Másnap első óránk osztályfőnöki lett volna, de Mrs. Williams nem jött, így lyukas óránk volt. Nagyon örültünk ennek. Kis csapatokba verődve, halkan duruzsoltunk. Castiel padján ültem, kék farmerben és szürke-sárga csíkos pulcsiban. Szerelmem mögöttem állt és a derekam ölelte, Lys a székén ült, ölében Kimmel, Kentin, Eva Iris és Viola körbe álltak minket. Naná, hogy a szakkör volt a téma.Már bántam, hogy a kosárklubba kerültem, hisz jól láttam, hogy a terem másik végében álló Nath néha gyilkos pillantásokat vet felénk, de nem akartam vele törődni. Ha féken tudom tartani, egész elviselhetők lesznek a klubos órák. Legalábbis bíztam benne.
- Jól megizzadtunk edzésen. - közölte az aranyszínű kiskabátos Kim, és boldogan ölelgette Lys nyakát. - Fárasztó volt, mégis kellemes szórakozás lesz. Én szeretek kosarazni, csak a társaság túl... színes.
- Mi jól mulattunk éneken. - mesélte Lys. - Ambernek olyan hangja van, hogy azt hittem bereped tőle az ablaküveg!
- Ó, igen, az vicces volt. - mosolygott a csupa fekete ruhát viselő Eva. Hosszú haja már nem lógott a szemébe, frufruja és oldalt a fürtjei hátra voltak fogva. Gyönyörű, sötétkék szeme vonzotta az emberek tekintetét. Mosolyogva fordult Castiel felé. - Ki sem néztem volna belőled, hogy tényleg ilyen jó hangod van. Tegnap vicceltél vele, és nem hittem el, de most... És Lysander se semmi!
- Castiel mindenben jó! - nevettem, kicsit se elfogultan.
- És vehetnél gitárt magadnak! - javasolta Eva a pasimnak. - Mikor az utolsó tíz percben elkezdtél ismerkedni a hangszerrel, ösztönösen jól pengetted a húrokat! Esküszöm, őstehetség vagy!
És láttam, hogy a nagy Castiel zavarba jön. Ennyi dicsszó már neki is sok volt.
- Ugyan már... csak sok rockkoncertet nézek a zenecsatornán! - mosolygott Cast kelletlenül.
- Kizárt! Tényleg tehetséges vagy! - szólta le Eva ellentmondást nem tűrően, de aztán Lyshez fordult. - És hallanotok kellett volna, mikor Lysander hangja felcsendült! Mindenkinek leesett az álla! Egy C-s Nina nevű lánnyal, olyan romantikus duettet énekelt, hogy mindenkinek beleremegett a szíve! Hihetetlen volt...
- Igazán? Nina, mi? - Kim rosszallva sandított a barátjára. - Nem tetszik ez nekem!
- Nem kell aggódnod, csak énekeltünk! Rajtad kívül, mindenki hidegen hagy! - bizonygatta Lys és puszit nyomott az ölében ficánkoló lány arcára.
- Helyes! - vigyorgott Kim.
Volt némi lelkifurdalásom, őket figyelve, hisz Kim nem tudja, hogy Lys nem mond teljesen igazat, ráadásul az is feltűnt, hogy nagyot nyelt, mielőtt megszólalt volna. Páni félelem jött rám, hisz sejtettem, nem sokáig lesznek már együtt boldogok. Imádkozni fogok, hogy semmi se álljon közéjük, és rajtuk fogom tartani a szememet. Baljós előérzetek gyötörtek velük kapcsolatban.- Mi sem unatkoztunk! - szólalt meg ekkor Iris, aki barackszínű blúzt viselt, fekete bársonynadrággal. - A mi tanárunk is fiatal és vicces fazon. Felvázolta mi vár ránk az órái alatt, és nagyon izgi lesz. Szeretek rajzolni.
- Hát még én! - vigyorgott a fekete, hosszú ruhás, és piros harisnyás Viola, aki lapos talpú cipőt viselt. - Eddig csak hobbiból rajzoltam, de a tanárbácsink kedvéért megszállott leszek. Életemben nem láttam még, ilyen jóképű pasit! Derékig érő hosszú haja van, mélybarna szeme és valami iszonyat szexi!
- Úgy áradozol, mint aki belezúgott. - jegyeztem meg ledöbbenve, hisz a lila hajú lány tényleg úgy beszélt, mint egy bezsongott szerelmes.
- Mi tagadás... levett a lábamról a drága tanár úr. - sütötte le a szemét elpirulva Viola - Dimitry olyan... fantasztikus!
Ettől a kijelentéstől megkondult a fejemben a vészcsengő. Viola tényleg belezúgott és ettől kiakadtam. Komolyan nem értettem, hisz boldog kapcsolatban van Matt-tel! Eldobom az agyam, hogy mostanában mindenki félre kacsingat. Ez valami pusztító kórság lehet?!
- El se hiszem, hogy Amberék kaptak egy jóképű popsztárt, Violáék egy festő félistent, mi meg a nyomi Borist! - jegyezte meg duzzogva, de viccesen Kim.
És igaza volt, vele nevettem. Három új tanárból mi kaptuk az izmos, de kicsit sem jóképű fura figurát. Ilyen a mi szerencsénk.
- Szerintem, Sasha nem is olyan nagy szám. - jegyezte meg Eva, de tudtam, hogy az ő ízlésében nem bízhatok. Alig vártam, hogy valamelyik szünetben a saját szemmel lássam Castielék Sashaját és Violáék Dimitry-ét.
A nap további része eseménytelenül telt el. Fizikából és állami ismeretekből dogát írtunk, a szünetekben nem történt semmi extrém. Kaptam egy SMS-t Zacktől, hogy háromra mehetek bébiszitterkedni.
A hetedik óra után megbeszéltük, hogy Castiel Lysanderéknél veszi az irányt, hogy előkerítsék a dalszövegeit zeneórára, így egyedül ballagtam haza. A főtéren egy újságárusnál vettem egy Holdtündéres kifestőkönyvet, gondoltam, meglepem vele Sissy-t. Ma kezdem hivatalosan a pesztrálást.
Otthon üresen találtam a házat, anya meg Tony még dolgozott, az öcsém karate edzésen volt. Csináltam magamnak két melegszendvicset, komótosan elfogyasztottam, aztán felvittem a táskám a szobámba. Tanulni most nem volt időm, gyorsan le is szaladtam, visszavettem a dzsekim és kezemben a kifestővel elindultam Sissy-hez. A gyomrom liftezett az idegtől. Attól tartottam, nem fogok kijönni a kislánnyal. Ha Sissy nem fogad el, és nem barátkozik meg velem, akkor katasztrófa lesz ez a meló, és kínkeservesen fog telni a nap. Nagyon reménykedtem, hogy nem így lesz.
Mély levegőt vettem, mielőtt besétáltam a negyedik szomszéd udvarára. Enyhén remegő kézzel nyomtam meg a nagy fehér ajtó mellett jobbra a csengőt.
Idegesen topogtam, mert csak nehezen nyílt ki az ajtó.
Maga Sissy engedett be. A sötétbarna hajú kislány, rózsaszín pulcsiban és farmerben jött elém, és bizonytalan pillantással nézett fel rám.
- Szia! Egyedül vagy? - kérdeztem mosolyogva. Bíztam benne, hogy a kicsi nem tart túl rámenősnek, és nem lesz ellenséges.
- Igen. - válaszolta bizonytalanul Sissy. Félre állt, hogy be tudjak lépni.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, a fogasra akasztottam kiskabátom.
- Ki hozott el az oviból? Apukád? - kérdeztem a kifestőt szorongatva.
- Nem. A tesóm nem régen, de el kellett mennie.
Nagyokat pislogtam. Nem is tudtam, hogy van egy testvére. És ha van egy idősebb nővére, vagy bátyja, akkor mit keresek én itt, és miért nem oldják meg a kicsi felügyeletét? Rejtély volt ez a család, és minden olyan érthetetlen.
A sötét, nagy szemek gyanakodva méregettek, aztán Sissy a Holdtündérekre nézett. Láttam, hogy érdekli, amit kapott, de örömet nem mutatott. Bizonytalanul vette el tőlem.
- Köszönöm. - morogta az orra alatt.
- Gondoltam, ezzel eltölthetjük az időt, amíg apukád hazajön. Vagy, ha mást akarsz csinálni... - győzködve néztem a gyerekre. Annyira zárkózottnak tűnt, ahogy lehajtott fejjel, haja alá rejtett arccal nézegette a kifestőkönyv borítóját. Az ujjaimat tördeltem, mert nem tudtam, hogy barátkozzak meg vele.
- Éhes vagyok! - közölte ekkor Sissy az arcomba nézve.
- Oké, akkor menjünk a konyhába!
Sissy szó nélkül bólintott, és megindult az említett helyiségbe. Leült a nejlon, kék-fehér kockás terítős asztal elé egy székre. Az asztal körül három különböző huzatú ütött-kopott szék állt. Jobbra a fal mellett vajszínű, modern, de tucatszámra gyártott barna márványlapos konyhabútor állt, beépített mosogatóval. Megfért a kis szekrénysor mellett még egy fehér, nagy hűtő is. Az ablak előtt állt az asztal a székekkel és egy könyvespolc, amin mindenféle újság, szerszám és kacat tornyosult. Sütött a helyiségről, hogy nyoma sincs sehol női kéznek. Sehol egy csecsebecse, cserepes virág vagy fényképtartó. Mord és barátságtalan hangulatot árasztott a konyha.
- Apa azt mondta, vett nekem párizsit, vajat, sajtot, meg zsömle is van a kenyértartóban. - Sissy lábát lóbálva a pult felé mutatott, ahol a mikró mellett ott állt a fából készült kenyértartó.
Felvettem a stílusát, némán bólintottam. Kivettem a tartóból egy zacskó zsemlét.
- Hányat kérsz?
- Kettőt... és magadnak is csinálhatsz, ha kell. Apa azt mondta, nyugodtan egyél te is.
- Ó, köszi, de nem kérek. Ugyanezt ettem otthon, mielőtt jöttem. - küldtem felé egy halvány mosolyt, miközben a pulton a késtartóból kivettem egy kést, ketté vágtam a zsemléket, aztán a hűtőhöz léptem, hogy kivegyem a szendvics többi hozzávalóját. Míg dolgoztam a kislány engem figyelt fél szemmel. Legalább annak örültem, hogy ő is ugyanolyan feszélyezve érzi magát, mint én, ez sokat segített.
Két perc múlva a kislány elé raktam szegényes vacsoráját, a szekrényben talált műanyag tányéron.
Míg Sissy evett, némán ültem mellette. A halványsárgára festett fal arany virágmintáját tanulmányoztam a falon. Más látnivaló nem is volt. Annyira kopár és barátságtalan volt a környezet, nagyon más, mint amit én megszoktam. Nem is csodáltam, hogy ez a kicsi lány ilyen csendes és zárkózott lett. Anya nélkül... és ekkor eszembe jutott, hogy nem is tudom, hol az anyukája. Vajon elhagyta, vagy meghalt? Zack nem beszélt a feleségéről, ahogy arról sem, hogy két gyereke van. Mikor Sissy eltolta maga elől az üres tányért, felpattantam és gyorsan leöblítettem róla a morzsákat, aztán leborítottam a csöpögtetőbe.
- Nos... akkor akarsz színezni? - kérdeztem, és feszengve szorongattam a mosogató szélét a hátam mögött.
- Nem is tudom... Nem vagyok benne túl jó. - ráncolta a homlokát Sissy, mintha ez olyan nagy tragédia lenne az ő korában.
- Én igen, és szívesen megtanítalak, ha akarod. - ajánlottam egyből.
- Akarom. - a kislány leugrott a székről, felkapta az asztalról a kifestőkönyvet, megfogta a kezem és visszavezetett a nappaliba. Nagyot dobban a szívem, mert ez a kézfogás és az, hogy megengedte, valamit együtt csináljunk, a bizalma jele volt. Nagy kő esett le a szívemről.
A nappaliban a kanapéról elvett két párnát és ledobta a földre a dohányzóasztal mellé.
- Válaszd ki, mit színezzünk, én hozom a tolltartómat!
Míg Sissy eltűnt a szobájában, kényelembe helyeztem magam az egyik kispárnán, a Holdtündéreket nézegettem. Alig lapoztam néhányat, meg is érkezett Sissy, egy három fiókos, vastagon tömött cipzáras tolltartóval.
- Választottál? - kérdezte a kicsi. Levágódott mellém a másik párnára és érdeklődve nézett rám.
Úgy örültem annak, hogy elkezdődött a barátságunk, hogy madarat lehetett volna velem fogatni. Jobb lesz így, hogy nem kell félve jönnöm ebbe a házba.
- Mi lenne, ha az elsővel kezdenénk és mindig, mikor jövök sorra haladnánk végig a képeken? - kérdeztem bizakodva.
Az első oldalra lapoztam a könyvben, ahol Bunny pózolt a fekete macskával. Kezembe vettem a fekete színest, én vállaltam a macskát, neki sárga ceruzát adtam, hogy a lány haját fesse ki. Azt gondoltam, ha ilyen világos színnel kezd, nem lázszik annyira, ha a vonalakon kívül is színez és nagyobb kedve lesz hozzá. Türelmesem megmutattam neki, hogy először óvatosan satírozzon a vonalak mentén, és csak utána töltse be színnel a nagyobb alakzatokat. Kis idő múlva Sissy egész belejött, vadul satírozta a tündér haját és ruháját. Nem nagyon beszélt, de egyelőre megelégedtem azzal, hogy élvezi a színezést.
- Nagyon ügyes vagy! - dicsértem meg, amikor már untam a csendet. - Ha ilyen gyorsan haladunk, vennem kell majd egy másik színezőt. Milyet szeretnél?
- Kaphatok sárkányost? - csillant fel a csöppség szeme.
Meglepett a választása, de elmosolyodtam.
- Majd meglátom, mit tehetek!
- Jó. - vágta rá Sissy, komoly képpel.
- Sissy... - féltem, hogy tálaljam, amit kérdezni akarok, és rosszul fog reagálni, de már nagyon fúrta az oldalam, így némi habozás után kiböktem: - Megtudhatom, hol van anyukád?
- Elment. - jött a semmit mondó válasz, hisz ez annyi mindent jelenthet. Tudni akartam, hogy ezt úgy érti, hogy elhagyta, vagy eltávozott az élők sorából, de nem mertem kísérteni a sorsot, inkább nem kérdeztem rá. Ennyivel kell beérnem, mert még nagyon törékeny a kapcsolatunk.
Jó darabig ültünk, és csak a ceruzák koptatása hallatszott. Jó volt a békés csend. Néha-néha megbeszéltük, milyen színű legyen a tündér zoknija, varázspálcája, vagy a körülötte lévő virágok, de másról nem esett szó. Jó volt ez így, nem akartam ajtóstól rontani a házba. Lesz még időnk összemelegedni. Épp feltérdeltem, hogy elérjem a kifestőben a holdat, hogy szürkére fessem, amikor kivágódott a bejárati ajtó. Automatikusan felkaptam a fejem, és szó szerint seggre ültem, mert Ren viharzott be, lazán a fél vállán a hátizsákjával.
A fiú úgy nézett rám, hogy abból nyilvánvaló volt, hogy utál. Haragosan mordult rám:
- Mit keresel itt?
- Én... én... - zavaromban nem találtam a szavakat. Görcsösen markoltam az asztal sarkát a másik kezemmel meg a ceruzát forgattam.
- Befurakodtál a családomba? Azonnal takarodj el! Semmi keresnivalód itt! - támadott a fekete kapucnis pulcsis és szürke nadrágos fiú. - Remélem, nem az utcán mászkált a húgom, hogy beléd botlott! Ha igen, köszi, hogy behoztad, de már elmehetsz!
- Nem. Én vagyok Sissy dadája, míg apukátok dolgozik. - közöltem szándékosan önelégült hangon, mert örültem, hogy kibillenthetem a lelki békéjéből ezt a hólyagot.
- Ez valami vicc, ugye? - a felbőszült Ren a kanapéra hajította a táskáját és fenyegetően elém lépett. - Pont te! Ha apám hazajön, elbeszélgetek vele, és garantálom, hogy először és utoljára kellett a húgomat pesztrálnod! Nem akarom, hogy itt legyél!
Mélyen lesújtott a haragja, és nagyon bántott. Első perctől kezdve utál ez a szívtelen fráter, de nem értettem az okát. Tudtommal, nem tettem ellene semmi rosszat. Nem volt joga így beszélnie velem. Egyre jobban felhergeltem magam. Már éppen arra készültem, hogy alaposan beolvassak neki, amikor Sissy felállt, a karomba kapaszkodott és az oldalamhoz simult.
- Nem! Utállak Ren, utállak! Apa azt mondta, Vivi a legjobb barátom és játszik velem, és szeretni fog! Én nem akarok mást! Vivit akarom, nem kell más pesztra!
Ren küldött egy haragos pillantást a kislánynak, de aztán a száját húzgálva a szemembe nézett.
- Mindenkit elkápráztatsz, ugye? Rosszul vagyok tőle, hogy minden áron mindenkivel meg akarod kedveltetni magad! Belehalnál, ha nem mindenki körülötted forogna, igaz?
Szavaiból és szeméből sütött a megvetés, és körülbelül olyan kétségbeesett arcot vághattam, mint a karomat markolászó kislány.
- Hagyjál minket, Ren! Vivi kedves, nem úgy, mint te! Apa úgyis nekem ad igazat! - közölte Sissy, és még sértődötten ki is csúfolta a bátyját.
Legszívesebben össze-vissza csókolgattam volna a kis pöttömöt, amiért szembe szállt a testvérével miattam, és inkább velem akar lenni, mint Rennel.
- Te csak egy kis taknyos vagy! Ne szólj a felnőttek dolgába! - hurrogta le a húgát a srác éles hangon. - Még túl kicsi vagy, nem tudod, ki milyen valójában!
Erre Sissy már nem tudott mit mondani, csak zaklatottan szuszogott mellettem és könnyek gyülekeztek a szemében.
Ren viselkedése kiverte nálam a biztosítékot. Az egy dolog, hogy engem ki nem állhat és sérteget, de nem kéne megríkatnia egy hatéves csöppséget, aki ráadásul a saját testvére. Végtelen haragra gerjedtem.
- Nem gondoltam, hogy itthon is ilyen gennygombóc vagy! - vágtam rá, gyilkos pillantások kíséretében. - Azt hittem csak az iskolát és engem utálsz, de hogy a családoddal sem vagy kibékülve, kicsit már túlzás!
- Te csak ne gondolkozz, pesztrálj! Semmi szükségem se barátokra, se családra! - húzta el a száját a fiú keserűen, és mint egy felhergelt, morgó medve elhagyta a nappalit. Valószínűleg a szobájába ment. Nagyot csattant mögötte az ajtó, amikor becsukódott.
Sissy megnyugodva felsóhajtott, elengedte a karom, de közvetlenül mellettem leereszkedett a földre.
- Ez mindig ilyen? - kérdeztem tőle suttogva.
- Igen. Nem szeret senkit és semmit, csak Hadészt a kutyáját. Nincsen szíve. - magyarázta a kislány, lehajtott fejjel a haja mögé rejtőzve. Nyoma sem volt benne az előbb gondatlanul festegető kisgyereknek. Arca meggyötört volt, haragos és végtelenül szomorú. Szerettem volna Ren után rohanni és a puszta kezemmel megfojtani, mert tönkreteszi a húga gyerekkorát. Hát nem látja, hogy ennek a törékeny kis virágnak szeretet és odafigyelés kell, mert ha nem kapja meg ugyanolyan kőkemény és rideg lesz, mint ő? Mi történhetett ezzel a családdal? Nem értettem, miért lett ilyen ez a két gyerek.
Szilárdan elhatároztam, hogy kiderítem, miért ilyen haragos, gátlásos és szeretetre képtelen ez a fiú és ez a pici húga. Ünnepélyesen megfogadtam, hogy már csak azért is Ren barátja leszek, mert minden embernek szüksége van barátokra és szeretetre.
Egy jó fél óra múlva kijött a fiú a kuckójából, de tüntetően felénk sem nézett. Keresztülgázolt a helyiségen, mintha ott se lettünk volna. A konyhába ment, én meg megdermedve néztem utána. Mitől ilyen kőszikla? - csak ez járt a fejemben.
Közben egész jól haladtunk Sissy-vel a színezéssel, lassan az egész oldal készen volt már. Ugyanolyan csendesen tettük a dolgunkat, mint Ren érkezése előtt, de ösztönösen éreztem, hogy a kislány bezárkózott a csigaházába a veszekedés után. Görcsösen markolta a ceruzáját és a színezésbe menekült, de biztos voltam, hogy lelkileg fel van dúlva. Annyira sajnáltam ezt a kislányt, hogy nem is volt időm a sokkot feldolgozni, hogy a bátyja az a fiú, aki amióta ismer, ki nem állhat és szinte majdnem szomszédom lett. Ezt még meg kell majd emésztenem, de gondolni sem akartam méregzsák uraságra.
Nem sokkal hat után befutott Zack.
A jóképű, magas férfi fehér ingben, zöld nyakkendőben és fekete szövetnadrágban sétált be a nappaliba. Kék kordbársony dzsekijét a karján hozta és felakasztotta az ajtó mögötti fogasra.
- Apu - ugrott fel Sissy csillogó szemekkel. Apró lábait gyorsan szedve az apja elé szaladt, és mikor elé ért egy ugrással a karjába termett.
- Szia, bogárkám! Jól viselkedtél, vagy megkeserítetted Vivi napját?
- Én jó vagyok! - közölte a kislány fölényesen, és cuppanós csókot nyomott édesapja arcára.
- Annak örülök, de erről majd megkérdem Vivit is! - nevetett a férfi és rám kacsintott. - Jó estét!
- Üdv! - mosolyogtam Zackre. - Sissy aranyos, csendes és ügyesen színez.
- Örülök, hogy jól elvoltatok. - bólintott Zack. A fotelbe ült, ölében a ficánkoló gyerekkel és fél kezével meglazította a nyakkendőjét. - Nyugodtabb vagyok a munkában, ha tudom, hogy a lányom olyannal van, akivel jól érzi magát.
- Ó, nem volt gond. Sissy egy angyal! - válaszoltam mosolyogva.
A fiad meg maga az ördög!
Vártam, mikor robbantja a kicsi a veszekedés bombáját a papának, hisz világos volt, hogy meg fogja előzni a bátyját, hogy megtartson játszótársnak. Diadalérzet töltött el, mert győzhetnék Rennel szemben és maradhatnék, de ugyanakkor féltem is, hogy mennyire kellemetlen lesz továbbra is dajkálni és ellenségeskedni Rennel. Kutyaszorítóba kerültem. Annyira megkedveltem a kislányt, de a testvére megnehezítheti az életem és rettegtem, hogy a további viták sem fognak használni Sissy-nek. Ebben a helyzetben nem láttam semmiféle jó megoldást.
Igazam is volt, Sissy az apja nyakába kapaszkodott és beszélni kezdett:
- Apuci, ugye nem küldöd el Vivit? Kedvelem. Kaptam tőle egy kifestőkönyvet és finom szendvicset csinál!
- Persze, hogy nem küldöm el. Ha jól érzed vele magad, csak örülök.
- De Ren utálja! Kiabált vele. Ki akarta dobni és csúnyákat mondott neki! - árulkodott Sissy azonnal. - Ha elküldöd nem megyek többet oviba!
- Dehogy küldöm! Rennek ebbe nincs beleszólása! - Zack felállt és a földre tette a gyerkőcöt. - Menj kicsim, és engedd meg a kádba a vizet! Mutasd meg Vivinek, milyen ügyes vagy, és egyedül is tudsz fürödni!
- Hát persze, angyalom! - bólintott rá Zack.
Biztos voltam benne, hogy azért parancsolta a lányát a kádba, hogy beszélni tudjon velem négyszemközt Renről. Gombóc keletkezett a torkomba.
Mikor a kislány a fürdő felé szaladt, Zack megkért, hogy menjek vele a konyhába, iszik egy kávét, míg beszélgetünk.
Görcsbe rándult gyomorral mentem vele. Leültem oda, ahol délután Sissy ült. Alig egy perc múlva Zack mellettem ült a mikróban felmelegített gőzölgő kávéval a kezében.
- Mesélj! Mit követett el ellened a szenvtelen fiam? - kérdezte Zack komoly képpel.
- Hát igazából... - először nem is tudtam, mit mondhatnék. Hogy magyarázzam el, hogy a fia első perctől kezdve pikkel rám? Nem akartam panaszkodni, de el sem hallgathattam, milyen rossz a viszonyom a fiával. - El akart zavarni, de Sissy a védelmemre kelt, mert nem akar másik dadát. Az-az igazság, hogy Ren és én osztálytársak vagyunk, de valami oknál fogva... nem szimpatizál velem. Nem tudom az okát, és már ott tartok, hogy nem is érdekel, de nagyon megnehezíti az ittlétem. Ráadásul Sissy is kiborul Ren negatív viselkedése miatt. Nem tesz jót neki.
- Ha tudnád, hányszor veszekszem Rennel én is, amiért ilyen bunkó mindenkivel, de még csak azért sem hallgat rám! Nevelhetetlen az a kölyök! De legyél nyugodtan, el fogok beszélgetni vele, és helyre teszem. Amíg én keresem meg neki a kosztra valót és ruházom, azt kell tennie, amit mondok! Mindent el fogok követni, hogy ne ártson neked, mert hihetetlenül megkedvelt a kislányom. Téged nem is anyukád, hanem maga az ég küldött ide hozzánk! Sissy ritkán barátkozik idegenekkel, és ahogy ragaszkodik hozzád, az még nekem is csoda. Le a kalappal előtted, kislány! - mosolygott Zack elismerően.Zavartan elpirultam. Nem mertem bevallani, hogy én is a szívembe zártam a lányát, hisz az ittlétemnek a pénz az oka, és ez csak munka, de akkor is...
- Én nem csináltam semmi különöset. - szabadkoztam.
- Ó, dehogynem, de ezt majd később meglátod! - mosolygott rejtélyesen a férfi. - Persze, csak ha maradsz, mert ha nem bírod elviselni a kiállhatatlan fiamat, azt is megértem.
És eljött a nagy dilemma. El tudom-e viselni minden alkalommal Mr. Jéghegy viselkedését? Kell nekem annyira a pénz, hogy tűrjem a fiú utálatos természetét? De már tudtam a választ.
- Én... - elcsuklott a hangom, de aztán határozottan mosolyogtam Zackre. - Nem akarom cserben hagyni Sissy-t. Nagy törés lenne neki, megszokni valaki mást. Vállalom a feladatot, Ren még nem tudja, hogy nem érdemes velem acsarkodni!
Zack vidáman felnevetett.
- Bírom az elszántságod, és hogy nem rettensz meg a feladattól. Ha a fiamat is sikerül megszelídítened, esküszöm szobrot állíttatok neked! - nevetgélt Zack továbbra is.
- Ren szívének felmelegítéséhez egy gázkazán is kevés lenne! Nem akarok jóban lenni vele, csak hagyja, hogy vigyázzak a húgára.
- Na, jó. Igyekszem kordában tartani a makacs istencsapását!
- Az jó lesz. - mosolyogtam biztatóan, de kételkedtem a sikerében.
Tudtam, hogy Zack nem fog tudni hatni a fiára. Sőt, arra is felkészültem, hogy csak még jobban szembe fog szállni velem, mert illetéktelenül behatoltam a családjába! Hát csak rajta, vergődjön! Nem félek tőle!
A barátja leszek, ha akarja, ha nem! Nem ismeri még az eltökélt és rendíthetetlen Vivien Marsallt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése