Két perc múlva berobogott a szobámba az öcsém és keltegetni kezdett.
- Vivien! Jött egy locsolód! Gyere már lefelé! - üvöltözött Lucas, amikor felültem.
- Első locsoló... - gondolkodtam hangosan. - Castiel...!
Tüstént kiugrottam az ágyból és úgy, ahogy voltam, macis hosszú pólóban és kócosan, levágtáztam a földszintre.
Castiel tényleg ott állt a nappaliban, kék pulóverben és fekete nadrágban. Láthatóan valami hatalmas dolgot rejtegetett a háta mögött.
- Szia, kicsim! - üdvözölt derűsen Cast. - Megígértem, hogy én leszek az első locsolód! Szóval szabad-e locsolni?
- Szióka! Szabad!
A fiú ravaszul mosolygott, mikor megadtam az engedélyt, elővette a háta mögött rejtegetett vödör vizet. Se szó, se beszéd rám zúdította az egészet. Ott álltam tetőtől talpig vizesen és levegő után kapkodtam. A loccsanásra előjött a konyhából anyu, apu és a két tesóm. Ahogy végig mértek, röhögni kezdtek rajtam. Bőrig ázva topogtam előttük, tüsszögve és azt sem tudtam, sírjak, vagy nevessek.
- Ó, hogy az a... - dühöngtem. - Most nézz rám, Castiel! Ázott ürgét csináltál belőlem!
- Á, dehogy! - vigyorgott a fiú. - Ha tudnád, milyen szexi vagy vizes pizsiben...
Rajtam kívül megint mindenki nevetett. De a megjegyzésétől elpárolgott a haragom.
- Igazán? - kérdeztem gúnyosan és hátrasimítottam csöpögő hajamat.
- Igazán! Egy vizes póló versenyen is simán indulhatnál!
Elképedve tátogtam, de nem tudtam, mit mondani.
- Nézd ennek a két jó oldalát. - szólt közbe a bátyám.
- Kettő is van? - néztem végig a vizes pizsamámon.
- Aha. Az egyik az, hogy szerencséd, hogy még nem öltöztél ünnepi díszbe, így nem az ment tönkre.
- És mi a másik? - gúnyolódtam a számat húzogatva.
- Hogy már nem kell zuhanyoznod! - röhögött Tony.
- Nagyon mulatságos! - vetettem szúrós pillantást a tesómra.
Castiel zárta le a vitánkat.
- Kapok egy csókot, az én agyonlocsolt virágszálamtól?
- Kapsz, te kis ördög! - nevettem és csókra nyújtottam a szám. Bosszúból direkt hozzá akartam simulni, hogy őt is összevizezzem, de több esze volt, nem szorított magához.
- Büntiből csak este kapod meg az ajándékot a locsolásért. - suttogtam Castielnek, mikor elvált az ajkunk.
- Már alig várom! - vigyorgott a fiú, és a szemének pajkos villanása elárulta, mire számít. Én meg ugye nem bántam... sőt, alig vártam az estét.
- Vivi, öltözz át, ha nem akarsz megfázni! - szólt rám anya és kénytelen voltam elengedni Castielt.
- Mi már amúgy is megyünk! - pillantott a Marsall fiúkra Cast.
- Hová? - kérdeztem furcsállva.
- Locsolkodni. Viszem magammal a két tesód.
- Helyes. - mosolyogtam egyet értően. - Legalább, szemmel leszel tartva!
- Majd én vigyázok rá! - vigyorgott Lucas.
- Pont rád fogom bízni!
Castiel még egy forró csókkal búcsúzott, megígérte, hogy este még benéz, aztán távozott a két tesómmal. Cast unokatesója, Jake volt a sofőrjük, őt is az eljegyzésről ismertem.
Mikor a srácok elmentek, felmentem öltözni. Különleges ruhadarabra vágytam... és meg is találtam.
Tavaly nyáron kaptam anyutól egy halvány rózsaszín, apró fehér nyomott virágmintás, hosszú ruhát.
Ez akadt a kezembe és úgy gondoltam, jó lesz. Hasonlított a szabása a Castieltől kapott világoskék ruhakölteményhez, csak ennek vastag, atléta pántja volt és elől kocka alakúra szabott dekoltázsa, de nem volt olyan nagyon felvágott oldalt. Felvettem, és elégedetten forogtam a tükör előtt. Csak halványan sminkeltem ki magam, rózsaszínnel a szemhéjam és a szám, a szempillám meg vízálló spirállal kentem át, felkészülve egy újabb vízfürdőre. Kilenc óra körül már tűkön ülve vártam a locsolókat a nappaliban.
Már vagy tizedjére ugrottam fel a kanapéról, amikor bejött a konyhából anyu és hozott sütit, kólát, sört és pálinkát a kis asztalra. Türelmetlenül panaszoltam, hogy uncsi egyedül várakozni, erre azt javasolta, hívjam meg valamelyik barátnőmet, de persze rögtön elvetettem az ötletet, mert ugye ők otthon várták a saját locsolóikat. És ekkor eszembe jutott valaki, akinek itt nincsenek barátai. Fejvesztve rohantam a szomszédba. És igazam volt, Tiria piros melegítőben feküdt a pamlagon a tévé előtt. Azonnal letámadtam, hogy csinosítsa ki magát és jöjjön át hozzánk, hogy együtt várjuk a fiúk hadát. Először tiltakozott, de addig győzködtem, míg igent nem mondott. Miközben átöltözött, garantáltam neki, hogy a legcukibb pasikat ismerheti meg. Tiria egy bordó, spagettipántos miniruhát vett fel, piros magassarkúval. Megfésülködött, sminkre nem volt szüksége, ő így is gyönyörű volt. Mire visszaértünk nálunk, anyu már a tesóm haverjával Chrissel és egy másik fiúval ült a nappaliban.
- Á, itt vannak már a szépségek! - ugrott fel a fotelből a kék öltönyös Chris. - Azt hiszem, ezért megérte várni.
Vidáman nevettem, aztán bemutattam a szomszéd lányt. A srác meg a haverját, Leonardot. A fekete hajú és kék szemű srác egyből szimpi volt nekem. A srácok nem mondtak verset, egyből locsolni kezdtek. Márkás parfümöket fújtak a hajunkra. Anyu visszavonult a szobába, mondván, ő már kiöregedett ebből. Még egy negyedórát beszélgettünk a fiúkkal, aztán kikísértem őket.
- Milyen aranyos fiúk voltak ezek. - mosolygott Tiria, amikor megint ketten maradtunk.
- Várd ki a végét! Ez még csak a kezdet volt!
És valóban. A következő locsolócsapat "fővezére" Lysander volt. Első pillantásra nem akartam megismerni a fiút. A fehér hajú, felemás szemű srác a megszokott reneszánsz öltözet helyett, fekete selyeminget és sötétkék farmert viselt. A laza és hétköznapi ruha eszméletlenül állt neki. Mikor belépett, visítva ugrottam a karjába.
- Nahát! Minek köszönhetem ezt a boldog fogadtatást? - szorongatott Lys mosolyogva.
- Úgy örülök neked! És milyen jól nézel ki! - ugrándoztam előtte.
- Jól van már, te kis bolond! - paskolta meg az arcom Lys. - Nem kell nagy ügyet csinálni a ruhámból! Ehhez volt kedvem és kész!
- Gyakrabban kéne normális ruhában járnod! - javasoltam mosolyogva. - Szívdöglesztő vagy, drágám! - viccelődtem a fiúval. - A lányok pisilnének utánad.
- Így se panaszkodhatok. - kacsintott Lys. - De a kedvedért talán, majd néha így öltözök.
- Jó lenne! - vigyorogtam. Lys amúgy is jóképű pasi volt, de huszadik századi cuccban új volt nekem és remekül festett.
A trécselésünknek az vetett véget, hogy Tiria figyelmeztetően megköszörülte a torkát. Úgy nézett rám, mintha halálos bűnt követtem volna el.
- Jaj, Lys, hadd mutassam be az új barátnőm, Tiriát. - kaptam a fejemhez gyorsan. - Tiri, ez itt Castiel legjobb barátja és a kedvenc osztálytársam. És te kikkel jöttél?
Lys a fekete hajú, sötét szemű fiúra mutatott. - Az a szépfiú ott az unokatesóm, Edward. Mellette a vigyorgógép pedig egy haverom, Gustavo. - az említett szürke öltönyös, barna szemű és hajú fiú bólintott. Barátságos mosolyt küldtem a fiúknak.
- Örvendek, srácok!
- Hát még mi! - mosolygott a Gustavo nevezetű. - Lys nem is mondta, hogy ilyen csodaszép lányokhoz jövünk!
- Lassan a testtel, Casanova! - intette le a haverját Lysander. - Csak szólok, a vörös tündér Castiel barátnője!
- Na-neee... - fújt Ed.
- Szóval Castiel miattad hagyta el a kis barnát? - kérdezte tőlem Gustavo, de mielőtt még válaszoltam volna, folytatta. - Mondjuk nem csodálom! Te klasszisokkal szebb és csinosabb vagy!
- Köszönöm. - mosolyogtam, és szerintem kicsit elpirultam.
Lysander rosszallva hátba vágta a haverját, aztán poénos locsolóversekkel szórakoztattak minket. Jó húsz percig hülyültünk még, aztán a fiúk távoztak.
- Micsoda fura figurák! - nevetett Tiria, amikor lehuppantunk a kanapéra. - De tök jó fejek voltak! És milyen jól kijössz a pasid haverjával. - a szőkeség ezt úgy mondta, mintha bűn lenne haverkodni a szerelmem barátjával.
- Kedvelem Lyst! - ismertem be, közben azon gondolkodtam, nem viselkedtem-e túl kihívóan Lysanderrel. De akárhogy gondolkodtam, nem találtam kivetnivalót a viselkedésemben. Talán Tiriának szokatlan a hazai barátságos magatartás. Biztos másképp mennek a dolgok Floridában. - Castiel által ismertem meg és az elejétől fogva Lys volt az, aki támogatta a kapcsolatunkat. Ha ő nincs, talán az én makacs vörös ördögöm sosem jön rá, hogy szeret engem.
- Milyen romantikus.
Egy fél óra múlva érkezett két újabb locsoló. Méghozzá Armin és Alexy.
- Ó, micsoda meglepetés! - fogadtam őket nevetve, aztán bemutattam Tiriának az ikreket. A barátnőm persze nem akarta elhinni, hogy a fiúk tényleg ikrek, hisz annyira különböztek. Armin visszafogott kék öltönyt viselt, míg Alexy rikító lilát. A két energiabomba is verset mondott nekünk, aztán előkapták a kölnivizet. A két fiú egyből belopta magát Tiria szívébe. Vidáman trécseltek vele. Mikor elmentek, cinkosul mosolyogtam a barátnőmre.
- Hogy felfigyelt rád Armin! - nevettem. - Fel akart falni a szemével!
- Csak nem az a nőcsábász fajta? - kérdezte Tiria közömbösen.
- De, egy kicsit. Igazából nem nagyon ismerem, csak azt tudom, hogy néha a barátnőmnek teszi a szépet, ha olyan kedve van.
Még nagyban Arminról és Alexyről beszélgettünk, amikor megint csengettek. Az előtérbe mentem, hogy beengedjem az érkezőket. Legnagyobb meglepetésemre Leigh és Gabriel állt az ajtóban.
- Helló, fiúk! Hát ti ketten? - kérdeztem csodálkozva. Rögtön tudták, hogy nem azért kérdem, hogy miért vannak itt, hanem hogy miért együtt?
- Elástuk a csatabárdot. - mosolygott a fekete öltönyös Leigh.
- El ám! - mosolygott Gabe. - Megbeszéltül a dolgokat. Attól még, hogy Rosával járok, a barátságunk nem változott.
- De jó ezt hallani! - ujjongtam.
- És amúgy is új barátnőm van! - közölte Leigh. - Amberrel járok!
- Hű... - mondtam ki az első reakcióm. - De igazából nem lepődtem meg ezen. A múltkor tesi órán feltűnt, hogy te és Amber nagyon egymás körül zizegtek. Hát... sok szerencsét nektek! De gyertek be, bemutatom egy kedves barátnőm!
Leigh és Gabriel is eltöltött velünk egy kis időt, aztán alig mentek el, Kentin futott be négy fiúval.
Megint felugrottam és Ken nyakába vetettem magam örömujjongás kíséretében.
- Kentin!
- Szia, tündérem! Nézz körül, kiket hoztam! - nevetett a fiú.
Mikor letett a háta mögé pillantottam. Ismerős arcokat fedeztem fel. Sam, Joseph, Gerry és Paul. A fiúkat ismertem még abból az időből, amikor Violáéknál nyaraltam. Akkor barátkoztam össze Ken barátaival.
- Mikor közöltem, hogy téged jövök meglocsolni, öt kocsinyi fiú jelentkezett, de leráztam őket. Viszont azt gondoltam, ezt a négy betyárt szívesen látod!
Meghatottan pusziltam sorra a fiúkat. Sokáig nosztalgiáztunk, egymás szavába vágva a srácokkal, elmesélték, kivel mi történt, mióta nem láttam őket. Végül előkerültek a parfümök és elárasztottak minket az illatos pacsulikkal. Egy negyedóra múlva már megint kettesben lazítottunk Tiriával a kanapékon. Kihúztam sajgó lábam a magassarkúból és elnyúltam a kanapén.
- Ki vagyok! - sóhajtoztam. - És ez a millió szagú pacsuli! Brrr! Csak ezért a szagért utálom a húsvétot! Szörnyű...
- Hát... nem kellemes. - mosolygott Tiri. - De örülök, hogy itt vagyok és nem otthon punnyadok a tévé előtt!
Alighogy ezt kimondta, Kevin érkezett meg három haverjával.
- Szevasztok, szép lányok! - rikkantott a szőke srác. - Tony oda van?
- Helló! - ugrottam fel örömmel. - Most hozzám jöttetek, vagy a tesómhoz? - kérdeztem megjátszott felháborodással.
- Természetesen hozzád, szívem! - mosolygott Kevin.
Ezúttal nem felejtettem el a srácoknak rögtön bemutatni Tiriát. Kev szintén felsorolta a barátai nevét: Luke, Tyler és Jeremy. A fiúk távozása után sem volt nyugtunk, mert Jade érkezett.
- Helló, kislány! - üdvözölt a zöld hajú szépfiú. - Gondoltad, hogy eljövök?
- Őszintén: nem! - nevettem rá, mikor bevezettem a nappaliba.
- Pedig itt vagyok. - mosolygott Jade vidáman. - Épp Iristől jövök, és gondoltam, téged sem hagylak ki!
- Nagyon kedves vagy!
Jó darabig beszélgettünk Jade-el hármasban, aztán megint kaptunk egy kis szünetet. Kihasználtuk az alkalmat és elmostuk a szennyes poharakat és újratöltöttük a sütis tányért. Dumcsizva ücsörögtünk, amikor Tiria felkapta a fejét. Ezúttal én terpeszkedtem a fotelben.
- Vivi, úgy hallottam kopognak! Te nem hallottad?
- Nem. - ráztam a fejem, de ekkor a kopogás megismétlődött.
- Na ugye! - nevetett a szőkeség.
Nekem már annyi erőm sem volt, hogy felálljak, csak kikiabáltam.
- Nyitva!
Mikor a felszólításra belépett az újabb locsoló, kővé dermedtem.
- Te mit keresel itt? - kérdeztem sáppadtan és dühösen.
- Szia! Így kell fogadni egy kedves locsolót? - kérdezte derűsen a bőrdzsekis Viktor.
Tiria csodálkozva nézett egyikünkről a másikra. Biztos voltam benne, hogy érzékeli a feszült légkört.
- Nekem te nem vagy kedves! - vágtam rá ellenségesen. - És egyáltalán honnan tudtad meg, hol lakom?
- Egyszerű: tegnap követtelek! Annyira átlátszó volt, amikor az utolsó pillanatban benyögted, hogy fürdőzni mész a pasiddal. Átláttam rajtad! Mondtam, hogy a nők nem tudnak nekem hazudni. - kacsintott Viktor.
- Pofátlan alak! - szidtam pulykaméreggel.
Tiria feltűnően köhintett.
- Khm... Én is itt vagyok, emberek!
- Ó, Viktor, hadd mutassam be neked a szomszéd lányt, Tiria Masont. - mutattam lazán a fotelben ülő szépségre. - Tiri, ez a szenvtelen alak itt Viktor Willson!
- Ejha, micsoda szépség! - pillantott elismerően a barátnőmre Vik, és ettől kicsit irigy lettem. - Nagyon-nagyon, örvendek! - mint egy gentleman Tiria elé sétált, és kezet csókolt neki, aztán mogorva képpel megállt előttem. - Most te jössz, kiscicám! Mutatkozz be, szépen!
Hatalmasat nyeltem, de a gombóc a torkomból nem akart lemenni. Szorult helyzetben voltam. Nem akartam Tiria előtt hazudozni, de csak nem árulhattam el, hogy valójában, ki vagyok. A köztes megoldást választottam. Egy ilyen menő pasi már biztos nem emlékszik egy Vivien nevű kis fruskára, aki a haverja hugicája. Nincs miért aggódnom, biztos ezer Vivien szaladgál még a nagyvilágon!
- Vivien a becsületes és igazi nevem. - nyögtem ki végül.
- És ez biztos? - kérdezte Vik hamiskásan mosolyogva.
- Ezer százalék! - nevettem, és már nem is haragudtam rá, amiért váratlanul rám rontott. - Ha nem hiszed el, kérdezd meg Tiriát!
- Valahogy nem bízom a barátnőidben. - kacagott Viktor Kim füllentésére célozva. - És a pasid?
- Elment locsolkodni. Tán azt hitted, egész nap a szoknyámon ül? - kérdeztem gúnyosan.
- Ha lenne esze, azt tenné! - legyintett Viktor és előhúzott a dzsekije zsebéből egy parfümös üveget. - Na, de ne csűrjük-csavarjuk tovább a szót. Szabad locsolkodni?
- Szabad! - vágtuk rá egyszerre Tiriával.
A srác először a barátnőmhöz lépett és befújta a haját, aztán hozzám lépett és megállt a fotelem mellett. Huncut mosollyal az arcán először a dekoltázsomra spriccelt, aztán a hajamra. De nem is ez volt a meglepő dobása, hanem az, hogy hirtelen felrántott és viharosan magához ölelt. A torkomban dobogott a szívem, meglepetten kapkodtam levegő után. Száját a fülemhez dörzsölve, csak ennyit suttogott: - Imádni való vagy!
A hátamon végigfutott a hideg majd, amikor feleszméltem, durván ellöktem magamtól.
Viktor a lökéstől elveszítette az egyensúlyát, keresztül esett a fotel karfáján és belezuhant a fotelbe, de az utolsó pillanatban még elkapta a karom és magával rántott. Nevetve hullottunk egy kupacba.
* Tiria döbbenten ült, és érdeklődve figyelte a párocskát. *
Viktorral még nevettünk egy darabig, de aztán az arcomra fagyott a mosoly, mert felfedeztem, hogy a közelsége zavarba hoz és bizserget. Mindketten zavartan kapkodni kezdtünk, és kihagyott a szívem egy ütemet, mikor véletlenül a karja a mellemhez ért.
- Ö.… bocsika... khm... nem volt szándékos. - hadarta a fiú.
- Hát... izé... semmi baj. - nyögtem és végre sikerült kimásznom a fotelből és Viktor karjából.
- Úgy látszik, vége a háborúskodásnak. - mosolygott Vik, amikor ő is felállt.
- Úgy látszik. - mondtam megremegő hangon. Felkaptam a dohányzó asztalról a díszkosárból egy Kinder tojást és a fiú kezébe nyomtam. - Ez a jutalom a locsolásért! - vigyorogtam gonoszul.
- Köszi. - vigyorgott Vik, mint egy kisiskolás. Mikor így nézett, csak még jobban arra a vagány srácra emlékeztetett, akiért úgy oda voltam. - Becses lesz! Na, de megyek is. Majd hívlak, jó?
- Jó... illetve nem jó! - ráztam a fejem összezavarodva.
- Úgy sem tudsz lerázni. - bizonygatta Viktor, és ezt el is hittem. A fiú lazán az ajtóhoz sétált. - Na viszlát, szép hölgyek!
Miután elment, nagyokat lélegezve rogytam vissza a helyemre.
- Na... - tette keresztbe a lábát Tiria. - Azon nyomban mondd el, ki ez az elbűvölően dögös pasi! Mert osztálytársad nem lehet. Ha jól saccolom, még nálam is idősebb!
- Csak egy felületes ismerősöm. - mondtam elhallgatva az igazat. Nem mertem azt mondani, hogy régóta ismerem, nehogy véletlen Tony előtt megemlítse Viktort. Így inkább nem részleteztem az ismeretségünket. - Alig egy hete ismertem meg. Jó fej, folyton kötegszik velem.
- Ez nem minden. - látta át a dolgot Tiria. - Ez a csávó rád van kattanva! Elég meghitten enyelegtetek!
- Ugyan már! - legyintettem. - Nem kell nagy ügyet csinálni belőle! Mint láttad, én mindig közvetlen vagyok a fiúkkal.
- Hány éves ez a Viktor? És Castielt nem zavarja, hogy így viselkedsz más pasikkal?
- Mi ez? Felcsaptál riporternek? - kérdeztem, de azért válaszoltam. - Viktor úgy huszonhat éves lehet. Mi van? Felkeltette a figyelmedet? Hozzalak össze vele?
- Nem rossz pasi, de nem kéne. - rázkódott meg megjátszva Tiria. - Nem az esetem. Túl nyomulós... Az ilyen pasikba nem szabad beleszeretni.
- Tudom... de mégis beleestem egy ilyenbe! - mosolyogtam vidáman.
- Na-neee! Ne mondd, hogy Castiel is ilyen!
A kezem a szívemre szorítottam.
- Esküszöm! Ha tudnád, mit el nem követett, hogy megszerezzen!
- És mi van a másik kérdésemmel?
- Hogy zavarja-e Castielt a viselkedésem más fiúkkal? - mikor Tiri bólintott, válaszoltam. - Igazából előtte visszafogom magam. A suliban, csak Kennel szoktam ökörködni, de azt már megszokta.
Megint csengettek. Dajan jött egy Andy nevű barátjával. Velük is dumcsiztunk. Kiderült, hogy Dajannak is van már barátnője. Elmondása szerint felszedett egy " bögyös barnát". Szívből örültem, hogy ő is boldog kapcsolatban van. Négy óra után olyanok érkeztek, akiknek szívből örültem. Viola és Kim pasija jött egy Carlos nevű sráccal. A fiút futólag ismertem, mert Kim unokatesója volt.
- Helló, hölgyek! Szabad locsolódni? - rikkantott Alex, amikor bevezettem őket a nappaliba.
Mikor igent mondtunk, elővették a hátuk mögött rejtegetett vízipisztolyokat és azzal célba vettek minket. Alexnél egyenesen szódásszifon volt. Visítva menekültünk Tirivel és körbe-körbe szaladgáltunk a kanapé körül.
- Ne! Ti dilisek! - intettem le a fiúkat, mikor meguntam a rohangálást és kifáradtam. - Ez ma már a második vízfürdőm! - pillantottam fröcskölt ruhámra. - Kora reggel a drága párom már nyakon öntött egy vödör vízzel!
- És hol a bátyád? - kérdezte a piros pulóveres Alex.
- Casttal meg az öcsémmel úton van locsolkodni.
- Milyen okos vagy! - mosolygott Matt, aki fekete pólót viselt és fehér nadrágot. - A két tesód, mint két véreb vigyáznak rá.
- Kikérem magamnak! - háborogtam nevetve. - Nem volt benne a kezem! Castiel akarta magával hurcolni a tesóim!
Míg mi ezzel hülyültünk, Tiria Carlossal beszélgetett. A bronz barna bőrű, kigyúrt, barna hajú és fekete szemű srác egész jól nézett ki.
Közben Alex elégedetten nézte vízfoltos ruhámat.
- Úgy örülök, ha valami szépen sikerül!
- Neked ez szép? - néztem végig magamon.
- Aha... Tök jó. - nevetett Matt is.
Invitáltam a fiúkat, hogy üljenek le, egyenek és igyanak, de visszautasították, mondván, még mennek egy-két helyre.
Negyedóra múlva megint olyan locsoló jött, aki nagyon meglepett, Nathaniel egymagában.
Döbbenten pattantam fel, mikor belépett a szürke öltönyös exbarátom.
- Nath! Hát rád aztán nem számítottam!
- Nem lett volna szívem kihagyni téged. - mosolygott szerényen Nathaniel. Elém lépett és néhány pillanatig gyengéden magához ölelt. Szerencsére már megszáradt rajtam a ruha, így, ha óvatosan is, de viszonoztam az ölelést. Boldog voltam, hogy Nathanielben nincs felém harag. Mikor elváltunk nyugodt szívvel mutattam be neki Tiriát. Gyorsan lezavartuk a locsolkodó ceremóniát, aztán a szőke srác leült még hozzánk egy kicsit beszélgetni.
- És... jól megvagytok Castiellel? - kérdezte tőlem Nath félszegen, miközben kólát iszogatott.
- Igen, hál Istennek, igen.
- Remélem, nem fog átverni téged... nem érdemelnéd meg.
- Köszönöm, Nath. - mosolyogtam, de most én jöttem zavarba. Hisz amit vele tettem, azt meg ő nem érdemelte. - És veled mizu? Megy a szekered?
- O-jé! - mosolygott a fiú. - Randizgatok egy kis tündérrel.
- Ennek igazán örülök! - kiáltottam vidáman. Tényleg örültem, hogy lassan túl van rajtam és érdeklődik más lány után. - Ismerem az illetőt?
Nathaniel zavarba jött.
- Ö.… egyelőre nem akarok beszélni róla. Még friss a dolog, épphogy csak randizni kezdtünk. Nem akarom elkiabálni!
- Jól van, titkolózz csak! - húztam fel az orrom viccelődve. - De nem faggatlak. Sok sikert és boldogságot kívánok neked!
- Köszi, neked is hasonló jókat kívánok! Na, de megyek lassan! - állt fel a fiú.
- Ráérsz, nem? - marasztaltam kedvesen. - Vagy vár valaki?
- Nem... de vissza kell mennem a Don Pepébe. A nagybátyám ma is nyitva tart és számít a segítségemre.
- Akkor viszlát a suliban!
Kikísértem a srácot, aztán visszamentem Tiriához és lehuppantam a legközelebbi fotelbe.
- Azt mondtad ez a fiú is osztálytársad, de ugye volt valami köztetek? - kíváncsiskodott egyből Tiri.
- Igen, jártam vele egy ideig. - vallottam be az igazat. - Tőle csábított el Castiel.... - kezdtem, aztán töviről-hegyire elmeséltem az egész szerencsétlen történetet.
- Ej-ha! - mondta Tiria a mesém végén. - Ilyesmi még Floridában se történik minden nap!
- Na, igen... Nem mondhatom, hogy unalmas az életem. - sóhajtottam és már vagy századjára néztem közben a fali órára.
- Vársz valakit? - kérdezte a barátnőm gyanakodva.
- Persze, hogy várok! Méghozzá Castielt. Mindjárt hat óra, és kitudja hol kódorog a tesóimmal. - húztam el a szám szomorkásan. - Azt ígérte este is beugrik!
Pont ekkor csengettek és izgatottan ugrottam fel.
De nem az érkezett, akit vártam, Dakota jött egy haverjával. Vidáman ugrottam elé, s ő viharos öleléssel üdvözölt.
- Dake! De jó, hogy látlak! Foglaljatok helyet!
Én bemutattam Tirit, a fehér pulcsis és farmeros fiú meg a haverját Noelt.
- Csodaszép vagy, angyalom! - bókolt kacsintva Dake.
- Te sem panaszkodhatsz, Casanova! - bokszoltam nevetve a vállába.
Jó húsz percig trécseltünk a fiúkkal. Mikor elmentek kimerülve dőltem a kanapéra és nagyon remélte, hogy már tényleg nem fog jönni senki. Jóból is megárt a sok!
- Na, Tiria, hogy érezted magad ma? - fordultam a szőke lány felé.
- Remekül. Nagyon aranyos srácokat ismertem meg. - mosolygott Tiri szívélyesen.
- És kik fogtak meg leginkább?
- Hát az ikrek aranyosak voltak, ahogy Lysander is... Nathaniel olyan kis csendes, belül fortyogó természetével és ez a legutolsó srác a vagány frizurájával és csodaszép szemeivel. - sorolta Tiria mosolyogva.
- Hát igen.... Dakota szép szeme engem is levett a lábamról.
- Micsoda? Újabb expasi? Eldobom az agyam! Hány van még?
- Nem emlékszem... - viccelődtem. - Amúgy Dake-el csak egy-két hétig kavartunk még év elején. Sajnos, nem tudtam beleszeretni, mert már akkor is Castielé volt a szívem.
- De tudod ki volt a legeredetibb és legvonzóbb?
- Na ki?
- Nem az én Viktorom! - húztam fel magam egyből. - Az tény, hogy jó fej, de beképzelt... arrogáns...
- ... és jóképű, érett fickó! - fejezte be a mondatom nevetve Tiria.
- Az lehet, de maradok Castielnél. - vágtam rá durcásan. - Viktor meg elmehet a fenébe. Ne is beszéljünk róla!
Tíz perc múlva becsődült az előtérből a három elveszett bárány. Mivel olyan sokáig távol voltak, bevágtam a durcást. Úgy csináltam, mintha nem vettem volna észre őket, csukott szemmel feküdtem elnyúlva. De ez nem sokat segített, mert éreztem, hogy a lábamnál valaki rám nehézkedik, aztán végig mászik rajtam, sőt betakar a testével. Ha nem ismerem fel a parfümje jellegzetes illatát, akkor is tudtam volna, hogy Castiel az. Csak ő képes ilyen őrültségekre.
- Szia, szépségem! Ilyen csábos szerelésben vártad a locsolókat? Ha ezt tudom... - mondta az "alkalmi takaróm".
Átöleltem a nyakát és egy forró csókkal hallgattattam el. Olyan jó érzés volt végre hozzá simulni. Annyira hiányzott már.
- Egész nap csak téged vártalak, és ezt a percet! - mondtam, amikor kinyitottam a szemem és szeretettel nézett rám.
- Ezzel én is így vagyok! - suttogta.
Ekkor vettem észre, hogy kettesben vagyunk. Vajon mikor iszkoltak ki a konyhába a tesóim és a barátnőm?
- És sokfelé voltatok? Meglocsoltál minden bombázót?
- Igen, beleértve a te barátnőidet is. - válaszolta Castiel, miközben a homlokom és az arcom cirógatta az újaival. - És neked sok lovagod volt?
- Lovagom csak te! - nevettem. - De nem titok, az osztályból az összes fiú eljött, meg Tony néhány haverja.
- Akkor tényleg nem fogsz elhervadni! - a hajamba túrta az arcát, de rögtön fel is kapta a fejét. - Mammamia! Olyan a fejed, mint egy parfümgyár! Remélem, még ma megmosod, különben nem alszom veled.
- Ha csak ezen múlik, még szép, hogy megmosom! - nevettem pajkosan és erősen magamhoz szorítottam. - De most pofa be! Remélem nem beszélgetni jöttél...
Castiel felnevetett.
- Hmm... imádom, amikor ilyen rámenős vagy, kicsim!
Egyik forró csók követte a másikat, szinte faltuk egymást. A szenvedélyük nem akart csillapodni. Már legalább egy negyedórája csók csatáztunk, mikor előkerültek a tesómék és Tiria. Hatalmas tányér sütikkel, húsokkal és innivalóval felpakolva jöttek vissza a nappaliba.
- Na, de gyerekek! - szólt ránk a bátyám. - Tudom, hogy szeretitek egymást, de ez már túlzás!
- Ja-ja! - kotyogott Lucas is. - Egymásnak esni a ház legforgalmasabb helységében! Menjetek szobára!
Castiellel vigyorogva néztünk össze, aztán felültünk. Tony egyből mellénk telepedett és kajálni kezdett.
Tiri és Lucas egy-egy fotelbe vágódtak.
- Tiria, te vigyáztál a húgomra? - mosolygott a szőkeségre Antony.
- Úgy ahogy mondod! - válaszolta pajkosan Tiria. - Alig tudtam levakarni róla a pasikat!
- Igazán? - kérdezte élesen Castiel és egy hirtelen mozdulattal magához rántott és a mellkasára borultam. - Enyelegtél, te kis boszorka?
* Castiel nem akart tudomást venni Tiria ottlétéről. *
Zavartan sóhajtoztam. Nem volt szép ez a megjegyzés a barátnőmtől.
- Még hogy én? Na, ne hülyéskedj már! Tiri csak viccelt! A legjobb barátok jártak itt, nem csak az enyémek, a tiéd is!
* Na hé! Hazudik a kis álszent! - gondolta Tiria elégedetten. - Ez a liba meg sem érdemli ezt a kis kandúrt! Talán nem is lesz nehéz kiütni a nyeregből ezt a kis szeleburdi fruskát! Hozzá képest érett és tapasztalt nőnek számítok! Valahogy Castiel tudatára kell hoznom, hogy a kis babája nem is olyan jó kislány, mint gondolja. Vivien Marsall labdába sem rúghat mellettem! Ráadásul könnyebb lesz Castielt elcsábítani, mint gondoltam! A kis párocskának meg vannak számlálva a napjai! Biztosra veszem, hogy ez a kis kacér liba hamar megvigasztalódik Viktor Willson karjaiban! Szóval nem lesz lelkiismeret furdalásom.... Szerelemben és háborúban mindent szabad!!! *
- Jól van már, kis morcoskám! - puszilta meg az orrom hegyét Cast. - Tudtam én, csak újabb csókot akartam kicsikarni!
- Azt kaphatsz százat is! - nevettem és a nyaka köré fontam a karom. - Imádlak!
- Gyerekek! - kiabált megint Tony. - Össze foglak kötözni benneteket!
- Én benne vagyok, ha egymáshoz kötözöl minket! - nevetett Castiel.
- Azt már nem! A kanapé két végéhez foglak gubózni titeket! - vigyorgott Antony.
Kicsivel később felmentünk a szobámba. Odaadtam Castielnek az ajándékát a locsolásért. Nem plüss nyulat vagy kacsát kapott tőlem, hanem egy kis piros plüss ördögöt. Mivel a kis figura rá emlékeztetett, szebb meglepit el sem tudtam képzelni. Castielnek tetszett az ajándék. Egész éjszaka köszönte nekem és olyan módszerekkel, hogy a mennyországban éreztem magam reggelig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése