Kutyás randi

Hétfő reggelre sajnos elmúltak a mézes hetek, vissza kellett térni a sulis hétköznapokba. Az ébresztőm őrjítő csipogására ébredtem, és miután nagy nehezen kikászálódtam imádott ágyamból, komótosan öltözködni kezdtem. A szekrényemből kivettem, ami először a kezembe akadt, egy piros bolyhos pulcsit, aminek V nyaka volt, és a kivágása eléggé mélyen dekoltált, de gondoltam, pont egy ilyen darab kell, hogy ne legyen olyan kegyetlenül vacak a hét kezdet. Magamra rángattam még egy csőszárú, combján koptatott farmert. A hajamat nem tudtam megregulázni, így csak a fejem tetejére gumiztam. Telitalpú fekete csizmába bújtam, aztán kisminkeltem magam. Elégedett voltam a végeredménnyel, így lemásztam a földszintre.
Alig vártam, hogy kávéhoz jussak, mert az agyam még takaréklángon működött.
A konyhába leérve láttam, hogy anya az asztalnál szürcsöl, Lucas iskolára készen gabonapelyhet lapátol, és a pultnak támaszkodva Castiel vár rám.

Szívem csücske a kis kék csésze pereme felett mosolygott rám, szeme ragyogott. Egyből éberebb lettem. Nem számítottam rá, hogy máris itt van. Dögös volt, mint mindig. Vörös sörénye lazán a vállára omlott, az elmaradhatatlan bőrdzseki nyitva volt rajta, alatta szürke pulcsit viselt, a megunhatatlan fekete nadrágjával, amin már a tőlem kapott új kulcstartós lánc lógott.
  - Helló! - rikkantottam, amikor beviharzottam a helyiségbe. Egyből Cast elé siettem és csókkal üdvözöltem. Az üdvözlő puszi kissé elfajult, szégyenkezés nélkül, forró csókba forrtunk össze a fél családom előtt.
  - Jó reggelt, banya! Mi is itt vagyunk ám! - halottam az öcsém beszólását a hátam mögül. - Ez nem reggelizéshez való! Ne akarjátok, hogy viszont lássam a Chocapic-ot!
Gonosz pillantást vetettem a kiskamaszra, aztán szerelmem mellől ellépve töltöttem magamnak egy jókora adag friss kávét. Eszemben sem volt távol maradni Castieltől, szorosan mellé álltam, úgy kezdtem el iszogatni.
  - Ma nem tudsz felbosszantani, Luc! - szóltam az öcsémnek lazán.
  - Kár. Gondolom a szerelem meghülyíti az embert, és közömbös lesz. - nyelvelt megint a kis tesóm.
  - Majd megtudod, ha annyi idős leszel, mint mi. - mosolygott rá Cast vidáman.
Egy darabig csendben kávéztunk, Castiel szeme rajtam volt, szinte éreztem. Féloldalról lestem rá, mosolyogni akartam, de borús tekintete meggátolt benne. Egyre morcosabban nézett rám.
  - Mi bajod? - kérdeztem csodálkozva, mert már annyira ismertem, hogy egy rezdüléséből tudtam, hogy nem tetszik neki valami.
  - Így fogsz jönni? - kérdezte. Szemét le sem vette a dekoltázsomról.
  - Van ellene kifogásod? - kérdeztem háborogva, mert az esetek kilencven százalékában nem szólt bele az öltözködésembe.
  - Nem jöhetsz így velem! - lázadt. - Mindjárt kiesik a cickód a felsőből! Nem akarom, hogy közszemlére tedd! - kiskutya szemekkel, rimánkodva nézett rám.
  - Én meg azt hittem, örömmel fogod mutogatni a dögös barátnőd. - húztam ki magam büszkén és nevetgélve.
  - Ott már van önbizalom! - hurrogott le Lucas.
Rá se hederítettünk. Néma szempárbajt vívtunk durcizó kedvesemmel.
  - Persze, hogy büszke vagyok rád, de ami az enyém, az az enyém, - itt rámarkolt a melleimre, aztán a derekamra csúszott mindkét keze. - Ne bámuljon már meg boldog-boldogtalan! Öltözz át, légyszi!
  - Nem. - makacskodtam.
Castiel vetett rám még egy haragos pillantást, aztán az előtér felé ment.
Azt hittem dühében itt hagy, le vagyok ejtve, de alig egy perc múlva visszajött. Hozott a fogasról egy piros-fehér mintás selyemsálat. Nagy gondosan a nyakamba kötötte úgy, hogy az eltakarja fedetlen bőröm. Mikor elkészült, vigyorogva nézett a szemembe.
  - Így ni!
  - Te komolyan becsomagoltál? - vágtam csípőre a kezem háborogva. Igazából nem is haragudtam rá, sőt imponált a birtoklási vágya, hogy csak magának akar.
  - Bizony! Vivienim, egész nap frusztrált lennék, ha mindenki a melleidet bámulná! Meg akarsz őrjíteni?
  - Igen, de másképp. - kacagtam fel, és pajkos pillantás kíséretében állon haraptam.

Cast megkönnyebbülten ölelt a mellkasához. A pillanatnyi harag elillant, úrra lett volna rajtunk a szenvedély, ha kettesben lettünk volna. Legalábbis a szeme csalafinta fényéből erre következtettem, és én se tiltakoztam volna, de tekintettel kellett lennünk rá, hogy anyám és a szédült öcsém is jelen van.
  - Meg kell zabálni titeket! - nevetett rajtunk anya. - Ha tavaly ilyenkor valaki azt mondja, így foglak látni titeket, nem hittem volna neki. De jó rátok nézni.
Anya mosolya őszinte volt, s csak még boldogabb voltam, hogy a családom is ennyire elfogad minket, és szeretik Castielt. Bár nem ismerték annyira, mint én, de kedvelték, és ez a fő.
  - Irány a buszhoz, mert lemaradunk! - jelentette ki Cast, amikor a mosogatóba tette üres poharát, majd a fenekemre csapott. - De ha leveszed ma a sálat, nagyobbat kapsz!
Rámordultam, mint egy kiskutya, de nem tiltakoztam.
  - Ez az! Öljétek egymást! - örvendezett Luc.
Nyelvet öltöttem rá, majd kifelé menet, amikor elköszöntünk anyutól, a mosogató széléről lekaptam a rongyot és a kis szeméthez vágtam. Sajnos Lucas résen volt, vigyorogva elkapta és grimaszolt.
Jó hangulatban, ölelkezve mentünk a buszhoz.
A suliba beérve vacogva mentünk a büféhez. Sorba álltunk egy-egy forró csokiért, hogy a gőzölgő ital felmelegítsen minket belülről. Az ujjaimnak is jót tett a meleg, ami a vékony műanyag pohárból áradt. Csatlakoztunk az asztalnál bandázó Kimhez, Evához, Alexyhoz, Lysanderhez és Ninához. Lezajlott a szokásos reggeli üdvözlési ceremónia.
Mivel még mindig fáztam, kissé Cast mögött álltam, átöleltem a derekát, csak akkor engedtem el, amikor inni akartam.
  - Rátok nézek és rosszul leszek! - vigyorgott Cast válla fölött nagyszájú barátnőm. - Süt rólatok, hogy kielégítő hétvégétek volt! Ez a ti ünnepetek volt, gondolom szexből nem volt hiány!
  - Dili! - szóltam rá, de aztán elnevettem magam. - Csodás volt a szombatunk. - kezemmel megrángattam a hajam, hogy feltűnjön a csapatnak új, dizájnos karkötőm. - Csodás reggeli, táncóra, hőlégballonos repülés, közös főzés, jakuzzi és még sorolhatnám. - soroltam álmodozva.
  - Kihagytad azt a részt, amikor megkötöztelek. - vigyorgott Cast. Hátra fordította a fejét, hogy a nyakamba csókoljon.
  - Szent Habakkuk! - kiáltott fel a piros dzsekis Alexy, és vihogva forgatta a szemét. - Szürke ötven árnyalatát játszottatok?

  - Azt még élveztem volna! - vágtam fancsali pofát. - De nem úgy volt. Romantikus kedvesem társasjáték gyanánt megkötözött, és csak akkor kaptam meg az ajándékom, ha kiszabadultam. - meséltem Cast hasát simogatva.
  - Ezek szerint még mindig csíped, ha megharcolnak érted a nők. - pillantott cinkosan haverjára a fehér garbós Lys.
  - Ne add már alá a lovat! És milyen nők? Egyről se halljak! Neki csak én vagyok. - incselkedtem a barátjával. Jó volt végre, hogy visszazökkentünk a régi kerékvágásba. Sokkal jobb volt, hogy megint marháskodunk, és nem forgolódnak seggel egymásra Kimmel.
  - Bizony, és te kiteszel hatot! - kacsintott vidáman Castiel.
  - Most szívatsz? Mert, ha ezt dicséretnek szántad, nem volt valami kedves.
  - Csak arra akartam kilyukadni, hogy ha mellettem vagy, jöhet száz másik, észre sem veszem őket! - helyesbített Cast, és oldalt fordult, hogy át tudjon karolni.
Még ki se élveztem a meleg ölelést, Lys már megint beszólt:
  - Hát... ha szexszel töltöttétek a hétvégét, gondolom Casti, nem is készültél a mai szakkörre, pedig a klasszikus rock neked fekvő téma.
  - Tévedsz, tesó. Vasárnap szakítottunk egy kis időt zenélésre. Míg Vivi tanult a kanapén Guns N' Roses és Nirvana számokkal örvendeztettem meg.
  - Igen! És irtó jól ment neki! - dicsekedtem örömmel.
  - Neked aztán mindegy, mit csinál, így is-úgy is el vagy ájulva tőle! - intett le Kim nevetve.
  - Nem is igaz!
  - Én úgy utálom ezt a témát. A régi rock tök gagyi. - szólalt meg irtózva Nina, aki Lys mellett ácsorgott fekete fűzős felsőben, és hosszú loknis szoknyában. Rózsaszín csíkos haja két copfba volt fonva. - Egy normális banda nem volt, és a ruhájuk is olyan szerencsétlen volt. Nem is értem, miért erőlteti ránk ezt Sasha.
 - Mert a kilencvenes években alap volt a rock, és igenis, igazi legendák léteztek abban az időben. - válaszolta meg Nina nyafogását Eva. Látszott rajta, hogy nem tetszik neki a másik csaj negatív hozzáállása. - Én bírom a Roxette- et, a Cranberries-t, vagy későbbről az Evanescence-t. Mindig szerettem, ha nők voltak a frontemberek.
  - Ízlés dolga, de nekem jobban bejön a mostani modern zene. - kötötte az ebet a karóhoz Nina.
Láttam Kimen, hogy simán megölné szemmel, és valószínűleg Lys is észrevehette, mert gyorsan megszólalt:
  -  Én hétvégén átmentem Bon Joviba, és nagyon élveztem. Jobban szeretem a rockot, mint a rapet, vagy disco zenét.

  - Én meg mindent, mert én már csak ilyen színes egyéniség vagyok. - vigyorgott a kék hajú mókamester. - De váltsunk izgisebb témára. - Alexy lilás szeme gonoszul rám villant. - Vivike, barátném, hányszor szex-szeltetek a hétvégén?
  - Erre én nem akarom meghallani a választ! - grimaszolt vihogva Kim.
  - Alexy, neked sürgősen fel kéne szedned valakit, mert gyanítom, azért turkálsz mások nemi életében, mert neked olyan nincsen. - válaszoltam tudálékos tréfálkozással, aztán sorolni kezdtem a pontos infót az ujjaimon számolva: - Egy: vacsora előtt a jakuzziban, kettő: az egész napos program után - de az mondjuk kitartott fél éjszaka, - három: vasárnap reggel hancúrozással indítottuk a napot, négy: le kellett dolgozni az ebédet, és öt: egy romantikus nóta után kellett a jutalom.
  - Hű! Most nagyot csalódtam ám! Nem csináltátok a hőlégballonon? - kérdezte Kim komoly képpel, de aztán kibuggyant belőle a csilingelő kacagás. Nevetése ragályos volt, utána mind jót röhögtünk.
  - Tudod, Kim, nem kettesben repültünk, volt egy kísérőnk. - világosította fel a kék pulcsis lányt Castiel kacsintva.
  - Ja, hogy csak ez volt az akadály... - kötekedett Alexy is. - De most komolyan... poénkodok itt a nemi életetekkel, de nem vagytok semmik! Szerintem, nem ismerek mást, aki két napból vagy tizenkét órát kufircolással tölt! Esküszöm, mint a nyulak! - borzongott meg Alexy drámai képpel, aztán csípőjét ringatva álló szexet imitált.
  - Mi tagadás, a kapcsolatunk alapja a jó szex. - válaszoltam közömbösen. Nem szégyelltem, hogy ilyen szenvedélyes az életünk, és meg sem sértődtem. Mi legalább ragaszkodunk egymáshoz, és ki tudjuk hozni a maximumot a másikból.
  - De gusztustalanok vagytok! - rázkódott meg irtózva Nina. - Úgy beszéltek a magánéletetekről, mintha csak a kajálásról lenne szó! Arra nem gondoltok, hogy ez nem mindenkit érdekel?
  - Nem, mert minket nagyon is érdekel! - nevetett Lysander, s cinkosan nézett ránk.
  - Hah! - Nina sértődötten fújtatott, aztán otthagyott minket.
  - O-ó! Jobb, ha utána megyek. Most a lelkébe gázoltunk. - nyögte Lys, és a libegő szoknyás kis csaj után sietett.
  - Ez már egy nebáncsvirág! - jegyezte meg kárörvendve Kim.
  - Jó az Lysandernek! - sziporkázott megint Alexy. - Majd beletörik a bicskája ebbe a prűd kis szűzikébe, de meg is érdemli!
Alexy Kim mellé somfordált, és a levegőben pacsiztak. Szívből örültem, hogy barátnőm nem búsul, hanem nevet, még akkor is, ha cinkostársával épp Lys és Nina kapcsolatát szapulták.
  - Úgy látom, ma ti vagytok a gonosz tesók! - pillantottam felvidulva a két bolondra.
  - Szívózni jóóó! - dalolászta kacarászva Alexy, de aztán megszólalt a csengő.
A nap további része szinte eseménytelenül telt el.
Nagy szünetben ebédeltünk, az állóasztalunk végében Patty és Armin enyelgett, és ezt szó szerint értsétek, mert minden falat után smaciztak. Kentin mellettem fogyasztotta sajtos-szalámis szendvicsét, de észrevettem, hogy akárhányszor Armin nyelve exe szájába kalandozott, annyiszor megrándult egy izom az arcán. Sajnáltam szegényt, elég lehetett neki nézni nagy szerelmét az új pasijával. Nem lettem volna a helyében. Bele se akartam gondolni, hogy viselném, ha Cast új csajra cserélne és végig kellene néznem, ahogy egy másik pipivel nyalakodik. Beleőrülnék, az biztos! Így nem is csodálkoztam, hogy csupa izom barátom, amint lenyelte az utolsó falatokat, csatlakozott Amberékhez, és feltűnően flörtölni kezdett Torival. Nem ítéltem el, csak meg akarja mutatni, hogy továbblépett. Bár a választása nem tetszett, a szőke kavarógép továbbra sem volt szimpi, de Kentinnek kell tudni, mit akar és kivel jó neki.
Utolsó óránk kosáredzés volt. Szerelmemnek zeneszakkör, így hosszasan búcsúzkodtunk a sportcsarnok előtt. Tudtuk, hogy délután nem tudunk találkozni, mert újabb versenyre készülnek, próbálni fognak.
A gyűlölt szakköröm viszonylag eseménytelenül telt. Mint mindig, a Nathaniel elleni csapatba kerültem. Csak legalább egyszer lett volna akkora mákom, hogy egy csapatba kerüljek a szőke sátánfajzattal, de ez az imám nem talált meghallgatásra. Talán, ha csapattársa lennék, nem pedig az ellenfele, kevesebbet szívózna velem. Egyszer, amikor kicseleztem, sikeresen elgáncsoltam, de megúsztam egy "nézzétek már a répafej tűzgolyónak képzeli magát" beszólással. Haragosan néztem rá, de nem kezdtem vitát, így ennyiben maradt a dolog.
Mire visszavedlettem utcai ruhámba, és a csarnok hátsó ajtaján keresztül kislattyogtam a kapuig, a legtöbb barátom már sehol sem volt. Ren viszont ott állt a vaskapu előtt és valószínűleg engem várt, mert felcsillant szürkéskék szeme.

A sötét hajú fiú, szürke viseltes kabátot viselt, világos farmerrel. Ami meglepett, az a halvány mosoly volt az arcán.
  - Ráérsz délután? - kérdezte egyből, köszönés nélkül.
  - Hm... vigyázni kell a tesódra? - kérdeztem, bár ma nem lett volna esedékes a babavigyázás.
  - Nem, ma apa szabadnapos, így ő lesz Sissy-vel. Arra gondoltam, velem tarthatnál a menhelyre. Persze, csak ha ráérsz.
Meglepett a meghívása, de ugyanakkor nagyon örültem neki. Egyrészt szerettem volna megnézni a sanyarú sorsú jószágokat, másrészt, szívesen lógtam Rennel, ahelyett, hogy otthon unatkozzak.
  - Ó, nagyon szívesen veled megyek. - egyeztem bele rögtön.
  - Klassz. Akkor, ha hazaértünk gyorsan kajálj meg, háromkor meg várlak a ház előtt.
  - Remek, már alig várom!
Hazáig nem nagyon beszélgettünk, de nem volt kínos a csend. A remete sráctól nem is vártam el, hogy végig csacsogja az utat.
Hamar hazaértünk, a családomból senki sem tartózkodott a házban, így egyből a konyhába mentem, melegítettem egy kis tegnapról maradt spagettit, aztán ittam egy kapucsínót.
Tíz perc múlva már Renék háza előtt ácsorogtam.
  - Gyors voltál! - mosolygott vidáman a fiú, amikor kilépett a kisajtón.
  - Nincs otthon senki, nem volt, aki feltartson. - magyaráztam.
  - Akkor kész vagy?
  - Naná! Menjünk gyorsan!
Visszasétáltunk a Diákpark felé. Útközben arról beszéltünk, mit csinál épp a húga és az apja. Nevetve hallgattam, hogy a kis tündérke nagymosást tart a papával, az összes babaruhát kézzel mossák a fürdőkádban. Sissy kihasználta, hogy az apja teljes figyelmét élvezheti.
Hamarosan egy olyan utcába tértünk, ahol még nemigen jártam. Hála az égnek nem volt hideg, így komótosan sétáltunk a menhely felé.
Az utca végén Ren egy lepukkant raktárépület-féleséghez vezetett. Izgatottan lépdeltem utána.
A tömör vasajtó felett ott virított egy fatáblán a "St. Clara Állatmenedék" felirat. Látszott, hogy szegényes körülmények között próbálják megsegíteni az állatokat.
Beléptünk egy szürke csempe padlós, kékes-szürke falú helyiségbe, ahol két oldalt a magas pulton állatketrecek sorakoztak. Vártam, hogy büdös lesz, de meglepetésemre csak tompán éreztem állateledel szagot. Ren előttem lépdelt, a helyiség végében lévő kasszás asztal felé igyekezett, ahol egy huszonöt év körüli, barna, hosszú hajú srác újságot olvasott. Gondolom, a munkatársa lehetett, mert kezet ráztak, aztán a délutáni teendőkről kezdtek beszélgetni.
Jócskán lemaradtam tőlük, a ketreceket és akváriumokat nézegettem sorra.
Az első ketrecben négy tarka és kórosan sovány kiscica nyávogott, utána következett két jól megtermett hörcsög. Ahogy léptem még egyet, a következő akváriumnál megijedtem, mert valami egzotikus gyíkféle lapult. A papagájok tarkák voltak és virgoncok, mellettük megint egy üveges vitrin jött, de ezúttal narancs és fehér színű aranyhalakkal. Ekkor már egész közel jártam Renékhez, de nem törődtem velük, mert a jobb oldali pulton felfedeztem egy édi fekete kiskutyust. A kis jószág alig volt tenyérnyinél nagyobb, egy piros rongyon kuporgott. Kis turcsi orra volt, nagyon sötétkék, majdnem fekete gomb szeme. Szívszaggatóan szomorú fejet vágott. Imádattal léptem hozzá, meg szerettem volna zabálni. Icipici lábai voltak, és árva gyerekhez képest nem volt sovány.
  - Látom, beleszerettél a mopsz bébinkbe. - lépett mellém derűsen Ren.

  - Ó, imádom! Hogy tudta valaki kidobni? - kérdeztem értetlenül, és a ketrec rácsába kapaszkodtam.
  - Az ő története elég szívbe markoló. Neve nincs a kisfiúnak. A mamája belepusztult a fialásba, így az idős néni nem tudta táplálni a három kölyköt, így behozta őket. A múlt héten egy család elvitte a két testvérét a gyerekeiknek. Azok ketten fejlettebbek voltak és életrevalóbbak. - magyarázta Ren szomorkásan. Közben kinyitotta a ketrecet, és a kezembe adta a fekete kis gyönyörűséget. - Ő itt maradt nekünk, és azóta még bánatosabb, mint eddig volt. Remélem, hamarosan gazdit kap, mert ha nem, félek, itt fog elpusztulni.
  - Jaj, egyem meg! - magamhoz öleltem a kis puhaságot, cuki fejét az arcomhoz simítottam. - Istenem, de tündéri! Annyira édes, akarom őt!
  - Jó választás, kisasszony. - lépett mellénk a pénztár mögül a barna hajú és szemű idősebb srác. - Illik hozzád a kis szőrgombóc!
  - Todd, ne beszéld már rá a kutyát! Vivi csak szétnézni jött, nem örökbe fogadni. - szólt a srácra Ren, de közben szeretettel megpaskolta a kicsi kutya fejét. - Olyan vagy, mint a húgom. A te szíved is ellágyul a négylábú szerencsétlenektől!
  - De nem lehet őt nem szeretni! - ölelgettem a mopszlit.
  - A kicsinek Ren a keresztapja. Ő táplálta a legtöbbet. Egyébként Todd vagyok. - nyújtott kezet a hosszú hajú srác. - Amúgy nem is tudtam a létezésedről, csajszi. Mindig szívatom Ren barátomat, hogy be kéne csajoznia, aztán meg ideállít egy vörös bombázóval. Most már értem, miért nem vesz észre más bigéket.
  - Vivi nem a barátnőm! - válaszolta elvörösödve Ren. Tök cuki volt, hogy ennyire zavarba jött. - Vagyis nem "úgy" a barátnőm, csak haverok vagyunk!
  - Ó, bocsánat, ezt nem tudhattam. - mosolygott elbűvölően az eladó srác. A haját hátra simította, s csak most fedeztem fel, hogy kismillió fülbevaló van belőve a fülébe, majdhogynem a teljes fülcimpáján. Vagány srác volt, meg kell hagyni, közvetlen stílusával pont ide való volt. - De ha Ren nem stoppolt még le, próbálkoznék nálad. - kacsintott Todd.
  - Vivi már foglalt, szállj le róla! - förmedt rá Ren morcosan.
  - Ó, nagy kár. De akkor kell a kutya, vagy sem?
Még mindig imádattal babusgattam a karomban tartott csöppséget. Persze, hogy kellett volna, de nem állíthatok csak úgy haza egy új családtaggal.
  - Szívem szerint hazavinném, de nem hiszem, hogy a családom örülne egy hirtelen örökbefogadásnak. - csüggedtem el, mert már teljesen beleestem a csöpp kutyába.
  - Pedig egy ilyen szépségnek jár egy cuki kisállat. - kacsintott Todd vidáman.
  - Ebben viszont egyet értünk. - bólintott rá Ren is, és pajkosan végig mért.
  - Fiúk! Ne udvaroljatok már az érdeklődőknek, szörnyűek vagytok! - a kassza mögötti fehér ajtón lépett ki egy nagyjából velem egykorú lány. Fekete haja vállig ért, az előre lógó tincsei hátra voltak fogva. Rengeteg színes csat tette egyedivé a frizuráját. Nagy kékesfekete szeme szigorúan villant a fiúkra. Piros póló, farmer mellény, farmer szoknya és fekete harisnya volt rajta.
  - Ezzel csak segítjük az üzletkötést, Laeti! - rikkantott harsányan Todd.
  - Úgy bizony. - bólogatott Ren. Közben meg közelebb lépett hozzám, mert a kis nevenincs jószág ficánkolni kezdett nálam. A srác szeretettel vakargatta a fejecskéjét, és közben elég közel került hozzám. A kis csajt figyelve észrevettem, hogy nem tetszik neki, hogy a fiúk így körbe udvarolnak. Kíváncsi lettem volna, hogy irigy, vagy féltékeny-e.

  - Na, tedd szépen vissza a kis fekete rémséget! - kérte Ren, de közben babusgató szeretettel visszarakta a ketrecbe a kis apróságot. - Laeti, a hátsó részt és az udvari karámokat is megmutatnám Viviennek, ha nem bánod. - fordult a másik lány felé Ren.
  - A barátnőd? - méregetett a csaj gyilkos pillantásokkal.
  - Csak haverok vagyunk, Vivinek van pasija. - magyarázta újra a fekete hajú srác.
  - Ó, értem. - mintha a lány szívéről mázsás kövek gördültek volna le, s én akkor kapcsoltam, hogy mintha a múltkor Ren említette volna, hogy a tulaj lánya oda van érte. És tényleg! Feltűnően bámulta Rent, engem szemmel megölt volna, vagyis nyíltan kimutatta, hogy bele van zúgva. Jól megnéztem a lánykát, és meg kellett állapítanom, hogy illene is zárkózott barátomhoz.
  - Míg Vivi nézelődik, kipucolom a teknősök kuckóját, mert én vagyok a soros, meg a kutyákat is rendbe teszem, mert tudom, hogy azok neked túl vadak. - mosolygott Laetire Ren.
  - Hálásan kösz!
  - Na, gyere, csajszi! - Ren megragadta a karom, majd a pénztár mögötti ajtón a hátsó helyiségbe vezetett. Ez a terem még rosszabb állapotban volt, mint az eladótér. Az ajtótól balra három raklapon zsákos száraz tápok, konzervek és mindenféle limlom volt felhalmozva. Itt már nagyobb ketrecekbe nagyobb és vadabb kutyák is voltak, az említett teknősök, macskák, kis kecske és még fehér egerek is.
Míg Ren dolgozott, sajnálkozva néztem a jószágokat, akik nem kellettek senkinek.
  - Tudod, hogy majdnem kinyírattál? - kérdeztem mosolyogva Rentől, aki nem messze tőlem épp egy kis hálóval halászta kifelé az ékszerteknősöket.
  - Allergiás vagy a kutyaszőrre? - ráncolta a homlokát.
  - Dehogy! A kis Laeti barátnőd szemmel vert. Meg tudna ölni, csak azért, mert jóban vagyunk. Süt róla a féltékenység.
  - Hát... bocs.
  - Nem kell bocsánatot kérned, nagyon jól szórakoztam rajta. - mosolyogtam, miközben a kanárit csodáltam az aranyozott kalitkában. - És amúgy is az érdekel, mit szólsz hozzá?
  - A csajhoz, vagy a rajongásához? - a fiú már a köveket rakosgatta egy műanyag ládába az akvárium aljából.
  - Is-is!
  - Nem is tudom... - biggyesztette le az ajkát Ren, s egész mókásan nézett ki. - Tudod, még ha tetszik is, nem biztos, hogy neki bejönne a fogyatékosságom. - szemével a karja felé intett, amin fel volt tűrve a bordó pulóver. A hegei engem nem taszítottak, nem gondoltam, hogy ettől nem teljes értékű ember, inkább sajnáltam borzalmas gyerekkora miatt.

  - De bolond vagy! - hurrogtam le. - Ha szeret, nem számít egy-két forradás, mert nem a külsőd, hanem a belsőd fogja meg. Szerintem, adnod kéne magatoknak egy esélyt, csak utána keseregni, ha nem jön össze a kapcsolat. Amíg nem próbálod, nem tudod mi lenne, ha...
  - De bölcs itt valaki! - húzta fel az orrát Ren. Beszéd közben is ügyesen dolgozott.
  - Nem vagyok az, csak ésszel élek. A szerelem szép, meg kell tapasztalni. Itt lenne az ideje, hogy te is boldog legyél.
  - Jó, majd gondolkodom rajta.
  - Nagyon helyes. - mosolyogtam biztatóan. - Csak ne sokáig, mert elszalasztod a lehetőséget.
  - Rendben, főnök! - csúfolt ki a srác.
Hamarosan átvettem tőle az akváriumpucolást, hogy gyorsabban haladjon. Miközben kitakarította a kóbor kutyák ketreceit, fél szemmel mindig engem figyelt és adta az utasításokat. Miután végeztünk, kivitt még a kinti kis istállóhoz is, ahol három póni, két ló és egy nagyobbacska tarka kecske is lakott.
Vizet vittem a jószágoknak, Ren pedig ürüléket lapátolt és új szalmát rakott alájuk. Ketten gyorsan végeztünk, de már így is elmúlt öt óra.
Nevetgélve mentünk vissza az eladótérbe, ahol már csak Laeti játszott a telefonján a kasszánál ücsörögve.
  - Végeztünk. - jelentette be Ren nagy sóhaj kíséretében a lánynak.
  - Ez igen! Ma hamar ment, vagy a barátnődet is munkára fogtad?
  - Én ugyan nem, magától akart dolgozni.
  - Ó, akkor köszönjük. - a mai nap folyamán ez volt az első mosolya Laetinek felém. - És nem gondoltad meg? Nem kell a kis mopsz?
  - Elvinném én szívesen, de pénzem sincs, meg anyáméknak is meg kéne engedni.
  - Az állatok ingyen elvihetők. Csak azért van a kassza, mert eledeleket, játékokat és mindenféle jószágnak való holmit árulunk. - magyarázta a csaj, amíg a kis ketrechez sétáltam, hogy gyönyörködjek egy kicsit a kis szőrpamacsban. A szívem szakadt meg érte.
  - Annyira nem akarom itt hagyni. - nyafogtam Rennek.
  - Fotózd le, mutasd meg otthon, hátha megengedik, hogy befogadjátok.
  - Hé, ez remek ötlet! - már elő is kaptam a mobilom, és csináltam egy képsorozatot a kis kedvencemről. - Először Lucasnak mutatom meg, aztán ha ő is belebolondul, anyám már engedni fog kettőnk hisztijének.
  - Még ma jöjjünk vissza érte, ha anyukád rábólint. - javasolta Ren.
  - Szupi lenne! - feleltem izgatottan. Imádtam a kutyust, már nem akartam elválni tőle. - Meddig vagytok nyitva? - kérdeztem Laetitől.
  - Hatig, de ha késtek kicsit, megvárlak titeket. Egy új gazdiért bármit. - mosolygott megint a lány, s nekem egyre szimpibb lett.
  - Akkor nyomás!
 - Hívj fel, Ren, ha kell a kutyus, összekészítek neki némi eledelt, etetőt, itatót meg a kedvenc gumicsontját, ha viszitek. - ajánlotta egyből Laeti.
  - Hű, az nagyszerű lesz!
Így történt, hogy öt perc múlva már hazafelé trappoltunk.
Otthon aztán elkábítottam az öcsém a kutyával, aztán megfűztük anyát. Olyan szerencsénk volt, hogy Tony-t épp hazahozta Kevin, amikor indultunk új szerelmemért, és a bátyó azonnal felajánlotta, hogy elvisznek. Ren felcsörgette kis főnökét, mi meg boldogan mentünk az új családtagért. Kevin még azt is megígérte, hogy a műhelyben eszkábálnak neki egy szép kis ólat, hogy ne papírdobozba lakjon szegény kis drágám.
A kocsi csomagtartójába pakoltuk a mopsz lomjait, még a rongyát is, mert féltünk, hogy anélkül nem fog aludni az új helyen. Kevin és a tesóm ült elől, mi Rennel hátul, a kis vakarcs meg az ölömben reszketett. Imádkoztam, hogy ne pisiljen le az alig tizenöt perces úton.

  - Tudod már, hogy mi lesz a neve? - kérdezte Ren, aki a kutyus fejét simogatta.
  - Ó, még nem, de valami nagyon hozzá illő név kéne.
  - Szerencsés kis flótás, mert rögtön beleszerettél. - mosolygott az orra alatt Ren. - Szerencse... Mit szólnál a Lucky-hoz?
  - Lucky? Ez nagyon jó! Szerintem, Lucas is oda lesz érte! - ujjongtam. Jobb nevet ki sem találhattunk volna, hisz tényleg igazi szerencse volt, hogy ma Rennel tartottam, és jót tehettem egy ártatlan kis jószággal. Tudtam, hogy nálunk jó helyen lesz a kis kölyökkutya, mert imádni fogom, Lucas megtanul gondoskodni róla, anya majd túleteti, Tony meg zsörtölődni fog, ha láb alá kerül, de jobb családot nem is kaphatott volna a kis Lucky.
Késő estig kutyáztunk, Ren hamar elbúcsúzott, de mi még a tesómékkal és anyával sokáig körbe ugráltuk az új jövevényt. Csak este tizenegy körül vettem észre, hogy üzenetem volt hét körül Castieltől, amiben beharangozta, hogy a próba fárasztó volt, és szeret. Gyorsan írtam neki, jó éjszakát kívántam, nagybetűkkel kiemeltem, hogy imádom, aztán mély álomba zuhantam.
Ez egy boldog nap volt!