- Hé, te hétalvó! Suliba kell mennünk! - nevetett Castiel éberen, és a nyakam kezdte csókolgatni.
- Nemmm! Ne.... - vinnyogtam még mindig csukott szemmel.
- Látom, a reggeli ébredés, még mindig nem az erősséged.
- Pontosabban nem hagytuk egymást aludni. - vigyorgott a vörös srác, s gondolom az éjszaka képei villantak fel előtte, ahogy jómagam előtt is. - Szerintem, ezért nem igazán akarta anyukád a hétköznapi szexmaratont engedélyezni.
- Ümmm... - nyögtem még mindig kába fejjel. - Utálom, ha anyámnak igaza van.
- De megérte! Csak szedd szépen össze magad és induljunk a suliba. Egy kávé után más színben fogod látni a világot.
- Megígéred? - kérdeztem pajkosan.
- Nem! - nevetett Cast. - De legalább reménykedsz valamiben.
- Vicces, nagyon vicces! - erőtlenül nyakon vágtam, majd felültem. Félretúrtam a takarót, majd kimásztam az ágyból. A szekrényemhez léptem, hogy ruhát keressek magamra.
- Milyen fitt lettél hirtelen. Úgy látszik, ha felbosszantalak, könnyebben magadhoz térsz!
Kiakadva pillantottam a még mindig az ágyamban hentergő fiúra. Mivel az első ruhadarab, ami a kezembe akadt a behajtogatott cuccok között az ő fekete pulcsija volt, mérgesen felé repítettem.
- Gonosz vagy! - róttam lesújtó pillantással.
- De ezért szeretsz! - vigyorgott az istencsapása, majd magára húzta a pulcsit. - Köszi a ruhát, keresnél nekem egy nadrágot is?
- Az nincs! Gatyában kell suliba jönnöd! - csúfoltam ki, miközben a fehérnemű után egy bolyhos rózsaszín pulcsiba is belebújtam.
- Részemről rendben. Te lennél féltékeny, ha rám vetnék magukat a gimi bombázói!
Igaz, hogy ezzel kötekedett, de nem tudtam komolyan venni, amikor éppen az ágy alól előhalászta a farmrét, ami tegnap oda bújt...
- Ne legyél már beképzelt! Rajtam kívül más nem tud elviselni. - vágtam vissza derűsen. Mint mindig, most is elemében voltam, ha vele kellett szó csatáznom.
- Erre ne vegyél mérget, édesem! - Castiel már a hátam mögött beszélt. Fel se fogtam, hogy már felöltözött, amikor én csak pulcsiban és bugyiban topogtam. Elkapott hátulról, magához húzott és a nyakam kezdte harapdálni. Tetszett a játék, boldogan simultam az erős karokba, de sajnos erre most nem volt idő. Kell nekem egy gatya, egy csizma, smink és még a szénaboglyával is kell kezdeni valamit, amit a fejemen viseltem. Ha hagyom, hogy levegyen a lábamról, kapkodás lesz a vége, és mehetek a suliba úgy, mint egy bányarém.
Rácsaptam a derekamon kalandozó kezekre, eltoltam a fejét, majd szembefordultam vele, mutató ujjammal megfenyegettem.
- Ejnye, Mr. Kanos! Erre most igazán nincs idő! Kismillió dolgom van!
- De szívtelen lettél. - vágott duzzogó arcot Cast, de aztán engedékenyen, már-már szeretettel nézett rám. - Na jó, kapsz tíz percet, addig lenézek a földszintre. Bekapok valamit és főzetek kávét.
- Azt jól teszed! Imádlak! - küldtem felé egy cuppanós puszit vidáman.
- Szóval csak jó valamire ez a "gonosz"!
Pillantásom nem sok jót ígért, így vette a lapot és kiiszkolt a szobából. Nevetve néztem utána.
Gyorsan folytattam a készülődést. Mire rendbe szedtem magam, tényleg csak annyi időm maradt, hogy a konyhában felhörpintsek egy pohár kávét.
Ölelkezve és vidáman mentünk suliba.
A hideg miatt megint nagy volt a nyüzsgés az aulában. A tömegnyomorban alig találtam meg a barátaimat. Cast szokás szerint hátra ment bagózni a srácokkal, én meg a büfé felé nyomultam, hogy vegyek valami gyors kaját. A mázlistának volt ideje anyámékkal pirítóst enni, én meg gondoltam veszek egy csokis 7 Day-t. Jobb, mint a semmi.
Fehér csokis kiflimmel a kezemben a falhoz préselődtem, ahol Kim és Kentin unottan ácsorgott.
- Hali, kedvenc barátok! - köszöntöttem őket vidáman.
A földre engedtem a táskám, kicipzároztam a kabátom, majd kibontottam a zacskóból a kiflim.
- Megfájdul a fejem a vidámságodtól! - panaszkodott Kim, és megjátszott drámaisággal a fejéhez kapott, amin ott virított a zöld katonai sapi.
- Jól mondja! - bólogatott Ken. - Ez itt a lúzerek önsajnálkozó klubja, ne fertőzz meg minket a mámoros boldogságoddal!
- Na, de gyerekek! Én tehetek róla, hogy nektek gondotok van, nekem meg nincs?
- Nem, de kicsit sem jó érzés. - nyafogta Kim. - Valahogy most nem tartozol közénk, bébi!
- Ne legyetek már ilyen negatívak! Majd ti is túl lesztek ezen, és akkor más színben látjátok a világot! A sötét korszak sosem tart örökké. - biztattam őket.
- Ettől a sziruposságtól még hányingerem is lett! - intett le keseregve Kentin, aki rozsda színű magas nyakú pulóvert viselt, sötét farmerrel. Fél vállú, terep mintás zsákja a hátán fityegett.
- Mi ez a borús hangulat, skacok? - fúrta közénk magát a kék kabátos, zöld nadrágod Alexy.
A kék hajú vigyori belém és Kentinbe karolt.
- Szia, Alexy! Örülök, hogy már jól vagy. - mosolyogtam az energiabombára. - Jó hamar felépültél. Castiel mondta, hogy tegnap már a próbán is voltál.
- Nem maradhatok ki a héten, de erről majd később. Most arról meséljetek, mi ez a keserű hangulat itt? Miről maradtam le?
- Ó, csak Kim búsul, mert Lyst rajtakapta Ninával, Kentint pedig dobta Patty a tesód miatt.
- Jaj, ezekről tudok, de az élet megy tovább. - Alexy biztatóan nézett a két csalódottra. - Kim, te szívós csaj vagy, túl leszel rajta! Tombold ki magad! És Kenike, sajnálom, hogy a tesóm lecsapta a kezedről a csajod! Sőt, meg is értem, hogy emiatt leütötted. Nem haragszom rád, megérdemelte. Mi szinglik tartsunk össze!
- Pont ezért nem illik a képbe Vivi! - vigyorgott Kim rosszmájúan.
- Nehogy már kizárjatok a klubból, csak azért, mert van pasim! - háborogtam sértődött pofával. - Ez nem fair!
- Jáj, Alexy, ez gusztustalan volt! - nevetett elborzadva Kentin, aztán Kim is.
- Na látjátok, ez kell nekünk, jókedv és bolondozás! - vigyorgott a kék hajú srác.
- Jól van, majd igyekszünk. - bólintott rá mosolyogva Kim.
Fellélegeztem, áldottam az eget, amiért Alexy ma közénk keveredett és felvidította rossz passzban lévő barátaimat. Bár a sikert nem én arattam, így is jó volt.
- És milyen betegséged is volt, ami egy nap alatt elmúlt? - terelte el a szót Kim.
- Belázasodtam még péntek este, hétvégén az ágyat nyomtam. Hétfőn reggel a dokihoz vezetett az utam, gyógyszer kellett, hogy meggyógyuljak. Nem hagyhatom ki a hétvégi zenei versenyt.
- Zenei verseny? Mikor? Hol? Kivel? - kérdeztem meglepetten, mert csak most hallottam róla először. Ha Alexy megy, biztos Castiel is, de hogyhogy én erről nem tudok?
- Sasha szombat délután egy zenei tehetségkutatóra visz minket egy másik suliba. Négy órától lesznek a fellépések, három számmal lépünk fel. Emiatt a héten minden nap próbálunk. Lesz egy közös számunk, egy duett Lysanderrel és Ninával, és Castielnek egy szólója. Pénznyereményt kap az első helyezett, a hírnévről már nem is beszélve...
- Jól hangzik! Drukkolunk nektek! - mosolygott Kim.
Én meg csak álltam ott döbbenten, és nem jutottam szóhoz. Cast és a banda ilyesmire készül, és nem beszélt róla? Hát ez érdekes! Na jó, örülök, hogy egyre jobban fejlődnek, versenyeket nyernek, színpadi tapasztalatra tesznek szert, de tudtam, hogy ez a fellépés azt jelenti, hogy szombaton távol lesz tőlem. Idegen helyen énekel majd, és idegen bigék sikoltoznak neki! Istenem! Hogy fogom ezt kibírni?
- Vivi, nem is mesélted, milyen jól megy a fiúdnak. - szólított meg Kim, s kiszakított a gondolataimból.
- Mert nem tudtam róla. - sóhajtottam lecsukott szemmel.
- O-Ó! - kapott a szájához Alexy. - Azt hittem már tudsz róla, csajszika! Bocs, hogy belegázoltam a meglepibe! Nem volt szándékos!
- Hohó! Baj van? Hogyhogy Casti cica nem beszélt egy ilyen fontos dologról? - tette fel a kérdést Kim meglepetten.
- Jaj, Vivike drága, ne húzd fel magad ezen! - próbált megnyugtatni Alexy. - Biztos, fontosabb vagy neki, mint ez a hülye verseny, azért nem beszélt róla. Vagy csak elfelejtette.
- Titeket ismerve, biztos volt jobb dolgotok is. - vigyorgott Kim, mint egy perverz.
- Hát... szó, ami szó... - mosolyogtam elpirulva.
- Rémisztő, mennyire lehet olvasni az arcodból, szívi! - nevetett rajtam Kentin.
Dühös szemmel néztem fel rá, aztán a könyökömmel oldalba vágtam a srácot, de sajna megszólalt a csengő.
- A picsába, matek lesz! - kiáltott fel Kim rémülten.
Elindultunk a terem felé. Belépve láttam, hogy Kim és Kentin összeülnek, így nem maradt más választásom, hátra cuccoltam az utolsó padhoz, ahol Castiel szokott ülni.
Már a kabátom a támlára tettem és előszedtem a könyvet és a füzetet, amikor a párom lehuppant mellém. Kedvtelve nézett rám, aztán arcon csókolt.
- Nahát! Minő kellemes meglepetés. - duruzsolta a fülembe.
- Nem volt más választásom. A barátaim kirekesztettek. - mutattam Kimék felé.
- Ó! Borzasztó, hogy csak emiatt ültél mellém. - biggyesztette le az alsó ajkát sértődötten Cast.
- Tudod, hogy nem. - nevettem rá, és futólag megérintettem az arcát, de aztán eszembe jutott, mit hallgatott el előlem, és lemerevedtem. Feldúltan pillantottam rá fél oldalról. - Hé, nem felejtettél valamit elmesélni nekem? Miért Alexytől kellett megtudnom, hogy a hétvégén versenyre mentek?
- Ja, szóval ezért ráncolod a homlokod. - Castiel hátradőlt a szélkén, vádlón nézett rám. - Mégis mikor kellett volna beszélnem róla? Amikor a bugyidban matattam, vagy amikor kikötöttél az ágyhoz?
Nyers modora baromira nem tetszett. Felhúztam magam, hisz csúnyán beszélt, plusz számtalan alkalom lett volna, hogy beavasson a terveibe.
- Mondjuk akkor, amikor anyámnak a zenei karrieredről áradoztál! Miért nem szóltál, hogy ilyen fontos eseményre készültök?
- Kiment a fejemből, és nem akartam elrontani a napunkat. Tudom, hogy rossz neked, hogy a próbák miatt keveset lehetünk együtt. Nekem is szar, szivi, de már nincs mit tenni. Ha vinni akarom valamire az életben, muszáj minden lehetőséget megragadni.
- Ezt megértem... csak... csak jobb lett volna, ha tőled hallok a versenyről, ennyi az egész. - feleltem végül, mert jobb belátásra tértem. Nem lehetek önző, támogatnom kell. Bármilyen nehéz lesz, hogy alig lehetünk együtt, ki kell bírnom érte - és kettőnkért.
- Bocsáss meg, drágám! Sajnálom, hogy nem mondtam, de tényleg csak azért, mert nem akartalak feleslegesen idegesíteni.
- Jó, elnézem, de csak ha megnyered azt a versenyt! - mosolyogtam rá konokul.
Cast nevetve hajolt hozzám és viharosan szájon csókolt. Persze pont ekkor lépett be a matek tanár, hogy ne tudjam kiélvezni az édes csókot és boldog pillanatot...
Ebéd szünetben gyrost kértem kifliben, Cast hamburgert evett, mellettünk Eva és Kim közösen sült krumplit rágcsáltak.
Kentin Rennel és Alexyvel a falnál egy lócán ülve evett, Lysandert nem láttam sehol, Kim szerencséjére.
- Hallom, szombaton nagy fellépésetek lesz. - szólt a fekete hajú szépséghez csámcsogva Kim.
- Jaj, ne is emlegesd! - intette le Eva, aki sötétszürke garbót viselt, hosszú fekete szoknyával és fűzős csizmával. Elől a hajában egy hangjegyes, piros csat virított. - Pánikrohamot kapok, ha csak rá gondolok. Bele se merek gondolni, hány száz idegen előtt fogunk fellépni! Még jó, hogy nem vállaltam szólót, mert képtelen lennék egyedül kiállni a színpadra! Még túl korai...
- Legyen már egy kis önbizalmad, Evangeline! - szólt rá Castiel. Elengedte a derekam, és a lány felé fordult. - Olyan hangod van, mint egy angyalnak! Úgy tudsz gitározni, mint senki más a környéken, szóval lehetne egy kis önbecsülésed! Isten adta tehetséged van!
- Vegyél példát erről a pöfeteggombáról! - nyomtam cuppanós csókot Cast arcára nevetve.
- Nekem fele annyi energia is elég lenne, mint az övé. - sütötte le a szemét Eva.
- Nyugi, drága, ott leszünk melletted. - mosolygott a lányra Cast biztatóan.
Bírtam, hogy kedves a lánnyal és megpróbál lelket önteni belé, bár a "drága" megszólítást erősnek találtam. Alig tudtam elhinni, hogy egy évvel ezelőtt egy önző vadbarom volt, aki csak magával foglalkozott. Vajon a változása nekem, vagy a zenélésnek köszönhető? - Tuti, nyerni fogtok. - somolygott Kim is.
- Van még egy hely az asztalnál? - fúrta közénk magát Viola, egy hatalmas hot-doggal a kezében.
Ösztönösen arrébb húzódtam egy kicsit, hogy megférjen mellettem. Igaz, hogy így teljesen Castiel oldalához kellett préselődnöm, de egyikőnk se bánta.
- Gyere, Viola! Mizu veled? - kérdeztem kedvesen, mert már rég beszéltünk lila hajú barátnőmmel. Igaz, nem is sűrűn bandázott velünk, hisz a legtöbb szünetben Dimitry-vel lógott - vagy rajta!
- Kajába fojtom a bánatom. - felelte a zöld pulcsis Viola száj húzgálva.
- Üdv a klubban! - intett neki vigyorogva Kim.
- Mi a gond? - kérdeztem inkább aggódva.
- Megfogadtam a múltkori tanácsotokat. Igazatok volt. Tisztességtelen volt hülyítenem Matt-tet, ha már nem szeretem. Így tegnap szakítottam vele. Megmondtam neki, hogy már Dimitry-t szeretem. Rosszul fogadta, pocsék volt nézni a szenvedését, nekem is fájt, de kicsit megkönnyebbültem, hogy elengedtem.
- Már ideje volt. Minél előbb új életet kezd, annál jobb. - jegyeztem meg óvatosan. Mostanában túl sok barátom életébe szóltam bele, és nem mindig jöttem ki jól belőle. - Örülök, hogy megjött az eszed, Viola.
- Képzeld, én is! - nevetett a csámcsogó barátnőm. - Dimitry is boldogabb, mióta csak az övé vagyok. Igazad volt, csajos, legjobb az egyenes út. Matt majd feldolgozza, és talál valaki olyat, aki igazán tudja szeretni...
- Biztosan úgy lesz.
A beszélgetésünknek az vetett véget, hogy Patty osztálytársai rohamozták meg Castielt. Szinte elráncigálták tőlünk. A versenyről, a dalokról faggatták, amit énekelni fognak, majd mind a négy lány biztosította, hogy nagyon fognak drukkolni neki. A csajok még autógrammot is kértek tőle, Cast pedig úszott a népszerűségben. Sütött róla, hogy élvezi, ha körülötte forog a világ.
- Jusson ilyenkor az eszedbe, hogy bár ezek a lányok imádják, mindig hozzád fog hazamenni. - nézett rám együtt érzően Viola.
- Köszi, Viol! Igyekszem észben tartani.
Megdöbbentett, hogy Viola ennyire belém lát. És az is igaz, hogy nehéz volt türtőztetni magam. Legszívesebben Castiel mellé ugrottam volna, hogy elzavarjam a kis hülye cselédeket, azzal a kiáltással, hogy szálljanak le a pasimról, mert ő csak az enyém!
- Ezek csak rajongók, szokj hozzá, édesem! - érintette meg a karom részvéttel Kim.
Fancsali pofával és fájdalmas tekintettel jeleztem, hogy nehezen fog menni. Szavak sem kellettek, ennyiből is megértettük egymást.
Tűrtem és nyeltem nagyokat, de kissé frusztráló volt, hogy tapogatják, fotózkodnak vele, és úgy néznek rá, mint egy Istenre. Bálványozták, szó szerint, és nekem iszonyú rosszul esett. Nem akartam osztozni rajta, bármilyen önzőnek hatott is ez.
Ráadásul a hét tovább délutánjait sem tudtuk együtt tölteni, mert ezerrel próbáltak, készültek a nagy versenyre. Kegyetlenül lassan telt az idő, most, hogy el voltam szakítva a szerelmemtől.
Péntek estére már nyolc felé járt az idő, amikor egyedül tévéztem, mert az öcsém a szobájában valami zombis játékkal szórakozott, anya lefeküdt, mert fájt a feje. Unalmamban a Teen Wolf nem tudom hányadik évadát néztem, amikor megérkezett Tony.
Az ezüst hajú fiú a fotel mellé vágta a táskáját, aztán lehuppant mellém. Kinyújtott lábamat az ölébe húzta. Kicsit se tetszett a mozdulat, mert a kék kantáros munkásruhája csupa olajfoltos volt.
- Hé! Össze ne merj kenni! - szóltam rá villámló szemekkel.
- Nyugi, ez már beszáradt. - nézett végig mocskos ruháján a bátyó vigyorogva. - Mi ez a búsulás? Péntek este van! Mért nem csavarogsz valahol a vörös barátunkkal?
- Mert nem ér rá. A zenekarával próbál, mert holnap versenyre mennek. Tévézek, míg el nem álmosodok.
- Szar ügy. És a barátnőid? Velük is bulizhatnál.
- Castiel nélkül nincs kedvem semmihez. - válaszoltam savanyú pofával. Fél karral a karfára könyököltem, úgy tartottam a fejemet.
- Mióta vagy te ilyen itthon ülő tyúkanyó? Hol a régi Vivien Marsall, aki pörög, zizeg és le sem lehet lőni?
- Az a lány már nem létezik. - csóváltam a fejem keserűen.
- Ne csináld már, húgi! Ez nem te vagy! Rossz nézni, hogy depresszióba esel! - kezdte a szent beszédet Antony, miközben a vádlimon dobolt az ujjaival. - Úgy csinálsz, mintha Cast nélkül nem lenne életed! Dolga van? Próbál? Zenél? Szard már le, és csinálj magadnak programot! Nem áll meg nélküle az életed! Rossz, hogy begubózol!
- De ha nincs kedvem semmihez!
Csábitó volt az ajánlat. Igaza volt a tesómnak. Szilveszter óta nem buliztam, táncoltam és ittam, bizony nem volna rossz egy kicsit lazulni és kiereszteni a gőzt. De vajon jól érezném magam Castiel nélkül? Jó ötlet lenne szórakozni menni nélküle?
- Menj velük! - ez Castiel hangja volt, a nappali ajtajában állt mezítláb, kabátban és farmerben. Meglepetten néztem rá. Hogy került ide?
- Castiel! - visítottam fel örömmel.
- Sziasztok! - Cast beljebb jött, a fotelbe lökte a bőrdzsekijét, majd leült a mellettem lévő másik fotelbe. - És hogy témánál legyünk, szeretném, ha buliznál egy kicsit, Vivieni. - kedvesen felém hajolt és megfogta mindkét kezem.
- Komolyan mondod? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Micsoda rafináltság! - csaptam a kézfejére. Meglepett az engedékenysége. Bár mondjuk abban igaza volt, hogy mivel neki szórakozás a koncertezés, nekem is járhat egy kis bulizás. Csak eddig ezt is együtt csináltuk...
- Na látod, húgi! Probléma megoldva! Velünk jössz, és kész! - csapta össze a tenyerét Tony derűsen, aztán felállt. - Megyek, keresek valami kaját vacsorára, aztán bedőlök az ágyba. Kurva sokat dolgoztam ma!
Miután a tesóm távozott, Cast leült mellém. Magához húzott és átölelt. Csodás volt a karjába simulni és közel érezni magam meleget sugárzó testéhez.
- Pokolian hiányoztál! - dörgölődztem hozzá.
- Te is nekem, ezért vettem ide az irányt, amikor Alexyék elmentek! - az arcomat simogatta és fürkészte. - De nem tetszik, amit látok! Olyan lehangolt vagy!
Nagyot sóhajtottam. Itt volt a lehetőség, hogy kiöntsem a szívem és őszinte legyek, még ha ez nem is fogja boldoggá tenni.
- Hát... tudod, először is, nehezen viselem, hogy alig vagyunk együtt. Megértem, hogy próbálnod kell, de szar, hogy szinte sosem tudunk együtt lenni. - nem vártam meg a reakcióját, rátértem a következő sérelemre. - Aztán meg marhára idegesít, hogy csüngenek rajtad a csajok! Tapogatnak, flörtölnek, kelletik magukat. Látom, hogy el akarnak csábítani! - a végére könnybe lábadt a szemem, hiába fogadtam meg magamnak, hogy erős leszek és nem pityergek.
- Ne légy csacsi, életem! - szólt rám Castiel, és a hajamba markolt a tarkómon. Így kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Az egy dolog, hogy azok a buta libák engem akarnak, sőt nem is engem, inkább csak a népszerűségemet, de én csak téged akarlak, és ez a fontos! Biztos nehéz végig nézni, de most már ez lesz az életem! Bárhogy is próbálkoznak az eszelős rajongók, biztos lehetsz benne, hogy nincs miért aggódnod! Téged szeretlek, és ezen egy szekér bige sem változtathat! Akit ők imádnak, az nem én vagyok, csak te ismersz igazán. Pont ezért kéne tudnod, hogy tiéd a szívem... Te vagy a mindenem!
Annyiszor mondta már ezt, de muszáj volt hallanom. Hallanom kellett, hogy hinni tudjak neki. Görcsösen markoltam meg fekete pulcsiját. Hittem neki, mert a szeme őszinteségről árulkodott. Megnyugodtam, szívemet átjárta a melegség, és még valami más, ami talán a boldogság volt. Csókra nyújtottam a szám, de ő a mellkasára hajtotta a fejem, és a fejbúbomra hajtotta az állát.
- Sose kételkedj bennem, Vivienim. Mert ha megteszed, az a kapcsolatunk véget fog érni. Csak addig van jövőnk, míg hiszünk egymásban és bízunk a másikban.
- Többek között, meg azért is, mert igaza van a tesódnak. Nem fonnyadhatsz itthon, amikor én bulizni megyek. Élj egy kicsit, rád fér!
- Ó, Castiel, annyira szeretlek! - vetettem magam a nyakába. Úgy szorongattam, mint aki sosem akarja elengedni.
- Én is. - súgta a számba, mielőtt megcsókolt.
Heves és vad csókba forrtunk össze, ami nem volt meglepő, hisz mindkettőnket elragadtak az érzelmek. Izzó vágy söpört végig a testemen.
- Ne is zavartassátok magatokat! - sétált el mellettünk a bátyám kacagva, és a szobalétra felé vette az irányt.
- Szerintem nekünk is fel kéne menni. - javasolta Cast hevesen.
- Díjazom az ötletet! - nevettem rá. Boldog voltam, mert meg tudtuk beszélni a problémákat. Kicsit aggasztott, amit arról mondott, hogy a bizalmatlanság tönkre teheti a kapcsolatunkat. Az nem történhet meg, nem engedem!
Aznap este Castiel ott aludt velem, de ezúttal az ottléte nem a szeretkezésről szólt, hanem az összebújásról, hasztalan csacsogásról és arról, hogy kiélvezzük, amig együtt lehetünk.
Másnap tizenegyig nálunk volt, aztán elbúcsúzott, mert délben várta őket Sasha a sulinál, kisbusszal megy a csapat a híres versenyre, és majdnem két órás út vár rájuk. Sok szerencsét, kéz és lábtörést kívántam neki, és millió szerencsepuszit adtam neki.
Nem sokáig maradtam magamra, alighogy Cast elment, berobogott Audrey, aki csacsogva elterelte a figyelmem. Csajos napot tartottunk, szemöldökszedéssel, kéz- és lábköröm festéssel, arcpakolással, és mindenféle kenceficével, hogy szépek legyünk az esti bulira. Élveztem leendő sógornőm társaságát, értett hozzá, hogyan vidítson fel és feledtesse el velem azt, hogy idegeskedjek, vagy búsuljak.
Alufóliával csigákba csavart hajjal, piros körmökkel és zöld trutyival az arcomon, egyszer csak eszembe jutott, hogy jobban érezném magam este, ha legalább Kim velünk jönne. Kedvenc barátnőmre is ráfér egy vigasz buli, így előkotortam a telefonom, és SMS-t írtam neki.
"Szia, csajos! Bulizni készülünk este a Goldba! Matt-et akarjuk felvidítani, kötelező jönnöd!"
Alig két perc múlva megjött a válasz:
Kim: "Tőlem aztán! Legalább jól berúgok"
Nem ilyen választ vártam, de legalább jön. Felnevettem, hogy a bulizásról az alkoholizálás ugrott be neki egyből.
Kim: "Majd csábosan mosolygok és elterelem a figyelmét, amíg te a háta mögött megbűvölöd a csapost, hogy alkoholhoz jussunk! 😁"
Én: "Tony foglalt. Audrey is jön!"
Kim: " Aúcs... ezt bebuktam, de találékonyak leszünk, és megoldjuk 😎 Jó lesz megint bulizni!"
Mosolyogva olvastam az üzit. Örültem, hogy Kim jobb színben látja a világot.
Én: "Jó bizony! Ui.: fogunk neked pasit!"
Két perc múlva:
Kim: "Azt próbáld meg! Pasi undorom van!"
Én: "OK. akkor csajt😋"
Vigyorogtam magamban, mint egy tejbe tök.
Kim: "Te nagyon hülye, kitépem a póthajad és a nyakadra tekerem sálnak! CSAK BE AKAROK RÚGNI ÉS KIKAPCSOLNI! "
Én: "Jó-jó, megértettem! Csini legyél és ne hozd az agyad! Cupp! 😘 Nyolc után talizunk a Goldban!"
Mosolyogva ejtettem a párnára a telefonom.
- Csak nem a pasid volt? Máris hiányzol neki? - kérdezte Audrey mosolyogva, aki az ágyam végében ült és épp lilára mázolta a körmeit.
- Á, nem. Kim volt, a legjobb barátnőm. Meghívtam őt is bulizni.
- Remek! Minél többen leszünk, annál jobb!
Helyeslően bólogattam. A nyitott ajtó résén éppen ekkor dugta be a fejét Tony. Levágta magát barátnője mellé.
- Osztom a véleményt! Úgy jó, ha nagy csapattal megyünk.
- Téged ki hívott meg szépítkezni? - lökte meg a vállát haragosan Audrey, mert Tony olyan lendülettel pattant mellé, hogy majdnem felborult a körömlakkos üveg.
Nagyot nevettem a bátyám hasonlatain, de a menyasszonya nem tartotta ilyen viccesnek. Audrey felkapta maga mellől a hajvasalót, azzal fenyegette meg érthetetlen vőlegényét:
- Gyorsan húzz el, mielőtt téged is kezelésbe veszünk...!
Tony elborzadva rázta a fejét, aztán az ajtóhoz lépett.
- Attól óvjon az ég! És Vivi - megtorpant, és rám pillantott - én örülök, hogy Kim is jön, de nem biztos, hogy ő is fog. Alex találta ki ezt a bulit Mattért...
- Upsz... - kaptam a fejemhez, és majdnem kivertem a hajamból néhány csavarónak használt fóliát.
- És az mért baj? - kérdezte értetlenül Audrey, s úgy járt a feje köztem és Tony közt, mint egy bólogató kutyának.
- Alex Kim exe. Nem biztos, hogy örülni fognak egy közös bulinak. - sóhajtott aggódva Antony.
Hopp!
Ebből talán baj lesz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése