Saját kém

Másnap egyedül mentem suliba, mert nem beszéltük meg Castiellel, hogy együtt megyünk. Az idő megint enyhébbre fordult. Az eső felszáradt, nem fújt a szél és a nap is sütögetett halványan, amikor a suli felé sétáltam. Fekete nadrágot húztam reggel magamra, szürke, gyöngyös felsővel és bordó cipzáras kardigánnal, erre vettem rá a dzsekimet. Nem vacakoltam sokat a hajammal sem, mert kicsit elaludtam, csak az előre lógó tincseket fogtam hátra egy piros hajgumival, a többi a vállamra omlott. Mire beértem a suliba Cast már élénken társalgott a büfében Lyssel, Evával,

Torival és Alexyvel. Odasiettem hozzájuk. Mikor Castiel felfedezett, felcsillant a szeme, és ölelésre tárta a karját. Boldogan suhantam oda hozzá, a karjaiba simultam, majd forró puszit nyomtam a szájára. Amikor el akartam húzódni tőle, Castiel erősebben szorította a derekam és megnyújtotta a csókot.
  - Ez ám a szerelem, kora reggel! - hallottam a hátunk mögött Alexy vidám hangját. - De jó rátok nézni!
Szégyenkezés nélkül szakítottam meg a csókot, de továbbra is öleltem Castielt féloldalról. Hagytam a táskámat lecsúszni a lábam mellé.
  - Köszike, remélem, nem gúnyolódni akartál! - pillantottam a kék hajú fiúra, aki lila inget viselt, barna bő nadrággal.
  - Dehogy! Halál komolyan beszélek! Ti vagytok a legszebb és szerintem a legszerelmesebb pár is a suliban!
  - Nem csak szerinted! - mosolygott Castiel és puszit nyomott az arcomra.
  - Zárjuk le a témát, mert kezdek émelyegni ennyi édességtől! - szólt le minket Lysander, és Cast vállára csapott. - Elújságoltad már a barátnődnek, hogy együttest alapítottunk? Öt fős rockbandánk van! Alig várjuk, hogy zúzzunk!
Csodálkozva ráncoltam a homlokom. Eddig úgy tudtam, hárman vannak a bandában. Kérdőn néztem fel Castiel arcába.
  - Öt tag? Kit vettetek még be?
  - Engem és Ninát! - rikkantott vidáman Alexy, mielőtt a szerelmem válaszolhatott volna. - Hát nem nagyszerű?
  - Nem is tudtam, hogy ilyen muzikális vagy, Alexy. - mosolyogtam a kék hajú srácra.
  - Tudod, egy énekesnő veszett el bennem! - vigyorgott Alexy, beképzelt hangon beszélt és női dívákra jellemző mozdulatokat figurázott.
Mind nevettünk, olyan jól állt neki a színészkedés.
  - El se hinnéd, milyen jó hangja van a gyereknek. - magyarázta Cast. - Nem hagyhattuk ki a bandából.
  - Jó lesz a felállás. Két lány, két fiú és én. - vigyorgott Alexy. - Van egy szőke angyalkánk, egy fekete hajú, titokzatos istennőnk, egy dögös, vörös rossz fiúnk, egy fájdalmas képű lovagunk - ez Lysander, ha valakinek nem világos. - röhögött a srác. - És én a színes egyéniségemmel. Már kész is a Sweet Amoris Band. Sikerszagot érzek!

  - Izgalmasan hangzik. - mosolyogtam, de közben azon járt az eszem, meg kell néznem magamnak azt a szőke angyalt. Féltem bármilyen csajjal is összezárni Castielt. Ha belegondoltam, hogy ezek ötön folyton együtt fognak próbálni és hajtani a siker felé, kicsit kirekesztettnek éreztem magam. Sajnos hangom nincs, de még mindig lehetek a főszurkolójuk és meg kell bíznom a pasimban, ha nem akarok felesleges veszekedéseket.
  - Ez a Sweet Amoris Band nem is hangzik rosszul! - szólalt meg először, mióta csatlakoztam hozzájuk Eva. A fekete hajú szépségnek fél oldalt az arcába lógott a haja, fekete csőnadrágot viselt és fekete térdig érő, flitteres felsőt. Barna, bőr táskája a fél vállán lógott.
  - Én drukkolok nektek, gyerekek. Az tuti, hogy ti vagytok a legjobbak a szakkörös csapatok közül. Sasha is így gondolja. - kotyogott közbe elismerően Tori.
A téma annyiban maradt, mert becsengettek. Felmentünk az emeletre, matek órára.
Reggeliző szünetben Cast kiment az udvarra a srácokkal, így Kimmel, az ikrekkel és Rosával a büféasztalnál eszegettem.
A rózsaszín felsős és farmeres Rosaly érdeklődve fordult az ikrek felé.
  - Hogy lehet, hogy külön szakkört választottatok?
  - Nem vagyunk összenőve. - válaszolta Alexy, aki csak egy fél literes Coca-Colát kortyolgatott az üvegből. - Nekem régóta nagy álmom volt a zenés karrier, fiúbandákon nőttem fel. Arminnak meg abszolút nincs érzéke a zenéhez, bár mondjuk a kosárlabdához sem. - vigyorgott a fiú.
Armin bosszúsan megfricskázta a tesója orrát.
  - Ne legyél paraszt! A kosárklubban legalább jó társaságban vagyok! - válaszolta Armin, és kedves mosolyt küldött nekem és Kimnek.
  - Vivike... - Alexy eddig is mellettem állt, de most bizalmasan átkarolta a vállam és cinkosul kacsintott. - Ha akarod, leszek a kémed! Mivel te is külön kerültél a másik feledtől, szívesen szemmel tartom és beszámolok róla, kivel, mit csinál, és kik vetnek rá szemet.
A gondolat nagyon felháborított. Nem akartam, hogy valaki megfigyelje Castielt és beszámoljon minden lépéséről, meg akartam bízni benne. Én érezném kínosan magam, ha ilyesmire vetemednék a tudtán kívül.
  - Rendes vagy, Alexy, de nem... - kezdtem, de Kim közbe vágott.
  - Hé, csodabogár, ez nem is rossz ötlet! Én örülnék, ha beszámolnál nekünk Castiel és Lys dolgairól. Túl jó pasik, nem árt az óvatosság! - mosolygott ravaszul a méregzöld, ferdén szabott felsős és fehér farmeres Kim.

  - Oké, csajok! Cselszövésben jó vagyok! - nevetett önelégülten Alexy. - Alexy magánnyomozó a rendelkezésetekre áll!
  - Nem is tudom... ez olyan izé. - csóváltam a fejem és nem találtam a megfelelő szavakat. - Engem frusztrál a gondolat, hogy a tudtán kívül figyeltetem Castielt.
  - Ne akadékoskodjál már, Vivi! - intett le Kim szigorúan. - Lásd be, hogy túl sok a jó csaj a zeneszakkörön és nyugodtabban leszünk, ha Alexy figyelmeztet minket, ha rájuk cuppan valaki! És még a rajongó spinékről nem is beszéltem, mert ha híresek lesznek, sok lány fogja csorgatni utánuk a nyálukat.
  - Ja-ja! Jobb az óvatosság. - győzködött Alexy is. - Úgyis mindig megyek Arminhoz szakkör után, nem nagy cucc, ha elmesélem, mi történt zeneórán.
Végül csak meggyőztek. Nagy bűnt nem követek el, ha meghallgatom a szeleburdi fiú beszámolóját az órákról.
Unottan rágcsáltam sajtos szendvicsem és hogy eltereljem a szót, Rosához fordultam.
  - Mesélj, csajszi! Jól megvagytok Gabriellel?
  - Ó, igen. - mesélte a szőkeség, aki lekváros sütit majszolt. - Jól elvagyunk. Hétvégén dupla randin voltunk Amberrel és Leigh-el, este meg együtt buliztunk a Goldban.
  - És nem fura, jóban lenni az exeddel meg az új csajával? - kíváncsiskodott Kim.
  - Nem, már nem. - monda Rosa. - Csak barátok vagyunk és örülök, hogy boldog Amberrel.
Erről eszembe jutott, mit hallottam a múltkor, tesi óra után az öltözőben. Még a fiú neve is eszembe jutott, akit a szöszi emlegetett. Azzal dicsekedett a barátnőivel, hogy valami Brandonnel csalja Leigh-t. Úgy éreztem, meg kell osztanom a többiekkel ezt a hírt.
  - A múltkor véletlenül a tudomásomra jutott, hogy Amber megcsalja a barátját. A csajoknak ezzel dicsekedett és meghallottam.
Rosa szeme elkerekedett a döbbenettől. Láttam rajta, hogy meglepte a hír, és rosszul esik neki.
  - Biztos ez, Vivi?
  - Igen. Csalja szegény Leigh-t, és az orránál fogva vezeti.
  - Nem is vártam mást ettől az öntelt libától! - jegyezte meg fitymálva Kim.
  - Milyen egy gonosz hárpia! - kontrázott Alexy. - Leigh jó srác, nem ezt érdemelné.
  - Főleg, hogy már az előző csaja is felszarvazta. - mosolygott Rosára jelentőségteljesen Armin.
  - Tudnia kéne, kivel kavar. - folytatta a diskurálást a kék hajú iker. - Rosa, figyelmeztetned kéne a fiút, hogy kibe szerelmes valójában. Minél előbb megtudja, annál könnyebben túl teszi magát rajta. Ne hagyd, hogy Amber tönkre vágja!
  - Én? - kérdezte felháborodva Rosa. - Miért én mondjam meg neki? Az olyan lenne, mintha direkt közéjük akarnék állni.
  - De jobb, ha megtudja az igazságot! - erősködött Alexy.
  - Hűtsd le magad, öcsi! - lökte meg a tesóját Armin. - Túl sok Oprah Show-t néztél mostanában!
  - De igazam van! - nézett haragosan a testvérére Alexy. - Jobb lenne, ha Rosa beszélne Leigh-el.
  - Nem, nem fogok! Gabriel, és mindenki más is azt hinné, hogy azért fúrom meg a kapcsolatukat, mert vissza akarok menni hozzá!

  - Hát igen... tényleg ilyen szagú lenne a dolog. - bólogatott Kim.
  - Akkor mondd el Gabrielnek, ő meg mondja el Leigh-nek. - csapta össze a tenyerét Alexy. - A legjobb barát figyelmeztetheti.
  - Az is béna lenne. - húzta el a száját Rosa. - Nem akarok belefolyni a szerelmi életükbe.
  - Akkor tétlenül nézed, hogy Amber játszik vele? - kérdezte Alexy felháborodva.
Mosolyogva figyeltem a jelenetet. Alexy olyan volt, mint egy felesküdött, szerelmet védelmező Cupido. Eddig nem ismertem a srácot, de kezdtem megkedvelni. A fiú jószívű, vidám, igazi társasági lény, öröm a közelében lenni, mert árad belőle a pozitív energia. Nem is gondolná az ember, hogy meleg, de amúgy ez nem is számít. Az egyénisége magával ragadó, és tök mindegy, kihez vonzódik a magánéletben.
  - Igen, egyelőre igen. - válaszolta Rosa. - Alszom rá egyet. Nekem is rosszul esik, hogy Amber csak hülyíti, de értsétek meg, nem szabad ebbe belemászni, mert kavarás lesz belőle!
  - Én megértem a helyzeted. - néztem együtt érzően a fehér hajú lányra.
Rosa megszabadult a további ötletektől és Alexy győzködésétől, mert becsengettek.
Biológia órán Castiel mellett ültem, a szomszédos padban meg Ren ült Charlotte-tal. Ahogy a fiú komor arcára pillantottam, eszembe jutott, mitől lett ilyen megkeseredett és megint elöntötte a szívem a sajnálat. Legszívesebben beszéltem volna vele, hogy elmondjam, mennyire együtt érzek, és szívesen segítenék neki, hogy jobbá tegyem az életét. De tudtam, ha megtenném, csak ellenem fordulna, mert nem szerette, ha szánakoznak rajta, és nem kér senki társaságából sem. Zsákutcába jutottam vele, jobb, ha nem háborgatom. Legalábbis a suliban nem fogom kiteregetni szörnyű tragédiájának történetét. Biztos nem akarná, hogy mindenki ezen csámcsogjon, szóval tartanom kell a szám.
Ebédszünetben Kimmel, Violával és Evával a büfétől nem messze egy lócán ücsörögtünk és hétköznapi dolgokról fecsegtünk. Még Eva is egyre többet kotyogott, és örültem, hogy jól érzi magát velünk.
Egyszer csak a mellettem ülő Viola megbökött a könyökével.
  - Nézz a büfé felé! Ott a drága rajztanárom! A barna, hosszú hajú csávót figyeld!
Követtem a szememmel Violáét. Leesett az állam. Ilyen jó pasit se sűrűn látni. A húszon éves srácnak, hosszú, derékig érő, egyenes barna haja volt, élénk, barna szeme és hihetetlenül szép arca. Olyan volt, mint valami divatmodell, fekete ingben és laza farmerben. Nem is csodáltam, hogy Viola beleesett, irtó jó pasi volt.
  - Hű... hűűű... - csak ennyit tudtam értelmesen kinyögni.
  - Ugye milyen észbontó? - nevetett Viola elpirulva. - Dimitry-nél jobb pasi nem is létezik a földön!
  - Hát tényleg nem semmi az ürge! - csatlakozott a beszélgetésbe Kim. - De hűtsd le magad, Viol, a tanár diák szerelmet bünteti a törvény, plusz neked ott van Matt!
  - Tudom, de álmodozni jó! - vihogott a sárga felsős és barna, hosszú szoknyás Viola.
  - Tényleg jó ízlésed van, Viola. - bólogatott Eva. - A tanárod igazi sötét herceg típus... Jó csávó!

Akaratlanul is nevettem Eva szavain.
  - Nahát! Ezt a napot feljegyzem a naptárba! Végre egy srác, aki Evának is tetszik! Mióta velünk jársz, még egy fiúról sem halottam tőled pozitív véleményt. - mosolyogtam a Kim mellett ficánkoló fekete szépségre.
  - Igényes vagyok, ez igaz, de ami szép az szép! - nevetett Evangeline.
  - És mit csináltok délután? Próbál a híres zenekarotok? - kérdezte Kim ekkor.
  - Igen. Úgy beszéltük meg, hogy mind az öten Castielnél megyünk. Az ő házuk elég nagy és a szomszédjai már megszokták, hogy bömböl nála a rockzene.
  - Az biztos. - mosolyogtam. Szívem szerint bekérezkedtem volna a híres, nevezetes próbájukra, de tudtam, hogy az bizalmatlanság lenne. Rosszul jönne ki, ha ott lógnék Castiel nyakán, mint egy házőrző kutya. Aztán meg eszembe jutott a saját kémem, aki, mint egy beépített ember, beolvad a csapatba és beszámol minden galibáról, ami adódhat. Mégiscsak jó, hogy számíthatok Alexyre, mint kém, így nyugodtabban vagyok.
Utolsó óránk tesi volt, most elég hamar sikerült átvedlenem és hamar kiértem a sulikapuba, ott vártam Castielt, hogy együtt induljunk haza. Alig ácsorogtam egy-két percet, mikor láttam közeledni Alexyt. A fiú mosolyogva megállt mellettem és a vállára vetette félvállú kék-piros hátizsákját.
  - Mizu? Castielt várod?
  - Ki mást? - nevettem vidáman. - Életem értelmét.
  - Tesi óra előtti szünetben kimentem a fiúkkal a hátsó udvarra, hogy megbeszéljük a mai próba részleteit. Tori kijött velünk, de nem sok vizet zavart. Minden megjegyzése lepereg a pasidról. - mesélte Alexy, mint valami híradós.
  - Cast óvakodik a szőkéktől. - jegyeztem meg fanyarul, hisz eszembe jutott, miért alakult ez így. Egy szőke már kísértésbe vitte, nem akarta még egyszer elkövetni ugyanazt a hibát, legalábbis ebben reménykedtem.
  - És Ninával sem lesz gondod. - közölte az újabb tényeket a kék hajú fiú. - Nagyon úgy tűnik, hogy az angyal torkú énekesnőnk inkább Lysanderre gerjed. Még jó is, hogy csak neked mondom, így eldöntheted, elmondod-e Kimnek.
A hír kissé lelombozott. Ha Kim megtudja, hogy riválisa akadt, ki fog borulni. Már így is hadilábon állnak Lyssel, még egy rajongó a pasija mellett meg fogja őrjíteni.
  - Kösz, hogy szóltál. - feleltem. - Szerintem egyelőre ne szóljunk Kimnek, csak feleslegesen bosszantaná magát. Figyeld tovább, mi zajlik köztük, és csak akkor szóljunk a barátnőmnek, ha valami komolyabb történik.
  - Oké, ahogy gondolod! - bólintott rá Alexy. - Tetszik nekem ez a nyomozós dolog. Horatio Caine-nek képzelem magam.
  - Csak le ne bukj! - figyelmeztettem aggódva.
  - Ugyan már! Bízzál bennem, Vivi! Vannak színészi képességeim. - Alexy féloldalasan átkarolt és megölelgetett.
Az ölelés pillanatában ért oda mellénk Castiel.

  - Na, de Alexy! Engedd el a csajomat! Ha nem lennél az, ami, most képen törölhetnélek! - szólalt meg Castiel, de hangja nem volt fenyegető, inkább tréfás.
  - Mondd ki nyugodtan, hogy tudod, hogy szívesebben ölelgetnélek téged, mint a lányokat! - vigyorgott Alexy, elengedett és egy apró lökéssel Castiel karjába terelt.
  - Ha én azt hagynám! - fenyegettem meg nevetve a kék hajú kis bolondot.
  - Miről folyt a csevej? - kérdezte tőlünk Cast, mert megunta a bolondozást.
  - Ó, csak megkértem Vivit, hogy vigyázzon a tesómra a kosárklubban. Tudod, most először vagyunk külön a fivéremmel, és nem vagyok nyugodtan... - Alexy ezt olyan bánatos képpel adta elő, hogy még én is elhittem minden szavát.
  - Értem. - szólt Castiel gyanútlanul, majd erősebben magához ölelt. - Most hazakísérem a hercegnőm, aztán egy óra múlva jöhetsz nálunk próbálni, a többiekkel már beszéltem. - közölte a tényeket Alexyvel.
  - Oké, de ha nem leszel otthon, mert Viviéknél ragadsz, agyonverlek! - nevetett a kék hajú fiú.
  - Nagy a kísértés. - csókolt homlokon Castiel. - De uralkodok magamon.
  - Akkor császtok! - köszönt el Alexy, mi meg Castiellel kettesben indultunk haza.
Egész úton karoltuk egymást, éreztem, hogy hamarosan el kell váljak tőle, és ez rányomta a bélyegét a hangulatomra.
  - Nagyon haragszol, amiért nem lesz annyi időm rád? - kérdezte a fiú, amikor már a mi utcánkban jártunk.
  - Dehogy! - ráztam a fejemet hevesen. - Oké, szenvedek picit a hiányodtól, ahogy látom te is, de nem lehetünk a nap huszonnégy órájában együtt. Elfogadtam, hogy karriert akarsz építeni és támogatlak, nem hisztizem, mert én is azt akarom, hogy sikeres legyél!
  - Úgy imádlak! Elhiszed? - kérdezte komoly képpel Cast. Megállított az út közepén és maga felé fordított.
 Válasz helyett a nyakába csimpaszkodtam és hevesen átöleltem. Ajkam a szájára tapasztottam, így akartam megmutatni az érzéseimet.
  - Persze, hogy elhiszem! - mosolyogtam a heves és forró csók után. - Te vagy a mindenem, és ez nem fog megváltozni azért, mert éppen kevesebb időd van rám. Te is elviseled, hogy nem tudok veled lenni, amikor Sissy-re vigyázok, én is ezt fogom tenni, ha próbálsz. Egy kapcsolatban tolerálni kell a másik hobbiját, hóbortját, vagy munkáját. Sőt, ha belegondolok, úgy kéne majd időzíteni a bébiszitterkedésem és a próbáidat, hogy egyszerre legyenek, akkor könnyebb lesz mindkettőnknek és lennének közös délutánjaink.
  - Ez nem is rossz ötlet. - mosolygott a fiú és maga előtt tolva lépett kettőt az út széle felé, mert jött egy autó a hátam mögött.
  - Látod, minden jó lesz, csak türelmeseknek kell lennünk egymáshoz. - válaszoltam bizakodva.
  - Te vagy a legklasszabb csaj a világon! - nevetett rám csillogó szemekkel Cast, és újabb csókot lopott. Sóhajtozva simultam a karjába, aztán megindultunk hazafelé, boldogan és egymásba kapaszkodva.
  - Csak most jöttél rá? - húztam vidáman, mire bosszúból felém hajolt és megharapta a fülem.
  - Ne játssz velem, kislány, mert a végén felrángatlak a szobádba büntiből, és akkor Alexyék hiába várnak nálam!
  - Hm, csábító elgondolás, de halasszuk máskorra. Nem akarom, hogy azt higgyék, a zenekar frontembere nőket erőszakol meg!
  - Nőket? Csak egyet, és azt nem is kell erőszakolni! - vigyorgott a fiú. Szürke szemében pajkos fény izzott s ettől csak még jobban imádtam. A szívem ki akart csattani a boldogságtól.
  - Ezt azért ne verd nagydobra, rontja a jó híredet! - nevettem.
Hazáig ilyen felhevült hangnemben evődtünk, aztán a kapuban kaptam még egy vérforraló csókot és egy ígéretet, hogy hamarosan bepótolunk mindent.
Már alig vártam, hogy erre sor kerüljön. Az édes vágyakozás csak felfokozta bennem a várakozás izgalmát...