Kit kéne szeretnem?

Ahhoz képest, hogy nyugtalanul és keveset aludtam, elég korán felébredtem. Anya takarítani ment az oviba, az öcsém még durmolt. Mikor lementem a konyhába a bátyám épp szalonnás tojást sütött.
  - Hali! Lecsalogatott a kaja szag? - mosolygott a kék pólós és kék-fehér kockás rövidnadrágos Antony.
  - Jó reggelt! Á, nem, eszemben sem volt a kaja! Nem tudtam már aludni.
Kómásan leültem a legközelebbi székre, és csak nekiálltam lassan az ételnek, amit a tesóm lerakott elém. A tojás nagyon finom volt, örömmel kebeleztem be az adagom.
  - Gondolom, ennek köze van az éjszakai látogatódnak! - nevetett Tony.
Tudtam, hogy szóba fogja hozni, nem is bántam, mert pont arra volt szükségem, hogy kiöntsem a szívem és tanácsokkal lássanak el. Már ott tartottam, hogy bárki véleményét meghallgatom, csak segítsen már valaki dönteni.
  - Kiborít ez a Castiel! - kezdtem rögtön a legvégén.
  - Akkor mért engedted be a szobádba? - pillantott rám értetlenül a testvérem.
  - Nem engedtem be! Az ablakon mászott be!
Antony persze röhögni kezdett.
  - Ejha! Nem semmi a srác! De most akkor lemaradtam! Te most Viktorral, vagy Casttal kavarsz?
  - Nem kavarok senkivel! - vágtam rá hevesen. Felháborított a feltételezés. - Én Viktorral járok, de a bugyuta barátod nem képes ebbe beletörődni! Folyton szekál és gyötör....
  - Meg kell hagyni, van stílusa a gyereknek! - röhögött megint Tony, és meg tudtam volna ölni, amiért ennyire jól szórakozik nyomorult helyzetemen. - El tudom képzelni mivel, és hogy zaklat!
  - Komolyan mondom, ha nem hagy békén, vagy őt ölöm meg, vagy magamat! - mondtam, és ittam egy kis tejet. Mikor letettem a poharam, komolyan néztem a tesómra. - Szerinted ez normális?
  - Nem, nem az! - röhögött Tony. - Csak szerelmes a fiú. Ez nyilvánvaló! Itt csak az a kérdés, hogy te kit szeretsz? Ismerem már annyira Castielt és téged is, hogy tudjam, köztetek még nem zárultak le a dolgok. Cast barátom nem futna utánad, ha teljesen határozottan elküldted volna a fenébe! Amíg reményt érez, addig küzd, szóval az az érzésem, hogy itt te vagy a bűnös, húgi! Szerintem adod alá a lovat... Veszett ügyért nem harcolna.
Elpirultam, és ezzel el is árultam magam. Valamilyen szinten igaza volt a bölcs nagy testvérnek, hisz számtalanszor engedtem a forró csókoknak, és ez tényleg harcra buzdította Castielt. Istenem, tényleg szánalmas vagyok...
Tony meg sem várta a válaszom folytatta:
  - Csak vigyázz, hogy ne okozz fájdalmat Viktornak! Ha megtudja, hogy még mindig közöd van a volt pasidhoz, mérges lesz és elveszítheted!
  - Azt hiszed ezt nem tudom? - kérdeztem fájdalmas arccal. - Mégis szerinted, mit kéne tennem?
  - Ebben a helyzetben tanácsot nem nagyon lehet adni. - Tony befejezte a sütést, leült velem szemben, és ő is enni kezdett. - Nekem meg már csak azért is szar, mert mindkét fiú a haverom. Ismerem mindkettő negatív és pozitív tulajdonságát egyaránt. Neked kell mérlegelned, melyiket szereted jobban. Ha még mindig érzel Castiel iránt, akkor kezd újra vele és hagyd, hogy Viktor menjen a saját útjára, de ha őt szereted, akkor varrd el a szálakat Castiellel, és élj boldogan Vikkel! Egy valamit azonban jegyezz meg: ne keverd össze a hálát a szerelemmel, mert ha csak azért vagy Viktorral, hogy így köszönd meg neki, hogy melletted volt a nehéz percekben, akkor a kapcsolat előbb-utóbb be fog fuccsolni! Viszont, ha őszintén szereted, akkor meg ne hitegesd Castielt... Nem fair a fiúk érzelmeivel játszani!
Tony szent beszéde nem ért semmit. Nem voltam előrébb a gondjaimból. Még nem láttam a fényt az alagút végén. Amit mondott, abban igaza volt, csak az a baj, hogy ÉN nem tudom kivel lehetnék boldog a jövőben. Legszívesebben elbújtam volna egy sötét lyukba, ahol távol lehetek mindenkitől és mindentől. Sokkal egyszerűbb lenne az élet, ha a szív nem gördítene elém ilyen akadályokat. Gondolatban már láttam is magam egy kiszáradt kútban, csak az volt a baj, hogy Cast és Vik is utánam ugrana... nem, ez így sehogy sem jó!

  - És te megbocsátanád Audrey-nak, ha megcsalna? - tettem fel a nagy kérdést.
  - Az attól függ. A megcsalás mindig árulásnak számít, és odalesz a bizalom, de van az a szerelem, ami elfeledteti ezt, és érdemes újrakezdeni... Minden attól függ, mennyire kötődsz még ahhoz, aki megcsalt. Ha őszinte Castiel megbánása, és úgy érzed tudnád vele folytatni, akkor ne habozz. Ha viszont nem tudod lenyelni ezt a békát, akkor határozottan rázd le és maradj Viktorral!
  - Na, veled aztán kint vagyok a vízből! - dörmögtem bosszúsan. - Ezzel nem sokat segítettél!
  - Mert nem is akarok! Mondtam, hogy ebbe nem akarok belefolyni! Én semleges vagyok, mert nem tudnék választani a két haverom között, de nem is nekem kell ezt megtenni!
Mérgesen ledobtam a villám az asztalra. Feleslegesen koptattam a szám. Tony abszolút nem segített.
  - Megyek inkább felhívom Kimet, ő biztos okosabb nálad!
  - Ó, hogyne! - nevetett Antony. - Mész a nagy telefonbeszélgetés előtt fürödni, mert ha nem, letusolok, mert délutános vagyok a műhelyben!
  - Nem, nem megyek, lehet a tiéd a fürdőszoba! - válaszoltam foghegyről, és már ott is hagytam a tesóm.
Felmentem a szobámba, hanyatt vágtam magam a bevetett ágyamon, úgy csörgettem fel Kimet.
  - Szia, Kim! Mit csinálsz?
  - Szia! Most keltem fel. Épp kávéval a kezemben a tévé előtt punnyadok. - hallottam meg barátnőm vidám hangját. - Mizu veled?
  - Igazából azért hívlak, mert mostanában elég zűrös az életem, és érdekelne a véleményed. - kezdtem bele a mondandómba bizonytalanul.
  - Mondjad csak, csupa fül vagyok!
  - Nos... az a helyzet, hogy totál összezavarodtam. Már azt sem tudom, kit szeretek igazán. Castiel túlságosan nyomul mostanában, egyre gyakrabban vesz le a lábamról, másrészről meg ott van Viktor, aki hű hozzám, és mindig mellettem volt. Totál tanácstalan vagyok, mondj valami okosat!
Kim egy darabig hallgatott. Gondolom, feldolgozta a hallottakat, s izgatottan vártam, mit fog válaszolni.
  - Hm... várható volt, hogy a vörös motorosod nem adja fel, és küzdeni fog érted! De ne feledd, nemrég még Tiriával hentergett! Én biztos nem tudnék megbocsátani neki! Még ha tényleg megbánta és szeret, akkor is mindig emlékezni fogsz rá, hogy megcsalt. Nekem se bocsátotta meg Alex, hogy félreléptem Arminnal...Viktor viszont önzetlenül szeret, mindig melletted volt, imád és te vagy neki a legfontosabb! Idősebb is nálad, komoly gondolkodású, neki már vannak tervei a jövőre, míg Castiel csak egyik napról a másikra él a szülei pénzéből! Szóval, szerintem Viktor százszor jobb parti és én nem hagynám el csak azért, hogy egy bizonytalan kapcsolatba lépjek egy olyan fiúval, aki már csúnyán megsebzett. Ha össze is jönnél megint Casttal, szerintem mindig ott motoszkálna benned a félelem, hogy mikor fog megint megcsalni!

Beláttam, hogy kicsit igaza van Kimnek, de ő nem érti meg mennyire kötődöm Castielhez, és milyen volt a mindent elsöprő szenvedély, ami ehhez a fiúhoz köt. Az ilyen heves érzelmeket nem könnyű elfelejteni.
  - Ezzel én is tisztában vagyok, Kim... de amit Castiellel éltem át, azt nem lehet kitörölni az életemből! Mellette megjártam a mennyországot és a poklot egyaránt! Most, hogy terrorizál, felébredtek a régi érzések és előjöttek a szép emlékek!
  - De ez már a múlt, Vivi! - hurrogott le Kim. - Nem kéne visszafelé tekintened! Képes lennél dobni azt a pasit, aki önzetlenül és feltételek nélkül szeret, egy olyanért, akiben nem tudsz megbízni?
  - Pont ezt nem tudom, barátnőm! Minden olyan bizonytalan!
  - Egy tök vagy, ha azután, hogy a kis herceged egy hónapig enyelgett Floridában, visszafogadod! Castiel nem érdemel meg téged! Nekem csak ez a véleményem...
  - Igazad van, Kim! És köszönöm, hogy kora reggel meghallgattad a nyavalygásom!
  - Ugyan már, bármikor! Ezért vagyunk barátok!
Elbúcsúztam a barátnőmtől, aztán a párnába fúrtam a fejem.
Az eszemmel tudtam, hogy Kimnek igaza van, csak a szívem nem akart ebbe beletörődni.
Egész nap nem csináltam semmit, csak fetrengtem és agyaltam. Délután gondoltam egyet, előszedtem a CD-ket, amik az asztalomon a tartóban porosodtak. Rock zenét akartam hallgatni, mert az megnyugtatott. BVB-t tettem a lejátszóba, de közben megleltem pár CD-t, ami a Lysanderé. Gondoltam egyet és írtam a fiúnak egy SMS-t, hogy jöjjön értük, ha ráér. Öt perc múlva válaszolt is, hogy épp úgysem csinál semmit, felugrik. Lementem a nappaliba, ott vártam Lysanderre. A tesóm már elment dolgozni, így zavartalanul beszélgethettem érkező haverommal.
Lys szürke pólóban és bő farmergatyában állított be hozzám, és öleléssel üdvözölt.
Narancslével kínáltam, aztán leültünk a kanapéra.
  - Ugye a CD csak ürügy volt? Gondolom, beszélni akarsz velem valamiről. - látott át rajtam rögtön Lysander.

  - Ennyire átlátszó vagyok? - nevettem. - És valóban. A tanácsod kéne... Már teljesen bizonytalan vagyok. Mivel te jól ismered Castielt, érdekelne, mit gondolsz rólunk. Tudod... mióta visszajött folyton a nyomomban van, és mindet elkövet, hogy visszaszerezzen. Próbálok vele harcolni, de a múltunk, és a régi érzelmek nagyon megnehezítik a dolgom. Szerinted, mit csináljak? Szeretem Viktort, de egyre inkább úgy érzem, hogy feleannyira sem, mint régen Castielt...
  - Jól benne vagy a slamasztikában, kislány! - mosolygott Lys, és vigasztalóan megfogta a kezem. - Én azt mondom neked, ha igazán szeretnéd a mostani barátod, akkor már nem hatna rád Castiel. Ismerem a haverom, követett már el óriási hibákat, de nem rossz gyerek ő! Hajlamos néha az őrültségekre, de téged tényleg szeretett. Mielőtt összejöttetek volna, vad volt és fékezhetetlen, de veled más lett. Melletted megtanult szeretni, és hinni a szerelemben. Szerintem, már milliószor megbánta bolond tettét, hogy félrelépett a kis szőkével és ezért harcol, hogy visszakapjon. Az élet kockázatokkal jár, és szerintem titeket az Isten is egymásnak teremtett! Mindenkinek az lenne a legjobb, ha megint együtt lennétek!
  - És Viktor? - kérdeztem feszülten.
  - Hát neki nem lenne jó, de szerintem, te is érzed, hogy feleannyira sem érdekel a fiú, mint Cast! Ha baráti jó tanácsra vársz, csak azt tudom mondani neked, hogy kezd újra Castiellel és felejts el a múltat. A ti szerelmetek még most is él, bármennyire nem akarsz tudomást venni róla!

Lysander szavai megrémítettek. Az a baj, hogy neki is igaza volt, meg Kimnek is. Mindkét fiú mellett ott vannak a negatív és pozitív érvek és ép ésszel nem lehet dönteni. Főleg így, hogy a szívem és az eszem kétfelé húz.
  - Tényleg nem tudom, mit tegyek Lys! - mondtam kétségbeesetten, és akaratlanul is eleredtek a könnyeim. - Ma már te vagy a harmadik ember, akit kikérdezek, de semmivel sem lettem okosabb.
  - Mert ez a döntést neked kell meghozni, csajszi!
  - Tudom, Tony is ezt mondta. Csak tudod, bárhogy is döntök, valakit mindenképpen meg fogok sebezni...
  - Az még mindig jobb, mintha két embert bántanál azzal, hogy mindkettőt hitegeted, nem gondolod?
  - De ... de ... ebben is egyetértek. Azt hiszem, alszom rá még egyet, mielőtt végleg döntenék.
  - Ha ez nem is számít, én Castielnek szurkolok, és nem csak azért, mert a legjobb barátom, hanem azért is, mert te mellette voltál eleven és boldog. Látom én, hogy vidám vagy Viktor mellett is, de nekem hiányzik valami a kapcsolatotokból. Talán soha nem is adtad neki a szíved teljes egészében.
Szóval, most úgy állunk, hogy egy ember van Cast mellett, egy Viktor mellett, a tesóm meg semleges, már csak az a kérdés ÉN kit és mit akarok...
Estére Viktor felhívott és elcsalt kocsikázni. Céltalanul róttuk a köröket a városban és az éjszakai fényekben gyönyörködtünk. Mikor meguntuk a dolgot, Vik egy erdő széléhez hajtott és a fák árnyékában leparkolt. A hátsó ülésre másztunk mindketten. Beszélgettünk egy darabig, aztán Viktor az ölébe húzott és forró csókokkal halmozott el. Készséggel simultam a karjába. A testemen halvány remegés futott végig. Hagytam, hadd kényeztessen, szája perzselte a nyakam és a vállam, de

valahogy nem igazán tudtam elengedni magam. Jól estek az érintések, a csókok, de valami hiányzott. Egyszerűen képtelen voltam kikapcsolni az agyam, és átadni magam a szenvedélynek, mert csak az kattogott az agyamban, hogy mennyire más volt tegnap este, amikor Castiel karjába omlottam. A testem tudta, hogy NEM Cast ölel és valahogy ez nem tetszett neki. Hiába próbáltam görcsösen Viktorra koncentrálni, nem ment. Féltem, hogy partnerem észreveszi, hogy máshol járnak a gondolataim, de szerencsére Viktor túl heves volt és nem érzékelte, hogy nem vagyok elég aktív. Borzasztó volt úgy szeretkezni, hogy nem voltak meg bennem a kellő érzelmek, de Viknek nem akartam elárulni, hogy valami megváltozott bennem, mert az nagy csalódás lett volna neki. Így maradt a kegyes hazugság és az, hogy megjátszottam magam. Gyűlöltem magam ezért, de nem volt más választásom. Gondolatban ezerrel szidtam Castielt, mert ennek Ő az oka... Ha ez így megy tovább, megmérgezi a kapcsolatom Viktorral és sírás lesz a vége. Az már tuti fix, hogy nem bocsátok meg Castielnek. Jobb lenne, ha a bolond testem és szívem engedelmeskedne az agyamnak!
Mikor felöltöztünk és visszamásztunk eredeti helyünkre, sóhajtva dőltem hátra az ülésen.
Viktor épp akkor huppant be mellém, mert ő kiszállt hátul és az első ajtón jött be.
  - Kicsi Vivi... ma nem voltál valami lelkes...
Viktor szomorúan nézett a szemembe, és megérintette az arcom.
A műszerfal gyenge világítása mellett is láttam, hogy bánatos. Mégsem vagyok elég jó színésznő, ha észrevette. Megfogtam a kezét, hogy ott tartsam az arcomon.
  - Ne haragudj... nem veled van a baj... egyszerűen csak hosszú napom volt, és nem tudtam rád koncentrálni. - füllentettem egyből azt, ami eszembe jutott.
  - Semmi baj, tündérem... Előfordul az ilyesmi, de legközelebb szólj, hogy álljak le. Megértem, ha nem akarsz szeretkezni, mert épp fáj a fejed, rossz napod volt, vagy egyebek.
  - Köszönöm kedvességed, de ígérem nem lesz ilyen legközelebb! - mosolyogtam, és belecsókoltam a tenyerébe. - Azon leszek, hogy boldoggá tegyelek. Szeretlek, és nem akarom, hogy bármi rossz történjen velünk... megpróbálok csak rád figyelni, és viszonozni mindazt a jót, amit tőled kaptam!
  - Jaj, drágaságom, aranyos vagy! Jobb, ha tudod, már attól boldog vagyok, hogy látlak és mellettem vagy. - Vik kedvesen szájon csókolt.
Örülnöm kellett volna, hogy ezt mondta, de valahogy inkább megrémültem ettől. Lehet, elhamarkodottan mondtam ki az előbb a nagy szavakat, mert ha Lysnek lesz igaza, akkor a szívem úgyis Castielhez sodor, ha akarom, ha nem... és ha mégis így lesz, akkor most becsaptam Viktort, azzal amit mondtam. Most már csak azért is be kell bizonyítanom Viktornak, hogy méltó vagyok a szerelmére, és el kell zavarnom Castielt a fészkes fenébe...