú.
  - És jól megvagytok? - kérdeztem érdeklődve.
  - Mondjuk, bár mostanában sűrűn összekapunk. - ismerte be Kentin csalódott mosollyal.
  - Az nem baj, ha édes a kibékülés! - nevetett a mellettem ácsorgó csokit majszoló Kim. - Te is így gondolok, Eva?
  - Ööö... nem tudom. - vallotta be a szürkéskék szemű lány, aki köztem és Kim között álldogált. - Én még sosem jártam senkivel.
  - Nahát! - Kim csak ennyit mondott, és láttam rajta, azért nem mondja ki a véleményét, mert nem akarta megbántani ezt a magába zárkózott lányt.
  - Nem baj az! Majd te is megtalálod az igazit! - mosolyogtam biztatóan Evára.
  - Igazából nem sürgős... a fiúkkal csak a baj van! - mosolygott Eva, és meg kellett állapítanom még női szemmel is, hogy ilyenkor nagyon szép.
  - Kikérem magamnak! - csattant fel vidáman, de felháborodást színlelve Ken.
  - Bizony! A fiúkkal tényleg csak a baj van, de Kentinnel nincs, ő egy tökéletes pasi! - nevettem, és viccelődve a srác vállára csaptam.
  - Ezt már szeretem. - vigyorgott a srác.
Mind nevettünk, és ekkor lépett hozzánk Tori és Lisa.
  - De jó a hangulat! - jegyezte meg a rövid hajú csaj vidáman.
  - Nekünk mindig jókedvünk van! - felelte Kentin.
  - Mert Ken egy nagy bohóc! - jegyezte meg Lisa, cseppet sem kedves hangsúllyal.
  - Hm. - Tori kihívó pillantással mérte végig Kentin barátomat. Láttam, hogy pillantása hosszasan elidőzik a mellkasára és hasára feszülő pólón. - Én bírom a vicces pasikat... főleg, ha ilyen bomba teste vannak csomagolva. - a lány mit sem törődve velünk, Kentin elé röppent és zavartalanul végig húzta a kezét a mellkasán.
  - Köszi a bókot, Tori! - válaszolta Kentin, és láttam rajta, hogy zavarában nem tud mit kezdeni a lánnyal.
  - Az igazságot nem kell megköszönni, édes! - kacsintott a lány kihívóan. - Igazából csak egy kólát akarok venni, megszomjaztam... velem tartasz? - intett a fejével a büféablak felé, ami előtt már csak ketten várakoztak.

  - Nem kösz, már megittam egy kólát! - mutatott a kezében lévő üres műanyag pohárra Ken.
  - Akkor majd legközelebb. - húzta el a száját a lány. - És hol van a vörös szépfiú? - pillantott rám Tori kérdőn.
  - Kint a srácokkal! - válaszoltam automatikusan. - Tudod, hagyok neki egy kis mozgásteret, mert nem szereti, ha folyton rajta lógok.
  - Pedig nem ártana, nehogy még más másszon rá helyetted! - vihogott a lány és otthagyott minket.
Dühösen néztem a büfé felé szökkenő szőke liba után. Ez most komolyan arra figyelmeztetett, hogy ha nem vigyázok Castielre, lecsapja a kezemről? Megölöm... Esküszöm, MEGÖLÖM!
Kim nyugtatóan a karomra tette a kezét.
  - Nyugi van, Vivi, tudod, hogy Castiel nem cserélne le erre a közönséges... - barátnőm nem fejezte be a mondatot, de tisztában voltam vele, melyik szó hiányzott a végéről.
  - Már miért ne? Egyszer már megtette... Akkor is szőkével csalt meg... mi van, ha ez a hajszín a gyengéje és megadja magát Torinak?
  - Ez nem történhet meg! - kiáltott fel ijedten Viola.
  - Ha meg mégis, akkor személyesen fogom kitaposni a belét! - ígérte Ken szigorúan, és a pillantásából rájöttem, hogy nem viccel.
Ettől kicsit jobb kedvem lett, de mégis rettegtem, hogy ez a bige kísértésbe akarja vinni a páromat. Reméltem, hogy Castiel jobban szeret attól, minthogy bedőljön egy ilyen magamutogató cselédnek. Csak ez maradt nekem, a hit.
  - Eva, neked a legkönnyebb, a szingli életnek is megvan az előnye. - jegyezte meg vidáman Kim.
  - Lehet. - mosolygott az orra alatt a fekete hajú csaj.
  - Na, menjünk fel a másodikra, a kémia terem elé! Úgyis mindjárt becsengetnek! - adta ki a parancsot Kim. - Te meg Kentin, jobb, ha elrejted a kocka hasad, mert még Patty megtépi Torit, ha meglátja, hogy körülötted sündörög!
  - De én nem csináltam semmit! Nem tehetek róla, hogy bejövök az új csajnak! - nevetett Kentin nagyképűen.
  - Ne bízd el magad! Ennek a lotyónak minden pasi az esete! - hűtöttem le a haverom.
Szedelőzködni kezdtünk, felkaptuk a közeli lócáról a táskáinkat, én a Castielét is magammal hordoztam, vigyáztam rá, hogy kint ne zavarja. Alig értünk fel, tényleg csilingelt a csengő és szállingóztak utánunk a többiek is. Megálltunk a terem ajtajától pár méterre és már utol is ért minket Cast és Lys. Kedvesem elvette tőlem a tatyóját, a fél vállára akasztotta, majd csókkal köszönte meg a táskahordozást. Ilyenkor legalább biztos voltam benne, hogy engem szeret, és nem kell neki senki más. Ettől jobb nyugtatót nem is kaphattam volna.
A csók után sóhajtva ölelgettem Cast derekát, és közben azt figyeltem, merre lehet Tori. A szőke szuka épp a sor végén kacarászott Nathaniellel és Dajannal. Kárörvendően pillantottam Kentinre.
  - Látod, Keni, igazam volt! - böktem a fejemmel hátrafelé, hogy ő is oda nézzen, ahol a "rajongója" más fiúkkal cicázik.
  - Miről van szó? - kérdezte Castiel, és közben egy hajtincsemet tekergette a kezére, azzal szórakozott.
  - Csak arról, hogy az előbb Tori ráindult Kentinre, most meg már Nathanielt szédíti! - válaszoltam unottan, pedig nagyon is kíváncsi voltam titkon, hogy mit gondol a cicababáról a párom.
  - Szánalmas kis ribi! - legyintett Castiel a szabad kezével. - A hideg kiráz az ilyen nyomulós picsáktól!
  - Ezt jó tudni! - nyögtem megkönnyebbülve, és hálás csókot nyomtam az arcára.
Nagy kő esett le a szívemről. Ha ezt mondja, biztos így is gondolja. Még mindig elgondolkodva a többieket figyeltem. Hátul Dakota az ikrekkel ökörködött, Tori és Amber Nathékkal viháncolt, Iris meg Rennel beszélgetett. Örömmel láttam, hogy a fiú szóba áll végre valakivel. Bármiről is beszélgettek, jobb, mintha Ren magába fordulna. De a következő pillanatban az járt a fejemben, hogy miért Irissel beszélget? Miért nem velem? Mennyivel normálisabb Iris, mint én? És mi lesz, ha Nathaniel megint terrorizálni fogja, ha meglátja, hogy a srác a barátnőjével társalog?
 Hála az égnek, nem történt semmi vészes, mert megjött Mr. Gordon és be kellett mennünk a terembe. Én Castiellel, Kimmel, Lyssel és Violával ültem körbe a nagy kocka asztalt. Tori és Amber az ikrekkel és Dakotával foglaltak el egy asztalt és látszott Torin, hogy boldog a fiúk között. Eva, Iris, Capucine és Melody asztalához került Ren, gondolom nem akart Nathék közzé ülni, ezért választotta a lányokat. Szerencsére nem kísérleteztünk, csak feladatokat csináltunk a munkafüzetünkben.
Következő szünetben enni akartunk. Kimmel a büféhez közeli lócán vártam, hogy Cast és Lys hozza nekünk a szendvicseket. A két fiú vállalta helyettünk a büfében a nyomorgást a kajáért. Eva ült még mellettem, a többiek nem tudom hová lettek. Szótlanul ültünk és a büfében tolongó embereket néztem. Hirtelen Cast mellett termett Tori és vidáman dumcsizni kezdett a pasimmal. Megfeszült idegekkel figyeltem őket. Cast és Tori egymás mellett préselődtek a tömegben. Idegesített, hogy a barátom nevetgél a libával, de csak azzal tudtam nyugtatni magam, hogy biztos csak udvariasságból fecseg vele. De csak nevettek és nevettek egymás szemébe nézve. Mikor azt láttam, hogy Tori szenvtelenül megmarkolja Castiel fenekét, majd megütött a guta. Ez aztán kurva a javából!!!... Cast meg csak röhögött, sorra került a büfében, kikérte a kaját, mondott még valamit Torinak, aztán egyenesen felénk jött.
  - Hú, szabályosan harcolni kellett a kajáért! - ült le mellém Cast sóhajtva, és a kezembe nyomott egy fehér szalvétába csavart zsemlét.
  - Láttam. - csak ennyit fűztem a dologhoz, és próbáltam uralkodni a hangomon, hogy ne vegye észre, dühös vagyok. Még nem akartam kérdőre vonni, nem volt itt az ideje.
  - És Lys? Elnyelte a tömeg? - nyújtogatta a nyakát a büfé felé Kim.
  - Ő még harcol! - nevetett Cast. - Elkeveredett mellőlem.

A továbbiakban szó nélkül ettünk. Előkerült Lys is, neki már nem volt ülő hely, állva fogyasztott el egy kakaós csigát, a másikat meg Kimnek adta. Eva mellettünk otthonról hozott szalámis kenyeret evett. Láttam, hogy Ren az oszlopnál fél literes Coca-Colát iszik. Mikor lenyeltem a szendvicsem utolsó falatkáját, gombóccá gyúrtam a szalvétát és pont ahhoz a kukához indultam, ami Ren lábánál volt. Beledobtam a szemetet a vödörbe, aztán a fiúra pillantottam.
  - Német óránk lesz, még nem tudod, hol az a terem. Gyere velünk, szívesen megmutatjuk! - néztem a fiúra félszegen.
A piros hosszú ujjú pólós és farmeres fiú vetett rám egy haragos pillantást, aztán mégis bólintott és követett. Nagy sikerélmény volt ez, még ha csak kényszerűségből tart velem, akkor is.
  - Megmutatom Rennek, merre van a német terem! Jöttök, vagy még maradtok?
  - Még nem végeztem! - mutatott a csigájára Kim.
  - Én meg még veszek egy üveg kólát! Felviszek egyet neked is! - mondta Castiel.
  - Én megyek veletek! - pattant fel Eva, és becsomagolta félig megrágott kajáját és elsüllyesztette fekete válltáskájában. Elindultam az első emeletre nyomomban a két hallgatag újjal. Kínos volt, hogy pont azzal a két emberrel vagyok, akikkel nehéz kijönni, de próbáltam lazának mutatkozni. Mikor felértünk a lépcsőn, jobbra fordultam és a harmadik ajtóhoz vezettem a társaimat.
  - Ez a német terem, mellette a kilencesben lesz majd angol óránk holnap! - magyaráztam. - Ti melyiket szeretitek jobban?
  -  Az angolt. - vágta rá Eva.
  - Szintén. - válaszolta Ren, és lazán leült a táskájára. - A német felesleges, semmi hasznát nem vesszük!
  - De hát kötelező. - mondtam, mert más nem jutott eszembe. - Ezelőtt te hol laktál, Ren?
  - Austin mellett egy kisvárosban. - válaszolta rejtélyesen Ren, és én már annak is örültem, hogy egyáltalán szóba áll velem.
A fiú komoran nézte a szemközti falat, mintha az emlékeibe mélyedt volna. Nem akartam kihúzni nála a gyufát, ezért inkább Evához fordulta. - És te, Evangeline?
  - Mondtam már, hogy az Evát jobban szeretem! - szólt rám morcosan a lány. - Amúgy meg San Franciscoból jöttem.
  - Én is tavaly költöztem ide a családommal, akkor nekem is új volt itt minden, szóval tudom milyen nehéz lehet nektek. - próbáltam társalogni.
  - Mit tudsz te? - dünnyögte Ren az orra alatt és a világért se nézett volna rám. Még mindig a szemközti falat tanulmányozta.
Szerencsére befutott Kim, Lys és Cast, így megszabadultam ettől a nyögve-nyelős párbeszédtől. A vörös ördög sugárzó mosolyt küldött nekem, és a kezében lévő kis üvegeket felém nyújtotta.
  - Válassz!
Természetesen a narancsot választottam, hisz tudtam, hogy neki a Pepsi a kedvence.
  - Köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan.
  - És mit kapok érte? - vigyorgott szerelmem, és egyre közelebb lépkedett felém lassan araszolva.
  - Hát - nevetve a nyaka köré fontam a karom, ügyelve, hogy a kis üveg ne legyen útban és immár testközelből néztem a szemébe. - gondolom, valami ilyesmire gondoltál. - súgtam neki pajkosan, és örömmel csókoltam szájon. Csak egy apró puszira készültem, de Castiel elnyújtotta a csókot, hosszasan tapadt a szája az enyémre, s kezem-lábam remegett, sőt a lábujjamtól a tarkómig beleborzongtam.
 Eva elhúzta a száját mellettünk.
  - Ezek mindig ezt csinálják? - kérdezte zavartan.
  - Gyakran. - kacagott Kim. - Majd megszokod! Castiel és Vivi nagyon hevesek. Dúl a love és nem szégyellik!
  - Nem is. - bólogatott Castiel és újabb csókot kaptam a számra.
  - És az nem érdekel benneteket, hogy másokat zavar a nyalakodásotok? - kérdezte mogorván Ren, és kivételesen rám pillantott.
  - Nem! - vágtam rá hevesen. - A szerelem csodálatos dolog, és semmit sem ér, ha letagadjuk, vagy semmibe vesszük! Úgy szép, ha mindenki látja, hogy összetartozunk!
  - Néha izgalmasabbak a tiltott dolgok! - jegyezte meg Ren az orra alatt.
  - Abban is volt része a cuki párunknak! Majd egyszer elmeséljük! - nevetett Kim. - De arra nem lenne elég még egy lyukasóra sem.
Becsengettek, és lassan megjöttek a többiek is. Tori megint közénk furakodott és próbálta Cast és Lys figyelmét magára vonni, de szerencsére a szerelmemet jobban lefoglalta a fülcimpám rágcsálása, mint a lány hasztalan trécselése.
Keservesen telt el a nap hátralévő része és az sem könnyítette meg a dolgom, hogy folyton arra kellett figyelnem, Tori nem cuppant-e rá a pasimra. Ráadásul az is nagy erőfeszítésbe került, hogy Rennel barátságos legyek, ha már közénk keveredett egész napra.

Utolsó óránk államismeretek volt. Mikor kicsengettek mindenki nagy robajjal igyekezett elhagyni a termet. El akartam kerülni a tumultust, így lassan pakoltam össze. Mire végeztem és az oldalamra vettem a táskám, Castiel már kint a terem ajtajában várt rám. Ahogy felé tartottam, láttam, hogy Tori megint mellette kacarászik. A lány sugdosott valamit a pasimnak, mire Cast határozottan megrázta a fejét, aztán haragosan válaszolt neki. Sajnos lemaradtam a beszélgetésükről, mert mire odaértem, a lány már tova libbent Amber után.
Kézen fogva sétáltunk haza a gyenge napsütésben. Kicsit hűvösebb volt a levegő, mint reggel, mert erősebben fújt a szél, de még így sem volt vészesen hideg.
Cast nálunk jött, de csak hogy elvigye a motorját. Tony szerencsére otthon volt és megoldotta a gondot. Felhívta Kevint, hogy jöjjön a Yamaháért egy platóskocsival, így Castielnek nem kell a szervizig tolni a bedöglött motort. Hálásak voltunk neki, mert még azt is megígérte, hogy előre veszik a listán, és még a héten megcsinálják. Így a bátyám elment Kevvel és a motorral, Castiel meg velem maradt. Egy darabig a kanapén ölelkeztünk összebújva, amikor befutott az öcsém egy fekete gördeszkával a hóna alatt. Lucas addig kuncsorgott, míg rá nem vette Castielt, hogy tanítsa meg deszkázni, engem meg rábeszélt, hogy vegyem elő az aputól kapott görkorcsolyám. Tíz perc múlva már a ház előtt bolondoztunk. Cast és Lucas egymást váltva ugráltak a deszkára és megpróbáltak sokáig rajta maradni, addig én lassú tempóban gurultam ide-oda a két szomszéd ház között. Jókat röhögtünk és bolondoztunk. Nagy volt a kacagás, mert mikor Castiel egész jól megállt a guruló deszkán, mindig üldözőbe vett és a földre rántott magával, Lucas pedig míg mi a földön hemperegtünk, mindig elcsente a gördeszkát. Épp legyőztem Castielt a birkózásban és feltápászkodtam a földről, amikor arra lettem figyelmes, hogy Ren jön felénk szemben a járdán egy gyönyörű, fekete dobermannt sétáltatva. A fiú olajzöld pufis kabátban és farmerben vezette pórázon a méltóságot parancsoló kutyát.
  - Hali! Ren, te erre laksz? - kérdeztem meglepetten, de vidáman. Ez a délutáni viháncolás teljesen felpörgetett.
  - Nem mindegy az nektek? - kérdezte a fiú nyeglén, és meg sem állt, füttyentett és a kutya tovább ment, ő meg követte, behúzott nyakkal.
Értetlenül csóváltam a fejem. Nem értettem, miért ilyen komor ez a fiú. Megfordultam a korival, hogy utána nézzek, de Castiel megforgatott maga körül, mintha táncolnánk, aztán kérdőn nézett rám.
  - Miért érdekel téged ennyire ez a Willford gyerek? - kérdezte a fiú összeráncolt homlokkal. - Már a suliban is észrevettem, hogy felfigyeltél rá.
 És sikerült kihoznia a béketűrésemből. Még ő féltékenykedik, amikor egész nap Torival csacsogott!
  - Még te beszélsz? - kérdeztem mérgesen. - Én csak sajnálom a srácot, mert magányosnak látszik... bezzeg te enyeleghettél Torival délelőtt, igaz? A büfénél még a farodat is tapogatta!
Castiel először felnevetett, de mikor meglátta sötét ábrázatomat, ő is elkomolyodott.
  - Kicsi, buta, egyetlenem! Azt hiszed, érdekel az a felfuvalkodott liba? Tévedsz, ha azt hiszed! - megfogta a kezem és a görkorival könnyedén a karjába gördített. - Igen, észrevettem, hogy szánalmasan nyomul rám, de órák után megkértem, hogy állítsa le magát, mert nekem senki sem kell rajtad kívül! Szeretlek, csak téged, egyes egyedül!
Aggodalmasan néztem oly közeli szemébe. Láttam, hogy igazat mond, és ez megnyugtatott, a szívemben újraéledt a remény. A szeme nem hazudik és a füst szürke szempár úgy ragyogott rám, mintha én lennék a világ nyolcadik csodája. Melegség töltötte el a szívem és meghatódva borultam a mellkasára.
  - Sajnálom, Castiel! Nem akartam hisztizni. - arcom a dzsekije alá dugtam, hogy ne lássa, milyen szánalmas vagyok.
  - Doromboló kiscicám, ha nem féltenél, nem is szeretnél, szóval elnézem neked! - felemelte a fejem és lány csókot nyomott az ajkaimra. - De nekem se tetszik, hogy ilyen görcsösen össze akarsz barátkozni azzal a fájdalmas képű különccel!  Szóval kvittek vagyunk! Felejtsük el Rent, Torit, és mindenki mást és menjünk fel a szobádba!
  - És én? - kérdezte felháborodva a hátam mögött Lucas.
  - Természetesen téged nem hívtunk! - nevettem gonoszul, és a járda felé gördültem, magam után húzva Castielt.
Úgy gondoltam, amíg ennyire ragaszkodunk egymáshoz, és fortyognak az érzések bennünk, nem lehet semmi gondunk... emellett minden és mindenki eltörpül.