Másnap reggel szinte egy félóra alatt elkészültem. Lezuhanyoztam, fogat mostam, felöltöztem és sminkeltem. Megreggeliztem a családdal, aztán már rohantam is a suliba. Világosbarna nadrág, amerikás fél vállamon lelógó felsőmre rávettem a bordó kiskabátom.
A tavaszi idő felvidított. Már kora reggel sütött a nap, és kellemesen langyos volt a levegő.
Már majdnem elértem a kereszteződésnél lévő zebrát, amikor valaki utánam kiáltott.
- Hé, Vivien, várj!
Szinte azonnal felismertem Castiel hangját. Na, jól indul a nap!
Nem akartam bunkó lenni, így kényszeredetten megálltam és bevártam.
- Helló! - köszöntem lehangoltan, amikor mellém ért.
- Jó reggelt! - Cast viszont sugárzott a jókedvtől. Szokásos bőrdzsekije volt rajta és sötétkék farmer.
- Eddig jó volt...
- Mi ez a frigidség?
- Még kérded? - förmedtem rá haragosan. - Tegnap délután kihúztad a gyufát! Ne csodálkozz, ha haragszom rád!
- Nincs rá okod! - válaszolta a vörös srác, miközben keresztülmentünk a zebrán. Lazán elkapta a jobb karom és belém karolt. El sem engedett, így mentünk tovább. - Nem veled szívóztam! Téged nagyon bírlak... És ha jól emlékszem, barátok vagyunk! Én a pasidra pikkelek, nem rád!
- Épp elég az, ha állandóan őt cseszegeted! Szállj le róla!
- Te szállj le róla... - motyogta Castiel az orra alatt.
- Castiel... ne beszélj badarságokat! El kell viselned, hogy vele járok!
- Ez most nálad bosszú? - kérdezte keményen a fiú.
- Nem értelek... - fürkészően méregettem a mellettem haladó srác arcélét. Mit akarhat már megint?
- "El kell viselnem, hogy vele jársz" azért, mert te is elviseled, hogy Deborahval vagyok?
- Ez... meg sem fordult a fejemben! Te félrebeszélsz! - védekeztem rögtön és tényleg nem voltak olyan aljas terveim, mint neki. Csak a vigaszt és a boldogságot keresem Nathanielnél...
- Akkor miért vagy vele? Miért pont vele?
- Azzal randizok, akivel akarok és akkor, amikor én akarok! Semmi közöd hozzá, hogy kivel járok, ezt már mondtam neked! Nekem Nath kell és ez ellen semmit sem tudsz tenni, a pokolba is!
- Majd meglátjuk! Erre azért, ne vegyél mérget, kis szívem!
Hátborzongató volt hallani a szájából ezt a mondatot. Megrémített, kétségbe ejtett, de nem akartam kimutatni.
- Ezt, hogy érted?
- Majd rájössz, ha eljön az ideje.
- Ne próbálkozz semmiféle trükkel! Ha közénk akarsz állni, jobb, ha tudod, hogy nem fog sikerülni!
- Ebben se legyél biztos, édesem! Csak két választásod van: vagy hozzám tartozol, vagy senki máshoz!
- Micsoda hólyag vagy! - fújtattam sértődötten. - Azt hiszed, ellenállhatatlan vagy? Ami engem illet, szerintem nem!
- Tényleg nem? - jött a gúnyos, kihívó kérdés Castieltől. Elértük az iskolakaput, kinyitotta nekem, aztán végig vágtáztunk az udvaron úgy, hogy még mindig karolt. - Ha nem itt járnánk, szívesen bebizonyítanám, hogy valójában mennyire ellenállhatatlannak tartasz...
Halvány pír jelent meg az arcomon, mert rájöttem, hogy igazat mond, de ezt persze a világért se vallottam volna be.
Beértünk az aulába. Az ajtó mellett egyből összefutottunk Lisával, Charlotte-al és Iris-el.
- Sziasztok! - köszönt oda nekik Cast.
- Csövi! - kiáltottam én is, de nem álltunk meg, egyenesen felmentünk az emeletre, a matek terem elé.
Ott már gyülekezett egy kisebb csoport. Kim, Kentin, Dajan, Nathaniel, Lysander és Rosa várakoztak a terem előtt, kicsit arrább Leigh és Gabriel.
- Szasztok! - intett Dajan.
- Hali! - lépkedtem feléjük mosolyogva. Egyszerűen kitéptem magam Cast szorításából és Nathaniel felé suhantam. Átöleltem és szájon csókoltam a szőke hercegem. - Jó reggelt!
A hosszúra sikeredett csók után Nath nevetve a hajamba túrt.
- Ennél jobban nem is kezdődhet a nap!
- Tudd meg, haragszom rád, Vivike! - szólt oda nekem méltatlankodva a Nath mellett ácsorgó Ken. - Egy pici puszit rám is szánhatnál!
Vidáman nevettem, mert a katona ruhás srác olyan képet vágott, mint egy csalódott, anyátlan kisgyerek. Ki sem szálltam Nathaniel karjaiból, csak oldalra hajoltam és arcon csókoltam a követelőző, duzzogó Kentint. - Nem lesz féltékeny a kis barátnőd? A kis hogyishívják... Evelyn?
- Rám már biztos nem! Pénteken szakítottunk. - közölte a zöld szemű fiú közömbösen.
- Sajnálom. - mondta Nath együtt érzőn.
- Én nem. Rájöttem, hogy nem sok közös volt bennünk. Futó kalandnak jó volt, de nem ő volt az igazi.
- Hé, csajos, azért mi is itt vagyunk! - fenyegetett meg nevetve Kim, aki fekete zsebes nadrágot viselt fekete-fehér apró kockás bő pulcsival. - Nekünk nem jár puszi?
- Ó, dehogynem! - nevettem. Felbuzdulva sorra pusziltam mindenkit. A sor végén Lysander állt, aki mellett ott vigyorgott Castiel.
Tétován álltam lábujjhegyre és csókot nyomtam Lys arcára, majd a barátjára pillantottam.
- Ugye nem hagysz ki? - kérdezte Cast, és olyan pajkosan és könyörgően nézett, hogy nem bírtam nemet mondani. Castiel mosolyogva felém nyújtotta az arcát. - Na, mire vársz?
Nem maradt más választásom, engedelmeskednem kellett, mert nem akartam a többiek előtt jelenetet rendezni. Mikor ajkam az arcához ért, jobb kezével átölelte a derekam és egy pillanatra magához szorított, a fülembe suttogott.
- Te kis édes...
Éreztem, hogy a testem szinte azonnal elönti a forróság. Castiel elviselhetetlenül közel volt, és ha ez csak másodpercekig tartott is, elég volt arra, hogy rájöjjek: testileg még mindig vonzódunk egymáshoz. Még mindig... mindig!!!!
Egy darabig mosolyogva néztünk egymás szemébe, majd mikor magamhoz tértem, elhúzódtam tőle, mintha megégetett volna. A franc egye meg a tiltott gyümölcs csábítását!
- Amber még nincs itt? - kérdezte Kim Rosától, s erre figyeltem fel.
- Szerencsére nincs... bár ne is jönne! - sóhajtott Rosaly félve.
- És Viola? - kérdeztem, mert csak most tűnt fel, hogy a lila hajú barátnőm sem láttam sehol.
- Beteg. - közölte Kim. - Tegnap felhívott és megkért, hogy írjam le neki majd a házit, meg jegyzeteljek órákon.
Eközben gondoltam egyet, visszafúrtam magam Nath mellé és huncutul vigyorogva a falhoz szorítottam.
- Te nem felejtettél el tegnap este SMS-t írni nekem?
- Ó, tényleg! - kapott a fejéhez Nathaniel. - Megígértem, de elfelejtettem... Tudod, sok volt a meló és hamar ágynak dőltem.
- Most ki kell, hogy engesztelj! - mosolyogtam rá.
- Szívesen és azonnal! - csókolt meg vidáman Nath.
Megfeledkeztünk mindenről és egyre hevesebbek lettünk.
***
Senki nem törődött a kis gerlepárral, csak Castiel figyelte őket gyűlölködve. Gyilkos pillantásokkal követte a szemével Nath kezét, ami végigcsúszott a lány hátán, csípőjén és fenekén.
Lys megsajnálta haverját, megveregette a vállát.
- Gyere haver... szívjunk el egy cigit még óra előtt!
- Az bizony rám fér! - Castiel csüggedten ledobta a földre a zsákját, majd zsebre dugott kézzel, lehajtott fejjel követte barátját lefelé a lépcsőn.
Odakint a legeldugottabb helyen álltak meg, egy nyárfa alatt.
- Kérsz? - Lys Castiel felé nyújtotta a cigis dobozt.
Cast kivett egy szálat és rögtön meg is gyújtotta.
- Muszáj valamibe fojtanom a bánatom...
- Még mindig nem felejtetted el Vivient? - kérdezte Lysander, miután ő is rágyújtott.
- Amint látod... Rohadtul fáj mással látnom őt... főleg ezzel a ripaccsal!
Lys megpróbálta jobb belátásra téríteni haverját.
- Tudom, hogy pocsékul érzed magad, de el kell engedned a lányt! Ő nem hozzád tartozik! Hiába vagy féltékeny, nem is jársz vele. Törődj bele, hogy Nathaniel kell neki és nem te. Különben is, neked ott van Debby... Hagyd Vivit, hadd élje a saját életét!
- Deboraht ne is említsd! - sóhajtott Cast és nagyot szívott a cigijéből. - Mindenki azt hiszi, hogy mi vagyunk az eszményi pár, de ez egyáltalán nincs így! Deb boldog velem - mintha nem látná, hogy szenvedek mellette. El se hinnéd, milyen szörnyű ez... Azért vagyok Debbel, mert muszáj, azt mondom, hogy szeretem, pedig lassan már undorodom tőle, nehéz megcsókolni és megérinteni... Vivit viszont még mindig pokolian kívánom! Ha Deborahval szeretkezem Vivit képzelem magam elé... és úgy már elviselhetőbb a dolog...
- Mi? A szexmániás Castiel nem élvezi az együttlétet a barátnőjével? - tréfált Lys, de aztán komolyra fordította a szót. - Itt már tényleg nagy a baj! Szerelem kényszerből... szar lehet! Az biztos, hogy nem lennék a helyedben.
- Én meg a Nath helyében lennék! - Cast dühösen a földre dobta a csikket és eltaposta. A riválisát képzelte oda.
- Jaj, Cast, ez nem lehet igaz! - szörnyülködött Lysander. - Felejtsd el Vivient! Nathaniel karjaiban ő is ezt teszi!
- Majd adok én nekik! Ez a felállás egyáltalán nem tetszik! Szétmarom őket, ha belepusztulok, akkor is! - fogadkozott a vörös ördög.
- Csak azt ne, Castiel! - figyelmeztette a felemás szemű fiú. - Ne kezd azt, ami régen volt!
- Ó, dehogynem! Csak most kicsit más a helyzet, mint akkor... Ez a lány már az enyém volt, és megint az enyém lesz, mert százszor jobban érdekel, mint akkor az a csaj. Meg aztán azóta komolyodtunk...
- Csak épp a fejed lágya nem nőtt még be - és az eszed még mindig a gatyádban hordod! - próbált poénkodni Lys, de ez nem segített Cast borús hangulatán.
- Minket a nők fognak sírba tenni! - mosolygott azért Castiel. - És veled, mi újság?
- Semmi különös. Szombat este a Goldban összeismerkedtem egy kis fekete hajú csajjal. Sandra édes és gyönyörű... és ide jár a suliba.
- De te nem a Leigh csaját fűtötted?
- De.… még most is kavarunk, csak már kezdem unni.
- Ó, te erről jut eszembe... Húzzunk felfelé! Amber ma akarja elindítani a lavinát ellenetek.
A két fiú elindult befelé.
- Hogy mi van? - értetlenkedett Lys.
- A kis pletykafészek ma akar kitálalni Leigh-nek a viszonyotokról!
- Ó, egek! Ettől a naptól már régóta tartottam!
És Castielnek igaza volt, mire felértek már állt a bál.
***
Alighogy megjött Amber, rögtön Leigh mellé fúrta magát és szemrebbenés nélkül elmondta a fiúnak, amit a hétvégén megtudott. A fekete hajú srác épphogy felfogta a dolgot, amikor feljött a lépcsőn Castiel és Lys. Leigh, mint egy felbőszült tigris elindult Lysander felé.
- Te mocskos pancser! Elvetted a csajomat! - Leigh rá akarta vetni magát a riválisára, de Gabriel visszatartotta.
- Nyugi van, haver! Erőszakkal nem oldasz meg semmit! - Gabe alig bírta lefogni a kapálózó fiút.
- Dehogynem! Megtanítom ennek a selyemfiúnak, hogy ne szedje el más barátnőjét! Bevert orral talán nem lesz olyan hódító a pofája!
- Ne sértegess, Leigh! - kérte elég higgadtan Lysander. - Ami történt, megtörtént! Ezt már nem lehet visszacsinálni!
- Nekem ne dumálj, te reneszánsz bájgúnár! Ezt nem lehet kimagyarázni! Elcsábítottad tőlem Rosát!
- Rosa is bűnös, nem csak a fiú! - uszította a haragos fiút Amber. - Hagyta magát elcsábítani! Kettőn áll a vásár!
- Szétverem a pofád, te köcsög! - Leigh kiszabadította magát és Lysanderre ugrott.
Rosaly sírva állt a terem ajtajában, nem mert megszólalni, vagy megmozdulni.
A két srác ütlegelni kezdte egymást, a csoport meg csak körbe állta őket és mindenki nézte, kinek a javára fog eldőlni a bunyó. Nem bírtam őket nézni. Könyörögve fordultam Nath felé.
- Az isten szerelmére, Nathaniel! Szedd szét őket! Ne hagyd, hogy laposra verjék egymást!
- Még hogy én? Na, nem! Még a végén én is kapok egyet! Hadd intézzék el egymás között.
*Castiel szánakozva pillantott Nathra. Puhány kis agytröszt, aki fél az erőszaktól. *
Cast cselekedett. Megpróbálta szétszedni a viszálykodó fiúkat.
- Elég legyen! Semmi értelme a verekedésnek! Csak nem fogtok egy kétszínű libán hajba kapni?
Ebbe a pillanatba jött fel a lépcsőn Jade, Alexy és Armin. Nyomban rohantak segíteni Castielnek.
Jade-nek köszönhetően végre sikerült felállítani Lysandert Castielnek, és vagy két métert arrébb vonszolni. Az ikrek pedig kordában tartották Leight.
- Tiszta zizik vagytok! - kiáltott a vörös srác a két riválisra. - Igazgatói intőre vágytok?
- Én arra vágyom, hogy szétverjem a fejét ennek a piperkőcnek! - rángatózott és kiabált Leigh az ikrek szorításában.
Lysander sokkal higgadtabb volt. Gonosz mosollyal az arcán hergelni kezdte ellenfelét.
- Mi van, kis tigris? Ennyire fáj, hogy egyszerre ketten dugtuk a csajodat? Tudod... kihívás volt, hogy magamba bolondíthattam valakit, aki máshoz tartozik! Próbáld ki egyszer te is, nagyon jó érzés!
- Te szemét! - kiáltott Leigh fájdalmasan. Nekilendült, hogy megint megüsse Lyst, de Arminék ügyesen tartották.
Láttam, hogy Rosa nyomorultul érzi magát. Biztos ő sem gondolta, hogy Lysander így fog viselkedni, ahogy én sem. Ezt a Castieles oldalát még én sem ismertem...
Rosaly reményt vesztve csúszott a földre, felhúzta a térdeit és ráborulva keservesen sírni kezdett. Elveszítette Leight és még Lysander sem áll mellette. Elhagyja, mint egy megunt játékszert és ez borzasztó, tudom...
- Kis naiv! - gúnyolódott továbbra is Lys. - Azt hitted, akkora ász vagy, hogy magad mellett tudsz tartani egy olyan jó nőt, mit Rosa? Álmodj csak, királyfi!
- Rohadt állat!
Castiel nem túl erősen, de haragosan nyakon vágta Lysandert, aztán tovább szorította a karját.
- Na, most már fejezd be, Lys, mert én verlek péppé!
A reneszánsz ruhás fiú szinte azonnal visszafogta magát. Nem tudom, mi játszódhatott le benne, vagy mit gondolt, de az arckifejezése is megváltozott.
- Sajnálom, Leigh... nem úgy gondoltam!
- Akkor, hogy?
- Sajnálom, hogy kimondtam ezt a sok ökörséget... nem is tudom, mi bújt belém. - szabadkozott Lysander bánkódva.
Cast épp a lecsillapodó kedélyek pillanatában rám pillantott, elismerően mosolyogtam rá. Megbűvölve meredtem rá. Ez a srác mindig érvényesíti az akaratát, és az ő szava a döntő. Milyen erős személyiség...
Castiel elkapta a fejét felőlem és újra a vitázók felé fordult.
- Idefigyeljetek, srácok! Szerintem, semmi szükség rá, hogy holtig ütlegeljétek egymást! Most szépen elengedünk titeket a fiúkkal, hogy lenyugodjatok! Előtettek az egész matek óra, hogy átgondoljátok az egészet! Következő szünetben pedig kijöttök velem, és higgadtan megbeszélünk mindent! - szónokolt a vörös srác, majd Jade-re pillantott. - Nem ártana, ha ti is jönnétek, és meghúzódnátok a háttérben az ikrekkel, nehogy megint ölre menjen ez a két Rómeó!
Jade pajkosan tisztelgett.
- Persze főnök, számíthatsz ránk!
Castiel elengedte Lysandert, Alexyék meg Leight.
Leigh befelé indult a terembe, de megtorpant, a földre rogyott Rosa előtt.
Belerúgott a lány fehér csizmájába és felborzolta a haját.
- Veled meg majd később számolok!
- Helyes... én is beszélni akarok veled. - szipogott Rosaly és elkezdte törölgetni könnyáztatta arcát.
Lys hátul maradt a folyosó végén, büszkén a falnak támaszkodott, míg a fiúk körbeállták, nehogy hülyeségre vetemedjen.
- És még mondja azt valaki, hogy unalmas az iskola! - súgta nekem Kim.
/FOLYT. KÖV.…/
 |
| Leigh |
 |
| Lys és Rosa |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése