Hét óta körül Viktor a fekete BMW-ben ült, de nem Vivihez ment, hanem a Diákparknál felvett egy csinos szőke lányt, természetesen a szövetségesét, Tiriát.A lány mélyen dekoltált, fehér, mellén fodros felsőben és fekete miniszoknyában ugrott be a fiú kocsijába. Arcra puszival üdvözölték egymást. Míg el nem hagyták a várost, szinte nem is beszélgettek. Mikor Vik megállt a tengerparton, egy elhagyatott szakaszon, akkor kezdték el megvitatni közös gondjukat.
- Nos, mit tegyünk? - kérdezte Tiria gondterhelten, és fél karjával az ülés háttámlájában kapaszkodott, oldalra fordulva. Mellei ilyenkor szépen kivillantak.
- Gőzöm sincs, de azt nem hagyhatjuk, hogy Vivi és Castiel összejöjjenek!
- Ezt én is tudom... de nincs ötletem, hiába agyaltam egész nap ezen. - válaszolta a lány csüggedten.
- Miért nem mondod azt Castielnek, hogy terhes vagy? Szerintem, el tudnád vetetni magad vele. - javasolta Viktor, miközben kényelmesen hátradőlt a kormány mögött. Így egy kicsit közelebb került a lányhoz.
- Ez megfordult az én fejembe is, csak az a gond, hogy minden este előtte szettem be az antibébi tablettát, így nem hinné el... De ebből kiindulva, te is csinálhatnál Vivinek gyereket... - dobta vissza a labdát Tiri nevetve. - A kis szerelmeddel családok alapíthatnál.
- Ő is gyógyszert szed, a másik meg az, hogy még csak tizenhat éves, nem vagyok az a fajta, aki tönkre tenné az életét egy gyerekkel!
- Hát így nem haladunk előre! - húzta el a száját Tiria, majd új ötletet mondott. - Akkor szöktesd meg!
- Most mondtam, hogy kiskorú... Az államhatárt sem lépnénk át, az anyjáék tuti visszahozatnák... Ez sem valami nyerő ötlet.
- Nekem legalább vannak ötleteim! Nem úgy, mint neked! - nyelvelt a szőkeség.
Viktor kedvtelve legeltette a szemét a csinibabán.
- Hahaha! Mit nem képzelsz rólam? Fifikás vagyok, de nem bűnöző! - nevetett a lány.
- De még nem jutottunk előrébb. - csóválta a fejét mosolyogva Viktor.
- Mert nincsenek okos terveink! Egy biztos, vagy Vivinek kell valami olyasmit tennie, ami miatt Cast megutálja, vagy fordítva, Castielt kell olyasmire rávenni, amit a kis drágája nem bocsát meg neki soha.
- Ez jól hangzik, de az a kérdés, mibe tudnánk belekényszeríteni őket?
- Egy ilyen dögös pasi biztos rátudja venni a kicsikét esztelenségekre. - kuncogott Tiria.
Viktor szája széles mosolyra húzódott. Tetszett neki, hogy a lány, kimondja, amit gondol.
- Te sem panaszkodhatsz, babám! - viszonozta rögtön a bókot. - Nem is csodálom, hogy a kis kanit el tudtad csábítani! Ilyen formás alak és csinos pofi... sok férfit vinne kísértésbe...
- Igazán? - csillant fel Tiria szeme és egyre jobban bírtra a fiú szövegét és stílusát. A fehér ingen dagadó izmaitól egyenesen tűzbe jött. Akaratlanul is a mellkasára tette a kezét és óvatos mozdulatokkal simogatni kezdte. - Még téged is?
Viktor egy erőteljes mozdulattal az ölébe húzta a csábító szirént. Belélegezte édeskés parfümje illatát és ettől lázba jött. Tiria diadalmas mosollyal simult hozzá.
- Persze... hisz én is pasiból vagyok. - Vik keze a lány kerek és formás mellére tapadt, szájával a nyakát csiklandozta. - Ennyi szexualitásnak, ami belőled sugárzik, nem lehet nemet mondani...
- Tudod mit? - Tiria keze teketóriázás nélkül a fiú övcsatjára siklott. - Mi lenne, ha segítenénk egymáson, amíg megtaláljuk a megoldást? Ha már ők úgyis egymást hajkurásszák, mi se maradjunk kielégítetlenek.
Viktornak tetszett az ötlet, felajzva simogatta a lány testét. Úgy gondolta, igaza van a szövetségesének, hisz, ha Vivi ezt teszi a volt pasijával, akkor ő miért legyen hűséges? A testi vágyakkal nem érdemes harcolni, attól ő még Vivit szereti....- Benne vagyok, kis démon. - mosolygott Viktor engedve a csábításnak.
- Akkor gyere... - suttogta Tiria és egy ügyes mozdulattal keresztül lökte a lábát a fiú derekán és ezzel rövidke szoknyája is felcsúszott a derekára.
Viktor válasz helyet száját szenvedélyesen a lányéra tapasztotta.
Többé nem gondolkodtak, nem szőttek terveket, ész nélkül egymásnak estek...
Egy fél óra múlva alkalmi párosunk visszaöltözött és nyugodtan, mintha mi sem történt volna, a helyükre másztak.
- Hmmm... - sóhajtott elégedetten Tiria és kényelmesen hátradőlt az ülésen. - Ez fantasztikus volt! Jó időtöltést találtunk, amíg a kedveseink magukhoz térnek. - mosolygott a lány.
- Csak rá ne fázzunk és lebukjunk. - aggályoskodott Vik.
- Ugyan már! Mivel csak mi tudunk róla, könnyű lesz titokban tartani... Már csak azért is jó volt, kiereszteni a gőzt, mert közben eszembe jutott egy jó kis haditerv.
- Nocsak... - nevetett Viktor. - A testmozgás beindította az agytekervényeket?
- Úgy is mondhatjuk... Szóval, arra gondoltam, hogy mondhatnám azt Castielnek, hogy beszéltem Vivi anyjával, vagy mit tudom én kivel, és eldicsekedte, hogy a kicsi lány eljegyezte magát veled. Ez olyan érvágás lenne a hősszerelmesünknek, hogy le tudnám itatni és rámászhatnék. Valahogy küldenék egy üzit Vivinek Cast telójáról, hogy jöjjön fel hozzá, mert fontos, elég lenne, ha ott meglátna engem a szívszerelmével. Kibékíthetetlen ellentétek lennének megint, mert gondolom Cast azzal eteti, hogy velem már végzett.
- Hm... ez nem is rossz ötlet, és kivitelezhető! - ismerte el a fekete hajú srác felcsillant szemekkel.
- Egy lángész vagyok! - nevetett diadalmasan a szőke boszi. - Majd csörgök, mikor tudjuk kivitelezni a tervet.
- Oké! Sima ügy lesz! De most hazaviszlek! Hulla fáradt vagyok, és reggel korán kelek.
- Jó, menjünk! Majd keressük egymást.
- Hát persze....
Este kilenc körül feküdtem le és mintha Viktor kocsijának jellegzetes hangját hallottam volna, de nem létezik, hogy ő lett volna, mert akkor bejött volna hozzám. Elhessegettem a gondolatot, de így eszembe jutott a sok gond, ami nyomaszt. Még mindig nem tudtam, hogy Ő vagy Castiel lenne-e a jobb választás. Felsoroltam az érveket és az ellenérveket a két fiúval kapcsolatban, de nem jutottam velük előrébb. Viktor mellett gondatlan életem lenne, de nem voltam benne biztos, hogy ez hosszú távon elég e. Castiel iránt még mindig lángolok, de vajon tudok-e benne bízni és eltudom nézni, hogy megcsalt? Ez itt a nagy kérdés... és bármennyire akarok rá válaszolni, még magamnak se tudok.
Fájt, hogy valakit mindenképpen meg fogok bántani, de el kell végre döntenem, hogy ki az, aki nélkül NEM tudok élni, mert az biztos, hogy mindkettő mellett boldog tudnék lenni, de hogy kihez húz a szívem és ki az, aki nélkül nem tudom elképzelni a jövőm, az egy másik dolog. Viktortól annyi szépet kaptam és a legjobbkor lépett az életembe, ragaszkodom hozzá, de ez csak halvány töredéke annak, amit tíz hónapja Castiel iránt érzek. Castiel... képes vagyok újrakezdeni vele? Megérdemel még egy esélyt? Hát nem tudom...
Másnap reggel későn keltem. Lementem, anyámat a konyhában találtam. Ebédet főzött és megkért, menjek el a boltba, kenyeret meg húst venni. Nem sok kedvem volt hozzá, de úgy éreztem, jót fog tenni, ha kiszellőztetem a fejem. Felmentem a szobámba átöltözni. Magamra kaptam egy koptatott farmernadrágot és egy lila atlétát. Felhúztam kis fekete balerina cipőm, és már rohantam is lefelé a táskáért és a pénztárcáért. Jó idő volt kint, gyalog sétáltam a közeli kisboltig. Hamar megvettem, amit anya felírt, és tíz perc múlva már hazafelé indultam súlyos táskámmal. Amikor kiléptem az utcára majdnem visszahőköltem, mert Castiellel találtam szembe magam. Ez komolyan vagy a végzet, vagy a balsors keze...
- Nahát! Szia, Vivieni! - bólintott mosolyogva a kék pólós és fekete térdnadrágos fiú lazán.
- Te követsz engem? - kérdeztem mogorván.
- Én? Nem! Lys hívott az előbb, hogy este átjön hozzám dumálni, és mivel nincs otthon se kaja, se sör, be akarok vásárolni. - magyarázta a srác és a kezében lévő mobilját lengette előttem.
- Oké... akkor jó vásárlást! - akartam búcsúzni, de hevesen elkapta a kezem.
- Nem vársz meg? Esküszöm, nem foglak zaklatni, csak segítenék hazacipelni a motyód, úgyis egyfelé megyünk...
- A szervizben... Szóval gyalog vagyok, akár csak te! Akkor megvársz?
Tudom, hogy nemet kellett volna mondanom, de már azért sem tettem, mert tudni akartam, hogy kibékült-e Lyssel, és úgy döntöttem hazafelé kifaggatom.
- Na, jó... de siess!
Alig öt perc szobrozás után visszajött a fiú egy nagy táskát cipelve. Ha jól láttam sör, whisky, chipsek, kóla, és gyors kaja lapult a szatyrában. Szerintem még ő is meglepődött, hogy tényleg megvártam.
- Mi van? Azt hitted, hogy már leléceltem? - nevettem rá, mert komikusan meglepődött fejet vágott.
- Hát... bizony, azt hittem, azért is itt hagysz.
- Nekem nem szokásom megszegni az ígéreteimet! - kezdtem a kötözködést.
- Hagyjuk a témát... - kérte a vörös srác, és kivette a kezemből a nehéz táskám, így legalább biztonságban is voltam tőle, amikor elindultunk, mert egyik kezében az én szatyrom, a másikban az övé volt.
- Kibékültél Lysanderrel? - kérdeztem inkább, mert ez nagyon érdekelt.
- Igazából haragban sem voltunk, csak egy félreértés miatt haragudtam rá. - nem mondta ki, de tudtam, hogy most arra céloz, ami köztem, és a haverja között történt. - Nem voltunk rosszban, csak mostanában elsodródtunk egymástól. Most, hogy találkozunk, legalább elmeséli, hogy jött össze Kimmel és majd jól kigúnyolom, hogy őt is elérte a szerelem.
- Kim és Lysander nálunk jöttek össze egy grillpartin, pont akkor, amikor én és.... - elharaptam a mondat végét, mert tudtam, hiba lenne, ha megint Viktort emlegetném. Nem akarom hergelni, ha csak egy mód van rá.
- Sejtem, mit akartál mondani, de jobb, ha nem is hallom! - pillantott rám féloldalról a vörös ördög.
Áthaladtunk a zebrán, már a mi kis utcánkban sétáltunk.
- Már nem akarok veszekedni, és osztozni veled! - közöltem elgyötört hangon.
- Akkor mit akarsz? - kérdezte élesen a srác.
- Nem tudom... - ráztam a fejem egy hatalmas gombóccal küszködve a torkomban.
- Akkor, mondok neked valamit!
- Ne... inkább ne! - intettem le haragosan, mert már ismertem a nótát.
- Ne félj, nem fogom rád erőltetni magam! - mondta Cast enyhe gúnnyal. - Tegnap sokat gondolkodtam, és igazad van...
- Miben is?
- Hű... erre hány üveg whisky után jöttél rá? - próbáltam poénkodni, de megbántam, amikor felfedeztem, hogy ez rosszul esett neki.
- Ne fikázz, komolyan beszélek! - mondta Cast, amikor elértük a házunkat. Megálltunk és a táskámat a lábam mellé tette. - Nem könyörgök tovább, és nem ostromollak csókokkal, de tényleg! Szabad akaratodból kell visszajönnöd hozzám, ha egy kicsit is szeretsz...
Az utolsó mondatot olyan szelíden mondta, és olyan átéléssel, hogy belesajdult a szívem. Egyik percben megöleltem volna, a másikban pedig szembeköpöttem volna. Nem tehetek róla, de ilyen vegyes érzelmeket produkáltam a jelenlétében, de nem akartam hallani, amit mondott.
Tüntetően hátat fordítottam neki, mire ő hátulról megölelt. Nem szenvedélyesen, vagy vadul, hanem gyengéden és érzelem gazdagon. Bele is remegtem, túl sok volt, hogy közel van hozzám, mégis távol.
Elhúzódtam tőle és tehetetlenül néztem a szemébe.
- Ne bolygassuk a témát. - kértem gyorsan. - Köszönöm, hogy segítettél cipekedni.
- Ó, ez semmiség...
- Akkor is kösz!
- Jaj, Vivi... hogy jutottunk ideáig, hogy itt állunk, és udvariaskodunk, mint két idegen? Ez nem normális így, nem így kéne lennie.
- Sajnálom, de ezen már nem lehet változtatni! - válaszoltam szigorúan, és megpróbáltam hideg maradni. - És hogy lásd, nem tekintelek teljesen idegennek, arra kérlek, hozd be a táskát és köszönj be a tesómnak! Nem zavar a haverságotok.
Nagy áldozat volt ez tőlem, hisz minden egyes percben nagy erőfeszítés volt közömbösséget színlelni előtte, de meg akartam neki mutatni, hogy nem zaklat fel annyira, mint hiszi. Ha ezt magammal is el tudom hitetni, jól leszek.
- Oké, akkor beugrok egy kicsit... De előbb arra kérlek, gondold át még egyszer a döntésed! Adj nekem még egy esélyt, mert ezerszer megbántam, ami történt, és száz százalék, hogy ha visszakaplak, nem csinálok semmi hülyeséget! Életem legnagyobb büntetése, hogy Viktorral kell látnom téged. Haragszom a világra, meg magamra, amiért olyan ostoba voltam, és nem kérdeztem meg, mit kerestél akkor Lys karjában. Ha valakit gyűlölök a történtekért, az én vagyok! Rég rájöttem, hogy itt nem az új pasid a hibás, hanem én... meg egy kicsit te is...
Beláttam, hogy igaza van, de vajon nem a sors akarata volt, hogy így alakuljanak a dolgok? És ha a végzet nem akarja, hogy együtt legyünk, akkor sajnos hiába kapálózunk....
- Igazad van. - sóhajtottam szomorúan. - De még nem tudok válaszolni neked.- Megértem, és nem is akartalak sürgetni, csak elmondtam a véleményem.
- Oké... Azt szabad! - mondtam, és még egy mosolyt is sikerült kipréselni magamból.
Mióta Cast visszajött, most először tudtunk emberien beszélgetni egymással. Nem volt vita, harag, sértettség, vagy szenvedély és jól esett eljutni ideáig. Talán kezdünk felnőni....
Castiel az egész délutánt nálunk töltötte. Hármasban a bátyámmal a kanapén dumcsiztunk. Tony Audrey-ról mesélt a barátjának, és mivel Cast nem ismerte, egy félóráig hallgattam ódákat újdonsült szerelméről. Mivel Cast lemaradt, hogy jött össze Antony a lánnyal, részletesen elmeséltünk mindent, egymás szavába vágva. A Deborah-s sztorit nagyon élveztem így utólag. Büszkélkedve adtuk elő, hogy bukott le, és hol kötött ki, viszont Lys sérüléséről még most is nehezen beszéltem, hisz én kevertem bajba. Castiel szörnyülködve hallgatott minket, de aztán azzal poénkodott, hogy mellette lett pszichopata a csaj. Én ezt nem találtam viccesnek, mert végül is a szerelmébe betegedett bele Debby, de nem tettem megjegyzést, nem akartam veszekedni. A végén előadtuk, mi mindent csináltunk míg oda volt, de ügyesen kihagytuk Vik nevét. A bátyám ösztönösen megérezte, mit mondhat és mit nem, mintha titokban összebeszéltünk volna. A kellemes nosztalgia délutánnak Cast mobiljának a csörgése vetett véget. Lysander hívta, így már el is rohant, mert időközben elfelejtette, hogy vele akart találkozni. Szaladt, hogy hazaérjen, mire a haverja odaér.
Én meg magányosan felmentem a szobámba, újra élni a régi és új emlékeim...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése