Fekete sztreccs nadrágot vettem fel, lila majdnem térdig érő, kötött divatos pulcsival. Sminkeltem, aztán felvettem a bordó műbőr kiskabátom, amit nemrég kaptam a keresztanyámtól. Szerencsére, egyre jobb idő volt. Mire odaértem Iriséknél, a csajok már a nappaliban teáztak.
Capucine, Deborah, Amber, Charlotte és Lisa vidáman iszogattak.
Iris örömmel fogadott és leültetett a többiek közé. Megvártuk Rosát, Kimet és Violát, aztán felmentünk a házigazda szobájába. Mind elhelyezkedtünk a franciaágyon, a puffokon, vagy a szőnyegre helyezett párnákon.
- De jó újra együtt! - tapsikolt az egyik bordó-fekete kocka puffon ülő Deb.
- Aha! Nekem is hiányozott már a szaftos témák kibeszélése. - bólogatott Lisa.
- Én is imádok pletykálni! - helyeselt Amber, aki pink színű felsőt viselt, szűk farmerrel.
- Kezdjünk igazmondóval, és mindenki attól kérdez, akitől akar! - javasolt Iris, akinek két copfba volt fonva a haja. Fekete nadrágot viselt, kék csillagos felsővel.
- Szuper ötlet! - lelkesedett a lila "egyenruhás" Rosaly. - Kezdjen mondjuk Kim!
- Oké! - ujjongott a földön ülő, katonás szereléses fekete hajú lány. - Mondd csak, Rosa... meg tudnád csalni Leight?
- Talán. - vörösödött el a fehér hajú lány.
Amber rögtön megrökönyödve nézett rá.
- Ha ezt Leigh tudná...
- Ne szólj bele, Amber, nem telefon! - szólt rá ingerülten Rosa. - Én kérdezek! Vivi, te járnál olyan fiúval, akinek van barátnője?
Ez övön aluli ütés volt Rosától, hisz ő tudta, hogy ÉN kavartam Castiellel! Kínosan fészkelődtem, de úgy döntöttem, nem hazudok.
- Igen... azt hiszem igen.
- Micsoda szemétség! Szegény riválisod! - nevetett Deborah.
Nem nevetnél, ha tudnád, hogy te vagy az! - gondoltam keserűen.
- Én bizony nem osztoznék egy pasin sem! - jelentett ki a drapp pulcsis és lila fényes nacis Charlotte.
- Én viszont megtettem! - sóhajtottam, és elkezdtem körbe magyarázni a történteket. - Megismerkedtem egy vonzó pasival, aki nagyon hamar levett a lábamról. Gyengéd, romantikus és izgalmas órákat éltem át a sráccal a barátnője háta mögött... Az volt a baj, hogy túlságosan szerettem ahhoz a fiút, hogy belegondoljak, mit érezhet a párja. Rövid románc volt, de még mindig nem tettem túl magam rajta. Bár már rég szakítottunk...
- Hogy lehettél ilyesmire képes? Azt hittem, rendes csaj vagy. - fújt Capucine.
- Ha szeret az ember, semmi más nem számít. - sietett a segítségemre Kim.
- Ez akkor sem mentség! Más pasiját elhappolni, nagy szemétség! - vélte Amber.
- Elég! Most Vivi kérdez! - zárta le a témát Iris.
Rövid gondolkodás után Lisához fordultam: - Bosszút állsz, ha megcsal a pasid?
- Még szép! - bólogatott mosolyogva a piros felsős és fekete nadrágos lány. - Velem ilyet nem tehet! Vagy azonnal dobom, vagy visszacsalom!
- Nálam az attól függ, mennyire szeretem a fiút. - mondta Iris.
Lisa Ambertől kérdezett. - Mit tennél, ha a csávód folyton az exéről beszélne?
A szőkeség megrázta hosszú hajkoronáját.
- Egyszerűen megmondanám neki, hogy elegem van a volt csajáról szóló dicshimnuszokból. Ha annyira oda van érte, menjen vissza hozzá, engem meg felejtsen el!
- Nagyon igazad van! Őszintének kell lenni. - értett egyet Viola.
- Csak keményen, elvégre Girl Power van! - nevetett Charlotte.
- Akkor most én kérdezek... - dörzsölte össze a két tenyerét gonosz mosollyal az arcán Amber. - Mindenkitől várok választ! Felsorolok öt fiú típust, ti válasszatok, melyik jön be! Tehát... a romantikus típus, vad kalandor, a szépfiú, a kedves macsó, vagy a vicces típus?
Kim válaszolt először.
- Én mindenképpen a macsót választom, mert az én Alexem, egy imádni való link macsó.
- Nekem teljesen mindegy. - legyintett Lisa. - De valahogy a szépfiúknak sosem tudok ellenállni.
- Ezzel én is így vagyok. - nevetett Charlotte. - De azért a macsók is jók... viszont a túl vicces pasiktól kiráz a hideg. Utálom, ha félórákat röhögnek a saját viccükön.
Rosa sóhajtott. - Nekem tökéletesen megfelel egy átlagos srác is, de ha mindenképpen választani kell, akkor a vad kalandorokra voksolok.
- Én is a vad kalandort választom. - mondtam csendesen. - Imádom a zűrös alakokat. Nem is gondoltam, mennyi felejthetetlen pillanatot tudnak szerezni.
- Ezt tapasztaltad? - kérdezte nagyokat pislogva Amber.
- Nos... igen. - nyögtem fájdalmasan.
Deborah csak nevetett.
- A vad kalandor mellett döntök, mert Castiel is az! Néha túl vad!
Erre a kijelentésre Kim a combomba csípett.
- Én a romantikus fiúkat kedvelem. - mondta Viola.
- Azok unalmasok! - húzta el a száját Amber. - Inkább legyen macsó, kalandor vagy szépfiú. Nekem mind a három bejön!
- Én a vidám srácokra szavazok. Az én Mike-om is egy igazi mókamester. Olyan jó, hogy mindig fel tud vidítani, és sose unatkozok mellette, mert mindig van egy-két őrült ötlete. - hangoztatta Cape.
- Ilyen a szép szerelem. - mondta Iris. - Én igazából nem tudnék dönteni az öt típus közül, hisz mindegyiknek van jó és rossz tulajdonsága. Nem is ez a lényeg, hanem a szerelem!
- Hát igen. - bólogattam szomorúan.
Ezután Capucine azt kérdezte Kimtől, hogy könnyen túlteszi-e magát a szerelmi bánaton. Kim közölte, hogy ha nagy szerelemről van szó, képes hónapokig szenvedni, míg fel nem dolgozza az elválást.
Kim Debby-től kérdezett.
- Deborah... mit tennél, ha állapotos lennél?
Haragosan néztem Kimre. Ezt direkt csinálja? Nem látja, hogy ezzel szenvedést okoz nekem?
Deb meg csak angyalian mosolygott.
- Egyértelmű, hogy hozzámennék Castielhez! Van olyan tisztességes, hogy nem hagyna magamra a bajban.
- Persze, nem minden fiú ilyen. - legyintett Viola.
Kim és Capucine közölte, hogy az ő pasijuk igen. Legközelebb Charlotte-tól kaptam egy kínos kérdést.
- Vivien... volt már egy éjszakás kapcsolatod?
Nagyot nyeltem. Kezdett elegem lenni mára a ködösítésből. Még a végén Deb összerakja a kockákat és rájön, hogy a pasijáról beszélek! Még csak az kéne...
- Igazából... nem. Viszont egy bulis éjszakán nem tudtam ellenállni egy jóképű pasinak, a karjába hullottam, és az egészből lett egy pár hétig tartó rövid románc. Nem jártunk, de nagyon szerettem.
- Mi? - kérdezte csodálkozva Lisa. - A múltkor még azt hangoztattad, hogy szűz vagy, és nem fekszel le senkivel csak, akit szeretsz.
- Valóban. - vallottam be pironkodva. - Ez már azóta történt. Beleestem egy pasiba, aki kihasznált. Az érzések nem voltak kölcsönösek. De most én kérdezek! Iris, szerinted mi az, ami igazán szexi egy srácban?
- A mosolya, a stílusa, a popója, az izmai! Szóval, ha tetszik egy fiú, akkor mindene tetszik!
- Ez a beszéd! - nevetett Debby.
Iris kérdezett: - Rosa, zavar, ha más lányok megbámulják a pasidat?
- Egy picit!... De végül is hadd nézzék, úgyis tudom, hogy az enyém!
Rosa Capucine-től azt kérdezte, milyen ajándékot venne a barátjának a szülinapjára. Aztán a következő körben Kim kérdezett Lisától.
- Lisa, te összeköltöznél a pasiddal?
- Nem! Nehéz együtt élni, még ha dúl a szerelem, akkor is.
- Én összeköltöznék. - mondta Kim.
- Én is, szívesen, de Castiel túl szabad szellem. Imádom, lassan egy éve, de ennyire még nem léptünk előre. - kotyogott közbe Deb is.
Megint Lisa kérdezett.
- Kim, bevallanád a pasidnak, ha véletlenül megcsalnád?
- Ha csak apró flörtről van szó, akkor nem, mert amiről nem tud, az nem fáj neki, de ha komolyan beleszeretnék másba, akkor szerintem bevallanám. Biztos elhagyna, és felesleges fájdalmat okoznék neki, ha minden apró dolgot elmondanék, de ha jön az életembe egy olyan pasi, aki jobban vonz, akkor lépni kell.
- Engem is megcsalt Castiel... tudjátok jól. - vallotta be fájdalmas arccal Deb. - De szerencsére a kis tyúk, akivel megcsalt, nem sokáig piszkított a levesembe! Castielnek csak addig kellett a bige, míg megkapta, aztán eldobta, mint egy rongyot. Jó a tudat, hogy senki sem olyan fontos neki, mint én! Megbocsátottam, mert nagyon szeretem. Minden fiúban ott lapul a kisördög, sajnos ő nem tudta legyőzni. Ez már a múlté, most megint minden szép és jó.
- Félrelépett? Kivel? - kérdezte Amber, mint aki most hallja először a sztorit.
- Sajnos nem tudom, hogy kivel. - húzta el a száját a kék nadrágos és sárga fűzős felsős Deborah. - De már nem is számít!
Csak némán ültem, fájdalmas arccal. Boldogok...
A lány meg tovább beszélt. - Tudjátok... ezek után nem tudok már teljesen megbízni benne, de csak nem olyan bolond, hogy még egyszer ezt tegye velem! Szerintetek bízhatok még benne valamikor?
- Ha csak egyszer csábult el, akkor igen... De ha folyamatosan az orrodnál fogva vezet, akkor nem sok értelme van a kapcsolatnak. - mondta Kim, aki nagyon jól tudta, mit művelt a színfalak mögött Castiel.
- Mert ha nem hű hozzád, akkor nem is szeret. - bólogatott Viola is.
- Dehogynem! - vágtam rá, mert nem akartam, hogy a lányok teljesen elbizonytalanítsák Debby-t. - Attól még, hogy egyszer megcsalt, nem jelenti azt, hogy máskor is megteszi!
- És ha tényleg szeret, akkor nem teszi meg többé, és ellenáll a kisértekezés! - biztatta Capucine is.
- Remélem. - sóhajtott Deb fájdalomtól eltorzult arccal, s valahogy megsajnáltam.
Szerencsére elterelődött a szó. Dumcsizni kezdtünk mindenféléről.
Hirtelen arra eszméltem fel, hogy minden szempár rám szegeződik. Nagyokat pislogtam, és értetlenül néztem körbe.
- Mesélj nekünk Nathanielről! - ismételte meg a kérést Lisa. - Őszintén megmondom neked, hogy jó páros vagytok, de tényleg!
Vidáman mosolyogtam a délután folyamán először. Végre egy veszélytelen téma.
- Köszi! Mit mondjak... ennivaló a srác! Kedves, gyengéd, őszinte, aranyos és figyelmes... Nagyon jól érzem magam vele!
- Júj, de baró! - ujjongott Iris. - Mesélj, első csók, meg egyebek!
- Az egy matek korrepetáláson csattant el nálunk, de az idióta bátyám és Castiel megzavarta az idillt.
- Az én Castielem? - kérdezte Deb.
- Miért? Ismersz más Castielt is? - kérdeztem ingerülten. Aztán amikor kicsit lenyugodtam, folytattam. - Az első randinkon meg moziban voltunk. Teljesen egy hullámhosszon vagyunk és jól kijövünk. Bár ez a matek rovására megy, mert néha csók-tanfolyamot tartunk.
- Hm, az már lehet jó. - kuncogott Viola.
- És te Iris, még mindig Logannel jársz? - kérdeztem a házigazdát.
- Igen. Dúl-fúl a szerelem. - mosolygott a vörös copfos lány.
- Most nálunk is! - bizonygatta Deb. - Castiel bebizonyította, hogy csak is én kellek neki, hiába esnek hanyatt tőle a lányok.
Jaj, már megint Castiel! - füstölögtem magamban. - Felejtsük már el azt a barmot, aki soha nem lehet az enyém... Csak néhány szenvedélyes pillanat járt nekem vele. Be kell érnem ennyivel. Nathanielre kell koncentrálnom, aki csak engem szeret és a tenyerén hordoz... De akkor, miért nem tudom isten igazából szeretni? Miért nem hallgat a szívem az eszemre? Mi van Castielben, ami annyira vonz? Nincs olyan jó természete, mint Nathnak és Cast nem ismeri a hűség szót, a megbízhatóságot, csak a szenvedélyt, kalandot és az izgalmakat. Miért az kell nekem? És ha mindezt tudom, akkor miért szeretem mégis? Mert hogy még mindig szeretem, az egyértelmű! Nath ide, vagy oda! Ezer meg ezer ilyen gondolat forgott a fejembe, de mikor Deborah Rosához fordult, feleszméltem.
- Te Rosaly, a múltkor a Borostyánban alig ismertelek meg, annyira össze voltál tapadva Lysanderrel! Beléd lehet zúgva rendesen, ha rá tudtad venni a nyilvános nyalakodásra! Mióta is jártok? Cast szerint már vagy két hónapja...
Láttam, hogy Rosát a rosszullét környékezi. Deb kikotyogta féltve őrzött titkát.
És nem is csodálkoztam az állapotán. Hisz kész, vége, most már mindenki tudja, hogy Lyssel is kavar. Vajon, mikor jön el az a pillanat, amikor én is így járok?
Felháborodott moraj futott végig a szobán. Titkon nagyon is együtt éreztem Rosával, nem lennék a helyében. Az én titkom is kifecsegheti Kim, Viola, Iris, vagy épp Rosa...
- Mi? Te Lyssel kavarsz? - álmélkodott Charlotte.
- Te kis szuka! - támadott rögtön Amber. - Hónapok óta csalod szegény Leight? Hogy tehetsz ilyet? Mostanában leszálltam a pasidról, mert úgy gondoltam, jól megvagytok és nem akartam közétek mászni, de ezt már nem nézem el neked! Az, hogy megcsaltad, kiverte nálam a biztosítékot! Nagyon jól tudod, hogy tetszik nekem Leigh és nem hagyom, hogy az orránál fogva vezesd! Egy perszóna vagy, és gondoskodom róla, hogy megtudja!
- Te kígyó! El akarod venni tőlem? - kérdezte könnybe lábadt szemmel Rosaly.
- Még szép! Nem érdemled meg őt! - pattant fel Amber. - Nehogy már két fiúval járjál! Szegény Leigh! Tuti, hogy tőlem fogja megtudni, milyen szemét dög vagy!
- Ne, Amber, ne csináld ezt! - könyörgött a fehér hajú lány. - Ne akarj nekem rosszat!
- Miért ne? Sose voltunk jóban! Ha te nem vagy, lett volna esélyem Leighnél! Te vetted el tőlem!
- Ez nem igaz! - rázta a fejét hevesen Rosa. - Sosem kellettél volna neki! Utál téged! Sosem kapod meg őt... nem fog veled járni!
- Fogadjunk? Majd meglátod, hogy megszerzem magamnak! Most már nem vagy ennek az akadálya, mert páros lábbal fog kirúgni, ha megtudja, hogy Lyssel is kavartál!
- Próbálkozz csak, te kis liba! - fenyegette Rosaly dühösen. - De nem fog sikerülni!
- Elég, lányok! - szólt rájuk a házigazda. - Ne veszekedjetek!
- Igazad van, Iris! Nem fogok lealacsonyodni ehhez a kis cafkához, és egy levegőt se szívok tovább vele! - közölte fölényesen Amber. - Elmegyek! Kikísérsz?
- Persze, ha tényleg menni akarsz. - Iris kivezette a kényeskedő Ambert.
Mikor kimentek, néma csend lett a szobában. Mindenki próbálta feldolgozni a történteket.
Hirtelen Rosa gyűlölködő pillantással lépett Deborah felé.
- Kösz szépen, Debby, hogy tönkretetted az életemet! - A fehér hosszú hajú lány föl s alá járkált a szőnyegpadlón idegességében. - Ez az áspiskígyó alig várja, hogy közölhesse Leigh-el, hogy megcsaltam! Hálásan kösz a segítséget!
- Előbb-utóbb úgy is lebuktatok volna. - kotyogott közbe Lisa.
- Megáll az eszem! Te meg Lysander? - kérdezte irigykedve Charlotte.
- Rosa, nem tudtam, hogy te és a kancsi gyerek titokban jártok! Cast sose mondta, hogy neked más pasid van, és te sem! - szólalt meg bűnbánóan Deborah. - Nem szándékosan kavartam be neked...
- Talán én se szándékosan ártanék neked, ha elmondanám, kivel lépett félre a te pasid! - vágott vissza Rosaly dölyfösen.
Megállt bennem az ütő. A vér kifutott az arcomból. Már így is nagy volt a botrány, ha most kiderül az én titkom is, akkor végem! Ha most Rosa mérgében kimondja a nevem, akkor elindul a lavina, és mindegyikünk élete pokollá változik! Istenem, segíts...
- Mit beszélsz? - döbbent le a barna lány. - Tudod, hogy Castielnek, kivel volt viszonya?
- Még szép, hogy tudom! - büszkélkedett Rosa. - Elfelejtetted, hogy a legjobb barátjával kavarok?
- Mondd meg, kivel! - követelte Deb. - Tudni akarom, ki az a ribi!
- Nem, nem és nem! Tőlem aztán nem tudod meg!
Ó, hála az égnek! - gondoltam megkönnyebbülve és hatalmas kő esett le a szívemről.
- Vissza is jöttem! - lépett be Rosa mögött Iris. - Remélem, ez a kis vita nem rontja el a hangulatot.
- Annak már lőttek, én is elmegyek! - közölte Rosa.
- Jó ötlet! - állt fel Kim is.
- Egyet értek! - pattantam fel én is gyorsan. Nem akartam, hogy folytatódjon a vita, mert a végén tényleg lebukok.
- Ez a buli már megdöglött. - bólogatott Charlotte.
- Ja, bontsunk sátrat. - értett egyet Viola.
- Hát kár. - kesergett Iris, de azért szó nélkül lekísért minket a kapuhoz. Gyors búcsú után szétszéledtünk. Csak Deborah kapta el Rosa karját, alig pár méterrel a kisajtótól.
- Még tartozol nekem egy névvel!
Deb háta mögött álltam vagy másfél méterrel, így ő nem látott, de Rosa igen, esdeklően néztem rá, s könyörögve összefontam a kezem. A szívverésem is kihagyott. Vártam, mit lép erre Rosaly.
Rosa megértően pillantott rám Deborah válla felett. Szerintem azt mérlegelte, mit válaszoljon.
- Tévedsz, nem tartozok neked semmivel! - rántotta el a karját ingerülten a fehér hajú szépség. - Ha a drága párod, nem árulta el a szeretője nevét, hát én se fogom! Te tönkretetted az életem, ezért így állok bosszút. Nem árulom el neked! Nem vagyok áruló! Sőt, drukkolok, hogy Castiel a másik lány mellett kössön ki! - és ezzel Rosa elviharzott.
Megkönnyebbülve bandukoltam haza. Alkalomadtán meg kell majd köszönjem Rosának, hogy nem köpött be. Szörnyű lett volna, ha Deb megtudja az igazat. Az a pillanat maga lesz a pokol, ha az eljön...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése