Csoda, hogy szeretem?

18 éven aluliak csak saját felelősségre olvassák!!!!! 

Eltelt két nap, viszonylag eseménytelenül. A suliban zökkenőmentesen teltek az órák, csak az keserített el, hogy Castiellel alig tudtunk együtt lenni. Egyik délután az apjával volt programja, másnap meg próbált a bandával, én meg Sissy-t pesztráltam. Délelőtt a nap fénypontja a kosáredzés volt. Nath szokásosan szekált minket, és megint legyőztek, igaz csak két ponttal, mert Armin sokkal ügyesebb volt, mint először. A fiú egész jól játszott, hála Patty-nek. Olyanok voltak, mint akik egymásra vannak hangolódva. Lehet csak én képzelődtem, de Patty túl sűrűn mosolygott Arminra és a fiú is nagyobb figyelmet szentelt neki, mint bármelyik másik csapatársának.
Castiel megint hazakísért, alig vártam, hogy összebújjunk egy kicsit a szobámba, mielőtt bébiszitterkedni megyek, de közölte, hogy nem ér rá, Lyséknél megy próbálni. Elkeseredtem, mire megígérte, hogy estére azért benéz hozzám, ha végeznek.
Még jó, hogy nem kellett otthon szomorkodnom a kedvesem nélkül, mert mennem kellett babázni. Mikor megérkeztem Willfordéknél, először a kis védencem morcos volt valamiért, és egy félórámba telt, hogy felvidítsam. Az ott töltött idő alatt megint színeztünk Sissy-vel, de végig attól rettegtem, hogy befut Ren és veszekedni kezd velem. Hála az égnek a fiú nem került elő, míg ott voltam. Nyugodtan és unalmasan telt el a délutánom. Hat óra után értem haza, felmentem a szobámba tanulni. Nagyon belemerültem, és egyre jobban elkeseredtem, mert ahogy telt az idő, úgy lett egyre nyilvánvalóbb, hogy Castiel elfelejtette, azt ígérte, meglátogat. Túl késő volt már, kilenc óra is elmúlt, így már nem is reménykedtem. Nagyon rosszul esett, hogy nem tudunk egymásra időt szakítani. Rettegtem, hogy a távollét megöli a kapcsolatunkat.
Negyed tízkor az éjjeliszekrényre dobtam a matekkönyvem, úgy döntöttem végzek mára az agyam kínlasztásával, amikor kopogtak a szobám ajtaján. Biztos voltam benne, hogy a bátyám zaklat ilyen későn, valami hülyeség miatt, ezért morcosan kiabáltam ki:
  - Gyere be!
De nagyon meglepődtem, mert Castiel lépett be a szobámba mosolyogva, egy lapos, fehér dobozzal a hóna alatt. Eddig hasaltam, de most felültem, a hátamat az ágy támlájának döntve, boldog mosoly terült el az arcomon. A szívemet melegséggel töltötte el, hogy nem felejtette el az ígéretét és tényleg itt van. Castiel fekete pólót viselt, kék farmerrel és az elmaradhatatlan, rövid bőrdzsekivel. Haja a vállára omlott és szinte ragyogott az éjjeli lámpám tompa fényében. A szeretetteljes mosoly,
amellyel közeledett felém, szinte felforrósította a szívem és a vérem. Ő sem szólalt meg, csak csillogó szemekkel, lassú léptekkel közeledett felém, mintha meg akarná nyújtani ezt az örömteli pillanatot. Mikor végre odaért mellém, leült az ágy szélére, ölömbe tette a rejtélyes dobozt, majd jobb kezével megtámaszkodott mellettem és odahajolt hozzám, hogy megcsókoljon.
Szája csak finoman ért az enyémhez, mégis olyan hatással volt a testemre, mintha áram futott volna végig rajtam. Annyira hiányzott már a közelsége és a szeretete. Mindig imádtam a csókjait, de mivel mostanában ritkán jutottam hozzájuk, most azt akartam, reggelig csókoljon.
Egyre jobban belemerültem a csókba és magamhoz húztam a fiút, de akkor az ölembe rakott doboz széle a hasamba vágott, és ez magamhoz térített.
  - Annyira hiányoztál! - nyögte Castiel és szenvedélyesen ölelte a derekam és a nyakam. A dobozról teljesen megfeledkezett.
  - Te is nekem! Már azt hittem, nem is jössz. - sütöttem le a szemem elpirulva. Kicsit féltem beismerni, hogy azt gondoltam, elfeledkezett rólam.
  - Kis butuskám, egy földrengés sem tudott volna távol tartani tőled! Anyukád különleges engedélyével vagyok itt, mivel késő van, még úriemberként engedély is kértem tőle, nehogy később gondod legyen vele!
  - Imádlak! - megint hevesen megöleltem az imádott hercegem.
  - Én is téged, még ha mostanában ez nem is volt egyértelmű! Pont ezért, mert nem volt rád elég időm, kárpótlásért ajándékot hoztam neked. - bökött az ismeretlen csomagra Cast.
Örültem, de mégis haragosan ráncoltam a homlokom.
  - Jaj, Castiel! Tudod, hogy nem szeretem, ha pénzt költesz rám! Kellemetlen, mert nem tudom viszonozni!
Castiel ujjai hegyével megsimogatta az arcom.
  - Tulajdonképpen, olyasmi van a dobozban, ami a tiéd lesz, mégis nekem fog nagy örömet okozni. - válaszolta talányosan a fiú, és a szeméből olyan mérhetetlen vágy sugárzott, hogy akaratlanul is felkeltette a kíváncsiságom. Most már nagyon érdekelt, mit kaphattam, és elpárolgott a kezdeti dühöm. Izgatottan emeltem le a lapos, pizzás dobozhoz hasonló kartonkocka fedelét.
Elakadt a lélegzetem, mert egy csodás, fekete csipkés fehérnemű lapult benne, fehér selyempapírba csomagolva. Zavarba jöttem, mert a melltartóhoz és az apró bugyihoz tartozott egy átlátszó fekete izé is, ami valószínűleg baby-doll volt, de túl... szexi. Mikor a fekete harisnyatartó is a kezembe akadt, már olyan piros voltam, mint a paradicsom.
  - Ez... ez... - nem is tudtam mit mondani hirtelen.
  - Csini, ugye? - csillant fel Castiel szürke szeme.
  - Ööö... inkább zavarja ejtő. Én ilyesmit....
  - Felveszed a kedvemért? Egy kirakatban láttam meg ma délután, és ahogy elképzeltelek benne...
Castiel szeméből sugárzott a szenvedély és pontosan láttam rajta, hogy tényleg elképzelt a csipke csodában és azt is, mit művelne velem, ha felvenném. Izgatott hangyaboly keletkezett a gyomromban, és bizsergés futott végig rajtam a tarkómtól a lábam ujjáig.
  - Hát nem is tudom... Azt hittem, jobban gerjedsz a pirosra. - jegyeztem meg és megint elpirultam, amikor ezt kimondtam.
  - Valóban, de mióta ilyen hosszú, vörös sörényed van, valamiért mindig ilyen szexi, fekete dolgokban képzeltelek el. A fekete jobban illik a hajadhoz és a lobbanékony egyéniségedhez. A képzeletemben mindig ott lebeg egy kép, ahogy a hosszú hajad rásimul a fekete csipkékbe bújtatott csinos melleidre és én kihámozlak a fehérneműből. Az ágyra fektetlek és hamarosan már csak a hajad takar be. - a fiú komiszul mosolygott. - Az én kis vörös angyalom meg boldogan várja, hogy leteperjem...
Nem tudtam vele vitatkozni és nem is akartam.  Szavai hatására még el is pirultam. Egyre jobban tetszett a felkavaró ajándék, és látni akartam, milyen képet vág, amikor megpillant ebben, de ugyanakkor kicsit féltem is az erotikus ruhadaraboktól, mert még sosem vettem fel ilyet. Főleg azért, mert ezeket a darabokat a csábításra találták ki, és elég bizonytalan voltam ezen a téren.
  - Köszönöm. - csak ezt tudtam kinyögni.
  - Akkor felveszed a kedvemért? - kérdezte Castiel mosolyogva.

  - Fel. - döntöttem gyorsan, mielőtt inamba szállt volna a bátorságom. - Úgyis zuhanyozni készültem... aztán felveszem. Itt maradsz éjszakára, és megágyalsz, mire visszajövök?
  - Még szép! - válaszolta Cast és sütött róla, hogy boldoggá tette a válaszom.
Nyomtam egy apró csókot Castiel szájára, aztán felkaptam a dobozt, a szekrényemből kivettem sötétkék, frottír köntösöm és kiiszkoltam a szobából.
Amíg gyorsan letusoltam, fejem tetejére összefogott hajjal és ügyelve, hogy a hajam száraz maradjon, még nem is gondoltam rá, mit kell magamra húzni, de amikor megtörölköztem és a kezembe vettem a dobozt, a kezem és a belsőm is reszketett. Nem voltam egy csábító démon, amilyennek Castiel gondolt, féltem, hogy bénán fogok mutatni egy ilyen feltűnő és lenge öltözetben. Mégsem akartam csalódást okozni a szerelmemnek. Nem kért tőlem eget rengető dolgot, mégis nehéz volt leküzdenem a gátlásaimat. Hatalmas sóhaj után magamra húztam a fekete, virágmintás, átlátszó push up melltartót és a fekete, hárompántos bugyit, a tangát alig eltakaró baby-dollt és a harisnyatartót, amihez neccharisnya dukált. Meg se lepődtem, hogy tökéletesen az én méretem volt minden. Leengedtem a hajam, nem fésültem meg, hanem inkább felborzoltam. A szennyes kosár mellett megpillantottam a fekete körömcipőmet, és hirtelen ötletből azt húztam fel a kék gumipapucs helyett, úgy gondoltam, ha már csábítani készülök, adjuk meg a módját. Nem mertem belenézni a tükörbe, gyorsan magamra tekertem a köntösöm.

Mire a cipőben a szobámhoz tipegtem, már kivert a víz és az idegességtől a fülemben dobolt a vérem. Olyan érzésem volt, mintha először készülnék lefeküdni a fiúval, sőt még rosszabb, mert akkor az alkohol hatására nem volt időm idegeskedni és szégyenlősködni. Ilyen erotikus szerelésben illetlenségre kényszerített apácának éreztem magam. És bár Castiel... az én Castielem várt a szobában, ideges voltam, reszketett a gyomrom és rettegtem, hogy csalódást fogok okozni neki.
Zakatoló szívvel léptem be a szobámba. Castiel már elővette a fehér és rózsaszín virágos ágybelim és az ágyban feküdt, várakozástejes pillantással, szürke atlétában és piros bokszer-alsóban.
Megint végigfutott rajtam egy remegéshullám, elhagyott a bátorságom. Úgy gondoltam, képtelen vagyok arra, amit vár tőlem. Hirtelen eszembe jutott, hogy a ruhás szekrényemben a behajtogatott pulcsik alatt dugdosok egy üveg Martinit. A kislámpa félhomályában odaléptem, és megkerestem a rejtett piát. Cast követett a szemével és meglepetten elkerekedett a szeme, amikor szemrebbenés nélkül, jól meghúztam az üveget, hogy attól ellazuljak és feloldódjak.
  - Vivien Marsall, mióta kell innod ahhoz, hogy mellém bújj az ágyba? - kérdezte a fiú felháborodva.
  - Ahhoz nem kell, de hogy elcsábítsalak... - nem fejeztem be a mondatot, és szerintem kiolvasta a szememből a bizonytalanságot.
Zavartan elfordultam, mert szinte perzselt a tekintete. Visszadugtam az üveget a ruhák alá, remegő kezem hangosan csapta be a szekrényajtót és egy pillanatra össze is rettentem.
Mire visszafordultam az ágy felé, már melegség járta át a gyomrom az alkoholtól, kicsit égett a torkom és kellemesen elgyengült a karom és a lábam. Vettem egy mély levegőt, letoltam a vállamról a köntöst és határozott léptekkel elindultam az ágy felé. Csak Castiel ragyogó szemét figyeltem és ez sokat segített. A fiú arcára volt írva, hogy tetszem neki a különleges szerelésemben, mert úgy láttam levegőt is elfelejt venni, ahogy lassú, időhúzó lépésekkel közeledtem felé.
Castiel áhítatos képpel kinyújtotta felém a kezét, de egy félmosollyal az arcomon eltoltam a kezét, és végig a szemébe nézve, jobb kezem a mellkasára tettem és löktem rajta egyet, így hátán fekve elterült az ágyon. Huncut szemekkel másztam fel rá és a csípőjére ültem.
Éreztem, hogy a teste a heves levegővételtől meg-megrezdül alattam, és ez különösen tetszett.
Lehajoltam, apró csókot leheltem a szájára, de amikor Castiel meg akarta nyújtani a csókot, elrántottam a fejem és huncut vigyorral az arcomon a nyakához hajoltam, és ott a nyelvemmel, a fogammal kezdtem becézni a bőrét a nyakánál, a vállánál, majd visszatértem a füléhez, és a fülcimpáját kezdtem rágcsálni. Mikor a keze elindult a mellem, vagy a derekam felé, mindig rácsaptam, hogy ne érjen hozzám, most én akartam kényeztetni őt. Kényszerítettem, hogy a karját a feje fölött tartsa, majd az egyik kezem becsúszott az atlétája alá, és hevesen simogatni kezdtem a mellkasát, majd a kockás hasán az érzékeny bőrt. Cast egyre jobban élvezte a játékom, hevesen

kapkodta a levegőt és a nevemet sóhajtozta. Lehúztam az atlétát róla, de belecsavartam a két kezét és továbbra sem engedtem, hogy elvegye a feje fölül. A mellkasa felé hajoltam, a mellbimbóit csókoltam és harapdáltam, vagy éppen nyalogattam enyhén sós ízű bőrét, miközben a csípőm hevesen mozgattam, hogy felszítsam benne a tüzet. Módfelett élveztem, hogy azt csinálhatok vele, amit akarok. és mikor lejjebb eresztettem magam, hogy a számmal bejárjam a hasát, már én is olyan izgalomba jöttem, hogy összhangban sóhajtoztunk. De mindig, amikor a fiú kezdte nagyon beleélni magát az érintésekbe, szántszándékkal abbahagytam a mozdulatokat és újakat találtam ki. A hasáról felcsúsztattam a kezem a mellkasára, visszacsúsztam az ölébe. Mélyen a szemébe nézve hajoltam fölé, a nyakára csúsztattam mindkét kezem, aztán végre szájon csókoltam, de olyan hevesen, hogy még én is beleszédültem. Miközben ajkam és nyelvem az övével játszott, hevesen a hajába túrtam és élveztem, hogy a fürtök szétfolynak az ujjaim között. De ezt is megszakítottam és visszatértem a mellkasához, újra azt harapdáltam és csókoltam. Reggelig tudtam volna folytatni ezt a játszadozást és izgatottan vártam, mikor fog a fiú belefáradni és veszi át tőlem a kezdeményezést.
  - Vivieni... sokkal jobban áll neked ez a dögös démon szerep, mint ahogy elképzeltem! - fakadt ki Castiel. Nem tudott nyugodni, felült az ölében velem és szenvedélyesen magához ölelt. Nem is tudtam hová lett az atlétája, amit bilincsként használtam eddig. Hosszú és forró csókban forrtunk össze, aztán a fiú kicsit eltolt magától, de csak azért, hogy elsötétedett szemekkel végig mérjen. Szinte éreztem, ahogy simogató pillantása végig pásztázza a kecses nyakam, csipkébe rejtett melleim és a hasam, amit sejtelmesen megmutatott az átlátszó csipkecsoda és végül a combom, ami szinte ott fehérlett a dereka körül. Bal kézét éhes pillantással csúsztatta végig a neccharisnyába bújtatott lábszáramon. Az érintés pihekönnyű volt, mégis beleremegtem.
  - Vivieni... annyira szerelek és kívánlak! - suttogta Castiel és megint magához húzott.
Melleim a mellkasának feszültek, csodás volt magam körül érezni a lüktető és forró férfitestet.
A csók megint hirtelen ért véget, mire beleéltem volna magam, Castiel megint eltolt kicsit magától. Végigsimított a karomon, aztán a szájához húzta a kezem. Finoman nyalogatni kezdte az ujjaimat és nagyot nyeltem. Pillantásom követte a puha, meleg szájat, ami ilyen érzékenyen érintett. Sosem gondoltam volna, hogy egy ilyen apró érintéstől is ennyire lázba lehet jönni.
Castiel megint lehajolt és forrón megcsókolt, de olyan hévvel, hogy szinte lángra gyúltam tőle.
Lassan és minden pillanatot kiélvezve hámozott ki a zavarba ejtő ruhadaraboktól. Szegény fehérnemű bevégezte a feladatát, az ágy mellé került a cipőimre halmozva. A srác keze és forró szája bejárta a testem minden pontját.  Én is lerángattam róla a bokszert. Szenvedélyesen ölelkeztünk, forgolódtunk az ágyon, egymás testét simogatva és becézgetve.
  - Jóságos ég! - csak ennyit tudtam sóhajtani, amikor Castiel újra, vadul megcsókolt. Átkaroltam a nyakát, nekiszorítottam a csípőmet és levegő után kapkodtam, amikor megéreztem, hogy merev pénisze a combomnak feszül. Castiel mindenütt ott volt körülöttem, nem tudtam betelni ezzel az érzéssel. Egyik kezével a fejem tartotta, a másikkal a combom simogatta, egyre közelebb és közelebb érve a testem legérzékenyebb pontja felé. Megadtam magam a női ösztönöknek és hátradöntött fejjel hagytam, hadd tegyen velem, amit csak akar. Körkörös mozdulatokkal simogatott és minden testrészem felelevenedett a szenzációs érintéstől. A combomnak feszülő keménységből tudtam, hogy ő is ugyanúgy vágyik az egyesülésre, mint én. Ekkor Cast egyik ujja belém hatolt és megérintett ott. Beharaptam az ajkam, megemeltem a csípőm és mély sóhaj szaladt ki a számon. Castiel addig simogatta és dörzsölte testemnek legbelsőbb pontját, míg úgy nem éreztem, valami felrobbant bennem. A világ elsötétedett előttem, végigkígyózott rajtam az élvezet, de olyan hévvel, hogy alig kaptam levegőt. Akkor tértem csak magamhoz, amikor levette rólam a kezét és akkor is erőtlen tiltakozás hagyta el az ajkam. Castiel felnevetett, szétnyitotta a combjaimat, de annyira, hogy beférjen közéjük. Nekifeszítette a testét az enyémnek és óvatosan belém hatolt, de közben lehajolt hozzám és szájon csókolt. Szája belém fojtotta örömteli sikolyomat. Megragadtam a vállát, hogy minél közelebb érezzem magamhoz. Cast lassan elkezdett mozogni, először csak csípője lágy mozdulataival, s felébredt a bennem szunnyadó bestia, aki mindennél jobban kívánta őt. Beleremegtem a vágyba, hőhullámok járták át az egész testem, arcom a nyakához fúrtam, amikor lökései egyre szaporábbak lettek. Igen, még, még, még! - gondoltam egekig szökő vérnyomással. Behunytam a szemem, a szívem őrülten zakatolt és Castiellel együtt értünk el a beteljesülésig.

Még túl sem voltam az extázis okozta sokkon, amikor Castiel újra mozogni kezdett, szájával, nyelvével csiklandozta a mellbimbómat, aztán újra egyesítette a csípőinket, hogy másodjára is a mennyországba juttasson. Valószínűleg össze-vissza karmoltam hevességemben a hátát, de ő nem panaszkodott, sőt, maga fölé gördített, hogy rajta lovagolva fejezzük be az újabb érzéki pillanatot. Az éjszaka hosszú volt és felejthetetlen. Néha-néha összebújtunk, szerelmes szavakat suttogtunk egymásnak, de amint egyikünk hevesebben ért a másikhoz, máris újra éledt a szenvedély és vadul összefonódva értek véget a jelentéktelen beszélgetések. Már hajnalodott, mikor beláttuk, hogy aludni is kéne, mert holnap suliba kell mennünk, de még csak nem is voltam fáradt. Viszont megnyugtató és forró érzés volt a meztelen Castiel karjaiban elaludni, azzal a tudattal, hogy reggel is itt lesz velem. Imádtam, annyira imádtam, hogy arra nincsenek szavak. Lehet, hogy mások szemében egy beképzelt vadbarom, de csak én ismertem a gyengéd, romantikus, vagy éppen szenvedélyes oldalát, ami annyira különlegessé tette a számomra. Még a perverz ajándéka miatt sem sértődtem meg, hisz csak nekünk akart boldog perceket szerezni vele és el is érte a célját. Fantasztikus éjszakánk volt, még ha a fehérnemű mellékszereplő volt, akkor is....
  - Szeretlek, Vivieni, mindig és egyedül csak téged! - súgta a fülembe Castiel, mikor magához húzott és mellkasa a hátamhoz szorult, hogy a karjába tudjak olvadni.
Boldogan simultam hozzá. Biztos voltam benne, hogy remekül fogok aludni.
  - Én is téged, Castiel, nagyon!
Összebújva szenderedtünk el, és olyan boldog voltam, mint még soha...