Tetőzik a baj

Másnap reggel fél hétkor arra ébredtem, hogy csipog Viktor telefonján az ébresztő. Nyögve fúrtam a fejem a párnába, hisz mondanom se kell, nem sokat aludtunk.
Viktor fölém hajolt és homlokon csókolt.
  - Aludj még, szerelmem, én gyorsan lezuhanyozok, mielőtt elmegyek!
  - Jó... - sóhajtottam, és mozdulni sem tudtam.
Alig öt perc múlva gondoltam egyet és felkeltem. Jött egy belső késztetés, hogy csatlakozzak a sráchoz a zuhanyzóba. Szélsebesen rohantam utána, úgy ahogy voltam, halványkék vállpántos, rövid hálóingben. A fürdőben ledobtam a ruhám, feltéptem a zuhanykabin ajtaját, és pajkosan mosolyogva beléptem a meglepett Viktor mellé. Áhítattal néztem az izmos, erőtől duzzadó, nedves férfitestet. Gondolkodás nélkül kockás hasára és domborodó mellkasára tettem a kezem.
  - Gondoltam, kezdjük jól a napot, és megmosom a hátad! - mosolyogtam a fiúra merészen, miközben csorgott ránk a víz.
  - A hátam? - nézett mellkasát simogató kezemre Vik.
  - Hát... nem csak azt. - vigyorogtam kéjesen.
  - Én kis boszim... - suttogta elképedve Viktor, de aztán magához húzott és készséggel simultam nedves testéhez.
Így történt, hogy Viktor majdnem elkésett a megbeszéléséről, mert túl sokáig "zuhanyoztunk".
Miután a fiú elment, még visszafeküdtem egy picit aludni. Boldog, elégedett álomba szenderültem.
Második pihentető alvásomnak köszönhetően elég későn keltem, majdnem délben. Felvettem egy fehér térdnadrágot és rózsaszín felsőt, majd lementem.
A tesómék már nem voltak otthon, csak anyám varrt a nappaliban tévézés közben.
  - Itt aludt a barátod? - kérdezte anya, amikor levágódtam mellé a kanapéra.
  - Igen, remélem nem baj! - lestem anyura ijedten.
Anya felnézett az öcsém farmerének foltozása közben.
  - Nem, nem baj, csak legközelebb szólj előre, ha idegen van a házban.
  - Már aludtál, mikor úgy döntöttünk, marad. Amúgy meg ő nem idegen. - közöltem hanyagul.
  - Jól van, ezúttal elnéző leszek. Most jut eszembe, mintha Tony tegnap este Castielt emlegette volna... Visszajött a vörös barátod?
Keservesen felsóhajtottam, mert nem akartam erről beszélni, de még rágondolni se. Olyan jól indult a napom, és sikeresen kivertem a fejemből a vörös ördögöt, erre anya egyetlen mondattal eszembe juttatta. Jaj, ne...
  - Igen, visszajött, és tegnap este össze is balhéztak a fiúk. Ha Antony nem avatkozik közbe, laposra verik egymást miattam. Borzasztó volt nézni, hogy értem harcolnak. - meséltem anyának őszintén.
  - Volt egy olyan érzésem, hogy Castiel nem tűnik el végleg az életedből. Nem gondoltam, hogy valamikor ezt mondom, de úgy láttam, azzal a fiúval túlságosan kötődtök egymáshoz és nem hittem, hogy valaha is mást találsz helyette. Kedvelem Viktort is, hisz kiskora óta ismerem, rendes fiú, de mellette nem látlak úgy vibrálni, mint Castiel mellett. Nem is értem, miért kötött ki Tiria mellett az a bolond gyerek....
Anya szavai a szívem mélyéig hatoltak. Nem csak azért, mert felemlegette mennyire boldog voltam Castiellel, és hogy milyen csúfos véget ért a kapcsolatunk, hanem azért is, mert úgy beszélt, mintha a lelkembe látna. Mióta Castiel visszajött, én is attól rettegek, hogy a boldogságom Viktorral, csak illúzió, és szinte csak árnyéka annak, amit Casttal éltem át. Nem akartam erre gondolni.
  - Elárult az a szemétláda! - fakadtam ki indulatosan. - Sosem fogom megbocsátani neki a hűtlenségét! Bármennyire is küzd értem, már felesleges. Viktor a legjobbkor bukkant fel az életemben, és hálás vagyok neki azért, hogy a legnehezebb időszakban mellettem volt, és szerelemmel támogatott. Kitartok mellette még akkor is, ha Castiel a feje tetejére áll!

  - Hát te tudod... de én erre nem vennék mérget. - mosolygott anya az orra alatt.
Döbbenten, gyilkos pillantást vetettem anyura és sértődötten felálltam. Felkaptam az üvegasztalról a tegnap ott hagyott könyvem és kivonultam a hátsó udvarra, a hintába olvasni.
Görcsösen az olvasmányom világába akartam menekülni, hogy ne gondolkodjak. Lesújtott, hogy a saját anyám se hiszi, hogy őszintén szeretem Viktort, és még ő is arra fogadkozik, hogy visszatalálok Castielhez! Hát mindenki téved! Egyszer és mindenkorra végeztem vele, és megmutatom nekik, hogy azért sem megyek vissza hozzá!
Hiába lapoztam ahhoz a fejezethez, ahol legutóbb jártam, nem tudtam olvasni, csak bámultam a lapokat, de nem láttam a szavakat. Nagyokat sóhajtoztam, mert Castiel arcát véltem felfedezni a könyvben, pontosan azt a csalódott ábrázatát, amit tegnap utoljára láttam, mielőtt elment. Elment? Hisz én küldtem el, mert Viktort választottam. Valahogy most, hogy nem volt mellettem a fiú, már nem éreztem azt a reményt és melegséget, mint amikor mellettem van, és ez nagyon aggasztott.
Merengésemből halk puffanás rángatott ki. A hang irányába fordítottam a fejem. Nem akartam hinni a szememnek. Épp Tiria ugrott át a kerítésen, és fekete miniruhában egyenesen felém tartott.
A szőke lány elém sétált és csípőre tett kézzel megállt velem szemben.
  - Nahát, Vivi baba! Alig ismertelek meg hosszú hajjal! Rám akarsz hasonlítani? - kérdezte gonosz vigyorral Tiria.
  - Még csak az kéne! Isten őrizzen! - feleltem ellenségesen. - De te mit keresel itt?
  - Szerintem nem nehéz kitalálni! Castiel után jöttem!
  - Hát itt nem találod! - közöltem vele a tényt lazán. Rossz volt látni a riválisom, és képtelen voltam nem kimutatni, mennyire utálom, amiért elvette tőlem életem szerelmét. - Rossz helyen keresgélsz!
  - Tudom, hogy most nincs itt. Épp ezért figyelmeztetlek, nem engedem, hogy visszamenjen hozzád! Ő már az enyém!
Nevetséges volt a szőke szépség viselkedése, és titkon jól esett, hogy a jelek szerint Castiel elhagyta.
  - Mi történt, Tiria? - kérdeztem kárörvendően. Csúnyán akartam vele beszélni, úgy gondoltam, ez a legkevesebb azért, ami jár neki, amiért elvette a pasim. - Megszökött tőled? Úgy látszik, nem értékelte a könnyű prédát.
  - Mit tudsz te rólunk? Három csodás hetet töltöttünk Floridában, naponta többször szeretkeztünk mindegy volt hol, csak együtt legyünk, aztán egy reggel nem volt már mellettem. Elutazott szó nélkül! Gondolom, a te kezed van a dologba és visszahívtad!

Arculcsapásként ért a mondata, mert rosszul esett a gondolt, hogy ők ketten csak az élvezetnek éltek Floridában. Ez fájt, nagyon fájt, de a világért se vallottam volna be. Kicsit viszont örültem, hogy Cast szó nélkül otthagyta... főleg, hogy tényleg miattam jött vissza, bár nem hívtam.
  - Én ugyan nem hívtam! Örülök, ha nem látom! Megnyugodhatsz, nekem már nem kell Castiel! Lehet a tiéd! - feleltem, és próbáltam megőrizni a nyugalmamat.
  - Ne nézz madárnak, Vivike! Nem hiszem, hogy nem örülsz, hogy a herceged faképnél hagyott és hazaszaladt hozzád!
  - Nem mondom, hogy nem örül a szívem annak, hogy dobott téged, mert megérdemelted! De, mint mondtam, végeztem Castiellel! Nem bocsátom meg neki, hogy összeszűrte a levet veled! Pont ezért, arra kérlek, hogy vidd ahová akarod, csak ne jöjjön a közelembe! - kértem könyörtelenül, és láttam Tiri arcán a döbbenetet. Nem akarta elhinni, hogy ezt komolyan gondolom.
  - Nahát! Ilyen könnyen lemondtál róla? Ez meglep! Azt hittem, harcolnom kell veled a fiúért!
  - Nem, nem kell! Önszántából ment hozzád, és nem tudom megbocsátani neki, hogy rád mászott. Különben is, már boldog vagyok mással! - közöltem lazán. Bár kimondtam, de nem igazán ezt éreztem a szívem legmélyén.
  - No lám csak... - méregetett Tiria kételkedve. - Új haj, új pasi? Ki a szerencsés? Csak nem Castiel kis barátja... hogy is hívják... Lysander?
  - Ó, nem. Igazi férfit találtam, aki megbecsül és őszintén szeret. És ami még fontosabb: nem cserél le ostoba szőkékre!
  - Ne sértegessél, jó? Nem akarlak bántani, jobb, ha te sem teszed! - fenyegetett meg a szőke lány fölényesen. - Elárulod végre, kivel vigasztalódtál meg? Vagy csak hazudsz és alig várod, hogy Castiel a lábad előtt heverjen?

Felháborított a feltételezés. Komolyan azt hiszi ez a lány, hogy lenyelem a békát, és elnézem a hűtlen pasimnak, hogy megcsalt? Hát olyan hülye nem vagyok!!!
  - Szánalmas vagy, Tiria! A viselkedésed ócska és nevetséges! És ha már annyira tudni akarod, összejöttem Viktorral és többet ér nekem, mint Castiel!
Megint meglepődtem, mert Tiria nevetésbe tört ki. Gúnyosan kacagott, mint egy gonosz boszi szép álarc mögött.
  - Ó, Viktor... Gondolhattam volna! Gratulálok! Hogy rá nem gondoltam! És meg is értem, hogy a menő pasi karjába borultál! El kell ismernem, hogy a drága Viktorod tényleg szexi és férfias! Minden elismerésem a tiéd! Nem is vagy olyan szerencsétlen, mint amilyennek gondoltalak! Én azt hittem, itthon búsulsz Castiel miatt, erre kiderül, hogy egy macsó ágyába bújtál. Nem vagy semmi!
  - Innen is látszik, hogy nem ismersz! - méregettem hűvösen az ellenfelem. - Nekem tennél szívességet, ha elvinnéd a fenébe Castielt, hogy békésen élhessek Viktorral!
Tiria gyanakodva méregetett, és közben az egyik műanyag fotel karjára ült, mint aki otthon érzi magát.
  - Akkor hát igaz... Castiel miattad jött vissza? Zaklat? Kérlek, légy őszinte, ezt nagyon fontos tudnom!
Hirtelen megsajnáltam a riválisom. Látszott rajta, hogy valóban kétségbe van esve és bántsa, hogy a fiú, akit szeret, szép álmokba ringatta, aztán háromszázhatvanöt fokos fordulattal elhagyta. Hát nem ezt tette velem is ez a szélhámos? Együtt éreztem a lánnyal, mert ezt már én is átéltem. Mindkettőnket rabul ejtett a vörös ördög vonzereje és csúnyán megperzselt minket. Pont ezért döntöttem úgy, hogy őszintén elmondom, mi történt mostanában.
  - Castiel valóban terrorizál, és jó, ha tudod, én nem hívtam vissza, mert már megvagyok nélküle! Mióta visszajött folyton a nyomomban van, és könyörög, hogy bocsátsak meg neki, de már nem tudok hinni neki! Tegnap még össze is verekedtek Viktorral, és ha Tony nem lép közbe, kórházba jutott volna valamelyikük, mert laposra verik egymást. Én ezt már nem bírom! Mostanában minden szép és jó volt, de most, hogy újra itt van, fenekestől felforgatta az éltetem, és nincs egy nyugodt percem sem!
  - Hű... hát gondoltam, hogy ilyesmi zajlik! Már csak egy kérdésem van: ezer százalék, hogy már nem érzel iránta semmit? Mert valahogy nem tudom elhinni, hogy csak úgy ukmukfukk megszűnt az imádatod iránta... Ezt tudnom kell, hogy megéri-e harcolni érte.
Nagyot nyeltem. Pont erre a kérdésre nem mertem válaszolni még magamnak sem. Azt nem mondanám, hogy már nem szeretem Castielt, mert talán sosem fog elmúlni az a lángolás, amit Cast iránt éreztem... Ez az igazság, hisz úgy gondoltam, ő az igazi. Szívet tépő fájdalom dúlt a lelkemben. Sejtettem, hogy sosem fogom őt igazán kiheverni, de mindig közénk fog állni az a kép, amikor együtt láttam őt és Tiriát.
  - Figyelj, Tiri... az mindegy, mit érzek és mit nem! Az a lényeg, hogy már meghoztam egy döntést és körömszakadtáig kitartok mellette. Viktor nem érdemel tőlem árulást, Cast pedig nem érdemli meg a bocsánatomat, és itt a történet vége!
  - Oké... Akkor mindet el fogok követni, hogy visszatérjen hozzám és békén hagyjon téged. Bár nem gondoltam, hogy ilyen könnyen lemondasz róla... de ha már mást találtál. - mosolygott Tiria szívélyesen. - Remélem, egyszer megbocsátasz nekem, mert nem tehetek róla, hogy beleszerettem a pasidba...
  - Na, arra várhatsz! - forgattam a szemem mérgesen. - Egy dolog, hogy nem harcolok veled Castielért, de ez nem jelenti azt, hogy nem neheztelek rád, amiért elcsábítottad a szerelmem...
  - Én nem erőszakoltam meg. - vigyorgott Tiria úgy, hogy nekem az rosszul esett. - Ha emlékszel arra a jelenetre, ő mászott rám. Önszántából jött hozzám.
  - Tudom... és hanyagoljuk a témát! Sőt, mi több, most, hogy mindent tisztáztunk, jobb lenne, ha eltűnnél, vár a könyvem! - lengettem meg a könyvet a kezemben, amit görcsösen markoltam.
  - Rendben. Minden jót, Vivien Marsall! - köszönt el Tiria, és kecsesen keresztülsétált az udvaron, a kapun távozott.

Egyedül maradtam a gondokkal, bajokkal, és könnybe lábadt a szemem. Nem is tudtam hirtelen, miért sírok, a felemlegetett fájó emlékek miatt, vagy azért, mert végérvényesen lemondtam Castielről? Mindkettő fájt és szét akart szaggatni belülről. Jó lett volna, ha itt lenne Viktor, hogy megvigasztaljon és erőt adjon a hithez, a jövőhöz. Megint elveszettnek és boldogtalannak éreztem magam.
Kinyílt a hátsó ajtó és Audrey jött oda hozzám. A barna hajú lány leült mellém, és sajnálkozva nézett rám.
  - Jaj... Baj van, Vivi?
  - Nem... nincs. - vágtam rá automatikusan. Letöröltem a könnyeim, és mosolyt erőltettem az arcomra.
  - Ha nem lenne, nem sírnál. A bátyád említette, hogy meggyűlt a bajod a fiúkkal. - a barna hosszú hajú lány vigasztalóan a karomra tette a kezét. - Ha beszélni akarsz róla, szívesen meghallgatlak!
  - Köszi, aranyos vagy... de nem tudom elmondani, mert magam sem értem, mi zajlik bennem! Kicsit búskomor vagyok, de majd elmúlik.
  - Na jó... nem erőltetem. A tesóddal a Manhattanbe készülünk, nincs kedved velünk tartani? Talán jót tenne, ha kimozdulnál.
A barna toppos és kék rövid nadrágos lány kedves volt és segítőkész. Nem akartam megbántani azzal, hogy elutasítom, meg aztán lehet tényleg jobb lenne a szeretteimmel szórakozni, mint itthon gubbasztani, ezért beleegyeztem.

  - Oké, menjünk! Útközben felhívom majd Viktort, hogy csatlakozzon hozzánk, ha végzett!
Felálltam, a könyvem a fehér asztalra tettem.
Negyedóra múlva már a kedvenc kávézónkban ücsörögtünk hármasban, amikor ismerős arc lépett be.
Csodálkozva meredtem a terep mintás atlétás, fehér nadrágos és barna hajú, zöld szemű fiúra.
Vidáman pattantam fel, és a megszeppent Kentin nyakába vetettem magam.
  - Kentin! De jó, hogy látlak!
  - Vivi királylány! - nevetett Ken és boldogan ölelgetett. - Unalmamban erre sétáltam, mert Patty a nagyszüleinél nyaral. A sors akarta, hogy összefussunk! Gyere, üljünk le, mesélj, mi történt veled mostanában!
Kentin ellentmondást nem tűrően egy asztalhoz vezetett és leültetett. Bocsánatkérő pillantást vetettem a nem messze üldögélő tesómék felé, de Tony csak megértően nevetett és legyintett.
  - Szóval még mindig dúl a love a barátnőddel. - mosolyogtam régi jó barátomra kedvesen.
  - Igen. Úgy néz ki ő az igazi. Patty olyan, mint a másik felem. De most inkább te mesélj! A te szerelmi életed sokkal érdekesebb. A múltkor amikor összefutottunk a koncerten, nem volt alkalmunk beszélni, és nem is értettem, hogy kerültél annak a műmacsónak az oldalára. Mi lett Castiellel? Mindent tudni akarok!
Nagyot sóhajtottam, amiért szóba került Castiel, de jól is esett a gondolat, hogy kiönthetem a szívem egy barátnak.

Így történt hát, hogy töviről hegyire mindenbe beavattam Kentint. A kirándulás utáni Lysanderes félreértéstől egészen a mai napig, mindet elmondtam neki. Dőltek belőlem a szavak és egyre inkább megkönnyebbültem, mert kibeszélhetem a gondom-bajom.
A történetem végére érve könnybe lábadt a szemem, de kipislogtam, mert Ken együtt érzően megfogta a kezem, és kedvesen szorongatta.
  - Hát kislány... alaposan felfordult az életed alig két hónap alatt. Most legyek bunkó és emlékeztesselek rá, hogy én már az elején megmondtam, ha Castielt választod csúnyán össze fogja törni a szíved? Erre akár a lottónyereményben is fogadtam volna. Nagyon sajnállak, de remélem, ez a mostani pasi nem olyan szemét és meg fog becsülni. És ha érdekel az őszinte véleményem, szerintem te most nem vagy boldog. Még nem heverted ki a vörös köcsögöt, és ez nem jó alapja az új kapcsolatodnak.
  - Tudom, Kentin, tudom! Nem is tudok boldog lenni, ha egyszer Castiel megkeseríti az életem! Ha nem hagy békén, megőrülök!
  - Ez is csak rajtad múlik, tündérem! - mosolygott Ken biztatóan és megsimogatta az arcom, aztán meghúzta a copfom. - Ha elengedted, kitartasz a döntésed mellett és nem rágódsz miatta, akkor mehetsz a boldogság felé az új fiúddal, de ha még ott van a szívedben a motoros majom, akkor reménytelen a helyzet. Vagy tovább lépsz, vagy visszamész hozzá, más lehetőség nincs! Ne akard az eszeddel irányítani a sorsod. Úgyis a szíved dönt!
Nagyokat pislogva néztem bölcselkedő haveromra. Mikor lett Ken ilyen józan gondolkodású és szerelmi szakértő?
  - Jaj, Kentin... Ha tudnád, hogy mennyire igazad van, és hogy mennyire nem segít ez rajtam. - sóhajtottam tanácstalanul.
Megint a sírás környékezett. Féltem a jövőtől és attól, hogy nem tudok jól dönteni. Bármelyik fiút választom, megszakad a szívem a másikért...