Ideért a kedvenc matektanárom is és becuccoltunk a terembe. Rosa előre költözött Capucine mellé, Gabriel meg Leighez. Én Nath-tal ültem egy padban, és mivel unatkoztam a hátát vagy combját simogattam, de Nathaniel annyira odafigyelt a tanárra, hogy szinte észre sem vette, mit művelek. Hát igen... a matematikával nem vehetem fel a versenyt!
***
Szünetben Castiel kivonult az udvarra a két felbőszült bikával. Elkezdett szónokolni nekik, hogy egy lány miatt nem érdemes verekedni és jobb, ha békét kötnek, mert még három évig el kell viselniük egymást. Aztán elmagyarázta Leighnek, miért esett Lys kísértésbe, meg hogy Rosaly is hibás volt, mert ha igazán szeretné, nem csábult volna el.
- Észre kellett volna venned, Leigh, hogy a lány már nem úgy érez. - mondta Cast a monológja végén.
- Sejtettem valamit, de nem akartam tudomásul venni. - ismerte be a fekete ruhás Leigh bánatosan.
- Utólag már én is bánom, hogy néhány izgalmas pillanatért elrontottam a ti régóta tartó kapcsolatotokat. - nézett bocsánatkérőn Leighre Lys. - Görény voltam, nem vitás...
- Most már mindegy! Amúgy is Rosa a legnagyobb hibás! - vágta rá Leigh haragosan.
- Itt mindenki hibás volt! - bölcselkedett Castiel. - De akkor se viszálykodjatok, béküljetek ki! Egy nő sem ér annyit, hogy szétverjétek egymást, tapasztalatból tudom! Tessék kezet fogni és elfelejteni az öldöklést!
A két rivális vonakodva rázott kezet.
- Tényleg sajnálom, hogy beletapostam a kapcsolatodba. - mondta közben bűnbánóan Lysander.
- Üsse kő! - legyintett Leigh. - Legalább felébresztettél az álomvilágból! Már egy ideje ott motoszkált a fejemben, hogy valami nem stimmel. Talán már csak megszokásból voltunk együtt. Én bolond meg elhitettem magammal, hogy minden tökéletes. Bevallom, párszor eljátszottam a szakítás gondolatával, csak megkönnyítetted a döntést. Bár az fáj, hogy ezt műveltétek a hátam mögött.
- Örülök, hogy józanul megbeszéltétek az ügyet. - veregette meg a két srác vállát Castiel. - Szörnyű az osztályon belüli viszálykodás, én már csak tudom, mert ebben vagyok Nathaniellel.
Lys tudta, mire céloz a barátja, és nem akart ugyanabba a hibába esni.
- És mi lesz Rosával? - kérdezte a vörös fiú.
- Semmi. - válaszolta egyszerre mindkét srác.
- Pedig beszélhetnétek vele. - javasolta Cast, miközben pillantása az üvegajtóra tévedt. Jól látta, hogy odabent Vivi a csarnok közepén enyeleg a szőke bugrissal. - Melykőtök bocsát meg neki?
- Én biztos, hogy nem, mert felszarvazott! - szögezte le Leigh.
- Én sem... Én most Sandrára hajtok. Az egyik megy, a másik jön.
Leighnek nem igazán tetszett Lys megjegyzése. Szétszedte őket, most meg már másik lányra fáj a foga! Leigh magában füstölgött, de inkább nem szólt semmit.
Becsengettek tesi órára, és a három srác Jade-ékkel bevonult a csarnokba.
Alexy menet közben megveregette Cast vállát.
- Nagy voltál, öreg! Elmehetnél békebírónak!
- Ugyan már... semmiség volt. - csóválta a fejét Cast. - Nem hagyhattam, hogy szétverjék egymást.
- Akkor is le a kalappal előtted! Senki más nem tett egy lépést sem, amikor kirobbant a balhé. - mondta Jade.
- Ja, pedig Vivien szinte könyörgött, Nathanielnek, hogy szedje szét őket! - szólt bele a hozzájuk csapódó Dakota.
- Menj már Nath-tal! - kacagott lekezelően Castiel. - Ő mindig is egy nyápic volt! Egy gyáva aktakukac, ezért is voltam mindig én sikeresebb a lányoknál!
- Vivient mégis ő szerezte meg, pedig, ha jól vettem észre, te is tepertél rá! - húzta a srácot Gabriel.
- Még hogy én? Ezt az ujjadból szoptad, Gabe? - kérdezte Cast felháborodva. - Vivien Marsall és én csak barátok vagyunk! Ha akarnám, megszerezném a csajt és Nathaniel labdába sem rúghatna! Számomra ő nem vetélytárs.
A fiúk beértek a csarnokba. Az osztály kisebb-nagyobb csapatokban viháncolt a lelátón. Úgy látszik, nem jött a tesi tanár, így lyukas órájuk lesz. Mikor Castiel keresztül mászott a vaskorláton, rögtön kiszúrta az ötödik sorban enyelgő Vivi-Nath párost.
Rémesek! Felfordul a gyomrom, ha csak Nathaniel megcsókolja! - gondolta bosszúsan a vörös fiú. - Ez így nem mehet tovább! Sürgősen beszélnem kell a kicsikével!
A fiú duzzogva elhelyezkedett Dake mellett, Lys meg Arminék követték.
A srácok még mindig Cast jótettéről fecsegtek, de ő mit sem törődött velük, elővett egy autós újságot, azt kezdte böngészni. Szinte az agyára ment a két sorral előtte ülő párocska csicsergése.
Várjál, Vivi, Várjál! Ezt még megkeserülöd... - csak ez járt a fejében.
***
Kábé az óra felénél Kim odacsúszott mellém.
- Bocs, hogy megzavarom a turbékolásotokat... De Vivi, beszélhetek veled négy szem közt?
- Ennyire fontos? - kérdeztem, és csak vonakodva hámoztam ki magam Nath karjaiból.
Kedvesem fent ült a lóca háttámláján, én meg előtte lent a padon.
- Ha nem lenne az, nem toporognék itt előtted! Gyere már! S.O.S. van!
- Oké-oké. Összeszedem magam, csak még egy puszi! - nevettem, és szájon csókoltam Nathanielt.
- Gyere már, Vien, nem érek rá napestig! - türelmetlenkedett Kim. - Mindjárt kicsengetnek!
Újabban ez volt az új becenevem. Castiel kivételével mindenki Viennek szólított. Nath találta ki nekem, ezt a kedves kis becenevet.
Felmentem Kimmel a lelátó legtetejére. Leültem a legutolsó sorba, Kim meg elém az előző sor támlájára, velem szembe.
- Mi ilyen eget rengetően fontos? - kérdeztem a barátnőmtől.
- Ó, semmi különös... csak tegnap este csúnyán összevesztem Alexszel... egy kis hülyeségen, de nem is ez a lényeg... Armin...
- Na, ne! Mi van vele?
- Mikor bejöttek, odajött hozzám... és... járni akar velem! - közölte Kim akadozva és idegesen.
- És?
- És semmi! Mit csináljak? Az igaz, hogy mostanában állandóan balhézunk a párommal, de szeretem! Csak tudod az a baj, hogy a kisördög itt motoszkál bennem, ami azt sugdossa a fülembe, hogy flörtöljek Arminnal.
- Ne, Kim! Ne csinálj baromságot! Nézd csak meg, mi lett a vége Rosa elcsábulásának... Most se Leigh, se Lysander! Te is ezt akarod? Elveszíteni mindkettőt? Vagy maradj Alexszel, vagy szakíts vele és utána válaszd Armint.
- De jól prédikál az, aki olyan pasival kavart, aki foglalt! - jegyezte meg epésen a fekete sapis Kim.
Rosszul esett ilyesmit hallani Kim szájából.
- Köszi szépen! Ez jólesett! - húztam el a szám.
- Bocs... nem úgy gondoltam, csak kicsúszott a számon! - szabadkozott Kim. - Szóval, szerinted vagy az egyik, vagy a másik, de semmiképpen se a kettő egyszerre.
- Pontosan! - bólogattam. - Ha szereted Alexet, akkor nem értem, mit problémázol. Minden kapcsolatban vannak válságos időszakok, túl lesztek rajta! Armin meg... egy szívtipró macsó... nem biztos, hogy megérné miatta félredobni a kapcsolatod. De neked kell tudni, nem akarok beleszólni ebbe.
- Igazad van, nekem kell eldönteni kit, és mit akarok! Nem varrhatom a nyakadba a döntést. - mosolygott Kim. - De látom, neked nincs problémád. Olyan jól megvagytok Nath-tal! Örülök, hogy végre túl vagy azon a fennhéjázó bunkón.
- Nehogy azt hidd... - komorult el az arcom egy csapásra.
- Mi? Nehogy azt mondd, hogy csak megjátszod magad Nathaniellel, és valójában arra a majomra gondolsz.
- De igen... sajnos igen. - vallottam be csendesen és szomorúan. - Kedvelem Nathanielt, csak éppen nem szeretem szenvedélyesen. Jól érzem magam vele, csak hiányzik a mindent elsöprő szerelem.
- Hű, az borzasztó lehet. - sóhajtott Kim együtt érzőn. - Ne gondolj Castielre, akkor talán bele tudsz szeretni Nathba.
- De nem megy! - fakadtam ki reménytelenül. - Castiel teljesen rabul ejtett! Van benne valami nyugtalanító, valami fékezhetetlen vadság, ami megfogott és lenyűgözött. Nem bírom kiverni a fejemből... képtelen vagyok rá!
- Te aztán tényleg menthetetlenül beleestél! Azért sajnálom szegény Nathanielt.
Meghűlt bennem a vér, amikor észrevettem, hogy Castiel egyenesen felénk tart.
- Te, Castiel ide jön! Hallgass! - szóltam Kimre ijedten.
- Sziasztok! - bólintott a srác és leült Kim mellé, a velem szemközti háttámlára.
- Itt a nap hőse! - nevetett rá Kim.
- Jaj, ne kezdjétek már ti is, csajok! Egész nap ezt hallom. - grimaszolt a vörös srác.
- Na, jó. - állt fel Kim. - Én most lelépek! Beszélgessetek csaj nyugodtan. - kacsintott a barátnőm pajkosan.
Szemrehányóan néztem a lefelé ugráló Kim után, és gúnyosan utána kiáltottam.
- Köszi, csajos! Hogy te, milyen kedves vagy!
Ketten maradtunk Castiellel és néhány percig szótlanul és feszülten ültünk.
- Tony dolgozik ma? - törte meg a csendet Cast.
- Mit tudom én? Reggel még otthon volt, amikor elindultam. Hívd fel és megtudod!
- Ó, de harapós vagy, Vivieni! A kis Nathaniel megfeküdte a gyomrod?
- Ő nem, de te igen! - válaszoltam fullánkosan.
*Nathaniel észrevette, hogy fent Vivi Castiellel cseverészik és egyből rátört a féltékenység, mégsem ment oda hozzájuk, hogy elzavarja a kellemetlenkedő srácot. Nem akarta kimutatni, mennyire rosszul esik neki, hogy a barátnője körül legyeskedik, mert az csak olaj lenne a tűzre. *
- Vivieni, miért vagy ilyen? Hiszen jóban vagyunk! - emlékeztetett Castiel.
- Persze, mint mindig!
- Ne dedózz, kislány! Próbálok kedves lenni veled!
- Milyen aranyos lettél. - mondtam kételkedve.
- Te is legyél az, és fejezd be ezt a gyerekes viselkedést! - kérte Castiel türelme fogytán.
- Rendben. Mit akarsz? - kérdeztem bizonytalanul.
- Meghívni valahová.
- Minek? - kérdeztem továbbra is hűvösen, és visszautasítóan.
- Mert veled szeretnék lenni.
- Ezt nem tartom valami jó ötletnek. - csóváltam a fejem lemondóan. - Deborahnak és Nathnak nem tetszene a dolog.
- Ne csináld már! Nem gondoltam semmi rosszra... Mindössze csak el akartalak hívni biliárdozni a Bázisra. Jót tenne Lysnek egy kis felejtő kikapcsolódás. De ha inkább velem akarsz kettesben lenni, állok elébe! - vigyorgott a végén Cast önelégülten.
Elpirultam, mert tényleg azt hittem, hogy rosszban sántikál, de azért nevetve meglöktem. Cast megbillent, és ha nem kapom el a karját, hátra esik a pad túloldalára. A mozdulat közben előre hajoltam, így túl közel kerültem Castielhez. Ez olyan hatással volt ránk, hogy a levegő azonnal megtelt vibráló feszültséggel. Rögtön éreztem, hogy végzetesen vonzódom hozzá.
- Azt hiszem, nem szabad túl közel kerülnünk egymáshoz. - motyogtam, miközben mindent elkövettem, hogy elhúzódjak Castieltől.
- Vien! Nem jössz a csarnok büféhez kólázni? - kiáltott fel Nath, aki megelégelte, hogy Castiellel ücsörgök.
Egy darabig haboztam, nehezen döntöttem.
- Ne... nem! Kösz, most nem vagyok szomjas.
Nathaniel a padok háttámláján óriásiakat lépkedve feljött mellénk.
- Egy csokit se hozzak?
- Ne, Nath, nem kell! - utasítottam vissza az ajánlatot. Valahogy nem tetszett, hogy Nathaniel minden áron rám akar tukmálni valamit.
- Figyi, suli után megyek a Flörtbe Dajannal, Kimmel meg a többiekkel, ugye jössz te is? - kérdezte Nath reménykedve.
Olyan volt ez, mintha rám akarná erőltetni az akaratát, és ez nagyon nem tetszett. Lehet beképzeltem ezt, de nagyon így jött le. Mintha azért akarna a barátaimmal lenni, hogy biztos, vele legyek. Ezt nem akartam hagyni.
- Délutánra már elígérkeztem! Castiellel meg Lyssel a Bázisra megyek. - közöltem hirtelen ötletből. Nem akartam, hogy Nath irányítson és inkább belementem a Castiellel való délutánba, csakhogy ne az legyen, amit rám akar erőszakolni.
- Ó, értem. - vette tudomásul Nath higgadtan, de azért olyan képet vágott, mintha pofon vágtam volna. - Kár... de azért érezd jól magad, és ne felejts el! - Nath intett, és már ott is hagyott minket.
Castiel önelégülten vigyorgott mellettem.
- Ó, hát persze, drágám! - kiáltottam utána.
- Szóval igent mondtál a meghívásomra. - villantotta rám szédítő mosolyát Castiel.
- A történtek után ügyesen levontad a következtetést. - gúnyolódtam. - Igen, elfogadtam.
- Melyiket? A Bázisra vonatkozót, vagy a másik piszkos gondolatom? - kötekedett Cast vigyorogva.
Játékosan vállon csaptam.
- Természetesen az előbbit.
- Kár, a másiknak jobban örültem volna.
Mindketten nevettünk, mintha ez olyan természetes volna, s nem értettem magunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése