A szövetség

Másnap délutánra Kim programot szervezett. Arra kért, menjünk piknikezni, természetesen négyesben a pasikkal. Boldogan egyeztem bele, mert egyrészt régen beszéltem már Kimmel, sok mindenről lemaradt, ami mostanában történt, másrészt meg velük szívesen lógtam. Megbeszéltük, hogy kettőkor várnak minket a Diákparkban, Lyssel, ők hozzák a kaját, mi csak csatlakozzunk hozzájuk Viktorral. Felhívtam a kedvesem, neki is tetszett az ötlet. Fél kettőkor jött hozzánk és úgy döntöttünk, gyalog megyünk a parkhoz. Felvettem egy sárga, fél vállú felsőt és egy fekete halásznadrágot, sminkeltem és lófarokba fogtam a hajam. Nem akartam bunkó módon odaállítani üres kézzel a piknikre, ezért a nagy barna válltáskámba beledobtam egy másfél literes ásványvizet, háromféle chipset, két csomag nápolyit, az összes csokit, amit a fiókban találtam és egy fekete-fehér kockás kis pokrócot. Mikor megérkezett Vik ölelkezve, vidáman mentünk a park felé.
Lysander fekete passzos, sárga feliratos pólóban és farmer halásznadrágban ölelgette a padon ülő Kimet, amikor odaértünk hozzájuk. Harsány vidámsággal üdvözöltük egymást. Boldogan öleltem meg a piros miniruhás barátnőm, majd a felemás szemű fiút is.
  - Úgy hiányoztatok! Hol bujkáltatok egy hétig? - kérdeztem szemrehányóan, miután Vik is üdvözölte a barátokat.
  - Lysander nálunk volt vidéken egy hétig. Bemutatkozott a szüleimnek és nálunk is lakott. Be sem jöttünk a városba. - közölte fekete, rövid hajú barátnőm.
  - Ó, akkor ti tényleg komolyan jártok, ha erre is rászántátok magatokat! - nevettem cinkosul.
  - Hát úgy néz ki... Az én kis istennőm rabul ejtett. - csókolta meg Kim arcát a fehér hajú fiú.
  - És hová akartok menni piknikelni? - kérdezte a fehér pólós és farmeres Viktor.
  - Nem valami kreatív ötlet, de úgy gondoltuk, maradjunk itt a parkban. - közölte Kim.
  - Nekem megfelel. - vontam meg a vállam.
Kinéztünk hát magunknak egy csendes kis területet a fűben. Leterítettem a plédünket, Kim mellénk az övéket, aztán barátnőm elkezdte kipakolni a kosaruk tartalmát. Volt ott minden: sonkás szendvicsek, péksütik, alma, narancs, szőlő, üdítő, energiaital és édességek.
Gondatlanul falatozni kezdtünk, Lysander és Kim egymást tömték szőlővel, én meg Viktor karjában a mellkasának dőlve szendvicset majszoltam. Nagyokat röhögtünk, mert a lökött pár elkezdte mesélni múltheti kalandjukat Kim szüleivel, és szigorú bátyjával kapcsolatban. Jól éreztem magam, a tegnapi kételyeket el is felejtettem, úgy éreztem, az életem megint a megfelelő vágányon halad.

* Eközben Castiel jött ki a trafikból a telefonját nyomkodva. Először azt hitte hallucinál, amikor messziről Kim nevetését hallotta. Megtorpant és jól körülnézett. Nem akart hinni a szemének. Tőle 10-15 méterre a park közepén látta az édes négyest vidáman piknikelni. Lysander - az állítólagos barátja - mint egy áruló, Viviékkel szórakozik, és úgy öleli a barna bőrű lányt, mintha sosem akarná elengedni, és ami még rosszabb: Vivien az új pasijával volt összetapadva. Fájdalom mardosta a szívét. A látvány letaglózta, és úgy érezte, Viktor jogtalanul van ott az ő barátaival és az ő szerelmével. Neki kéne ott lenni és nem annak a senkiházinak! Olyan, mintha az az óriás óvodás az ő helyét birtokolná.... Dühösen fújt egyet, bement a legközelebbi boltba és egy üveg whiskyt vett a cigi mellé és bánatosan hazaindult. *

Miután már fájt a hasam a sok nevetéstől és a sok bezabált kajától, sóhajtva lefeküdtem és Viktor ölébe hajtottam a fejem.
  - Hú... kipukkanok! - nyögtem kacagva.
  - Kár... mert hozni akartam nektek egy adag csavaros olasz fagyit. Van itt nem messze egy jó kis fagyizó. - közölte vigyorogva Lysander.
  - Ó, az még belém fér. - nevettem és felcsillant a szemem.
Vik nevetve felém hajolt és szájon csókolt.
  - Megyek Lyssel, hozunk a hercegnőknek egy kis desszertet.
  - De jóóó! Imádlak!
  - Ti meg addig kibeszélhettek kettesben minket! - kacsintott Lys vidáman.
Mikor a két fiú elment, hasra fordultam, mint Kim és valóban arra készültem, hogy elmondjam, mi minden történt mióta nem találkoztunk, de nem mertem egyből a lényegre térni.
  - Úgy örülök, hogy ilyen boldogok vagytok Lysanderrel. Jó rátok nézni. - jegyeztem meg őszintén.
  - Hát igen... nem is gondoltam volna, hogy ilyen fantasztikus lesz vele. Sokkal boldogabb vagyok most, mint valaha Alexszel. - ismerte be Kim boldog sóhaj kíséretében. - De úgy látom, ti is jól megvagytok Viktorral.
  - Nos... ha velem van, minden szép is jó, de ha nincs....
  - Aj-jaj! Ez nem jól kezdődik! - csóválta a fejét Kim, aki közben egy almát rágcsált. - Mi történt?
  - Castiel... visszajött! - ebben a két szóban minden benne volt, nem is volt szükség rá, hogy tovább magyarázkodjak Kimnek.
  - Júj... elég, ha rád nézek, látom, mi zajlik benned! Ugye még szereted?
  - Nem tudom... Kim, nem tudom! - buktam ki akaratlanul. - Mióta megint itt van, és körülöttem lebzsel, már semmiben sem vagyok biztos! Szeretem Viktort, ha vele vagyok semmi más nem számít, de amikor Castiel megcsókolt, előjöttek a régi érzések és a vágy, amit mindig is csak ő tudott felébreszteni bennem! Ha nem tudom távol tartani magam tőle, vagy Tiria nem viszi magával a fenébe, félek, hogy el fogom árulni Viktort! - a fájdalmas emlékek említése közben könnyek csillogtak a szememben. Már nem tudtam uralkodni az érzéseimen, és Kim előtt nem is nagyon kellett. - Szégyen, hogy azok után, ami történt még mindig nem vagyok túl Castielen!
  - Túlságosan szeretted, ez itt a legnagyobb baj! De várjál már.... elvesztettem a fonalat! Tiria is visszajött?

  - Igen. Alighogy Cast felbukkant, megjött a szőke ciklon is, és közölte velem, hogy harcolni fog a pasiért, nem engedi, hogy kibéküljek vele.
  - És te mit válaszoltál neki? - ráncolta a homlokát Kim.
  - Hát azt, hogy nekem is jobb lesz, ha visszaviszi magával Floridába, mert már boldog vagyok Vikkel.  Az is vagyok... ha mellettem van.
  - Hát, ez nem hangzik valami meggyőzően, csajszi!
  - Nekem mondod? - sóhajtottam elveszetten. - Már semmiben sem vagyok biztos! Legszívesebben elköltöznék egy lakatlan szigetre, ahol távol lehetnék mindentől és mindenkitől! Már nem bírom a nyomást, amit Castiel gyakorol rám, és félek attól, hogy fájdalmat okozzak Viktornak. Az őrület határán vagyok, de komolyan!
  - Őszintén sajnállak! - Kim együtt érzően nézett rám. - Nem tudom, mit csinálnék a helyedben! Bár, ha engem Alex akarna visszahódítani, esélye sem lenne, mert Lysanderben megtaláltam a tökéletes társam. Viszont neked inkább Castiel volt az, és lehet, hogy nem kéne Viktorral lenned.
Szörnyülködve néztem Kimre. Ilyesmit még csak hallani sem akartam. Görcsösen ragaszkodom Viktorhoz, és nem akarom elveszíteni. Miért nem érti meg mindenki, hogy Castiel már csak a múlt?
  - Te meghibbantál?! Szeretem Viktort, gyerekkorom óta! Neki köszönhetem, hogy újra normálisan élek, visszaadta a szívemnek a reményt! Olyan nekem, mint egy mentsvár, támasz és biztos pont az életemben. Ha Castiel meggebed, akkor se megyek vissza hozzá! Ezt már eldöntöttem!
  - Ezt örömmel hallom! - hallottam meg a hátam mögött Vik jól ismert, dallamos hangját.
Hátra fordultam. Viktor és Lys állt mögöttem, mindkét srác kezében ott voltak a beígért csoki-vanília csavaros fagyik.
  - Most lebuktam! - mosolyogva néztem kedvesemre, és elvettem tőle az egyik fagylaltot. Vik leült mellém, átölelt és homlokon csókolt. - Most az egyszer örülök, hogy véletlenül kihallgattuk a beszélgetéseteket. Megnyugodtam, hogy ennyire ragaszkodsz hozzám.
  - Hát nem nyilvánvaló? - nevettem, és átöleltem a srác nyakát.
Lysander is helyet foglalt szerelme mellett.
  - Castiel visszajött? - nézett ránk érdeklődve.
  - Sajnos. - mondta Viktor őszintén, és utálattal.
  - Nem is tudtam. Kicsit bánt, hogy megszakadt a barátságunk.
Bűntudatosan lehajtottam a fejem, hisz ennek is én voltam az oka.
*
Eközben Castiel italba fojtotta a bánatát. Búskomoran feküdt a kanapén, kezében a whiskys üveggel, amikor valaki csengetett. Dühösen ment ajtót nyitni.
Még mérgesebb lett, amikor ajtót nyitott és meglátta, hogy Tiria az.
A szőke lány mélyen dekoltált, bordó felsőt viselt és barna szűk nadrágot. Meglepetten fedezte fel a srác milyen siralmas állapotban van.
  - Nahát, Castiel, kora délután alkoholizálsz? Ez nem szép! - csóválta meg a fejét rosszallva a szőke szépség.
  - Teszek a véleményedre! Amúgy, mi a francnak jöttél ide? - Cast imbolyogva az ajtófélfának dőlt, esze ágában sem volt beengedni a hívatlan vendéget.
Tiria azonban nem zavartatta magát, átbújt a fiú karja alatt, és besétált a nappaliba. Lazán a bőrfotel támlájára ült.
  - Beszélni akarok veled! Addig nem megyek el, amíg meg nem hallgatsz!

Castiel gyilkos pillantást vetett a lányra, majd az asztal sarkára tette az üveget a kezéből. Gondolt egyet és rágyújtott. Minél előbb meg akart szabadulni ettől a csajtól, ezért bólintott.
  - Rendben! Mondd gyorsan, aztán kotródj el!
  - Mi ez a hidegség, drágám? - állt fel Tiria. A fiú elé libbent, és a mellkasára tette a jobb kezét. - Már elfelejtetted, milyen jó volt együtt?
  - El akarom felejteni, és azt is megbántam, hogy közöm volt hozzád! - rázta le magáról mérgesen a lány kezét Cast. - Miattad elveszítettem Vivienit!
  - Ugyan már... arra nem gondoltál még, hogy ha nem csábítalak el, a kis kedvesedet akkor is elveszíted? Tegnap beszéltem vele. Hamar talált helyetted mást! Szerintem, akkor is összejött volna Viktorral, ha vele maradsz! Felszarvaztak volna! Én már csak tudom, mert mikor veled volt, már akkor is vonzódott a pasihoz.
Castielnek fájt ezt hallani, de a világért se vallotta volna be. Dühösen elnyomta a hamutartóban a cigijét és ellenségesen nézett a szőkeségre.
  - Ha azért jöttél, hogy kínozz, feleslegesen fáradtál, helyetted már megtette Vivi!
  - Tévedsz, édesem, nem ezért vagyok itt! Azért jöttem, hogy bevalljam, még mindig szeretlek, és nem tudom elfelejteni a csodás nyaralásunkat! - Tiria kétségbeesetten kapaszkodott Castielbe. - Felejts el a vörös kis cselédet, és válassz engem! Ígérem, én boldoggá teszlek!
Castiel felbőszülve taszította el magától a lányt.
  - Veled sosem lennék boldog! Volt egy rövid kalandunk, ami életem legnagyobb hibája volt és kész! Vissza fogom szerezni Vivient, ha tetszik neked, ha nem! Hagyj engem békén! Nekem nem kellesz!
Tiria szeme könnybe lábadt. Iszonyatosan fájt ez hallani a fiú szájából. Mindig is sejtette, hogy ez lesz, de nehéz volt megemészteni, hogy a srác, aki megbolondította, eldobja, mint egy rongyot, és még mindig Vivit szereti. Fölényes büszkeségében ő is bántani akarta Castielt. Megvetően méregette. Nem hagyja, hogy egy kis taknyos játszadozzon vele, és kihasználja!
  - Szánalmas vagy, hapsikám! Nem kéne olyan szekér után futnod, ami nem vesz fel! A kis drágád boldog a gazdag macsóval, már hiába vagdalkozol! Veszett ügy az egész... csak saját magad égeted!
  - Nem érdekel a véleményed! - makacskodott Castiel.
Tiria hirtelen megint taktikát váltott. A fiúra vetette magát, hozzá dörgölődött és csókolgatni kezdte a nyakát.
  - Jaj... Castiel! Ne csináld ezt! Ne mondd, hogy elfelejtetted az együtt töltött forró napokat! Elevenítsük fel a szép emlékeket! Kívánlak, és nem akarlak elveszíteni!

  - Édes... buta Tiria! - csóválta a fejét lemondóan Cast, és megint lerázta magáról a piócát. - Az ember nem veszítheti el azt, aki sosem volt az övé!
Tiria fájdalmas pillantást vetett a fiúra. Ennyire még sosem sebezték meg. Ez a vörös vagány elrabolta a szívét, birtokolta a testét, most meg elfordult tőle. Ettől kegyetlenebb nem is lehetett volna hozzá. De szilárdan elhatározta, hogy kerül, amibe kerül, visszaszerzi Castielt magának, és valamilyen módon eléri, hogy ne akarjon Vivivel lenni. Ha visszamegy a vörös kis fruskához, abba ő beleőrül! Nem akart beletörődni, hogy neki csak egy hónap boldogság járt Castiellel.
  - Akkor ez rád is érvényes, kis herceg! - vágott vissza Tiri. - Ha Vivien szíve száz százalékig a tiéd lett volna, akkor nem kötött volna ki olyan hamar Viktor karjában! Hagynod kéne a csajt a fenébe... nem gondolod?
  - Nem, nem gondolom! Ha csak ezért jöttél, máris mehetsz! Tűnj el a házamból meg az életemből is! - mutatott az ajtóra haragosan a vörös srác.
  - Oké, most elmegyek... ha kijózanodtál és átgondoltad a dolgokat, majd még beszélünk! Viszlát, Castiel! - búcsúzott a szőkeség és távozott.
A fiú káromkodva csapta be mögötte az ajtót.
Tiria a könnyeivel küszködve trappot hazafelé. Végig azon gondolkodott, mit és hogy kéne csinálni, hogy visszakapja elveszett szerelmét. Nem lehet megint Vivivel!
Ekkor eszébe jutott, hogy van még valaki, aki nem örülne, ha Vivien és Castiel összejönne...
*

Miután megettük a csavaros fagyikat, vidáman trécseltünk és fetrengtünk a pokrócon. Viktor épp édesen szájon csókolt, amikor megcsörrent a telefonja.
Szomorú, bocsánatkérő pillantást vetett rám és felült, hogy elővegye a mobilt.

Csak egy ismeretlen mobilszám villogott a kijelzőén. Vállat vont, majd beleszólt a telefonba.
  - Igen, tessék?
  - Helló! Lehet, már nem emlékszel rám, de én tudom, hogy te vagy Vivien pasija! - hallott Vik egy ismerős női hangot a telefonba. - Én vagyok Castiel élcsábítója... Tudunk nyugodtan beszélni?
  - Nem, de várj... - Viktor felállt, küldött nekem egy félmosolyt, aztán arrább sétált, hogy ne halljam, kivel és mit beszél.
Gyanús volt ez nekem, de nem akartam semmi rosszra gondolni.
*
  - Na, már mondhatod! Tudom, ki vagy! - szólt a telefonba halkan Viktor.
  - Nagyszerű! Akkor nem kell magyarázkodnom! - nevetett fel Tiria. - Szövetséget ajánlok neked! Fogjunk össze, nehogy megint kibéküljön a cuki párocska! Neked Vivi kell, nekem pedig Castiel! Egyértelmű, hogy ha nem fogunk össze, ezek megint összemelegednek! Ugye te is tudod, szépfiú?
  - Igen... igen, én is ettől félek! - vallotta be Vik sóhajtva. - A kis kedvenced rácuppant a barátnőmre, és folyton a szerelmével zaklatja! Láncold magadhoz, vagy vidd el!
  - Azon vagyok... de nagyon nehéz! Végső elkeseredésemben kereslek fel téged! Valamit tennünk kell, hogy ne hagyjanak el minket, és velünk maradjanak!
  - Van valami konkrét terved?
  - Először is, arra gondoltam, hogy Castiel utálna titeket együtt látni, ahogy Vivi is engem Casttal. Próbáld meg holnap délután a Bázisra csalni a barátnőd, odahívom Castielt! Meglátjuk, hogy viselkednek ebben a helyzetben! Ha nem jön be a terv, később még kisütünk valamit!
  - Oké, csajszi!
  - Akkor leszel a szövetségesem? - nevetett diadalmasan Tiria.
  - Hát persze, hisz mindent elkövetnék, hogy ne veszítsem el a szerelmemet! - bólogatott elszántan Viktor. - Az ördöggel is szövetkeznék, ha róla van szó!
  - Rendben, társam! Akkor holnap négykor legyetek a Bázison! Egymás ellen fordítjuk a párocskát!
  - Jól hangzik! - nevetett a fekete hajú srác és szerelmes pillantást küldött a gyanútlan Vivien felé.
   -Majd még SMS-ben egyeztetünk! Szia! - ezzel a szőke lány ki is nyomta a telefont.
*
Vik visszajött hozzánk, azon nyomban leült mellém, és megölelt.
  - Ki volt az? - fordultam felé kíváncsian.
  - Ó, csak egy régi haverom. Meghívott minket holnap délután a Bázisra. Már annyit meséltem rólad, szeretne megismerni!
  - Nagyszerű! Már alig várom. - mosolyogtam lelkesen.