Kicsit megkönnyebbültem attól, hogy kibömböltem magam a bátyám vállán, kevésbé voltam szomorú, amikor elindultam a suliba. Sötétzöld csizmanadrágban, fehér pulóverben és a bőrdzsekimben bandukoltam az iskolába. A napom osztályfőnöki órával kezdődött. Második irodalom, harmadik kémia, negyedik matek volt, és szerencsére kedvenc tanárom elhalasztotta a dolgozatírást. A két angol órán Ken és Kim között ültem. Ebédszünetben, amikor Kentin kifelé tartott a teremből a derekába karoltam. Nem mentünk le kajálni, fent maradtunk a terem előtt, Viola meg Kim hiába hívott minket.
Még mindig ölelkeztünk és szembe fordultam Kentinnel.
- Ken, te kerülsz mostanában? - faggattam a srácot.
- Nem! Én nem... te kerülsz engem! - vágta rá nagy szemeket meresztve a kék pulcsis, és bő fekete gatyás fiú.
- Tévedsz! Pocsék hetem volt, és rosszul esik, hogy Kim, Viola és te is keresztülnéztek rajtam. - panaszkodtam. - Haragszotok rám?
- Egyáltalán nem - legalábbis én nem! Tudod, hogy nem tetszik az új feltűnő stílusod, és megfogadtam magamnak, hogy amíg kurvást játszol, addig nem barátkozom veled.
- Ha vetted volna a fáradságot, hogy szóba állj velem, akkor rájöhettél volna, hogy a színészkedésnek vége, újra a régi vagyok. - vágtam a fejéhez sértődötten.
- Tényleg? A bulidon még ringyóskodtál.
- Akkor utoljára. - sóhajtottam fájdalmasan, mert megint rám törtek az emlékek. - Újra a régi Vivien Marsall vagyok, a vidéki liba.
- Te sosem voltál liba! - nevetett Kentin. - Olyan jó újra veled lenni! Annyira hiányoztál, Vivikém!
Hálásan és elérzékenyülve öleltem meg a kedves barátot.
- Te is nekem! Barátok vagyunk, nem akarom, hogy elfordulj tőlem! Örülök, hogy ezt meg tudtuk beszélni és őszinte vagy hozzám - legalább te!
Ha már Castiel nem az...
Ekkor ért oda mellénk Alexy, Armin, Peggy, Viola és Kim.
Amikor Armin felfedezte az összeborulásunkat, gúnyosan odaszólt Kennek.
- Ejnye, Kentin! Ha ezt Evy látná! Hány csajt szédítesz egyszerre? Ha neked nem kell a kis barna, szívesen felszedem.
- Hagyjad tesó, Kenike Casanovát játszik! - vigyorgott Alexy. - De tényleg egész szünetben téged várt a kislány!
- Más dolgom volt. - vont vállat Ken és elengedett.
- Azt látom! - kuncogott Armin. - Ha neked Vivi kell, én tényleg lecsapok Evelynre!
- Meg ne próbáld! - figyelmeztette szigorúan Kentin. - Ne kombináljatok! Vivien és én csak jó barátok vagyunk! Ami pedig Evelynt illeti, szerintem Armin, nem vagy az esete!
- Nem hát... A csaj csak rólad áradozik. - vigyorgott a kék hajú iker.
Becsengettek és meg is jött a tanárnő. Alighogy leültünk, kíváncsian fordultam Ken felé.
- Ki ez az Evelyn? Hogy ismerted meg? Jártok?
- De izgatott valaki! - nevetett Kentin. - Mostanában elég sokat lógtam Arminékkal és van egy uncsi tesójuk a C osztályban, Brenda, és az ő a barátnője Evelyn. Egészen jól összehaverkodtunk, tetszik a lány.
- Örülök, hogy boldog vagy! Jártok?
- Hivatalosan még nem, de fogunk. - vigyorgott magabiztosan Ken.
- Gratula..!
- Fejezzétek be a trécselést, ott jobbra! - szólt ránk a tanárnő.
Megszeppenten néztem fel, és egy másodpercre összenéztem Castiellel. Gyorsan másfelé kaptam a pillantásom. Úgy akartam viselkedni, mintha Cast megszűnt volna létezni. Még ha a fiú nem is szűnt meg, igyekeztem úgy tenni, mintha az iránta érzett szeleburdi szerelmem elmúlt volna.
Ettől a gondolattól valahogy megnyugodtam, és ez erőt adott az újonnan ébredt gyűlöletre.
A kövi óra földrajz volt, aztán állam ismeretek a kilences teremben.
Unottan battyogtam az ablak felőli padsor utolsó előtti padjába, és levetettem magam. Tudtam, hogy egyedül fogok ülni, hisz Kim Capucine-nal, Ken Alexyvel, Viola meg Melody-val cuccolt össze.
- Egyedül? - kérdezte tőlem egy fiúhang.
Meglepetten kaptam fel a fejem. Nathaniel állt meg a padom mellett és kedvesen mosolygott.
- Egyes egyedül... - sóhajtottam búskomoran.
Nath csak állt mellettem, fél vállán a táskájával, szürke garbóban és farmerben. Szeme sötéten ragyogott.
- Olyan szomorú vagy mostanában... Csak nem egy pasi miatt? - tudakolta. Egy darabig gondolkodott, aztán folytatta. - Csak nem Dakota miatt búsulsz? Lapátra tett a nagymenő?
- Nem... közös megegyezéssel szakítottunk. Rájöttem, hogy nem ő az igazi. - magyaráztam röviden.
- Ide ülhetek melléd? - kérdezte Nath, kicsit bizonytalan hangon.
- Persze. - mosolyogtam. - Örülnék, ha mellém cuccolnál.
A szőke srác egy szóra ledobta a pad mellé a táskáját és levágódott mellém. Szembe fordult velem, barátságosan társalogni kezdtünk.
- És amúgy, mi újság? - kérdezte.
- Semmi különös. Zajlik az élet.
- És megy már a matek?
- Hú, az nem! - fújtam undorodva és örültem, hogy van, aki eltereli a figyelmemet az önsajnálatomról. - Mákom volt, hogy nem ma írtunk, de a következő matek órán úgyis megkapom a karóm!
- Na, ne már! Te nem vagy buta lány! Biztos megértenéd, ha valaki jól elmagyarázná neked!
- A matekgurunk képtelen rá. - grimaszoltam megint. - Nem köti le a figyelmem.
- És szerinted én lekötném? Szívesen lennék a matektanárod.
- Komolyan? Segítenél felzárkózni?
- Szívesen. Nem hagyhatom, hogy egy ilyen csinos lány sorozatba kapja az egyeseket matekból. - mosolygott Nath aranyosan.
- Akkor korrepetálsz? Nagyon megköszönném.
- Aha, szívesen leszek a magántanárod.
- Ez szuper!
Dajan, aki Armin mellett ült, csak most vette észre, hogy Nathaniel mellettem ül.
- Hé, Nath, udvarolsz? - szólt oda nekünk a rasztás hajú srác.
- Bajod, Dajan? - kérdezte csúfondárosan Nath.
A tanárnő még nem érkezett meg, úgyhogy nagy volt a hangzavar a teremben.
* De Castiel felfigyelt a hangos szóra, azonnal felkapta a fejét, s abbahagyta a telefonja nyomkodását. *
- Te nem szoktál csajozni! - kötekedett a Cast mellett ülő Lys is.
- Semmi közötök hozzá! - vágta rá mérgesen Nathaniel, és láttam rajta, hogy kínosan érzi magát, amiért a figyelem központjába került.
- Vigyázz, Nathi, nehogy megint tiltott vizekre evezz! - figyelmeztette Castiel vészjós hangon. - Megint rossz helyen parkolsz! Csak óvatosan figyelmeztetlek, hogy tiltott gyümölcsre pályázol!
El sem akartam hinni, amit hallottam. Cast most tényleg arra célzott, hogy Nath hagyjon engem békén, mert az "ő felségterülete" vagyok? Ezt a barmot!
- Dugulj el, Castiel! - kiáltott rá ingerülten a szőke fiú. - Ne pofázz az életembe!
- Te ne másszál az enyémbe! - állt fel Cast, és a padra támaszkodott. Olyan volt, mint egy ugrásra kész oroszlán.
- Szállj már le rólam!
Castiel veszedelmesen és elégedettem mosolygott.
- Ha ismétlődik a múlt, úgyis én leszek a nyerő! Ne akard, hogy kiteregessem a szennyesünket!
Értetlenül nézem egyik fiúról a másikra. Miféle szennyesük lehet? Semmit sem értettem.
- Ne, Castiel, kérlek ne! - szólt a vörös srácra a szintén hátul ülő Iris. A fonott hajú lány Castielék előtt ült Lisával. - Ne bolygassátok a múltat!
Most már totál összezavarodtam. Vajon mit titkolnak ezek hárman, meg valószínűleg Lys is érti, miről van szó, mert elégedetlenkedve csóválta a fejét.
Castiel megenyhülve nézett Irisre és visszaült a helyére.
- Oké, kislány, de csak a kedvedért tartom a szám!
- Mindenki a helyére! - érkezett meg a jogi tanárnő, Mrs. Koleen.
Így abba maradt a vita és mindenki a helyére keveredett.
Mi Nathaniellel egész órán fecserésztünk, mint két jó barát.
Óra végén, amikor összepakoltunk a fiú megkérdezte:
- Akkor mikor kezdjük a korrepetálásokat?
- Minél előbb! Mikor érsz rá?
- Szombaton kettőkor megfelel neked?
- Nekem meg! Na szia, akkor majd találkozunk! - búcsúztam, amikor felálltunk.
- Hazakísérhetlek?
- Ö.… ö...
- Vivi, jössz velünk a Manhattanbe? - pattant mellém a szeleburdi Kim.
Bocsánatkérő szemekkel fordultam Nath felé.
- Várj egy percet, Nathaniel, váltanom kell néhány szót ezzel a csajjal.
- Jó, megvárlak!
Pár paddal arrább sétáltam Kimmel, hogy a srác ne hallja, miről beszélünk. Már csak mi voltunk a teremben, Ken, Viola és Peggy a terem előtt toporogtak a folyosón, várták, hogy megyünk, vagy sem.
- Jössz biliárdozni? - tette fel újra a kérdést fekete hajú barátnőm.
- Mennék szívesen... de épp most ajánlotta fel Nath, hogy hazakísér... Nem tudom, hogy jó ötlet-e. Te mit gondolsz?
- Csak nem hajt rád? Ezt nevezem! - vigyorgott Kim. - Neked kell tudnod, hogy kezdesz-e megint osztálytárssal! Én a helyedben nem tenném. Már volt közöd Kenhez, Castielhez és Dakotához is. Lassan végig mész az osztályon... Ki lesz a következő? - kérdezte rosszallóan Kim.
- Ne légy cinikus! Tudod, hogy nem vagyok férfifaló! Csak így alakultak a dolgok. - vágtam rá duzzogva.
- Á, nem érdekel! Azt csinálsz, amit akarsz, csak Armint hagyd meg nekem! - kacsintott Kim.
- Tényleg, mostanában elég jóba vagy Arminnal... Félrelépni készülsz?
Kim konokul mosolygott.
- Még nem tudom... Imádom Alexet... de Armin olyan szexi. Baromira izgat a csávó... Elég nehéz ezt megmagyarázni!
Szomorú grimaszt vágtam.
- Nekem nem nehéz felfogni, mire gondolsz, nálam is ez van Casttal.
- És Nath? - sandított a fiúra Kim. - Tetszik neked?
- Persze, de most csak korrepetálni fog matekból. Szerinted, mit kezdjek vele? - kértem ki a tanácsát bizonytalanul.
- Te tudod. - vont vállat a barátnőm. - De az biztos, hogy ez a fiú nem olyan, mint a másik két széltoló. Normális és intelligens, talán vele boldog lehetsz! Én azt mondom, nincs abban semmi rossz, ha hazakísér... és talán idővel elfeledteti veled Mr. Faszfejet!
- Na, az jó lenne!
- Csak akkor leszel megint boldog, ha elfelejted Castielt! - mondta ki a véleményét Kim.
- De nem tudom elfelejteni, Kim! - sóhajtottam kiborulva. - Folyton rá kell gondoljak, még akkor is, ha csúnyán kihasznált és elbánt velem!
- Akkor meg ne is kezdj Nathaniellel! Nem csaphatod be, ő túl rendes. - tanácsolta Kim. - Ne álltasd hazugságokkal!
- De kedvelem a srácot! Majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok! Megyek, mert Nath már türelmetlen, téged meg várnak Violáék!
- Na cső, Vivi! - búcsúzott Kim és már el is suhant.
Nathaniel mellé sétáltam és belekaroltam.
- Bocs, hogy megvárakoztattalak! Van még kedved hazakísérni?
- Naná, hogy van! Ezerrel örömmel! - mosolygott Nathaniel vidáman.
- Helyes. - nevettem, és el is indultunk kifelé.
Hazafelé menet olyan vidáman és felszabadultan beszélgettünk, mintha száz éve ismernénk egymást. Nathanielnek előjött a humoros oldala, és nagyon sokszor megnevettetett. Egész úton viccesen kötekedett velem. A kapu előtt puszit nyomtam a srác arcára, megköszöntem, hogy hazakísért, aztán jókedvűen bementem a házba.
Már az előszobában hallottam, hogy a bátyám odafent bömbölteti a hifit. Dübörgött az egész ház.
Anya biztos dolgozott, a kisöcsém meg péntek lévén valamelyik barátjánál csavargott.
Lehajítottam a kanapéra a táskám, aztán egyenesen a konyhába mentem kajálni.
Egy zsömlét megvajaztam és beletettem egy karika szalámit. Megálltam a konyha ablak előtt és unottan bámultam kifelé. Kinyílt a konyhaajtó mögöttem, de nem fordulta meg, más nem lehetett, csak Tony.
Lassú lépteket hallottam, aztán két erős kéz tapadt a csípőmre. Majdnem a torkomon akadt a falat az ijedelemtől. Antony nem csinál ilyesmit! Zavartan megfordultam.
- Castiel!!! Mi a francot csinálsz te itt? - kérdeztem, és hevesen ellöktem magamtól. A szendvicsem a pultra raktam. Még az étvágyam is elment.
- Zenét hallgatunk a bátyáddal, és leküldött valami szomjoltóért. - magyarázta. - Örülök, hogy itt vagy.
- Hát ez nem kölcsönös! Látni se bírlak! - válaszoltam mérgesen. - Legszívesebben felpofoználak, vagy megrugdosnálak!
- Ne dühöng, szívem! Egy csók, és máris megváltozna a véleményed! - kezdte a hergelésem a vörös ördög, és nem akartam elhinni, hogy a történtek után megint itt tartunk.
- Meg ne próbáld! - fenyegettem meg a mutatóujjammal. - Vége a szórakozásodnak! Hisz csak azért kellek, hogy "megédesítsem az életed", igazam van? Ha kurvát keresel, rossz helyen kopogtatsz! Soha többé nem hiszek neked!
- De Vivieni... amit akkor mondtam, nem gondoltam komolyan! Te valami különleges lény vagy, kicsikém. Egészen más vagy, mint a többi lány csak, amikor Lyssel beszélek kicsit elszalad velem a ló.
- Szép tőled, hogy ezt mondod, de már tényleg nem hiszek neked! - közöltem sértetten. - Már eljátszottad a bizalmam.
- Pedig komolyan beszélek! - bizonygatta Cast szikrázó szemekkel.
- Na, persze! - kiáltottam rá haragosan. - Azt is komolyan mondtad, hogy csak szórakozásból kellek neked! Ezt még a szemebe is mondtad! Neked bárki jó lett volna, hogy kielégítsen, csak épp én voltam kéznél! Jobb, ha tudod... hogy nagyon nagy csalódást okoztál! - mondtam. Rossz volt erről beszélni, mert még be sem gyógyultak a sebek.
- Mindez azért van, mert összezavarsz! - jött Castieltől a semmilyen magyarázat.
- Ó, komolyan? - gúnyolódtam flegmán. - Te mindig csak mást okolsz! Az még csak eszedbe sem jut, hogy valamiben te is hibás vagy? Persze, hogy nem, mert a nagy Castiel tökéletes!
- Fáj, amit mondasz, Vivien! - mondta a fiú halkan. - Ez igazságtalan.
- És te mennyi fájdalmat okoztál már nekem? Az nem számít? - fakadtam ki fájdalmasan. - Az élet igazságtalan! Kérlek, Castiel, ne kényszeríts rá, hogy még több fájdalmat okozzunk egymásnak! Már épp eleget bántottuk egymást. - és ekkor már könnybe lábadt a szemem. Sírás fojtogatta a torkom, de a büszkeségem nem engedte, hogy elsírjam magam előtte. - Tűnj el az életemből!
- Lehetetlent kérsz tőlem, Vivieni! - Castiel olyan közel lépett hozzám, hogy a testünk szinte összeért. - Képtelen vagyok nemet mondani a köztünk lángoló szenvedélynek.
Megint legyőztek az érzéseim. A tekintetem mágnesként vonzotta a fiú érzéki szája, ahogy halkan suttogott. Hiába... a testemen nem tudtam uralkodni.
- Ne csináld ezt, Vivi! - szólalt meg alig halhatóan Cast. - Gyűlölj, veszekedj, kiabálj velem... csak ne nézz keresztül rajtam! Azt nem bírom elviselni!
Hirtelen a karjába zárt, nem csókolt meg, csak szorosan magához ölelt.
Másodpercek alatt átjárta a testem a melegség. Mindig ilyen hatással volt rám és bosszantott, hogy ez ellen semmit sem tudok tenni. Azt hittem, sosem akar elengedni.
A hosszas ölelés után egyenesen a szemébe néztem. Megint elvesztem. Készségesen nyitottam szét az ajkaim, Cast fölém hajolt...
- Castiel!!! - vágódott ki ebben a pillanatban a konyhaajtó és megérkezett Antony.
Castiel kelletlenül elengedett, és felegyenesedett, én is hátrébb léptem, megköszörültem a torkom. Úgy éreztem, a bátyám édes álomból szakított ki, csak nehezen tértem vissza a valóságba.
Láttam, hogy Castiel is hasonlóképpen érez. Leplezetlen vágy sugárzott a szeméből, miközben távolabb lépett tőlem. Gunyoros kis mosollyal próbálta elrejteni a csalódottságát.
- Cast, mi tartott ilyen sokáig? - méregetett minket szúrós szemekkel a bátyus. - Már azt hittem szomjan halok! - zavartalanul a hűtőhöz ment, kivett belőle egy másfél literes Ice Teát, majd kérdőn fordult a vörös fiú felé. - A CD-m vagy a húgom érdekel jobban? Válassz!
- Is-is. - nevetett Castiel, de azért követte a tesómat.
Mikor a két fiú elment, dühösen a konyhaszekrénybe rúgtam.
A nyavalya törjön rád, Castiel! Megbolondítasz! Muszáj mindig összezavarni az életem?
Elborzadva gondoltam arra, hogy mennyire elgyengültem Cast közelségétől. Hát igen... sötét, szürke szeme szédítő hatással van rám! Elég az álmodozásból! - szóltam magamra szigorúan. - Ne álltasd magad, Vivien Marsall! Castiel sosem fogja viszonozni a szerelmed!... Szerelmet... igen, még mindig szeretem! A történtek ellenére még mindig helye van a szívemben. Bármennyire rossz is ez, nem tudom ezt az érzést leküzdeni. Viszont szerencsém volt, hogy Tony nem csinált nagy ügyet abból, hogy ilyen közel látott minket egymáshoz. Talán próbálja nem tudomásul venni a köztünk dúló feszültséget, mert nem vak, az biztos! Remélem, nem fog emiatt veszekedni velem. De ha mégis, majd ötletesen kimagyarázom magam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése