Csajbuli nálam

Hajnaltájt Castiel hazament, én meg tovább aludtam még egy kicsit. Mikor teljesen magamhoz tértem, nyolc óra volt és ha már felkeltem, ki is másztam az ágyból. Épphogy kidörzsöltem a szememből az álmot, pittyegett a telefonom. Boldog mosollyal kotorásztam a mobil után, mert úgy gondoltam és éreztem, csakis Castiel lehet. Egy gyönyörű SMS-t kaptam.
 " Köszönöm a sorsnak, hogy utamba hozott, És neked, hogy újra szeretni tudok! Azóta társam lett a boldogság, Számomra Te lettél az egész VILÁG!!! Imádlak: Castiel 😘 "
Ó, istenem... - gondoltam elérzékenyülve. - Észbontó ez a fiú! Alig három órája ment haza, és máris rám gondol. - szó szerint repesett a szívem.
Mikor lementem a földszintre, anyu a konyhában főzőcskézett. Agyonmosott farmerben és bordó szűk, mellén fekete írásos pulcsiban ültem le a konyhaasztalhoz és köszöntem anyának.
  - Szia, kicsim! Mindig te kelsz fel utoljára? - üdvözölt anyukám mosolyogva.
  - Miét piszkálsz? - kérdeztem morcosan. - Negyed kilenc sincs... Ez nálam már rekordidő!
  - Mondjuk, ez igaz.
  - Hol vannak a fiúk? - kérdeztem ásítozva.
  - Elmentek elkölteni a pénzüket.
  - De jó, hogy nekik van! - húztam el a szám.
  - Ki mondta, hogy neked nincs? - mosolygott anya. - Apád visszautazott a hajnalon Párizsba, nem akart felkelteni téged és a kis barátodat, így nekem adta ide a zsebpénzedet. Mindhármótoknak egyenlő összeget hagyott, hogy vegyetek magatoknak, amit csak akartok!
Szinte visítoztam örömömben.
  - Vá, de jó! Imádom aput! Ideadod rögtön a pénz? Sürgősen fel kell töltenem a karim, mert nem tudok választ írni Castielnek!
Anya elővette a fiókból a pénztárcáját és ideadta a nekem szánt költőpénzt.
Fél óra múlva úton voltam a postára és feltöltöttem az egyenlegem. Mikor hazaértem, kitakarítottam a szobámat, a Tonyét, az emeleti fürdőt és a földszinti nappalit. Porszívóztam és port töröltem mindenhol. Még jól is esett egy kis takarító munka. Csak ebéd után jutott eszembe, hogy elfelejtettem választ írni Castielnek, ezért a nappali foteljában fetrengve pötyögni kezdtem. Én is valami szépet akartam írni neki:
" Bárcsak mindig veled lehetnék! Mindenben segíteni szeretnék. Adni sok-sok szeretetet, életünk igazi értelmét. Nekem csak te vagy, voltál és leszel! Mindennél jobban szeretlek: Eni 😍 "
Egy óra körül hazatért a két csavargó. Mint kiderült, vettek egy-egy CD-t, farmernacit, a maradék pénzüket meg el játék-gépezték. Fél kettőkor Tiria állított be hozzánk egy tányér diós-zserbóval.
* A szőkeség arra számított, hogy ott találja Castielt, de csalódnia kellet. *
A fiúk hamar otthagytak minket, a számítógépes játékokat nyomták, anya meg elugrott meglátogatni a nővérét. Mi unottan nyullángtunk Tirivel a zenecsatornát bámulva.
  - Tök jó fejek voltak a fiúk tegnap! - szólalt meg hirtelen Tiria. - Jó, hogy megismerhettem őket.
  - A csajok többsége is jó fej az osztályban. - mondtam elgondolkodva, és támadt egy ötletem. - Hé! Megismerkedhetnél a csajokkal is! Néha Iriséknél pletyka-partit rendezünk. Mi lenne, ha most idecsődíteném őket?
  - Remek ötlet! - mosolygott lelkesen Tiria. - Úgyis kevés embert ismerek itt! Hívd őket!
  - Állj! - kaptam a fejemhez. - Kaja is kell a csajoknak! Még jó, hogy aputól most kaptam egy kis lóvét! Gyere el velem bevásárolni, útközben pedig felhívom a csajokat! - pattantam fel azonnal felbuzdulva.
El is indultunk a sarki közértbe. Szerencsére kellemes tavaszi idő volt.
Először Kimet hívtam fel, ő értesített Violát, aztán felcsörgettem Lisát, Charlotte-ot, Rosát, Irist, Capucine-t és Ambert is. A csajok sorra igent mondtak, mi meg alig bírtuk hazacipelni a sok vásárolt cuccot. Kólák, kekszek és chipsek, perec, egy kis cherry és vodka a narancsléhez. Hazaérve izgatottan kipakoltunk a szobámban. Bevittük az összes puffot, néhány széket és még párnákat is raktunk a földre, hogy legyen elég ülőhelyünk. A kólákat és rágcsálni valókat az íróasztalomra tettük a műanyag poharakkal együtt. Elsőnek Kim és Viola érkezett meg. Vidáman mutattam be nekik újdonsült barátnőmet, ők meg szívélyesen fogadták. Nagyban trécseltünk, amikor befutott Iris és Capucine, aztán egy piros kocsival Lisa, Amber és Charlotte. Rosa érkezett utoljára, akit Gabe hozott kismotorral.
 Miután a lánysereget összeismertetem Tiriával, felmentünk a szobámba. Szerencsére mindenkinek akadt ülőhely. Én és Tiri ültünk fel az ágy tetejére a háttámlának dőlve, a lábunknál Kim, Iris és Carla gubbasztott. A két piros puffon trónolt Lisa és Amber, a többiek a kispárnákat választották.
  - Nekem már nagyon hiányoztak ezek a dumapartik, lányok! - nevetett lelkesen a talpig fekete szerkós Lisa.
  - Nekem is! - bólogattam. - És most beavassuk Tiriát!
  - És miről szoktatok beszélgetni? - érdeklődött a szőke szépség. - Majd igyekszem megjegyezni mindenki nevét... de azt hiszem huszonkét évesen, nem sok szükségem van beavatásra. - nevetett a farmer ruhás lány.
  - Ó, mindenfélékről. - mesélte Iris. - Pasikról, szerelmekről meg egyebekről. Meglásd, jó lesz!
  - Hé, sok locsolótok volt? - váltott témát Amber.
  - Volt egy pár. - vont vállat Viola.
  - Vivit az összes fiú meglocsolta az osztályotokból! - kotyogott Tiria.
  - Tényleg? - pislogott irigykedve Charlotte, aki kisliba zöld félvállú felsőt viselt, fehér nadrággal.
  - Hát... igen. - vallottam be kelletlenül. Zavart, hogy Tiria elújságolta ezt. Most biztos irigykedni fognak a csajok, mert azt gondolják, engem jobban kedvelnek a fiúk, mint őket. Kösz, Tiri! - gondoltam magamban. - Nagyon kedvesek voltak a fiúk. Képzeld, Kim, a pasid szódásszifonnal támadott, a tiéd Viola, meg vízipisztollyal! - tereltem el a szót gyorsan.
A lila hajú lány kedvetlenül bámult maga elé.
  - Nem kötötte az orromra, hogy nálad is voltak... Ó, de megölöm! - nevetett végül a barna pulcsis lány, majd mindenki vele kacagott.
Rosa hozzám fordult:
  - És Nathaniel? Ő is eljött hozzád?
  - Igen. - mosolyogtam büszkén. Nagyon örültem, hogy megbékéltünk Nath-tal. - Úgy látszik, már megbocsátott és menni fog ez a barátság dolog nekünk. Jobb így, mint örök haragban.
  - Ha már a barátságokról beszélünk, van egy hírem nektek! - újságolta vidáman a piros felsős és fekete csőnadrágos Rosa. - Leigh és Gabriel is kibékültek!
  - A Gabriel a te pasid? Helyes kis csávó. - mosolygott bizalmasan Rosára Tiria.
  - Rosaly... - kezdte zavartan Amber. Még sosem láttam ilyen visszafogottnak. - Nekem is van egy hírem a számodra.
  - Jaj, ne! - jajdultam fel ösztönösen, mert sejtettem, most akarja közölni a szőke amazon, hogy a volt pasijával kavar. Féltem, hogy balhé lesz.
  - Muszáj elmondanom, mert nem akarok titkolózni. - pillantott rám összehúzott szemekkel Amber, aztán megint Rosára nézett. - Leighhel járok!
A lánybanda meglepetten felmordult.
Láttam, hogy Rosa először nagyon meglepődik, aztán szerintem átgondolta a dolgot, és megpróbált rezzenéstelen arcot vágni.
  - Nos... nem baj. Áldásom rátok! - erőltetett mosolyt az arcára Rosa. - Én már Gabrielt szeretem. Elengedtem Leight... és ha veled boldog, akkor nincs ellenetek kifogásom.
Amber mint egy boldog ovis, felugrott és Rosaly nyakába borult.
  - Ó, Rosa! Úgy örülök, hogy nem neheztelsz rám ezért! Bocsáss meg, amiért mindig utáltalak... de az azért volt, mert azzal a pasival jártál, akit nagyon régóta szeretek! Nem akarok veszekedni veled soha többet!
A nagy kibékülést tapssal és visítozással díjaztuk.
  - De happy! - kuncogott Kim. - Megtaláltátok a nektek való fiúkat és így vége a rivalizálásnak!
Közben Rosa és Amber visszaültek a helyükre.
  - Ideje játszani valamit! - javasoltam. - Én is gondolkodtam szaftos kérdéseken! Készüljetek fel!
  - Már alig várom! - örvendezett Lisa, aki perecet rágcsált.
  - Kivel kezdjük? - kérdeztem.
  - Természetesen az újonccal! - javasolta egyből Viola.
  - Igen, igen! - értett egyet Capucine is.
  - Akkor kérlek benneteket, közben egyetek és igyatok, mintha otthon lennétek! - szólítottam fel a csajokat, aztán Tiria felé fordultam. - Folytasd a mondatot, Tiri! A szenvedélyes szex puszta gondolatától is...
   - furcsa borzongás vesz rajtam erőt. - fejezte be kacagva Tiri.
 * Főleg, hogy a pasiddal tervezem! - gondolta a szőke démon. *
  - Ejha! - vihogott Carla. - Van barátod, Tiria?
  - Nincs. Tudjátok... Floridában más az élet, mint itt. Ott járok egyetemre, modellkedem, bébiszitterkedem, szóval nem tudom komolyabban lekötni magam, mert nincs rá időm. Ennyi elfoglaltság mellé nehéz beütemezni egy komoly kapcsolatot. Szeptemberben megyek vissza, addig itthon keresgélek majd jó pasikat magamnak!
  - De csak jártál valakivel. - maradt a témánál Lisa.
  - Néha persze, de a legutolsó nagy csalódás volt. - mesélte Tiri készségesen. Örültem, hogy kezd összebarátkozni a csajokkal. - A fotómodell válogatáson ismerkedtem meg Michaellel. Ő volt a fotósom, jóképű és igazi macsó. Elég hamar összejöttünk és nagyon boldogok voltunk. Közösen béreltünk lakást, minden csodálatos volt az első évben... aztán valami megváltozott. Nagyon elhidegült tőlem, és három hónap szenvedés után rájöttem, hogy talált egy szebb és csinosabb modell lányt és megcsalt vele a hátam mögött. Azóta tanultam az esetből, saját lakást vettem és két csajjal lakom.
  - Ó, de szörnyű! Nem lettem volna a helyedben. - jegyezte meg szánakozva Viola.
  - Elég a kesergésből! - tereltem el a szót. - Folytassuk a játékot!
  - Én jövök, én jövök! - ujjongott Kim.
Mosolyogva feltettem neki egy kérdést: - Kimi, mit csinálsz, ha a diszkóban valaki rád cuppan, úgy, hogy a pasid is ott van?
  - Ez jó! Már annyiszor történt velem ilyen. - mosolygott a fekete hajú lány. - És hogy mit csinálok? Az égvilágon semmit! Mert bár jól esik, ha észrevesznek a pasik, azért szeretem Alexet, és nem flörtölök a szeme láttára. Nem akarom megcsalni, mert imádom, úgyhogy szexi táncba viszem a párom, a hódolók meg hadd nézzenek.
  - Ó, micsoda szerelem! - nevetett Iris.
  - Épp te jössz! - pillantottam a két fonott copfos vörös csajra. - Iris, te mit csinálsz, ha a pasid egy bulin egy idegen lánnyal táncol? Csak az igazat halljuk!
  - Egyértelmű, hogy én is felkérek egy ismerős srácot. Táncolni lehet másokkal, de ha már taperolja a csajt, ott kezdődnek a gondok... akkor dühömben tuti balhéznék.
  - Carla! - szólaltam meg, mikor befejeztem a nevetést, mert Iris a levegőt fojtogatta. - Mit szólnál, ha a barátod telefonjának kijelzőjén meglátnád a riválisod nevét?
  - Brrr! - rázkódott Capucine. - Felvenném és megkérdezném, mit akar a fiúmtól! Ha rácuppant, jaj neki! Utálom a piócákat! Persze a pasimat is kérdőre vonnám.
  - Ez a beszéd! - kuncogott Lisa. - Keménynek kell lenni, mert ha nem, elnyomnak minket a pasik!
  - Mégis minek? - csóválta a fejét Tiria. - Tapasztalatból tudom, hogy a mostani fiúk jobban szeretik a törékeny virágszálakat, meg harcolni akarnak értük. Szívesebben játsszák a védelmezőt egy tüneményes angyal mellett, minthogy egy kőkemény szívű és kinézetű lány mellett kössenek ki.
  - Változnak a dolgok! Most már inkább a csajok kezdeményeznek, és ez nem baj szerintem. - vitázott Charlotte, aki hófehér cuccban virított. - Modern világban élünk.
  - Szerintem tévedésben éltek. - kötötte az ebet a karóhoz. Tiri. - Ha rányomultok agy pasira, akkor rögtön tudják, hogy nyert ügyük van nálatok és ez a többségnek uncsi. Ha ellenkeztek, az lázba hozza őket. A fiúk nem mondanak le egykönnyen a nőről, akit megkívánnak....
  - Na, ez igaz. - sóhajtottam és rögtön Viktor arca villant fel előttem. És borzongva gondoltam a szenvedélyes csókra, amit a kocsijában váltottunk.
Tiria valószínűleg észrevehette, hogy valami bűnös dolog jár a fejemben, mert cinkosul nézett rám, aztán folytatta a "kislányok" oktatását.
  - A férfiak mind egyformák, és mind csak egyet akarnak! Mézes mázas szavakkal, kedvességekkel, vagy nyíltan a lényegre térve, az a fő nekik, hogy eljussanak az ágyig a kiszemelt lánnyal. Ha türelmesek, akkor hónapokig is képesek várni, ha nem, megunják és keresnek mást. Az élet már csak ilyen.
  - Azért vannak még fiúk, akik ismerik a szerelmet. - mondta ellenvéleményét Rosa.
  - De azért, milyen jó már nőnek lenni, érezni, hogy oda vannak értünk és vonzódnak hozzánk, az azért felemelő érzés. - vigyorgott pajkosan Kim.
  - Aj-jaj... de még milyen igazad van. - nevetett Lisa.
  - Hú, de elkanyarodtunk a témától. - kotyogtam bele, mert már elegem volt, mert az ilyen megjegyzésekről megint Vik jutott eszembe. - Lisa, neked szól a kérdés: párna csatáztál már fiúval?
  - Hát persze. - nevetett a fekete hajú lány. - Jaj, lányok, próbáljátok ki! Olyan izgi felhevülve harcolni... aztán olyan jó a szex. - vihogott a végén Lisa.
  - Amber, tőled azt kérdezem: hűséges típus vagy? - folytattam a kérdezős játékot.
  - Hát... hogy őszinte legyek, eddig nem nagyon voltam az, de Leight olyan régóta szeretem és vártam rá, hogy nem akarom elveszíteni, és megpróbálok kitartani mellette.
  - Hajrá! - drukkolt Capucine.
  - Charlotte! - kezdtem megint a faggatózást. - Megmondod a barátodnak, ha nem tetszik rajta valami?
  - Persze! Fő az őszinteség! De azért próbálom nem bunkó módon közölni, ha nem áll jól a pulóvere, vagy épp rosszul fésülte a haját. Nem akarnám szándékosan megsérteni az önérzetét. Tudjátok, a mostani pasim, Aaron, nagyon igényes a külsejére.
  - Viola, most te jössz! - mosolyogtam a kucorgó lila hajú barátnőmre. -  Megfordult már a fejedben az öngyilkosság?
  - Nem! - rázta a fejét hevesen Viola. - Soha! Sokkal érdekesebb az élet, attól, hogy eldobjam magamtól. Bármilyen gond vagy bánat gyötör, az öngyilkosság nem megoldás.
  - Ez így igaz! - értett egyet Carla.
A következő kérdést Rosának tettem fel.
  - Mondj három fiút az osztályból, akivel smárolnál!
  - Na, ne! - háborgott Rosaly  - Miért én kaptam ezt a kérdést?
  - Ne izélj már! - intette le Lisa. - Izgatottan várjuk a neveket!
  - Na, jó. - sóhajtott megadóan Rosa és láttam, hogy közben lázasan gondolkodik. - Olyat kell ugye mondanom, akivel eddig még nem csókolóztam?
  - Még szép, hogy olyat! - nevetett Kim. - Mert akkor felsorolod itt nekünk Leight, Lysandert és Gabe-et és az úgy nem az izgi!
  - Legyen... - forgatta a szemét mókásan Rosa. - Akkor... Dakota... Armin és... Castiel!
A lányok visítottak és tapsoltak a nevek hallatán.
  - Castielért megöllek! - fenyegettem meg nevetve.
  - Hát bocs, de szerintem nincs az a két lábon járó nő, aki ne akarná tudni, mennyi szenvedély lakozik ebben a motoros fenegyerekben. - válaszolta tréfásan a platina szőke szépség.
  - Ha tudni akarod, tőle kaptam életem legszenvedélyesebb csókjait. - vallottam be pironkodva.
  - Elhiszem. - dünnyögte Tiria az orra alatt.
Ekkor csörögni kezdett a mobilom és előhalásztam a kispárna alól. Természetesen Castiel hívott.
  - Szia, szívem! - üdvözöltem boldogan, mikor felvettem.
A lányok elcsendesedtek és érdeklődve füleltek, így kicsit zavarba jöttem.
  - Szia, Vivienim! Már annyira hiányzol! Nem álltam meg, hogy ne hívjalak fel! - hallottam szerelmem édes hangját. - Remélem, unatkozol nélkülem és rólam álmodozol!
  - Nem éppen... - nevettem a telefonba. - Itt vannak az osztályból a csajok, pletyópartizunk!
  - Júj, akkor most biztos sugdosnak rólunk. - nevetett Cast is.
  - Na és? Nem szégyellem, amit irántad érzek!
  - Én sem. De remélem, Deborah nincs a vendéglistádon! - tréfált a srác.
  - Juj! Még csak az kéne! - borzadtam el. - Ő nem a barátnőm, hanem az ellenségem. De ne is beszéljünk róla! Mikor láthatlak?
  - Csak estére. A nővérem most állított be nálunk és szeretnék egy kis időt a keresztfiammal tölteni. Olyan ritkán látom.
  - Megértem. Jó babázást! De olyan sokára lesz még este! - sóhajtottam elkeseredve.
  - Egy örökkévalóság! - értett egyet Cast. - Amúgy szép volt az SMS-ed!
  - A tiéd is! Nagyon meghatott. - mosolyogtam és közben a kíváncsiskodó csajokra pillantottam. - De most leteszem, mert a lányok úgy fülelnek, mint kisnyulak a bokorban! Szeretlek, és este várlak!
  - Még szép, hogy megyek! Csók és love!
Ábrándos tekintettel letettem a telefont.
  - Olyan jó, ha az embert boldogság veszi körül! - nevetett Rosa. - Annyira süt rólatok a szerelem, Vivi!
  - Hidd el, ennek én örülök a legjobban. - kacsintottam.
* Én meg nem! - füstölgött magában Tiria. - Castiel mellett én mutatnék a legjobban! *
  - És mi van Deborahval? - kérdezte hirtelen Rosa.
Kínosan feszengtem. Nem akartam Castiel exéről beszélgetni.
  - El van keseredve. - mesélte Deb barátnője, Capucine. - De lassan beletörődik, mert nincs más választása. Szerencsére, most nem gondolt öngyilkosságra.
  - Jobb is. Nagy tragédiát okozna a hülyeségével. - szólalt meg Viola lenézően.
  - És neked, hogy tetszenek az itteni fiúk, Tiria? - faggatta az új lányt Charlotte.
Tiri nagyot kortyolt a vodka narancsból, mielőtt válaszolt. 

  - Most, az ünnepen Vivi által sikerült megismernem a fiúkat és volt egy jó pár átlagon felüli kis pasi. Igazából csak egyet ismerek, aki idősebb nálam és nagy benyomást tett rám. - mosolygott sejtelmesen a szőke lány. - Viszont van egy kis csávó is, aki bejön. - kacsintott Tiri.

Ez tuti Viktorról beszél! - gondoltam kiakadva. - Hogy vinné el az ördög azt a BMW-s szívtiprót! Már ki sem lehet űzni a fejemből???
  - És melyik kis csávóról van szó? - faggatózott Kim.
  - Ne... lányok! Nem akarok róla beszélni! Egyelőre hadd maradjon az én titkom, ki keltette fel az érdeklődésemet! Idejében meg fogjátok tudni, ha összejöttem vele.
* Kim valami furcsa kárörvendést fedezett fel Tiria hangjában. Mintha rébuszokban fenyegetőzne. Valahogy úgy érezte, most veszítette el a szimpátiáját Vivi új barátnője. Egyre kevésbé kedvelte ezt a "divatbabát." *
Egy jó óráig még trécseltünk a lányokkal pasikról, filmekről, meg énekesekről, aztán szétoszlott a csapat. Majdnem fél hét volt, mire mindenki elszállingózott.
Kihordtam a poharakat és a kis tálkás nasikat, hogy a szobám rendbe legyen, mire Castiel megérkezik.
Unottan feküdtem az ágyamon, mikor SMS-em érkezett.
  - Ó, Castiel! - nyúltam mosolyogva a mobilért.
De a küldő "V" volt, vagyis Viktor. A szívem azonnal zakatolva tiltakozott. De azért titkon örültem, hogy nem felejtett el.
  "Jól vagy, kicsi boszi? Még mindig felforr a vérem, ha eszembe jutsz! Szívesen bonyolódnék veled szenvedélyes kapcsolatba! 😉 Oda vagyok érted, édes, nem figyelsz rám, attól félek 😢 "
Önkéntelenül is megborzongtam.
Elképesztő! Lehengerlő dumája van! Vagy őrült... de el kell felejtenem!... De nem most!
Izgatottan választ pötyögtem.
  "Már nem tudom, mit higgyek felőled. Összezavarsz, de mégis bírom, amit írogatsz. Ez olyan kétféle érzés: jó és rossz is! Ne akarj felkavarni, mert nem tudom, mit vársz tőlem!"
Idegesen felpattantam és le s föl járkáltam az ágy mellett, míg a választ vártam. Befaltam egy tányér csokis kekszet, mire megjött a válasz.
  "Forróságtól feszülve vágyom rád, a nyelvemmel akarom érezni minden porcikád, és érezni, hogy nyári esőként hűtöd le felhevült testemet! Kívánlak, Cornetto 😅 "
Nagyot nevettem, mert az első sor után azt hittem SMS szexelni fogunk, de a vége nagyon vicces volt. Ezt ki se néztem Viktorból. Jól átvert a kis piszok! Ezt meg kell torolnom! Bosszút állok!
Fény gyúlt az agyamban, és huncut vigyorral az arcomon felhívtam, természetesen letitkosított számmal. Míg kicsöngött, a szívem a torkomban dobogott.
  - Helló! Calvin Harrist keresem! - szóltam bele a telefonba rögtön, egy oktávval magasabban, mint normális esetben.
  - Itt nincs semmiféle Calvin! - válaszolta Vik mogorván.
Mérges! Remek! Tehát nem ismert fel! Hurrá!
Belenevettem a telefonba.
  - Semmi gond! A te hangod, amúgy is kedvesebben cseng! Hogy hívnak?
  - Viktor Willson! - válaszolta a mit sem sejtő Casanova.
  - Örvendek! Ha már így megismerkedtünk, nincs kedved csak úgy látatlanba randizni velem? Biztosítalak, hogy szuper csini vagyok és nem bánnád meg a vakrandit.
Vik egy pillanatig se habozott: - Hm... Mikor és hol?
  - Holnap a Manhattan kávézóban... úgy három körül. - válaszoltam, mielőtt meggondoltam volna magam. - Gyere el, nem fogsz csalódni! Na, csá!
Letettem, mielőtt faggatni kezdett volna. Nem kockáztathattam a lebukást. Féltem, hogy ha sokat dumálok, rájön a turpisságra.
Gyorsan elterelő SMS-t írtam neki, nehogy gyanút fogjon.
  "Annyira érzem, hogy téged csak a szex érdekel! De jobb, ha tudod: reménytelen a helyzet! Az... nem fog bekövetkezni! Barátok lehetünk, minden mást verj ki a fejedből! Csók: Vien!"
Gyorsan kikapcsoltam a telefont, mert ma már nem akartam felőle hallani. Nem tudom, mi késztetett erre a lépésre. Talán... az első randikon még hatott rám a régi szerelem varázsa és meg akartam róla győződni, hogy ez csak múló szeszély volt. Ha megint látom, közömbös lesz nekem, mint bármilyen más idegen... Igen, így lesz!
Még időben nyomtam ki a telót, mert pont, amikor letettem az asztalomra, belépett Castiel.
Ijedten összerezzentem, mint akit csíntevésen kaptak.
  - Mi van, édesem? Ilyen ijesztő vagyok? - tárta szét a karjait a fekete pólós és nadrágos szívkirályom.
  - Igen, mert szellemként közlekedsz. - nevetve a karjába suhantam és én voltam az, aki megcsókolta őt. Mikor vele voltam megszűnt a külvilág.
  - Nem tudod elképzelni, mennyire hiányzott már a közelséged. - suttogta Cast két csók között.
  - De el tudom. - tiltakoztam, és a karom a nyaka köré fontam. - Mert én is így éreztem. - nem teketóriáztam, az ágyra húztam.
  - Teljesen ki vagyok éhezve rád! - vallotta be szenvedélyesen Castiel. - Tegnap óta nem szeretkeztünk! Akarlak, itt és most! ... Mit mondasz erre?
Kibújtam a karjaiból és teljes lelki nyugalommal az ajtóhoz sétáltam.
  - Nem! - mondtam keményen, de aztán röhögve bekulcsoltam az ajtót. - Nem bánom, te szex-őrült!
Neki iramodtam és rávetettem magam a fiúra. - Kívánlak!
  - Öröm ezt hallani, angyalom! - nevetett boldogan Cast, miközben a mellkasához szorított. - Most már csak azt kéne tisztázni, melyikünk a nagyobb szex-őrült... Mert ahogy most rám vetetted magad... az kicsit se volt visszafogott. Mint egy gátlástalan perszóna...
  - Melletted az vagyok! - vallottam be minden szégyenérzet nélkül, és már rángattam is lefelé róla a pólót. - Belőled sosem elég!
  - Azt hiszem, ma este nem fogunk unatkozni, de aludni sem...
És valóban. Hajnal kettőig faltuk, becéztük és kényeztettük egymást. Mostanában mindig ilyen vad és mámorító volt minden éjszakánk, de mindig más és mindig kicsit jobb és fantasztikusabb. Fáradtan, de kielégülten aludtam el, mert ez a fiú maga volt a csoda nekem. És ha ezt a csodát ajándékba kaptam a sorstól, mi hajt mégis Viktorhoz? Na, ezt kell holnap kiderítenem....