Dajan is gyorsan Deborah mellé szaladt.
- Mit jelentsen ez, Debby?
- Üdvözlöm az összes ittlévő álszentet! - nézett körbe a vendégseregen a barna lány gúnyos pillantással. - De legjobban azt a két srácot, akiket olyan könnyű volt az orruknál fogva vezetni!
- Miről beszélsz? - csodálkozott Dajan.
- Ó, te kis csacsi! - Deborah vetett egy lenéző pillantást Dajanra. - Tényleg azt hitted, hogy hátsó szándék nélkül, a két szép szemedért kezdtem veled járni?
- Vele? És velem is? - akadt ki Nathaniel, és fájdalmas arccal a hajába túrt.
Feszült csend következett, csak a zene dübörgött a háttérben.
Nem akartam elhinni, amit látok és hallok. Deborah itt van, és épp közölte, hogy szegény Nathaniellel és Dajannal is kavar... Ez tébolyító! Ennek elment az esze! Úgy szórakozik a fiúkkal, mint a bábokkal!
- Te tényleg Dajannal is jársz? - kérdezte megint a hallgató perszónától Nath. A szőke srác gyászos és értetlen képet vágott.
- Bizony ám! Vele is, veled is! - közölte Deb gonosz vigyorral az arcán. - Hát nem nagyszerű? És tudjátok, fiúk, hogy mi a legszebb? Hogy egyikőtöket sem szeretem! Mindössze csak eszközök voltatok a bosszúmhoz!
- Miért akartál rajtunk bosszút állni? Mondd, miért? - kérdezte a szőke srác elkenődve.
- Hát nem érted, te kis balga? - kérdezte Deborah szánakozva és sértően. - Az egész bosszúhadjáratot Vivinek köszönheted! Tudtam, hogy rajtad keresztül neki is fájdalmat okozok, mert attól még, hogy szakítottatok, megmaradt a kötelék köztetek. Neked meg úgy árthatok, ha veled egy időben a barátoddal is szórakozok! Hát nem édes tőlem? - nevetett sátánian Deborah.
- Te kis szuka! - kiáltotta dühösen Dajan, és kis híján rávetette magát az önelégült boszorkányra, de Leigh és Armin visszatartották. - Engedjetek! Megölöm a cafkát!
- Deborah, neked elment az eszed! - szólaltam meg nagyot nyelve, mert láttam a két fiú arcán a csalódottságot. Dajan és Nath meg tudta volna ölni a kétszínű perszónát, és meg is értettem. Mindkettőjüket átverte! - Hogy tudsz ilyen aljas lenni? Miért jó az neked, hogy mások szenvednek? Egy kígyó vagy!
- Ó.… fogsz még te is sírni miattam, Miss Tökéletes! Nagyszerű tervem van ellened! - vihogott a képembe pofátlanul Deb.
- Deborah! Hagyd el a házam! Takarodj innen! - kiáltott rá Castiel, és villámló szemekkel nézett az exére, s védelmezően elém állt, nehogy a fúria megtámadjon.
Deborah megint csak csúfondárosan kacagott.
- Ó, nem! Eszem ágában sincs! Maradok, mert bulizni jöttem!
- Nem maradhatsz! Tűnj el! - Cast tett egy fenyegető lépést Deb felé, de elkaptam a karját.
- Ez csak olaj a tűzre, drágám! - mondtam és haragosan néztem Debbyre. - Szépen kérlek, hogy menj el! Vedd észre, hogy nem kívánatos személy vagy itt! Mindenki gyűlöl!
- Majd teszek róla, hogy megszeressenek! Jó lesz, fiúk? - Deb közönséges mozdulattal végig húzta a kezeit a mellein. - Valahogy nem egyezik a véleményünk, kicsi Vivi! Itt egy ember van, aki rossz helyen van... az én helyemen! - A barna lány gyűlölködve nézett rám. - Az én Castielem karjaiban... és az te vagy, Vivi ribi!
- Fogd be a szád és kotródj el, Debby! - vicsorgott Castiel, és arcul csapta volna a lányt, ha a mellettünk ácsorgó Dakota el nem kapja a kezét.
- Mondtam már, hogy nem megyek! - makacskodott a banya.
A fejemet csóváltam. Nem volt értelme a vitának, mert mi minél jobban el akarjuk küldeni, ő annál inkább maradni akar. Nyugtatóan Castiel vállára tettem a kezem.
- Hagyd, drágám! Hadd maradjon! Úgyse tudod erőszak nélkül kipenderíteni, a rendőrség pedig nem hiányzik... A legjobb lesz, ha elviseljük!
- Jaj, Vivi, még a végén barátnők leszünk! - kacsintott csúfolódva Deb, aztán egy kacér pillantással végig mustrálta a fiúkat. - Na, gyerünk bulizni!
A kígyó Gustávohoz lépett, mi meg Castiellel vigasztalóan omlottunk egymás karjába. Féltem, hogy Deb el fogja rontani a napunkat, és ettől is nagyobb botrányt fog csinálni.
Közben a buli megint beindult, elcsitult a vihar. Kimék csapata kiegészülve Tirivel és Carlossal a medence szélén megint táncolni kezdtek, ügyet se vetve Deborahra. Azt gondoltam, ez lesz a jó taktika. Ha nem figyelünk rá, talán belátja, hogy felesleges itt. Antony még mindig a nyugágyban feküdt kidőlve. Ivett és Kevin a medencében ölelkeztek. Kentin meg az aranyos Pattyvel a grillsütő mellett egymás kezét szorongatva élénken beszélgettek és söröztek. Előkerült Lys és Charlotte, már biztos "végeztek". Leültek egy plédre, ott folytatták az enyelgést. A piás asztal előtt is nagy volt a tolongás. Deborah nem teketóriázott, meghúzott egy pezsgősüveget. Dajan és Nathaniel a grillsütő mellett búslakodtak, a tuskókon ülve. Dakota lépett oda hozzájuk és megveregette mindkét srác vállát.
*****
A fiúk hármasban kibeszélték a történteket és rájöttek, hogy egyikük sem volt szerelmes Deborahba.
- Látjátok! Nincs miért szomorkodnotok! - foglalta össze a lényeget Dakota. - Ez a nő játszott veletek, de nem éri meg miatta hajba kapni, vagy bánkódni! Inkább röhögjetek rajta, hogy ilyen szánalmas!
- Azért szar érzés, hogy csak kihasznált minket! - mondta Nath, és a tűzbe dobta kiürült műanyag poharát.
- Akkor se búslakodjatok, mert akkor elérte a célját a kis dög! - érvelt Dake. - Álljatok ti is bosszút!
- Na-ne! - rázta a fejét irtózva Nathaniel.
- Az nem az én kenyerem. - értett egyet a piros atlétás Dajan is.
- Ne ijedjetek meg! Nem kell kicsinálni, vagy ilyesmi! Csak azt tanácsolom, hogy mutassátok meg a csajnak, hogy nem mentetek ökölre miatta, és szórakozzatok, mintha itt se lenne! Annyi jó pipi futkos itt! Szedjetek fel egy párat! Ha nem vele, hanem másokkal foglalkoztok, szerintem letörik a csirája!
- Ez nem is rossz ötlet! - csillant fel a raszta hajú fiú szeme.
- Igen... - ismerte be Nath. - ez elég kellemes bosszú.
- Ez a beszéd, skacok! - tapsolt Dakota. - Gyertek bemutatom nektek Amandát, Helent és Lindát!
A fiúk be is vetették magukat a lányoknál.
*****
Negyedóra múlva Deborah félrészegen egy szék tetején állva táncolt, vagy inkább vonaglott. Én meg Castiel ölében ültem a nyugágyban és ezt a hibbant lányt figyeltem.
- Még sosem láttam részegen. - mondta Cast és utálkozva nézte volt szerelmét. - Undoríró, ahogy játssza a szajhát és kikelt magából! Nem is értem, hogy tudtam szeretni!
- Nem ismerted igazán. - bölcselkedtem szerelmem mellkasát simogatva. - Nem őt szeretted, hanem amilyennek mutatta magát.
- Az lehet... De szerencsére jöttél te, és megmutattad, milyen az igazi szerelem!... És te úgy vagy tökéletes, ahogy vagy! - súgta a vörös srác, és puszit nyomott a fejem búbjára.
- De.… mi van, ha engem sem ismersz igazán? - kérdeztem megremegő hangon, és ahogy ezt kimondtam bevillant előttem a kép: ahogy fejemet vesztve, szenvedélyesen csókolóztam Viktorral a biliárdteremben. Még Castiel sem tudja, mennyi visszafojtott szenvedély lobog bennem és azt sem, hogy hajlamos vagyok őrültségeket elkövetni. Eddig én sem tudtam, hogy MÁS iránt is képes vagyok ilyesmit érezni.
- De igen! Téged ismerlek és szeretlek! Az igazi énedet, és nem egy ábrándképet!
- Én is szeretlek! - ölelgettem Castiel nyakát szeretettel, és megpróbáltam elhessegetni a borús gondolataimat. Forró csókot kaptam, így megszűnt számomra a külvilág. Ekkor már kezdett sötétedni.
*****
Deborah gondolt egyet és a pezsgősüveggel a kezében odasettenkedett Tonyhoz és gátlások nélkül, széttett lábakkal a derekára ült.
- Szia, szépfiú!
Tony szédülő fejjel, alig tudta felfogni, mi történik. Nagyokat pislogott az ölébe huppanó lányra.
- Hű... egy angyal pottyant a karomba!
- Rosszul látod, édes! Én démon vagyok, nem angyal! - nevetett saját viccén Deb.
- Egy gyönyörű démon. - sóhajtott Antony és a szemét a lány dekoltázsán legeltette.
- Sss! - tette a fiú szájára a kezét Deb. - És akarod, hogy a tiéd legyek?
- Hmm... te aztán gyors vagy!
- Mire várjak? Kellesz nekem! - Deborah csábítóan a fiú mellkasához nyomta a melleit és átölelte a nyakát. - Remélem, te is így érzel! Én... kívánlak, szépfiú... Te nem?
Antony nem tudott, és nem is akart gondolkodni. Azt tudta, hogy egy csinos lány felajánlkozott neki, és bolond lett volna nem élni a lehetőséggel, főleg most, hogy Barbara dobta egy bandában zenélő mitugrászért!
- De.… igen... Nagyon! - sóhajtott Tony amikor a lány a tarkóját és a mellkasát kezdte simogatni.
- Akkor menjünk be! Castielnek van egy kényelmes bőrkanapéja. - Deborah nem teketóriázott, felhúzta Antonyt a nyugágyból, és a derekát ölelve bevezette a házba, ahol szenvedélyesen rávetette magát a félrészeg fiúra.
*****
Úgy elmerültem Castiel szenvedélyes csókjában, hogy nem tudtam, hogy percek, vagy órák teltek el, de mire elváltunk, Deborah már nem volt sehol. Ez jó hír volt. Reméltem, hogy megunta a műsorozást és hazament. Kézen fogva odasétáltunk az asztalnál kajáló Kimékhez.
- Hová lett az áspiskígyó? - kérdezte a bandától Castiel.
- Nem 'tom! - vágta rá Alex. - Tíz perce elpárolgott! De ne kérdezzétek hová lett, mert én egész nap csak Kimet látom!
- Talán megunta a magamutogatást és elszaladt. - mondta Kim, aki grillezett csirkecombot rágcsált.
- Azt jól tette. - mosolyogtam megkönnyebbülve. Körbe néztem és felfedeztem, hogy a bátyám is eltűnt a nyugágyból. - És Antony hová lett?
- Kevin és Ivett az előbb búcsúztak el tőlünk, biztos magukkal vitték a tesódat. - jegyezte meg Alex.
- Jobb is így. - bólogattam. - Legalább otthon kialussza az alkoholt és a bánatát.
- De nem lennék a helyében holnap. Iszonyú másnapos lesz. - csóválta a fejét Castiel.
*Még csak nem is sejtették, hogy a két eltűnt személy ezekben a percekben lettek egymáséi. *
A buli még nem lankadt. Tiria és Carlos a medence sarkában enyelegtek, Lysander és Charlotte a grillsütőnél, Capucine, Mike, Rosa, Amber és Gabrielék a vízben táncoltak, Dakota Szonjával iszogatott, Kentint nem lehetett elválasztani Pattytől, Nathaniel és Dajan is elég jól elvoltak egy-egy lánnyal. A hangulat akkor csapott a tetőfokára, mikor Jade egy kiáltással felkérte a fiúkat, hogy minden csajt dobjanak a medencébe. Mi lányok visítva és fejvesztve rohangáltunk, de a fiúk kegyetlenül elkaptak és sorra bedobáltak minket a vízbe. Kimmel együtt repültünk a medencébe. Tele lett a víz, mert a fiúk jöttek utánunk és bulizni és fröcskölődni kezdtünk.
Egy óra féktelen bulizás után Viola döbbenten kiáltott oda nekem. Nem értettem, miért ilyen, de olyan arccal nézett a hátam mögé, mintha szellemet látna.
- Vivi! Megkerült a bátyád... de nem fogsz örülni!
Lassan megfordultam. Majdnem elájultam, mert azt láttam, hogy a medence partján a tesóm Deborahval ölelkezik.
- Antony! - kiáltottam, de a végén elcsuklott a hangom és kétségbeesetten kapaszkodtam Castielbe.
- És Deborah? - pillantott a párocskára a száját húzgálva Kim.
- Nem hiszem el... Nem hiszem el, hogy ez a szajha behálózta a bátyám! - pokoli fájdalmat éreztem. Az, hogy az imádott tesóm az ellenségemmel csókolózik és összetapad, őrült nagy sokk volt. Bármit elviseltem volna, de ezt nem!
- Vivike, ne bukj ki, mert akkor ő győzött! - figyelmeztetett együtt érzően Jade.
- Akkor mégis mit csináljak? Gratuláljak az édes kis párocskának? - kérdeztem könnybe lábadt szemmel és vérző szívvel.
- Nem, de veszekedni sincs értelme. - szólalt meg a tőlem nem messze álldogáló Viola.
Deborah mintha megérezte volna, hogy róluk beszélünk, felénk pillantott és Antonyba karolva közelebb jöttek a medence széléhez.
- Olyanok vagytok most, mint a hangyák a vízzel kiöntött bolyban! - gúnyolódott a barna boszi.
- Ó, micsoda humorérzék! - szájalt vele egyből Castiel.
- Nyugi, gyerekek, csak búcsúzni jöttünk! Én és a barátom - itt jelentőségteljesen pillantott Tonyra, aki ölelgette. - megyünk alukálni! Vivike, azt hiszem nálatok éjszakázom!
Teljesen paff voltam a kijelentéstől, de nem akartam megszerezni neki azt az örömöt, hogy hisztizzek. Büszkén tartottam magam és felvettem a stílusát.
- Csak nyugodtan! Te a bátyámmal, én meg a pasiddal alszom! Hát nem aranyos ez így?
Egyből láttam Deb arcán, hogy nem tetszett neki a reakcióm, és ez elégedettséggel töltött el.
- Mi van, csajszi? Nem is dühít, hogy a bátyád az előbb megdugott?
- Én a helyedben nem dicsekednék vele, hogy fel tudtál szedni egy holtrészeg pasit! - nézett gyilkos pillantással Deborahra Dajan.
- Különben is, biztos vagyok benne, hogy ha Tony kijózanodik, csak röhögni fog a markába, hogy megkapott egy ilyen könnyű nőcskét, aztán el leszel felejtve. - folytattam a gáncsoskodást. Próbáltam megbántani, hogy ő is szenvedjen, ne csak én! - Gratulálok, Debby! Jól kicsesztél magaddal!
- Te csak azt hiszed! - vitázott velem Deb. - Biztos vagyok benne, hogy nem ez lesz! Megvannak a módszereim, amivel megbolondíthatom Antonyt! Szétválaszthatatlanok leszünk! Törődj bele, hogy én leszek a sógornőd, Vivien!
- Ne vegyél rá mérget! - kértem ellenséges pillantás kíséretében.
- Menjünk már, Deborah! - szólalt meg ekkor a kótyagos bátyám. - Veled akarom tölteni az egész éjszakát! Ne most diskurálj a húgommal!
- Megyünk, drágám! Ne türelmetlenkedj! Csak el akartam köszönni a testvéredtől!
- Menjetek! Ne is lássalak benneteket! - mérgelődtem, majd elfordultam tőlük és kétségbeesetten borultam Castiel mellkasára.
- Nyugi, édesem! - simogatta a hajam a vörös srác. - Ne törődj velük! A banya rámászott a tesódra, de biztos vagyok benne, hogy holnapra Tony azt is megbánja, hogy szóba állt vele!
Miután a párocska elment, a hangulat ellaposodott. Lassan elpárologtak a vendégek. Még alig múlt tizenegy óra, amikor Castiellel bementünk a házba.
- Ez aztán egy fergeteges buli volt, katasztrofális befejezéssel. - sóhajtott a fiú, és lerogyott a legközelebbi fotelbe.
Egyből az ölébe telepedtem.
- Igen... Minden szép és jó lett volna, ha Deborah nem tolja ide a képét! Hogy lehet ilyen?
- Sss! - Cast egy csókkal hallgattatott el. - Ne gondolj rá! Majd csak túl leszünk ezen is! Hazavigyelek, vagy itt maradsz éjszakára?
- Nem, nem megyek haza! A világért sem, most, hogy ott van az a boszorkány! - tiltakoztam és végig futott a hideg a hátamon. - Ugye nem baj, ha inkább itt maradok veled?...
Castiel boldogan ölelt magához.
- Ne butáskodj, életem! Nem bánnám, ha MINDIG velem lennél!
- Akkor természetesen maradok!
- Szeretlek, és mindentől megvédelek, Vivienim! Meglásd, majd elbánunk ezzel a kígyóval is! - biztatott Cast, miközben apró puszikat nyomott az arcomra.
- Remélem, szívem, remélem! Tony nem szerethet egy ilyen fúriát!
Fáradtan és érzelmileg zaklatottan mentünk fel a fiú szobájába. Jó volt a szerelmem karjaiban elaludni, de most még ez sem nyugtatott meg. A gondolt, hogy a bátyám Deborahval hentereg, nem hagyott nyugodni. Utáltam a lányt és tudtam, hogy csak azért szedte fel Antonyt, hogy minket bosszantson. Ha sokáig lesz a tesóm mellett, megőrülök....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése