- Nyugi, engem keresnek! - válaszoltam. Lesegítettem Nath-ról a vaj színű kabátot, aztán átkaroltam a derekát, így vezettem be a nappaliba.
- Cső! - köszönt a szőke fiú a tesóméknak, és a nyakán egy kis erecske lüktetni kezdett, ahogy megpillantotta Castielt.
- Ó, szeva, Nathaniel! - üdvözölte vidáman Tony. - Mi újság? Csak nem egy Siemens mobilt látok a kezedben?
- De igen. Ma vettem.
- Elég jó telefon. Két haveromnak is ez a márka van, de még nem panaszkodtak rá.
- Csóróknak megteszi. - gúnyolódott Cast.
- Dugulj el, Castiel! - szóltam rá rögtön durván. - Nem születhetett mindenki aranybölcsőbe!
- Én igen. - jött a beképzelt válasz a vörös sráctól. - Nem értelek téged, Vivikém! Mi a csudát eszel ezen az üres zsebű Paprikajancsin?
- Ez egészen egyszerű: kedves, figyelmes és szeretetre méltó! De ezt úgysem értheted, mert belőled hiányoznak ezek a tulajdonságok! - védtem rögtön Nathanielt és támadtam Castielt.
- Milyen édes vagy, amikor véded a kis játékszered! - gúnyolódott Cast.
- Castiel!.... - kezdte Nath elvörösödött arccal a haragtól, de a másik fiú nem hagyta szóhoz jutni.
- Neked kuss van, Nathi! Én az édes kis cicáddal társalgok!
- Nekem viszont, nincs mit mondanom neked! - néztem rá gyilkos pillantással.
- Ne majrézzatok már! - szólt bele a vitába Antony. - Bekattantatok?
- Jobb lesz, ha felmegyünk, kicsim. - nézett rám kiskutya szemekkel Nathaniel. - Bújjunk el, hogy kettesben legyünk!
- Kiváló ötlet! - mosolyogtam és csókot nyomtam Nath orra hegyére, ő meg nevetve megharapta az alsó ajkam.
*Castiel bosszúsan figyelte a jelenetet. Ha tekintettel ölni lehetett volna, Nathaniel azon nyomban meghalt volna. Gyűlölte a kis szőke majmot, amiért azt tehette, amit ő akart. Bárcsak ő mehetne fel a lánnyal a szobájába! *
Elindultunk Nath-tal felfelé a létrán. Én már fent voltam, a fiú meg alig az első fokon, amikor Tony utánunk szólt.
- Aztán nehogy rosszalkodj a húgommal, fiú! Vigyázz rá, ő a család gyöngyszeme!
Castiel is megszólalt.
- Nath, tudom, hogy utálsz, ahogy én is téged, de azért adnék egy jó tanácsot: tényleg vigyázz a kedvesedre, mert elveszítheted... Nem olyan, mint amilyennek te hiszed... és a végén még megismétlődik a múlt.
- Nath! Jössz már? - kiáltottam le a fiúnak, mert féltem, hogy Cast kikotyog valamit.
Nathaniel még egy darabig úgy nézett a riválisára, mintha meg akarná fejteni a szavai jelentését, de aztán megcsóválta a fejét és felmászott utánam.
***
- Utálom, hogy a húgod ezzel a pojácával jár! - jelentette ki Castiel Tonynak.
- Mi bajod van vele? Szerintem, rendben van a gyerek.
- Még hogy ez? - mutatott a hüvelykujjával felfelé Cast lekicsinylően. - Na, ne nevettess! Ez egy túlbuzgó stréber és egyáltalán nem illik Vivihez! Egyszerűen rühellem a gyereket.
- Mit számít a te véleményed? Az a lényeg, hogy a hugicám boldog vele.
***
Nathaniellel összebújva feküdtünk az ágyamon. Mivel feszült volt, és némaságba burkolózott, megpróbáltam kiszedni belőle, mi a baja.
- Hallottam ám, mit mondott neked Castiel! Ne is törődj vele! Az egy idióta!
Nath a fejét csóválta.
- De azért valami oka csak volt, hogy ezt mondta! Nem szokott a levegőbe beszélni!
Lehámoztam magamról a karjait, és felemeltem a fejem a mellkasáról.
- Persze, hogy volt! Bogarat akart ültetni a füledbe! Azt akarta, hogy kételkedj bennem, és hogy ellenem fordulj! Bosszantani akart és úgy látom, sikerült neki!
- Nem... Nem!!! Nem hagyom, hogy közénk fúrja magát! - suttogta Nath és kedvesen arcon csókolt.
Közben arra gondoltam, hogy Cast nem csak közénk, de a szívembe is fúrta magát, de rendesen...
- Ó, Nathaniel... - suttogtam, amikor rövid csókot váltottunk.
- Észrevettem ám, hogy ez a huligán utánad ácsingózik! - vallotta be zavartan Nath.
Döbbenten ültem fel. Ez ennyire nyilvánvaló? Megpróbáltam menteni, ami menthető.
- Micsoda? Te dilis vagy? Castiel Debbyvel jár, én meg veled! Csak nem képzeled, hogy ő meg én... Megáll az eszem! Nem bízol bennem? - könnybe lábadt a szemem és nem tudtam, hogy ez idegi alapon van-e, vagy a nehéz érzelmek hozták-e elő.
- Benned bízom, de benne nem! - közölte Nath és sóhajtva a falnak döntötte a hátát. - Castiel egy aljas disznó, akinek minden mindegy, csak elérje önző céljait. Felfordul tőle a gyomrom.
- Jaj, csak tudnám, miért utálod ennyire! - fújtatva túrtam a hajamba.
- Hidd el, megvan rá az okom!... És ha jók a meglátásaim, te túlságosan is kedveled! - bukott ki Nathanielből a fájdalmas igazság.
- Dehogyis! Nem is kedvelem nagyon... Csak barátok vagyunk, nincs ebben semmi különös. Csak nem képzeled, hogy megcsallak vele? Te megvesztél? - kérdeztem felháborogva, pedig majdnem ráhibázott az igazságra. Szorult helyzetem miatt magamban Castielt okoltam. - A barátságomnak vele semmi köze a mi kapcsolatunkhoz! Feszült a viszonyom Castiellel, de csak azért, mert szeretem hergelni.
- Valóban? - kérdezte Nath gúnyosan. - Szereted?
Istenem, miért pont ez az egy szó ragadta meg a figyelmét? Kényszeredetten magyarázkodni kezdtem.
- Soha! Nem! Hülyeségeket kérdezel!
De a hevességem felkelthette Nath figyelmét, mert tovább firtatta a témát.
- A fenébe is, Vivien! Csak a hülye nem veszi észre, hogy egymásra vagytok indulva! Bele vagy esve abba a motoros marhába? - kérdezte a szőke fiú féltékenyen.
- Még hogy én? Egy frászt! - azt se tudtam, hogy tagadjam, és bűntudatom is volt, mert volt némi igaza, de nem akartam megbántani. - Nem, Nath, te képzelődsz! A vele való kapcsolatomnak már régen vége! Sőt, vége lett, mielőtt elkezdődött volna. Az igazság az, hogy szórakoztunk egymással egy párszor és jártunk vagy két hétig, de ennek már vége. Új életet kezdtem, akkor jöttél te, ő meg rájött, hogy Deborah a mindene. Már túl vagyunk a történteken és barátok maradtunk. Ez olyan nagy baj? Már csak a bátyám miatt is muszáj jóban lennünk.
Nathaniel magához húzott és átölelt.
- Tényleg csak ennyi? Emlékszem, hogy meséltél a kapcsolatotokról és félek, hogy még mindig tart.
- Fáj, hogy kételkedsz bennem! - hajtottam a fejem a vállára.
- Nem erről van szó, életem, csak rettegek, hogy elvesz tőlem! Baromi féltékeny vagyok - főleg Castielre! Volt már vele vitám egy lány miatt, és nem akarom, hogy ez megismétlődjön! De hagyjuk ezt! Nekem te vagy a legfontosabb! Tudom, hogy még nem szeretsz tiszta szívedből, hisz a szerelemhez idő kell, de tudok várni, mert megéri!
- Tényleg nagyon, nagyon kedvellek! - vallottam be és ez legalább igaz volt. - Biztos jönni fog a szerelem is.
Ajkunk forró csókban fort össze.
A testem csak nagyon lassan öntötte el a melegség. Odaadóan visszacsókoltam, de közben megint összehasonlítottam a két fiút. Castiel olyan szenvedélyes, viharos és érzéki, de ugyanakkor figyelmes és gyengéd is, míg Nathaniel csak az utóbbi. Titkon arra vágytam, hogy a másik srác csókoljon, megérintsen, szeressen.
Beleborzongtam a gondoltba, ahogy elképzeltem, hogy Cast egyenesen az ágyra döntött volna, másodpercek alatt kihámozott volna a ruháimból, és olyan forrón és szenvedélyesen csókolt volna, hogy lángra lobbantotta volna az egész testemet, aztán együtt jutottunk volna az érzelmek mennyországába.
Észre se vettem, hogy közben egyre szenvedélyesebben csókolom Nathanielt, ahogy arra gondoltam, milyen jó lenne most Castiel karjaiban.
- Ó, Vivien... olyan édes vagy... Végre úgy csókoltál, hogy éreztél is valamit! - suttogta a fülembe Nath.
Iszonyú bűntudat kínzott, amiért az előbb gondolatban megcsaltam ezt a remek srácot. Bármennyire is fáj, nem tehetek róla, hogy a szívem egy darabja végérvényesen a Castielé, és nem tudok szabadulni tőle. Utálom magam, amiért ezt érzem, és nem tudom Nathanielt úgy szeretni, ahogy megérdemelné.
Nem tudtam, mit mondani neki, inkább csak a karjaimba vontam, a mellkasomra szorítottam a fejét és kétségbeesetten öleltem.
- Ha már ez az őszinteség napja, szeretném, ha elmondanád, mi okból vannak összetűzések közted és tudod kicsoda között. - szándékosan nem mondtam ki a másik fiú nevét, nehogy gyorsabban verjem a szívem, mert azt Nath bizony észrevette volna, mert a feje a szívem fölött pihent. - Tudom, hogy ez kínos téma nektek, és a fiúk alapból nem szeretnek lelkizni... de mégis tudni akarom, hogy megértsem, mi zajlik köztetek.
- Rendben van. - mosolygott Nathaniel. - Elmondom, mert a kíváncsiság kifúrná az oldalad.
Nevettem a megjegyzésén, ő meg belekezdett a történetbe.
- Mint jól tudod, Casttal általánosban is egy osztályba jártunk... meg Lys és Iris is. Egy kedves, vidám, aranyos, szép és csinos lány. Nagyon tetszett nekem.
- Iris? - hitetlenkedtem ledöbbenve.
- Igen, ő. Mi, a három fiú nagyon jóban voltunk akkoriban, Lysander ugyanolyan jó barátom volt, mint most Dajan. Lys egy Claudia nevű lánynak csapta a szelet, én Iris körül zsongtam, Cast meg az összes lányt szédítette, tudod milyen...
- Bár ne tudnám! - haraptam meg a szám szélét.
- Annyit áradoztam Irisről, hogy Cast szeme megakadt rajta. Egyre durvább megjegyzéseket tett rá, hogy mit kezdene vele, ugye nem kell magyaráznom, érted, mire gondolok?
- Sejtem. - mondtam és épp elképzeltem, hogy rólam miket mondhatott Lysandernek.
Nathaniel sóhajtva folytatta.
- Azt ajánlotta, versenyezzünk érte, győzzön a jobbik! Én persze nem akartam, de Castiel hajthatatlan volt, még Lys sem tudta lebeszélni róla. Meg akarta szerezni a lányt és kihívásnak tartotta azt, hogy elhalászhatja előlem.
- Hú, de mocsok! - sóhajtottam bosszúsan.
- Végül is úgy döntöttem, hogy nem foglalkozok vele, elkezdtem összebarátkozni Irisszel. Mint már te is észrevetted, nem azzal kezdek egy kapcsolatot, hogy leteperem a lányt. Szeretem előbb megismerni a kiszemeltem.
- Persze... és ez így helyes.
- Igen ám, de ez nem volt olyan sikeres módszer, mint Castiel terve. Míg én addig jutottam, hogy kólázgattam és fecserésztem Irisszel, addig ő megkörnyékezte, és meg is hódította. Teljesen megszédítette a csajt, és mindezt úgy tette, hogy én is mindig jelen legyek. Csak később értettem meg, hogy ezzel csak azt akarta bizonyítani, hogy ő a két szép szemével sikeresebb a csajoknál, mint én a "stréber" agyammal. Elvette tőlem a lányt, de ez nem volt elég neki, mert a legjobb barátom is elvette.
- Hogy mi? - nagyon megráztak Nath szavai, de simán kinéztem Castielből, hogy már akkor is így viselkedett. Őt ismerve nagyon is el tudtam képzelni, hogy játszott mindenkivel, gátlások nélkül.
- Lysandert veszítettem el miatta. Igazi barátom volt, de Cast választás elé állította: vagy ő vagy én. Persze Lys sosem mondta ki nyíltan, hogy inkább Castiellel barátkozik, de a viselkedéséből nyilvánvaló volt. Castiel akkor és azóta is mindig mindent elkövet, hogy megkeserítse az életem. Most már legalább megérted, miért gyűlölöm ezt a tuskót!
- Én megértem. - válaszoltam higgadtan, pedig kicsit megrázott a történet. - De ne várd, hogy ezért én is utáljam, amikor azért sem haragszom rá, amit nemrég velem tett. Jó, néha utálom, de ez csak egy szeszélyes érzés és haverok vagyunk.
- Igazán nem értelek téged.
- Nem is kell, hogy értésél, inkább szeressél! - forró csókkal zártam le a témát. Megpróbáltam mindent beleadni, hogy megvigasztaljam szeretettel Nathanielt és magamat is.
Valahogy nem hagyott nyugodni az, amit a szőke fiú mesélt. Fura volt, hogy a kedves és aranyos Iris inkább Castielt választotta a pont hozzá illő Nathaniel helyett. Viszont nagyon is megértettem a lányt. Az én szívem is Castiel után sóvárog - SAJNOS!
"Nath, tudom, hogy utálsz, ahogy én is téged, de azért adnék egy jó tanácsot: tényleg vigyázz a kedvesedre, mert elveszítheted... Nem olyan, mint amilyennek te hiszed... és a végén még megismétlődik a múlt..." Ezt mondta az előbb a vörös ördög Nathnak. Csak nem arra akart kilyukadni, hogy engem is elvesz Nathanieltől, mint régen Irist? Ezért játszik már megint velem? Erre hajt? Hát, ha ez a terve, akkor ahhoz nekem is lesz egy-két szavam!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése