- Kelj fel, Cast! Elkésünk a suliból.
Fóliacsörgés, nyöszörgés, aztán halk szitkozódás volt a válasz.
- Az istenit, Vivieni, figyelj már hová nyúlsz!
- Ó, bocs, elfelejtettem, hogy cukorból vagy. - elhessegettem a karját, hogy kibújjak alóla, és felültem. Csapzott hajam hátrasimítottam, aztán az ágy végére csusszantam. A vállam fölött néztem vissza rá. - Röhej, hogy hozzád sem érhetek, mert fáj és cincogsz, mint egy kislány.
Castiel kómásan, szerencsétlenkedve ült fel mellettem, szürke szeme haragosan villant rám.
- Az a röhej, hogy semmi együttérzés nincs benned! Sajnálnod kéne és babusgatni. Mi a picsa van veled ma reggel? - kérdezte sértődötten.
- Nem volt muszáj kilyuggatni és varratni magad, ne várj sajnálatot. - közöltem foghegyről és a szekrényemhez sétáltam, hogy ruhát keressek magamra.
Szegény nem tehetett róla, hogy bal lábbal keltem, ahogy arról sem, hogy egész éjszaka Rent és Laetit láttam álmomban kacarászva, ölelkezve és csókolózva. A gondolat bosszantott akkor is, és most is. Ráadásul kimerült voltam, mintha semmit sem aludtam volna.
- Süt belőled a kedvesség ma reggel, drágám! - gúnyolt ki Cast, miközben azt figyelte, hogy letolom magamról a pizsamát és magamra ráncigálom a tiszta fehérneműt és egy fehér garbót.
Hirtelen elszégyelltem magam. Nem kéne ridegnek lennem vele, hisz tényleg szenved - még ha önként vállalta csak azért, hogy menőbb legyen, és valljuk be a tetkója minket szimbolizál, és ez szívmelengető - és arról sem tehet, hogy Ren és a csajozása kiverte nálam a biztosítékot.
Békülékenyen visszamentem elé, és úgy ahogy voltam, pulcsiban és kék bugyiban megálltam előtte, majd az ölébe másztam és a derekára fontam a lábam. Sajnálkozva néztem rá és megérintettem az arcát.
- Ne haragudj, szívem! Rossz kedvvel keltem. Biztos neked is volt már olyan napod, amikor nincs kedved semmihez. - közben átöleltem a nyakát bal kezemmel, hogy le ne boruljunk, de vigyázva, hogy ne érjek lefedett karjához. - Megbocsátasz?
Castiel arca felderült, szürke szeme boldogságtól csillogott. Elképesztő, hogy már ennyivel is jobb kedvre tudtam deríteni. Jó neki, az én hangulatom még mindig a béka feneke alatt volt.
- Meg-meg. - bólogatott hevesen, s vörös haja a szemébe röppent, s én automatikusan félresöpörtem. - Ha nem lenne ez a fránya karika, jutalmul most össze-vissza csókolnálak.
De mivel volt, beértem annyival, hogy bal szája sarkára nyomtam egy puszit, beleharaptam ép vállába, aztán lepattantam róla, a szekrényhez mentem, hogy folytassam az öltözködést.
- Dobsz nekem is valami tisztát? - kérdezte Cast, mikor felállt.
Átnéztem a szekrényem tartalmát. Bizony, a négy polcból a másodikon már volt egy jókora kupac az ő ruháiból. Már külön ruhatára volt nálam, ahogy zoknijai és gatyái is lapultak a fiókomban. Sőt, a fürdőben is volt már parfümje, hajzseléje és saját tusfürdője. Az életem része volt, és most ez valahogy kicsit meg is rémített. Mi lesz, ha szétmegyünk? Elégetem a cuccait? Nem tudom honnan jött ez a sugallat, de pánikba estem tőle. Hogy ne vegye észre zaklatott lelkiállapotomat, hátat fordítottam neki, áttúrtam a ruháit. Kihúztam egy fekete farmert és egy szürke, vékony anyagú hosszú ujjú pólót, amin elől BVB csillag díszelgett. Mindketten öltözködtünk, amíg ő zoknit és bokszert keresett, a fürdőbe mentem megcsinálni a hajam és sminkelni.
A hajam felfogtam a fejem tetejére, a hosszú lófarkat pedig befontam. Épp a szemem húztam ki, fekete szemceruzával, amikor beviharzott Cast immár felöltözve, de fél karjával kibújva a pólóból.
Folpack és ragasztószalag volta kezében, én meg úgy megijedtem, hogy a szemem sarkában túlhúztam a ceruzát.
- Az istenedet! - förmedtem rá dühösen. - Majdnem kinyomtam a szemem, mert úgy jössz-mész, mint egy buldózer!
- Bocsi, de kell a segítséged! Fóliázd át a vállam!
- Várd ki a sorod! Még nem vagyok kész! - és még csak azért is elkezdtem testápolós vattapamaccsal ledörzsölni a félresikerült csíkot a szememnél.
Castiel türelmetlenül várakozott, végig mellettem szobrozott, és fél kézzel dobolt a mosdókagylón. Amikor végeztem, reménytelenül felsóhajtott, majd szó nélkül kezembe nyomta a fóliát. Gyorsan lekente a szalonban kapott krémmel, aztán körbe fóliáztam, végül pedig a ragasztószalaggal a vállára erősítettem, hogy le ne csússzon róla napközben.
- Miattad fogunk elkésni. - zsörtölődtem később és otthagytam, hogy legyen még időm meginni egy kávét. Tudtam, hogy még vagy tíz percet fog a fürdőben tölteni a hajával és a kölnijével.
Elmenekültem mellőle, mert nem bírtam a szemébe nézni. Egy szó, mint száz, lelkiismeret-furdalásom volt. Nem tudtam előadni az epekedő szerelmest, amikor belül az fájt, hogy Ren becsajozott. Félreértés ne essék, imádom Castielt. Az életem nem lenne teljes nélküle, mégis valami Renhez is köt, és ez a valami nyugtalanító, félelmetes és elviselhetetlen.
A konyhában nem volt senki, így elmerülve a gondolataimban leültem asztal mellé elkortyolni a kávém. Utáltam magam, amiért gonosz voltam Castielhez, de jelen állapotomban kétségbeesett és duzzogó voltam. Jobb lenne elkerülni, de akkor kérdéseket tenne fel, és képtelen lennék úgy megmagyarázni a bennem dúló viharokat, hogy abból ne legyen veszekedés. Ha csak szóba kerülne köztünk Ren Willford és az, hogy érzek iránta valamit, Cast kiakadna, dühöngene és leordítaná a fejem, és talán joggal. Szóval össze kéne szednem magam és elfelejteni ezt a butaságot, de úgy éreztem, ez most nem fog menni. Szeretem Castielt, igazán szeretem, ebben nem kételkedem, de mivel egy önző dög vagyok, azt akarom, hogy Rennek is én legyek az egyetlen lány az életében. Megvesztem, diliházban a helyem!
- Remélem, a kávé helyre hozott, morcos kisasszony! - hallottam meg a hátam mögött Castiel hangját. Mögém sétált, mellkasát a hátamnak nyomta, és suta csókot nyomott az arcomra.
- Épp arra gondoltam, mennyire utálom magam, amiért ilyen hisztis picsa vagyok. - néztem oldalra, hogy a szemébe tudjak nézni bűnbánóan.
Igaza volt, de most a szavaitól könnyek szöktek a szemembe. Ha tudná, hogy más is jár a fejembe, tuti megutálna! A két kezére tettem az enyémeket. Szükségem volt rá, jobban, mint bármikor máskor, hogy kiverje a fejemből Rent és a csacska gondolataimat, és sikítani tudtam volna, hogy a hülye szájkarikája miatt nem csókolhat meg. Ebbe bele fogok őrülni!
- Ó, Castiel... - néztem rá bánatosan, mert jelen pillanatban nem érdemeltem meg a jóindulatát.
Jutalmul óvatos, de izgató csókokat kaptam a nyakamra, mert közel hajolt hozzám.
- Na, ne már, hogy enyelgéssel kezditek a napot! - viharzott be a konyhába a bátyám. Már fel volt öltözve, piros garbó volt rajta sötét farmerrel, de a haja még vizes volt. Bizonyára letusolt kávéfőzés után. - Kávé és szex, tudtok élni!
- Ugye! - emelkedett fel Castiel vigyorogva. Kikapta a kezemből a poharat és kiitta a kávém felét. Közben a fémkarika koccant a pohár peremével. Le akartam szidni, hogy töltsön magának, de Tony közbeszólt, mert felfedezte az új testékszereket.
- Mi történt veled, tesó? Mióta vagy kilyuggatva?
- Tegnap óta. A fülem le akar szakadni, a szám meg kissé fel van dagadva, de megéri, mert ez már az új Castiel image-em része. - büszkélkedett a vörös srác, és hátra túrta a haját, hogy jól láthatók legyenek a kis pontok és a borsónyi fül tágítója. - Megvan az első tetkóm is, de azt csak akkor csekkolhatod, ha már lekerült a fólia.
- Az igen! Belecsaptál a lecsóba. - ismerte el szörnyülködve Antony. - Akkor már értem, miért ilyen morci a húgom. Semmi csók, fülrágás és simogatás. Gáz!
Kedvem lett volna a tesóm fejéhez vágni valamit, amiért rajtam köszörüli a nyelvét, de sajnos semmi sem volt a kezem ügyében. Jobb híján, csak gyilkos pillantást vetettem rá.
- Tervbe van egy intim piercing, pont tegnap hálálkodott, hogy azt későbbre halasztottam. Képzeld már el mekkora trauma lenne a szexuális életünknek még az is. - poénkodott Castiel, én meg bosszúsan az oldalába böktem a könyököm.
- Észnél vagy? Hogy fájhat már az! - borzongott meg Tony.
- Tuti, de az extra élvezetért mindent. - vigyorgott megint Cast.
- Jézusom! Kora reggel nem kéne ilyesmiről tárgyalni! - pattantam fel és a mosogatóba tettem a kiürült poharat. - Menjünk, mert elkésünk a suliból! Szerintem, nem tartozik a bátyámra a magánéletünk!
- Jó, hogy rájöttél! - heccelt Tony. - Ez jusson eszedbe akkor is, amikor a szomszéd szobában akcióztok! Tudjátok, milyen véknyak a falak?
Elpirultam, aztán dühbe gurultam. Létezik, hogy Antony áthallja, amikor eluralkodnak rajtunk a vágyak? Ha igen, az rohadt ciki! Ezentúl zenét fogok bömböltetni a szobámba, amikor Castiel nálam alszik! Nem tudtam, higgyek-e neki, remélem csak kamuzik, de nem mertem firtatni a témát.
- Most úgy csinálsz, mintha te szerzetes lennél! - legyintett Cast nemtörődöm stílusával.
Sikerült lerázni a nagyszájú tesómat, mert tíz percünk maradt, hogy elérjük a buszt.
Hallgatagon baktattunk egymás mellett a buszmegállóig. Még mindig hideg volt, de hát ez nem szokatlan február végén. Viszont a zimankós idő nem segített a hangulatomon.
A buszon is csendesen bóbiskoltunk egymás mellett.
Már alig vártam, hogy beérjünk a suliba. Csajos nyafogásra vágytam, a barátnőim ügyes-bajos dolgait akartam hallgatni, hogy eltereljék a figyelmem a saját képtelen gondolataimról.
Kézen fogva tettük meg az utat az iskolaépületig, de egyikünk se szólt a másikhoz, és kezdett nyomasztani ez a szótlanság. Fogalmam sem volt róla, hogy oldhatnám fel a fagyos hangulatot, ma nem voltam romantikus, vagy vidám formában.
Az aula ajtajánál Cast előre engedett. Egyből a nyakam kezdtem nyújtogatni, hogy a színes kabátos forgatagban hamarabb megleljem a barátaimat. Ki is szúrtam, hogy Kim és Viola a büféasztalnál kávézik. Egyenesen feléjük vettem az irányt, és már majdnem odaértem, amikor Castiel a hátamra tette a kezét, jött utánam. Csodálkozva megtorpantam és felé fordultam. Máskor rend szerint itt elválnak útjaink és ő kimegy az udvarra bagózni a fiúkkal, én meg csacsogok a csajokkal, de most velem akart jönni.
- Miért nem mész ki eldicsekedni a fiúknak az új ékszereiddel? - kérdeztem kicsit nyersen.
Láttam Castiel arcán a döbbenetet. Szürke szeme hideg lett, mint a jég, innen tudtam, hogy sikerült megbántanom.
- Baszki, Vivi!
Dühös, és az nem kifejezés. A szeme, a csúnya szó és a megszólítás is erről árulkodott. Csak akkor voltam neki "Vivi" ha haragudott.
- A kutyáddal sem beszélsz úgy, mint ma velem! - folytatta a háborgást Cast.
- Mert ő még új... - poénkodtam, de aztán az arcomra fagyott a mosoly, mert a haragon kívül felfedeztem Castiel szemében a fájdalmat is. Rögtön elfogott a bűntudat, mert nem kéne ilyen kegyetlennek lennem vele, csak azért, mert rossz kedvem van.
- Jaj, Castiel, úgy sajnálom. - a nyomaték kedvéért elé léptem és a mellkasára tettem a két kezem. Könyörögve néztem a szemébe. - Ne haragudj! Nem tehetsz róla, hogy bal lábbal keltem, és idegsokkos vagyok a sok tanulás, dolgozatok és félévi feleletek miatt. Gonosz dolog volt rajtad levezetnem a feszültséget.
Imádkoztam magamban, hogy bocsásson meg, de ebben a pillanatban úgy éreztem, meg sem érdemlem a jóindulatát. Ma egy HP /ha esetleg valaki nem tudja: HP jelentése hisztis picsa/ vagyok, megérdemelném, hogy belém rúgjon.
Castiel a fejét csóválta, egyértelműen sütött a pillantásából a csalódottság, de azért fél karral átölelte a nyakam és a homlokomhoz nyomta a száját. Közelebb vont magához, és a tenyerem alatt éreztem, hogy zaklatottan dobog a szíve. Nem akartam bántani, nem akartam, hogy megutáljon, s ettől csak még rosszabbul éreztem magam.
A fejemben csak egy kérdés zakatolt: mi lesz így velünk?
Szerencsére a szívére hallgatott, nem az eszére, hatalmas sóhaj után a fülembe suttogott:
- Mázlid, hogy szeretlek, te hárpia!
Kaptam már szebb bókokat is, ma mégis ez volt a legjobb mondat, amit hallani akartam.
Szinte nyöszörögve csúsztattam a kezem a nyakához, majd belemarkoltam a hajába.
- Bocsáss meg, Castiel! Tényleg mindennél és mindenkinél jobban szeretlek, csak ma nem vagyok önmagam.
- Nem kell százszor bocsánatot kérned, Vivieni. - beszéd közben hideg ujjai az arcom simogatták. -Bocsánatkérés elfogadva, de ne hidd, hogy el is lesz felejtve. Mindketten tudjuk, mit érzünk a másik iránt. Kijelenthetem, hogy tényleg nem tudunk egymás nélkül élni, de ha minden hétköznapi hülyeségen hajba kapunk, el kell gondolkoznunk, hogy valami már nincs rendben. - ellépett tőlem, fokozatos lassúsággal elengedte a kezem, aztán még mindig rám nézve, háttal lépkedve, szép lassan elaraszolt. Csak néztem, és esküszöm, mintha láttam volna, hogy falat húz maga köré. Tekintete rideg, fájdalmas, majd közömbös lett. Kialudt a tűz a szürke gránit szeméből, és megőrjített, hogy ez csakis az én hibám. Szerettem volna utána rohanni, hogy mindent jóvá tegyek, de tudtam, hogy ezzel csak rontanék a helyzeten. Időt kell adnom magunknak, hogy feldolgozzuk ezt a reggeli feszültséget. Bíztam benne, hogy később ki tudom engesztelni. Csak ebbe tudtam kapaszkodni.
Kétségbeesetten néztem utána, aztán fogtam magam és odasétáltam Kimékhez.
- Sziasztok! - köszöntem a lányokra egykedvűen.
- Szia! - intett vidáman a szürke kötött, hosszú pulcsis és farmeres Viola.
- Mi a fasz volt ez? - intett arrafelé, ahol az előbb hajba kaptam Castiellel macskaszemű barátnőm.
- Neked is jó reggelt, Kim! - fanyalogtam. - Látom, visszatértél régi önmagadhoz. Egyből a lényegre térsz és csúnyán beszélsz!
- Ne rizsázzál! Azt meséld el, mit láttunk az előbb!
- Na, nekem nem kell a dráma! Megjött Dimitry! Vettem neki kávát! - ezzel a lila hajú lány két pohárral a kezében el is suhant, mert belépett az aulába a rajztanára.
Ketten maradtunk Kimmel, amit nem is bántam, de még így sem akaródzott kiönteni a szívem. Nem akartam, hogy más is tudja, miféle viharok dúlnak bennem.
- Csak egy kis feszkó. - legyintettem közönyösen, bár elég nehéz volt színlelni. - Rosszul keltem és reggel óta mennek a szóváltások.
- Na, de miért? - láttam fekete, rövid dzsekis barátnőmön, hogy tényleg érdekli a dolog, nem csak pletykára éhes.
- Nem tudom, csak ma minden bajom van. Van úgy, hogy rossz passzban van az ember.
Gáz, de még a legjobb barátomnak se mertem bevallani, hogy az csípi a csőröm, hogy Ren becsajozott. Féltem, hogy elítélne, túlgondolná, vagy kinevetne. Jobb, ha ez örök titok marad.
- Ó, még a végén annyi lesz a nagy lamúrnak. - húzta fel az orrát Kim. - Még sosem láttalak titeket ilyen feszültnek és reménytelennek.
- Pedig szoktunk veszekedni, sőt, ettől még jobban is. - érveltem, s fejemben lejátszódott jó néhány ilyen szituáció.
- Én elhiszem, csak fura volt látni. Mire számítsak én, ha már a tökéletes álompár is vitázik?
- Nemsokára te is megtalálod a számodra megfelelő pasit, majd meglátod! - biztattam mosolyogva. Ebben legalább nem kételkedtem.
- És neked, Castiel az?
- Hali, csajok! Mi a téma? - bújt közénk Kentin vidáman. A srác terepszínű prémes kapucnis pulcsiban és zöld nadrágban ugrott közénk, oldalán fekete félvállú táskával. Átkarolta a vállam és megszorongatott.
- Szia! Épp a lelki társak és nagy Ők. - közölte Kim, miután pacsizott a sráccal.
- Aucs! Az uncsi. - grimaszolt a barna hajú, zöld szemű fiú.
- Dehogyis! - tiltakozott Kim. - A szerelem szép, a szerelem jó, a szerelem boldogító. Nézd csak! - dalolászó kijelentése után az ujjával jobbra mutatott vigyorogva.
Kentinnel mindketten arra kaptuk a fejünk.
A büfétől nem messze a sarokban Patty és Armin kacarászott. Meghitten ölelkeztek, szinte nem is érzékelték a külvilágot, csak ölelték egymás derekát, szemben állva a másikkal és szerelmesen sustorogtak.
Kentin durcás képet vágott, én meg a könyökömmel oldalba nyomtam a kis szenyót.
- Kim, ez még tőled is szemét húzás volt!
- Szokjatok hozzá! - vigyorgott Kim.
Kentin arca kisimult, a fájdalom eltűnt a szeméből és közönyösen vállat vont.
- Engem már nem érdekel Patty meg ez a fajankó. Van új barátnőm.
- Komolyan? - hitetlenkedtünk Kimmel szinte egyszerre.
- Úgy bizony! Torival járok, és itt is van! Pá, kis boszorkák! - Ken hosszú léptekkel átszelte az aulát és az érkező Amberékhez sietett. Látványosan lekapta a rövid hajú szöszit.
- Jesszus! - adott hangot a nem tetszésének Kim.
- Egyet értek. Annyira nem illik ez a plazacica a cuki Kenhez. - zsörtölődtem én is.
- Bár mondjuk, megértem, hogy azt akarja mutatni az exének, túl van rajta és talált mást. - sóhajtott mélabúsan Kim.
- Én nem! Te sem vetetted magad az első jött-ment karjába, csak azért, hogy Lys azt lássa, hogy tovább léptél. - húztam el a szám.
Kim szeme felcsillant, aztán sátáni mosoly terült szét az arcán.
- Még nem.
Nevetésbe törtünk ki, mert ez annyira a régi Kim volt.
De a jókedvem rögtön odalett, amikor felfedeztem, hogy a bal sarokban Ren ezerrel chatel, vagy SMS-ezik, mégpedig fülig érő szájjal. Istenem, biztos Laetivel pötyög! A féltékenység és az utálat vegyesen kavargott bennem, s megint rosszul lettem magamtól. Nem akartam rá és kezdődő kapcsolatára gondolni, ezért amikor benyomultunk a matek terembe, inkább azon agyaltam, hogy tudnám kiengesztelni sértődött páromat. Több megoldás is eszembe jutott, így máris jobb kedvre derültem. A saját módszereit fogom bevetni ellene. Az, hogy megint Castiel körül forogtak a gondolataim végtelenül megnyugtatott. A helyére zökkent az eszem és a szívem.
Matekon kitéptem a füzetemből egy kockás lapot és teleírtam egyetlen szóval: "Szeretlek".
Aztán összehajtogattam a papírt, ráírtam, hogy "Castielnek" majd kézről-kézre adogatva eljuttattam hozzá az üzenetet. Ez már az óra vége felé volt, mert sokáig tartott tele körmölni a papírt.
Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy a pasim elolvassa az üzenetet. Amikor hátra lestem a vállam fölött, csak azt láttam, hogy talányosan mosolyog az orra alatt. Alig jött vissza a papír, egyből széthajtottam. A belső oldalára csak két betű volt firkantva: "Jó"!
Majd eldobtam az agyam, hogy kiszúrta a szemem ennyivel. Ez tökre olyan semleges válasz volt, mint amikor tavaly a megbocsátasz kérdésére talánnal feleltem. Tudtam, hogy itt nem szabad feladnom, tovább kell folytatnom a békítő akciómat.
Szünetben Castiel és Lys a büféasztalnál sajtos szendvicseket majszoltak, én meg beálltam a sorba csokit venni. Nem volt könnyű előre nyomulnom a diákseregben, de csak megvettem egy Mars szeletet. Miután megszereztem, ünnepélyes arccal Castiel elé libbentem és a kezébe nyomtam a csokit.
- Ez a tiéd. Ne mondd, hogy nem teszek meg mindent a béke érdekében. - hadartam a mondókámat idegesen.
Láttam szerelmemen, hogy tetszik az igyekezetem, de a szemében ravasz fény gyúlt.
- Jó-jó, de jobban szeretem a Snickers-t.
Csalódott képet vágtam, de magamban jól szórakoztam, mert anno én is ezt játszottam vele. Reménytelenül kikaptam a kezéből a csokit és Lysnek dobtam.
- Te szereted az ilyet?
- Naná, mindenevő vagyok! - kacagott Lysander.
Hihetetlen volt, hogy a jó barát ugyanúgy válaszolt, mint régen. De nem nosztalgiáztam sokáig, észrevettem a büfésorban egy rést két lány között és odavetettem magam. Kikértem az újabb csokit, aztán kifulladva visszamentem a fiúkhoz.
- Azt még nem tudom, de nagyon élvezem. - vigyorgott elégedetten a vörös ördög.
Grimaszolva támaszkodtam mellette az asztalra. Megőrjít a pasi, minden értelemben...
Persze, mikor kibontotta a csokoládét, eszembe jutott, hogy tavaly év elején volt pofája felét megenni tőlem, így azt a jelenetet is eljátszottuk, csak most én kunyeráltam el tőle a csoki felét. Közösen fogyasztottuk, néha a szám elé nyomta a mogyorós-karamellás szeletet, még le is csókolta az arcomról a karamellt néha, de tudtam, hogy ettől még nem bocsátott meg. De nem baj, következő szünetre már megvolt az újabb tervem, amitől garantáltan elolvad.
Kim mellett ücsörögve szenvedtem végig a következő biológia órát. A pad alatt letöltöttem azt a számot, amit el akarok énekelni Castielnek. Tudom, hogy béna a hangom, és nem leszek olyan sikeres, mint ő, de vállalom a kockázatot, mert bíztam benne, hogy értékelni fogja az igyekezetemet. Ez volt az utolsó reményem, olyan nincs, hogy ne sikerüljön levenni a lábáról.
Kicsengetés előtt odatekertem a zenémet a refrénhez, aztán iszkoltam is a fiúk után, mert Cast a srácokkal az udvar felé ment. Az aula ajtajában értem utol, elkaptam a karját és visszarántottam. Csodálkozva nézett rám, de én csak megöleltem, a nyaka köré fontam a karom, háta mögött tartottam a telefont, majd a szemébe néztem.
- Castiel...
- Igen? - nézett rám meglepetten.
Elindítottam a zenét, és torkomban dobogó szívvel elkezdtem énekelni az énekessel.
- "Szeretném újra élni százszor, tartson örökké a láng.
Együtt újra élni százszor, minden őrült pillanatát.
Mert veled egy perc, égig emel, hová nem kísér el más
Ez az álmon túli álom, talán ez a mennyország! "
A zene tovább pörgött, de rekedt és fals hangom elcsuklott. Homlokom az övéhez döntöttem.
- Szeretlek, Castiel, és belepusztulok, ha elveszítelek! - fakadtam ki szenvedélyesen.
Végre éreztem, hogy benne is feloldódik a görcs, szorosabban ölelt, és a hajamba túrt.
- Drága Vivienim, a sárkányos természeted nem elég, hogy közénk álljon. Te vagy a mindenem, az életem értelme és csodája. - nem törődve a fájó piercinggel szájon csókolt és bár a csók suta volt, - neki meg biztos fájdalmas, - ez volt életem egyik legmeghatóbb csókja. Csak sajnos túl rövid, de nem lehetek telhetetlen.
Még utána sem engedett el, majdnem kiszorította belőlem a szuszt, fejét a vállamra hajtotta.
Arra lettem figyelmes, hogy néhányan tapsolnak a hátunk mögött.
Kissé elhúzódtam Castieltől, hogy jobbra nézzek, mert arról jött a hang.
Kim, Alexy és Kentin tapsikolt nekünk.
- Szép volt, de sose kérd, Vivike, hogy bevegyünk a bandába! - kötekedett Alexy.
- Így van! Inkább írd le, csajszi! - kontrázott Kentin is.
- Leszállni a csajomról, piszkosok! - intette le őket Cast. - Én értékelem, hogy olyasmit is bevállalt, amihez nincs tehetsége.
- Ó, azt láttuk, hogy értékelted, szerintem szűk lett a farmerod! - csúfolta ki szerelmemet Kim vigyorogva.
- Menjetek a jó büdös...
Úgy akadályoztam meg Castiel káromkodását, hogy óvatosan megpusziltam.
- Ne is törődj velük! Csak irigykednek!
- Menjetek innen! - hessegette el Cast a csapatot, aztán megint fájdalmas csókkal jutalmazott.
- Hm, alig várom, hogy begyógyuljon a szád, mert ez csak gyenge utánzata a Castiel csókoknak! - incselkedtem vidáman.
- Töltsük együtt a délutánt, kicsim! - javasolta Castiel. - Ha már nem smárolhatunk úgy istenigazából, legalább lógjunk együtt.
- Nocsak! Nincs próbája a zenekarnak?
- Egyéni feladatokat kaptunk Sashatól. - magyarázta Cast, miközben a hátam simogatta. - Mindenki egyénileg készül fel egy kijelölt karakterből. Alexy Adam Lambert-et kapta, Nina Rihannát, Eva Pinket, Lysander Bon Jovit.
- És te? - kérdeztem kíváncsin.
- Andy Blacket.
- Majdnem minden számát fújom kívülről, így majd csak este rágyúrok egy kicsit. Tiéd a délutánom, szívem!
- Ennek nagyon örülök! - lábujjhegyre álltam és homlokon csókoltam. Megnyugtató volt a béke köztünk és a közös program felvillanyozott. Jó volt, hogy minden helyre billent. Most voltam elemében, nem is értem, miért kattant rá a hülye agyam tegnap és ma reggel Renre. Castiel mindennél fontosabb, ez már biztos!
Nagy nehezen eljött az utolsó óra, nekünk kosáredzés, Castieléknek pedig zeneóra.
Legnagyobb örömömre a végzősök tesi tanára várt minket, és közölte, hogy Boris gyűlésen van, lyukasóránk lesz. Mr. Spencer nem kötelezett mindenkit ugrálásra. Az önként jelentkezőkből a változatosság kedvéért röplabda csapatokat állított fel. Ren, Kentin és én inkább a lelátón ücsörögtünk. Mivel a fekete hajú srác megint elmerült a mobiljába, inkább felmentem a nézőtér tetejére, ahol Kentin fanyalogva nézte Patty és Armin viháncolását.
- Szia, jó barát! - vágódtam mellé nagy svunggal.
- Halika! - üdvözölt a srác kedvetlenül.
Nem tetszett a bánatos feje, és tudtam, hogy Patty-ék miatt vág ilyen anyátlan képet. Ösztönösen meg akartam vigasztalni, vagy legalábbis megbeszélni vele a dolgokat. Néha jót tesz, ha kibeszéljük a bánatunkat.
- Látom, bánt, hogy Patty ilyen boldog mással. - jegyeztem meg kertelés nélkül. - Hidd el, ez normális. Mégis csak ő volt életed első nagy szerelme. Később biztos könnyebb lesz, csak akarni kell.
- Hidd el, én el akarom felejteni, és még menne is, ha nem folyton arra gondolnék, hogy vajon miben jobb nálam ez az Armin gyerek. Fel nem foghatom, mit eszik rajta Patty, amikor az a srác egy önelégült pojáca.
Nagyot sóhajtottam. Nem ismertem igazán Armint, de nem gondoltam, hogy Kentin leírása illene rá. Valószínűleg csak a harag és féltékenység beszél belőle, de ha ezt kimondom, azzal nem segítek neki.
- Biztos nem jobb, ezen ne is törd a fejed! Csak az lehet, hogy ellaposodott a kapcsolatotok és a barátnődet megszédítette az új kapcsolat varázsa.
- Nem akarok így érezni, Vivi! - Kentin zöld szeméből sütött a fájdalom, s a szívem szakadt meg érte. Én mindig egy őrült, víg kedélyű bohócnak láttam, de annak már nyoma sem volt benne. - Utálom magam, utálom őket, és azt is, hogy Tori nem tudja pótolni Patty-t!
- Adj időt magadnak, majd elmúlik ez az érzés. - biztatóan megszorítottam a karját. Úgy éreztem, nekem is ki kell önteném a szívem. - Tudod, nekem is van egy srác az életemben, akinek most lett barátnője, és iszonyú féltékeny vagyok rá. Gyűlölöm magam emiatt, mert ez a fiú nem Castiel, és nincs is köztünk semmi, egyszerűen csak bánt, hogy nem én vagyok a központ az életében.
- Hű... hát ezt nem is gondoltam volna!
Pont ezért szerettem Kentint, mert nem kezdett faggatni a srác kilétéről és nem ítélkezett. Kim már kifaggatott volna és osztotta volna az észt. Ő csak elfogadta a tényeket és nem kíváncsiskodott.
- Én sem, mert imádom a párom, mégis megőrjít a tudat, hogy ez a fiú a másé. Egy önző, utálatos dög vagyok!
- Nem vagy az! - Kentin reményteli mosolyt küldött felém és összefonta az ujjainkat. A térdére húzta a kezünket és ott tartotta. - A szív néha produkál furcsa érzéseket. Nem lehet, hogy kezd kialudni a láng közted és Castiel között?
- Nem, nem, az kizárt! Szeretem Castielt, nagyon, csak ez a fiú is sokat jelent nekem.
- Ha ebbe belegondolok, legalább az vigasztal, hogy nem csak az én életem bonyolult. - mosolygott Ken. - Köszi Vivike, hogy saját nyomorúságos történeteddel bebizonyítottad, hogy nem csak nekem vannak gondjaim. Szeretlek, kicsikém!
Meghatódva megöleltem. Még ha nem is oldódtak meg a gondjaink, legalább osztoztunk a bánatban és ez azért jó érzés volt.
- Én is téged, Kentin! - suttogtam a széles mellkasába.
- Még valami, Vivike: ugye nem rólam beszéltél, és arról, hogy fáj a kapcsolatom Torival?
- Dili! - csaptam a vállára nevetve. Jó volt felengedni és kikacagni magunkat.
Ez egy tanulságos lyukasóra volt, és mindenképpen reményt adó mindkettőnknek. Jó volt Kentinnel beszélni és osztozni a bánatunkon. Viszont sikerült bogarat ültetnie fülembe. Mi van, ha tényleg kialszik a láng köztem és Castiel között? Ez komolyan megtörténhet?
Nem, nem és nem! Azon leszek, hogy ez ne legyen így!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése