Délután, jobb híján a történelem könyvembe merültem. A szobámban kuksoltam, halk zene mellett megpróbáltam tanulni. Castiel gyakorolt a bandával, én meg a délutáni szánkós móka után fáradt voltam. Vacsoráig magolni akartam, aztán jó nagy alvást terveztem.
Teljesen elmerültem Észak és Dél csatájában, bár nekem a témával kapcsolatban Scarlett O'Hara és az Elfújta a szél lebegett a szemem előtt.
- Meglepetés! - a test, ami rajtam landolt, hamarabb eljutott a tudatomig, mint a hang.
Castiel mászott a hátamra, lába beterítette az enyémet, két karja átölelte a vállamat, amin támaszkodtam. Tényleg meglepődtem, de nagyon is örültem.
Kicsit megemelkedett felettem, így sikerült szembe fordulnom vele. Már nem érdekelt a tanulnivaló, a könyvet lesodortam a fejem alól a földre, de amikor a telefonomat is le akartam némítani, elkapta a kezem.
- Ne! Hadd szóljon! Szeretem a Nickelback-et! - mosolygott az arcomba Cast, majd a zenekarral együtt elkezdte halkan énekelni a Far Away-t, mert éppen az szólt.
Míg énekelt, csak oly közeli arcát tudtam nézni, és a szemét, amivel bizonyította, hogy átéléssel énekli a szöveget.
- Úgy hiányoztál... - súgta a nyakamba, amikor befejezte a szerenádot.
- Te is nekem! - ismertem be. Megérintettem oly közeli arcát. Tényleg így éreztem, mostanában kevés időnk volt az összebújásra, mindenféle hülyeség miatt, és most maximálisan ki akartam élvezni a pillanatot. Szerettem magamon érezni férfias súlyát, kicsinek és védtelennek éreztem magam alatta, mégsem lettem volna máshol szívesebben, a világért sem.
De a varázs elmúlt, amikor legördült rólam, féloldalasan mellém feküdt, az oldalához húzott, továbbra is szorosan ölelt. Arcunk csak néhány centire volt egymástól.
- Mesélj, hogy telt a délutánod?
Megütközve néztem rá. Ne hittem volna, hogy beszélgetni akar, amikor nekem teljesen máson járt az eszem. Szerettem volna fulladásig csókolni, levetkőztetni és átadni magam a lobogó szenvedélyünknek. Mégis visszafogtam magam. Arra lesz még idő, akár reggelig is, most az a lényeg, hogy itt van. Kimerítő napja után hozzám szaladt, mert látni akart, ölelni, beszélgetni, és még ki tudja, hogy mit. Minden más mellékes.
- Nélküled? - kuncogtam. Pajkosan előrébb hajoltam, megharaptam az orrát, de aztán visszafeküdtem eredeti pozíciómba. - Végül is egész jól. Kutyáztunk, szánkóztunk, és a hóban ökörködtünk Sissy-vel és Rennel.
Castiel szürke szeme elsötétült, szemöldöke megrándult.
- Nem tetszik, hogy így össze vagytok nőve a remete sráccal!
- Nincs okod féltékenykedni! - intettem le rögtön, és hogy ezt bizonyítsam, közelebb bújtam piros soros, kötött pulóverbe bújtatott mellkasához. - Ren csak egy haver. A húga miatt muszáj együtt lógnunk, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy csak a kislány miatt vagyunk együtt. Kedvelem Rent, sajnálom, és összebarátkoztunk, de ettől még mindig a tiéd az első hely a szívemben. Sosem történt köztünk semmi, és nem is fog.
Az utolsó mondatnál azért eszembe jutott a karácsonyi bálos csók, de gyorsan elhessegettem az emléket. Csak egy botlás volt, amiről jobb nem beszélni. Nem akartam felesleges vitát generálni, így utólag sem, főleg, hogy semmit sem jelentett az a fránya csók.
Az ilyenfajta gyengédségeket még nem nagyon szoktam meg tőle, de kimondhatatlanul boldoggá tett velük.
- És neked, milyen volt a próba? - kérdeztem. Tényleg kíváncsi voltam. Nem azért, hogy hisztizzek, ha sokat beszél Eváról, hanem mert tényleg érdekelt, az, ami ennyire fontos neki.
- Tűrhető volt. Alexy persze annyira nem volt beteg, hogy a próbát is kihagyja. - ezzel a kijelentésével meglepett, mert nekem fel sem tűnt, hogy délelőtt nem volt suliban a kék hajú dinka. Bár, ez nem csoda, túlságosan lefoglalt Kim és Kentin nyűglődése. - Bon Jovi számokat tanult be a kis homár barátunk, és eszméletlenül jól állt neki. Eva mostanában rockernők dalaival kísérletezik, Lys és Nina a szerelmes duettekre álltak rá, nekem meg maradt minden egyéb, bár a rockballadák és a kemény rock sem áll távol tőlem.
Imádtam, amikor a zenélésről beszélt. Csillogott a szürke szempár, mint a tiszta nyári égbolt szürkületkor, a hangja élettel teli volt, a mosolya reménykedő. Pont ezért kell támogatnom az álmait, mert az ő boldogsága nekem ragyog.
- Örülök, hogy jól haladtok! Ha majd híres énekes leszel, ne felejts el nekem jegyet küldeni, hogy az első sorban tudjak csápolni nektek! - jegyeztem meg tréfásan.
- Ejnye, te kis buta! Neked a VIP szobában a helyed! - kacagott Cast vidáman, de láttam rajta, hogy büszke a rajongásomra.
- Igen? És mit csinálsz velem a VIP szobában, koncert után?
Kihívó kérdésem a megfelelő hatást érte el. Castiel szeme elsötétült, de ezúttal a szenvedélytől, fölém gördült és elkezdte csókolgatni a nyakam.
- Hát... valami ilyesmivel kezdeném....
Lehelete és szája csiklandozták az érzékeny bőrt a nyakamon. Borzongás futott végig a gerincemen, a hasamban, majd a végén egy helyre összpontosult, a lábam közé. Pillanatok alatt már ennyivel is felébresztette bennem a vágyat.
Szinte egyszerre izzottunk fel. Amikor a szája megtalálta az enyémet, halk nyögés szökött ki a torkomból. Heves csókban és ölelésben forrtunk össze, a lábam önkéntelenül tekeredett a dereka köré, hogy közelebb érezzem magamhoz. Ki voltam éhezve rá, vágytam a közelégére, a testére, és hogy magamban érezzem.
Nagy mocorgások közepette lerángatta rólam a barna pulcsit, majd csalódott képpel vette tudomásul, hogy fekete póló van alatta.
- Ah... mi ez a sok ruha? - kérdezte panaszosan, miközben a felesleges ruhadarabot lehúzta rólam.
- Tél van, Castiel, kell rám a réteg! - nevettem az idétlen fejen, amit vágott. Én se voltam tétlen, közben lecibáltam róla a vastag pulcsit, de persze alatta ő nem viselt semmit.
- Kint, bébi, tél van, de idebent forró a hangulat. - vigyorgott, miközben a vállam és a nyakam hajlatát becézgette apró csókokkal. A lélegzetem is elakadt, amikor a foga és a nyelve is akcióba lendült.
- Tényleg? És mi van, ha fáj a fejem, és nincs kedvem ilyesmihez? - incselkedtem pajkos vigyor kíséretében.
- Mi vagy te? Vén feleség, aki fejfájással akar kibújni a szex alól? - háborgott Castiel. A fejem mellett két oldalt a két karjára támaszkodott. Így a súlya nem préselt az ágyhoz, de máris hiányzott.
- Á, dehogy! Határozottan úgy érzem, hogy a tanulás okozta fejfájásomra a legjobb gyógyszer a forró szex. - kacagtam, és hogy ezt bizonyítsam, a nyaka köré fontam a karom és visszahúztam magamra. Ezúttal én kezdeményeztem a vérpezsdítő csókot.
Castiel megint elhúzódott tőlem egy kicsit, mert hiába tapogatózott a hátamon a melltartó csatja után. Értetlenül nézett az arcomba, mert nem találta a csatot a piros anyagon.
- Mi a fene?
Válaszolni se tudtam, csak a szememmel jeleztem neki, hogy elől találja a kapcsolót.
- Cseles, nagyon cseles. - kuncogott. Érzéki szája kéjes mosolyra húzódott, aztán lehajtotta a fejét, a fogával és a szájával oldotta ki a bonyolult fehérneműt. Amikor az anyag szétpattant, felsóhajtottam, ő meg csodáló tekintettel lehajolt, majd nyelvével és szájával kezdte kényeztetni az ágaskodó bal bimbót, míg a másikat a kezével becézgette. A vérem szinte felforrt, ívbe feszült a gerincem, görcsbe rándult a lábujjam, őrült iramban vert a szívem. Azt kívántam, sose hagyja abba a kínzásom, mert ez az volt. Kín égette az egész testem, mégis annyira jó volt, hogy szavakba nem lehet önteni. Próbáltam megérinteni a meztelen vállát vagy hátát, de lefogta a kezem, hogy csak ő tudjon nekem örömet okozni. Egyszerre tudtam volna megölni és összecsókolgatni ezért. Amikor már nyögdécselve levegőt se kaptam, szája lejjebb vándorolt, de megtalált egy újabb érzékeny pontomat. A köldököm és a hasam alját nyaldosta és csipdeste a fogával. Lihegve markolásztam két oldalt magam mellett az ágytakarót, mert nem mertem hangos jelét adni annak, mennyire jól esik, amit csinál, nehogy a földszinten felfigyeljen ránk valamelyik családtagom. Csak édes kínok között vergődtem alatta, mégis azt kívántam, sose engedjen el. Egyre lejjebb és lejjebb tolta a csípőmön a nadrágot, s vele együtt az apró kis bugyit is. Lenéztem rá, láttam tüzes tekintetében, hogy mire készül, és hát persze, hogy nem akadályoztam meg. Egy másodpercig átfutott az agyamon, hogy de jó, hogy tegnap sort kerítettem az intim borotválkozásra, de amikor megéreztem a száját a csiklóm körül, kikapcsolt az agyam, vörös köd tódult a fejembe. Széttártam a lábam, hogy jól hozzám férjen, aztán átadtam magam az őrjítő kényeztetésnek. A szám szélét harapdáltam, hogy ne kezdjek el visítozni az élvezettől, majd a hajába markoltam, hogy a fejét ott tartsam ahová tökéletesen illett. Másodpercek alatt a csúcsra juttatott, ügyes nyelve és szája robbanásszerűen űzött az orgazmus bódulatába. Szinte még magamhoz se tértem a mámorból, már nadrág nélkül gördült felém. Feltérdelt, kába tekintettel csodáltam meg szoborszerű tökéletes testét, kockás hasát, ágaskodó férfiasságát, de nem sok időt hagyott ilyesmikre, elkapta szétterpesztett lábaimat és magához húzott. Lábam a csípője köré fonta, aztán férfiasságát a résemhez illesztette. Sóhajtozva néztem a szemébe, de a behatolás pillanatában fölém hajolt és egy forró csókkal fojtotta belém kitörni készülő sikolyomat. Belém illett, persze, hogy belém illett, soha nem is volt semmi gondunk ilyen téren. Mindketten kiélveztük az egyesülés pillanatát, aztán mozogni kezdett, én meg igyekeztem felvenni a ritmusát, hogy elnyújtsam a gyönyör pillanatait. A hátát, a nyakát karoltam, ő a fülem mögötti érzékeny bőrt nyaldosta, miközben egyre őrültebb tempóban mozgott bennem. A fülembe súgta, hogy szeret, imád, kellek neki, s ebben a pillanatban nagyon is tisztában voltam vele. Őrült játékunknak az lett a vége, hogy összekarmolásztam szegény drágám hátát, de nem volt más választásom a kirobbanóan élvezetes csúcspont érkezésekor. Szinte egyszerre mentünk el. Reszketve, felhevülve és lihegve borultunk egymásra.
Castiel teste betakart, mint egy nehéz ágytakaró, fejét a nyakam hajlatába rejtette, miközben a mámor utórengései még ott cikáztak a testünkben.
- Hűha... ez nem volt semmi! - nyögte a fülembe. Bár nem láttam az arcát, el tudtam képzelni kéjes vigyorát, és kielégült pofáját.
- Nem bizony! - nevettem, s fél kézzel csapzott hajába túrtam. - Örülök, hogy itt vagy!
- Itt? - mutatott körbe a szobán - Vagy itt? - vigyorogva érintette meg a combom belső oldalát.
- Mindkettő. - nevettem őszintén. - Amíg ilyen eget rengető szexet tartogatsz nekem, addig bármikor jöhetsz!
- Ó, és akkor ki tart, kit szexuális tárgynak? - rágcsálta a fülem megjátszott felháborodással.
- Ez kölcsönös örömszerzés volt, drágám. - nevettem gondtalanul, és úgy simultam a mellkasához, mint egy jóllakott kismacska.
- Remek! Vacsi után 69?
Jót nevettem a szenvtelen kérdésén, de azért rábólintottam.
- Ejnye, te rossz életű, ledér nőszemély! - kuncogott a nyíltságom miatt jól szórakozva Cast. - Fejezd be a harapdálásomat! Nem tudtad, hogy a férfi második legfontosabb testrésze a gyomor? Kajás vagyok, remélem anyukád főzött valami finomat. - miközben beszélt, felült és elkezdte az ágy végéből és a földről magára szedegetni a ruháit. Ami nem az övé volt felém dobta, így én is öltözködni kezdtem.
- Én is éhes vagyok, és jobb is, ha előbújunk, nehogy gyanakodjanak, hogy rosszalkodtunk. - feleltem, miközben magamra húztam a pólót és a kék tangát.
- Miért? Szerinted, nem tudják? Egészséges kamaszok vagyunk, egészséges étvággyal és vágyakkal.
- Mondjuk ezt ne nagyon hangoztasd anyám előtt. Az oké, hogy modern és szuper anya, de azért jobb, hogy ha csak sejti, mit csinálunk, de nem tudja biztosan.
- Jó, akkor majd azt mondom, a bélyeggyűjteményemet akarod nézegetni egész éjszaka. - vigyorgott rám Cast az ágy széléről, immár teljesen felöltözve.
Elképesztett, hogy ilyen hamar elkészült. Itt volt még egy indok arra, miért nem kell télen sok cuccot magunkra húzni. Megint nevettem a megjegyzése miatt. Az ágy közepén térdeltem fehérneműben és pólóban, de előhúztam az ágytámla elől egy párnát és jól meglendítve mellkason csaptam. Sajnos nem érte váratlanul a támadásom, elkapta a párnát és a segítségével a karjába rántott. Úgy borultam a mellkasára, mint egy kidőlt fa, ő meg csak vigyorogva a csípőmre tette a kezét, aztán lecsúsztatta a hasamra, majd a bugyimra. Ettől megint elakadt a lélegzetem.
- Ne heveskedj, angyalom! Nincs most itt az ideje.
- Nem tudom, ki a hevesebb, nagyfiú! - csúfoltam ki, és tüntetően leráztam magamról a kezét.
A játszadozásnak az lett a vége, hogy letepert az ágyra, és sokat ígérő csókokkal büntetett, de persze cseppet se bántam.
Jó tíz perc múlva rángattam fel magamra a nadrágot, akkor is csak azért, mert hallottuk, hogy a szomszéd szobában Tony jön-megy.
Közömbös arcot vettünk fel és kézen fogva kisétáltunk a szobámból.
Cast csusszant le először a létráról, és amikor leért, csak széttárta a karját, jelezve, hogy ugorjak. Bíztam benne, így kacagva leugrottam a harmadik fokról. Az ölében landoltam. Körbeforgatott magán, aztán megcsókolt. Úgy kapaszkodtam a vállába, mint egy kis majom, de közben igyekeztem a csókot is kellő hevességgel és érzelemmel viszonozni.
A hátunk mögötti köhécselés vetett véget a romantikus pillanatunknak. Zavartan néztünk össze, aztán Cast talpra állított maga mellett.
Anyám és a bátyám a kanapén ült egymás mellett, kávéval a kezükben, beszélgettek. Naná, hogy Tony krákogása zavart meg minket.
- Sziasztok, fiatalok! Látom, még mindig tombolnak a hormonok! - szórakozott rajtunk a sárga pulcsis és lyukacsos farmeres bátyám.
- Szia, Tony! Csók, Angela néni! - köszönt a párom, miközben a közeli fotelhez sétáltunk. Leült, engem meg az ölébe húzott.
- Hali! - mormogtam én is az orrom alatt. A fél órával ezelőtt történtek után nem nagyon mertem anyámék szemébe nézni. Próbáltam lapítani szerelmem karjában, nehogy leolvassák az arcomról, mit csináltunk nemrég...
- Kávé után vacsorázunk. Csatlakoztok hozzánk? - kérdezte anyu, aki kedvenc kék szabadidő ruháját viselte. Vállig érő sötét haja a füle mögé volt tűrve. Szeme barátságosan ragyogott ránk.
- Szeretnék, ha szabad. - bólintott rá Cast a vállam mögül.
- Még szép, hogy szabad. Te már családtagnak számítasz nálunk. - mosolygott anyám kedvesen.
- És éjszakára is maradna. - tettem hozzá szemlesütve.
- Nem örülök, hogy hétköznap ilyesmivel jöttök, de titeket ismerve, ha nemet mondok, képesek vagytok szökni, hazudni, vagy bármi más turpisságra.
- Igazán köszönjük, asszonyom! - hálálkodott Cast, és miközben anyámra nézett, önkéntelenül az alkarom simogatta. - Az az igazság, hogy mostanában keveset tudunk együtt lenni a zenekari próbák és Vivi bébiszitterkedése miatt. Muszáj valahová besűríteni a szerelmi életünket is.
- Jaj, ne is mondjátok! Néha nekem sem elég huszonnégy óra egy napban. - bólogatott anyám részvéttel.
Örültem, hogy ilyen megértő hangulatban van. Castielnek igaza volt, a sok galiba, próba és babázás mellé, be kell zsúfolnunk minél több együtt tölthető időt, ha fent akarjuk tartani a kapcsolatunkat. És nagyon akartam, mindennél jobban!
- És mi újság veletek mostanában? - kérdezte Tony tőlünk, s közben a középen álló kis asztalra tette kiürült csészéjét.
- Megvagyunk, nagyon jól megvagyunk. - válaszolt az előbbi kérdésre a vörös srác, s bizonyításképp féloldalról megpuszilta az arcomat.
- Ennek örülök. Sose gondoltam, hogy ilyen sokáig fogjátok bírni egymás mellett. - jegyezte meg Antony elismerően.
- Hát még én sem. Azt hittem, pár hónap után Castiel az agyamra fog menni, de csodák csodájára nem így lett. - mondtam, és incselkedő pillantást vetettem a páromra.
- Nem is értem, miért viselem el ezt a flúgos nőszemélyt! - vágott vissza Cast, s jól összeborzolta amúgy is zilált hajamat.
- Talán, mert jó velem a szex, te barom! - nevettem. - De az veled is!
Nevetve fojtogatni kezdtem a vicces fiút.
Tony viszont szenvedő pofát vágott.
- Túl sok volt az infó, gyerekek! Jobb lett volna, ha úgy halok meg, hogy ezt nem tudom! - tréfált a bátyus.
Ekkor Lucas viharzott ki a szobájából. Akkor még javában fojtogattam Castielt. A hamvas szöszi kölyök vigyorogva nézett ránk, aztán meg sem állt, tovább ment a konyha felé.
- Anyuuu! Vivi gyilkolja a pasiját! Az ő részüket is én eszem meg, mert Castiel a hullaházba, Vivi meg börtönbe kerül!
Gyilkos pillantással néztem a konyhaajtóban hangoskodó öcskösre.
- Elég legyen odakint! Lucas, te meg ne legyél haspók! Asztalhoz mindenki! - hallottam anyám hangját, de látni nem láttam.
Jó hangulatban vonultunk a konyhába. Segítettem anyunak megteríteni, aztán körbe ültük az asztalt.
A vacsora elfogyasztása közben folytattuk a könnyed evődést és poénkodást. Persze általában mindig én "kaptam" mert a három fiú rajtam köszörülte a nyelvét.
- Meséljetek, gyerekek, mostanában keveset voltunk így együtt. - kérte anyám, aki kiosztott nekünk egy-egy kehely pudingot, desszert gyanánt. - Castiel, Vivien, tudom, hogy még csak másodévesek vagytok, de vannak már terveitek, hogy merre visz az utatok a gimnázium után?
Meglepett anyám kérdése, mert bizony még csak nem is gondoltam ilyesmire.
- Nos... nekem már vannak terveim. - mosolygott anyura Cast, miközben a vanília-eper pudingot kanalazgatta, amiben kekszdarabok is rejtőztek. - Mindenképpen a zenéléssel akarok foglalkozni. Már gondoltam rá, hogy New Yorkba megyek továbbtanulni, ott sok a zeneiskola. Egy jó gitártanár és a hangképzés nagyon kell, ha komolyan akarom venni a zenei pályát. Most még csak álom, de a rockzene világában tudom elképzelni magam. Sasha, a zenetanárunk lát bennem fantáziát, és megígérte, hogy támogat és majd segít bejutni egy jó nevű zenei főiskolába, ha elég kitartó leszek. Onnan már csak egy ugrás a sztárvilág.
- Ejha, nem hittem, hogy énekesnek készülsz. - jegyezte meg anyu, aki narancslét kortyolt.
- Zsír! Rocksztár kerül a családba! - örvendezett lelkesen Lucas. - Vivi, nehogy szakíts vele, jól fogok keresni az autógrammjaival!
- Hogy te mindenből a saját hasznod keresed! - néztem az öcsémre a szememet forgatva. - De kérésed máris tekintsd teljesítettnek, nem áll szándékomban dobni, Mr. Énekest!
- Csak aztán nehogy ő pattintson le, amikor híres lesz és kismillió bombázó hever majd a lába előtt. Gondolj bele, színésznők, modellek, Shakira, Rihanna, Beyonce...
Rosszallva néztem Lucasra. Haragudtam rá, mert megtalálta a gyenge pontom. A legnagyobb rémálmom az volt, hogy majd eljön az idő, amikor kevés leszek a híres zenész úrnak.
Gombócot gyúrtam a fehér szalvétámból és haragosan az öcsém fejéhez vágtam.
Luc persze nem sértődött meg, csak nyelvet öltött rám, és kiröhögött.
- Viselkedjetek az asztalnál! Még a végén Castiel azt hiszi, vademberek nevelek!
- Ó, azt már tudom! - tréfált a vörös ördög, és pajkos pillantást vetett anyámra. - Bár csoda, hogy nem őrült még meg, Angela néni, három ilyen ördögfióka mellett. Megértem anyám, hogy én vagyok az egyetlen gyereke...
Hangos kacagás árasztotta el a kis konyhát. Úgy látszik, ma mind elemében voltunk.
- De viccet félretéve, barátom - Tony az asztalon könyökölve fordult a vendég felé - sose gondoltam, hogy énekes babérokra törsz.
- Eddig szunnyadt bennem a tehetség. Hála az idei zeneszakkörnek, kiderült, hogy jó hangom van és szeretek is énekelni.
- Persze!... Eddig a nőverem utáni kajtatás lekötötte minden figyelmed. - jegyezte meg Lucas epésen.
- Lehet. - nevetett Cast. - De már enyém a nő, úgyhogy lehet a karrierre összpontosítani. - mosolygott Castiel, majd odahajolt hozzám és apró csókot nyomott a számra. Többre vágytam, olyasmire, amit délután csináltunk, de persze ezt nem mutathattam ki, így szemérmesen meghúztam magam, csak egy szerelmes pillantást engedtem meg magamnak.
- Drukkolok neked, fiam, szorítok, hogy teljesüljenek az álmaid. - anya próbált komoly maradni és nem foglalkozni kelekótya kölykeivel.
- És te, Vivikém, merre mész tovább a gimi után? - kérdezte anya komoly arccal.
- Castiel után. - próbáltam tréfálni. De az volt az igazság, hogy nem volt jobb válaszom. Kezdett aggasztani, hogy tényleg semmi tervem a jövőmmel kapcsolatban. Ha az öt vagy tíz évvel későbbi énemre kell gondolnom, akkor csak azt láttam, hogy Castiel miatt és Castielért kell élnem, de semmi egyéb. Se szakma, se álmok, se más fontos dolog. Baj, hogy csak egy fiú van a jövőmben és semmi komoly? Nagyon reméltem, hogy nem, mert nem akartam elrontani ezt a fantasztikus délutánt. Mivel anyám még mindig kérdőn figyelt, megpróbáltam szépíteni a dolgot. - Igazából, még nem döntöttem el, merre kellene orientálódnom. Még van két évem, hogy kitaláljam, mi akarok lenni.
- Én már eldöntöttem, hogy tűzoltó leszek, vagy rendőr. - vágott közbe dicsekedve a kis öcsi.
- Te inkább terrorista! - kezdtem most én a csipkelődést.
- Megüsselek? - förmedt rám Lucas, de viccelődve, fülig érő szájjal.
- De jó, hogy nekem már nincs ilyen gondom. - sóhajtott Tony. - Az igaz, hogy az autószerelésből nem fogok meggazdagodni, de szeretek kocsikat bütykölni, a maszek meló jól is fizet, szóval elégedett vagyok a választásommal. Nekem már a házasság és a családalapítás lebeg a szemem előtt. Most túlórázok ezerrel, Audrey is keresett mellékállást a fősuli mellé, mert lagzira gyűjtünk, ami sajnos még nem jövőre lesz, mert a szülei ragaszkodnak hozzá, hogy várjuk meg a házassággal, míg kijárja az iskolát. Végül is nem bánjuk a hosszú jegyességet, addig is gyűlik a pénz és tervezgetünk, álmodozunk.
Furi volt, hogy az egykori bulibolond és csajozó gép bátyám igába akarja hajtani a fejét, és pelenkázni akar egy bömbölő csecsemőt. De hát ez van... felelősségteljes felnőtt lett. Még jó, hogy ez nekem odébb van!
- Aztán be ne csússzon a nagyravágyó tervetekbe egy baba. - jegyeztem meg kacarászva.
- Az a ti műfajotok, nem a miénk! - dobta vissza a labdát Antony sátánian vigyorogva.
- Mi még nem tervezünk esküvőt meg gyereket... tudomásommal. - az utolsó szót csak azután tettem hozzá, hogy rápillantottam hamis mosolyú kedvesemre.
- Most még. - értett velem egyet Cast.
- Na, jó. Vacsora után közös tévézés? - ajánlotta anyám, mert már befejeztük a desszert eszegetését.
Kétségbeesetten néztem Castielre. Nekünk egész más terveink voltak. A csalódottságom kiülhetett az arcomra, mert a fiú alig tudta visszatartani a nevetést. Duzzogva felálltam, és elkezdtem leszedni az asztalt.
- Juhé, de én választok filmet! - Lucas már át is szaladt a nappaliba, hangosan becsapta maga után az ajtót, és gondolom a tévé távirányítójára vetette magát.
- Nekem hosszú volt a nap, inkább elfoglalom a fenti fürdőt, mert ha ti ketten - itt Tony rám nézett, mert épp megálltam Cast mögött és a két vállára tettem a kezem - oda együtt szabadultok be, akkor éjfélig is várhatok! Nem szeretnék pornográf nyögéseket hallgatni, míg a soromra várok! Jó éjt, család!
Tony elhúzott, naná, hogy nem várta meg, míg fejbe kólintom valamivel.
Zavartan mosolyogva néztem anyára, és átöleltem Castiel nyakát. - Mi bevállaljuk a mosogatást, míg Lucassal kiválasztjátok, mit nézzünk!
- Remek! Rendesek vagytok!
Anyám is otthagyott minket, és amikor becsukódott mögötte az ajtó, döbbenten néztem a páromra. Castiel felállt és a mosogatóba tette kiürült üdítős poharát.
- Ezek filmet akarnak nézni velünk! - háborogtam a nappali felé mutatva kiakadva. Úgy ejtettem ki ezt a mondatot, mintha minimum Ufók ülnének a kanapén, és elborzasztana a gondolat, hogy idegen lényekkel kell töltenem az estét.
- És akkor mit tehetünk ellene? - vont vállat lemondóan Castiel. - Jó képet vágunk a dologhoz, leülünk velük, aztán egy fél óra múlva eljátszod a nagy álmost és megszökünk.
- Ráadásul most még mosogathatunk is! - húztam el a szám, és leverten néztem a mosogatóban felhalmozott mosatlan hegyre.
Mérgesen fújtam egyet, de azért nekiálltam a feladatnak, míg Castiel visszaült az előző helyére és a telefonjával kezdett foglalatoskodni.
Már csak néhány tányér maradt a mosogatókagylóban, amikor a vörös ördög mögém lépett, átölelte a derekam, és hozzám bújt hátulról. Szájával a fülem kezdte ingerlően cirógatni.
- Ne csináld ezt, mert összetöröm a mosatlant! - szóltam rá, gyenge hangon, mert egy: nagyon jól esett a váratlan támadás, kettő: nem is igazán akartam, hogy abba hagyja.
- Nem érdekel. - súgta a fülembe Cast, s kihívóan és merészen végig csúsztatta a kezét a nadrágomon, aztán egy határozott mozdulattal benyúlt a bugyimba.
- Oh! - nyögtem meglepetten. Kihúztam a kezem a habos vízből, és megtámaszkodtam a mosogató peremében, mert ha nem teszem, elvesztem az egyensúlyom, vagy a fejem.
- Dőlj nekem, és lehetőleg hallgass! - kérte Cast, miközben ujjai körkörös mozdulattal mozogni kezdett legintimebb testrészemen. Görcsösen markoltam a kagyló márvány peremét, de olyan erővel, hogy attól féltem letöröm. Nem tudtam mást tenni, csak szót fogadni. Hosszú ujjai úgy játszottak a csiklómmal, hogy nyögdécselve rágtam a szám szélét, bele akartam halni a gyönyörbe.
Csak messziről és tompán hallottam, hogy a nappaliban anya és az öcsém a tévéműsoron vitázik, és az, hogy bármikor lebukhatunk, csak még izgalmasabbá tette, amit csináltunk.
- Kapcsold ki az agyad, csak érezz! - parancsolt rám Cast, mert megérezte a feszültségem.
Nem volt nehéz rá hallgatni, amikor két ujja belém csusszant majdnem elharaptam a nyelvem.
Úgy mozgatta bennem az ujjait, hogy egyből elöntötte a fejem a mámoros köd, a kezének préseltem az altestem, hogy minél jobban elérje bennem azt a pontot, aminek izgatásával a mennyekbe tud repíteni. Csak pihegtem, a fejem forgattam a vállán, kis híján elájultam. Megfogadtam, hogy bosszút állok, amiért így játszik a testemmel a ház egyik legforgalmasabb helyiségében, de túl jó volt az érintése, semmiképp se akartam, hogy abbahagyja, amíg a keze a csúcsra nem juttat. Percek, vagy pillanatok múlva - nem tudtam pontosa - de ez megtörtént. A gerincem ívbe feszült, a lábam, mint a gumi elgyengült és a belső tűzijáték után szó szerint a karjába omlottam. Az a csirkefogó meg csak
- Na, gondoltam, hogy itt nem csak a mosogatóvíz folyik! - dugta be a fejét a résnyire nyitott ajtón Lucas. - Gyertek már, mert bajban vagyunk! Én akciót akarok nézni, anya meg Disney mesét. Nektek kell dönteni!
- Má... máris megyünk. - válaszoltam akadozva. Per pillanat azt se tudtam, hol vagyok. Nem tudtam, hogy fogok nyugodtan besétálni a nappaliba, anélkül, hogy észre vegyék, mi játszódott le itt az előbb.
- Még van egy pár tányér, mindjárt kész, és megyünk! - javította ki Cast a mondatom. Elengedte a derekam, és villámsebesen elöblítette a vízben maradt három tányért.
Mikor végzett még mindig ugyanott álltam, ahol hagyott, a semmibe nézve. Próbáltam összeszedni magam. Castiel jól szórakozott rajtam, bár nem nevetett, csak mosolygott. Lenyomott a legközelebbi székre, majd a hűtőhöz sétált. Az elmosott poharakból egybe kólát öntött, és letette elém.
- Idd meg, Vivienim, a cukor és a szénsav jót tesz az agyadnak. - kérte, s láttam, hogy majd megpukkad a visszafojtott nevetéstől.
Haragosan, dacosan és gonoszul próbáltam rá nézni, de aztán egy hajtásra kiittam a majdnem két deci kólát. A szénsav marta a torkom, még a szemem is bekönnyezett, de igaza volt, kezdtem magamhoz térni. Nagy sóhaj után az asztalra csaptam az üres poharat.
- Ezért.... - gyilkos pillantással néztem fel a srácra, aki mellettem ácsorgott és önelégült képpel méregetett. - meglakolsz, csak legyünk kettesben! Nem csinálhatod ezt velem.... amikor anyámék három méterre vannak tőlünk, és csak egy behajtott ajtó választ el tőlük!
- De megtettem. És én is élveztem! - kacsintott az istencsapása.
- Hogy vinne le az ördög, te... - kezdtem a szidalmazást, de nem értem a végére, mert Cast felkapott és ölben vitt be a nappaliba, Lucas legnagyobb derültségére.
Végül leszavaztuk az öcsém filmjét, mert valami gyilkos, lövöldözős akció lett volna, anyu mellé álltunk, aki a Némó nyomában-t erőltette ránk. Inkább néztünk egy aranyos mesét, mint az öldöklést.
Kábé az animáció felénél eljátszottam a nagy álmost, és ásítások közepette jó éjt kívántunk anyuéknak, megpattantunk a tévé elől. Amíg a mesét néztük, kigondoltam, hogy fogok bosszút állni Castielen, és diadalmas mosollyal vezettem be a szobámba.
Azt terveztem, hogy egy selyemsál segítségével az ágytámlámhoz kötözöm és addig fogom érzéki kínok között vergődni hagyni, amig nem könyörög kegyelemért. Sőt, talán még akkor sem fogom abbahagyni...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése