Mindenki megbolondult?!

Másnap reggel hál' Istennek, nem fújt a szél, így kellemesebb volt a suli felé motorozni a vörös lovagommal. Szürke csizmanadrágot kaptam magamra, kötött barna csónaknyakú pulóvert, fekete hosszú szárú, de nem túl nagy sarkú csizmával, és az elmaradhatatlan farmer dzsekimet. A hajam kilógott a sisak alól és összekócolódott, de mire a büféhez értünk, a kezemmel úgy ahogy helyre igazítottam a rakoncátlan fürtöket. A reggel megint úgy alakult, mint mindig, én a büféhez szaladtam a csajokhoz, Cast meg keresztül ment az aulán és kisomfordált a hátsó udvarra a haverokhoz. Attól még, hogy imádtuk egymást, kellett némi szabadság mindkettőnknek. Kim, Kentin, Patty, Viola, Eva, Iris és Ren a büféasztalnál nassoltak, chipset, kekszet és kólázgattak, de elég fagyos volt a hangulat. Mégis megpróbáltam oldottan viselkedni.
  - Helló, gyerekek! - köszöntem rájuk, és befúrtam magam Kim és Kentin közé.
  - Szia! Fogadok, hogy Castiellel egymás mellett ébredtetek! - vigyorgott Kim egy farmer simléderes baseball sapka alól.
  - Miből gondolod? A homlokomra van írva? - kérdeztem megütközve, és árulkodóan elpirultam.
  - Ha-ha! Most már igen. - nevetett Kim. - De abból gondoltam egyébként, hogy mindig akkor indultok később, ha együtt készültök, mert gondolom folyton feltartjátok egymást.
  - De jó megfigyelő valaki! - húztam el a szám, de nem tudtam haragudni rá, mert kimondta, amit gondolt, meg amúgy is ez volt az igazság. - Pedig a közös zuhanyzással mindig sok időt megspórolunk! - tettem hozzá perverz mosoly kíséretében.
  - Jáj! Nem akarok csúnya részleteket hallani! - fogta be a fülét ökörködve Kentin, aki fekete, vastag pulcsit viselt, aminek az elején valami kék szörny vagy sárkányféle díszelgett, persze az elmaradhatatlan terep színű nadrággal.
  - Pedig példát vehetnél róluk! Nektek is így kéne kezdeni a napot, veszekedés helyett! - pillantott a srácra Kim, összehúzott szemekkel.
Tehát jól sejtettem, tényleg balhé volt az érkezésem előtt.
  - Miről maradtam le? - tudakoltam és Kentint, majd a többieket méregettem.
  - Semmi különös. - adta az ártatlant Ken.
  - Semmi, csak a drága párom épp vihorászott és cicázott Torival, amikor megérkeztem! Még a melleit is taperolta! - közölte velem a haragos tekintetű Patty. Durcásan elfordult a barátjától.
  - Az nem úgy volt, mondtam már neked! Torival épp arról beszéltünk, hogy ki milyen extrém sportokat próbálna ki, és csak megmutatta, hogy a bungee jumping gondolatától is gyorsabban ver a szíve, és odahúzta a kezem! - magyarázkodott Ken, biztos már vagy századjára, mert unott pofát vágott.
  - Így volt! Ezt mi is tanúsíthatjuk! - kotyogott közbe Viola gyorsan.
Patty még mindig durcásan fújt Kentinre.

  - Lehet, de nem vagyok vak! Látom, ha valakinek kocsányon lóg a szeme, mert éppen tetszik neki valaki! Ken úgy nézett a csaj didkóira, mintha minimum a lottó főnyereményt nyomták volna a képébe! - mondta a sárga felsős és sötétkék, szűk farmer nacis, magas szárú tornacipős lány. Úgy beszélt velünk, mintha a pasija ott se lett volna köztünk.
  - Pont ez az! - védtem egyből a haverom. - Tori úgy mutogassa magát, mit egy útszéli ribanc! - megvető pillantást küldtem az aula közepén vihorászó, piros inges lányra, akin jócskán ki volt gombolva a feslő, ráadásul fekete farmer miniszoknya volt rajta és barna neccharisnya, tűsarkúval. A rövid hajú szöszi Amberrel, Arminnal és Jade-el nevetgél éppen. - Ez a csaj azt hiszi, hogy minden fiú őt akarja és akkor boldog, ha felfigyelnek rá. Egy hete osztálytársunk, de már nincs olyan fiú az osztályban, akire ne mozdult volna rá. Szánalmasan próbálkozik mindenkinél, de Patty... csak örömöt szerzel neki azzal, ha miatta veszel össze Kentinnel! Tuti, ez volt a célja!
Láttam a zöld szemű lányon, hogy komolyan elgondolkodott azon, amit mondtam. Vetett is egy féloldalas pillantást a kétségbeesett Kentinre.
  - Tényleg nem érdekel az a liba? - kérdezte Patty szigorúan Kentől.
  - Hát persze, hogy nem! Rajtad kívül nem érdekel senki és semmi! - esküdözött Kentin és még a kezét is összekulcsolta, mint aki könyörög.
A lány még bizonytalankodott, ezért megint kezembe vettem az irányítást. Egyszerűen nem bírtam tétlenül nézni, hogy marakodnak egy beképzelt, önelégült cseléd miatt.
  - Patty, higgy neki! Nem látod, hogy olyan ártatlan, mint a kisbárány? Ken nem az a típus, aki átverne vagy megcsalna egy lányt! Lassan két éve ismerem, nekem elhiheted! Legyetek már boldogok és ne hagyjátok, hogy mások megfúrják a kapcsolatotokat! Ha Castiel és én minden ilyen hülyeségen hajba kaptunk volna, akkor már rég búcsút mondhattam volna neki! A bizalom, a megértés és az őszinteség a fontos! Boruljatok össze, és felejtsétek el a szukát!
Kentin és Patty mosolyogva fordult egymás felé. Hatottak a szavaim, mert a következő percben tényleg megölelték egymást és csókban forrtak össze.
  - Na, látjátok! - nevettem elégedetten.
  - Nagy vagy, Vivi! - vigyorgott elismerően Kim, és összepacsiztunk a levegőben, magasan a fejünk fölött.
Ren a fejét csóválta.
  - Csak mert te boldog vagy, feltétlen annak kell lennie körülötted mindenkinek, igaz? - kérdezte a fiú haragosan villogó szemekkel, és undorodva otthagyott minket.
A srác elviharzott, nekem meg egyből elmúlt az előbbi diadalmas érzésem. Legszívesebben utána mentem volna, hogy letépjem a fejét, de Kim az arckifejezésemből észrevehetett valamit, mert elkapta a karom, és megakadályozta, hogy a srác után menjek. Lehet, jobb is volt így. Vettem pár mély lélegzetet, hogy lenyugtassam magam.
  - Nincs véletlenül egy bicska a zsebetekben? Vagy olló... sőt, hegyes toll is megteszi! Bármi, amit belevághatok ebbe a Jéghercegbe! - kérdeztem, arcomra fagyott mosollyal. Fanyar humorral próbáltam elfedni azt, hogy valójában nagyon bánt, hogy ennyire utál engem az új fiú.  Fájt, mert egyre inkább az jött le, hogy a haragja csak rám irányul, hisz tegnap büfézett Capucine-al és Kimékkel is egész jól elvolt, míg meg nem érkeztem. Gőzöm sem volt, miért vagyok neki ennyire ellenszenves, de ezek után úgy döntöttem, még csak meg sem kérdezem. Azt sem érdemli, hogy foglalkozzak vele! Van nekem elég barátom nélküle is.

  - Jégherceg! Ez jó becenév! Megjegyzem! - nevetett Iris, de sejtettem, hogy csak a feszültséget akarja oldani.
  - Ó, Iris, mizu Nathal? A tegnap reggel után biztos veszekedtetek délután is, igaz? - kérdezte gyorsan Kim. Gondoltam, hogy ez megint figyelemelterelés, de hagytam. Nem akartam bosszankodni Szívtelen Ren miatt.
  - Á, dehogy! - nevetett Iris és zavartan elpirult. - Délutánra el is felejtettük az egészet! Feljött nálunk és... hm... kellemesen eltöltöttük az időt. Bezárkóztunk a szobámba...
  - Azt hiszem ez megint olyan, amit nem akarunk hallani! - vigyorgott Ken, miközben megcsókolta a karjában izgő-mozgó Patty nyakát.
Nem értettem Irist. Hogy tudja megbocsátani Nathnak, hogy flörtölt velem és kijelentette Castielnek, hogy igényt tartana rám? Tuti, elment az esze! Próbáltam belegondolni, hogy engem vajon Castiel le tudna-e venni a lábamról szexszel? És... valószínűleg igen, úgyhogy erre sem akartam gondolni!
Matek után végig szenvedtem két infó órát a kockák világában, de legalább Castiel mellett ülhettem és sokat segített, amikor éppen Morgan tanár úr hátat fordított nekünk. Szünetben Kimék enni készültek, de mivel én haraptam egy szendvicset a dupla órák között, nem voltam éhes.
  - Gyere ki velünk, kicsikém! - hívott Castiel, amikor kifelé mentünk a teremből. Átölelte a derekam, így terelgetett lefelé a lépcsőn.
  - Kim, te jössz? - fordultam hátra barátnőm felé, aki a büfé felé kanyarodott.
  - Inkább nem! Égető szükségem van egy sonkás-sajtos melegszendvicsre! Majd kilyukadt a gyomrom az utolsó órán. - mosolygott Kim. - De ti csak menjetek!
  - Jó idő van, szívj egy kis D-vitamint! - mosolygott rám Lysander is.
Ilyen kedves invitálásoknak nem tudtam ellenállni.
Kimentem Castiellel, Lyssel és Dakotával. Tényleg jó idő volt. Nem fújt a szél, szikrázóan sütött a nap, és bár inkább csak világított, mint melegített, mégsem bántam meg, hogy a dzsekim a táskám mellett a biosz terem előtt maradt. A száraz falevelek ropogtak a lábam alatt, miközben keresztülgázoltunk a köves pályán, hogy elfoglaljuk a nyárfák tövében álló lócát. Mikor odaértünk, Castiel felült a pad támlájára, engem maga elé ültetett, átölelte a vállam és a nyakam, félkezében tartotta a bagót. Dakota mellettünk füstölgött, arcát a nap felé fordítva, míg Lys lazán ácsorgott. Néha-néha Castiel a szám elé tartotta a cigit, így beleszippantottam. Érdekes volt úgy cigizni, hogy ő tartotta, de elég is volt ennyi, mert mostanában nem nagyon füstölögtem, így lehet hányingerem lett volna tőle. De így jól esett, főleg, hogy az engedélyével cigizhettem, hisz régen veszekedett is velem ezért. Dakota megunta a napfürdőzést, mert elkezdte nekünk mesélni a horrorfilm sztoriját, amit tegnap látott, de nem tudtam igazán ráfigyelni, mert Castiel hol a fülemet rágcsálta, hol meg a hátam simogatta.
Hogy ne legyen békés a pillanat, Amber és Tori keveredett mellénk. Amber vékony szálú cigit szívott, Tori csak topogott mellette.
  - Kérsz? - nyújtotta a lány felé az előbb megbontott cigis dobozát Lysander.
  - Köszi, de nem dohányzok! Csak Ambert kísértem ki. Kicsalogatott a jó idő, meg itt kint mindig jobb a társaság, mint odabent. - mosolygott a rövid hajú szöszi Lysre.
  - Elhiszem. - viszonozta a pillantását a felemás szemű srác, és megrökönyödve vettem észre, hogy a szeme a dekoltázsára tévedt. Komolyan nem értettem miért, olyan nagy szám ez a bige! Nincs is nagy melle, csak kirakja még azt a keveset is, ami van neki! Magamban mérgelődtem. Castiel észrevehette, mert kuncogva dugta a számba a cigit.

Tori és Amber azonnal magára vonta a fiúk figyelmét, A Goldról és bulikról kezdtek beszélni. Megint pörögni akartak a hétvégén, és hívtak minket is.
Castiel a fejét rázta.
  - Mi jobban szeretjük a magánbulikat, igaz kicsim? - mosolygott le rám és lehajolt, hogy megcsókoljon.
  - Naná! - nevettem rá vidáman.
  - Nem féltek, hogy megunjátok egymást, ha folyton össze vagytok ragadva? - kérdezte a bordó felsős, és fekete nadrágos Amber.
  - Az nem fog megtörténni! Viviből sosem elég! - vigyorgott Castiel, és bizonyításképp hevesen megragadott és elkezdte a nyakamat rágcsálni, mint valami kiéhezett vámpír.
  - Ááá! Hát nem is lenne buli nélküled az életem! - kacagtam fulladozva. Amber csak a fejét csóválva nézett ránk, Tori szólalt meg, amikor "lenyugodtunk".
  - És te Lysander? Nincs kedved a Goldban csörögni? - kérdezte felcsillanó szemmel.
  - Én... majd megkérdezem Kimet. - válaszolta Lys zavartan.
  - Ó, el is felejtettem, hogy a kemény csajjal jársz! Egyedül fél elengedni? - vihogott Tori, mint egy idétlen kisgyerek.
  - Nem erről van szó. Inkább, én nem szívesen bulizok nélküle. - felelte Lysander.
Kicsit megnyugodtam. Örültem, hogy mégiscsak kitart Kim mellett. Ha meg meri csalni a barátnőmet, velem gyűlik meg a baja! Bármennyire is kedvelem Lyst, embert ölnék Kimért! Fiúkat meg pláne, ha bántják!
  - Milyen szép a szerelem. - mosolygott ártatlanul Tori. - Bár Ámor engem is szíven találna! - sóhajtott drámaian, a cipője sarkán hintázva. Megbicsaklott a lába. - Ó, kavics szorult a talpam alá!
A szőke színésznő, nagyszerűt alakított. Szerencsétlenkedve lehajolt, hogy kipiszkálja a követ, de megbillent és egyensúlyát elvesztve fenekét Lys ágyékához nyomta. A fehér hajú fiú akaratlanul is felsóhajtott, és a lány fenekére tette a kezét.
  - Hm, ez aztán a kerek forma! - nevetett Lysander, de aztán magához tért, és megragadta Tori csípőjét, hogy felegyesítse, és távolabb húzódott tőle.
  - Jól vagy? Nem ficamodott ki a lábad?
  - Jól, köszi! - Tori úgy mosolygott a srácra, mintha minimum Brad Pitt mentette volna meg egy oroszlántól. - Annyira lenyűgöző, lovagias és szívdöglesztő fiú vagy, Lysander! Olyan kár, hogy foglalt vagy. - kezét végig húzta a fiú karján, de úgy, mintha csak véletlenül tenné.
Nagy szerencse volt, hogy a végén a ribi megjegyzést tett Lys kapcsolatára, mert szinte láttam, hogy a leizzadt áldozat kapcsol, és eszébe jut az én drága barátnőm.

  - Hm... hm... nos igen, szeretem Kimet és boldog vagyok vele. - kántálta Lysander, amikor legyőzte a kezdeti zavarodottságát. Nekem meg csak az járt a fejemben, hogy most vajon Torit győzködi, vagy saját magát? Egyértelmű volt, hogy nem közömbös a lány iránt, beindult rá, és csak az utolsó pillanatban jutott eszébe a barátnője. Úgy látszik, a benne szunnyadó Casanova, aki tavaly bujkált benne, kezd éledezni.
  - Én ráérek szombaton, kicsikém, és szingli vagyok! - kacsintott Torira vigasztalóan Dake, aki farmer inget viselt, világoszöld pólót és koptatott farmert.
Tori elgondolkodott egy pillanatra, aztán felragyogott smaragdzöld szeme.
  - Pompás! Akkor kezdetnek gyere, igyunk egy kólát! - Tori két lépéssel Dakota mellett termett, átölelte a derekát, megvárta, míg Amber eldobja a csikket, aztán hármasban viháncolva otthagytak minket.
Jó darabig őrlődtem, beszéljek-e a történtekről Lyssel, hisz igazából nem volt semmi, mégis úgy éreztem, hogy figyelmeztetnem kell. Kim már így is elég féltékeny, nem kéne olajat öntenie a tűzre.
Nagyot sóhajtottam.
  - Vigyázz, Lys, most robban! - nevetett Castiel, mielőtt megszólalhattam volna.
Értetlenül pillantottam hátra, hogy megkérdezzem, mit akar ez jelenteni.
  - Jaj, drágaságom! Már a rezdüléseidet is ismerem! - mosolygott még mindig a vörös ördög. - Tudom, az következik, hogy helyre teszed a haverom!
  - Így van! - nem tudtam rá haragudni ezért. Csak még jobban szerettem, de most nem erre kellett koncentrálnom. Felálltam, Castiel tiltakozva felszisszent, amiért kicsusszantam a karja alól, de felháborodva Lys elé röppentem. - Lysander! Nem tetszett nekem az előbbi jelenet! Ha ezt Kim látta volna, kikaparta volna a szemed! De ne aggódj, nem fogom elmondani, minek voltam tanúja. Csak arra kérlek, fogd vissza magad és ne ácsingózz hülye némberekre, ha egyszer a barátnőmmel jársz! Ha még egyszer ilyet látok, rád uszítom Kimet! Erre mérget vehetsz!
  - Eszembe sincs megcsalni! Ez csak egy ártatlan flört volt, és semmi közöd hozzá! - Lysander haragosan méricskélt, aztán a fejem fölött Castielre pillantott - Cimbora, fékezd meg a csajod, mert kicsit beindult a fantáziája és képzelődik! Olyat lát, ami nem igaz!

  - Bízd csak rám! Csak én tudok hatni rá! - Castiel nevetve felállt a lócán, majd mellém ugrott és az ölébe kapott. Megindult velem befelé az aula felé. Útközben csókokat is kaptam tőle. Féltem, hogy elejt, vagy nekimegyünk valakinek, de Lysander előttünk ment és csinálta nekünk az utat és kinyitotta az ajtót. Nem tudtam haragudni ezért a merényletért, mert túlságosan élveztem.
Még időben beértünk, mert alighogy Cast letett a lépcső tetején be is csengettek.
Kémia, földrajz és német óra következett. Mikor a két sráccal csatlakoztunk a barátainkhoz, görcsösen Eva mellé léptem, és megkértem, hogy üljünk együtt kémián és föcin, azzal az ürüggyel, hogy összebarátkozzunk. Közben meg nem akartam Kimmel ülni, mert bántott a lelkiismeretem. Nem tudtam volna nyugodtan mellette lenni, úgy, hogy elhallgatom, mi zajlott odakint. Inkább elkerültem, nehogy leolvassa az arcomról, hogy titkolok valamit. Ez jó taktikának bizonyult, mert mire németen Kim és Ken között ültem, már megint nyugodt és laza voltam. Bár az is igaz, hogy Evával sem sikerült jobban megbarátkoznom, alig szóltunk egymáshoz, hiába lehúztunk egymás mellett kilencven percet.
Hetedik órában eljött a rettegett kosárszakkör. Végre előkerült az elveszett, új tornatanárunk. A szőke, hosszú hajú, copfos és kék szemű, kigyúrt pasi, Boris néven mutatkozott be és restelkedett, hogy eddig nem tudott nekünk órát tartani, de egy epehólyag gyulladással kezdte a tanévet, így a betegség miatt maradt távol az iskolától. Boris vicces volt, jó fej és közvetlen. Meg is kért minket egyből, hogy tegezzük. Körvonalakban mi is bemutatkoztunk neki, aztán csapatokra osztott minket, hogy játszunk egy kicsit. Én Kentinnel, Kimmel, Dajannal és Rosával kerültem egy csapatba, Nath, Ren, Patty, Greta és Petrah alkotta az ellenfél csapatot. Négyen maradtak a cserepadon Charlotte és még hárman Patty osztályából. Boris úgy döntött, hogy aki nyer, az játszik a harmadik csapat ellen. Mint az őrültek, úgy rohangáltunk a labda után. Nathaniel csapatát erősen gyengítette, hogy Dajantól külön került, Renben nem bízott, a csajokkal meg nem tudott mit kezdeni. Káosz volt a csapatuk, míg mi pont, hogy jól összejátszottunk Kimmel, Kennel Rosával, és még Dajan is egyenrangú tagnak kezelt minket, így lesepertük Nathanieléket a pályáról. Mikor Boris intett, hogy tíz perc van még a játékból és a kispadosok cserélnek a vesztesekkel, épp nálam volt a labda. Oldalazva vezettem a labdát, de elvétettem a lépést és elestem, méghozzá kosárra dobás előtt. Még szerencse, hogy puhára estem, mert összeakadtam az előttem kalimpáló védővel. Boris lefújta a meccset, én meg lemásztam az alattam fekvő szerencsétlenről.
Lezsibbadva vettem észre, hogy Ren volt az, aki megvédett attól, hogy a fejem a parkettán koppanjon, de persze nem akarattal, csak éppen rossz helyen volt rossz időben. Zavartan lemásztam róla. Levegő után kapkodva, és repdeső szívvel húzódtam el tőle és leültem a földre.

  - Jól vagy? Nem ütötted meg nagyon magad? - jött elő megint belőlem az aggódó angyalka.
  - Semmi vész! Égési sérüléseim vannak, nem nyomorék vagyok! - ült fel a fiú is. Tüntetően megigazította a karján a csuklóvédőt és otthagyott.
Gonosz pillantást küldtem utána, de feladtam azt, hogy veszekedni kezdjek vele. Aki hülye, haljon meg!
Kim és Ken ugrott mellém, hogy felsegítsenek a földről. A hajam újra összegumiztam, magasan a fejem tetejére és fújtatva lesétáltam a pálya szélére. A meccsünk véget ért. Boris kérte, hogy szusszanjunk öt percet, aztán folytassuk a játszmát a másik csapat ellen. Rosa egy üveg vizet nyomott a kezembe, hálásan mosolyogtam rá, és épp lerogytam a kispadra, amikor Nath odasétált mellénk.
  - Jó voltál, cica! Csak kár, hogy nem törted a csontját a bús lovagnak! - kacsintott rám a kék pólós és fekete melegítős szőke srác.
  - Szűnj már meg, Nathaniel! - küldtem felé egy haragos pillantást, de úgy ki voltam merülve, hogy több nem tellett tőlem.
  - Nyugi, szívi! Ez bók volt! - nevetett Nath. Megadóan felemelte a kezét. - Akarod, hogy beszéljek Borissal, hadd játsszak helyetted a második körben? Ilyen állapotban Castiel nem tud mit kezdeni veled délután! - szenvtelen vigyora ezúttal nem volt sértő.
  - Milyen figyelmes lettél! - jegyeztem meg epésen. - De nem bánom! Ha nagyon akarsz rohangálni, felőlem lebeszélheted.
  - Oké, de akkor azt mondom neki, fáj egy kicsit a lábad. El ne árulj! - újabb kacsintás érkezett Nathtól, aztán elszaladt a tanárunk felé.
  - Nahát! Ennek valahol mélyen mégis van szíve! - huppant le mellém Kim csodálkozva.
  - Jó mélyen rejtegeti! - nevetett Ken.
Így történt, hogy kihagytam a második meccset. Nathaniel átvette a helyemet a csapatban, Patty meg Charlotte-ékhoz csapódott ötödiknek. Nath sokkal jobban játszott Kimékkel, bravúrosan megverték a harmadik csapatot. Nekem meg jól jött a pihenő, de közben már azon agyaltam, mivel kell majd megfizetnem Nathanielnek ezt a lépését, mert száz százalékosan biztos voltam benne, hogy mostani éne nem önzetlenségből cselekedett. Féltem, hogy ennek meg fogom inni a levét...
Aznap délután Castiellel nála mentünk haza. Az anyukája nem volt otthon, így kettesben ültünk le kajálni az ebédlőtérbe. Mi másról beszélhettünk a lasagne elfogyasztása közben, mint a szakkörökről. Elmeséltem, menyire lealáztuk Nathanieléket, és ez szemlátomást tetszett a kedvesemnek. Kotyogtam a fura Borisról, és hogy nem is lesz olyan rémes ez a kosárklub, mint gondoltam.
  - És ti jól szórakoztok? - kérdeztem két falat között.
  - Azt még nem tudom. - nevetett Cast. - Egyelőre csak ismerkedtünk egymással, a tanárunkkal, hangszerekkel és kottaolvasással. Sasha is elég jó fej, nyolc évvel ezelőtt egy fiúbandában zenélt. Amber és Tori azonnal beindult a csávóra. - mesélte az orra alatt mosolyogva. - A pasi azt mondta, megtanít minket majd hangszereken játszani, és nemsokára több fős csapatokba kell majd összeállnunk, úgy fogunk zenekarokat alkotni. Izgalmas kihívás lesz. Remélem, Amber és Tori nem kerül hozzám, inkább akkor lennék Lyssel és Evával. Sasha örült neki, hogy az új barátnőd tud gitározni, vele játszatott dalokat, nekünk meg egyesével énekelni kellett egy-egy refrént. Jókat röhögtünk, és egyből kiderült, kinek van elfogadható hangja. Lysander bevallotta, hogy szokott dalszövegeket írni, a tanárunk kérte, hogy következő órára hozza magával a műveit. Tetszik nekem a dolog, alig várom, mi lesz még.
Castiel szemében valódi rajongás és érdeklődés tükröződött. Sose gondoltam volna, hogy érdekli a zenekarok világa. Most sajnáltam csak, hogy rémes hangom van, mert szívesebben énekeltem volna vele együtt, ahelyett, hogy egy koszos labda után szaladgáljak. Ezt így hozta a sors, kíváncsian vártam, kivel kerül majd egy zenekarba, és mire futja majd ez a hóbortos fellángolás. A mai kusza nap után már semmin sem lepődtem meg. Sok volt egy napra Ken és Patty veszekedése, Iris értelmetlen rajongása a gonosz Nathaniel iránt, Ren kétszer is beszólt nekem, láttam flörtölni Lyst Torival, ezt elhallgattam Kimtől, hogy ne okozzak neki fájdalmat, és aztán ott volt még a fárasztó edzés, amikor Nathaniel úgymond békejobbot nyújtott nekem. Őrült egy nap volt, nem vitás. Szerencse, hogy Castiel biztos pont az életemben, mert egyedül nem tudnék megbirkózni a nehézségekkel. És a legeslegnagyobb szerencse, hogy ő nem bolondult meg, mint a többiek...