Az új Nathaniel

A hétvégém remekül telt. Szombaton Castiel egész nap nálunk volt, és hogy anyunak ne legyen ránk panasza, egész délután tanultunk a nappaliban, aztán segítettünk Tony-nak az udvaron összeseperni a lehullott és megsárgult faleveleket. Estére békésen megvacsoráztunk, majd vígjátékot néztünk a tévében. A vasárnap sokkal élvezetesebb volt, mert aznap én mentem Castieléknél és összebújva, romantikázva töltöttük minden időnket. Az anyukája megint üzleti úton volt, így zavartalanul kettesben lehettünk, és felejthetetlen pillanatokat töltöttünk együtt.
A csodálatos hétvége után nyögve-nyelősen készültem hétfő reggel suliba.
Barna kötött pulcsiban és világoskék farmerben indultam a suliba. A hajam szépen kifésültem, nem volt kedvem összefogni. Castiel már a kapuban várt, és együtt suhantunk a kék Yamahával a gimihez. Az út most nem volt kellemes, mert úgy éreztem a hideg levegő a testembe hasít. Az ég komor volt, a hőmérséklet alacsony. Alig vártam, hogy lemásszak a motorról. A sisakkal a kezünkben, egymást karolva mentünk be az épületbe. Leadtuk a büfébe őket, aztán az álló asztalnál gyülekező barátainkhoz csapódtunk.
  - Helló, gyerekek! - üdvözölt minket Lysander, kezet rázott Castiellel, engem meg arcon csókolt. Kim is puszival üdvözölt. Kentin, Viola és Eva csak szóban köszöntöttek minket.
  - Ma már szakkör! Várjátok? - kérdezte a fekete garbós és piros csőszárú nadrágos Viola. Válltáskája és dzsekije a karjában lógott.
  - Izgatott vagyok, hogy mi lesz. - válaszolta a talpig fekete ruhás Eva.
  - Én nem aggódom! Jó móka lesz. - mosolygott Cast. - Majd ülj közel hozzám és Lyshez.
  - Oké. - bólintott Evangeline elpirulva.
  - Ó, mi is repesve várjuk a kosárlabdát! - nevetett gúnyolódva Kentin. - Szerencsénk lesz, ha Bunkó Nath hagyja, hogy labdához jussunk!
  - "Bunkó Nath"? Lemaradtam valamiről? - kérdezte meglepetten a bőrdzsekis, piros pulcsis és fekete farmeres Castiel.
  - Neked nem tűnt fel, hogy mennyire másabb, mint tavaly? - kérdezte Kim.
  - Azt láttam, hogy új ruhákat hord, de még nem beszéltem vele. - közölte a tényeket a vörös rocker.
  - Jobb is! - legyintettem. - Nathaniel szemét lett, kötekedő és mindenkit fikáz.
  - No fene! - pislogott nagyokat Cast. - Akkor már nem nevezhető strébernek.
  - Nagyon nem! Az élő fába is beleköt, és azt hiszi ő a világ közepe! - magyarázta Viola.
Ekkor Dake érkezett mellénk és hátba vágta Castielt.
  - Üdv, csapat! Fiúk, gyertek ki a friss levegőre, ne a lányok szoknyáján üljetek!
Castiel gyengéden homlokon csókolt, aztán eleget tett Dakota kérésének és Lysanderrel együtt az udvar felé mentek.
  - Nehogy elszóljátok magatokat Castiel előtt, hogy gyakran vagyok a szőke sátán gúnyolódásának a célpontja, mert akkor nekimegy! - kértem a barátaimat. - Nem akarom, hogy miattam megint összekapjanak!
  - Oké, lakat a számon! - ígérte Ken, és viccesen elmutogatta, hogy lelakatolja a száját, a képzeletbeli kulcsot meg eldobta.
  - Oké, bár szerintem előbb-utóbb fel fog tűnni neki. - jegyezte meg a lila pulcsis, fekete dzsekis és olajzöld farmeres Kim.
  - Lehet, de amíg tudom, távol tartom egymástól a két jómadárt, mert nem akarok balhét. - magyaráztam a barátaimnak. Rettegtem, hogy a két forrófejű összemegy, és kárt tesznek egymásban. Ha ez miattam történik, bűntudatom lesz.
   - Igazad van, jobb a békesség. - bólogatott Eva. - Nem hiányzik, hogy összeverekedjenek.
Visszatértünk a szakkör témára. Már javában saját magunk ügyetlenségén kacarásztunk, amikor hozzánk csapódott Tori.
A szőke lány leopárd mintás, szűk és mélyen dekoltált felsőt viselt, fényes cicanadrággal és fehér fodros miniszoknyával. Térdig érő, barna magassarkú csizmában olyan volt, mint egy útszéli ribanc.
  - Helló, drágáim! - nevetett ránk vidáman a lány. - Hogy ti mindig együtt bandáztok...
  - Irigykedsz? - kérdezte cseppet se kedvesen Kim.
  - Á, nem. Szép dolog a barátság. - mosolygott a lány bűbájosan, aztán másra terelte a szót. - Várjátok már a szakkört? Én nagyon!
  - Mi nem annyira. - válaszolta meg a kérdést Ken. - A kosárlabda nem egy nagy élmény, de muszáj volt valamit választanunk.
  - A te sportos külsőddel nem is tudtalak volna más szakkörön elképzelni! - villant Kenre a lány smaragdzöld szeme.
  - Kösz! A barátnőm is a kosárklubbot választotta, legalább ennyi jó lesz benne, hogy együtt rohangálhatunk a labda után. - válaszolta Kentin, és magamban gratuláltam neki, hogy megpróbálja leépíteni ezt a ragadós piócát.
Észre sem vettem, hogy Nathaniel Ken háta mögött áll, csak, amikor hátba verte és megszólalt, akkor figyeltem fel rá.

  - Kentin! Te a nők gyűrűjében érzed jól magad? Szánalmas, hogy mindig a lányok között sündörögsz és nincsenek fiú barátaid! Nem áll fel, ennyi csaj mellett? Ha nem, bajok vannak nálad és mehetsz a kis cuki Alexy párjának!
A fekete pulcsis és szürke, sokzsebes nadrágos Nath provokáló tekintettel méregette Kentint.
  - Neked mi a bajod kora reggel? - kérdezte kicsit békésebb hangnemben Ken, de láttam rajta, hogy felhúzta magát, csak próbálja visszafogni magát. - Nem jutott dinnyeföld?
  - Még sértegetni se tudsz, te pancser! - nevetett Nathaniel. - Te tényleg homokos lehetsz.
Kentin szeme elsötétült és láttam rajta, mire készül. Ütésre lendítette a jobbját, de résen voltam és elkaptam. Görcsösen leszorítottam a kezét és rémülten néztem rá.
  - Ne, Kentin! Ez a majom pont azt akarja, hogy megüsd, és megbüntessenek a tanárok! Ne foglalkozz vele! - kiáltottam, és próbáltam lecsillapítani a kedélyeket.
Nathaniel éles pillantása rám szegeződött. Tudtam, hogy én leszek a következő célpont.
  - Ó, drága Vivien! Meghasad a szívem a meghatottságtól! Te megvédtél, édesem! Talán mégis érzel irántam valamit? - mosolygott Nath önelégülten.
  - Hát persze hogy érzek: megvetést, utálatot és ellenszenvet! Nem téged védtelek, hanem Kentint, hogy ne kapjon igazgatóit!
Haragos szemmel, lekezelően néztem az ellenfelemre. Csak most tűnt fel, hogy Ren nem messze áll tőlünk, és érdeklődve figyeli a jelenetünket.
  - Ezt hitesd el a párocskáddal meg a barátaiddal! Tudom, hogy a szíved mélyén még számítok neked valamit! - Nath úgy nézett, mint aki a vesémbe lát.
Nem volt igaza, már rég túl vagyok rajta, nem érzek iránta semmit, csak megvetést. Hiába próbál mást belelátni a viselkedésembe, nagyon téved. Nekem Castiel a minden, a legfontosabb és legjobban szeretett személy az életemben, és ha ezt nem bírja felfogni, az ő baja! Természetes, hogy kiállok a barátaim mellett, ha bántja őket, de ebbe nem kéne beleképzelnie olyat, ami nem is igaz. Csak sajnáltam őt, hogy ilyen kegyetlen, szívtelen szörnyeteg lett, ennek semmi köze ahhoz, hogy egykor jártunk.
  - Ne keménykedj nekünk, és hagyj minket békén! - kértem erélyesen. - Nagyon unom, hogy folyton provokálsz és zöldségeket beszélsz!
  - Ó, kicsikém, ha akarnálak, se tudnálak békén hagyni! A szívem hozzád húz! - vigyorgott gonoszul Nathaniel, és úgy gesztikulált, mint valami hősszerelmes.
Nem volt érkezésem visszavágni, mert Tori csilingelve felnevetett.
  - Nahát, Nathaniel! Milyen jó fej vagy, és vicces! Megiszol velem valamit, még órák előtt?
A szőke srác érdeklődő tekintettel mosolygott a cicababára.
  - Bejövök neked, új lány? Jelenleg van barátnőm, de iszogatás közben megbeszélhetjük, miben vagy jobb, mint Iris! - kacsintott Nath. A lányba karolt és a büféhez vették az irányt.
Döbbenten néztünk utánuk.
  - Na, ezek megérdemelnék egymást! - jegyezte meg kárörvendve Kim. - Zsák a foltját megtalálta!
  - Ne bomolj, Kim! - kiáltottam elborzadva, mert nekem már Irisen járt az eszem. - Gondolj bele, mit érezhet szegény Iris, hogy a barátja kikezd mindenkivel. Ha Nath felszedi ezt a ribit, meghasad a szíve!
  - Ha olyan bolond, hogy még nem szakított ezzel a balfácánnal, meg is érdemli! - hangoztatta a véleményét a fekete lány. - Ha inkább szenved emellett a szadista állat mellett, akkor nem tudom sajnálni. Már rég ki kellett volna adnia az útját!
  - De hát szereti... - sóhajtottam még mindig megértően.
  - Nem azért, de most Kimmel értek egyet. - mondta Viola. - Ha nem boldog, kár szenvedni ezzel a tahóval! Jobb lenne neki, ha végre ejtené!
Kentin és Eva is bólogatott. Hát csak én ismerem a szerelem gyötrelmes oldalát? Hogy akármilyen rossz is a másik, akkor is muszáj szeretni? Megértettem Irist, mert én is egy rossz fiút szerettem, csak az volt a különbség, hogy az én rockerem, miattam nagyon sokat változott, jó irányba.
A téma annyiban maradt, mert megszólalt a figyelmeztető csengő. Felmentünk az első emeletre, a földrajz terem elé.
Kis csapatom felpörögve zajongott, de nekem elment a kedvem mindentől. Kicsit lemaradtam tőlük és egyedül ácsorogtam, tőlük egy méternyire, a falnak dőlve.
Ren keveredett mellém. A sötétkék pulcsis és szürke nadrágos fiú is a falnak dőlt, és a telefonját nyomkodta, mint mindig.
  - Hogy telt a hétvégéd? - kérdeztem tőle udvariasan, és hátam a falhoz súrolva kicsit közelebb csúsztam hozzá.
  - Gyorsan. - jött a rövid válasz.
Reménytelenül sóhajtottam. Miért ilyen zárkózott és barátságtalan ez a fiú? Hogy lehet így élni?
Elhatároztam, hogy azért is megpróbálok barátságos lenni vele. Egyszer csak megnyílik nekem!
  - Sajnos az a rossz a hétvégékben, hogy hamar eltelnek. - mosolyogtam bizakodva.
De a sötétkék szemek haragosan villantak rám.
  - Mikor fogod már fel, hogy nem kell jópofáznod nekem? Rohadtul nem érdekel, mit fecsegsz, és nem vágyok a társaságodra! Még egy ilyen kitartó és utálatos libával nem találkoztam! - fakadt ki a jégszívű fráter. - Akadjál már le rólam! Meg is érdemelnéd, hogy a szőke gyerek kicsináljon végre! Legalább, akkor nem velem foglalkoznál!
A döbbenettől csak tátogtam és nagyokat pislogtam. Nem tudom, mivel érdemeltem ki a haragját, kegyelten szavait még úgy se. Ez már mindenek a teteje! Ok nélkül bánt és utál. Ezt sehogy sem értettem.

  - Idefigyelj, Mr. Jéghegy! Nagyon elegem van, hogy játszod itt a megközelíthetetlen mimózát! Igazságtalan vagy velem szemben! Nem érdemeltem ki, hogy így beszélj velem!
  - Nem beszélnék így veled - és sehogy sem, ha békén hagynál! - jött a hűvös felelet Rentől.
  - Bocs, hogy élek! Én csak szerettem volna összebarátkozni veled, de látom, felesleges! Egy ilyen kőszívű, kiállhatatlan barom, meg sem érdemli a barátságom! Felejtsd el, hogy egyáltalán hozzád szóltam! - nyelveltem bosszúsan és otthagytam. Pont ekkor ért a sor végére Castiel és Lys, egyenesen hozzájuk rohantam. Vörös lovagom karjába vetettem magam.
  - Hm, ennyire hiányoztam? - ölelt meg Castiel és apró, de forró csókot nyomott a számra.
  - Még ennél is jobban. - sóhajtottam elalélva, és a biztonságot nyújtó karokba simultam. - Olyan jó, hogy vagy nekem!
  - Minek köszönhetem ezt a hirtelen vallomást? - mosolygott Cast. Mélyen a szemembe nézett, aztán kutakodó pillantásokkal méregette az arcomat. Jobb kezét a hajamba fúrta, míg a ballal a derekam ölelte.
  - Csak úgy! - nevettem, miközben a dereka köré fontam a két karom. - Mindig rácsodálkozok, hogy velem vagy, és nem értem, minek köszönhetem ezt a csodát.
  - Kis butuskám! - nevetett Castiel, és ettől felmelegedett a szívem. - Te vagy nekem a csoda! Nem is tudom, mi lenne velem nélküled, ha nem lennél! Miattad érdemes élnem!
Castiel bizonyításképp ismét megcsókolt, de ezúttal hosszasan és szenvedélyesen.
  - Meg ne öljön már titeket a nagy szerelem! - szólt oda nekünk Nathaniel. Valahonnan mögülünk hallottam a hangját. Éreztem, hogy Castiel el akar engedni, biztos reagálni akart a gúnyolódásra, de én görcsösen szorítottam, és nem hagytam, hogy kibontakozzon az ölelésből.
  - Mért van egy olyan érzésem, hogy nem akarod, hogy megverjem Nathanielt? - súgta a fülembe Cast, mikor mégis elvált az ajkunk.

  - De nem azért, amiért most gondolod! Látom a szemedben, hogy azt hiszed, számít nekem Nath, de igazából azt nem akarom, hogy verekedj, és a tanárok keze közé kerülj! - válaszoltam, miközben továbbra is kedvesem nyakába csimpaszkodtam.
  - Papucs lettél, Castiel! - sétált mellénk arrogáns vigyorral az arcán Nathaniel. - Hol az a forrófejű, fenegyerek, aki eddig voltál?
Castiel megvető pillantással fordult a kötekedő felé, de nem engedte el a derekam.
  - Tudod, Nathaniel, van, amiért érdemes megváltozni! - hangoztatta a kedvesem és feltűnően arcon csókolt. - Attól még nem vagyok papucs, mert van egy személy, aki mindennél fontosabb az életemben, és meggondolom, mit teszek, hogy ne okozzak neki csalódást.
  - Szánalmasak vagytok! - legyintett Nath és otthagyott minket.
  - Szerintem inkább irigylésre méltóak. - mosolygott ránk biztatóan Eva.
Keservesen lassan telt el a nap, és talán azért, mert minél közelebb volt a hetedik órában tartott kosárszakkör, annál inkább nem vágytam rá.
Hatodik óra után megbeszéltük Kimmel, hogy egyenesen a csarnokhoz megyünk, mert mostanában elég lassan öltöztem. Féltem, hogy elkésünk az edzésről, ha megvárjuk a szünet végét.
Ken és Patty társaságában lerohantunk a csarnok előtti folyosón az öltözőkhöz.
Öt perc múlva már sportruhákban várakoztunk a korlát mögött az első sorban. Nathaniel és Dajan egy labdával szórakozott előttünk, Rosa leült mellénk, Ren meg épp felfelé mászott a korláton átlépve, mikor Nathaniel durván megragadta sötétkék pólóját és megakadályozta, hogy felmásszon.
  - Mi van, pikkelyes? Még mindig nincsenek barátaid? - kérdezte a sárga pólós és szürke melegítőnadrágos Nath. Megint a fiú csuklóvédőjét szorongatta.
  - Hagyjál már békén, te barom! - húzta el a karját Ren, és gyilkos pillantást vetett a kötekedőre.
  - Hogy beszélsz, forradásos? - folytatta az alázást Nathaniel. - Tán valami tanyáról jöttél?
Megint nem bírtam magammal, leugrottam a fiúk mellé, ösztönösen, védelmezően Renbe karoltam, és elhúztam Nath mellől. Haragosan néztem a szőke srácra, aki megint játszotta a gonoszt.
  - Nathaniel! Kezd elegem lenni belőle, hogy mostanában mindenkivel szívózol! Mire jó neked, hogy mindenkivel csak genyózol?
Nath ellenségesen nézett rám. Láttam, hogy legszívesebben megölne, amiért ellene fordultam.
  - Nahát, már megint te, drága Vivien! Kezdem azt hinni, hogy valamiféle védőangyalnak képzeled magad! Ren, egy seggfej, mit törődsz vele?
  - Tévedsz, Nath! - válaszoltam haragtól elsötétült szemekkel. - Ren ugyanolyan ember, mint te vagy én. Lehet, hogy nem valami kedves, de nem szolgált rá a kegyetlenkedésedre! Hagyd őt békén, és minket is!
  - De uncsi a szöveged! - húzta el a száját Nathaniel.
Falra hányt borsó volt, amit mondtam. Rájöttem, hiába tépem a szám, még csak azért sem fog békén hagyni minket. Valószínűleg élvezi az új játékát, azt, hogy mindenkit aláz. Nem tudtam felfogni, hogy lehet ilyen.
  - Lehet, hogy unod, de nekem van igazam! Nyomatékosan megkérlek, hogy hagyd békén Rent, mert nem a játékszered, hanem egy érző ember, és még ha nem is mutatja, biztos rosszul esik neki, hogy szemét vagy vele! Ha nem fejezed be ezt, panasz fogok tenni ellened az igazgatónőnél!
  - Kösz! - nyögte nekem Ren és még egy hálás pillantást is vetett rám.
Úgy éreztem, megtört a jég. Ha a srác mosolygott volna, teljesen levett volna a lábamról. Hát csak van szíve, és mégis értékeli, hogy miatta szembe szálltam Nathaniellel. Gondolatban piros pontot adtam magamnak.
Nem sokáig tartott az örömöm, mert ahogy számítottam rá, Nathaniel gonosz pillantással nekem esett. Elkapta a csuklóm és a karjába rántott.
Kim, Patty és Rosa felszisszent a hátam mögött a korlát túloldalán, de nem tudtak közbe avatkozni, messze voltak.
  - Drága, kicsi vadmacskám! - sorolta a beceneveket Nath, miközben csodálattal nézett a szemembe. - Életem végéig bánni fogom, hogy nem fektettelek meg, amikor lehetőségem lett volna rá! Mindenképpen gyere hozzám, ha megunod a motoros huligánod! Hidd el, jobb vagyok, mint az a vörös bájgúnár!
Hiába feszengtem, Nath egyik keze bilincsként tapadt a derekamra, míg a másikkal elkapta az épp pofonra lendülő karom.
  - Menj a pokolba! - nyögtem erőtlenül.

  - Heves vagy, kicsikém, pont ezt szeretem! - nevetett a képembe Nath.
Már feladtam, mert minden erőm elhagyott, és a fiú karjai fájdalmasan szorítottak, amikor Ren egy hirtelen mozdulattal kiszakított a durva ölelésből és maga mellé penderített. Ez olyan hirtelen történt, hogy feljajdultam a meglepettségtől.
  - Ne molesztálj védtelen lányokat! - lépett Ren Nath elé fenyegetően.
  - Ó, csak Castiel meg ne tudja, hogy csíped a nőjét! - nyelvelt a szőke srác. - Még a végén péppé ver! Rossz csajt választottál öreg, én már csak tudom!
  - Téged kéne agyon vágnia, mert te meg is érdemled! - felelte mérgesen Ren.
Megragadta a kezem és elhúzott Nath mellől. Lefogott, mert neki akartam esni az ellenfelemnek A feljáró felé taszigált, hogy felmenjünk a barátainkhoz.
  - Csak meneküljetek! - szólt utánunk kacagva Nath.
Nagyot sóhajtva másztam fel a kortálnál és lehuppantam Kim mellé. Ren a mögöttünk lévő sor felé vette az irányt.
  - Kösz, hogy megvédtél. Rendes volt tőled! - fordultam hátra, mikor a srác leült mögém.
  - Most már kvittek vagyunk és felejtsük is el! - válaszolta mogorván Ren és tüntetően más felé nézett. Az ajtó felől érkező Dajant és Kentint figyelte.
  - Szerintetek, hol van a tanárunk és a többiek? - kérdezte Patty, amikor lecsillapodtak a kedélyek. - Kizárt, hogy még nem kellett volna megkezdődnie az edzésnek!
  - Tényleg! Most, hogy mondod... - Kim a nadrágja oldalzsebéből előkotorta a telefonját. - Tíz perce meg kellett volna kezdeni az órát, és öt nem fogadott hívásom van Castieltől, kettő Lysandertől! Ezért utálom, hogy rezgőre kell venni!
  - Mit akarhattak a srácok? - kérdezte meglepetten.
  - Gyerekek, nem hiszitek el, de be vagyunk zárva! - szaladt oda hozzánk Ken és megállt a korlát előtt.
  - Mi az, hogy be vagyunk zárva? - kérdezte hitetlenkedve Rosa.
  - Míg ti balhéztatok, Dajannal meg akartuk nézni, hol késnek már a többiek, de zárva találtuk a csarnokajtót! - folytatta a beszámolóját Kentin, aki zöld susogó nadrágot viselt, fekete, nagy sárga betűs pólóval.
  - Ez különös. - csóváltam a fejem. - Kim, nálam nincs itt a telefon, a táskámba hagytam! Hívd fel Castielt, hogy mit akart!
Alighogy ezt kimondtam, barátnőm kezében rezegni kezdett a telefon.
  - Castiel! - kiáltotta Kim, és nyomban a füléhez vette a mobilt. - Igen?
Izgatottan figyeltem Kim arcát, amíg a párommal beszélt. Valami azt súgta, gond van.
  - Nem, Vivi jól van, és mi is! - hallottam a barna lány hangját. - Mi? Tűzriadó? Nem, mi nem hallottuk, mert korán lejöttünk a csarnokba!... - Kim elhallgatott, de mivel közel álltam hozzá, hallottam, hogy Cast valamit hadar, de nem értettem a szavait, csak azt, hogy kiabál és tuti aggódik. Tényleg nem stimmel valami! - Meghaltunk? Remek! - nevetett Kim. - És mikor engednek ki minket? Na, az jó hír! Amint jön Mr. Gordon, megyünk! Ne aggódjatok! Na csá!
Kim eltette a telefont és mind kérdőn néztünk rá. Még Nath és Dajan is elénk sétáltak, hogy hallják a fejleményeket.
  - Na, mi van? - tette fel a kérdést Ken.
  - Castiel azt mondta, tűzriadót tartottak. A szünet elején bemondták a folyosói hangosbemondóban, hogy mindenki hagyja el az épületet, mert tűzriadós gyakorlatot tartanak. Sikeresen és fegyelmezetten kiment mindenki, kivéve minket, ezért halottnak nyilvánítottak minket! - nevetett a végén lökött barátnőm. - Mindjárt jön Mr. Gordon és kiengednek minket!
  - Hát ez remek! - sóhajtottam nem túl lelkesen. Nem akartam belegondolni, mit érezhetett Castiel, amíg odakint azon aggódott, hol lehetek. Fordított esetben, ha én lettem volna kint és ő tűnt volna el, beleőrültem volna. Alig vártam, hogy kiengedjenek minket, hogy megnyugtassam drága szerelmem. Izgatottan toporogtunk a csarnokajtóban, míg meg nem érkezett a kémia tanárunk, aki kiengedett minket. Kulcs zörgött a zárban, aztán amikor kitárult az ajtó, megkönnyebbülten rohantunk ki az udvarra. Mikor kiléptünk a friss levegőre, izgatottan pásztáztam szememmel a tömeget. Hirtelen előttem dulakodásra lettem figyelmes, aztán észrevettem, hogy egy vörös hajú fiú félretaszigálja, aki az útjába kerül és felém tolakszik. Hevesen dobogó szívvel megindultam és a karjába vetettem magam. Isteni volt a biztonságot nyújtó karokba simulni.
  - Jaj, Vivi! A frászt hoztad rám! - súgta a fülembe Castiel. - Ne tudd meg, hogy halálra rémültem, amikor nem voltál sehol! Tudom, hogy csak gyakorlat volt, de már a gondolat...
Hogy elhallgattassam, a két kezem közé fogtam imádott arcát, és csókot nyomtam a szájára. El akartam feledtetni vele minden rossz érzést.
  - Sss! Semmi baj, és nagyon szeretek! - suttogtam elérzékenyülve és boldogan simultam még szorosabban a karjába.
  - Esküszöm, belehalnék, ha te nem lennél! Imádlak! - válaszolta Cast, elcsukló hangos és csókkal bizonygatta az érzéseit. Ennél több nem is kellett nekem. Elfeledtetett velem minden rosszat.