Feszült nap

 Másnap reggel idegesen indultam iskolába, hisz ma kellett odaadnom az irományom a szerkesztőnek és Ericának
Mivel egyre jobb idő volt, csak egy egyszerű fekete cipzáras inget vettem fel, farmerrel. A hajam lófarokba kötöttem, némi sminkelés után bepakoltam az aznapra szükséges könyveimet a tatyómba, majd beletettem három régebbi dolgozatom és a féltve őrzött, bordó, kemény fedeles könyvecskémet, amibe a kedves emlékeim írtam le néha. A konyhában nem volt senki, anya és az öcsém a hátsó udvarban ette Lucky-t, csak az ajtóból integettem nekik kávézás közben, aztán rohantam is felvenni a farmer dzsekim, mert Castiel már biztos várt a ház előtt. Úgy beszéltük meg tegnap este chat-en, hogy gyalog megyünk suliba, mert már jó az idő. Ezúttal a forró üdvözlő csókok sem űzték ki belőlem a feszültséget. 
  - Mi az, szívem? Mi ez a görcsölés? - kérdezte tőlem a szokásosan fekete öltözékes srác, miközben a derekamat ölelve lépkedtünk a suli félé. 
  - Izgulok, mert ma reggel kell leadnom pár írásom a szerkesztőségbe. 
  - Ne aggódj már, Vivienim! Higgy a sikeredben!
  - Könnyű azt mondani! - feleltem gyászos képpel. - Még nem olvastál bele a naplómba, nem tudod jól írok-e. Amúgy te nem szoktál izgulni fellépés, vagy egy új dal bemutatása előtt?
  - Most megfogtál, kicsim, mert szoktam. - ismerte be a vörös ördög, és menet közben oda hajolt, hogy homlokon csókoljon. - Attól még hogy nagy az egóm, én is lámpalázas vagyok, és izgulok, ha nagy a tét. 
  - Tényleg? - csodálkoztam ezen. - Vedd tudomásul, hogy jól leplezed, mert nem látszik rajtad!
  - Ennek igazán örülök. De térjünk vissza rád! Ha valami csoda folyamán elutasít a suliújság, akkor se add fel! Ha te újságíró akarsz lenni, legyél az! Ma már írhatsz blogokat, küldhetsz be írásokat pályázatokra, előtted a világ, bébi! Ha tényleg írni akarsz tedd azt, csak találd meg a módját hogyan és hol!
Hálásan néztem rá. Annyira jól esett a biztatás, és hogy próbál ötleteket adni. És igaza van, nekem is eszembe juthatott volna, hogy az interneten bármi lehetséges, de innen is látszik, hogy sosem voltam kocka, hogy értsek az ilyesmihez. Már majdnem elértük az iskolakaput, de megállítottam Castielt és magamhoz húztam. Boldogan öleltem meg és simultam a karjába. 
  - Nem is tudod, milyen nagy szükségem volt ma a szavaidra. Köszönöm, hogy támogatni akarsz, és az ötleteid is jók.  
  - Ez csak természetes, drágám! - búgta a hajamba, mivel ölelkezés közben arcát oda dörgölte. - Tudod, jóban-rosszban!
  - Pedig még nem is vagyunk házasok! - evődve a szemébe néztem, és közben a derekát ölelve közel hajoltam hozzá és játékosan megharaptam az orrát.  
  - De egyszer azok leszünk! - vigyorgott Cast szeretettel és megcsókolta az arcom. 
  - Kedves mindenki! Épp tanúi lehetünk a suli tüzes párocskájának egyik nagyjelenetének! - halottam meg lökött barátnőm hangját a hátam mögött. 
Kelletlenül kibontakoztam Castiel karjából és a hang irányába fordultam. Kim Alexy, Kentin és Eva társaságában ért a kapuhoz.   
  - Nektek is jó reggelt! - üdvözölte őket szerelmem. - Tudjuk, hogy csak az irigység beszél belőletek!
  - Dehogy! Nem hallottad ki a hangomból az epét? - vigyorgott a fekete sapkás, rózsaszín kiskabátos és farmeres Kim. - De amúgy megértelek titeket, itt a tavasz, jön a zsongás! Mi lenne, ha ezt a hátsó udvaron folytatnánk? Vétek lenne ebben a jó időben bemenni, míg nem muszáj, és egy cigi is jól esne!
  - Szívemből beszélsz, csajszi! - bólintott rá Castiel, és már kézen fogva húzott is hátrafelé az udvarba. 
Kim és a többiek követtek minket. Megkerestük kedvenc helyünket leghátul a nyárfa alatti kopott padunkat, azt álltuk körbe. Kim, Cast, és én cigiztünk, a többiek csak dumcsizni jöttek velünk. 
Míg a párom a szürke szereléses, fekete hajú szépséggel új dalaikról kezdett beszélni, addig elmondtam Kimnek és Kentinnek, hogy ma adom be a szerkesztőségbe az irományom, és hogy izgulok emiatt. Ők is nyugtatgatni kezdtek, ezért voltak a legjobb barátaim. Miközben beszélgettünk, feltűnt, hogy a máskor energiabomba Alexy csak némán álldogál és a sárga tornacsukájával a földet túrja. Igazából se ránk, se Castielékre nem figyelt. Megkerültem Kimet, és a sárga kabátos fiú mellé léptem és átkaroltam a vállát. 
  - Mi van veled, kedvenc énekesem? Túl csendes vagy. Csak nem szakítottatok a sráccal, akivel chat-eltél? - kérdeztem aggódva, mert tényleg érdekelt, miért lógatja az orrát. 
  - Szakítani? Nem, hisz nem is járok Eddel, csak üzizünk, és vele minden rendben. 
  - Ez nem nagyon látszik rajtad, kedves barátom! Mi aggaszt? Öntsd ki a szíved, talán jót tesz! - bíztattam még mindig karolva a vállát. 
  - Hát jó... Patty a bajom. - vágta rá mogorva képpel Alexy és a névre felkapta a fejét Ken és Kim, ők is minket sasoltak. - Az agyamra megy az a kiscsaj. Teljesen kisajátítja a tesóm. Régen sokat lógtunk együtt, vieójátékoztunk, karaokéztunk, elválaszthatatlanok voltunk, de mióta Patty-vel jár, tojik rám! El vagyok felejtve, Armin csak a kis piócával foglalkozik. Ha otthon vannak azt kell néznem, hogy egymáson csüngenek, vagy nem is látom őket, mert randiznak valahol. 
  - De hát szerelmesek, Alexy! - próbáltam jobb belátásra bírni. 
  - Tudtam, hogy te nem érthetsz meg, hisz ugyanolyan szerelmesek vagytok a frontemberünkkel, mint ők! Ne értsd félre, veletek nincs bajom, sőt, ti összeilletek... de azok ketten... gyomorforgatók! Nem értitek, milyen érvágás az, hogy az ikertestvérem megfeledkezett rólam! Ő a másik felem, és most egy nő miatt lepattintott. A testvéri kötelék már semmit sem jelent neki! 
Sajnáltam, hogy a mindig életvidám kék hajú srác ilyen lehangolt, de nem igazán tudtam, mit mondjak, hogy felvidítsam. Elképzelésem sem volt, mennyire kötődhet egymáshoz egy ikerpár. Jobb híján csak dörzsölgettem a karját és részvéttel néztem rá. A cigit már rég eldobtam. 
  - Figyelj, Alexy - ragadta meg a szót Kim. - szerintem is normális, hogy a szerelmesek minden idejüket együtt akarják tölteni, de ez még nem jelenti azt, hogy Armin téged már nem szeret. Arról van itt szó, hogy még friss a kapcsolatuk, megszédíti őket az új kapcsolat varázsa, de ez nem tart örökké. 
  - Nem? - kérdezte Alexy kétkedve és viccesen elnyújtotta a szót, majd rám bökött. - Nézd már meg őket! Mióta zsonganak és sosem változnak!
  - De ne tedd Armint és Patty-t Viviékhez. Vivien és Castiel, az Vivien és Castiel, mindig ezer fokon lángolnak, mert ilyen a természetük és megtalálták a másik felüket. - magyarázta Kim komolyan. - Szerintem a bolygón nincs is több ilyen pár... és kizárt, hogy Patty és Armin is ilyenek. Ők nem. Meglátsd, hamarosan lecsillapodnak, ha elmúlik az újdonság varázsa.   
  - Nem is illenek össze. - dörmögte az orra alatt Kentin, s láttam rajta, hogy érzékenyen érintette a téma. Lehet, a többiek nem is hallották a megjegyzését, de én igen, mert aggódva őt figyeltem, és közelebb is álltam hozzá. Sajnáltam, hogy nem tudja túltenni magát az exén. 
  - Próféta szóljon belőled Kim, mert ha ez lesz mindig, megbuggyanok!
  - Nyugodj meg, kedvenc énekesem! Minden rendbe jön, csak várd ki! - próbáltam vigasztalni Alexyt. 
Eddig azt hittem a párom annyira elmerült a beszélgetésben Evával, hogy fel sem figyelt a csacsogásunkra, de mint kiderült, nagyot tévedtem, mert Cast odajött hozzánk, leválasztott Alexyről és birtoklóan magához ölelt. 
  - Már másodjára hívod kedvenc énekesednek, ezt a zakkant kölyköt, Vivieni! Megmondanád mit jelentsen ez? Elárulsz, vagy mi a fene van? 
Vicces volt a féltékenysége, mégsem mertem nevetni, mert nem tudtam mennyire gondolja komolyan, amit mondott. Csitítóan és engesztelve arcon csókoltam, csak utána válaszoltam. 
  - Tudod, szívem, a barátnőd Vivieni oda meg vissza van érted és bálványoz, de az osztálytársad Vivien Alexy lelkes rajongója, mert neked van elég! 
Kimék jót röhögtek a hátunk mögött, s Cast is megnyugodva ölelgetett. 
  - Igazán? És este melyik Vivient vihetem ágyba? 
  - Mondanom sem kell, hogy mindkettő szívesen követ az ágyba bármikor! - nevettem és a nyakába fúrtam az arcom, hogy a nevető barátaink ne lássák az esetleges pirulásom. 
Befelé tartva a csapatunk nevetve cikizett és lökdösött minket. 
De belépve az aulába ismét görcsbe rándult a gyomrom, mert eszembe jutott, hogy fel kell vigyem Ericának az írásaimat. Kim és Cast cukik voltak, felkisértek az emeletre és kint a szerkesztőség előtt vártak míg én beadtam a papírjaim. Jól esett, hogy még ha nem is jöhettek be velem a helyiség előtt vártak izgulva értem és szorítanak nekem. Sajnos a riporter lánynak nem sok ideje volt rám, csak elvette, amit odaadtam neki, és megígérte, hogy a héten átnézik és a jövő héten értesít valamilyen formába, hogy megfelelek e nekik. Már ez is több, mint a semmi, de tartottam tőle, hogy még izgulhatok emiatt egy fél hetet. A nap további része szinte eseménytelenül telt el, óráról órára mentünk, szünetekben együtt bolondoztunk a csapattal. Alexy elfeledkezett reggeli panaszáról, megint hozta a régi formáját, ahogy mi többiek is, csak Kentin lett lehangoltabb, de nem firtattam. Tudtam, hogy megviseli, amit Pattyékről halott. Bár azt hittem a szerkesztői látogatás után idegbetegen fog telni a nap, nem így lett. Csodás bandám és szerelmem elfeledtette velem a stresszt, így hamar eltelt a nap. 
Utolsó órán Castielék zeneszakkörre mentek, mi meg a csarnokba, jött a fránya kosáredzés. 
Kimmel hamar átvedlettünk tornaruhába, aztán bementünk a csarnokba. Mire odaértünk Boris már összeválogatta a két kezdő csapatot. Ahogy ránk nézett, intett Kimnek, hogy csatlakozzon Nathaniel csapatához engem pedig Dajanhoz hessegetett.
Na, ez szuper! Biztos a balsors üldöz, amiért mindig szembe kerülök Nathaniellel. Csak egyszer lehetnék már a csapattársa, hogy ne az ellenfele legyek! Tudtam, hogy így könnyebben a céltáblájává válhatok. S hamarosan ki is derült, mennyire igazam lett. 
Már a meccs javába tartott, hülyére vergeltük magunkat, rohangáltunk a labda után, amikor a pálya bal szélén épp próbáltam megakadályozni, hogy a sárga pólós és fekete melegítős Nath tovább haladjon, amikor összeütköztünk és elgáncsolt. A labda elgurult, Ken rácsapott, és már pattogtatva el is rohant. A meccs tovább zajlott, mi meg ott maradtunk. Ott ültem bénán a szőke sátán lábánál. 
Legnagyobb meglepetésemre felém nyújtotta a kezét, és felrántott. Amikor megálltam mellette még mindig nem engedte el a kezem. 
  - Köszi! - néztem a szemébe és megpróbáltam elrántani a kezem, de ő csak hamiskás mosollyal nézett rám és továbbra sem engedett el. 
  - Mizu, Vivi baba? Már rég beszéltünk. 
  - Úgy érted, rég kötekedtél velem? - kérdeztem kihívóan, s csak utána gondoltam bele, hogy jobb lett volna, ha nem provokálom. 
  - De befeszültél, édes! Csak nem az a baj, hogy a kis barátodon fürtökben lógnak a csajok? Biztos fáj neked, hogy ennyire imádják a kis agyatlan bigék!
Csak fújtam egyet, de ez már nem a sport utáni kifulladás miatt, hanem miatta volt. 
  - Te meg csak nem féltékeny vagy rá? - kérdeztem és megpróbáltam kárörvendően nézni rá.
  - Én? Arra a festett pojácára? - rázkódott meg Nath. - Ne nevettesd ki magad! Csak figyelmeztetni szeretnélek, nehogy csalódás érjen! 
A pálya szélén vitáztunk, észre sem véve mi zajlik mellettünk, hisz a csapataink folytatták a meccset, de mi már nem tudtunk rájuk figyelni. 
  - Köszi, de nem kérek belőled! Semmilyen formában! - szóltam vissza és megpróbáltam "szemmel ölni".
  - Pedig hallgathatnál rám! Csak a javadat akarom! Köztudott, hogy a drága barátod, nem a hűség mintaképe! Deboraht megcsalta veled, téged a bögyös szöszivel! Nem félsz, hogy egy buli alakalmával orgiába kezd a bandababákkal? 
Egy pillanatra lehunytam a szemem, mert elevenembe talált. Persze, hogy tisztába voltam a megcsalásokkal, és rettegtem a rámászó cicuskáktól, de nem akartam kimutatni, hogy fájnak a szavai. A dühöm viszont nem tudtam visszatartani, amiért pont azzal bosszant, ami nagy érvágás volt nekem. 
  - Castiel szeret engem, én nem lenne olyan hülye, hogy eljátssza a kapcsolatunkat!
  - Vivien drágám! - Nath sajnálkozva, szinte megvetően nézett rám. Gondolom ezt a hiszékenységemnek szánta. - Egy kanos tizenévesről beszélünk! Sokat próbál, sokat bulizik, távol van tőled. Szerinted meddig bírja féken tartani a hormonjait? Meglátsd, hamarosan a kis ribik közé veti magát és akkor neked kopp lesz!
A feltevése szíven ütött, ösztönösen a mellkasomhoz kaptam és hevesen kezdtem kapkodni a levegőt. Már a gondolattól és pánikba estem. Már nem tudtam szavakkal védekezni. Mit is mondhattam volna erre? Hiába bizonygatnám, hogy téved, ez nem fog bekövetkezni, csak további gonoszságokkal bombázna, ráadásul ebben a pillanatban én is így láttam a jövőmet. Nem tehettem mást, lendítettem a jobb kezem, és lekevertem neki egy pofont. Még a meccs alapzajai mellett is túl jól halottam, hogy tenyerem hangosan csattan az arcán. 
  - Ti kis... - üvöltötte és erősen megragadta a két vállam és jól megrázott. Torkomban dobogó szívvel tűrtem, hogy rángasson, hisz esélyem sem volt ellene, mert sokkal erősebb volt nálam. 
  - Mi az ördögöt csináltok ti ott oldalt? - gyalogolt keresztül a kosárpályán Boris. Biztos csak Nath kiabálása miatt figyelt fel arra, hogy egy ideje már nem veszünk részt a játékban. 
  - Bocsánat, csak... - kezdtem megszégyenülve, mert a tanárunk kiabálására leállt a játék, és a többiek kíváncsian néztek ránk. 
  - Nem érdekel semmiféle kifogás! Csak úgy kiszálltatok a játékból és saját harcba kezdtetek! - szakított félbe a világoskék sport ruhás, hosszú hajú tanárunk. - Ezért büntetés jár! Óra után itt maradtok és felmossátok az egész csarnokot!
Mi? Ne,ne,ne! Ne! Majd megpukkadtam, amiért Nath miatt büntetést kaptam, ráadásul ilyet! Plusz egy óra ezzel a kötekedő vadbarommal maga lesz a pokol! Ráadásul nem tudok hazamenni Castiellel! Legszívesebben kitekertem volna Nathaniel nyakát, vagy a Borisét, vagy mindenkiét! Irtóztam ettől a büntitől, és jelen pillanatban utáltam az egész világot. Mégse mertem feleslegesen magyarázkodni, vagy mentegetőzni, mert Borosra nézve láttam, hogy nagyon felpaprikázta magát, felesleges lett volna minden szó. Nem akartam ettől is nagyobb slamasztikába kerülni. 
Még volt húsz perc az órából, egymástól távol Nath-tal le kellett ülnünk a lelátóra míg a többiek tovább rohangáltak a labda után. Duzzogva ücsörögtem az első sorban és a telefonomat dugdosva Smst írtam Castielnek, hogy ne várjon meg. Az igazat nem mertem megírni neki, mert tartottam tőle, hogy óra után Cast becsörtetne és péppé verné Nathanielt, és az csak olaj lett volna a tűzre. Kegyes hazugságként azt írtam, hogy volt egy kis balhé az edzésen, és ezért néhányan büntetést kaptunk és maradunk takarítani. Arra is bíztattam, hogy menjen nyugodtan haza a bandával, és vesse bele magát a zenélésbe. Még véletlenül se szerettem volna, hogy összefusson Kimmel, vagy bárki mással a csapatomból és megtudja, hogy a büntetés csak nekem és Nathanielnek szólt. Utáltam hazudni neki, de nem akartam feleslegesen bosszantani, vagy újabb haragot szítani az ősellenségek között. 
Öt perc múlva megjött a válasz üzi szerelmemtől. Azt írta sajnál, vigyázzak magamra és szeret. Rövid, de szívmelengető szavak voltak, bár a középső nem teljesíthető. Hogy vigyázzak magamra amikor a szőke sátánnal leszek összezárva?
Újabb öt perc elteltével véget ért az óra, csapatunk szétszéledt, mi meg lementünk Borishoz. Alighogy lemásztunk már jött is a takarító bácsika egy nagy felmosókocsival. Egy óriási, kocka alakú habzó vízzel megtöltött kád volt a speciális kocsi aljában, benne egy legalább fél méteres felmosófej nyélen. Boris kezében egy hagyományos felmosó volt, amit rögtön a kezembe nyomott. 
  - Mivel ketten vagytok, hamarabb végeztek! Jó munkát! Csak akkor mehettek haza, ha végeztek! 
Nagyot nyeltem, mert ott is hagyott minket ő is, meg a takarító is. 
  - Én ugyan nem nyúlok ehhez! Tiéd a pálya!
Tudhattam volna, hogy ő uraságának nem fekszik a felmosás, de nem várhassa el, hogy én megbírok majd az egésszel. A korlátnak támasztottam a normál felmosót és a nagyra böktem. Cselre volt szükségem, ha azt akartam, hogy segítsen. 
  - Jó, én vállalom a mosást, mert mihamarabb haza akarok menni, de ehhez férfierő is kell. Legalább annyit segíts, hogy tolod nekem a kocsit és kimosod ezt a monstrumot, amikor kell!
Láttam, hogy fontolgassa a választ, de mivel ő is csak pasiból volt, és elismertem, hogy szükségem van az erejére, tudtam, hogy bele megy. 
  - Jó, kezdjük! Nem akarok itt aludni! Még veled sem!
Alig tudtam elfojtani a mosolyomat. Győzött a női ész. 
Nekikezdtünk a melónak. Én tologattam a földön a nedves felmosót, ő tolta mellettem a kocsit és kicsavarta a vízben, mikor kellett. Nem tartott sokáig a néma tevékenykedés, Nath karba font kézzel állt mellettem míg én sikáltam a padlót, és újból kötözködni kezdett. 
  - És mit csinál éppen a kis szupersztár barátod, most, hogy itt ragadtál velem? 
Mérgesen fújtam egyet, és próbáltam a munkámra koncentrálni, de provokatív kérdése hallatán erősebben markoltam a felmosófát. 
  - Amit általában. Próbál a bandával. - válaszoltam higgadtan, és megfogadtam, hogy azért sem hoz ki a sodromból. 
  - És nem gáz, hogy ennyit zenél, és nincs ideje rád? Egy kapcsolatban pont az együtt töltött idő a legfontosabb, nem?
  - Te már csak tudod! - néztem rá gúnyosan, hisz ő aztán nem volt a kapcsolatok szakértője. - De hogy válaszoljak a kérdésedre: igen, sokat próbál, építi a jövőjét, amit én elfogadtam, és jól kezelem. Amikor tud kárpótol, főleg éjszakánként! - vágtam rá, és a végén megengedtem magamnak egy pimasz mosolyt. Tudtam, hogy fájó pont neki a mi szenvedélyűnk, hisz mellette ez hiányzott. 
  - Ugyan, már, édesem! Ne légy naiv! Szerinted hosszú távon elég lesz neki, hogy néha veled alszik? Még neked se elég - már most sem! - kivette a kezemből a mosót, belemártotta a vízbe, kicsavarta, majd visszaadta, de közben kihívóan méregetett. 
Dacosan előrébb sétáltam az újabb száraz részhez és folytattam a munkát, ő meg mellém tolta a kocsit. 
  - Megoldjuk, erős a szerelmünk. - válaszoltam, de tudtam, hogy feleslegesen tépem a szám, úgysem hisz nekem. 
  - Biztos ez? Ha megunnád a várakozást Castielre, nyugodtan gyere hozzám. Elszórakoztatlak szívesen. - kacsintott és flörtölgetve stírölt. 
Kiakadva álltam meg és néztem rá. Hogy lehet ilyen arcátlan? Most tényleg fűzi az agyam?
  - Arra várhatsz, kis pofám! - feleseltem zsigerből. - Nekem Castiel a mindenem, és sosem csalnám meg, sosem hagynám el, főleg nem miattad! 
  - Nem gondolod, hogy ezzel ő is tisztában van, és ki fogja használni? Gondold csak át, Vivi baba! Szemet hunytál amikor egyszerre kavart veled és Debbyvel, és a szőke ciklont is megbocsátottad neki! Mi ebből a tanulság? - költői kérdés volt, mert ő maga válaszolta meg, kegyetlen szavakkal. - Az, hogy bármit megtehet, mert te úgyis mindent megbocsátasz neki! Vedd észre, hogy az se jó, ha túlságosan oda vagy érte! Ne légy vak, aranyom! Én csak meg akarlak óvni a csalódástól! Ha valaki, akkor én majd tíz éve ismerem, kislány! Megszédíti a nőket, játszik mindenkivel, habzsolja az életet. Te most csak egy állandó ágyas vagy neki, akivel kényelmes az élete, de előbb-utóbb meg fog unni, és mehetsz a levesbe! Összetöri a szíved, akarva, vagy akaratlan, az már teljesen mindegy!
Nath szavai úgy hatottak rám, mintha gyomorszájon vágott volna. Görcsbe rándult a hasam, tüdőmbe nem jutott levegő. A szívemhez kaptam, mert úgy éreztem ki akar szakadni. Nem! Nem lehet ez a valóság, vagy a jövőm! Nem vagyok csak ágyas! Cast szerelme vagyok, élete párja, a lány, akivel már a jövőjét is eltervezte! Kizárt, hogy Nathanielnek igaza legyen... mert ha mégis, abba belehalok!
  - Te nem tudod mit beszélsz! - támadtam rá amikor kicsit összeszedtem magam. - Castiel kis milliószor bebizonyította már, hogy tényleg szeret!  Te csak meg akarod mérgezni a kapcsolatunkat, mert még mindig nem dolgoztad fel, hogy miatta dobtalak! Nem bírod elviselni, hogy boldogok vagyunk! 
  - Hidd csak ezt, ha neked így jó. - vont vállat közönyösen Nath és szúrós tekintettel nézett a szemembe. - Én szóltam! Ne lepődj meg, ha lecserél valami rajongó bigére! És tudod mit? Ha ez bekövetkezik, gyere hozzám elsírni a bánatod. Én majd megvigasztallak. 
  - Soha, mert ez nem fog bekövetkezni! - néztem vele farkasszemet. Dühösen a kezébe nyomtam a felmosót. - A tornaterem negyede maradt! Az a te részed! Fejezd be nélkülem! 
Minden méltóságomat összeszedve elsétáltam a helyszínről. Átöltöztem, de sírva sétáltam haza. Nathaniel kegyetlen szavai és borzalmas jövőképe felzaklattak és nem hagytak nyugodni. A jól induló napom katasztrófává vált. Kisírtam magam, aztán erőnek erejével kényszerítettem magam arra, hogy hagyjam abba a picsogást. Erős leszek, elfelejtem ezt a rémes délutánt és egy bunkó verbális bántalmazását. Nathaniel egy barom, sosem volt és nem is lesz igaza! Castiel szeret, és én is őt, bárki bármit mond! Nem hagyom, hogy tönkre tegyék a csodás kapcsolatunkat. 
Mire végeztem a leckével, már lenyugodtam. Hét körül írt Cast, hogy jön vacsorára és nálunk alszik. Boldogság töltött el, hogy legalább az éjszaka a miénk. Egy pillanatra átfutott az agyamon az ágyas szó, de aztán elhessegettem, mert több vagyok neki, ezt már annyiszor bizonyította!